Imádkozni azt jelenti: Ezt az egy nevet újra és újra szeretettel kiejteni:
J É Z U S
Imádkozni azt
jelenti :Jézussal az Atya elé járulok;
ha Ő a szószólóm vajon visszautasíthatja Őt az Atya?
Imádkozni azt
jelenti: Lélekben bűneimmel együtt Jézus sebeiben elrejtőzni, hogy így
meggyógyuljak.
Imádkozni azt
jelenti: Hittel lépni az ellenség földjére, és a kereszt győzelmi zászlóját
kitűzni.
Imádkozni azt
jelenti :Őrként szolgálni az Ő várfalán,nem hallgatni éjjel és nappal,
mindaddig, míg a feloldás, a segítség és a gyógyulás az emberek lelkében meg
nem érkezik.
M.Basilea
Schlink
Amikor dolgozunk, mi
tesszük a dolgunkat, de amikor imádkozunk Isten
végzi a munkát. Bill Hybels
Beküldő: Misjákné Erzsi
Vissza a tartalomhoz
NEKED
ki a példaképed?
Szerintem ez egy meglehetősen fontos kérdés. Fontos, hogy
az ember tudja, hogy ki az, akire bátran feltekinthet kételkedés nélkül. Erre a
kérdésre mindenki saját meggyőződése alapján tud válaszolni. Más egy keresztény
ember és egy világi ember, más egy fiatalnak és egy idősebbnek, sokaknak nincs
is példaképük.
Véleményem szerint, egy világi fiatal, többnyire híres
színészeket, énekeset tekint példaképnek. Én úgy gondolom, hogy egy fiatalnak
különösen fontos, hogy legyen egy ilyen személy az életében, de az nem mindegy,
hogy ki ez a személy, és hogy milyen életet él.
Egy fiatal felnőttnek kellőképpen, hisz ő az, aki a még abban a korban
van, ahol számítanak az effajta döntések, ahol még a legjobban befolyásolható,
irányítható.
Mind a keresztény, mind a világi fiataloknak egyaránt
fontos a példakép kérdése. Sőt szerintem egy kereszténynek, talán még
fontosabb, hiszen fontos, hogy lássa, hogy Isten, a hit, mennyire képes
megváltoztatni egy ember életét, hogy lássa érdemes ezen az úton járni. Hogy
legyen valaki, aki, amikor a lehető legmélyebben van, tudjon kire felnézni és
bízni benne, hogy ez nem hazugság, nem rossz, hanem biztonságot, szeretet,
bátorságot ad és hogy nem kell félnie.
Szűkítve a kört a mi ősagárdi fiataljainkra, szerintem
bátran kijelenthetem, hogy számunkra egyetlen egy példakép van és az, Jézus
Krisztus. Ő az, akiben erőt, vigaszt, bátorságot, örömöt és szeretet kapunk. A
gyülekezetből szeretnék kiemelni egy embert, akit legalábbis én személy
szerint-de szerintem a többiek is- ilyen személynek tekintek. Nem szeretném
megnevezni, mert Isten úgyis tudja, hogy ki a személy és ezt nem tartom
fontosnak. Az ő életén annyira látszik, hogy Isten mennyire munkálkodik az ő
életében.
Olyan jó hallani, amikor kis, apró
csodákat elmesél, amik az életében, munkahelyén történtek. És hogy, mekkora
öröm tölti el őt ilyenkor és annyira látni, hogy mennyire szereti Istent és
Isten is őt. Sokszor elgondolkozok ezeken, a történeteken és arra gondolok,
hogy köszönöm Istenem, hogy őt úgymond nekem, nekünk adtad. Fontos személy,
szerintem, a gyülekezetben, és annyira látszik rajta, hogy egyre többet akar
Istennek szolgálni, és hogy minket is mindig erre buzdít, hogy akarjunk, és ne
féljünk Istennek szolgálni, mert megéri!
Köszönöm a kedves olvasókkal
és testvérekkel, hogy ezt megoszthattam Önökkel és remélem sikerült
elgondolkodtatnom, hogy Önnek… NEKED ki most… és hogy ki lehet a te példaképed?
Beküldő: Misják Johanna
Vissza a tartalomhoz
Szeretettel
fenyít
Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak
büntetés nélkül" (Jer 30,11).
Végzetes
jel lenne, ha az Úr nem fenyítene minket. Azt jelentené, hogy lemondott rólunk,
mert bálványimádók lettünk. Isten óvjon minket ettől. Ha állandóan csak jól
menne a sorsunk, az félelemmel és rettegéssel kellene, hogy eltöltsön
bennünket, hiszen akiket az Úr szeret, azokat megfeddi és megfenyíti. Akiket
viszont semmire sem becsül, azoknak engedi, hogy gondtalanul hizlalják magukat,
mint a barmot hizlalják a vágóhídra. Mennyei Atyánk szeretetből használja a
vesszőt, amikor gyermekeit neveli. Isten fenyítése azonban mértékkel történik.
