Ősagárdi Hit 2009. Február

Tisztelt látogatók! Örömmel értesítjük önöket hogy 2007. Decemberétől folyamatosan közöljük az Ősagárdi Hit című folyóiratunk internetes változatát. Íme a 2009. Februári szám.

„Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.”

Tartalom: Tisztelt olvasó! A tartalomban szereplő írások aláhúzott címe, egyben hivatkozás is. Rákattinva az oldal a kiválasztott íráshoz ugrik.

„Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat… böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” Mt. 6,16-18

Ha manapság valaki böjtről beszél egy társaságban, akkor ez elsősorban a fogyókúra összefüggésében hangzik el, utalva a léböjt ivókúra, méregtelenítés, tisztítókúrák, welnes-programok stb. sokféleségére.

Pár évtizeddel ezelőtt a farsang, a báli időszak, esküvő, mulatságos rendezvények – sok helyen a vidéki disznóvágások – böjt előtt befejeződtek. A negyven napos böjti felkészülés „kötelező” volt húsvét előtt.

Az ÓSZÖVETSÉGBEN a törvény egyetlen napot ír elő, az engesztelési napot /3 Móz 23,27/, bár itt is az önmegtartóztatás, a munkától való tartózkodás és az áldozat bemutatása a „böjt tartozéka”. De Izrael történelme során többször tart hosszabb-rövidebb bűnbánati böjtöt /1 Sám 7,6/, gyász miatti böjtöt /1 Sám 31,13/, betegség miatti böjt /Zsolt 35,13/. Eszter könyvében a zsidók kiirtására adott királyi rendelet indokolja a Purim ünneplését, ill. a vele kapcsolatos böjtöt. De böjtöltek a zsidók Izraelbe történő elindulás előtt is Babilóniában, megalázva magukat Isten előtt. Mózes is böjtölt 40 napon keresztül, amikor a törvényt írta a Sínai hegyen /2 Móz 34,28/.

Összegezve el lehet mondani, hogy az Ószövetség idején a böjt Isten iránti szeretetnek, tiszteletnek, félelemnek és a bűnbánatnak az eszköze volt. Így értékelhető Isten jelenlétében törvényt író Mózes böjtölése is.

Az ÚJSZÖVETSÉGBEN kibővül a böjtölési gyakorlat Izraelben, hetente két alkalommal böjtölnek a farizeusok. Viszont megjelenik a külsőleges formai, hamis böjt gyakorlata is.

Amit a negyven napig böjtölő Jézus szóvá is tesz /Mt 6,16/, azonban a kultikus, meghatározott idejű böjtről nem szól, de a böjt és imádkozás összetartozásáról igen /Mt 17,21/. Jézus tanítványainak böjtölését nem tartja szükségesnek jelenlétében, de a „vőlegény elmenetele” után igen.

Az őskeresztyénség alkalomszerű böjtölése gyakorlat, de meghatározott, előírt időpontban nem böjtölnek, sőt a Kol 2,16 felmenti a hívőt olyan ítéletek alól, amelyek elmarasztalták meghatározott ünnepek és ételek mellőzése miatt. A böjtölés és az imádkozás összetartozása az ősegyházban gyakorlat volt /Ap.Csel 13,3/.

Az egyház története során azt látjuk, hogy a 4. századtól kezdődően az un. Nagyhétben bizonyos húsételektől való tartózkodás kerül előtérbe. Római katolikus egyházban a 10. századig általánossá vált a negyvennapos böjt alkalmazása. Igaz, a későbbiek során a húsételek tilalmát bizonyos társadalmi csoportok /betegek, koldusok stb./ számára feloldották. A 18-19. századtól elfogadott lett a böjtölés során a napi háromszori étkezés, növényi és halételek formájában. A böjtöt a középkorban ki lehetett váltani zarándoklatokkal, adakozásokkal. De érdemszerző jócselekedetként is alkalmazta a böjtöt az egyház. Nem lehet a böjtöt valamiféle szövetségként használni Isten és ember között, amikor a böjtölő ember elvárja Isten következetes segítségét.

Papp György /ref. teol./ tömören az alábbiakban foglalja össze a böjt jellemzőit:

„Jézus megkísértésének a története, illetve az Illés böjtölésének a leírása alapján elmondhatjuk, hogy a böjt a felkészülés ideje. Jézus felkészült a Sátán támadásainak a kivédésére, Illés pedig felkészült a hit ellenségeivel való szembenézésre. A böjt tehát felkészülés a gonosz elleni harcra, eszköz, hogy visszaverhessük a Sátán, a világ és tulajdon testünk támadásait.

A Hegyi beszédből és az Ézsaiás 58-ból kiderül, hogy a böjt nem lehet képmutatás. A böjtnek őszintének, szívből jövőnek kell lennie, hiszen Istent nem lehet megtéveszteni.

A böjt lemondással jár. A böjtölő ember általában az eledeltől tartózkodik. Viszont ezt a tartózkodást a szeretetnek kell átszőnie. Szép dolog, ha azt az eledelt, amiről lemondok, odaadom annak, akinek szüksége van rá. A böjtölő ember arról mond le, ami valóban létfontosságú.

A böjttel járó lemondás nem a fölöslegről való lemondás. számára. Ugyanakkor azonban azt is látnunk kell (ld. Ézsaiás 58, Jézus tanítása), hogy a böjt nem önsanyargatás.

