Ősagárdi hit 2010 Február

image
image
image


Ősagárdi Hit


Ősagárdi Hit 2010. Február

Tisztelt látogatók! Örömmel értesítjük önöket hogy 2007. Decemberétől folyamatosan közöljük az Ősagárdi Hit című folyóiratunk internetes változatát. Íme a 2010. Februári szám.


ŐSAGÁRDI HIT

 

 

„Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő”

Jelenések 4.8

 

2010. február IV. évfolyam 2. szám


Tartalom: Tisztelt olvasó! A tartalomban szereplő írások aláhúzott címe, egyben hivatkozás is. Rákattinva az oldal a kiválasztott íráshoz ugrik.

Köszöntö Ágostai hitvallás
Imatémák A szent ismerete
Születésnapi köszöntő A járvány legyőzve
IN MEMORIAM: Kindricz Tünde A gyerekszoba betöltése imával
Túrmezei Erzsébet verse Böjt esti Istentiszteletek
Új évre

Modlitba rodičov za dietky

Gyereksarok Felhívás

 


Ezt mondja az Úr:”.. a szegény nem fogy el a földedről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez!” 5 Mózes 15,11

 

   A februári hónapra jelölt vezérige embervilágunk szomorú tényére figyelmeztet:  szegények voltak, vannak és lesznek közöttünk. Sokszor ugyan azt gondoljuk, az emberi tudomány eredményei, a mezőgazdaságban és a technika terén elért eredmények egyre több embernek adnak lehetőséget, jólétet, kedvező életfeltételeket, mégis éppen a legutóbbi időben megtapasztalt országos és világválság, munkanélküliség, áremelkedések, állami megszorítások nyomán hallunk és olvasunk hazánkban a szegénység és nincstelenség helyzetébe sodródott testvérekről.

   Kitekintve országunkból láthatjuk a világ sok más szegényét, mai helyi háborúk miatt szenvedő családok tízezreit, menekülteket, éhezőket, betegeket. Megrázó képeket láthattunk a televizióban a földrengések sújtotta ország, Haiti fővárosáról. Szinte elképzelhetetlenek a magunk körülményeit látva az ottani viszonyok: összeomlott épületek, halottak és sebesültek, éhező gyerekek és felnőttek ezrei. Sok ország, közöttük hazánk is segítséget igyekszik nyújtani az ottaniaknak, de hosszú idő kell ahhoz, hogy valamennyire is helyre álljon ott az élet.

   Ez a bibliai parancs nem kifelé, a környező világra, a szegénység okaira irányítja figyelmünket, hanem életünkre, gondolkodásunkra, azaz “befelé” mutat. Lehetünk, legyünk irgalmas, segítő sőt bőkezű testvér! A Miatyánk kérése a mindennapi kenyérről azt is jelenti, hogy Isten sokszor mások mindennapi kenyerét a mi asztalunkra helyezi. Az ismert evangélikus teológus, orgonaművész, Nobel-békedíjas orvos, Albert Schweitzer, aki Afrikában alapított kórházat és maga is ott gyógyított, mondta. Arra lenne szükség, hogy a magunk munkáján, hivatásán, foglalkozásán kívül “mellékfoglalkozást” találjunk. Nézzünk körül és vegyük észre, kinek lenne szüksége mellettünk egy darab kenyérre, pohár vízre,  bátorító és útbaigazító szóra, részvétre, vigasztalásra vagy éppen feddésre. Világunk nagy kérdését, az anyagi javak igazságos elosztását nem tudjuk országos vagy világszinten megoldani, a magunk körében azonban tehetünk valamit a körülöttünk élők megsegítésére. Szomorú tény, hogy lenne ugyan elegendő élelem minden éhező ellátására a világon, lenne elegendő pénz a szegények életviszonyainak megjavítására, az egyenlőtlen elosztás folytán azonban a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek lesznek.

   Ősagárdot olyan községnek, gyülekezetnek tapasztaltam, ahol mindenki ismert mindenkit és tudta, mi a gondja és öröme a szomszédnak, a falubelieknek. Úgy emlékszem, nem volt éhező a faluban és a lakosok igyekeztek segíteni azokat, akik rászorultak. A gyülekezeti összetartozást és áldozatkészséget is öröm volt megtapasztalni akkor, amikor templomrenoválási, egyházi építési és tatarozási célokra történt gyűjtés a nógrádi egyházmegyében.

   Jézus az ószövetségi törvényeket a szeretet kettős parancsolatával foglalta össze, szeresd az Urat, Istenedet és embertársadat. Emberi, belső, lelki hozzáállásunk tekintetében hív változásra, Istenhez térésre. Ezért lehet imádságunk a régi kérés: “Uram, változtasd meg ezt a világot és a változtatás kezdődjön el rajtam!”  Ámen.

                                                    

 Dr. Harmati Béla

ny.püspök

 

« Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat »

Jakab 1.22.

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


I    M    A    T    É    M    Á    K

  Egyéni Közösségi

Február 22-28

Uram segíts felismernem a nekem szánt ígéret földjét

Kérünk Urunk, a harsány politikai ígéretek között, a mi figyelmünk maradjon meg a Te örök ígéreteiden.

Március 1-7.

Uram, tisztíts meg, hogy tudjam felvállalni az önvizsgálat nehéz feladatát

Az erkölcstelenség szelei kavarognak körülöttünk,  Uram segíts megőrizni a tisztaságunkat.

Március 8-14

Uram, segíts, hogy ne hanyagoljam el családomat!