Szeretetét határtalanul árasztja ránk, de fenyítése bizonyos határok között
marad. A régi törvény szerint az izraelita ember csak negyven botütést kaphatott
egy híjával. Ehhez az ütéseket gondosan számlálni kellett, nehogy túlságosan
meggyötörjék az elítéltet. Így számlálja Isten a hívő gyermekeire mért
csapásokat. A büntetés mértékét Isten bölcsessége, együttérzése és szeretete
szabja meg. Ne jusson eszünkbe, hogy fellázadjunk az ellen, amit az isteni
bölcsesség a mi javunkra rendel el.
Uram, ha Te állsz mellettem és Te
számlálod poharamba a keserű cseppeket, akkor örömmel kell elfogadnom ezt a
keserű poharat, hiszen az a kívánságod, hogy kiürítsem. Szeretném tudni azt
mondani rá: Legyen meg a Te akaratod " Ámen.
(C. H. Spurgeon
"Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből)
Beküldő:
Kindricz Eszter
Vissza a tartalomhoz
A Királlyal élők
Nem számít, hogy milyen és mekkora a sötétség: nekünk
Isten akaratát kell szem előtt tartanunk, azt, hogy a kapott fényben
megmaradjunk és kinyilatkoztassuk azt az emberek számára. Hogyan? A Szentlélek
által. Sokan akarják a betűt a Szentlélek fölé emelni, ám Jézus Krisztus ezt
nem tette meg. Ő nem azt mondta, hogy „El kell mennem, de nektek adom ezt a
Könyvet, hogy az igazsághoz vezessen titeket…” Nem, Ő azt mondta, hogy amikor
elmegy, az Ő Lelkét fogja hozzánk küldeni, aki elvezet majd minden igazságra
(János 16,7)
Ez nem a Szentírás lekicsinylése, ellenkezőleg!
Szükségünk van a Szentlélekre, hogy megérthessük, és jól érthessük a Bibliát.
Ezért még inkább törekednünk kell megismerni Isten Lelkét, engedelmeskedni
Neki, és az Ő templomává válni!
Ha tudnánk, hogy az Elnök eljön hozzánk, és egy hetet
az otthonunkban tölt velünk, a legkevesebb az lenne, hogy házunkat
kitakarítanánk, mint még soha azelőtt. Igyekeznénk megtudni, hogy mi a kedvenc
étele, mi az, amit egyáltalán nem szeret, és talán még felfogadnánk egy
szakácsot is, hogy ételét elkészítse.
Mennyivel inkább fel kell készülni a Szentlélek
fogadására is, aki nem csupán ellátogat hozzánk, hanem bennünk is él majd ?!
Az Efézusiaknak írt levél 4,30-32-ben Pál apostol
elmondja, hogy mivel bántjuk, sértjük a Szentlelket, és mivel, milyen
magatartással okozunk örömöt Neki.
„Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel
meg vagytok jelölve a megváltás napjára. Legyen távol tőletek minden keserűség,
indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább
legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg
egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.”
A Szentléleknek az okoz legfőképpen szomorúságot, ha
hagyjuk a keserűséget magunkban meggyökerezni, amely haragot, szorongást,
zúgolódást, rágalmazást és rosszakaratot terem. Ilyen viselkedést látva lenne-e
meggyőző érv arra, hogy
az Elnök veled maradjon a házadban? Így bizonyára
egyetlen vendég sem maradna meg nálunk. Mennyivel inkább finomabbnak,
lágyabbnak kellene lennünk a Szentlélek jelenlétében!
A holnapra való felkészülésben legfontosabb az, hogy
megmaradjunk az Úrban, vagyis megmaradjunk a Lélekben. Ha megmaradunk Őbenne,
akkor a Lélek gyümölcsei bizonyságok, bizonyítékok lesznek az életünkben, és
nem keserűségnek, haragnak, szorongásnak, rágalmazásnak, vagy
rosszhiszeműségnek rohadt terméseit fogjuk érlelni. Szívünkben békességet
akarunk, amely erősebb a minket körülvevő viszálynál és csapásnál.
Felülkerekedünk a gondokon, nem saját erőnkből, hanem a Szentlélek által.
Tanuljunk meg ellenállni az összeroskadás (nem bírom tovább) csábításának,
amely a Szentlelket elszomorítja. Helyette próbáljunk megragadni minden
nehéznek, kilátástalannak tűnő helyzetet arra, hogy a Szentlélek gyümölcseiben
növekedjünk.
„Akik Istent
szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása
szerint elhívott” (Róma 8,28.)
