Szeretettel köszöntöm az olvasót!

Eszlényi Ákos vagyok, a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség másodlelkésze. 1975-ben születtem a pest megyei Csomádon, ahol édesapám a lelkészi, édesanyám a kántori szolgálatát végzi ma is. Középiskolai tanulmányaimat a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban végeztem. Érettségi után egy fél évet Budapesten, az üllői úti szeretetotthonunkban dolgoztam, ahol többek között megismerkedhettem a Harmati házaspárral, Béla bácsival és Margit nénivel. Itt történt, hogy az Úr elhívott a lelkészi szolgálatra.

Az édesapai „minta” a pályaválasztásomban sokat segített, de igazán a nyugdíjas otthonban ébresztett rá Isten, hogy mit keresek itt, mi a feladatom, mi a célja velem. Nyugdíjas lelkészek, papnék által elmesélt élettörténetekben, nyomorúságokban, tragédiákban ott húzódott végig az olykor kimondatlan, de átélt „mégis” öröm, az Úr megtartó szeretetének megtapasztalásáról. Ezeken a sorsokon, bizonyságtételeken keresztül értette meg velem Isten szeretetének felém is szóló feltétlen voltát. Itt érintett meg a páli igén keresztül: „Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 8,38-39). Ez az ige, bizonyságtételként kísérte, kíséri életünket, ezt választottuk/választottam esketési, lelkészavatási, másodlelkész- alapigéül is, mert Ő arra küldött el, hogy ezt a Krisztust hirdessem szóval, élettel.

Teológus éveim alatt gyakran jártam vissza az idősek közé, de mindemellett az ifjúsági munkát is fontosnak tartottam a szolgálatomban. Rendszeresen részt vettem szervezőként, vezetőként az Észak-Pestmegyei Egyházmegye nyári táborain, csendes napjain. Egy ilyen táborban ismerkedtem meg feleségemmel, Gyuricza Andreával, akivel 1999-ben kötöttünk házasságot. Andrea a közeli Rád községben nevelkedett, érettségije után gyógypedagógusi diplomát szerzett. Ebben a munkakörben helyezkedett el: siket és értelmi fogyatékos gyermekek tanít, illetve jelenleg másfél éves gyermekünkkel, Lilivel van otthon Gyeden. 

2000 őszén kerültünk a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközségbe segédlelkészként, illetve 2004-ben választottak meg másodlelkésznek. A négy templomos, az egész XVII. kerületet „lefedő” gyülekezet igazi kihívást jelentett számomra. Szolgálati területem a vasárnapi istentiszteletek és bibliaórák tartása mellett a hitoktatás, illetve a gyermek- és ifjúsági munka szervezése, végzése volt. Gyermekeinkkel minden évben részt veszünk az országos hittanversenyen, ahol 2004-ben a legnagyobbakkal első helyezést értünk el. Ifjúságunkkal többször végeztünk utcamissziós szolgálatot is.

A gyülekezetépítésben a különböző korosztály alkalmainak megszervezését tartottam fontosnak. Így jött létre Rákoskeresztúron az énekkarunk, a vasárnapi gyermek bibliakör, a Közép-kör (25-60 évesek alkalma), a bibliaórás szeretetvendégségek alkalmai, az óvodai hitoktatás. Jó kapcsolatot sikerült kiépíteni a kerületben élő más felekezetű gyülekezetekkel, ennek eredményeként tartottuk meg ősszel az első Rákosligeti Ökumenikus Fesztivált.

Ez a kilencedik év, hogy Budapesten szolgálok és egyházközségünkben 2008 nyarán lelkészváltás történt. Vágyainkban az szerepelt, hogy a lelkészváltást követő 1-2 évig még maradnánk Keresztúron, egyfajta folytonosságot biztosítva a gyülekezet életében, de utána mindenképpen falun szeretnénk folytatni szolgálatunkat, ahogy eredetileg is terveztük. Így került elénk az Ősagárdi Gyülekezet.

Ha Isten úgy akarja, szeretetét az Ősagárdi Gyülekezetben is átélheti családunk, szolgálatainkon pedig az Ő éltető kegyelmének áldása megmarad építve a közösség hitét Őbenne.

