Kedves Testvérek!

Újságunk egy éves lett. Sok mindent lehetne írni, szépet – jót várnánk talán ez alkalomból. Mire kézhez vesszük az újságot, már tudjuk, hogy lelkésznőnk elmegy a gyülekezetünkből. Nagyon sajnálatos és szomorú, hogy így alakultak a dolgok. /A gyülekezetünk helyzete ugyanilyen ./ Ezen pedig változtatnunk kell! Kérni kell Istent, hogy adjon útmutatást és bölcsességet, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, és még jobban ragaszkodjunk Isten vezetéséhhez. Ez mireánk Jézus Krisztusban hívőkre még jobban vonatkozik. Nem adhatunk alkalmat arra, hogy miattunk káromolják és gyalázzák Istent! Ha mi lélek szerint élünk, akkor lélek szerint is járunk. A lélek gyümölcseit kell teremnünk! Nem a test cselekedeteit. A test cselekedeteit olvashatjuk a Galata 5. 19-21. „ A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, tobzódások, és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom, akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek” Tehát , ha ezeket cselekedjük, nem ment meg a keresztség, a konfirmáció, az egyház, a templomba járás sem. Csak és csakis kizárólag a Jézus Krisztusba és az Ő áldozatába vetett hit! De ennek következményei vannak. Bűnbánatot kell tartani, meg kell vallani Istennek, bűnbocsánatot kell kérni Istentől és embertársainktól is, de ezeket el is kell hagyni, nem bennünk maradni! Meg kell térni, újjá kell születni. Isten, Jézus Krisztusban nyújtott kegyelmét el kell fogadni. Isten igéje mindenre rávilágít. Ez a Bibliában van leírva, de ehhez olvasni kell Isten igéjét, erre időt kell szakítani, ehhez áldozatot kell hozni. Isten kegyelme ingyenes, de ennek következményei kell, hogy legyenek az életünkben. Ez láthatóvá kell hogy legyen. Mert a lélek gyümölcsei is nyilvánvalók. Galata 5. 22-24.”De a Léleknek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztuséi a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt” Olvassuk el még ehhez: 1.Kor.6.9-11;Efezus 5.5-6;Kolossé 3.5-8. Sok igehely van még, de mindet nem tudom itt felsorolni. Mindenki előveheti a Bibliáját és olvashatja.  Csakhogy fontos ez nekünk?! Vagy a Bibliát is csak emberek írták? Vajon nem Isten írott beszéde! Fáj, hogy vannak sokan, akik így gondolják. Az apostoli levelek, mint gyakorlati útmutatást adnak a Krisztusban hívőknek, hogy hogyan kell élni ebben a világban a Krisztus követőknek. Sokat lehetne még írni, de akkor nem maradna hely másoknak. Így arra bíztatok és kérek mindenkit, aki olvassa az újságunkat, hogy vegye elő bátran a Bibliáját, amit kapott konfirmációja alkalmából, vagy máshonnan. Ne hagyjuk porosodni valahol a polcon, hanem legyen rojtosra lapozva, hogy életre keljen! Új életre keljen! Kedves Testvérek! Nem arra törekedtem, hogy ez az írás szépen megfogalmazott legyen, hanem hogy ébredjünk fel végre az álomból. Végezetül kérek mindenkit, aki szívén viseli a mi kis gyülekezetünket, hogy kérje Istent, hogy olyan „pásztort” küldjön nekünk, aki valóban szívén viseli azokat, akikhez küldetett. Aki nem csak elméletben elöljárónk, hanem gyakorlatban is. Hiszen Jézus Krisztus gyülekezete nem igazakból áll, hanem megtért és megigazított BŰNÖSÖKBŐL ! Mert Jézus Krisztus sem az igazakért jött, hanem a bűnösökért.

Laczkovszki Zoltán

Felügyelő

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

M i Atyánk

Legyen meg a te akaratod,

Mint a mennyben, úgy itt a földön is.

Mindennapi kenyerünket

Add meg nekünk ma,

És bocsásd meg vétkeinket,

Miképpen mi is megbocsátunk

Az ellenünk vétkezőknek.

