Isten királyi uralma
„…jöjjön el a te országod” Máté 6,10.
it jelent ez: „jöjjön el a te
országod”? Az Újszövetség eredeti görög szövegében, ez a szó: ország, ezt
jelenti: királyi uralom. Jézus tehát arra tanít, hogy kérjük: valósuljon meg
Isten királyi uralma ezen a földön ugyanúgy, mint ahogy a mennyben. Hol valósul
meg Isten országa, Isten királyi uralma? Ott, ahol az emberek őt Úrnak vallják,
Királyként tisztelik, és neki önként engedelmeskednek. Talán máris érzékeljük, hogy Jézus milyen
óriási horderejű kérést ad itt a szánkba. Határozott mozdulattal ki akar emelni
minket abból a törpelelkűségből, ami jellemző ránk, és megtanít kozmikus
távlatokban gondolkozni, látni, és olyasmiért imádkozni, ami magunktól nem
jutna eszünkbe. Az önmagunk forgó kicsinyes, kisméretű kérések helyett és előtt
ilyen nagy horderejű kéréseket ad a szánkba: valósuljon meg Isten királyi
uralma ezen a földön is, ugyanúgy, mint ahogy megvalósul a mennyben. Mit jelent
ez a kérés: jöjjön el a te országod, a magunk személyes életére nézve? A
Szentírás arról szól, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy újra képesekké
tegyen minket arra, hogy Istennek engedelmeskedjünk, vagyis, hogy az Isten
királyi uralma, Isten országa újra elérkezzék az ember életében. Azt tudjuk a
Bibliából, hogy aki Jézust hittel befogadja lés neki mint az élete Urának
engedelmeskedni kezd, azt Ő képessé is teszi arra, hogy engedelmes legyen, és
az belépett az Isten országába. Ez a földi életünk leglényegesebb eseménye. Ez
az, ami mindent meghatároz, amivel minőségileg új szakasz kezdődik minden hitre
jutott ember életében. Hogyan történik ez egy ember életében? Zákeusnak a
történetét a legtöbben ismerjük. Rendkívül jól szemlélteti, hogyan lép be egy
ember az Isten országába, mik annak a feltételei és mik annak a következményei.
Zákeus is a maga törvényei szerint élt. Megszedte magát, amit lehetett,
kiszedett másoknak a zsebéből. Otthon lapult a sok lopott pénz, békessége
azonban nem volt. Egyszer, amikor Jézus belépett az ő otthonába, Jézus mellett
kezdte rosszul érezni magát. Nyilvánvaló lett számára, hogy a lopott pénz meg
Jézus egy fedél alatt nem maradhat. Márpedig Jézus maradjon az életében, mert
valami olyat kapott vele, amiről nem is tudta, hogy létezik, ami hiányzott
neki. Akkor előáll a javaslattal: Uram, mit szólnál hozzá, ha azokat, akiket
becsaptam négyszeresen, kárpótolnám, a többi pénzt pedig szétosztanám a
szegények között? Jézus azt mondja: helyes. És még mit mond utána Jézus? „Ma
lett üdvössége ennek a háznak” (Lk.19.9) Amikor Zákeus lemondott arról, hogy ő
a kiskirály, aki megszervezi az életét, aki tudja, hogyan kell meggazdagodni,
aki tudja, hogy meg kell gazdagodni minden körülmények között, aki egy szóval:
uralkodik a maga életében, - leszáll a trónról, és azt mondja: mostantól kezdve
te vagy az Úr. Itt te mondod meg, mit csinálok, mi a jó és mi a rossz. Elkezd
Isten igéje, Isten törvénye szerint cselekedni – mert ott van megírva, hogy aki
drasztikus módon vesz el valakitől valamit, annak négyszeresen kell kárpótolnia
-, kiszabja magára az ige szerinti legszigorúbb büntetést. Isten igéje szerint
akarok élni, akkor Jézus azt mondja: most lett üdvössége ennek a háznak.