A lemondás célja pedig nem a magamutogatás, nem az Isten előtti érdemszerzés, hanem az önfegyelmezés. A böjtölő ember azért mond le a földi létszükségletekről, hogy ezáltal figyelmét minden javak és a legfőbb jó adományozójára, a szent Istenre irányítsa.

A böjt tehát a gonosz elleni harc hathatós eszköze. Jézus felhívja figyelmünket, hogy nem szabad elszakítani az imádkozástól. A kettő együtt jár és kiegészíti egymást.”

A böjttel kapcsolatban a német evangélikus egyház több „akciót” indított a 80-as évek eleje óta. Így pl. a „Sieben Woche Ohne” böjti akciót „Hét hét valami nélkül”. Ez a felhívás arról szól, hogy a hét héten át mondjunk le pl. cigarettáról, alkoholról, számítógépről, TV nézésről, kedves ételünkről stb. Tehát arról, amit nélkülözhetetlennek tartunk mindennapjainkban. A felszabadult időt használjuk fel a Biblia rendszeres olvasására, istentiszteleti látogatásra, imádkozásra, azaz forduljunk az ige felé és ismerjük meg Isten ránk vonatkozó akaratát.

Van olyan osztrák evangélikus, katolikus kezdeményezés is, hogy negyven napig - hamvazószerdától húsvét vasárnapig – hagyjuk otthon gépkocsiainkat és használjuk a tömegközlekedési eszközöket. A húsvét előtti „autó-nagyböjtöt” 3600 osztrák tartotta meg tavaly. Nyilván egy vasúti kocsiban jobban tudunk meditálni, mint gépkocsi vezetés közben.

„És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” Mt. 6,13

ézus ezzel a kéréssel háromirányú cselekvésre szólítja fel Isten gyermekeit: ismerjük fel a gonoszt, minél előbb és iszonyodjunk tőle, ismerjük meg a magunk szívét és ragaszkodjunk a mi Atyánkhoz, akit megszólítottunk az imádság elején, és ismerjük meg a mi Atyánkat egyre jobban, mert akkor tudunk benne bízni gonosz mindenféle támadása közepette. Hogyan engedelmeskedhetünk ennek a három felszólításnak?

Az első tehát így hangzik: Ismerjük fel a gonoszt, amikor támad, és irtózzunk tőle. Akinek a szemét Isten kinyitotta a lelki valóság látására is, annak nem kell bizonygatnia, hogy a Sátán személyes hatalom. Minden rossznak, gonosznak a forrása, a szerzője, aki szakadatlanul támadja Isten gyermekeit. Azt akarja, hogy bizalmatlanokká váljunk mennyei Atyánkkal szemben, hogy elszakadjunk tőle, hogy szembeforduljunk vele, és így magunkra maradjunk, kiszolgáltatva őneki. Hol a gyenge pontjainkon támad, hol pedig ott, ahol erősnek hittük magunkat, hogy elbizakodottá tegyen, aztán elbuktasson.

Általában valami jót kínál fel. Évának azt kínálta fel, hogy olyan lesz, mint Isten, ha enged az ördögnek. Jézusnak kenyeret kínált, miután hosszú ideig nem táplálkozott. Aki azonban elhiszi, hogy az valóban jó, amit ő kínál, az már csak későn eszmél, és áldozatává vált. Arra épít mindig, ami bennünk a régi természet. A mi emberi kívánságainkra, sokféle kielégítetlenségünkre, régi természetünk tulajdonságaira.

Az a nagy bajunk, hogy támadhatók, kísérthetők vagyunk. Olyan vár az életünk, amit, amikor a gonosz támad, mindig talál benne egy árulót, és az áruló összejátszik vele. Ez a mi régi természetünk, ami megmarad az újjászületés után is, csak nem uralkodik többé – ahogy a Bibliában olvassuk. Mindig kész minden bűnre, minden Istennel szembeni akcióra. Ezért bátorít Jézus sokszor, hogy legyünk éberek és ismerjük fel minél előbb az ördögi támadást, és mondjunk arra nemet először is, másodszor is, ötödször is, tizedszer is, mert szívós az ellenség, újabb és újabb változatokban ostromolja Isten gyermekeit. Nagy baj, ha valaki lebecsüli a Sátán hatalmát. Ugyanilyen nagy hiba az is, ha nem ismerve őt, túlbecsüli, és elfelejti, hogy ez a mi ősellenségünk legyőzött ellenség. Jézus a kereszten lefegyverezte, és bátran mutogatta, diadalt aratott rajta – ahogy a Kolossé levél második részében olvassuk.

A legnagyobb baj azonban az, ha Isten gyermeke titkon cinkosává szegődik az ellenségnek, ami azt jelenti, hogy nem mond neki minden esetben azonnal egyértelmű nemet, és nem tiltakozik a támadása ellen, hanem eljátszik a tőle kapott gondolatokkal. Úgy gondolja, hogy egyszer-egyszer kivételt is tehet, és megengedhet magának bármit, ami Isten akaratával ellenkezik. Aki talpon akar maradni, mint Isten gyermeke, és növekedni akar a hitben és az új életben, annak újra és újra szívből, őszintén, szenvedélyesen el kell tudni mondania ezt a kérést. Ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól..