Uram, Te teremtetted a Földünket, taníts bennünket vigyázni rá!

Március 15-21

Életem zsinórmértéke legyen a Te igéd.

Imádkozzunk a családon belüli erőszak ellen

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Szeretettel köszöntjük a februárban született olvasóinkat

 

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk!
Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk
benne téged; Fogjad a kezünk,

Míg megérkezünk!


Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek!
És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem
ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk,

Hozzád így jutunk.


Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt,
Vagy ha másért bánat éget:
Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli
Rád tekinteni!


Kísérd lépteink Éltünk végéig!
És ha roskadozva járunk, Benned támaszt
hadd találjunk, Míg elfogy az út,
S mennybe nyitsz kaput!

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


IN MEMORIAM: Kindricz Tünde

Kétszer döbbentem meg. Először, amikor Tünde váratlan betegségéről értesültem, hiszen a nyáron még megmásztuk a 652 méter magas Naszályt a gyermekekkel, és akkor a még velünk tartó Tünde „vígan és dalolva” rótta a kilométereket nem is könnyű terepen. Másodszor akkor döbbentem meg, amikor telefonon keresztül mellbe vágott a szörnyű hír: Tünde meghalt. Ez azért ért váratlanul, mert újabb kórházi kezelése előtt beszéltem vele telefonon és akkor arról beszélt, hogy gyógyulása érdekében felvetődött esetleges csontvelő átültetésre sem lesz szüksége, ugyanis jók a labor eredményei. Többek között elmondta, hogy orvosa óva inti őt a közösségi alkalmaktól az influenza járvány miatt, így nem volt templomban az ünnepek alatt. Mivel nagyon szerette a mélyebb teológiai ismereteket feltételező bibliai textusok értelmezését, így az egyik karácsonyi textus örökérvényű üzenetének „szépségeit” fejtegettem neki. Ennek örült és annak is, hogy hittestvérei imádságban hordozzák őt. Ennek többször is hangot adott. Hiányoztak neki az IFI alkalmak, amelyeknek egyik vezetője volt, így munkatársként minden héten elsőként érkezett az alkalmakra és át tudtuk beszélni a programokat, amelyeknek nem csak ötletgazdája, hanem tevőleges résztvevője is volt. Szervezte az ifjúságot, minden színpadi darab aktív szereplője volt. Felvállalta az istentiszteleti énekek kiválasztását az adott ünnepnapra, rendszeresen verseket szavalt nagyobb ünnepei alkalmakon, de intézte az egyházközség adóügyeivel kapcsolatos jelentési kötelezettségeket is, vezette a gyülekezeti jegyzőkönyvet stb. Nem is beszélve a falu érdekében végzett tevékenységeiről /Kisebbségi Önkormányzat, falu rendezvények stb./.

            Tizenegy éves koráig hitoktattam, majd 39 éves korában egy évig munkatársam volt a szolgálatokban. Nem volt olyan egyházi-, közösségi felkérés, amire ő nemet mondott volna, holott túl volt terhelve. IFI tagok egymást is imádságukban hordozták és személyes imakéréseiket névtelenül juttatták el társaikhoz. Tünde az egyik utolsó IFI alkalmon azért kért imádságot, hogy legyen ideje befejezni a főiskolát. Tervei voltak, a nagy betegség kezelhető volt, de jött egy újabb betegség és minden tervét kettétörte a fiatal életnek.

            Felvetődik bennünk a kérdés, hogy a hívő ember kap-e valamiféle védelmet Istentől, valamiféle kiváltságot, mert Istennel számolva, Krisztusban kapott kinyilatkoztatást elfogadva, azt képviselve éli az életet azokkal ellentétben, akik ezzel szembe mennek, vagy éppenséggel közömbösek. Hányszor éltük át mások fájdalmát fiatal életek elvesztése során, pedig köztük voltak az Úr szolgálatában állók vagy arra készülők is. S ilyenkor döbbentünk rá, hogy a hívő emberrel is megeshet az, ami a hitetlennel. Olykor a védtelen szabályosan közlekedő pusztul el az utakon a szabálytalankodók miatt, de még a törvény is latolgatja, hogy arányosan lépett-e fel az életét, vagyonát védő a gyilkossal, rablóval szemben, mert különben még ő kapja a büntetést.

            A katasztrófák, a háborúk, mások és magunk fájdalmai hitünk útjába akadályokat gördíthetnek. Kérdőjeleket dobálhatunk az „égre”, hogy a mindenható Isten szeretete és jelenléte hogyan egyeztethető össze azzal a sok rosszal a világunkban, amely sújtja egyéni és közösségi életünket. Hát igen, ez már az un. „theodiceai kérdés” /Istent igazolni, megvédeni a fenti problémákkal kapcsolatban/.

            A fentiekből látjuk, hogy a világban lévő rossz egyfelől visszavezethető az emberi bűnre, másfelől a katasztrófák, betegségek stb. földi életünk struktúrájából /szerkezetéből/ adódnak.