És ne vígy minket a kísértésbe,

 

Olyan sokat vétünk a Mi Atyánk ellen. Nem véletlenül írta azt Luther Márton, hogy a „Mi Atyánk” a legnagyobb mártír: olyan sokat kell szenvednie amiatt, hogy sokszor lélek nélkül és figyelmetlenül ledaráljuk, elhadarjuk. Úgy teszünk, mintha imádkoznánk, s közben talán csak a szánk jár, de a gondolataink egészen másutt vannak. Sok szépet el lehet mondani erről az imádságról. Ezt imádkozzák talán a legtöbben a világon. Több mint egy milliárd ember bizonyosan ismeri. Talán ez az imádság, amit az édesanyánk először tanítgatott nekünk. Ennek egy-egy foszlányát még azok is ismerik, akik egyébként messze sodródtak Istentől, vagy soha nem is voltak az Ő közelében, de ha egy-egy temetésen hallják, ismerősen cseng egy-egy mondat a számukra, s talán meg is kívánják, hogy megtanulják.

Mégis sokat vétünk ez imádság ellen. Pontosabban Isten ellen, akihez ezt imádságként mondhatnánk, de sokszor nem azt tesszük. Talán ha egy kicsit jobban értjük, hogy mit is jelent egy-egy mondata, egy-egy kifejezése, egy-egy kérése, akkor jobban tudjuk majd imádkozni is. Jézus ezzel az imádsággal nemcsak egy imát hagyott ránk, hanem mintegy összefoglalta azokat a szempontokat is, amik imádsággá tesznek valamit, amit mondunk. A Mi Atyánk minta is. Modell, amiről leolvashatók azok a fontos ismérvek, amitől imádság valami, amit Istennek címezve elmondunk.

Mit tudunk meg Jézusról? „történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: „Uram, taníts minket is imádkozni…” Ezek szerint Jézus szokott imádkozni. Miért kellett neki imádkoznia? Az Isten Fiának, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Mire lehet neki szüksége? Mi az, amit kérnie kell az Atyától? Mert fejünkben a legtöbbször imádság = kérés. Ha szükségünk van valamire, megyünk Istenhez és kérjük. Ha nincs szükségünk – akkor nem imádkozunk? A legtöbben nem. Ha baj van, ha már csak az imádság segít – akkor megpróbáljuk. Ártani nem árthat – mondta a múltkor valaki. Pedig árthat! Ha valaki lélek nélkül ledarálja például a Mi Atyánkot, azzal vétkezett! Képmutató. Úgy tett, mintha imádkozna, de sem a szíve, sem az értelme nem volt benne.

Jézus nem így imádkozott. Jézus úgy imádkozott, hogy megkívánták tőle. Nem tudjuk mit kívánt meg Jézustól, de nyilvánvalóan sokkal bensőségesebb volt Jézus imája, mint ahogy azt az illető megszokta. Valami olyan többlet jelent meg az Atya és az egyszülött Fiú kapcsolatában, amire minden hívő vágyakozik, hogy ilyen kapcsolatom lehessen az egyszülött Fiúval, az én Urammal, és Őérette az én mennyei Atyámmal. Itt a gyermek imádkozott, és ez egészen más, mint amikor imaszöveget mond valaki.

Olyan sokféle tévedés él a fejünkben az imádsággal kapcsolatban. Valaki egyszer azt mondta, hogy az imádság a tehetetlen ember próbálkozása. Nem jellemző? Egy bizonyos határig Isten nélkül egymagamban is elboldogulok, nincs Őreá szükségem. Amikor elérkezem a lehetőségeim határához, és tehetetlenné válok, akkor próbálkozom, hátha itt be lehet kapcsolni Istent, és ilyenkor imádkozom.. A Szentírás azt tanítja, hogy az imádság nem a tehetetlen ember próbálkozása, nem a vágyakozó ember illúziója és nem a vallásosnak a kötelessége, amit teljesítenie kell, hanem a gyermeknek az előjoga. Lehetőség, amit csak az tud gyakorolni, aki már gyermek, aki Isten gyermekévé lett. És ki lett azzá? „Akik Jézust befogadták, azoknak megadja azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek” /János1,12/ Akik az Ő nevében hisznek. Ők jönnek az Atyjukhoz, és mondják, ami a szívükben van. Akkor is, ha éppen nincs mit kérnünk? Akkor is! Jól néznénk ki mi szülők, ha csak akkor állnának szóba velünk a gyerekeink, ha valamit kérnek. Ahol szeretetkapcsolat van, ott beszélgetnek. Sokszor úgy is hogy nincs különösebben mit megbeszélni. Ahol szeretet van, ott beszélgetés van. Ott nem csak akkor rohanok oda, ha segítségre van szükség. Egészen hamis és torz elképzelések élnek sokak fejében az imádsággal kapcsolatban, mert sokan nem ismerik, mit jelent Isten gyermekének lenni, és Isten gyermekeként beszélgetni az Atyával. Minden alkalmat megragadni arra, hogy beszélgethessek vele.