Akinek ez nem szenvedélyes kérése, az arról tett bizonyságot, hogy még nem Isten gyermeke. Következésképpen nem látja az ellenséget, nem érzi a maga veszélyeztetett állapotát, nem akar védekezni, sőt örül a „jó tanácsoknak”, az ördögi kínálatnak, a segítségnek, az ajánlatoknak. El is fogadja azokat, és emiatt bűnt bűnre halmoz.

Az első tehát, amire Jézus figyelmeztet: ismerjük fel a gonoszt, tartsuk az ellenséget minden esetben ellenségnek, és iszonyodjunk tőle.

A másik, hogy ismerjük meg önmagunkat, és annál inkább ragaszkodjunk a mi győzelmes Urunkhoz. El ne felejtsük, amit Pál apostol figyelmeztet, hogy „aki azt gondolja áll, vigyázzon hogy el ne essék.”(1.Kor.10,12) Vegyük komolyan, amit Jeremiás így mond: „Csalárdabb a szív mindennél, kicsoda ismerheti azt.”(Jer.17,9) Mert csakugyan az a mi nagy bajunk, hogy áruló van a várban. Sajnos bennünk megvan a bűn, és megmarad az újjászületésünk után is, és erre apellál, erre épít a gonosz.

Viszont ez a helyzet nem végzetes. Akinek csak a régi természete van, annak az életében a kísértésből általában bűn lesz. Akiben már él Krisztus a hit által, az tud ellenállni, az tud nemet mondani a kísértésre, és tud újra és újra igent mondani Isten akaratára. Az az erős ellenség elől, a még erősebb Atyához menekül, és Őt kéri:ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Nem kötelező elbukni a kísértésekben, lehet győzelmes életet élni is, és éppen a győzelemhez vezető úton fegyver ez kérés is, amit Jézus a szánkba ad itt a Mi Atyánk végén.

Az övéitől búcsúzkodva figyelmeztette őket:” Vigyázzatok ( ez azt jelenti legyetek éberek, sőt virrasszatok) és imádkozzatok, és ne menjetek bele a kísértésekbe, mert lehet hogy a lélek kész, de a test erőtlen.”(Mt 26,41) Nem passzív igealak van ott, hogy kísértésbe ne essetek. Az nem úgy történik, hogy egyszer csak váratlanul belehuppanok a , nem tehetek róla. Jézus azt mondja: ne menjetek bele!! A kísértés csapda. Fel lehet ismerni, hogy az úton gödröt ástak, és betakarták zöld ágakkal, de miért van az úton zöld ág? Valami oka van. Akiben Isten Szentlelke van, a Lélek felismerteti vele a kísértés helyzetet, és tud neme t mondani. Ezért mondja Jézus legyetek éberek. Kicsit köznapiasan mondva: legyetek észen mindig, imádkozzatok szakadatlanul, és ne gyalogoljatok bele a csapdákba, amiket az ördög készített. Tessék kikerülni őket! Fel lehet ismerni, aki figyel az Ő Urára. Ehhez kell az, hogy ismerjük a saját csalárd szívünket, és ragaszkodjunk a mi Urunkhoz. Ehhez kell az az elszántság, hogy készek legyünk leleplezni magunkban mindent, ami még nem Istentől való, hanem a mi régi természetünkből következik. Elszántan irtsunk ki minden kétértelműséget, ami bennünk a gonosszal való kapcsolatunkat illetően van. Az a szomorú, hogy sok hívő is idegen szóval: ambivalensen viszonyul a gonoszhoz. Fél is tőle, meg kívánná is, amiket ajánlj. Elvileg elítéljük a bűnt, gyakorlatilag mégis sokszor engedünk a csábításnak, a kísértésnek. Valóban úgy van, ahogy a Jakab leveléből olvassuk: „Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Aztán a kívánság megfoganván bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”(Jak.1.14.-15)

Ezen három lépcsőn akar levezetni az ördög minket. Kívánság mindnyájunkban van, és ő tudja, hogy melyik az a kampó, amelyikbe bele kell akasztania a kísértés kötelét. Vonja édesgeti – a csábításnak a ravaszságát érezzük ezen. Itt kell nemet mondani. Nem szabad engedni, hogy megfoganjon. Mert ha a kívánság megfogan bűnt szül, a bűn zsoldja pedig a halál.

Isten gyermeke tisztában van azzal, hogy önerejéből tehetetlen minden kísértéssel és minden bűnre vivő erővel szemben, de végső fokon ezek felett is és a személyes gonosz felett is a mi mennyei Atyánk az Úr, ezért Őt kérjük: NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE, DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL. Kísértéseinkkel harcolva nekünk tudatában kell lennünk Jézus győzelmének. Annak, hogy Ő a kereszten egyszer és mindenkorra megtörte az ördög hatalmát. Ő az, aki a kígyó fejére taposott.

A zsidó nép és az utolsó napok (4.rész)

(Kiadta az Evangélikus Egyházi Missziói Központ

1. A megváltásra vonatkozó ígéretek végső beteljesedése még várat magára

z Ószövetségben Isten ígéreteinek beteljesedése gyakran az „utolsó napokkal” összefüggésben kerül elő. Krisztus eljövetele az Újszövetség szerint azt jelenti, hogy az utolsó napok valósággal elérkeztek (Zsidó 1.2). Isten országának erői már elkezdtek láthatóvá válni a világban, de még nem jutottak uralomra (Máté 12,28; Lk.22,18). Minden Jézusban hívő ember örvendezve várja Krisztus második eljövetelét.