            Így az Istent megvédő, igazoló emberi erőlködés helyett inkább keressük az ige üzenetét, mert Istennek Jézusban nem volt mindegy, hogy velünk mi lesz.  A golgotai áldozat átölel és hitben erőt ad a legnehezebb fájdalmak elhordozására is. Azt pedig higgyük el, hogy Isten akarata nélkül még a hajunk szálai sem görbülhetnek meg, noha frizuránkat magunk formáljuk. Ezek az ellentmondások az Úr színe előtt már feloldódnak. Ha az ördög földi életünkben „sötétre festi is az eget”,  de tudnunk kell, hogy fölötte kék az ég. Azt pedig a legfájdalmasabb élethelyzetben sem szabad elfelejtenünk, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra van. Még a halál is! „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők… sem semmi más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.  /Róm 8,38-39/

            S végül azt sem felejthetjük el, hogy amit szem nem látott, fül nem hallott, és az ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek”/1 Kor 2,9/. Tünde pedig nagyon szerette az Urat. Ő már mindazt „látja”, ami számunkra még csak hitbeli reménység. Vigasztalja ez a gyászoló családot és a gyülekezetet.  „Mert, ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” /Róm 14,8/.

 

Kalácska Béla

ny.esp.-lelk.

„Fogd a kezem, s vezess egészen oda föl Jeruzsálem felé, ott meglátom a Bárányt az égen, s hallom angyalok dicséretét.

Fehér ruhát add majd nékem, fehéret akár a hó. Letörli arcomról könnyeim, vár örök béke ott”

 

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Túrmezei Erzsébet: Ne akarj kereszteden könnyíteni!

 

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe. Nem bírom már – sóhajtod csüggedezve. De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted, hogy a keresztre miért volt szükséged.

 

Vándor roskad le az útszél kövére. Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne! De nem megy tovább! Hogyan érje el, ha olyan nehéz terheket cipel?

 

Amikor indult, erős volt és boldog. Azóta annyi minden összeomlott. Magára maradt. Szép napoknak vége. Keserves, árva lesz az öregsége. Szívében ott a kérdés szüntelen: Miért lett ilyen az út, én Istenem?! Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye, és leperdül az útszéli göröngyre.

 

Aztán elcsendesedik. Lehet-e ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke? Magasba emeli tekintetét. Ott majd megérti, amit itt nem ért. Fogja a botját, és indul vánszorogva. Mintha a domboldalon kunyhó volna! Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik. Elég volt már a vándorlásból estig. Soká eltöpreng még bajon, hiányon, míg végre lassan elnyomja az álom.

 

S magát álmában is vándornak látja, útban a távol mennyei hazába. A mennyei város ragyog feléje. Oda igyekszik, siet, hogy elérje. Kezében vándorbot, vállán keresztje. Vállára azt maga Isten helyezte. Siet örömmel. Föl! Előre! Föl! A messzi cél, mint csillag tündököl.

 

Hőség tikkasztja. Keresztje teher. Útközben néha pihennie kell. Kedves ház kínál pihenést neki. Súlyos keresztjét ott leteheti.

S ahogy tovább indulna, mit vesz észre? Tekintete ráesik egy fűrészre.

„Olyan súlyos keresztet cipelek. Jobb, ha belőle lefűrészelek"

- mondja magában. „De jó, hogy megtettem!

Sokkal könnyebb!" – sóhajt elégedetten.

 

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út, s eléri a ragyogó gyöngykaput.

Ó, már csak egy patak választja el! Jön-megy a partján, hídra mégse lel. De hirtelen eszébe jut keresztje:

 

A túlsó partra az most híd lehetne. Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja: Hiányzik a lefűrészelt darabja. „Mit tettem!" – kiált kétségbeesetten. „Most a cél közelebb kell elvesznem, mert a keresztemet nehéznek találtam!" S ott áll a parton keserű önvádban.

 

Azután új vándort lát közeledni, s mert keresztjéből nem hiányzik semmi, Mint hídon, boldogan indulhat rajta, hogy átjusson békén a túlsó partra. „Rálépek én is!" Reménykedni kezd: az ismeretlen, idegen kereszt hátha átsegíti. Rálép, de reccsen lába alatt. „Jaj, Istenem elvesztem! Uram, segíts!" Így sikolt, és felébred. Még a földön van. Előtte az élet. Csak álom volt a kín, a döbbenet.

„Megváltó Uram, köszönöm Neked! Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd, hogy egy darabot is lefűrészeljek! Amilyennek adtad, olyan legyen! Te vezetsz át a szenvedéseken. A Te kereszted szerzett üdvösséget, De mivel az enyémet is kimérted, Te adj erőt és kegyelmet nekem, Hordozni mindhalálig csendesen

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Új évre

 

Kívánom, hogy tegye Isten a múltadat megmosottá, bűneidre ne emlékezzék, megszegett fogadásaidat fejedre átokként ne hozza, de legkisebb engedelmességedet is őrizze arany oltárról felszálló jó illatként. Hited bátorságának jutalmát ne vonja meg gyávaságod szerint.

Ebben az évben is óránként erősítsen szüntelenül imádkozásra, késztessen s ne engedjen reménytelenségbe hullani.

Formáljon egyre hasonlóbbá Krisztushoz, valahányszor megütnek, megbántanak, azonnal fogadd azt mint megváltó Urad együttérzését, kézszorítását. Ha lenéznek, lásd meg abban fénylő koronádat!

Amikor mindenki elhagy és sok ember között is egészen egyedül vagy, lehess alkalmas arra, hogy Istened egészen birtokába vehessen, ami az Ő legfőbb vágya.

Ha családodon belül érnek sebek, kedves kezek fonják a tövist, gondolj Jézus Krisztusra, akit csókkal árultak el és akit esküvel tagadott meg a lelkesebb barát. Az áruló csók hozóját nevezd barátodnak, aki pedig súlyos óráidban tagad meg, nézz arra szelíden, hogy sírva menjen el a hozzá nem illő tűz mellől.