Az utolsó napokban élünk. Ha a szívünk keserűséggel,
félelemmel, vagy gonosz vágyakkal van teli, nem leszünk képesek megállni az
ördöggel szemben. Minden nap úgy kell önmagunkra, a szívünkre tekinteni, mint
egy épülő várra, az igazság és igazságosság erődjére, amely elég erős ahhoz,
hogy az ostromot kiállja. Az erődítmény falai a szabadítás, és kapui a dicséret
(Ézsaiás 60,18.). Erődünkön belül a leghatalmasabb erővel bírunk – a
Szentlélekkel.
A hívő életünk sikere nem az Istentiszteleten dől el,
hanem az otthonunkban, miután hazamegyünk. Olyan mértékben rendelkezünk
valóságos lelki hatalommal, amilyen mértékben, amennyire Krisztusban élünk, az
Ő királyi tekintélye alatt, s ez a Szentlélek által működik. Ha mi Őbenne élünk
és Ő bennünk, bármit kérhetünk, amire szükségünk van, és Ő megadja azt, ahogy
megígérte.
Mi lehet ennél fontosabb?
Meg kell erősítenünk az üdvösség, megigazulás falait.
Erőssé kell tennünk a dicséret kapuit. Amikor ezeket szívből megcselekedtük,
akkor leszünk képesek növekedni.
(Rick Joyner)
Vissza a tartalomhoz
Te Istennel jársz?
Az egész úgy kezdődött, hogy a legkisebb leányom,
Zsófia, úgy gondolta, hogy jön velem a templomba. Mondtam neki, hogy gyorsan
öltözzön fel, mert már nem sok idő volt az Istentisztelet kezdetéig. De az
öltözködés során probléma akadt, mégpedig a ruha milyenségével kapcsolatban. Én
mondtam, hogy szép, ünneplő ruhában jöjjön, ő pedig a régiben akart jönni.
Mivel nem jutottunk egyezségre és az idő is sürgetett, ő otthon maradt.
Ezzel kapcsolatban jutott eszembe a példázat a királyi
mennyegzőről (Máté 22, 1-14.). Amikor a király bement a vendégekhez, volt ott
egy ember, akin nem volt mennyegzői ruha. Ez a ruha nem a saját ruhánk
(cselekedeteink, jó tetteink ), hanem a Jézus Krisztustól kapott ingyen ruha,
kegyelemből. Ezt a ruhát csak elfogadni lehet, kiérdemelni nem. Mi hogy vagyunk
ezzel? Elfogadjuk?
Ha elfogadtuk, vigyázzunk rá. A tékozló fiút is felöltözteti
, Atyja. Nekünk is ilyen Atyánk van. Ilyen irgalmas és bőkezű. Mi hogy
viszonyulunk ehhez? És vajon ilyen nagy szeretet láttán, megtapasztalásán még
mindig a régi kell? Az ó, a régi természet? Vagy pedig az új, amit Jézus
Krisztus ad, amit az Ő vére tisztára mosott?
Öltözzük fel az új Embert, amely el van rejtve Jézus
Krisztusban. De azért ne legyen láthatatlan, hanem látszódjék rajtunk az új
Élet! Meglássák, felismerjék hogy valami megváltozott az életünkben. Hálából
szánjuk oda magunkat Élő és Szent Áldozatul Istennek!
Ehhez kapcsolódik még a Jelenések könyvéből a 19,
6-11. Jel. 19,8: „és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba.
Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedetét jelenti.” Ezek nem azok a cselekedetek,
amiket mi gondolunk ki, hanem amelyeket Isten készített elő azoknak, akik Őt
szeretik.
Nem azt kell kérnünk, hogy Isten adja az áldását a mi
cselekedeteinkre, hanem kérni kell az Ő vezetését, hogy mi járjunk Ővele!
Noé és Énok az Istennel járt, vagyis kereste és meg is
cselekedte Isten akaratát. És Isten bizonyságát is adta, hogy ez kedves volt
Őelőtte. Ismerjük mindkettő végét. De még sokat fel lehetne sorolni.
A nagy kérdés az, hogy mi Istennel járunk-e?
Isten áldását kérem az egész gyülekezetre: Laczkovszki
Zoltán, felügyelő
Vissza a tartalomhoz
Táboron kívül
4.Mózes 12,6-8.:
„Az Úr ezt mondta… Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája
köztetek azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. De nem
ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van rábízva. Szemtől szembe beszélek vele, világosan nem rejtélyesen, az Úr
alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?”
Ismerős ez történet mindannyiunknak. Mirjám az Úr szolgája
ellen szólt, akire Isten a népét bízta. Ezt Isten nem hagyhatta büntetés
nélkül, Mirjámnak viselni kellett büntetését: el kellett hagynia a tábort.
