F. Farkas Rozália: Pedig lehetne

 

Miért is nincsen minden nap karácsony?

Pedig lehetne...

ha szívünkből kigyomlálnánk a konkolyt,

és csak a tiszta búzát hagynánk meg benne,

akkor minden nap karácsony lenne...

 

Miért is nincsen minden nap karácsony?

Pedig lehetne...

ha szívünkből száműznénk a rosszat,

és csak a jónak, az isteni szeretetnek

hagynánk helyet benne,

akkor minden nap karácsony lehetne!

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Az újszülött nevei

És hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek.
(Ézsaiás 9, 6)

Amilyen a neve, olyan a dicsősége is. Milyen nagyszerű, mély tartalmú nevei vannak az isteni gyermeknek! Csodálatos tanácsadó. A világ alapjának felvettetésekor is Ő adott tanácsot. Minden általa teremtetett. „Enyém a tanács és a valóság" (Péld 8, 14). Jól átgondolta terveit. Amikor az Atya kiterjesztette a mennyet, a mélységeknek határt szabott és megvetette a föld alapjait, „mellette voltam, mint kézműves" (Péld 8, 30). Amikor az Atya előre látta az ember bűnét, akkor a Fiúnak csodálatos tanácsa volt: kész volt Isten áldozati bárányává lenni (1 Pét 1, 19). Egyedül neki volt joga felbontani a könyv pecséteit (Jel 5). Általa jut Isten országa teljességre és az egész világ visszakerül Isten uralma alá „Ő általa és Őbenne". „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége!" Csodálatos tanácsos! Nekünk is tud tanácsot adni, még olyankor is, amikor mindenki tanácstalan. Ha a kétségbeesés kiáltása tör elő a szívből: „Én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem a halálnak ebből a testéből?" - Ő megnyugtatóan felel. Ha valaki nem találja meg az utat, hogyan szabaduljon a testi gyönyörök, szenvedélyek megkötöttségéből és saját énje szolgaságából, Ő hoz megoldást. - A legjobb és leghűségesebb tanácsadó, amikor életünk súlyos kérdései előtt állunk és nem tudjuk, mit tegyünk, melyik utat válasszuk. De Ő nemcsak megvilágítja a sürgősen megoldandó kérdéseket, hanem erős hős is, vagy még pontosabban: erős Isten. Nemcsak jól átgondolt terveket készített, hanem nagyszerűen kivitelezi azok Erejével világokat teremtett, és mindent hordoz. Szeretete teljességében áldozatul adta magát és megbékítette Istennel az egész világot. Előtte nincs és nem is volt lehetetlen. Olyan hatalmas és erős, hogy nincs híja semmiben. Kiemel a mélységből, amelyben elpusztulnánk. Leveri a vasajtókat és a vaszárakat bűneink börtönéről. Széttöri a bilincseket, amelyek ellen hiába védekezünk; leveszi a bűn jármát, amit nem tud senki lerázni. Az ellenség legyőzésére is erőt ad és megerősít, hogy Isten akaratát cselekedjük. Pál apostollal együtt bizonyságot tehetünk mi is: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Örökkévalóság Atyja - ez a harmadik kettős név. Az Atya jelentette ki magát a gyermekben. Jézusban megfoghatóvá lett Isten, belőle az Atya szeretete sugárzik felénk. Ő az, aki bepillantást enged az Isten szívébe és gondolataiba. Azt mondta nekünk Istenről, hogy Ő a „mi" Atyánk! Neki adott át az Atya mindent. Elmondhatta: „Én és az Atya egy vagyunk. Aki engem látott, látta az Atyát." Ezért az Atya szeretete tölti el lelkét. Így szólítja meg az övéit: „Fiam" (Mt 9, 2) „leányom" (Lk 8, 48). Földi Atyánk és nevelőnk csak egy ideig van (Zsid 12, 9-10). „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem" (Zsolt 27, 10). A Megváltó megmarad nekünk. Szerető gondoskodása és jóakaró, de komoly fegyelmezése soha nem ér véget. „Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13, 8). Békesség fejedelme: aki békét szerez. E világ fejedelmei és hatalmasai többnyire nem szerzik, hanem megrontják a békét. Hatalmi, birtoklási és pénzvágyuk mindig újabb háborút okoz. Miattuk lesz a föld vérrel itatott harcmező. Nem szűnik meg az erőszakosság, az elnyomás miatt való sóhaj. Ennek az újszülött gyermeknek a békebirodalma naggyá, világot átfogóvá lesz - akkor, amikor Ő visszajön hatalommal és dicsőséggel. Akkor kezdődik el a földön királyi uralma. Vége lesz a háborúknak, mert félretolja a rendzavarókat, hatalmaskodókat, rablókat és igazságtalanokat - Istennek és az Ő felkentjének minden ellenségét. „Igazságban ítéli a gyengéket és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett" (Ézs 11, 3-4). „Igazságosan uralkodik az emberek felett; aki Isten félelmével uralkodik: olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel" (2 Sám 23, 3-4). A béke az igazságosságon nyugszik. A bűnből viszály és háború támad. A békesség fejedelme most azoknak a szívében alapozza meg uralmát, akik megnyíltak előtte és neki adták magukat Isten gyermekeinek békessége az ítéleten és az igazságosságon nyugszik. Az igazságtalanság helyére, amely bennünk uralkodott-, mert a „bűn a törvénytelenség" (1 Jn 3, 4) igazságnak kell lépnie, amit Isten Fia keresztjén készített nekünk. Ha azután megigazultunk hit által, akkor békességünk van Istennel.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