2. Az ószövetségi üdvígéretek zsidókra és pogányokra egyaránt vonatkoznak.

Jézus azt tanítja, hogy a pogány népekből származó hívők az ősatyákkal és az Izráel népéből való hívőkkel együtt telepednek asztalhoz. (Máté 8,11). Pál azt mondja, hogy Isten a vadolajfa ágait (a pogányokat) beoltja Izráel szelíd olajfába, és ezek együtt részesülnek a gyökér gazdagságában, vagyis Izráelnek adott áldásokban (Róm. 11,17)

3. Az „elragadtatásra” utaló bibliai helyek zsidókra és pogányokra egyaránt vonatkoznak.

Az elragadtatásra, illetve a Jézusban hívők összegyűjtésére többféle kifejezés használatos. A Biblia szövege több szóval, többféle metaforával írja le, mi fog történni, amikor Ő visszatér, hogy a benne hívőket üdvözítse.

4. A Biblia szerint az utolsó időkben Istennek egy népe lesz, nem kettő.

A Szentírás egésze azt tanítja, hogy Isten egy népet teremt magának az utolsó időkben, amelyben lesznek zsidók és pogányok is, és ez a nép együtt fog részesülni a messiási kor áldásaiban. Az Újszövetség következetesen tanítja, hogy ez a korszak Krisztus első eljövetelekor, az Ő műve révén kezdődött el, illetve, hogy a zsidókból és pogányokból álló gyülekezet pontosan a Krisztus második eljövetele előtti időben épül fel. Erről a gyülekezetről szól a Jelenések könyvéből leírt, az utolsó napokban végbemenő dráma. Ez a könyv az üldözött keresztyének-zsidó és pogányok vigasztalására íródott.

5. A leglényegesebb üzenet: az Izráelnek és pogányoknak adott üdvösség.

A leglényegesebb üzenet azonban világos: amikor „a pogányok teljes számban bejutnak” , az egész Izráel üdvözülni fog ( Róma. 11. 25-26) Erre Izráel és a pogányok együttesre kell a keresztyén egyházaknak ügyelnie, mint központi igazságra, és hirdetni kell zsidók és pogányok számára a Jézus Krisztusban elnyerhető üdvösség evangéliumát.

Beküldte: Racskóné L.Zsuzsanna

Vissza a tartalomhoz

Érdekes és tanulságos próba

z Újév-köszöntő Istentiszteleten pásztorunk elmesélte egyik élményét. Lelkészek, gyülekezeti elöljárók találkozóján vett részt, ahol a következő érdekes próbát tették: mindenki felállt, kört alkottak, és míg körbejárták a termet – igen sokan voltak, így lassan, szinte „tyúklépésben” haladtak – mindenki egyen-egyenként hálát adott – azért, ami a szívükön volt. Ez legalább 5-8 percig tartott.

Isten, az Igéjében többször felszólít minket, hogy adjunk hálát:

„Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!” Zsolt 100,4.

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéseitekben minden alkalommal, hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” Fil.4,6.

„Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel. Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.” Zsolt. 95,1-3.

„Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, és áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!” Zsolt.107,21-22.

„Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.” 2. Kor.4,15.

Gondolhatnánk, hogy a vezetőknek, lelkészeknek könnyű dolga van a hálaadásban, hiszen nagyon sokrétű a szolgálatuk, életük, jó, élő kapcsolatban vannak az Úrral, de nekünk olyan nehéz… Sokszor inkább a panaszkodás uralja beszédünket, de még imádságainkat is.

Buzdítalak kedves Testvérem, tegyél próbát! Én megtettem.

Őszintén megmondom, azt gondoltam egy-két perc hálaadás után kimerül a tarsolyom… De legnagyobb csodálkozásomra és örömömre, negyedóra után még mindig volt, amit nem köszöntem meg Teremtőnknek. Még csak a családomat, életemet hoztam Ő elé – de a lakóhelyemet, országomat, Földünket, szerencsésnek mondható éghajlatunkat, hogy elkerülnek a természeti katasztrófák, az országunkban uralkodó békét még meg sem említettem. Megmutatta az Úr, hogy milyen gazdag áldásokban részesített, és hogy nem a problémák uralják az életemet – pedig, ha nem Isten szerint való szívvel nézem, lenne min aggódnom. Úgyhogy elhatároztam, hogy most egy hétig CSAK hálát adok az Úrnak – mindenért, amit a Szentlélek a szívemre helyez.

Hálát adok azért, hogy hálát adhatok! Hogy oly sok minden van, amiért ezt megtehetem!

Beküldte:Draskóczyné D.Orsi

„DICSÉRJÉTEK AZ URAT! ÚRNAK SZOLGÁI, DICSÉRJÉTEK,

DICSÉRJÉTEK AZ ÚR NEVÉT!”

113.Zsoltár 1.

Vissza a tartalomhoz

Boldog ember

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és a csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal” Zsoltár 1,12

boldog ember útja: JÉZUS! „Én vagyok az út!” Az egyetlen út, amelyen elérhetsz mindent, amire szükséged van. Más úton ne járj! Minden más út a gonoszok útja, a hazugság útja, a csalások útja. Vajon neked valóban Jézus az út? Rajta keresztül kapsz mindent?