Ha halállal fenyegetnének, ragyogtad szemükbe örömödet, mint István tette, és imádkozzál Ábrahám hitével a családodban levő Lótokért, és eszközölj ki számukra kegyelmet, amin azt, Jób a barátaiért tette.

Nagy szomorúság idején engedd hogy Urad, Mestered adjon igazi vidámságot neked, s akkor majd megtudod, hogy az Ő szeretete jobb a bornál.

Ha pedig ismét vonna a tenger a halak és a háló , a csónak és a szél simogatta víz, halld meg egészen közelről fárasztó éjszakák után Mestered csendes szavát:” Jobban szeretsz-e engem ezeknél?”

És ha bárki is kívánna megkímélni attól a szenvedéstől, amelyet Isten irántad való nagy bizalmában csak neked készített, ne restelld ezt mondani:” Távozz tőlem Sátán, bántásomra vagy nekem, mert nem gondolsz az isteni dolgokra, csak emberiekre…” Váltsa Isten valósággá éltedben e jókívánságokat és vigye végbe mindazt a jót, amit felőled elgondolt. (5.Mózes 26.10.11)

 

Jézus panasza

 

 

„Ti Mesternek hívtok – és nem kérdeztek engem…

Útnak neveztek – és nem jártok rajtam…

Világosságnak hívtok – és nem néztek reám…

Életnek neveztek – és nem kerestek engem…

Bölcsnek hívtok – és nem követtek engem…

Hatalmasnak neveztek – és nem kértek engem…

Irgalmasnak hívtok – és nem bíztok bennem…

Igazságnak neveztek – és nem féltek tőlem…

…ha egyszer örökre elvesztek – ne okoljatok engem!”

 

( A lübecki Krisztus szobor felírása)

 

 

Beküldte: Tóth Andrásné

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Gyereksarok

Egy kis szív története

 

A kis piszkos ugyanolyan tiszta akart lenni, mint a              a széles, mély árok túloldalán. De túlságosan büszke volt ahhoz, hogy bocsánatot kérjen az Úr Jézustól, ezért nem tudott átjutni a hídon. Így a kis piszkos megpróbált átmászni a széles mély árkon, de az árok falai túl magasak voltak; megpróbálta átugrani az árkot, de az túl széles volt. Bármit is tett a kis piszkos , nem sikerült átjutnia a másik oldalra.

Egyszer egy másik piszkos azt mondta neki, hogy csak akkor juthat valaki a tiszta         városába, ha többé semmi rosszat sem tesz vagy gondol.

Most ezt próbálta teljes erejéből a kis piszkos . Ettől kezdve nem akart többé lopni, nem akart többé hazudni, és nem akart többé engedetlen sem lenni. Elhatározta, hogy mindig becsületes, kedves, segítőkész és engedelmes lesz.

De ez nem sikerült a kis -nek.

A kis vágyakozva nézett át a tiszta         városa felé. Hiszen ő is olyan szívesen lenne ott. Ezért a kis elhatározta, hogy megkérdez egy tiszta      elmondta neki, hogy a vérhíd az egyetlen út, amely a tiszta          városába vezet.

Ekkor végre úgy döntött a kis , hogy átmegy az Úr Jézus vérhídján.

Így imádkozott: - Úr Jézus Krisztus, kérlek, bocsásd meg a bűneimet, és ajándékozz nekem tiszta szívet.

Te is imádkozhatsz ugyanúgy, mint a kis , hogy bocsássa meg Jézus Krisztus a bűneidet. Akkor a te szíved is ugyanolyan ragyogóan tiszta lesz, mint az Úr Jézusé.

Miután akis szív befejezte az imádkozást, már valóban nem volt többé piszkos, hanem egészen tiszta lett.

Most már a tiszta             városában volt.

Amikor a kis tiszta       egyszer vétkezett, piszkos foltok keletkeztek rajta. Ezen nagyon elszomorodott. A kis szív ekkor azt tette, ami egyedül helyes: Elmondott az Úr Jézusnak mindent, ami történt, és bocsánatot kért tőle.

Ezen kívül arra is kérte Jézus Krisztust, hogy segítsen neki, hogy mindig teljesíteni tudja Isten akaratát.

Ekkor eltűnt minden csúnya folt. A kis      újra egészen tiszta lett, és ezért megtelt örömmel és hálával. Most már tudta, hogyan maradhat tiszta örökre.

A kis      gyakran gondolt régi barátaira, akik a piszkos ♥♥ városában laktak.

Elhatározta, hogy elmegy  hozzájuk, és beszél nekik a tiszta           

városáról és az útról, amely oda elvezet.

vége

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


ÁGOSTAI HITVALLÁS – AZ ISTENRŐL

 

„Gyülekezeteink teljes egyetértéssel tanítják: a níceai zsinat határozata az isteni lényeg egységéről és a három személyről igaz és azt minden kételkedés nélkül hinni kell. Közelebbről, hogy egy isteni lényeg van, neve szerint is, valósággal is Isten, örökkévaló, test nélküli, részekre oszthatatlan, végtelen hatalmú, bölcsességű és jóságú, mindeneknek - láthatóknak és láthatatlanoknak - teremtője és megtartója; és mégis három személy van, egyenlő lényegű és hatalmú, együtt örökkévaló: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A személy szót pedig olyan értelemben használják, ahogyan ebben az összefüggésben az egyházi írók használták: nem részt vagy tulajdonságot jelöl másvalamiben, hanem azt, aminek önálló léte van.