Többször használja az Ószövetség az imádságra ezt a kifejezést: kiöntötte a szívét az Úrnak. Ami éppen benne van. Ez óriási lehetőség, és élek ezzel a lehetőséggel. Ezt jelenti imádkozni. Jézus mindig így imádkozott. Valószínűleg ezért van az is, hogy szüntelenül imádkozott, a legelképesztőbb helyzetekben. Szándékosan nem mondom, hogy sokat imádkozott, mert akkor mindjárt azt kérdezi valaki: mennyi az elég: Mintha ezt lehetne szabályozni az emberi kapcsolatokban is. Szakadatlanul imádkozott, amikor csak lehetősége volt rá. Nem az a fontos, hogy sokat, hanem hogy szüntelen. Legyen meg a a helye az életünkben, amikor csak imádkozunk, egyébként mindig lehetséges. Az imádkozó ember megtapasztalja, hogyan segíti a munkáját az, hogy még munka közben is tartja a kapcsolatot az ő Atyjával. Mert az Ő személye a legfontosabb, aki meghatároz mindent.

Cseri Kálmán: Taníts imádkozni könyvéből

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Vers

Túrmezei Erzsébet: A legnehezebb kérés

 

„Legyen meg a te akaratod!”

Ha elkerülnek gondok bánatok,

Könnyű  kimondani. De ha nehéz

Órák jönnek s az öröm ködbe vész?

Ha a szív vérzik, a lélek zokog,

Ha éjszakának tűnnek nappalok,

Eltördelni mégis a mondatot,

Hogy „legyen meg a Te akaratod!” ?

Inkább sikoltanék: „Atyám, ne, ne!

Miért kell ennek így történnie?!”

Szívem keserű lázadásba jut,

Ha érthetetlen előtte az út.

Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:

„Én Istenem, hát ez a szeretet?!”

Aztán elcsitul: „Bocsáss meg, Atyám!”

Te szeretsz engem híven, igazán.

Kínban vergődő szívvel is tudom:

Te vezetsz engem a legjobb úton.

 Ellenemre is véghezviheted,

De szívem attól nem lesz csendesebb.

Taníts meg hát szívből kiáltani,

Ne csak szájjal, de szívvel mondani:

„Ahogy Te akarod, ne, ahogy én!”

A békesség csak így lesz az enyém.

                           Lehet az út tövises, meredek,

Amerre vezetsz, bátran mehetek.

S mindennapi kérésem az marad:

„Add, hogy csupán téged kívánjalak!”

Legyen akaratod”, ha a nap nevet.

„Legyen akaratod”, ha éj temet.

Legyen most és mindörökké! Igen!

Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!

Ha utad célját el is takarod:

Hiszek! Legyen, ahogy Te akarod!

 

Beküldte: Petyánszki Pálné

 

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Hallgassuk meg és éljük meg az Igét!

 

„Pedig csak egy a szükséges”

/Lukács 10,41/

 

Emlékszel, mikor mondta Jézus ezeket a híres szavakat?

A két nővér, Mária és Márta házában. Mária odaült Jézus lábához és hallgatta Jézus szavait, Márta pedig sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket, majd egyszer csak odafordult Jézushoz, és méltatlankodva azt mondta neki: ”Uram, nem törődől vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljak neked?Szólj neki, hogy segítsen nekem” Jézus így válaszolt: „Márta, Márta sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, de csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem veszíti el soha.”

„Pedig csak egy a szükséges.”