„És csúfolódók székében nem ül” Ez a legveszélyesebb. Megállni valahol, de gonosz helyen leülni?! Nehéz fölkelni, ha egyszer az ember leült. Sokszor van beszédemben csúfolódás. Éle van a szellemeskedésnek. Mindenkinek tetszik, de valakinek fáj. Ebben a székben senki nem lehet boldog. Megszólal a lelkiismeret hangja: csak ezt ne mondtam volna! Az ember sokszor rájön, mennyi keserves órát okozott öregeknek, akiknek már úgyis olyan nehéz volt az élet.

Három „nem” egymás után. Nem jár, nem áll meg, nem ül le. De van egy „hanem”. Az Ige nem csak azt írja le, ami boldogtalanná tesz. „Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége” Valaha ráébredtél-e már, hogy milyen csodálatos az Isten törvénye? Benne van a kegyelem. Amikor Isten azt mondja valamire „ne!”, szeretetéből int. Isten minden „ne” szavában szeretet van. A bűn ott kezdődik, amikor az embernek nem kell Isten szeretete. Aki elgondolkozik Isten törvényéről, az egyre jobban megérti, és egyre jobban szereti Őt.

Isten Jézus Krisztusban betöltötte a törvényt. Jézus elszenvedte helyetted a büntetést. Fogadd el az áldozatát, és abban a percben boldog ember leszel.

Trausch Liza könyvéből beküldte Petyánszki Pálné

Vissza a tartalomhoz

Vonat a mennybe

vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az “útipoggyászával”, egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úticsomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:

- Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
- Hova utazol hát?
- A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?
- Az Úr Jézus - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a mennybe megy, és az Úr Jézus nem utazik rajta?
- Azt hiszem nem - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. - De miből gondolod?
- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik. De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs kislánya? - kérdezte a kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta.
Megindult hangon válaszolt:
- Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennybe van.
- És most a bácsi odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány nagy együttérzéssel. Néhány utas érdeklődve hallgatta a

beszélgetést. Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta:
- Ez egy angyal!
- Nem, Kati vagyok. Az angyalok az Úr Jézusnál vannak a mennyben. - Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat:
- Mindannyian a mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Biztosan mind szeretik az Úr Jézust, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az Úr Jézusban, minden nehézség nélkül a mennybe kerül.
- Édesanyád biztosan jó asszony volt - szakította félbe az egyik utas a kislányt.
- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül Isten; és hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem csak azok, akiknek az Úr Jézus megbocsátotta bűneiket.
- A kislány kék szemét a kalauzra emelte: - De még mindig nem mondta meg, hogy a mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a mennyben? Vagy nem is hisz az Úr Jézusban?
A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal. Az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz azonban így felelt:d
- Meddig vigyük magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon. Mi lesz ebből a gyermekből? - Komolyan aggódott miatta.
Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek: - Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele a mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem tud a mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?
Azaz utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett “mennyei útjáról”.
Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De talán el kellene tűnődnünk ezen: Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a célállomást? Hova vezet életünk útja? Eldöntöttük-e már, hogy mi az úticélunk?

Beküldte: Kindricz Eszter

Vissza a tartalomhoz

Együttműködés Istennel terveinek megvalósításában

Stormie Omartian: Az Imádkozó szülő hatalma c. könyvéből

a nem ismerjük Istennek életünkre vonatkozó tervét, és olyan szerepet próbálgatunk, ami nem nekünk való vagy egyszerűen csak valami elérhetetlenről álmodozunk, akkor életünk csalódott, gyötrelmes, és elégedetlen lesz. Olyan felnőttekben láthatjuk ennek példáját, akik gyűlölik munkájukat, akiknek egész élete gyötrelem, mert nem felel meg várakozásaiknak. Valamikor bizonyára bedőltek annak a hazugságnak, mely így hangzik: ”Nem vagyok így elég jó. Valaki más szeretnék lenni!” Talán nem bátorították őket soha, hogy felismerjék Istentől kapott erősségeiket, és adottságaikat. Biztosan fogalmuk se volt arról, hogy Istennek milyen terve van az életükkel. Akkor valósulhat meg igazán Isten terve az életünkkel, ha az Ő vezetését kérjük, majd megtesszük, amit mond. Jeremiás próféta kitartóan továbbadta, amit Isten a népnek üzenni akart, de a nép vonakodott meghallgatni. Végül az Úr azt mondta: „Elhozom Júdára, és Jeruzsálem minden lakójára mindazt a veszedelmet, amit megmondtam. Mert beszéltem hozzájuk, de nem hallgattak rám, hívtam őket, de nem válaszoltak.” (Jer. 35.17) Ha nem válaszolunk Isten hangjára, romlásba kerülünk. Imádkozhatunk gyermekeinkért, hogy nyitott füllel hallják meg Isten hangját, és ne érje őket ilyen szenvedés.

A Gonosz egyik stratégiája, hogy másokkal való összehasonlítgatásra vesz rá. Másokhoz képest mindig fogyatékosságaik kerülnek előtérbe, és sóvárognak olyasmi után, ami nem Isten akarata a számukra.

A gyermek valódi azonosságát támadja meg ez a folytonos összehasonlítgatás. Sok fiatal tizenéves korában egészen más szeretne lenni, mint amire képességet kapott. Nem értékelik saját képességeiket, amelyeket Istentől kaptak. Teljes erővel törekszenek valami olyasmire, amit nem érhetnek el. Olyat akarnak tenni, ami soha nem fogja kielégíteni őket, ahelyett, hogy a képességeik területén a legjobbat nyújtanák. Imádságunkkal megakadályozhatjuk az Ellenségnek ezt a tervét, és gyermekeinknek világos látást adhatunk önmagukról és jövőjükről.