Belépett Zákeus Isten országába, mert érvényesülni kezd életében Isten királyi
hatalma. Nem ő királykodik már, hanem mindenestől és minden tekintetben
Istennek akar engedelmeskedni. Isten országa tehát annak az életében jön el, aki
befogadja hittel Jézust és összekötve az életét vele, Isten akaratának kezd
engedelmeskedni, és képes is neki engedelmeskedni. Egy új ország polgárává lett
ezzel. Pontosan úgy, ahogy Pál apostol örvendezik: Áldott az Isten, aki
kiszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szeretett Fiának
országába, akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneink
bocsánata.”(Kolossé 1,13-14) Határátlépés történik, új törvények érvényesek, új
védelmet élvez ennek az országnak az új polgára. Isten királyi uralmát önként
magára vette, boldogan engedelmeskedik neki,. Itt semmiféle kényszer nincs, és
átéli, milyen szabaddá lett. Hadd kérdezzem meg, s hadd bátorítsak mindenkit,
hogy élesen tegyük fel magunknak a kérdést: benne vagyunk-e mi már ebben az
országban, beléptünk-e az Isten országába? Ezt nekünk kell eldöntenünk
fehéren-feketén: eddig én voltam a király, mostantól kezdve Jézus legyen a
király, neki akarok engedelmeskedni. Ő nemcsak az én Megváltóm, aki megbocsátja
bűneimet, hanem az én Uram és Királyom, aki parancsol, s akinek engedelmeskedni
akarok. Ez komoly döntés, amit átgondoltan hoz meg az ember, s utána kezdődnek
a csodák. Itt lép be az ember Isten országába, itt jön el az Isten országa egy
ilyen magunkfajta ember életében. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk:
amikor valaki így imádkozik: „jöjjön el a te országod”, akkor tisztában kell
lennie azzal, hogy amikor Isten királyi uralma elkezdődik az életünkben, akkor
a mi királyi uralmunknak vége. Kálvin
János határozottan magyarázza ennek a helynek a fejtegetésénél azt, hogy Isten
országának kezdete a mi óemberünk pusztulása. Nem háttérbe szorítása, -
elpusztulása. Ketten nem feszíthetünk a trónon. Vagy eljut oda valaki őszintén:
Uram, te vagy a király és te uralkodj az életemben, én leülök a trónszék mellé
és állok rendelkezésedre. Ez a hívő ember magatartása. Vagy: megpróbál ő is
uralkodni, vagy csak jelképesen érti, hogy Isten uralma valósuljon meg az
életében, de valójában ő akar uralkodni, akkor semmi új nem kezdődött csak a
helyzete lesz még nehezebb. Tisztán kell látnunk, hogy az Isten elleni
lázadásunk óta a vérünkké lett, a sejtjeinkben van írva, hogy uralkodni
akarunk. Tessék megfigyelni, hogy mindenki legalább egy valakit keres magának,
ha van lehetősége rá, a családban a leggyengébbet, vagy aki nála valami oknál
fogva gyengébb és kisebb, hogy uralkodjon rajta. Mindenki igyekszik egy kis
birodalmat körülhatárolni, hogy ott ő az úr. Valahol úr akar lenni az ember, és
valakin uralkodni akar. Ezért nehéz eljutni oda (ahogy a Jelenések könyvében
olvassuk: a mennyei lények a koronáikat letették Isten királyi széke előtt, úgy
imádták Őt.), hogy letegyük a koronánkat, igazán megalázkodjunk Isten előtt,
felismerve és elismerve, hogy Ő az úr, és uralkodni csak Ő tud. Mi nem tudunk.
Cseri Kálmán könyvéből (mpe)
Vissza a tartalomhoz
Az én miatyánkom
dr.Papp Lajos szívsebés verse
Mikor
a szíved már csordultig tele,
Mikor
nem csönget rád, soha senki se,
Mikor
sötét felhő borul életedre,
Mikor
kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó
"lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz
fel a magasba, reményteljesen,
S
fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor
a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor
kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor
körül vesz a durva szók özöne,
Átkozódik
a "rossz", - erre van Istene!