Sajnos ez a történet ma is megtörténhet bárkivel, aki Isten szolgája ellen
szól. Ahogy Mirjám elfelejtette, hogy Mózes neki nem csak testvér, hanem
elsősorban Isten kiválasztott embere. Így a ma élő keresztény testvérek is
könnyen megfeledkezünk arról, hogy a lelkészek, azok Isten kiválasztott
emberei, akikre a népét bízta. Ezért, amikor a hallásunk nem az IGÉre fókuszál,
mert beengedtük a bűnt az életünkbe, ilyenkor jön az örök hazudozó, ámító,
hitető és behúz a csőbe. Nem kell sok ahhoz, hogy Mirjám bűnébe essünk.
Rosszat szólunk Isten szolgájáról, amit Isten MA sem hagy
büntetés nélkül.
Feltehetjük a kérdés: Hogyan lehet ma megvalósítani a
táboron kívüli életet?
Személyes bizonyságtételem erről szól.
Kizárólag az Igén keresztül, amit a Szent Szellem jelent ki.
Ez úgy történik, hogy amikor olvasom az igét a Szent Szellem a lelkiismeret
által jelez és tudom, hogy ez az igerész személy szerint nekem szól. De itt nem
szabad megállni, mert az igének nem csak hallgatói kell, hogy legyünk, hanem
megtartói is. Ez a nehezebb része az Úrral való járásnak.
Tehát imádságban, könyörgésben Isten elé tárom szívemet, az
Ő jelenlétében gondolkodom az adott helyzetről, és ő megindul könyörgésemen és
útmutatást ad. Lépésről lépésre megmutatta, hogyan lehet ma, a 21.században
„táboron kívül lenni” 7 napon keresztül. A megoldás egyszerűnek tűnik, de
higgyétek el, mégsem könnyű 7 napon keresztül nem találkozni, nem beszélgetni
senkivel az imatársak közül. Nagyon tudatosan kerülni, elkerülni minden
találkozást, beszélgetést. Ez idő alatt minél több időt tölteni az Úr
jelenlétében. Bűnbánatot tartva, böjtölve, imádkozva. Sokfajta bűn jelent meg
már az életem folyamán, de még ennyire egyik sem viselt meg, mint Mirjám bűne.
Még sohasem szégyelltem magam úgy Isten jelenlétében magam, mint most.
A poklosság szörnyű betegség, de a BŰN szintén szörnyű,
amikor magadon érzed a következményét, a bűzét, rothadását.
Ezalatt a hét alatt felismertem magamban a nyelv bűnét
(Jakab 3,6), a törvénykezés bűnét (Máté 7,3) is.
25 éve, hogy átadtam az életemet az Úrnak, de még ma is
ugyanolyan érthetetlen és fel nem fogható számomra az Úr irántam való kegyelme,
szeretete. Mert Ő nem akarja a bűnös ember halálát, hanem, hogy éljen és
eljusson az IGAZSÁG megismerésére.
Szeretettel intek mindenkit, hogy Isten szeme fényét,
szolgáit ne bántsák, mert következményeit viselnünk kell. De ha már megtörtént,
ahogy velem is megtörtént, ne maradjon senki a bűn állapotában, hanem járuljon
bizalommal a kegyelem királyi trónusához.
„Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és
megtört szívet nem veted meg, Istenem!”
51. Zsoltár 19.
Beküldő: M.P.E.
Vissza a tartalomhoz
A hálaadás
fegyelme
Az I.Thessz.5,18-ban olvassuk: „Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus
által ti hozzátok”. Ehhez szükség van fegyelemre, ha másért nem, hát azért,
mert nem mindig érzünk hálát mindazért, ami történik velünk! Mégis, mielőtt
elkezdhetnénk hálát adni Istennek a nehéz körülményekért, szokásunkká kell
válnia annak, hogy a jó dolgokért hálát adunk. Ez teljesen nyilvánvaló dolog,
sokan mégis természetesnek vesszük az élet jó dolgait, a természetieket és a
szellemieket, és elfelejtjük megköszönni Annak, Aki mindezeket adta. Annyira
belefeledkezünk abba, hogy csak kapni akarunk, hogy meglopjuk Istent a hálától,
ami Őt megilleti, és az imádságunknak is önző céljai lesznek, és ezáltal Isten
jelenlétében inkább koldulók leszünk, mint dicsőítők.
Ezért Pál lelkére köti a filippieknek, hogy a kérés
mellett hálát is adjanak: „semmiért se
aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok
kéréseiteket Isten elé” (Fil.
4,6.) Észrevetted már, hogy amikor őszintén megköszönünk valamit, akkor
automatikusan a másik szemébe nézünk és mosolygunk? Ha a hálaadásban az
arcunkat Isten felé fordítjuk, megerősítjük meghitt kapcsolatunkat Vele, aminek
alapja, hogy hálatelt szívvel bízunk Benne.