Az Istennel való kapcsolatuk erősítése a legjelentősebb segítés abban, hogy gyermekeinknek segítsünk megérteni Isten tervét az életükkel. Tudom, hogy soha nem fogják teljesen megérteni önmagukat, amíg meg nem értik, hogy kicsoda Isten. A Bibliában Isten azt ígéri, hogy Szellemét árasztja gyermekeinkre, és ugyanitt azt is mondja róluk, „növekednek, mint a fű a víz mellett, mint patakok mentén a fűzfák. Egyik ezt mondja majd, Én az Úré vagyok! … A harmadik a kezébe írja: Az Úré vagyok és dicsekedve említi Izráel nevét”. (Ézs. 44.4-5) Ezek a gyerekek tudják, hogy kik ők. Telve lesznek Isten Szellemével, és azzal a belső bizonyossággal, hogy ők az Úr gyermekei. Az egészséges önbizalom, és a sugárzó arckifejezés minden gyermek arcán látható, aki meggyőződéssel tudja kimondani: „Az Úré vagyok!” Szeretnéd ezt gyermekeidnek annyira, hogy imádkozz érte?

ram, könyörgök, áraszd Szellemedet gyermekeimre……(nevük) a mai napon, és kend fel mindarra, amire Te hívtad el! Uram, Te azt mondtad, „mindenki abban maradjon meg Isten előtt, amiben elhívatott” E gyermekek számára is legyen így a Te Szavad szerint!

Soha ne térjenek el attól, amire Te elhívtad őket, ne is próbáljanak más valami, valakik lenni.

Őrizd meg az Ördög gonosz tervétől, hogy elrabolja tőlük az életet, ellopja egyéniségüket, és tehetségüket, veszélyeztetve az utat, melyre Te hívtad el őket! Ne engedd, hogy összetörje a személyiségüket, akivé Te formáltad! Rajtad kívül senki másnak ne legyenek követői! Legyenek olyanok, akik embereket vezetnek a Te országodba! Segítsd, hogy növekedjenek az Úr Jézusban kapott felhatalmazásuknak tökéletes megértésében, és mégis maradjanak szerény alázatos lelkületűek! Naponta növekedjenek a Szentszellem gyümölcseiben, melyek a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás! (Gal.5,22) Találják meg személyazonosságukat – identitásukat benned! Tekintsék magukat a Te eszközödnek, és legyenek tudatában, hogy benned tökéletesek! Adj nekik látást az életükre vonatkozóan, amikor célokat tűznek maguk elé! Legyenek céltudatosak abban, amire elhívtad őket! Segítsd, hogy önmagukat Hozzád hasonlóan a jövőjük felől lássák, nem pedig a múltjuk felől! Add meg nekik azt a meggyőződést, hogy a Te terved velük kapcsolatban a békesség és nem a romlás, adj nekik Tőled származó jövőképet és reményt! (Jer.29,11) Tekintsenek Rád úgy, mint aki a jövőjüknek reménysége vagy! Értsék meg, hogy Te vagy az, aki „megszabadított minket, és elhívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem saját végzése, és kegyelem szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2. Tim. 1,9) Naponta növekedjenek a bizonyosságban, és a Szentszellem elszántságában azáltal, hogy elkötelezik magukat a tervedbe való beilleszkedésre!

(mpe)

„AKI A FENYÍTÉS ELLENÉRE IS NYAKAS MARAD,

HIRTELEN GYÓGYÍTHATATLANUL ÖSSZETÖRIK”

Példabeszédek 29,1

Vissza a tartalomhoz

Mit tegyünk Isten Igéjével?

„Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, amiképpen megígérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.”

5. Mózes 6,3-9.

okszor halljuk, hogy érdemes a Szentírásból igéket, igeszakaszokat memorizálni. Aki próbálta, tudja miiért: Isten beszéde átmos, megtisztít, megvilágítja életünket, megvilágosítja szemünket, hogy meglássuk azt, amit az Úr mutat nekünk. Isten az Ő beszéde által teremtette világunkat, az állatokat, minket, embereket – a szavával hívott elő mindent: Isten szólt és lett. Isten beszéde, igéje erőt, hatalmat hordoz. A memorizált igéket imádságainkba beleszőve elmondani igazi élmény – szinte megelevenednek, érezni lehet, hogy mennyire „életszerűek” a mai napon is, a saját életünkben is.

Szeretek igeszakaszokat megtanulni. Mindenkinek van kedvenc bibliai idézete, több is, és sokszor átélhetjük, hogy egy-egy helyzetben hogyan segít ki a kétségbeesésből, hogyan erősíti meg reménységünket: „az Úr velünk, kicsoda ellenünk?”, vagy egy örömteli pillanatban hogyan tolul fel szívünkből az oda bevésett ige a szánkon át, kitörő szóval Istent dicsérve.

Legutóbb a fenti igeszakasszal éltem ezt meg.

Figyeljük meg, Urunk mit mond, mit tegyünk az Ő beszédével? Legyenek a szívünkben, gyakoroljuk (azaz tanítsuk, ismételjük) azokat gyermekeinknek,szóljuk azokat (beszéljünk róla) – mikor? Szinte szüntelenül.