Néha úgy értelmezik ezt a részt, hogy Jézus ellentétet lát a két nővér viselkedésében. Az egyik, Mária, helyesen viselkedik, kevésbé helyes viszont a másik magatartása, Mártáé. Lehet, hogy te is így gondoltad. Eszerint Mária cselekszik jól, aki hallgatja Jézust, és Márta rosszul, aki dolgozik. Itt azonban nem erről van szó. Jézus nem marasztalja el Márta tevékenykedését. Márta ugyanis szolgál, Jézus pedig azért jött, hogy a szolgálatot hirdesse, melyre ő maga adott nekünk példát.

Mit akar hát mondani akkor az evangéliumnak ez az elbeszélése?

Jézus felhasználja ezt a helyzetet, hogy rámutasson arra, ami a legfontosabb az ember életében.

„Pedig csak egy a szükséges”

Mire mutat rá?

Arra, hogy hallgassuk Jézust. Lukács számára azonban, aki leírja ezt a jelenetet, ez azt is jelenti, hogy amit hallunk, azt meg is kell valósítanunk.

Mária tehát a keresztyén ember, a te példaképed is. Hallgatja és megéli Isten Igéjét. Mária nem a szemlélődő élet szimbóluma, ahogy gyakran gondolják, és szembe állítják vele az aktív életet, melyet ebben a megközelítésben Márta testesít meg. Mária nem elmélkedik, hanem hallgatja Jézust és él.

Jézus azt akarja ezzel mondani, hogy a legtöbbet az számít, ha meghallgatod, és életre váltod az Ő szavait.

Minden egyéb, bármennyire is fontos számodra, akkor kerül a megfelelő helyre, ha a második helyre teszed.

Az első hely Istent és az Ő Igéjét illeti meg. Ezzel szemben minden gondodnak és vágyadnak háttérbe kell szorulnia.

„Pedig csak egy a szükséges”

Ez az egyetlen szükséges dolog meg van Máriában. Megvan benne a vágy, hogy tanuljon Jézustól. Teljes nyitottság van benne Isten szavának, az Ő akaratának a befogadására. Ezt tükrözi magatartása is. „Odaült az Úr lábához” – mondja az evangélium, éppen úgy, ahogy egy tanítvány teszi, aki mesterére figyel.

Ez az, amit neked is tenned kell. Fogad be az Igét, és hagyd, hogy belsőleg átalakítson! De nemcsak erről van szó,. Légy hűséges hozzá, tartsd meg a szívedben, hogy ez alakítsa életedet, ahogy a föld is megtartja belsejében a magot, hogy kicsírázzon és gyümölcsöt hozzon. Az Ige hatására új élet gyümölcseit kell tehát teremned. De nemcsak akkor, amikor minden könnyű, hanem a megpróbáltatások, fájdalmak idején is, amikor a legnehezebb következetesnek lenni.

„Pedig csak egy a szükséges”

Bátorság tehát!

Eddig emberek szavára hallgattál. Jelentőséget tulajdonítottál ezerféle dolognak, amit a földi élet kínál, és nem értetted meg, hogy egy más célért születtél. Csupán az a tény, hogy ember vagy, Krisztushoz, Istenhez kapcsol, aki érted testesült meg.

Az a tény pedig, hogy keresztyén vagy, nagy felelősséggel jár. Mindenek fölé kell helyezned azt, hogy meghallgasd és megvalósítsd Mestered, Jézus szavait. Próbáld meg egymás után tettekre váltani magasztos, egyetemes, egyedülálló igéit! Gyökeres változást fogsz tapasztalni magadban, alapjaiban fog megváltozni gondolkodásmódod, akarásod, cselekvésed. Látni fogod, hogy az élet csodálatosan gazdag. És ez valóban így is lesz. A legfőbb jót fogod tenni magad és mások számára. A társadalom meg fog változni körülötted, és az evangélium forradalma teljes mértékben hatékony lesz a mai világ minden szükségének és sürgető problémájának megoldásában. Ezen felül pedig megmented saját magadat, elnyered azt az életet, mely nem múlik el soha. Ugye, hogy mindez nem kevés?

Chiara Lubich könyvéből beküldte :Nagy Tiborné

 

 

 

 

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Ki  jut a mennybe?