 

„Az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz,

hanem csak az Isten, aki a növekedést adja.” 

1Kor 3,7

 

Eszlényi Ákos

 lelkész

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Isten imádása

 

Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen

Máté 6,13.

 

Végére értünk ennek a gyönyörű imádságnak. Láttuk, hogy ez imádsággá csak Isten gyermekeinek az ajkán válik.

Ebben az utolsó mondatban már semmi újat nem mond az imádkozó. Itt már nem kér Isten gyermeke semmit, nem is köszön semmit, még csak a bűneivel sem járul oda, hogy bocsánatért esedezzen. Hanem akkor mit tesz? Elmondja, hogy kinek tartja Istent. Megvallja a hitét. Úgy nevezi ezt a Szentírás, hogy imádja Istent. Elmondja, hogy kinek ismerte meg Őt. Te vagy az, akié minden uralom, minden hatalom, és akié legyen egyedül a dicsőség. Ebben nincs semmi új az előzőkhöz képest. Véget értek az imatárgyak, és mégis folytatja az imádságot. Befejezte az imádságot, a mondanivalóját, és mégsem hagyja abba. Ezt nevezi a Biblia imádatnak. Ez az imádságnak a legmagasabb rendű formája. Azt olvassuk a Bibliában, hogy a mennyben csak ilyen imádó imádságok hangzanak el.

Ott miért nem kell bűnöket megvallani? Mert ott nem vétkezünk. Ott csak dicsőítjük a Mindenhatót. Elmondjuk kinek ismertük meg Őt. Hogy Ő mennyivel csodálatosabb, mint ahogy itt a mi földi szemünkkel, ingatag hitünkkel gondoltuk. Ott csak Istent imádó imádságok hangzanak el. Ebből a mennyei atmoszférából él át valamit az, aki már itt elkezdi imádni Istent. Aki egy kicsit még ott marad előtte, miután már befejezte a mondanivalóját.

Egy rövid történet hadd álljon most itt: Volt egy morcos apuka, aki sokat dolgozott otthon. A szobájába csak igen indokolt esetben mehettek be a gyerekei. Egyszer a legkisebb benyitott kopogás nélkül, aki épp, hogy elérte a kilincset és ki tudta nyitni. Az apuka oda sem nézett, hogy melyik az, csak ráförmedt: mit akarsz? Mire a kicsi azt mondta: nem akarok semmit, csak szeretném nézni, hogyan dolgozol. A morc apuka szemébe könny szökött. Ez a gyerek nem akar tőle semmit. Ez ritkaság. Ez a gyerek őt akarja, ő maga fontos neki. Csak nézni akarja, hogyan dolgozik.  Az Istenimádás valami ilyen. Nem akarok semmit most tőled, téged magadat akarlak. Szeretném beszívni a szememmel, a hitemmel a te lényedet. Szeretnék a közeledbe lenni. Jó előtted lenni.

Sok hívő embernek is ismeretlen az istentiszteletnek ez a formája. Amikor a hívő eljut oda, hogy csodálja az ő Istenét. Amikor Istent a maga valójában kezdi megismerni és látni. Amikor valóság lesz az, amit a zsoltárban így olvasunk: „GYÖNYÖRKÖDJ AZ ÚRBAN, és megadja szíved kéréseit!” (Zsolt.37,4) Mi állandóan csak a szívünk kéréseit soroljuk neki.  Addig kell nekünk, míg meghallgatja a kéréseinket. Tulajdonképpen a kéréseink teljesedése a fontos számunkra, és nem Ő. Aki eljut oda, hogy akármilyen megfogalmazásban ezt mondja el Istennek: tied az ország, hatalom és a dicsőség mindörökké. Az elkezd gyönyörködni az Úrban. Az többet kap, mintha csupán a kérései teljesednének. Az vele magával találkozhat még szorosabban, mint addig. Jézus erre adott itt példát. Elfogynak az imatárgyak, és Isten gyermeke még tovább ott marad és nézi, hogyan dolgozik az Atya. S még mindig van mondanivalója a számára. Ez már csak olyan beszélgetés. Nem valaminek a megbeszélése, nem toporzékol és sürgeti kéréseinek a teljesítését, hanem örül, hogy az Atya gyermeke. Örül annak, hogy ilyen Atyja van. Tudatosítja magában is, hogy ki Ő, milyen hatalmas, milyen dicsőséges, és ezt el is mondja neki. Erre nem Istennek van szüksége, hanem nekünk, mert mi felejtjük el újra és újra, hogy a mi Atyánk az, akié az ország, a hatalom és a dicsőség.