És ékesítsük fel magunkat azokkal: „És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.” Azaz váljanak láthatóvá életünkben, cselekedeteinkben, de – szavainkban, beszédünkben is! Láthatóvá, hogy kihez tartozunk! Hogy kiben bízunk! Hogy mi nem a láthatóra nézünk, hanem a láthatatlanra – Urunk beszédében, ígéretében bízunk, és nem a világ gondjai, a mindennapi nehézségek határozzák meg hangulatunkat, gondolatainkat…

„Mikor félnem kellene is, én bízom te benned. Isten által dicsekedem az Ő igéjével; az Istenben bízom, nem félek.” Zsolt.56,4-5.

Beküldte: Draskóczyné D.Orsi

Vissza a tartalomhoz

Reményik Sándor: A boldog búzaszem

A Fáraóval eltemettetett,

Nem termőföldbe, hanem sziklasírba…

Az ember azalatt szántott-vetett,

Kalásztengereket zizegtetett:

A föld erőt aratásra hívta.

Aztán – átok lett kezén a kenyér,

Pipacs helyett, kalász közt vér piroslott,

S a tar mezőkre lehullott a dér.

Ugar felett halál-köd lebegett…

De lányszemekben kék búzavirág

Új kalászt akart és új életet, -

S az ember újra szántott és vetett,

Hogy aratáskor újból összekapjon

Vadállatként a silány konc felett,

S egymás fészkére új üszköt vigyen.

A sziklasír ölén a búzaszem

Aludt. Körötte halk ütemre járt

A halál, mely nem ismer életet,

S az élet, amely nem ismer halált.

A változandóság játékait

Az időből kipergett búzaszem

Lassan kezdette elfeledni itt.

A nagy király szarkofágja körül

Őrt váltottak a sírnak férgei…

Még e nesz se volt elég halk neki.

Ilyenkor mély álmából fölriadt,

S dideregtették bús emlékei.

Azután némán szendergett tovább,

Benne hullámzó rónaság aludt,

Látott pipacsot, kék búzavirágot,

Egy benne rejlő végtelen világot,

Mely emberkézre már sohase jut.

Marad lappangó, szűzi lehetőség,

Esőtlen csíra, napfénytelen bőség,

Önmagába börtönzött diadal, -

Kis szürke semmi túl az életen.

Örökkévaló, boldog búzaszem

Beküldte:Petyánszki Pálné

Vissza a tartalomhoz

„ÉN ALKOTTALAK, ÉN VISZLEK

ÉN HORDOZLAK, ÉS MENTELEK MEG”

Ézs.46.4.

Ami lehetetlen az embernek, Istennek lehetséges

Lukács 18,27

gy évvel ezelőtt vált ez az ige életté számomra.

Amikor Draskóczyné Dinnyés Orsi után elkezdtem ennek az újságnak a szerkesztését.

Elmondhatom azt, hogy addig én és a számítógép olyan távol voltunk egymástól, mint az ég és a föld. Nem érdekelt igazán, nem kötött le, féltem, hogy elrontok valamit a gyerekeimnek a számítógép használata közben. Még a port is óvatosan töröltem le a gépről, nehogy valami bajt okozzak. Valami nagyon távoli modern találmánynak gondoltam a számítógépet és a vele való foglalkozást. Úgy gondoltam, hogy az ilyen egyszerű, nem túlképzett asszonynak nincs jövője a modern technika vívmányai között. Szóval csak magamra néztem. Nem is tudom mit látott Orsi bennem, amikor szinte egyik napról a másikra azt mondta, hogy „a februári számot te szerkeszted, mert már nincs időm a költözés miatt „ Az a pár óra amit előtte átvettem vele a szerkesztéssel kapcsolatban, bizony kevésnek bizonyult egy évvel ezelőtt. De Isten többet látott bennem, mint én magamban. Úgy rendelte, hogy azon a héten Johanna lányom beteg volt, és így itthon volt velem. Részletesen leírt mindent a gép indításától kezdve apró lépésekben. Segített a szerkesztésben, amikor elvesztem akkor sikítottam neki, hogy segítsen. Ő Pedig mindig türelmesen átjött hozzám és kijavította, amit én elrontottam, vagy nem találtam, mert nem tudtam, hogy mit hova mentettem el.

Nagyon nehéz volt a kezdet. A Sátán, mint gonosz ellenség is bekapcsolódott. Emlékszem valami gond volt a nyomtatóval is, nem tudtuk kinyomtatni, el akartuk interneten keresztül küldeni a fénymásolóba, és az sem sikerült. Nagyon kétségbe voltam esve, hogy most már mindig így lesz. Tele voltam félelemmel és aggodalommal. Próbáltam az Úrra figyelni és tőle kérni a lehetetlennek tűnő segítséget. Bár ez még lehetetlenebbnek tűnt „Isten és a számítógép használata?!” Isten, hogyan tud segíteni egy technikai eszköz használatában? Ugye, kicsit nevetségesnek tűnik? De ami az embernek lehetetlen az az Istennek lehetséges. Hálát tudtam adni Istennek azért, hogy lányom pont abban az időben beteg volt. Mert egyedül képtelen lettem volna a 2008. februári számot elkészíteni. Utána is nagyon sokat segített, néha még telefonon is felhívtam Johannát, hogy gondom van. Isten lehetőséget adott arra, hogy felmérjem képességeimet. Azokat a képességeket, a miket Ő adott, és ha Ő adta, akkor Ő biztos abban, hogy meg tudom oldani, hogy meg tudok felelni egy bizonyos feladatnak. Megtanultam, hogy ne a magam erejében, képességeimben bízzak, hanem egyedül Istenben, mert Neki semmi sem lehetetlen. A Sátán akarja elhitetni velünk ezt a hazugságot, hogy nem vagyunk képesek bizonyos feladatokra. Ő a hazugság atyja. Rombolni akar, lopni akar. Meg akar fosztani bennünket attól a hittől, hogy Istennek minden lehetséges a mi életünkben, csak hagynunk kell, hogy Ő vezessen bennünket. Hittel rá kell állni az Ő elhívásaira. Nem a cselekedet fontos ilyenkor, hanem a hit, ahogyan Ábrahámnak is a hitét számította be az Úr.