(mpe)

 

 

Szenteste (dec. 24.) 17.00- templom

Karácsony ünnepe (dec. 25.) 10.30- templom - Úrvacsora

Karácsony második napja (dec. 26.) 10.30- gyülekezeti terem

Karácsony utáni vasárnap (dec. 27.) 10.30- gyülekezeti terem

Óév este (dec. 31.) 18.00- gyülekezeti terem - Úrvacsora

 

Egyéb alkalmak

Szenteste 16.30- a templom előtt élő Betlehem megjelenítése

     20.30- éneklés a falu utcáin (a Rákóczi út elején kezdjük)

Karácsony ünnepe (dec. 25.) 16.00- karácsonyi est gyülekezeti terem

Vezetőink

 

„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről…”

„Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk…” (Zsid.13.7;17)Egyetlen hívő testvér sem merészelni magát vezetőnek nevezni. A felekezeti keresztyénségen belül ember alkotta intézmény a vezetői rendszer. Ugyanakkor mégis kívánatos lenne, ha minden gyülekezetnek lennének vezetői.

A vezetőt Isten neveli ki annak. A vezető megtanulja, hogy minden dolgát Isten elé vigye, mert azt is megtanulta, hogy, hogy önmagával szemben bizalmatlan legyen. Ami jó, az igazán akkor jó, ha Isten szemében is az, és a rossz igazán, akkor rossz, ha Isten szemében sem jó. Egyik testvér, aki valóban vezető volt, jóllehet elutasította magától ezt a tisztet, így fejezte ezt ki: „Önnön szívemben egy percre sem bízhatok” Aki Istennel jár, ugyanezt tapasztalja. Ezerarcú énünk az, amely számunkra mindig gondokat okoz. Ezért kell mindennap személyesen az Úr elé állnunk. De vajon valóban át meg átjárja-e szívünket, keresztyén mivoltunkat az a kívánság, hogy mindenkor Atyánk akaratát keressük,hogy azt cselekedetekben is meegvalósítsuk?

Az igazi vezető Istennel jár, önmagától szabadultan, de vajon szabadon a világ ítéletétől is? Szükséges, hogy Isten Szelleme által úgy ítélje meg a dolgokat, ahogyan Isten. Élete Krisztussal való egység jegyében telik. Példaadó tettei, szavai, odaadás, önzetlensége által mutatja meg, hogy követi Mesterét. Nem áll a rábízott lelkek és Isten közé, sőt segíti őket abban, hogy ők is megtalálják Őt. Nem öntelt énjét hizlalja, még szolgálatban sincs jó véleménnyel önmagáról, tudja, hogy csakis a Szent Szellem az, aki által valami jót véghez tud vinni.