Elítélik mindazokat a tévtanításokat, amelyek ez ellen a hittétel ellen támadtak, mint a manicheusokat, akik két őslétezőt vallottak, a jót és a rosszat; továbbá a valentiniánusokat, ariánusokat, euriomiánusokat, mohamedánokat és minden hozzájuk hasonlót. Elítélik a régi és újfajta szamoszaténusokat is. Ezek azt állítják, hogy csak egyetlen isteni személy van; ezért az Igéről és a Szentlélekről körmönfont és bűnös módon úgy okoskodnak, hogy azok nem külön személyek, hanem az Ige csupán a hangzó igét, a Lélek pedig a létezőkben található teremtett mozgatóerőt jelenti.”

 

            Ez a hitvallás 480 éves. Réginek mondhatnánk, de nála még régebbi gyökerekhez nyúl vissza: a Níceai Hitvalláshoz, illetve az Apostoli Hitvalláshoz, és így végső soron az egész Szentíráshoz. Úgy értelmezi az evangélikusságot, mint akik beletartoznak a keresztyénség nagy családjába, annak ősi hitét élik, és hirdetik. Az evangélikusok nem új hitet, látást, vallást, vagy istent találtak ki, hanem az apostolok és tanítványaik által, a Bibliában leírt tanítására építik életüket. Így tartoznak össze a hívők egy nyájba akár évszázados távolságban is, mert ugyanazt az egy Pásztort követik (Jn 10,16).

Ez alapján beszélünk mi is, mint minden keresztyén a Szentháromságról. Sok könyv, tanulmány, eszmefuttatás íródott már e témában, de az egyetlen igazi tény, hogy mindez számunkra nagy titok. Nem ismerjük igazi mélységeit, hiszen ésszel fel nem fogható, hogy a három hogyan lehet egy, és az egy hogyan lehet három. Mégis, hittel éljük meg azt, hogy a Názáreti Jézus maga is Isten, hiszen Krisztusnak (úr, király; v.ö. Jn 20,31) nevezzük, illetve az Atya és a Fiú Lelkét élő személynek ismerjük, aki a Pártfogó (Jn 14,26).

Noha a „Szentháromság” szó nem szerepel a Szentírásban – a kifejezés későbbi teológia eredménye –, a Biblia ennek ellenére több helyen is erről a titokzatos kapcsolatról tesz bizonyságot, és hirdeti a Teremtő, a Megváltó, és a Megszentelő Isten egységét, egyedülállóságát. Érdemes elolvasni ehhez az alábbi igehelyeket: Jn 1,1-3; 14,10-11; 15,15; 17,5.18; Róm 1,1-4; 5,1-5; 15,15; 16,25-26; 1Kor 2,7-10; 12,4-6; 2Kor 1,21-22. Ezek az igék arról beszélnek, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek élete és munkája tökéletes harmóniában vannak egymással.

A keresztyénséggel együtt valljuk, hogy nincs más ÚR a világon, csakis az élő és éltető Isten, aki személy. Nem egyszerűen „jóisten”, akire legtöbbször mint kívánságteljesítő automatára gondolnak; nem világ feletti energia, ami érzéketlenül teremt és pusztít; nem a mi képzeletünk találmánya, akit kedvünk szerint manipulálhatunk, hiszen „mindenkinek kell egy isten, amibe kapaszkodhat”; nem a rossz szükségszerű ellentéte, hanem az Egyedüli, az értünk Élő és éltető ÚR, aki a Jelenések Könyvében így mutatkozik be Jézusban: „Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az ÚR Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható” (Jel 1,8).

                                                      Szentháromság kelta ábrázolása

 

Eszlényi Ákos

lelkész

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


W. TOZER:  A SZENT ISMERETE 4. rész

 

Az Isten minden tudás

Isten mindentudó, tökéletes az ismerete és nem kell tanulnia. A Szentírás azt mondja, hogy Isten soha senkitől nem tanult. /Ézs. 40. 13-14 .- Róma 11,34/. Istennek nincs eredete, nincs kezdete, nincs szüksége segítőkre, nincs alávetve a változásnak, és lényében nincsenek korlátozottságok.

Hogy Isten mindentudó, azt nemcsak a Szentírás tanítja, hanem mindaz utal rá, ami felőle mond valamit. Isten tökéletesen ismeri önmagát, így mindent ismer ami ismerhető.

Isten rögtön és erőfeszítés nélkül ismer mindenfajta anyagot, Mindenfajta értelmet, mindenfajta és összes szellemet, mindenfajta és összes lényt, mindenfajta és összes teremtményt, mindenfajta halmazatot, minden törvényt, minden kapcsolatot, minden okot, minden gondolatot, minden misztériumot, minden talányt, minden érzést, minden vágyat, minden ki nem mondott titkot, minden trónt és uralmat, minden személyiséget, minden látható és láthatatlant a mennyben és a földön, a mozgást, a teret, az időt, az életet, a halált, a jót, a gonoszt, a mennyet és a poklot.

Nekünk, akik menedéket találunk, hogy ragaszkodjunk ahhoz a reményhez, amely az evangéliumban áll előttünk, milyen kimondhatatlanul jó az a tudat, hogy mennyei Atyánk teljesen ismer minket. /Ézs, 54, 10/.

 

Isten bölcsessége

Az isteni bölcsességről szóló tanulmányban az Istenben való hittel kezdjük. Mivel azért hiszünk hogy értsünk, ezért nem keressük az Isten bölcsességére vonatkozó bizonyítékokat. A hitetlen értelmet semmilyen bizonyíték sem győzné meg, az Istent imádó szívnek meg egyetlen bizonyítékra sincs szüksége. /Dán, 2:19, 21, 22/.