 

Biztos, hogy nem mindenki. E kérdésről nagyon világosan ír a Biblia. A törvénytudó Nikodémusnak azt mondja az Úr Jézus: „Aki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát” /Ján. 3.3/ A természeti ember önmagától nem juthat a mennybe, akármilyen vallásos vagy nemes érzésű. Mit mond erről a Szentírás? Az egész ember romlott. „Csalárdabb a szív mindennél” /jer. 17, 9 Mt. 7, 11. / Keresztelő János bizonyságot tesz arról, hogy az ember csak bűnbánat és az Istenhez való visszatérés által menekülhet meg. Hasonlóról tesznek bizonyságot a próféták is / Ézs. 1, 18-20; Ám. 4,12/ Tudjuk, hogy az apostolok milyen komolyan szólítottak fel bűnbánatra, gondoljunk csak Péter pünkösdi prédikációjára /Ap.csel. 2, 38/ Ezt a bűnbánatot hirdette Pál is mindenütt, ahová eljutott az evangéliummal. Az athéni hallgatóknak azt prédikálta: térjetek meg, mert ez az Isten parancsa /Apcsel. 17,30/  A 2. Thesz. 1, 8-9-ben komolyan szól azokhoz, akik visszautasítják az evangéliumot és meg mutatja a rettenetes megtorlást.” tűz lángjában bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától”

Tudjuk, hogy Pál, mint Krisztus apostola milyen komolyan hirdette az embereknek: „Béküljetek meg az Istennel” /2. Kor. 5, 20/ Másoknak megmagyarázta, hogy ők természetüknél fogva Isten ellenségei, s ezért meg kell békélniük Vele /Rm. 5. 6-10/

A Szentírás végén Isten megtérésre szólítja fel az embereket azáltal, hogy megmutatja nekik bűnük következményeit /Jel. 22,15/ „Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a

bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot!” A bűnöst sürgetően hívja az élet vizéhez, hogy vegyen és igyék ingyen /Jel. 22,17/

Figyelemreméltó, hogy milyen sokrétű a kegyelem utolsó hívása a Szentírásban. A Szent Szellem azt mondja: „Jövel!” A mennyasszony így kér: „Jövel!” S akik már meghallották és engedelmeskedtek a hívásnak, szívből így kiáltanak a bűnösök felé: „Jöjj!”

Amint egykor az ember egy bűn miatt került ki a Paradicsomból s jutott messze az Istentől, úgy hirdeti ma is a Szentírás: „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész megrontásában bűnös” /Jakab 2,10;Gal.5,3/ Tehát csak az újonnan született emberek láthatják meg az Isten országát, azaz juthatnak a mennybe.

Hogy jutunk be a mennyországba?

Egy biztos, hogy nem cselekedetek által. A Szentírás határozottan megmondja: „Nem cselekedetek által” /Ef.2,9/ Ellenkezőleg, akik a törvény cselekedeti által akarnak üdvözülni, azok átok alatt vannak /Gal.3,10/. Aki másként akar bemenni , mint Jézuson , az ajtón keresztül, az tolvaj /Ján.11,9/ Az ilyen megrabolja Krisztus keresztáldozatát és semmivé teszi azt.

Az ember azért sem üdvözül, mert sokat tűrt és szenvedett, mint ahogyan azt egyesek gondolják. A nyomorúság és a szenvedés néha arra szolgálnak, hogy a bűnök világosságra kerüljenek /1.Kir. 17,18/

János 14-ben az Úr az atyai házról beszél a tanítványoknak. Elmondja, hogy juthatnak oda az emberek. A 6.versben világosan olvasható: ” Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam /Jézus Krisztus által/” Csak az üdvözül, aki elhagyja a bűn széles útját és arra az új és élő útra lép, aki maga Jézus. A nagy nyomorúságból kikerült szentekről meg van írva, hogy

azért állnak Isten trónja előtt, mert megmosták ruháikat a Bárány vérében. /Jel. 7./ Felismerték, hogy igazságuk olyan szennyes ruha, és ezért mosódtak meg. Pál is azt írja az 1. Kor. 6,11-ben: „Ti megmosódtatok” Az üvegtengernél lévő győztesek a Bárányt követték /Jel. 14,4; 15,2/ Tehát Isten Bárányának a követése a Bárány trónjához vezet.