A vezetőknek erkölcsi tekintélyük van. Ezért a testvéreknek nagyon kell vigyázniuk arra, hogyan élnek. Nőtestvéreknek is lehet ilyen tekintélyük, ők azonban a háttérben maradnak, mert ez így kedves Uruk előtt, ez az ő tisztességük és dicsőségük.

Emlékezzünk múlt századbeli vezetőinkre, példáikból láthatjuk, milyen az Isten akarata szerint való vezető. Az Urat szerető fiatalok ismerkedjenek meg életükkel, hogy mint forrásból táplálkozhassanak belőlük. „Bízzatok vezetőitekben és hallgassatok rájuk.” S ha ezek a testvérek rámutatnak hibáinkra, akkor azért legyünk hálásak az Úrnak. Az a keresztyén ember, aki szereti az Urat, nem fog vonakodni attól, hogy egy-egy testvér, vagy nőtestvér intelméből kihallja a hozzá szóló Úr szavát. Isten az, aki által hozzánk szól. Kész elismerni, hogy amit Isten cselekszik, azt jól cselekszi, szabad akaratából teszi, akkor és ott cselekszi, ahol és ahogyan akarja, és amikor akarja. És ezzel a hívő keresztyén tágszívű, befogadó készségű lesz.

Lelki életünk, családi és gyülekezeti életünk titka a Szent Szellem munkájában van. Ő az, aki megérteti velünk Isten Igéjét. Általa van közösségünk az Atyával és Fiával, az Úr Jézus Krisztussal. A Szent Szellemmel beteljesedve élni (Ef.5.18) a hívő ember örömének és erejének a fő forrása. Az a keresztyén ember, aki engedelmes a Szent Szellemnek nem a világhoz igyekszik alkalmazkodni, mert szíve az Úrhoz vonzza.

Előfordulhat, hogy nagy álmosság uralkodik a gyülekezetekben, a szívekben, és a lelkiismeretekben. Ha valóságos nehézségek jönnek, és valamely szellemi természetű testvérnek  az a benyomása, hogy nem hallgathat tovább a dolgok menete felől, akkor súlyos hibát követ el, ha igyekszik az egész ügyet „szőnyeg alá söpörni”. Mert hogyan számíthatunk az Úrnak köztünk való jelenlétére, ha nem az Ő akaratát tudakoljuk elsősorban, amikor súlyos problémák keletkeznek a gyülekezetben? Ezzel az „ elhallgató” magatartással gyalázatot hozunk az Úr nevére. Ha istenfélő testvérek vannak valahol, akkor az Úr megakadályozhatja a gyülekezeten belüli rendetlenséget. Ha azonban a férfi és nőtestvéreink rokonszenvét többre értékeljük az Úr érdekeinél, akkor ezzel súlyos károkat okozunk az összejöveteleinknek. Ha istenfélőbbek lennénk, akkor az Úr gyógyulást adna anélkül, hogy feltétlenül testvérek segítsége kellene hozzá, az emberünket azonban soha, semmiképpen nem használja fel. Az Úr szent, és az Ő asztala szent. A gyülekezetet úgy látja maga előtt, mint ami szeplőtlenül tiszta. Így kívánja bevezetni őket a mennybe, ezért előzőleg megítél benne mindent, ami dicsőségével nem egyeztethető össze. A gyülekezetben a legfontosabb az istenfélelem és a férfi. – és nőtestvérek buzgó imádsága, azonban ugyanakkor igencsak szükséges a tanítás és az intés is, persze a maga helyén.

A kegyelmi ajándék nem más, mint alkalmassá tétel arra, hogy a gyülekezetben bizonyos feladatokat az Úr dicsőségére elvégezzenek a hívő testvérek. Ha egy-egy testvér ilyen kegyelmi ajándékot kapott, akkor ezt a többieknek fel-és el kell ismerniük. Sőt a azon kell fáradozniuk, hogy az illető testvérnek a segítségére legyenek,a mennyire ez szükséges. És arra is késznek kell lenniük, hogy alkalomadtán az illető testvért helyreigazítsák. Neki pedig az Úrtól kell várnia, hogy Őtőle magától tudja meg, mikor, mit és hogyan kell tennie.