Ahhoz, hogy ilyen beszélgetések létrejöjjenek Istennel idő, és csend kell. Ez pedig egyik sincs. Bár azért az az igazság, hogy ha valaki fontos nekünk, még ha nincs is vele konkrét megbeszélni valónk – lásd a szerelmesek - megtaláljuk az időt, meg a csendet arra, hogy együtt legyünk és kiöntsük a szívünket.

Nemcsak csend és idő kellene ahhoz, hogy meg tanuljuk imádni és dicsőíteni Istent, hanem őszinte vágy a szívünkbe. Ez a vágy meg abból a szeretetből táplálkozik, amiről Jézus beszélt. Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. Ezt a szeretetet meg a Szentlélek hozza létre mindenkinek a szívében. Nem mechanikus kérdés ez, hogy időt meg csendet kell teremteni, és akkor tudjuk majd imádni az Atyát. Szeretnünk kellene Őt igazán teljes szívünkből. Amikor a Szentlélek indít, mert a hívőt indítja újra és újra, akkor indulni kellene. Akkor félre kell tennünk minden egyéb tennivalót, és mindenkinél fontosabbnak kell lennie a mi mennyei Atyánknak. Ez nem luxus, nem eltékozolt idő, ez nem olyan ártatlan vagy talán hasznos időtöltés, ami a ráérőknek való, hanem ez éppen a kísértések közt járóknak, a harcolóknak, a szenvedőknek, a dolgozóknak, az elfáradtaknak, a terheket hordozóknak, a csalódottaknak életfontosságú tevékenysége.

Egyszer eljön az idő mindannyiunk számára, amikor mindarról, amit nem az Atyától kaptunk, kiderül: értéktelen semmirevaló, nincs rá szükség, csak teherré válik. Csak annak van értéke, és akkor majd látni fogjuk, hogy csak annak volt értelme, amit az Ő indítására tettünk, amit előtte állva értettünk meg, amivel ilyenkor gazdagított minket.                                                

 (mpe)

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Elszalasztott lehetőségek

 

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül. Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg.

Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:

- Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, … de nem történt semmi."

- Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.

Az ember megdöbbent.

- El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" - mondta.

- Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? - kérdezte az angyal.

Az ember bólintott.

- Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken."

- És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál. Az ember szégyenkezve bólintott. - Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged." - mondta az angyal.

- És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.

Az ember újra bólintott, de már sírt.

- Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.

Hasonló lehetőségek adódnak mindnyájunk életében, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

 

Nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól.

 

Nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük. De még nincs veszve semmi. Mi még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket.

Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára

 

Beküldte: Kindricz Eszter.

 

 

 

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Most pedig olvassuk figyelmesen két testvérünk beszámolóját az első családi istentiszteletről. Az első beszámolót Hajduk Zsófia írta, a másodikat pedig Tóth András. Remélem hogy beszámolójuk alapján, az április 19-ére tervezett következő családi istentiszteleten még többen veszünk részt.

 

 

Az első családi istentisztelet gyülekezetünkben

 

Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. 1Mózes 2,21-24

Emberi kapcsolataink igazán szövevényesek, nehéz rajtuk kiigazodni, barátságok, munkahelyi kapcsolatok, ismerősök és ismeretlenek vesznek minket körül, sokszor csalódnunk kell, de Isten gondoskodott rólunk, hogy legyen egy biztos alapja életünknek, és ez a család. A Biblia az Istennel való kapcsolatunk és Isten személyének kinyilatkoztatása mellett talán legtöbbet a családdal foglalkozik. Számos útmutatást találhatunk benne, amelyre mai világunkban is éppúgy támaszkodhatunk, mint évezredekkel ezelőtt. Ezek után kézenfekvőnek is tűnik, hogy istentiszteleti alkalmainkon is szükség van ezzel foglalkozni.