Amikor Keresztelő János az eljövendő királyra mutatott, azt ezekkel a szavakkal tette: „Térjetek meg!” – tartsatok bűnbánatot! Mintha azt akarta volna mondani, törjetek pálcát életetek fölött, ismerjétek be bűneiteket, s akkor nyitva  áll az út az Isten országába. Ahogy a tékozló fiú az ismert „vétkeztem”- mel jött, úgy kell és szabad jönnie minden egyes bűnösnek. A bűnbánat után következik a megbocsátás. Jézus azt parancsolta, hogy a megtérést és a bűnök bocsánatát prédikáljuk / Lk.24,27/ Isten Krisztus halála alapján mindent megbocsáthat. Az Úr megbűnhődött a bűneinkért. Mennyei jogunk vére által biztosított./Zsidó 10,19/ „Mivel pedig atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által” E mennyei javakhoz az út a Krisztus Jézusban való hit. A bűnös bizalommal és nyugodtan hihet Isten Igéjének, és hálásan ismerheti fel, hogy Jézus Krisztus kifizette az adósságot, s bűnünket testében vitte fel az átokfára. Most már nem választ el semmi az Istentől, s az út a mennybe nyitva áll számunkra. Ezen az úton, és csak ezen, jártak mindazok, akik már a mennyországban vannak.

G.R.Brinke könyvéből beküldte:mpe

 

 

Én vagyok az út, az igazság és az élet

Senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Hát ezzel mi lesz?

 

Ahol nincs kereszt, ott nincs élet, és nem lehet az élet szolgálata sem. A szenvedés arra irányul, hogy teljes és bővölködő legyen a szolgálat. Ezt nem lehet elmélettel pótolni. A szolgálat szegénysége abból ered, hogy az ember a könnyű utat választotta. Akiknek könnyű soruk van, azok többnyire nem tudnak sokat adni. Nem tudják megérteni mások szükségleteit. Persze nem úgy értem ezt, hogy egyenesen keressük a bajt, vagy hogy keményen sanyargassuk testünket. A Szentlélek maga veszi át tapasztalatainkért a felelősséget, ha olyan utakon vezet minket, ahol testben, lélekben és szellemben, olyan mértékben találkozunk Jézus halálával, hogy az gazdagítja szolgálatunkat. A mi dolgunk csupán az, kövessük ezt a vezetést.

Kérdezed, hogyan lehet téged arra használni, hogy élettel szolgálj Krisztus Testének. Nem úgy, hogy elhatározod : no majd egy csomó munkát végzel, sem úgy, hogy elvonulsz a világtól, és nem csinálsz semmit, hanem egyszerűen úgy, hogy az Úrral jártodban engeded a Keresztet munkálkodni. Akik csupán szavakkal és munkával szolgálnak, azok úgy érzik, hogy nincs szolgálatuk olyankor, amikor tétlenségre vagy csendességre vannak szorítva. Ámde szolgálatodnak mértékét nem a tevékenységed mértéke határozza meg.

Amit titkosan átélünk az Úrral, az teljesen elegendő arra, hogy az életet szolgáljuk a tagok javára. Ha az Úrért szenvedünk, ez a szenvedés, növekedést fog előidézni másokban, anélkül, hogy ismernék szenvedésünk történetét: Az, hogy beszéljünk róla, nem csupán fölösleges, hanem bizonyos körülmények között utálatos is. Krisztus Testének elsősorban nem prédikálással és munkával szolgálhatunk, hanem belső valósággal.

A Szentléleknek mindenhez köze van, ami valóságos és igaz és ez nem tesz bizonyságot olyasmi mellett, ami nem valóság.