Ó
"lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz
fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor
mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor
elnyomásban szenved az igazság,
Mikor
szabadul a Pokol a Földre,
Népek
homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó
"lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz
fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S
kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor
beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor
életednek nem látod a hasznát,
Mikor
magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz
bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó
"lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz
fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S
mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor
a "kisember" fillérekben számol,
Mikor
a drágaság az idegekben táncol,
Mikor
a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S
millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó
"lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz
fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S
kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor
életedbe lassan belefáradsz,
Mikor
hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor:
hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden
lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
Ó
"lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz
fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram!
Segíts! S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor
hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád
elismerik, lakást is szereznek,
Mikor
verítékig hajszoltad magad,
Később
rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
Ó
"lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz
fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor
a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR
A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor
népeket a vesztükbe hajtják,
S
kérded: miért tűröd ezt: ISTENEM MI ATYÁNK?!
Ó
"lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz
fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket
kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM!
MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS
MEG A GONOSZTÓL!
AMEN
UTÓHANG:
S
akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz
Sátán - szűnj vihar!
BÉKE,
s CSEND legyen!
Miért
féltek kicsinyhitűek?
BÍZZATOK!
Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli
hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges
kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S
a végső időkig - VELETEK MARADOK!
Kalácskáné Marika
Vissza a tartalomhoz
A kereszténység nem vallás, hanem életforma
a valaki én utánam akar jönni,
tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki
meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét
én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt. Mert mit használ az
embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit
adhat az ember váltságul az ő lelkéért? Mert valaki szégyell engem és az én
beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni
fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”Márk 8,34b-38.
„Ne gondoljátok, hogy azért
jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet
bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak
az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt” Máté
10,34-35.
„ Elmenvén azért, tegyetek
tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a
Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én
parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ
végezetéig. Ámen! ” Máté 28,19-20.
„Ha valaki nem marad én bennem,
kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket, és a
tűzre vetik, és megégnek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek
maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban
dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem
tanítványaim.” János 15,6-8.
Nagy örömmel írom le
bizonyságomat, hogy az Úr kegyelméből és a Szentlélek munkája által én és
családom mennyit változtunk az elmúlt 1-2 évben. Közeledtünk az Úrhoz, és Ő is
közeledett hozzánk. A Szentírást, - többek között a fenti Igéket komolyan véve,
nem csak hallgatva, de meg is cselekedve azokat, - napról napra megküzdöttünk
Férjemmel ó-természetünk, emberi vágyaink, lustaságunk „támadásaival” – ahogy
ezt persze ma is tesszük, de látható immár Isten győzelmes munkája rajtunk!