A Szentírás a bölcsesség- akár Isten, akár az emberek alkalmazzák- mindig erős erkölcsi összefüggéseket hordoz magában. Az a  bölcsesség, amely puszta okosság, a gonosz embereket is jellemzi, de az ilyen bölcsesség áruló és hamis.

Ez a kétfajta bölcsesség állandóan konfliktusban van. Amikor a Golgota csúcsáról nézzük, azt állapítjuk meg, hogy az Isten bölcsessége és a sátán meg a bukott ember ravaszsága közt állandó harc van, /’ Kor, 1: 19/

Isten minden cselekedetét tökéletesen végzi, először a saját a saját dicsőségéért, és az embernek a legmagasztosabb java érdekében. Minden cselekedete tiszta és bölcs, és jó.

A könnyek, a fájdalom és a halál ellenére is hisszük, hogy a teremtő Istenünk végtelenül bölcs és jó. Így helyezzük egyedüli reményünket Istenbe. Istenre hagyatkozni, ez az igazi hit. Bármely hit, amit az érzékszervek bizonyítékaival kell alátámasztani, nem valódi hit /Ján, 20:29/. A hit bizonyságtétele az, hogy Isten minden cselekedetét tökéletes bölcsességben viszi véghez /’ Tim, 3:16/. Bármilyen keveset értünk meg ebből, tudjuk, hogy Krisztus engesztelő műve tökéletesen megbékítette Istent és az embereket, és megnyitotta a mennyországot minden hívőnek. Rendkívül lényeges, hogy ragaszkodjunk Isten végtelen bölcsességének az igazságához, mint hitvallásunk egyik tételéhez. Ezenkívül a hit és az imádság által bele kell vinnünk mindennapi életünkbe.

 

Isten mindenhatósága /Jelenések 19:6/

A szuverenitásnak és mindenhatóságnak együtt kell járnia. Hogy minden ható, az összes hatalom birtoklását jelenti. Isten rendelkezik azzal, ami egy teremtménynek sincs meg: a hatalom fölfoghatatlan teljességével, az abszolút erővel. Ha elfogadjuk, hogy Isten végtelen és önmagában létező, azonnal látjuk, hogy mindenhatónak is kell lennie, és az értelem letérdel, hogy imádja az Isten mindenhatóságát. Mivel Isten ugyanakkor végtelen, mindennek, amivel rendelkezik, korlátlannak kell lennie, ezért Istennek korlátlan a hatalma, mindenható.

Ő a VAGYOK, aki öröktől fogva volt, az Úr, a mindenható Isten. A mindenhatóság nem az összes hatalom együttesének adott név, hanem egy személyes Isten tulajdonsága, akit mi keresztyének, az Úr Jézus Krisztus Atyjának hiszünk.

Mivel rendelkezésére áll az univerzum minden hatalma, az Úr, a mindenható Isten bármit megtehet. Minden cselekedetét erőfeszítés nélkül végzi. Nem kell energiáját újra feltöltenie. Önmagában elégséges volta szükségtelenné teszi, hogy Rajta kívül forrást keressen a megújulásért. Hogy mindent megcselekedjék, amit akar, az Ő végtelen lényének teljességéből ered.

Mindenható! Előtted ím lehullok a kérubok sorában; Imádlak, mint jelenlévő Barátot, Csöndes hódolásban. Te adtál szép smaragdruhát a földnek, S havat küldtél palástnak; A nap és a hold meghajol előtted,S csillagok imádnak.

 

beküldte: Racskóné L. Zsuzsanna

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


A járvány legyőzve

 

 

V

ége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A recsegő adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amiről még soha senki nem hallott. Igazából nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberről van szó..

Néhány orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot. Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem harmincezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával.. Egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az emberiség.

Hétfő reggel, mire felkelsz, már minden újság vezércikke ez a történet. Most már nemcsak India, de Pakisztán, Afganisztán és Irán is megfertőződött, és mielőtt észbe kaphatnál, már mindenhol erről beszélnek

Az elnök tartott valami beszédet, amelyben elmondta, hogy ő is, és a kormányban mindenki reménykedik, hogy minden rendbe jön de, mindenki elmélázik egy kicsit a bejelentésen, hogyan tudjuk távol tartani magunktól mindezt? És ekkor Franciaország elnöke Európát, sokkoló bejelentést tesz közzé: lezárják a határaikat. Bármely érintett országból érkező repülőjáratra érvényes a zárlat, vagyis nem szállhatnak le a gépek az ország területén.

A hír hallatán kiver a verejték, és lefekvés előtt kicsit tovább nézed a CNN nemzetközi műsorát. Akkor egy tudósító bejelenti, hogy egy férfi Párizs egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzától. Tehát megérkezett a vírus Európába is. Mindössze annyit tudnak róla, hogy amikor kiüt rajtad a betegség, tulajdonképpen már egy hete lappangott benned. Aztán négy napig hihetetlenül rossz állapotba kerülsz, különféle tünetekkel, majd meghalsz. Anglia lezárja határait, de túl későn. Kedden reggel az Egyesült Államok elnöke a következő bejelentést teszi:

"A nemzet biztonságának érdekében minden repülőjárat Európába és -ból, valamint Ázsiába és -ból törölve." Négy napon belül az egész ország kimondhatatlan félelembe merül. Az emberek arról beszélnek, hogy mi lesz, ha a mi országunkat is eléri?