Bizonyságtételem üzenete pedig ez: Ha az Úr küld egy bizonyos munkára, akkor ne a magad képességeire nézz, ne a magad eszére támaszkodjál, hanem hidd el, hogy ami az embernek lehetetlen az az Istennek lehetséges.!

„Hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és hitből való igazság örökösévé lett.

Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek örököseivel. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. „ Zsidókhoz írt levél 11.7-10.

Vissza a tartalomhoz

Győzelem

A győzelem titka az Istennel való bensőséges

kapcsolat. Ez a forrása minden külső és belső erőnek.

Ha elfelejtenek, vagy elhanyagolnak, ha tudatosan mellőznek és te mindezt alázattal vállalod, és Uradnak hálát adsz minden sértésért és megaláztatásért, akkor – az

Győzelem.

Ha a jót, amit teszel vagy tenni akarsz, mások kigúnyolják; ha vágyaid meghiúsulnak; ha a többiek pontosan azt teszik, ami neked nem tetszik; ha tanácsodat semmibe veszik, nézeteidet nevetségessé teszik, s te mindezt zúgolódás nélkül, türelemmel, szeretettel elfogadod, akkor – az

Győzelem.

Ha neked minden étel jó, azért mindig hálás vagy; ha minden ruházattal, minden társasággal és életkörülménnyel, a magányossággal, mindennel, ahogy Urad vezet megelégedett vagy, akkor– az

Győzelem

Ha mások rosszkedvét, ingerültségét, panaszkodását, minden rendszertelenségét, pontatlanságát, amelyekről te nem tehetsz, - bár azokat nem helyesled -, mérgelődés és zúgolódás nélkül elviseled, akkor – az

Győzelem

Ha a körülötted levők különcségét, lelki érzéketlenségét, saját hibáik iránti vakságát elnézed, ha másoktól mindenféle üldözést elszenvedsz s mind elviseled úgy, amint azt Jézus Krisztus hordozta, akkor – az

Győzelem

Ha sohasem célod beszélgetésben saját személyed vagy munkádat, sikereidet kiemelni, ha nem vágyol mások ajánlására, dicséretére, ha szeretsz ismeretlen maradni, hogy Krisztusban elrejtett életed legyen, akkor – az

Győzelem

Beküldte:Babka Zsuzsanna

Vissza a tartalomhoz

Slúženie

Tak čítame v Starom Zákone, že ked sa národ Izraelský odvrátil od pravého Boha, vtedy utratil svoju radosť, a pokoj. Preto, že ľudia slúžili modlám, Pán Boh ich trápil všelijakými ranami, mnohými biedami. Zeme úrody nevydávaly, stromy ovocia nedonášaly, pri tom poslal Pán Boh na nich aj iné biedy, dal ich dorúk nepriateľa.

A čo dnes? Obzrieme sa na všetky strany sveta, čo vidíme? Svet je plný úzkosti, a žalosti, obklučuje nás všelijaké súženie, vidíme pri ľudoch len trápenie a žalosť. A toto všetko je preto, lebo ľudia prestupujú Božie prikázanie, kochajú sa neprávosti, neveria v Boha, telesný život vedú. Žial Bohu nielen raz počujeme ľudí zalostiť nad svetom: „Prečo sú biedy, žalosti naše? Prečo stvoril nás Pán Boh, ked tak nás tresce?” Za takéto slová pravda, že Pán Boh musí nás ešte väčmi trestať, musí nás novými a novými biedami navštíviť.

Milý čitatelu! Jestli že si biede postavený, jestli že ťa svet sužuje, nehorekuj len nad svetom, ale i nad sebou, nad svojím hriešným stavom. Čiň pokánie a čakaj milosť Božiu. Ver, že sa s časom všetko zmení, a príjde koniec aj tvojho trápenia. Čuj, ako ti Pán privoláva: „Na svete soužení míti budete, ale dúfajte, já sem premohol svet” On na kríži premohol svet, zvíťazil nad peklom, smrťou svojou vyslobodil nás od večného súženia. Keby ludia nie od sveta očakávali spomoženie, ale jedine od Krista, radostnejší život by sme mali na zemi, odstránené by boli od nás vojny, i iné žalosti. K tomuto dopomáhaj nás Hospodin!

Megjelent 1942.szeptemberében az „Evanjelický Hlásnik”- ban

Vissza a tartalomhoz

Felhívás:

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

Internetes változat: Zöld Zoltán

zoldzoli@freemail.hu