A kezdeti ill. mindennapos
nehézségekben az segít, hogy eldöntöttük melyik úton szeretnénk járni. Sokan
egy-egy cél érdekében (pl. Anyagi siker, karrier) akár erejükön felül is
teljesítenek. Ez az elszántság azonban mi, hívők életéből gyakran hiányzik. Mi
eldöntöttük, hogy életünket valóságosan Isten Igéjére alapozzuk, komolyan véve
és megcselekedve az abban leírtakat. Néha beleütközünk akadályokba: emberi
elképzelésünk nem egyezik az Igében olvasottakkal. Nehéz – akár lehetetlennek
tűnhet – elfogadni némely esetben az Úr akaratát: meg kell változnunk, el kell
hagynunk dédelgetett, be nem vallott, aprónak tűnő bűneinket. És, amit nehéz
bevallani: nem embereknek, a környezetünknek akarni megfelelni, tetszeni, hanem
az ő elvárásaikat félretéve, csak az Úrnak akarni tetszeni, vállalni a
keresztény mivolt másságát, ami néha óhatatlanul megütközést kelthet. De Isten
Igéje igazság: „Sokan mondják majd nekem, Uram, Uram, de aki meg is cselekszi
az én Mennyei Atyám akaratát, az megy be Isten országába”
Saját tapasztalatainkat próbáltam
megírni, hogy ezzel is bátorítsalak mindenkit: „hogy levetkezzétek ama régi élet
szerint való ó-embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
megújuljatok, pedig a ti elméteknek lelke szerint és felövezzétek amaz új
embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben”
(Ef.4,22-24)
A fenti jól ismert és sokat
olvasott és hallott igékből kiderül, mit vár el tőlünk ma is Jézus, a mi
Megváltónk. Mindannyian elgondolkoztunk már, hogy mit is kell tennünk; hogyan
vegyük fel a magunk keresztjét? Ránk vonatkozik-e a felszólítás: „tegyetek
tanítványokká mindenkit”, és hogy hogyan maradhatunk meg Urunkban, hogy Ő is
megmaradjon bennünk. Isten Igéjének tanulmányozása, olvasása, szívünkben való
forgatása, arról való gondolkodás – ez mind-mind elvezethet a „megoldásra”.
Sokszor bele sem gondolunk, talán szó szerint kéne venni a Szentírást, és nem mindent képletesen
érteni- ahogy azt általában tesszük. Ha mond valamit Isten, azt meg is
kell cselekedni! Imádságban
keresni Atyánk akaratát, és nem a mi elgondolásunk, vagy emberek tanácsai,
elvárásai szerint élni. Elcsendesedni nap, mint nap; várakozni az Úr
jelenlétében; beszélgetni Vele – ezek sokszor nehezen mennek rohanó
világunkban. Az Igéket saját életünkre, problémáinkra, örömeinkre megvallani;
örvendezni és hálát adni. Ezek mind-mind bevezetnek Teremetőnk jelenlétébe,
megízlelhetjük a Vele való közösséget, és válasza valóságát. Ezen alkalmakkor
tükröt tart elénk, felhozza bűneinket, melyektől meg akar tisztítani;
kijelentheti akaratát, tervét életünkre nézve.
Igaz, élő, mindennapos kapcsolat
van hívő és a Mennyei Atya között! Ehhez elhatározás, odaszántság, alázat és
Isten iránti szeretet, tisztelet, Rá való éhség szükséges csupán.
Elhatározás – hogy minden nap elé
járulunk, időt szánunk imádságra, igeolvasásra (a legjobb – saját
tapasztalatból mondom – ha ezt minden nap ugyanabban az órában tesszük, így nem
hagyjuk el könnyen, hiszen a napunk része. Gondoljunk bele, ha kedvenc
sorozatunk kezdődik a TV-ben, akkor ahhoz alakítjuk esténket… Istennel való
közösségünket ne a maradék időre tegyük, hanem legyen ez egy kijelölt időpont a
napunkban!)
Odaszántság – elkezdjük a
fentieket, és nem hagyunk ki napot.
Alázat – elfogadjuk, amit Isten
mutat – és meg is tesszük azt (ha bűneinket hozza fel, megvalljuk, bocsánatát
kérjük és elhatároljuk magunkat azon bűntől, tehát alázattal elhagyjuk
életünkből – ezen igyekszünk, és ha vissza-vissza is „köszön”, Atyánk
kegyelmére támaszkodva, és hittel az Úr Jézus Krisztus megtisztító munkájára
nézve, elszántan és kitartóan harcolunk a bűn hatalma ellen! Nem szabad az
ördögnek elhinni, hogy az a bűn már a mi tulajdonságaink egyike, és úgysem
tudunk megváltozni, hiszen ezzel Istenünk hatalmát, erejét, Jézus Krisztus
megváltását kicsinyelnénk le, mintha Ő nem lenne képes attól megszabadítani
minket. Sőt! A Szentlélek mindent az Úr dicsőségére tesz, biztosak lehetünk
benne, hogy Ő munkálkodik a mi bűnös természetünk, életvitelünk
megváltoztatásában. És ha ez nem lenne elérhető, nem mondta volna az Úr: „Szentek
legyetek, mert én szent vagyok!” Igazából csak az a kérdés, hiszel-e a
Mindenhatónak? Hiszed-e, hogy az Ige rád, személy szerint rád is vonatkozik?