A kegyelmi ajándék megléte főként a gyümölcstermésben mutatkozik meg. A férfi- és nőtestvéreink pedig felelősek az Úr előtt azért, hogy olyan hitbeli és szellemi állapotban legyenek, amelyben a gyülekezet javát tudják szolgálni. A nőtestvéreknek éppen úgy szívükön kell viselniük az Úr dolgát, mint a férfiaknak.

A hívők nem azért élnek e Földön, hogy kimagasló művészi, irodalmi, vagy tudományos teljesítményeket vigyenek véghez, sem nem azért,m hogy maguknak hírnevet szerezzenek a világ előtt. Elsősorban azért vannak itt, hogy dicsőítsék az Urat és az Atyát, és neki éljenek. Ez tesz minket boldoggá és erőssé.

 

L.Chaudier írása megjelent Vetés és aratás 2009.3. számában)

                                         

 

„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.”

 

1.János 4.9.

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Kérdez a gyermek
Túrmezei Erzsébet verse

,,Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt ő, az Isten Fia.
Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye-e, apukám, nagyon szereted?''

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
,,Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kis lányod vagyok.
S ő, Isten Fia, ő, a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugye, apukám, nagyon szereted?''

Kint csillagfényes hideg este... tél...
Bent apja ölén kis leány beszél.
,,Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek-éjjelén.
Halálra keresték a katonák.
Menekültek a pusztaságon át.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?''

Az apa leteszi a gyermeket.
,,Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?''
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Isten Fia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre-könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett, fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneke:
,,Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

„Én vagyok az ajtó”

„Én vagyok az ajtó. Ha valaki énrajtam megy be, megtartatik”(János 10.9)

 

A karácsonyi visszaemlékezésekbe mindig bele szokott tartozni az ajtó, amely előtt gyermekszívünk dobogásával várakoztunk. Hogyan irigyeltük édesapáékat, akik belül lehettek, bent a titkok világában! A karácsony előtti napokban elszorult a szívünk mulasztásaink és bűneink miatt. Imádságok hangzottak el, jó elhatározások születtek engedelmesebb életre Persze, a ˇmozgató rugó” jórészt csak a várható karácsonyi ajándék volt. De mégis csak megmozdult a lelkiismeret is a karácsonyi ajtó előtt.

Mikor aztán este lett és édesapa csengett, akkor csendesen megnyílt az ajtó, és amint kitárult, áradt a fény és az öröm. Ragyogott a fa, alatta a kedves jászolbölcsővel és a sóvárgott ajándékokkal. Bármennyit is öregedtünk azóta, a nyíló ajtón át ma is drága fény, meleg szeretet ömlik a szívünkbe. Lelkünk alázatos hálával fürödhet benne. A karácsonyi ajtó mintha csak a menny kapujának jelképe lenne.

De várjunk csak. Nem hangulati, érzelmi hullámok ----e csupán ezek? Egy egynapos hangulaté évenként! Igaz, de mégis csodálatos valóság felé mutatnak.

Nem lennénk emberek, és nem volna lelkünk, amely Isten után, az élő Isten után kérdez, ha az örökkévalóság ajtaja előtt nem állnánk úgy, mint a karácsonyi ajtó előtt, tele az örök titkok sejtésével és Isten szeretete után való vággyal,és ha nem élne bennünk a szent Isten „ügyésze”, a vádoló lelkiismeret, amely a valóban komoly órákban zárt ajtóról beszél. Ezért van az, hogy nem könnyű az embernek önmaga felől való őszinte gondolatokkal magára maradni.

Jaj nekünk, ha a gyermekkor ádventi lelkiismereti megmozdulása és a karácsony éveken át ismétlődő érzelmi hulláma nem tör keresztül abba a valóságba, amelynek csak a csíráját hordja magában!