Böjt első vasárnapján gyülekezetünkben megrendezésre került az első családi istentisztelet. Igen, ez a vasárnap különleges volt, hiszen a felnőtt tagokon kívül az óvodások, hittanosok, konfirmandusok, és az ifjúság is szép számmal jelen volt. Ez annak is köszönhető, hogy szolgálattal készültünk, bár utólag úgy érzem, önmagunknak szolgáltunk igazán, hiszen így hallottuk az igét, ami nekünk is szólt. Központi téma a családban betöltött szerepek jelentősége volt. Isten, különbözőnek alkotta meg a férfiakat és a nőket, és különbözőségükből fakadóan más feladataik és ajándékaik vannak.

A férfiak, szeressék feleségüket, mint ahogy Krisztus szeretett minket, úgy szeressék feleségüket, mint önmagukat. Ez az első számú feladata egy férjnek. Igen, fontos az, hogy gondoskodjon családja megélhetéséről, hogy fáradjon értük, de ez mind semmit sem ér, ha nem ezzel a krisztusi szeretettel szereti társát. A férfi feladata a család lelki vezetése is, hogy a férfi megszentelje feleségét, és példa legyen gyermekei számára.

Az asszonyok, engedelmeskedjenek férjüknek. Ez a mondat nem hangzik túl divatosan a mai felfogás szerint, hiszen ma úgy gondoljuk, amit a férfinak szabad, azt az asszonynak is. De engedjük csak az igét szólni, és lássuk meg, ha Isten terve szerint éljük családi életünket, és a férj valóban úgy szereti és tiszteli feleségét, mint önmagát, már nem is olyan nehéz feladat ez az engedelmesség. Hiszen akit szeretünk és tisztelünk, akiben megbízunk, annak engedelmeskedni már nem is önfeladás, hanem a szeretet kimutatása, az egység kimunkálása.

A gyermekek, ahogy a parancsolat is kívánja, tiszteljék szüleiket. A szüleink és nagyszüleink azok, akiknek az életünket köszönhetjük, értünk dolgoznak, fáradoznak éveken át, gondoskodásukért ezzel tartozunk. Ami számomra igazán újszerű volt, hogy a tiszteletlenség leginkább a szavainkban és engedetlenségünkben nyilvánul meg. Lehet, hogy ez mások számára egyértelmű volt, de nekem mégis új. Sokszor úgy gondolom, hogy a szeretet, tisztelet megbocsátás és az ehhez hasonló érzéseknek meg kell, hogy legyenek bennünk, de a szavaink nem számítanak annyira. De az ige megfedett.

Persze azt is tudjuk, a mai társadalomban számos gyermek nő fel család nélkül, vagy szülőkkel, de igazi szeretet megtapasztalása nélkül. Nehéz sorsuk, szeretetéhségük miatt nekik sokkal nehezebb boldog kiegyensúlyozott életet élni, de Istennek számukra is készített megoldást.

Akik hallgatták eddig az igehirdetést, vagy olvassák most szavaimat, valószínűleg egyetértenek, és bólogatnak: -persze, így kellene ezt, de hogyan tehetném jóvá hibáimat?! Mindnyájan vétettünk és mulasztottunk már eleget társunk, gyermekeink, és szüleink ellen, de Istennél minden bűnre van bocsánat, és megoldás. Még egy főre szükség van, hogy a család tagjai betöltsék Istentől rendelt helyüket, és ez a fő, akinek meg kell születnie a családunkba: Jézus Krisztus. Ő az aki megújítja a belsőnket, és a kapcsolatainkat. Ha problémáink vannak, igazán bölcs dolog a család szerzőjéhez fordulnunk, nem fogunk csalódni!

Azt hiszem, érdemes volt ezen a vasárnap szépen felöltöznünk, és szívünket is feldíszíteni, mert Isten szólt hozzánk! Ő azt akarja, hogy tartalmas életünk legyen, hogy családjainkban egység legyen, és ehhez minden eszköz meg is van nála.

Istenem, tudom és hálás vagyok, hogy Neked terved van a mi életünkkel. Bocsásd meg, hogy önzőek vagyunk kapcsolatainkban. Te adj újulást életünkbe, családjainkba. Ámen.