A kérdés tehát nem az, mennyit teszel, vagy mit végzel, hanem: min mentél keresztül Isten keze alatt. Ha valamelyik testvér feláll és beszél, azonnal tudhatod, hogy a tant vagy az életet hangsúlyozza-e. Ha a tant, akkor sohasem kockáztat semmit. Gondosan korlátozza magát elméleti rendszerére, hogy tökéletes biztonságban legyen és elkerüljön minden lehetőséget a félreértésre. Logikus sorrendben adja elő érveit, és végül indukció alapján érkezik el megfellebbezhetetlen végeredményéhez. De aki az életet hangsúlyozza, az sokkal kevésbé törődik a technikai kifogástalansággal, vagy a téma kimerítő megtárgyalásával. Teljesen másképp közelíti meg a kérdést, mert a saját életében olyan helyzeteket ismert meg, amelyeken maga a tan nem tudja őt átsegíteni. Ezért ha legalább azt az egy célt el tudja érni, hogy hallgatóinak megmutassa Krisztust, akkor nem érzi szükségét annak, hogy teljesen logikus levezetést adjon. A nagy szellemi tények, Isten nagy örök igazságai, úgy látszik, néha félig rejtve vannak Igéjében, úgy hogy a természetes ember nem egykönnyen tudja felfedezni. Mégis a Szentlélek sokszor kijelenti a kisdednek azokat a dolgokat, amelyek rejtve maradtak a bölcs és    értelmes előtt. Áldott legyen Isten, hogy ez az Ő útja! Üdvösség, hit által való megigazulás, megszentelődés, élet - vajon úgy ismerjük mindezeket, mint elméleti témákat, vagy pedig mint aktualitásokat? Isten elgondolása nem az, hogy ezeket csupán értelmünkkel ragadjuk meg, hanem hogy életünkben tapasztaljuk meg. A Biblia széles körű ismerete nem ér fel azzal, ha csak bármilyen kis ismeretünk van is magáról az Úrról. El kell ismernünk a Bibliát, mint az Isten igéjét, mint az a jelenlegi elgondolásának kifejezését népére vonatkozólag Isten igaz szolgálatot keres szentjeiben. Ezért vannak most olyan keserves idők! Nem kell kétségbe vonnunk ezt, amikor Isten nem várt dolgok felé vezet bennünket, mert amikor így tesz, biztosak lehetünk benne, hogy határozott cél felé vezet!

Mert a Krisztussal való személyes ismeretségből fakadó szolgálat a Gyülekezet minden tagját új szellemi síkra emelheti. Talán azzal tennénk az Úrnak legnagyobb szolgálatot, ha utat engednénk Neki, hogy cselekedjék velünk új dolgokat, és így lehetővé tegyük Krisztus Testében az élet új kiteljesedését

(Watchman Nee: Hát ezzel mi lesz?)

 

 

 

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Szeretet és elfogadás megtapasztalása

 

Az egyik legnagyobb kísértés a gyerekeink életében a visszautasítottság, a meg-nem-értés, az értéktelenség érzése. Ez a hazugság igazságnak tűnteti fel magát. „Engem senki nem szeret”, „nem fogadnak el, még a szüleimnek sem kellek”, nem értékelnek, nem vagyok képes megfelelni az elvárásaiknak”, „semmi nem vonzó bennem”. És még sorolhatnám vég nélkül a gyerekeinket időnként elöntő életérzést. Ezek olyan rafinált hazugságok, melyek megmérgezik a gyermekeink szívét. Tizenéves korukra egyre megalapozottabbnak tűnnek előttük ezek a hazugságok, melyeknek terhét felnőttkorukba is magukkal cipelik. Meggyőződésem, hogy nem lehet elég korán elkezdeni az imádkozást azért, hogy egy gyermek a szeretet és az elfogadás megtapasztalásával nőjön fel. Tapasztalja meg az elfogadást és a szeretetet elsősorban Isten, aztán a családja, házastársa és a barátai részéről. Az imádkozást ezért már csecsemőkortól el lehet kezdeni, és folytatható egészen az életük végéig.

A szeretet és elfogadás ellentéte a visszautasítás. Visszautasítottságot egyszer-másszor mindannyian megtapasztaltuk életünk során. Ki az közülünk, aki soha nem érzett szégyent, megaláztatást, kudarcot, fogyatékosságot ? A visszautasítottság valamennyiünk életében előfordul. A visszautasító személy lehet: tanár, családtag, barát, idegenember. A visszautasítottság a legrosszabb oldalát hozza ki az embereknek. A szeretet elfogadás viszont a legjobbat. Isten szeretete képes bensőnket megváltoztatni. Ha átéljük, hogy Isten szeret és elfogad, ez megváltoztatja személyiségünket és az egész életünket. Isten kijelenti velünk kapcsolatban: „Kiválasztottalak, nem vetlek meg.”/Ézs. 41,9/. „Örök szeretettel szerettelek”:/Jer. 31.3/ Szeretetét bizonyította is:„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk,

amikor bűnösök voltunk.” /Róm.5.8/ Ráadásul a Biblia alapvető üzenete az, hogy: ”Sem halál, sem élet, sem

angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” /Róm.8.38-39/

Imádkoznunk kell azért, hogy gyermekeinkben meggyökerezzenek ezek az igazságok, mert ez olyan szilárd alap, melyből kibontakozik jellemükben a szeretet és az elfogadás. Gyakran a szülői szeretet az eszköz, melyen keresztül a gyermek képes megnyílni Isten szeretete számára. Kérd Istent, adjon ötletet,hogyan mutasd meg szeretetedet gyermekeidnek! Ne terheljen le a bűntudat múltbeli kudarcaid miatt. Ha bűntudat, vagy kudarc érzése gyötör e  területen, akkor valld meg ezeket a gondolatokat Istennek és imádkozz! Tedd Isten kezébe a kísértő gondolatokat, aztán állj fel és jelentsd ki a Bibliában megfogalmazott igazságokat! Lehet, hogy egy ideig rendületlenül ki kell tartanod az ige igazság megvallása mellett, de ne add fel! Állj ellen a Sátán hazugságainak és mond ki Isten igazságait! Aztán kérd imádságban Istent, hogy az Ő szeretete járja át gyermekeid szívét!

Imádság: Uram, imádkozom gyermekeimért / nevük/……………………, hogy éljék át a szeretet és elfogadás érzését! Járd át szívüket a Te szereteteddel most, és segíts megérteniük, milyen hatalmas és tökéletes a Te szereteted! Igédből tudom, hogy Te annyira szerettél minket, hogy egyszülött Fiadat adtad értünk /Ján.3,16/ Szabadíts meg őket az ellenség minden hazugságától, mellyel kételyt plántált értelmükbe! Az Úr Jézus mondta: „Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket, maradjatok meg az én szeretetemben.” /Ján. 15.9-10/ Uram, segíts gyermekeimnek, hogy megmaradjanak a Te szeretetedben! Bárcsak Dáviddal

együtt vallanák: „Hadd halljam minden reggel, hogy szeretetteljes vagy /angol fordításból/, hiszen Benned bízom.” /Zsolt.143.8/ Tedd szeretetedet kézzel foghatóvá a mai  napon számukra, és segítsd a szeretet elfogadásában gyermekeimet!

Könyörgök azért is, hogy segíts a gyermekeimet feltétel nélkül szeretettel szeretnem, ahogyan Te szeretsz engem! Segíts megmutatnom szeretetemet úgy, ahogy gyermekeim képesek elfogadni azt! Taníts meg arra, hogyan mutassam meg nekik szeretetedet! Tedd példámon keresztül világosan érthetővé számukra, a Te szeretetedet! Imádkozom családom minden tagjáért, hogy szeressék és fogadják el gyermekeimet! Hadd találjanak kedvességet gyermekeim mások előtt is! Minden egyes napon növekedjenek abban a meggyőződésben, hogy szeretik és elfogadják őket! Növeld bennük is azt a képességet, hogy szeretetüket mások iránt könnyen ki tudják fejezni! Tedd képessé szeretettel teli kapcsolatteremtésre őket! Kérlek, hadd értsék meg egyre tökéletesebben szereteted mélységét, és hadd fogadják be azt! Tedd őket csatornává, melyen keresztül másokhoz is eljut szereteted! Az Úr Jézus nevében kérlek, Atyám!

 

Az imádkozó szülő hatalma c. könyvből : beküldte mpe

 

 

 

 

 

Dobry Pastier

23. Žalm Dávidov

 

Hospodin je môj pastier,

nebudem mat’ nedostatku.

Na pastvách zelenych ma pasie

a k vodám osviežujúcim ma

privádza.

Dušu mi občerstvuje,

po spravodlivych cestách

vodí ma pre svoje meno.

Keby som kráčal hoci temnym

udolím,

nebojim sa zlého, lebo Ty si so mnou:

Tvoj  prút a Tvoja paliva ma

potešujú.

Stôl mi prestieraš

pred mojimi protivníkmi,

hlavu mi pomazávaš olejom,

je preplneny kalich môj.

Len dobrota a milost’

bude ma sprevádzat’

po všetky dni môjho života

a byvat’ budem v dome

Hospodinovom dlhé časy

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Felhívás:

 

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

 

 

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

 

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

 

Internetes változat: Zöld Zoltán

zoldzoli@freemail.hu