Vajon csak földi karácsonyi ajtón mentünk be eddig az életünkben, és a lelki ajtón, a szoros kapunk nem léptünk be mostanig sem? Pedig ez visz a menny előcsarnokába. E nélkül nem jutunk a mennybe soha örökké!

A Sátán különös vakítása az, hogy a mulandó karácsony ajtaján olyan teljes szível, rögtön és egészen megy be az ember, de az örökélet lelki ajtaján, amely már itt és most Krisztus békességébe vezet, legtöbbször csak be-benézeget. „Bekukucskál, mint a gyerek mondja. Az élete kívül marad rajta. Még amikor bemegy, akkor is rendesen csak félig megy be, és nincs se igazi békessége, se valóságos öröme, - jóllehet azt képzeli, hogy már bent van.

Egy abonyi evangélizáció alkalommal történt, hogy szorongva mentünk a polgári iskola felé, ahol a kijelölt helyiség volt: vajon nyitva van-e az iskola? Fellélegezve léptünk be a kapunk. Azt hittük, már bent” vagyunk. Volt azonban egy belsőbb kapu is – zárva. Sajnos, ennél sokkal szomorúbb a félig bemenés az új életre. Egy angol tengeralattjáró süllyedt el évekkel ezelőtt. Új készülék volt benne: a tenger alatt kisebb mélységben ki lehetett menni belőle egy ajtón át. Ketten meg is menekültek. Mi lett a többivel? A harmadik „félig”+ ment ki. Odaszorult valamije a dupla ajtó közé. Ott fúlt meg és elzárta az utat a többi elől is. Mennyi fel nem szabadult hívő élet van ilyen felemás nyomorúságban!

Hányan akadnak el azon, hogy „szoros” a kapuz, és kívül rekednek! Nem hasonlít –e ez a skót eszelős történethez, aki óriási rongybatyuban vitte a vállán a „kincseit”, s egyszer mocsaras vidéken alig bírt már menni vele. Eltévedt, de talált egy magányos házacskát, ahová be is fogadták volna. Ám a nagy batyu nem fért be a szoros ajtón. Tekintgetett befelé a melegre, kifelé a mocsárra, míg végül megfordult és elment a „kincseivel”. Reggel a holttestét találták meg, mellette a batyuval…

A karácsonyi ajtó – pünkösdkor – egyszer s mindenkorra és mindenki számára megnyílt! De csak úgy, ha nem kívülről viszek magammal valamit, hanem bent akarok kapni mindent

gy senkinek sem kell kívül rekedni, megelégedve akármilyen szép, de mulandó karácsonyi hangulattal.

Egy kicsi házban történt a nagyváros peremén. Egyszerű, dolgos házaspár lakott benne. Békés öregségük lett volna, ha az egyik gyermekük rossz útra nem tér. Pedig mennyi szeretettel nevelték! De kemény maradt a szíve és csak nevetett egyszerű szülein. Végül is nem bírta tovább otthon. Vonzotta a világ. Nemsokára egészen nyomaveszett. Ritka nap volt, amikor ne emlegették volna legalább imádságban, azaz legfőként imádságban. Különösen karácsony körül, amikor a többi gyerekek legalább is írtak, de többnyire jöttek is az unokákkal együtt.

18…karácsonyáig semmit sem tudtak róla. Ünnepi téli ruhát kapott ekkor a vidék,  - a kicsi ház is és körülötte a kert. A két öreg hazaért a karácsonyi áhítatról. A fa alatt elcsöndesedtek az Úr előtt és szépen elrendezték a kis ajándékokat gyermekeiknek és unokáiknak, akiket másnapra vártak. Különösen pedig arra gondoltak, aki csak Isten tudja, merre járhat. Aztán csendesen nyugovóra tértek. Éjszaka egyszer csak felébredtek Valaki az ajtó körül Jár? Nem, bizonyára csak a szél. Másnap reggel azonban, amikor az ajtót kinyitották, a küszöbön ülve egy megfagyott embert találtak a havon, - az elveszett fiúkat! Végre hazavonta őt a megcsömörlött életében a honvágy., De a szülői ház kapujában nem volt hozzá bátorsága, hogy zörgessen. Ó , annyi akadályt tett oda közéjük  a bűn! Odabent azonban mégis vágyódva várták őt!