A szavakkal: „minden körülmények között”, néha nehéz
kibékülni. Gyakran szívesebben panaszkodnánk keserűen a körülményeink miatt
Isten előtt. Itt van nagyobb szükség a fegyelemre, de annak elhatározása, hogy
ilyen helyzetben is hálát adunk Istennek, nem valamiféle ésszerűtlen parancshoz
való értelmetlen alkalmazkodást jelent, és nem is kell képmutatóvá lennünk. Meg
lehet érteni, ha úgy érzünk, hogy: „hogyan várhatja el Isten, hogy hálás legyek
azért, leépítés miatt elbocsátottak/valaki rákos lett/túlléptem a
hitelkeretemet/nem tudom fegyelmezni a gyerekeimet stb.?” Az az igazság, hogy
ha felajánljuk az életünket Istennek, akkor semmi nem történhet, ami
elválaszthatna az Ő szeretetétől, hűségétől és kegyelmétől, semmi, ami ne az Ő
gondviselése védelmében történne életünkben. Akkor történik a baj, amikor nem
igazán hiszünk ebben! A Róma 8,28-nam olvashatjuk: „azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a
javukra szolgál.” Ez nem azt jelenti, hogy minden, ami velünk történik, az
Istentől jön, és természetesen nem kell hálát adnunk neki a gonoszságért, de
hálát adhatunk azért a tényért, hogy Ő mindenben, minden körülmények között
kimunkálja a jót. (Fontos, hogy Jób történetében a gonosznak engedélyt kellett
kérnie Istentől, mielőtt bajt hozott Jóbra, és mindent, ami történt, Isten
engedett meg, hogy megvizsgálja Jóbot. A gonosz sehol nem mehetett túl azon a
ponton, ameddig Isten engedte. Mégse feledkezzünk meg arról, hogy a Róma 8,28
ígérete azoknak szól, akik szeretik Istent!) Isten a rosszat le tudja győzni a
jóval, az élet legkeserűbb élményeit is át tudja változtatni kegyelmének
megtapasztalásává, és szomorú történeteknek is dicsőséges befejezést tud adni.
Sajnos társadalmilag elfogadottabb a zúgolódás és
panaszkodás, mint a hálaadás és a dicsőítés; és még ennél is szomorúbb, hogy
sokan inkább a társadalmi szokásokhoz alkalmazkodnak, mint a Szentlélek
vezetéséhez. E tekintetben engednünk kell, hogy Isten ereje megváltoztathasson
bennünket, és nem szabad az énképünket megváltoztathatatlannak, vagy a
társadalmi szokásokat megszeghetetlennek tekintenünk. Ugyanakkor törekednünk
kell arra, hogy a dicsőítésben őszinték legyünk, és készek legyünk érthetően
megmagyarázni hálánk okát az álmélkodó hitetleneknek.
Ha minden olyan
alkalommal, mikor zúgolódni, panaszkodni szoktunk, vagy amikor általában
negatív gondolatoknak engedünk teret, úgy döntenénk, hogy ezek helyett inkább
hálát adunk és magasztaljuk Istent, akkor elmondhatnánk, hogy a legjobb úton
haladunk arra, hogy a mindennapi
életünket dicsőítésként Istennek ajánljuk.
A dicsőítés az egyik eszköz ahhoz, hogy hirdessük
Isten valóságát az életünkben, megismertessük az Ő személyét és tetteit a
világgal.
(Graham Kendrick: A dícsőítés – mint életforma c.
könyvéből)
Vissza a tartalomhoz
Bizonyság
„Áldjad én
lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét! Áldjad én lelkem az Urat, és
el ne feledkezzél semmi jótéteményéről! Aki megbocsátja minden bűnödet,
meggyógyítja minden betegségedet.”
(103.Zsoltár 1-3.)
Nem rég volt egy elég kellemetlen betegségem. Nem
nagyon tudtam járni, mozogni sem igazán. Be kellett feküdnöm a kórházba egy
műtétre. Az operáció reggel volt, délelőtt bejött az orvos, és azt mondta, hogy
másnap reggel jön a gyógytornász, és „elvisz sétálni”. Ez azt jelentette, hogy
egy gurulós járókerettel sétáltam a folyosón.
De a műtét után közvetlen, még kicsit kómásan, én csak
mosolyogtam ezen, hisz amíg beteg voltam sem tudtam rendesen járni, és hát
most, hogy felvágták a hátam (ráadásul a seb is bevérzett), biztos voltam
benne, hogy nem fog menni. De másnap reggel, mikor speciális technikával
felállított a tornász, és megkapaszkodtam a keretben, nem éreztem fájdalmat!
Egy év szenvedés után! És jártam!
Az esti vizitnél fülig érő szájjal mondtam az
orvosnak:
- Doktor úr, maga csodát tett velem!
Ő rám nézett, elmosolyodott, és azt mondta:
- A csodát nem én tettem.