     Beküldte: Hajduk Zsófia

 

 

 

Családi istentisztelet

 

Valóban az lehetett a március 1. vasárnapján megtartott istentisztelet.

Gyülekezetünk keresztmetszetét és létszámát tekintve egy üdítően meleg közösségi alkalom résztvevői lehettünk.

Bevezetése nagyon időszerű, sürgetően fontos és bölcs döntés eredménye. Óvodások, iskolások és ifjak szülőkkel és nagyszülőkkel együtt ünnepelhettünk. De voltak idősebb házaspárok, egyedülálló testvérek, érdeklődők és ismerkedők is.

Igazi értéke azonban attól lett, hogy Isten tiszteleten lehettünk! Bevallom őszintén, kicsit nosztalgiáztam is, ugyanis jó néhány esztendeje, hála érte az Úrnak, ilyen létszámú és keresztmetszetű alkalmaink voltak a vasárnapi istentiszteletek

Nagyon elgondolkodtató gyülekezeti életünk mostani megfáradt és közömbös állapota.

Mi történt közösségi összetartozásunkban? Közöttünk, körülöttünk é vagy bennünk van a baj?

Az egyre nyilvánvalóbb, hogy a személyes gonosz römböló munkájának következményeként nem éhezzük Istennek életet átalakító és megújító Igéjét. Ezért nem hiányzik a gyülekezet sem, viszont minden más fontosabb és értékesebb lett. A gonosz legfőbb célja a családok tönkretétele. Új nevelési módszereket vezettek be az oktatásban és a romboló munka egyre eredményesebb.

Megdöbbentő, hogy mi minderre vevők vagyunk. Egyedül Isten Igéje, annak tanító és megújító hatalma és ereje tudná meggyógyítani és megújítani beteg családjainkat és gyülekezetünket. Számomra olyan üdítő volt a családi vasárnapon elhangzott tanítás, akár az éltető nyári zápor a kitikkadt földnek.

Boldog vagyok, hogy sokan hallhattuk!

Beküldte: Tóth András

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

BÖJTI IGEHIRDETÉS SOROZAT

 

2009. március 4.szerda 18.óra:  Kalácska Béla

Megkísértés: 1.Móz. 3.1-5; Jób 2. 4-6; Lk. 22. 3-6

 

2009.március 11. szerda 18.30: Kollár Zsolt

Zebedeus fiak: Máté 20.20-28.

 

2009.március 18. szerda 18 óra: Kovács László

Isten báránya: János 1.29-34

 

2009.március 25. szerda 18 óra: Babka László

Élet kenyere: János 6.48-51 /-59/

 

2009.áprílis 01. szerda 18 óra: Szotyori Nagy Gábor

Igazi főpap: Zsid. 10.11-18

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

A büszke ember:

 

-          mindig észreveszi mások hibáit

-          másokat lenéznek

-          maguknak valók, önelégültek

-          állandóan igazolják saját igazságukat, másokon uralkodnak

-          harciasan védelmezik jogaikat, idejüket és hírnevüket

-          sikerre törekszenek, maguk akarnak reflektorfénybe kerülni

-          dicséretet és elismerést akarnak és megsértődnek, ha mások miatt háttérbe szorulnak

-          büszkék arra, hogy milyen sokat tudnak

-          önmagukra figyelnek elsősorban

-          távolságtartók, megközelíthetetlenek

-          mindig másokat hibáztatnak

-          ha v.milyen kritika éri őket, mindig védekeznek,

-          tiszteletreméltóak akarnak lenni, és az számít nekik leginkább, hogy mit gondolnak róluk mások, ezért saját hírnevük kialakításával és fenntartásával vannak elfoglalva

-          nehéz másokkal megosztaniuk lelki szükségeiket

-          ha bűnt követnek el, az a legfontosabb, hogy senki meg ne tudja

-          nagyon nehezen tudják kimondani: bocsáss meg, tévedtem

-          általánosságokban beszélnek, mikor megvallják bűneiket

-          félnek, mi lesz a bűnük következménye

-          félreértések, feszültségek esetén mindig arra várnak, hogy a másik fél kezdeményezze a bocsánatkérést