Isten szeretetére tudsz-e, illetve inkább akarsz-e szeretettel válaszolni?
Tiszteled-e annyira Őt, hogy nem csak hallgatod, hanem meg is cselekszed az
akaratát; hiszen világos, hogy mit vár tőlünk – bár ezt sokszor nem akarjuk
tudomásul venni, vagy azt gondoljuk a magunk védelmezésére – hogy egy-egy Ige
csak a lelkészre, a szolgálókra, de mindenképpen valaki másra vonatkozhat. De
van egy Örömhírem! Isten mindenkit vár, Téged is, az Úr mindenki bűneit
megváltotta, a kereszten Érted is szenvedett, és a Szentlélek mindenkiben
(szeretne-, ha hagyjuk) munkálkodni, Benned is! A kérdés az ember szabad
akarata. Te döntesz! Vasárnapi hívő akarsz-e lenni – és megtartod az életedet,
vagy elveszted azt Jézusért és az evangéliumért, és akkor megtalálod azt a
valóságos, élő, örömteli, gazdag, kihívásokkal teli, bizalommal teljes életet,
ami valóságosan MÁS, mint a világé. A Krisztusban való életet. Mert a
kereszténység nem vallás, hanem életforma.
Draskóczyné Dinnyés Orsolya
Vissza a tartalomhoz
A hivő ember felelőssége
„Ha pedig te, aki a törvényre
hagyatkozol, és az Istennel dicsekszel, és ismered az Ő akaratát, és meg tudod
ítélni mi a helyes, mert megtanultad a törvényből, és meg vagy győződve arról
is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók világossága, az
oktalanok nevelője, és a kiskorúak tanítója. Mivel tied a törvényben az ismeret
és az igazság teljessége; ha tehát mást tanítasz, magadat tanít Aki hirdeted,
hogy ne lopj, és lopsz? Aki azt mondod, hogy ne paráználkodj, és paráználkodsz?
Aki utálod a bálványokat és templomrabló vagy? Aki a törvénnyel dicsekszel a
törvény megszegésével, gyalázod az Istent? Bizony „miattatok káromolják az
Istent a pogányok között, így, amint meg van írva”. (Rm. 2.17.24) Nagy
lehetőség hívőnek lenni, de annál nagyobb felelősség is. Nagyon mélyen magunkba
kell nézni, és megvizsgálni tetteinket, útjainkat, kapcsolatainkat, hogy
valóban úgy élünk-e, hogy nem gyalázzák –e miattunk a pogányok az Istent? Mert
ha úgy élünk, úgy cselekszünk, úgy beszélünk, mint a világi ember, akkor
semmivel nem vagyunk különbek náluk. A hívőnek nem kiválni, hanem el kell
különülni a világ dolgaitól. Minket Jézus szabadsága hívott el. Mikor mindenki
úgy csinálja ahogy a korszellem kívánja, akkor nekünk Jézust kell megkérdezni,
hogy Ő hogyan csinálná, ha a mi helyünkben lenne, és Ő válaszolni fog. Akiben
él a Jézusi lelkület, az szét tudja választani a világosságot a sötétségtől.
Mert ha mi ismerjük a Tízparancsolatot és dicsekszünk is vele, akkor, ha
megszegjük, a hitetlen emberek miattunk fogják gyalázni Isten nevét. Itt nem
arról van szó, hogy a hívő ember nem vétkezik, vagy nem követ el bűnöket. Hanem
arról, amikor tudatosan ellenszegülünk Isten igéjének, amikor Ő ezt, mondja:
„ezt vagy ezt NE TEDD!”, és mi kimagyarázva magunkat ellenszegülünk az Igének.