Kicsit elszégyelltem magam, mert igaza volt. Isten
gyógyított meg, az orvos „csak” eszköz volt a kezében.
Ami még nagyobb üzenet: „megbocsátja minden bűnödet”.
Elhisszük ezt?
Kérjük Tőle?
Áldjuk ezért?
Beküldő: Draskóczy Gábor
Vissza a tartalomhoz
Gyerekeknek
Jézus
megkeresztelkedik
(Máté
3,1-17; Márk 1,1-11; Lukács 3,1-22;
János
1,29-34)
Volt
Jézusnak egy unokatestvére, akit Keresztelő Jánosnak hívtak. János Erzsébet fia
volt, Erzsébet pedig Mária régi kedves barátnője. Amikor János felnőtt, Istentől
megbízást kapott, hogy egy egészen különleges üzenetet közvetítsen az
embereknek. „Készüljetek!”- kiáltotta János. „Készüljetek, mert eljön az, akire
vártunk!”
A
sokaság a folyóparton ülve hallgatta János beszédét. János megkeresztelte az
embereket, és azt is elmondta nekik, hogy a keresztég egy jel: annak a jele,
hogy Isten tisztára mosta őket. ”Kérjetek bocsánatot Istentől! Kezdjétek
elölről, tiszta lappal!”- mondogatta János az embereknek. Majd felnézett, hogy
köszöntse a következő embert a sorban. Jézus volt az! A két unokatestvér
szótlanul nézett egymásra. Majd Jézus belépett a folyóba, és János őt is
megkeresztelte. Jézus kilépett a vízből, és imádkozni kezdett. Ekkor hirtelen
úgy tűnt, mintha kettévált volna az ég, és leszállt belőle Isten Szentlelke.
Olyan volt, mint egy galamb, ahogy Jézus feje fölött lebegett. Ez mindenkinek,
aki csak látta megmutatta, hogy Jézusban ott lakott a Szentlélek. Abban a
pillanatban hang hallatszott az égből:”Te vagy az én Fiam. Mindig is
szerettelek.” Isten hangja volt ez. Isten így üzente meg az embereknek, hogy
hallgassanak Jézus szavára.
Jézus és
barátja
(János
1,19-34.)
A
vallási vezetők egy napon megkérdezték Jánost: „Ki vagy te?” János így felelt:
„Nem a Krisztus vagyok.”, mert tudta, hogy Jézus a Messiás, vagyis a Krisztus.
„Én vízzel keresztelek, de van valaki, aki most is itt áll a tömegben. Még arra
sem vagyok méltó, hogy ennek az embernek a rabszolgája legyek.” A farizeusok
erre körülnéztek, de senkit nem láttak, aki fontos embernek tűnt volna. Pár
nappal később János ismét megpillantotta Jézust a tömegben, és felkiáltott:
„Ott van az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit! Én eddig csak vízzel
kereszteltem, de Ő Isten Lelkével keresztel majd meg benneteket!”
Vissza a tartalomhoz
Hit
Ha van hitünk Istenben, ez azt jelenti, hogy hiszünk
szavában, anélkül, hogy a dolgok valószínűségét vagy lehetőségeinket
latolgatnánk – ahogy emberi módon tennénk - ; anélkül, hogy a természetes
körülményekre tekintenénk; anélkül, hogy az Ő ígéretének útjában álló
akadályokat mérlegelnénk. Amikor bizakodva látjuk, hogy működik életünkben az Ő
gondviselése, az még nem hit. (Carrie Judd Montgomery : Hit imája c.
könyvrészlet)
- - - - - - - - - - - - -
- - - - -
Amíg az emberek Isten helyett önmagukra néznek, csak
azt kaphatják, amit önmaguktól remélhetnek.
Amíg az emberek a bűn mellett döntenek, szívükben
nemet mondanak Istennek. (ismeretlen
szerző)
- - - - - - - - - -
- - - - - - -
Hiszel Istenben?
Sátán is hisz.
Hiszel a Mindenható, Csodatevő Istenben?
Sátán hisz.
Hiszed, hogy Krisztus legyőzte kereszthalálával és
feltámadásával a halált, a bűn erejét, és e világ fejedelmét?
Sátán nem csak hiszi, ő tudja. És nem akarja, hogy te
megingathatatlanul higgy ebben, nem akarja, hogy tudd, győztes vagy, mert
Krisztusban új teremtés vagy, mert Ő megváltott téged, kifizette Sátánnak a
váltságdíjat!
Hiszed, hogy átmentél Isten országába és
újjászülettél?
Sátán tudja. És fél, hogy te is ráébredsz, hogy ez
mennyire valóságos dolog! Mert többé nem lenne hatalma feletted. (D.O.)
- - - - - - - - - -
- - - - - - - - -
A hit elhiszi, amit nem lát, és az a jutalma, hogy
meglátja, amit hisz.