-          másokhoz hasonlítják magukat

-          vakok, nem látják saját szívük valódi állapotát

-          úgy gondolják, hogy nekik nincs mit megbánniuk

-          szerintük mindenkinek szüksége van megújulásra, rajtuk kívül

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Az összetört szívű ember:

 

-          leginkább saját hibáit veszi észre

-          szeretet-teljesek

-          tudják, mekkora szükségük van másokra

-          lemondanak jogaikról, szelíd lelkűek

-          készek megtagadni önmagukat, saját feladatuk elvégzése a fontos

-          igyekszik másokat előtérbe helyezni

-          érzik saját méltatlanságukat és óriási öröm számukra, ha Isten használja őket

-          tudják, mennyi mindent kell még tanulniuk

-          nem foglalkoznak magukkal

-          készek vállalni a kockázatot, hogy közel kerüljenek másokhoz

-          vállalják a felelősséget, és beismerik, ha hibáztak

-          könnyű közel kerülni hozzá

-          nyitottan és alázatosan fogadja a kritikát

-          nem számít neki, mit mondanak róla mások, csak az, hogy Isten mit mond róla, ezért bármikor kész elmondani a hírnévről

-          kész átlátszó lenni

-          kész bevallani a bűneit

-          kész beismerni hibáit és bocsánatot kérni

bűnvalláskor konkrétan megnevezi bűneit

-          a bűnök oka és gyökere miatt bánkódik

-          mindig kész a bocsánatkérésre

-          Isten szentségéhez hasonlítják magukat, és látják, mekkora szükségük van a kegyelemre

-          világosságban járnak

tudják, hogy folyamatosan a megbánás    lelkületével kell élni

-          állandóan keresik az Istennel való kapcsolatuk megújulásának lehetőségét

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

A zsidó nép és Izráel földje 5.rész

(Kiadta az Evangélikus Egyházi Missziói Központ

 

 

Isten betöltötte Izrael földjére vonatkozó ígéreteket.

Isten megígérte Ábrahámnak, hogy nagy nép atyjává lesz, és övé lesz az a föld, amelyet Isten neki megmutatott. (l.Móz. 112. 1-3,4). Ezért később kivezette Isten Ábrahám utódait Egyiptomból és bevitte őket az ígéret földjére.

Azt is tudatta velük, Isten, hogy a föld az Ő tulajdona, Izrael népe csak lakója annak, „jövevény és zsellér” (3.Móz. 25.23). A nép gyakran került összeütközésbe Isten akaratával. Isten megtérésre szólította fel a népet a próféták által, de ők a próféták szavát semmibe vették, Isten ítélete alá kerültek. (2.Kir. 17.2.25.)

A zsidóknak mindig voltak Izrael földjéhez kötődő várakozásai.

Isten ószövetségi népének történetében a föld központi jelentőséggel bír. Kifejezi ezt az, amit a zsidók az Újszövetség kora óta mindig elmondanak napi imájukban: „Isten gyűjtsd össze azokat, akik szétszóródtak közülünk, hívj össze bennünket a föld négy sarkáról!” Ugyanígy könyörögnek azért is, hogy szabadon élhessenek földjükön Isten uralma alatt.

A messiási korban beteljesedő, Izrael földjére vonatkozó ígéretek túlnőnek a jelenleg meglévő korlátokon.

Az Ószövetség számos olyan ígéretet tartalmaz Izrael számára, amely az eljövendő korral függ össze. „Akkor majd a bárány a farkassal lakik, a párduc a gödölyével hever” (Ézs.11,6) Sok olyan ígéret van, amelynek beteljesedése túl van a jelenlegi korlátokon.

Az Újszövetségben a földre vonatkozó ígéret jelentése kibővül.

Az Újszövetség kitágítja az Izrael földjére vonatkozó ígéretek perspektíváját, amely összefügg Isten országának eljövetelével (Róm. 4,13) Ez összhangba van azokkal az ígéretekkel, amelyek szerint Isten megszabadított népe új földön fog élni, Istennel özösségben (Jel.21) Az Újszövetség egyik alapgondolata, hogy az Izrael földjére vonatkozó ígéretet egyetemes ígéretként fogja fel, amely Isten egész népe számára be fog teljesedni, az új földön. Az Újszövetségben nincs olyan szakasz, amely megvonná Izraeltől a földdel kapcsolatos ígéretet.