Azért nagy felelősség, mert rontjuk azoknak a hívőknek is a hitelét, aki
valóban megpróbál Isten kegyelméből, az Ő Igéje szerint élni. Imádkozni azért,
kérve Istent napról-napra, hogy újítsa meg életünket, hogy adjon nekünk világosságot
a hívő élet megéléshez, hogy ne hozzunk szentnevére szégyent, hanem hogy Isten
meg tudja dicsőíteni magát mibennünk. Nekünk ne kelljen mondani, hogy hívő
vagyok, vagy Isten előtt élem az életem, hanem beszéljenek rólunk a teteink,
cselekedeteink, amint meg van írva:
„Úgy
ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a jó
cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”. Mt 5.16.
Racskóné Lackovszki Zsuzsanna
Vissza a tartalomhoz
Dunántúli énekeskönyv 520. éneke
Bús hangulat ül az
őszi tájon; bús a lelkem
Amidőn ezt látom.
A halál jut az
eszembe nékem,
Mely elhozza
enyészetem, végem!
Én, Istenem, bölcs a
te hatalmad,
Munka után hogy adsz
nyugodalmat;
Hogyha csüggedt s
fáradt a természet,
Édes álom karjaiba
tészed.
Búslakodván a nagy
természettel,
Kérlek, Uram, áldj
meg vidám kedvvel,
Hervasztó ősz ne
legyen az élet,
Tél szakán is szép
tavaszt reméljek.
Ints a jóra, édes
Atyám, engem.
Utaidon hogy kell
járnom-kelnem,
Életharcban vitézül
megállnom,
Hogy a sírban is
csöndes legyen álmom.
Ne merüljek bűnöm
tengeré be,
Fogódzam meg Jézusom
kezébe.
S ha küzdenem kell
majd a halállal,
A hit révén ő
segítsen által.
Bús lehet már az őszi
táj képe,
Ne félj tőle Istennek
hű népe!
Kikelet jön az élet
telére,
Ha elmúlik a halálnak
éje.
Petyánszki Pálné
Vissza a tartalomhoz
Szembefordulás a lázadással, a szülők
tisztelete
ondolkodásunk számára idegen
elvárni valakitől, hogy tiszteljen bennünket. Hiszen a tiszteletet ki kell
érdemelni. Ez azonban nem így van a gyermek és a szülő viszonylatában. A Biblia
szerint a gyermekeinket meg kell tanítanunk a szülői tisztelet megadására!
Ez a Biblia parancsa.”Gyermekek!
Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. Tiszteld atyádat és
anyádat, ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez, hogy jó
legyen dolgod és hosszú életű légy a földön”(Efezus 6.1-3) A Biblia megemlíti, hogy „aki apját, vagy anyját átkozza,
annak mécsese a legnagyobb sötétben alszik ki”.(Példab.20.20) Hatással
lehetünk gyermekeink életének hosszára és minőségére, és ez nagy kihívás. Ok
arra, hogy imádkozzunk értük, tanítsuk és fegyelmezzük őket. Fel kell ismernünk
mindenfajta lázadást, és szembe kell fordulnunk azzal, mert a lázadás
gyermekink gondolkodásába férkőzve, Isten parancsaival való szembehelyezkedést
eredményez.