Míg a bűnt szereted, titkos kapcsolat van közted és a
sátán között.
A hitetlenség a nehézségekre néz, a hit pedig az
Úrra!
( R.L.Zs.)
-
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A hit a reménylett dolgok valósága, és a nem látott
dolgokról való meggyőződés. (Zsidó 11,1.)
Aki valóságosan hisz az Igében, az így beszél: „Amiről
Isten azt mondja, hogy igaz, az igaz.” Tehát nyugodtan rábízom
magam az Ő beszédére, függetlenül attól, hogy
érzékszerveim miről tanúskodnak.
A hit utánzatai között szerepel a reménység és az
értelmi meggyőződés.
Értelmileg is el lehet fogadni, hogy a Biblia Istentől
származó kijelentés, és minden szava igaz. Ám a válságos időkben ez mégsem
működik, mert elismeri ugyan e csodálatos Könyv igaz voltát, de nem cselekszik
a kijelentés szerint.
A reménység azt mondja: „valamikor majd megkapom”, a
hit ellenben így szól: „most megkaptam”. Az értelmi meggyőződés viszont így
hangzik: „Csodálatos. Meg kellene kapnom, tudom. Valami oknál fogva mégsem
kapom meg. Nem értem miért.”
A hit az Igéről való elmélkedés és az Ige
megcselekvése által fejlődik. Ha csak olvassuk a Bibliát, és elmélkedünk rajta,
még nem épül a hitünk. Ez helyet készíthet a hit számára, de a hitünk úgy
fejlődik, ha az Igét naponta alkalmazzuk – ha mindennapos életvezetésünk és
megvallásunk részévé válik.
(E.W.Kenyon)
-
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
„HA csak akkora HITETEK LENNE, mint egy mustármag, és
azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen, oda! , bizony az oda is menne.
SEMMI SEM LENNE LEHETETLEN SZÁMOTOKRA.”
(Máté 17,20.)
,,Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: ,,Hitem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk!" (2.Kor. 4,13.)
Vissza a tartalomhoz
Szemelvény
„Ne
szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a
világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a
test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától,
hanem a világtól van.”(1.Jn 2,
15-16.)
Jó, ha egyszer megvizsgáljuk viszonyunkat a világhoz,
amelyben élnünk kell, akár tetszik, akár nem. Bizony, a világban rengeteg
kívánatos dolog vonzza testünket és szemünket, és ott néha kívánatosnak érezzük
mutogatni, hogy mi mindenünk van.
Talán hasznos önvizsgálatunkhoz, ha szemügyre vesszük
a Jézus-követők három örök típusát:
- A világi keresztény. Ez a legnépesebb csoport. Amikor a keresztény éppen úgy él, mint
bárki más, csak éppen „ráadásul”még keresztény. Csak éppen „templomozik”egy-egy
vasárnap. Csak éppen „vallásos”. Tehát afféle skizofrén, hasadt életet él: a
világban világit – a templomban templomit.
- A világ-idegen keresztény – aki nemcsak hogy nem szereti a világot, hanem
megveti és gyűlöli, és kivonja magát belőle! És elfelejti, hogy ebben a
tésztában sóvá, ebben a sötétségben világossággá kellene lennie.
- A világban
szolgáló keresztény. Ez volna a jézusi életforma. A világért, a világban
valók, de nem a világ szerint valók.
Akik Isten szántóföldjének tekintik a világot, ahol vethetnek, szánthatnak,
arathatnak.
Talán egy hasonlattal világosabbá tehetem e három
életformát. Gondoljunk egy tüdőszakorvosra egy tüdőszanatóriumban. - Élhet úgy,
hogy flörtöl, udvarol, miközben gyógyítgat is. A munkája számára pusztán
kenyérkereset, lényeg a szórakozás – s közben maga is megkapja a tébécét.
- Élhet laboratóriumába zárkózva, szinte elsáncolva
magát, csak fertőzést ne kapjon! Megveti a betegeket és él a tudománynak.
- Élhet úgy, hogy nem csak kezeli, hanem szereti is a
betegeit, gyógyító és megmentő szeretetével. Közöttük, érettük él, ha nem is
úgy, mint ők. Ez a jézusi életforma.
„ A világ
pedig elmúlik, és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad
örökké.” (1.Jn 2,17.)
János levele akkor is, ma is a gnózis, az élettől
elszakadt „vallásos ember világnézete” ellen küzd! Eleitől végig azt mondja,
tanítja: nem a vallásos elmélet, a
tudáshalmaz a lényeg, hanem a tett! Az életben megélt és kiábrázolt Jézus
Krisztus!
János ebben a levélben ismét azt tanúsítja (jó, ha mi
is meghalljuk végre), hogy Jézus erre a földre nem vallást, nem világnézetet
hozott, hanem egy sajátos életformát!