Karácsony szentestéjének a legdrágább, üdvözítő üzenete: Jézus nyitott ajtóvá lett az Atya szívéhez és az atyai házba a legelveszettebb számára is. Az Atya szívében éppen utána a legmélyebb a vágy!

„Én vagyok az ajtó” Egyedül Jézus! „Aki nem az ajtón megy be, tolvaj az és rabló”- Senki sem mehet az Atyához, hanem csak Én általam” Mert senki sincs, akit elveszetté nem tett a bűn, és senki nem született meg értünk és halt meg helyettünk, hogy megtartson! De Jézuson át mindenki bemehet az ő békességébe és az Atya örök örömébe. „Ha valaki énrajtam megy be, megtartatik”! – „Született néktek ma a Megtartó!”

Nincs nagyobb örömüzenet, mint a megnyalt Ajtó. De bizonyos az is, hogy az ajtó egyszer csak „bezáratik”,. Ez ugyanúgy Isten szava. És Isten ideje mindig a ma, a most, - az ördögé a holnap, majd.

Túrmezei Erzsébet írása

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Bódás János: Megüresítem szívemet

Ha feldereng az égi csillag
hirdetni: itt az Újszülött
napkeleti három királlyal
majd én is útra készülök.

Az ajándékuk drága mirha,
illatos tömjén, dús arany,
én meg koldusként így megyek csak
szegényen, ajándéktalan.

Nincs kincsem, rangom, csak a bűnök
nagy garmadája lelkemen.
Kiszórom mindezt, hogy szívemben
minél több tiszta hely legyen,

mert jól tudom, hogy Betlehembe
ily koldus, mint én, így mehet:
az lesz legszentebb ajándék, ha
megüresítem szívemet.

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

A.W.Tozer: A Szent ismerete  2. rész

 

A szentháromság

A Szentháromság felfoghatatlan titkáról való elmélkedés annyi, mintha gondolatban végig mennénk az éden keleti kertjén, és szent földön járnánk. Akik mindent elutasítanak, amit nem tudnak megmagyarázni, tagadják, hogy Isten Szentháromság. Minden ember a nem hívő és a szent is a hit alapján áll; az egyik a természeti törvényekben, a másik pedig Istenben hisz. A legtanultabb bölcset is némaságra kárhoztatjuk, -e kérdéssel; „Mi ez”? Isten ismeri az ahhoz vezető utat, de a halandó ember soha. (Jób 28,23) j

Az egyház következetesen hirdeti a Szentháromság tanát. Anélkül, hogy színlelné annak értését, bizonyságot tesz róla, a Szentírás tanítását ismételgetve.

Amit Isten kijelent, azt a hívő szív vallja anélkül, hogy további bizonyítékra lenne szüksége.

A kinyilatkoztatott igazságon való elmélkedés után, természetesen megérkezik a hit is, de a hit először a halló fülekhez érkezik, nem a gondolkodó elméhez. A hívő ember nem töpreng az igén, nem érvelési folyamat által érkezik meg a hithez, és nem a tudomány által keresi hitének megerősítését. ( Jer. 22.29)

A Szentháromság tana a szívnek szóló igazság. Egyedül az ember szelleme léphet a függöny mögé és hatolhat be a Szentek Szentjébe. A szeretet és a hit otthonos az istenség misztériumában. Az ész pedig hajtson térdet odakinn.

Az a legfontosabb, hogy Istenről úgy gondolkodjunk, mint egységben levő Szentháromságról, nem elhomályosítva a Személyeket és nem szétosztva Lényeget.

Mivel az Istenség személyei egyek, ezért egy az akaratuk. Mindig együtt munkálkodnak, és a legkisebb tettet sem hajtják végre egyedül.

Az Istenség személyei között öröktől fogva fennálló azonnali, közvetlen kapcsolat nem ismeri sem a hangot, sem az erőfeszítést, sem a mozgást.

 

                           A végtelenség terein Isten örök szava zengett,

                           Csak annak szólt, aki beszélt, és megtörte a csendet.