A lázadás nem más, mint tettekben
megnyilvánuló büszkeség. A lázadó gondolatok így fogalmazódnak meg:”Úgyis azt
teszem, amit akarok, mindegy mit mond erről Isten, vagy bárki más.” A Biblia
ezt írja,”a lázadás olyan, mint a varázslás bűne”(1.Sám 15.23),
amelynek a végső következménye teljes ellenszegülés Istennek. Ugyanez a vers
mondja ki, hogy az ellenszegülés olyan, mint a bálványimádás. Az önteltség
lázadáshoz vezet, a konokság lázadásban tart. A lázadó életében bálvány van
jelen. A gyermek szülei iránti tiszteletlensége minden életkorban figyelmeztető
jele annak, hogy szívében teret nyert a büszkeség és az önzés makacs
bálványa. „Jaj a pártütő fiaknak, - így
szól az Úr – akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom
ellenére, vétket vétekre halmozva!” (Ézs.30.1) Ha felismerjük az önzés,
és a büszkeség bálványát gyermekeinkben, annak lerombolásában az imádság
kulcsszerepet tölt be. A lázadás ellentéte, az engedelmesség, az Isten akarata
szerinti élet. Az engedelmesség hatalmas biztonságot jelent, és azt a
meggyőződést adja számunkra, hogy ott vagyunk ahol lennünk, kell, és azt
tesszük, amit tennünk kell. A Biblia megígéri, ha engedelmesek leszünk, akkor
áldott lesz az életünk. Ha viszont engedetlenkedünk, akkor a sötétségben
maradunk és elpusztulunk. Ezt a sorsot nem kívánjuk gyermekeinknek. Az a
vágyunk, hogy gyermekeink engedelmességben járjanak, és ez által önbizalmat,
biztonságérzetet, hosszú életet és békességet nyerjenek.
ram, imádkozom, adj
gyermekeimnek, olyan szívet, mely vágyakozik engedelmeskedni Neked! Szomjazzon
a Veled eltöltött időre, igédre és a Veled való beszélgetésre imádságban,
hallgatva a Te hangodra! Hoz világosságra minden rejtett, lázadást, mely
gyökeret vert a szívében, hogy felismerve lerombolhassuk azt! Uram könyörgök, ne
engedjen a büszkeségnek, önzésnek és lázadásnak! Akarjon ezektől szabadulni!
Ellenállok a Gonosz mesterkedéseinek, és elutasítom a bálványimádást, lázadást,
makacsságot, a tiszteletlenséget azzal a hatalommal, melyet Jézus nevében nekem
adtál. Kérlek, ne legyen semmi hatása ezeknek gyermekeim életében! Ne járjanak
gyermekeim a romlás és a halál útján! A Te szavad arra int, hogy „ti
gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves
az Úrnak”. (Kolossé 3.20) Esedezem, fordítsd gyermekeim szívét a szülei
felé! Tedd késszé őket arra, hogy szüleinek engedelmeskedjenek! Ennek
gyümölcseként legyen hosszú és csendes életük! Fordítsd szívüket önmagad felé!
Legyen minden tettük kedves orcád előtt! Bárcsak fel tudnák ismerni a
büszkeséget és lázadást saját szívükben, és szembeszegülnének azzal! Bárcsak
készek lennének megbánni és megvallani! Nyugtalaníts bűneik miatt! Ismertesd
meg velük a szelíd és alázatos lelkület szépségét, és egyszerűségét, az
engedelmes és neked alárendelt élet örömét!
Stormie Omartin könyvéből (mpe)
Vissza a tartalomhoz
Kedves Olvasók, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Nagy örömmel hirdetjük az örömhírt, hogy mostantól minden család
otthonába eljutatjuk gyülekezeti újságunkat. Imádságos szívvel ajánljuk minden
testvérünk figyelmébe. Ismerve mennyei Atyánk gondviselő szeretetét, tudom és
hiszem, hogy mindenki megelégíttetik az evangélium üzenete által. Hiszen jól
tudja mennyei Atyánk, hogy kinek mire van szüksége.
Alkalmaink:
Minden vasárnap 9.30-kor Gyermek
Bibliaóra
10.30-kor Istentisztelet
Minden hónap első vasárnapján Úrvacsorai Istentisztelet
A hónap első és harmadik vasárnapján du.17 órakor Női kör
Hónap második és negyedik vasárnapján
du. 17 órakor Férfi kör
Szerda és péntek délután 14 órától
óvodai- iskolai hittan órák; illetve konfirmandus oktatás folyik.