(részlet Gyökössy Endre: Mélységeken át- az öröm
titkáig c. könyvéből)
Vissza a tartalomhoz
Mi Atyánk!
„Mi Atyánk,
aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi
kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de
szabadíts meg a gonosztól; mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké. Ámen.” ( Máté 6, 9-23.)
Számtalanszor elmondtuk a fenti, Jézus által tanított
imát. De vajon szívünkből mondjuk? Értelmezzük, vagy csak amúgy „gépiesen”,
megszokásból mondjuk ki a szavakat?
Én nem régen elgondolkoztam sorról-sorra,
szóról-szóra, mit is mondok a mi mennyei Atyánknak?!
„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved!”
Add Uram, hogy minden gondolatom, szavam és tettem
megszentelje a Te nevedet, hogy Téged dicsérjelek életem minden napján! Csak
ami jó, csak ami békességre visz, csak ami tőled van, azon elmélkedjek. Azt
mondjam, ami a Te igazságod! Őrizd meg a szívemet és számat tisztaságban! Add,
hogy betartsam a Te parancsolataidat, melyek nem nehezek, hiszen élek többé nem
én, hanem él bennem a Krisztus, és a Te Szentlelked vezérel engem! Imádlak,
áldalak, magasztallak! Szeretlek Jézus!
„Jöjjön el a
Te országod, legyen meg a Te akaratod!”
Változtass meg engem, hogy őszintén alá tudjam
rendelni magamat a Te tökéletes akaratodnak! Hogy többé ne az én
elképzeléseimre, terveimre kérjem az áldásodat, hanem valóban a Te akaratodat
kutassam, a Te útjaidon járjak. Uram, mutasd meg nekem, mily gyönyörűségesek a
Te hajlékaid!
„A mi
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”
Köszönöm, hogy mindig betöltöd a szükségeimet.
Köszönöm, hogy valóban igaz: ha először a Te országodat keressük, akkor azon
felül minden mást megadsz nekünk. Köszönöm, hogy van hol laknom, van mit ennem,
van munkám, van családom, akiket szerethetek és ők is szeretnek engem.
Köszönöm, hogy békében, jó természeti körülmények között élhetek.
„Bocsásd meg
a mi vétkeinket, ahogyan mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”
Uram, köszönöm, hogy ha megvallom bűneimet, Te
megbocsátod azokat! Tisztíts meg minden bűnömtől, mutasd meg mik azok, és hogy
miben kell változnom, hogy növekedhessek Krisztusban! Kérlek Atyám, taníts meg
megbocsátanom másoknak, vagy akár magamnak is, hogy Te megbocsáthass nekem.
Add, hogy terheimet valóban át tudjam adni Neked, mert csak Te vagy az, aki
bármire is megoldást adhatsz! Köszönöm Krisztus, hogy elhordoztad bűneimet,
hogy meghaltál értem, és feltámadtál, hogy én Isten gyermekeként élhessek!
Uram! Munkálkodj az én szívemben, hogy valóban meg tudjak változni, hogy
valóban új teremtés legyek és szeressem felebarátomat, mint magamat!
„És ne vígy
minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.”
Add, hogy mikor kísértésbe esem, vagy gondjaim vannak,
akkor is mindig Rád tekintsek Úr Jézus Krisztus! Semmi és senki ne
homályosíthassa el életemben a Te uralmadat, hiszen Te vagy az Út, az Igazság
és az Élet! Te vagy az én Megváltóm! Kérlek jelentsd ki számomra személyes
módon,hogy megváltásod mit vitt végbe az én életemben, hadd legyél valóban Te
az én Kősziklám, hogy semmikor ne rendülhessen meg hitem Szabadító Istenemben!
„Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.”
És én is Tiéd vagyok Istenem a Te kegyelmedből! Hálás
vagyok, hogy megismerhettelek Jézus, és köszönöm Szentlélek, hogy mindig velem
vagy! Add, hogy én is mindig Veled legyek, és meghalljam szavad, vezetésed,
hogy Isten elvégezhesse akaratát bennem, és általam másokban is! Óvj meg engem
attól, hogy langyos, vallásos, vasárnapi hívő legyek, hiszen azt mondtad
Igédben, hogy kiköpöd az olyanokat a szádból. Lángolni szeretnék érted, Uram!
Hogy mindenben Neked adjam a dicsőséget, és hirdessem a Veled való közösség
megmagyarázhatatlan örömét!
Ámen
Beküldő:D.O.
Vissza a tartalomhoz
Felhívás:
Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.
Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala
Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.
Tel: 06-35-360-225
osagard@lutheran.hu
Szerkesztő: Draskóczyné Dinnyés Orsolya
draskviolin@t-online.hu
Internetes változat: Zöld Zoltán
zoldzoli@freemail.hu