Szerda este valaki a parkolóból lélekszakadva ront be a terembe:

- Kapcsoljátok be a rádiót, kapcsoljátok be a rádiót!

Mindenki feszülten figyel a kis hangszóróból jövő bejelentésre. Megtörtént a legrosszabb, amire számítani lehetett, két nő New York állam egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzában. Órákon belül végigsöpör ez a valami az egész országon. Emberek ezrei dolgoznak éjjel-nappal, hogy megtalálják az ellenszert. De semmi nem bizonyul hatásosnak.

Váratlanul érkezik a hír: megfejtették a rejtélyt.. Megtalálták az ellenszert. De az elkészítéséhez egy olyan valakinek a vére kell, aki még teljesen tiszta. Az egész ország felnőtt lakosságát felszólítják, hogy mindenki menjen el a városi kórházba, hogy a vértípusát ellenőrizhessék.

Mindössze ennyit kérnek az emberektől. Természetesen, amikor pénteken, késő este a kórházhoz értek, már a parkolóban kígyózik a sor. Nővérek és orvosok rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a kémcsöveket.

Aztán odaérnek hozzád és családodhoz, és tőletek is vért vesznek. Fiad, aki még kiskorú, ragaszkodik hozzá, hogy ő is vért adhasson. Arra kérnek, maradjatok a parkolóban, és csak ha halljátok a neveteket, hogy hazamehettek, akkor induljatok el. Hirtelen egy fiatal férfi rohan ki a kórházból ordítva. Egy nevet kiabál, és egy kórlapot lebegtet.

A fiad megrángatja a kabátod ujját: 

- Apu, az én nevemet kiabálja. - és mielőtt bármit tehetnél, megragadják a fiadat. 

- Egy pillanat! Álljon meg! - kiáltasz rá, mire azt válaszolják: 
- Semmi baj, minden rendben van. A vére teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertőzött. Úgy tűnik, ugyanis hogy megfelelő a vértípusa. Öt feszült perc múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok és a nővérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy hét alatt ez az első alkalom, hogy valakit nevetni látsz. Egy idősebb orvos ekkor odalép hozzátok, és azt mondja: 
- Köszönjük, uram. A fia vére tökéletes. Tiszta és hibátlan. Most már elő tudjuk állítani az ellenszert.

 Ahogy a hír elkezd terjedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik, imádkozik, sír és nevet. De aztán az ősz orvos feleségedet és téged félrevon. - Beszélhetnék önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor kiskorú, ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyező nyilatkozatot. 
Elkezded aláírni, de aztán észreveszed az üresen hagyott leveendő vérmennyiség rubrikáját.

M-m-m-mennyi vért vesznek tőle? És ekkor az idős orvos mosolya eltűnik. - Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz. Nem voltunk rá felkészülve. Az összes vérére szükségünk lesz. Megdöbbenve válaszolsz. De-de. Ezt maga nem értheti! Ő az egyetlen fiam!

- Mi a világról, az egész emberiségről beszélünk! Kérem, írja alá! Mindre szükségünk van. - Nem lenne megoldható, hogy vérátömlesztést kapjon. Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna. Kérem, aláírná?

Tompa csöndben aláírod. Aztán megkérdezi az orvos:
- Szeretnének néhány percre bemenni hozzá, mielőtt elkezdjük?

Oda tudsz menni?

Oda tudsz menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt kérdezi: - Apa, anya, mi történik itt?

Meg tudod fogni a kezét, és azt mondani neki: 
- Fiam, nagyon szeretünk téged, és soha nem hagynánk, hogy valami olyan történjen veled, ami elkerülhető, érted?
El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy közben hallod fiadat, amint azt kérdezi : - Apa, anya, miért hagytok el? És aztán a következő héten, amikor a fiad temetése van, néhányan átalusszák az alkalmat.  Vannak, akik el sem jönnek, mert más dolguk van.  Vannak, akik eljönnek ugyan, de csak egy mesterkélt mosolyt erőltetnek az arcukra, hogy úgy tűnjön, fontos nekik az egész.

Vajon nem akarnál felugrani, és azt mondani: 
- ELNÉZÉST!  A FIAM ÉRTED HALT MEG!  HÁT ENNYIRE NEM   ÉRDEKEL?  EGYÁLTALÁN JELENT EZ NEKED VALAMIT?
Isten is ezt szeretné mondani ezekben a napokban: 
A FIAM ÉRTED HALT MEG! 
SZÁMÍT EZ NEKED VALAMIT? 
HÁT   NEM   ÉRTED,   HOGY   NEKEM    ENNYIRE FONTOS    VAGY?

 

Beküldte: Kindricz Eszter

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


A gyerekszoba betöltése imával

 

Stormie Omartian: Az imádkozó szülő hatalma

 

I

dőről időre a házában mindenkinek szüksége van szellemi nagytakarításra, különösen azokban a szobákban, ahol gyermekeink alszanak és játszanak. A Biblia tanít minket arról, hogy tisztátalan dolgoknak a lakásunkba vitelével együtt a rombolást is bevisszük otthonunkba. Rendszeresen szükség van „szent” nagytakarításra. Ezt alapelvvé tehetjük otthonunkban. De ha gyermekünk valami miatt rosszul érzi magát, ha túl félénk, lázadó, haragos, lehangolt, távolságtartó, furcsa vagy idegen magatartású, ha fegyelmezési gondok jelentkeznek, ha lidérces álmai vannak, akkor kétségtelenül szellemi takarítást kell végeznünk. Néha gyorsan megváltoznak a dolgok egyszerűen attól, hogy betöltitek imáitokkal a gyerekszobát. Keresztyén énekek, himnuszok, vagy dicsőítő énekek éneklése a szobában, szintén hatékony eszköz. Gyermekeimben mindig szellemi változást tapasztaltam, mikor ezekben, a dolgokban engedelmeskedtem.