Szerda esténként felnőtt bibliaóra
Péntek este szeretettel várjuk a fiatalokat a Biblia klubba
Hamarosan újra indul a szlovák nyelvű Istentisztelet Gulácsikné Fabulya
Hilda szolgálatával, de erről majd értesítjük a testvéreket.
Minden
alkalmunkra szeretettel hívjuk olvasóinkat, tagjainkat!
Vissza a tartalomhoz
A nyelv bűnei (Jakab 3.1-18)
tyámfiai, ne legyetek sokan
tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen
vétkezünk Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az Egész
testét megzabolázni. Íme a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy
engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Íme a hajók is,
noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól
oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja. Ezenképpen a nyelv is
kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Íme csekély tűz mily nagyerdőt
felgyújt!A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi
tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk
folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. Mert minden természet,
vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is
szelídítetett az emberi természet által.
De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg: fékezhetetlen
gonosz az, halálos méreggel teljes. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel
átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremtettek. Ugyanabból a
szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni! Vajon a
forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt? Avagy
atyámfiai, teremhet-e a fügefa olaj magvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen
egy forrás sem adhat sós és édes vizet. Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa
meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Ha pedig
keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne
hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jön, hanem
földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és
minden gonosz cselekedet is van. A felülről való bölcsesség pedig először is
tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó
gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse
pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak.
Vissza a tartalomhoz
id. Harmati Béla:
Október 31.
Dallam: Gerengay Páltól
Itt van az ősz, sárgul a lomb, Lehullnak a levelek.
Elköltöznek a madárkák, Szólnak: Isten veletek!
Mégis e nap nem elmúlás, De új tavasz kezdete,
Mert Luther ma kilencvenöt Tételét kiszegezte.
A hős barát templomhoz lép, Kalapács a kezében.
Míg tételeit szegezi, Szent tűz ég a szemében.
Nem új vallás, nem új tan ez, Krisztus ősi vallása,
Szegletköve maga az Úr, E földön nincsen mása.
Mert alapja a Szentírás, S a Szentírás kőszikla,
Ebben van meg, sehol máshol, a hitnek örök titka.
Tiszteljétek a Szentírást, Jaj annak, aki bántja!
Ilyen ember dehogy lehet, Az Istennek báránya.
Ám nem elég, ha tiszteled, Olvasnod kell belőle,
Új emberré kell születned, Meg kell változnod tőle.
Csak így vagy evangélikus, Egyházad hű gyermeke,
Csak így vár rád halál után, Krisztus s az
egyek-ege.
Kalácska Béla
Ny.esperes
Vissza a tartalomhoz
Hospodin
ochrancom Izraela
121. ®alm
Putnická pieseň
Pozdvihujem si oči k vrchom:
Odkial mi príde pomoc?
Od Hospodina moja pomoc,
Ktory učinil nebo i zem.
Nedá sa klátit’ tvojej nohe:
Tvoj ochranca nedrieme.
Nie, nedrieme
A nespí ochranca Izraela.
Hospodin je tvojim ochrancom.
Hospodin ti je clonou po pravici;
Slnko t’a vo dne nerani úpalom
Ani mesiac v noci.
Chránit’ t’a bude Hospodin
Pred
kaľdym zlom,
On bude chránit’ tvoju duąu.
Hospodin bude chránit’ tvoje
vychádzanie i tvoje vchádzanie
Odteraz aľ naveky.
Vissza a tartalomhoz
Felhívás:
Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.
Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala
Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.
Tel: 06-35-360-225
osagard@lutheran.hu
Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet
misjakerzsi@citromail.hu
Internetes változat: Zöld Zoltán
zoldzoli@freemail.hu