                           Csodálatos! Imádandó! Nincs se hang se zene,

                           De mindenütt és szüntelen, békességben, szeretetben,

                           Az Atya szól, az örök ige.

 

Az önmagában létező Isten

„Istennek nincs eredete”. Az eredet szót csak teremtett dologra lehet alkalmazni. Isten önmagában létező, és minden teremtett dolog valahonnét ered.  Amikor arra a nem teremtett Személyre irányítjuk gondolatunkat, semmit sem látunk, mert Ő a világosságba lakozik, és Hozzá semmi sem közelíthet. Csak hit és szeretett által vagyunk képesek megpillantani Őt, amint elmegy a sziklahasadékban lévő oltalmunk mellet.

A Biblia világában élő, gyülekezetekhez tartozó, keresztyének egész életüket anélkül élik le ezen a földünk, hogy csak egyszer is komolyan próbáltak volna elmélkedni Isten lénye felől. Kevesen érzik át szívükbe az ámulatot a nagy VAGYOK hallatára, aki önmagában létező. Milyen hatása van az életemre? Mivel Isten kezének munkája vagyunk, ebből az következik, hogy minden problémánk és a probléma megoldása teológiai jellegű.

Isten minden lény fölötti tiszteletben részesíti az embert azáltal, hogy saját képére teremtette. És értsük azt úgy, hogy az emberben levő isteni kép nem költői fantázia.

Mivel minden Isten teremtő akaratától függ teljes mértékben, ezért áll fenn a szentség és a bűn lehetősége.

Az ember az Istentől való függetlenséget választotta, így szándékosan engedetlenkedett az isteni paranccsal szemben. A testies ember bűnös, mert a saját személyiségével kapcsolatosan kihívja Isten személyiségét. Másban esetleg elfogadja Isten szuverenitását, de a saját életében elutasítsa azt. A bűnnek sok megnyilvánulása van, de egyetlen dolog lényeges benne A halandó ember, akit Isten arra tetemtett, hogy imádjuk Őt a trónja előtt, saját személyiségének a trónjára ül, és arról a felemelt helyzetéről kijelenti? „VAGYOK VALAKI”. Ez bűn a maga gonosz gyökerébe. Ez a magyarázata amely szerint a megátalkodott  ember csak vétkezni tud, és jócselekedetei valóban egyáltalán nem jó. Csak amikor Istennek vissza adja az ellopott trónt, akkor fogadhatók el a cselekedetei.

 

Uram, a bűn szörnyű hada miért pusztít bennem tovább?

Kevés az, hogy Te megbocsátsz, énemnek meg kell halnia.

Uram, hatalom, szeretet, kevés az hogy feltámadtál.

Rajtam sem győzhet a halál, adj feltámadt új életet.

 

Isten önmagában elégséges volta

„Mert ahogy az Atyának önmagában élete van” /János 5,26/-mondta Jézus. Isten önmagában létező, minden élet Istenben és Istentől van. Minden teremtett lénynek szüksége van levegőre, ételre , vízre az életben maradáshoz. Egyedül Istennek nincs szüksége semmire. Hogy helyes alapon álljunk, méltóképpen kell Istenre gondolnunk. Tisztítsuk meg elménket az Istenségről alkotott méltatlan elképzeléstől, és engedjük, hogy olyan Isten legyen az értelmünkben, mint amilyen létezik a világegyetemben. A Biblia kiemelt tanítása: Isten önmagáért, az ember pedig Isten dicsőségéért létezik. Mindebből megérthetjük, hogy a Szentírásnak miért van olyan sok mondanivalója a hit fontos szerepéről, és miért bélyegzi a hitet halálos bűnnek. Vegyük föl Krisztus könnyű igáját, és foglaljuk le magunkat a Szellemtől inspirált és Isten dicsőségére, valamint az emberiség                                          javára szolgáló erőfeszítésekkel. Mert áldott az a hír, hogy Isten , akinek nincs szüksége senkire, isteni leereszkedésében aláhajolt, hogy engedelmes gyermekeivel, gyermekeiben, és gyermekei által munkálkodik. /Fill, 2,13/