Egy házaspár barátunk rendkívül kemény csatát vívott fiukért az Ellenség erődítménye ellen. Ennek a tizenhat éves fiúnak az életében alkohol, drog, lázadás és okkult praktikák egyaránt jelen volt. A szülők keresztyén dicsőítő énekeket játszottak, és Isten Igéjét szólaltatták meg kazettán a fiúk szobájában, amíg iskolában volt. Végül megtört a lázadás, és a fiú békés, istenhívő fiatallá vált.

Mikor betöltöd imával gyermeked szobáját, távolíts el mindent, ami nem dicsőíti Istent! Posztereket, könyveket, magazinokat, fotókat, játékokat, vagy olyan ruházati cikkeket, melyen alkohol-, drog használat, vagy bármi gyalázatos rajz látható. Természetesen szeretettel el kell magyarázni gyermekednek Isten Igéjét, és ha csak lehetséges, bátorítani kell őt, hogy ő maga távolítsa el a megbotránkoztató termékeket. Segítsünk neki annak megértésében, hogy az ő békességére és áldására szolgál, ha megtisztítja a szobáját mindattól, ami nem az Úrtól

való. Azután nagy gondossággal töltsd meg imáiddal a szobáját! Az ilyen szellemi takarítások eredményeként, csodálatos átalakulásoknak lehettem szemtanúja.

Ez nem babonás rituálé! Ez gyakorlat Isten jelenlétének erőteljes igénylése az otthonod, és gyermeked életének minden területe számára. Ez a gyakorlat kifejezi azt, amit Józsué jelentett ki: ”De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.”(Józsué 24.15) Olyan ez, mintha ezt mondanánk: - Az otthonom Isten számára van elkülönítve és megszentelve. Kezdjük el, tehát imáinkkal betölteni gyermekeink szobáját, mielőtt még sürgős szükség lenne a szellemi nagytakarításra.

 

U

ram, meghívom a Szentszellemet, hogy lakjon ebben a szobában, amely gyermekeimé. Te vagy a mennynek és a földnek Ura! Kijelentem, hogy ennek a szobának is Te vagy az Ura! Csordultig töltsd meg azt a Te fényeddel és életeddel! Távolíts el mindensötétséget, amely azt keresi, hogyan telepedhet be ide! Ne engedd, hogy a félelem, a harag, a kétségek, a szorongás, a lázadás, a vagy a gyűlölködés szelleme (nevezz meg bármit, ami gyermeked viselkedésében előfordult) talpalatnyi helyet találjon! Semmi ne kerüljön ebbe a szobába, amit nem Te hozol, Uram! Ha lenne itt olyan, aminek nem kellene, mutasd meg nekem, hogy eltávolíthassam azt! Helyezd e szoba fölé a Te tökéletes védelmedet, hogy a Gonosz semmi módon ne léphessen be ide! Töltsd be szereteteddel, békességeddel és örömöddel ezt a szobát! Bárcsak Dáviddal együtt mondaná gyermekem: ”Tökéletes szívvel akarok él ni otthonomban. Nem vetem tekintetemet haszontalan dologra.” (Zsolt. 101.3/b-4) Azért imádkozom Uram, tedd ezt a szobát szent hellyé, amely dicsőségedre van megszentelve!

„Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.” 2.Korunthus7.1

(mpe)

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


BÖJT ESTI ISTENTISZTELETEK

ŐSAGÁRD – 2010.

 

A SOROZAT TÉMÁJA:

KRISZTUS HÉT „SZAVA” A KERESZTEN

 

 

IDŐPONT

ALAPIGE

SZOLGÁLÓ

Február 18.

Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

/Lk 23,34/

 

Kollár Zsolt

Február 25.

Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.

/Lk 23,43/

Sellyei Imre

Március 4.

Asszony, íme, a te fiad! Fiú, íme, a te anyád!

 /Jn 19,26b-27/

Fűke Szabolcs

Március 11.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

/Mk 15,34/

Mekis Ádám

Március 18.

Szomjazom.

/Jn 19,28/

dr. Fischl Vilmos

Március 25.

Elvégeztetett!

/Jn 19,30/

Lajtos János

Április 1.

Nagycsütörtök

Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!

/Lk 23,46/

Úrvacsorás alkalom

Eszlényi Ákos

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Modlitba rodičov za dietky

 

Hospodine, zveril si nám dietky do opatery. Od malička ich máme vychováva» a privádza» k Tebe. Vnukni nám myąlienky a ukáľ cesty, ako ich priblíľi» k Tvojej láske. Daj, aby sme sa za ne modlili, spolu s nimi do chrámu chodili. Nech sú v ľivote čestné, láskavé , pravdivé. A keďby sme nerozumeli uľ ich myąlienkam a spôsobom, daj, nech ich naďalej milujeme , lebo vąetci Tebe patríme. Ochraňuj ich na cestách ľivota, zavaruj od zlej spoločnosti, hrieąnych sklonov, nečistoty v slovách i skutkoch. Na Tvoju pomoc očakávame pre Jeľiąa Krista, Priateµa dietok.,

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Felhívás:

 

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

 

 

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

 

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

 

Internetes változat: Zöld Zoltán

zolizold@gmail.com

 

A lap tetejére



image
image
image