A próféciában többről van szó, mint Izrael állam megalakulásáról.

Az Izrael földjéről szóló ígéretet egyetemes ígéretként szemlélve nehézségekbe ütközünk, ha zsidó állam 1948-as megalakulását a bibliai ígéretek közvetlen és végső beteljesedésének kívánjuk tekinteni. Ezen kívül fontos hangsúlyozni, hogy az Izrael földjére történő hazajövetelről, letelepedésről szóló ígéretek és próféciák azt is kimondják, hogy ekkor a nép Isten uralma alatt, az ő akaratát követve fog élni (Jer.31.31-34; Ez. 11. 17-20) Más szavakkal kifejezve, ezek a szövegek a nép egészének lelki megújulásáról beszélnek, arról, hogy Isten új szívet és új lelket ad a népnek, hogy parancsolatainak megfelelően éljenek. A mai Izraelben ez még nem valóság. Tehát Izrael állam megalakulására nem tekinthetünk úgy, mint Isten Jézus Krisztusban véghezvitt üdvtervének megvalósítására.

A zsidóknak történelmi joguk, hogy Izrael földjén éljenek.

A néphez a földhöz való történelmi kötődéséhez sok vita nem fér, ez pedig igazolja jogukat arra, hogy ezen a területen éljenek. Az a bánásmód, amelyben a zsidók a történelem során részesültek, azt bizonyítja, hogy szükség van olyan önálló államra, ahol a zsidók szabadon, békében, biztonságos határokon belül élhetnek.

Az Izraeli állam demokratikus nem teokratikus rendszerű (az állam és a vallás egybe olvadnak)

Az ószövetségi korban Izrael országa teokratikus rendszerű volt, azaz maga Isten kormányozta azt. Ezzel szemben a mai Izrael állam világi, demokratikus alkotmánnyal rendelkezik. A mai Izrael politikája nem igazolható pusztán annak az elvnek az alapján, hogy a zsidók Isten választott népe. A nemzetközi jog értelmében Izrael állam ugyanolyan jogokkal rendelkezik, és ugyanazok az erkölcsi kötelezettségek vonatkoznak rá, mint bármely más államra.

Az evangélium békét teremt zsidók és palesztinok között.

Az evangélium első és legfontosabb üzenete az Isten és az emberiség közötti megbékélés, de beszél az ember és ember közötti megbékélésről is. Ezért nekünk keresztyénként támogatnunk kell a közel-keleti béke megteremtésére irányuló erőfeszítéseket. A béke teremtés Isten akaratával összhangban van (Máté 5,9 Zsolt.122)

Keresztyénként különösen nagy a felelősségünk hívő testvéreink iránt is. Örömmel üdvözöljük a messiáshívő zsidó és a palesztin keresztyének közötti béketörekvéseket. Ezt annak a bizonyságaként értelmezzük, hogy az evangéliumnak van ereje békét teremteni az emberek között.

Izrael megváltása sokkal fontosabb ügy, mint Izrael földje

Bármilyen fontos is a föld, a haza a zsidó öntudat számára, nem szabad elfelejteni, hogy a zsidók ószövetségük-történelmük hosszú korszakaiban politikai függetlenség nélkül éltek földjükön. Azt is hangsúlyozni kell, hogy az Újszövetség nem foglalkozik a zsidók földhöz való jogának kérdésével, ehelyett a zsidók Istennel való kapcsolatára helyezi a hangsúlyt. A keresztyén egyháznak kötelessége marad, hogy az evangéliumot a zsidók felé is hirdesse azért, hogy visszatérhessenek atyáik Istenéhez Fiában, Jézusban, a Messiásban való hit által. Ez a vágy tör fel az apostol szívéből, amikor saját népéről szól:

„Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek” (Róma, 10,1)

 

Beküldte: Racskóné Laczkovszki Zsuzsanna

 

 

 

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

 

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

 

---

Felhívás:

 

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

 

 

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

 

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

 

Internetes változat: Zöld Zoltán

zoldzoli@freemail.hu