 

Beküldte: Racskóné L .Zsuzsanna

 

Fogdában, szabadon

A közelmúltban a gyülekezet néhány tagjával részt vettünk a Váci börtönben egy ádventi istentiszteleten. Megdöbbentő volt látni és hallani az elitélteknek a bizonyságtételét, énekét. Csuka Tamásné börtönlelkész vezetésével és lelki gondozásával nagyon komoly lelki munka folyik. Öröm volt látni, hogy a súlyos bűnökért elitéltekből, Jézus Krisztus szabadításával lelki szabadok lettek. Sokuknak még több évet kell bent tölteni, de a szemük tiszta, csillog, lehet látni, hogy megtalálták Krisztusban a szabadságot. Fogságban, szabadok. Voltak olyanok is akiknek már letelt a büntetés, és visszajöttek bizonyságot tenni, miként élik meg a hitéletüket szabadulásuk után. Egyben mi sem vagyunk különbek a fogva tartottaktól, abban hogy mindannyiunknak, szükségünk van Jézus Krisztus megváltására. Örültünk, hogy volt lehetőségünk ilyen alkalmakon részt venni, és látni ISTEN hogyan munkálkodik.

Racskóné L.Zsuzsanna

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

VÉGTELEN ADVENTEK

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,
S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon…
Vajon… kialszik-e a fény a szemedben?
Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?
A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,
Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,
Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,
Megakarták mérni Isten igazságát,
És nem értették Isten Golgotáját…
És nem értették meg Isten Történelmét.
És nem értették meg Irgalmát, [...]

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

A helyes magatartás

 

Aki feddhetetlenül él, biztonságban él" (Péld 10,9).

 

A feddhetetlen talán lassan halad előre, de biztosan jár. Aki siet meggazdagodni, nem bizonyos a dolgában. Az állhatatosan becsületes ember esetleg nem gazdagszik ugyan meg, de békessége lesz, az biztos. Ha mindig azt tesszük, ami igaz és helyes, akkor szilárd talajon járunk és tudhatjuk, hogy minden lépésünknek biztos alapja van. Viszont a kétes ügyletek által elért legnagyobb siker is csalóka marad mindig, és aki a sikert elérte, annak állandóan félnie kell, hogy egyszer csak számadást kell adni a dolgairól, és akkor nyeresége kárhoztatni fogja őt.

Ragaszkodjunk ezért inkább az igazsághoz és a becsületességhez. Isten kegyelme által kövessük Urunkat és Mesterünket, akinek szájában nem találtatott csalárdság. Ne féljünk a szegénységtől. sem attól, hogy megvetnek bennünket. Soha, semmilyen körülmények között ne tegyünk olyasmit, amit lelkiismeretünk helytelenít. Ha elveszítjük lelkünk békességét, többet veszítünk, mint amit pénzen meg lehet vásárolni. Ha viszont megmaradunk az Úr útján, és soha nem vétkezünk lelkiismeretünk ellen, biztos úton járunk, bármi jöjjön is. Mert ugyan, ki árthat nekünk, ha a jót követjük? A bolondok tartsanak bár bolondnak következetes becsületességünk miatt, de a tévedhetetlen Bíró ítélete egykor nekünk fog igazat adni.

Beküldte: Kindricz Eszter

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

„Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, ő jött el a világba”

János 1.9

 

 

Narodil se nám Spasitel,

Všeho sveta Vykupitel;

Z jeho príchodu šťastného

Radujme se, veselme se!

 

O čemž proroci mluvili,

Svatí otcové žádali

Mnozí králové čekali;

Radujme se, veselme se!

 

To v dnešní den splnil Búh sám,

Že  Syna svého poslal k nám,

Aby nás od hřchú sprostil

A život večný navrátil

 

Protož z daru tak drahého

Dekujmež z srdce pravého,

Dejž bychom tebe chválili:

Radume se, veselme se

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Felhívás:

 

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

 

 

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

 

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

 

Internetes változat: Zöld Zoltán

zoldzoli@freemail.hu