Az ember teremtett lény
Az ember
teremtett lény. Az állandó elégedetlenségünk is ezt bizonyítja. Mindig vágyunk
valami másra, valamire, ami után majd minden más lesz, jobb lesz…
- Ha majd
végre megveszem ezt, vagy elérem azt...eljutok oda, vagy megtehetem azt…akkor
minden más lesz!
Soha
nem elégszünk meg azzal, amink van, vagy amik vagyunk. Talán egy kis időre. De
aztán ismét jön az ismerős „ még ezt ,
meg ezt meg kéne csinálni, és aztán jó lesz.......”
Magadra
ismersz?
Én igen.
Az ember
teremtett lény. Természetes, hogy amíg nem találkozunk Megváltónkkal, amíg nem
töltekezünk be Isten szeretetével, amíg nem hívjuk be életünkbe a Szentlelket
és nem időzünk az Ő társaságában, addig valami hiányzik.
Sokáig
hívőként sem töltött be az isteni béke, a boldogsággal átitatott bizalom és
nyugalom. Az életem nem különbözött a hitetlen, világi emberekétől, csak
annyiban, hogy templomba jártam, imádkoztam. De a napi imádságok és igeolvasás
után olyan voltam, mint akiről az Ige ír:
„Mert
ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember,
aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el
is felejti, hogy milyen volt.” (Jakab
1,23-24.)
De van egy jó
hírem!!!!!
Megtalálhatjuk
Őt!
Én
megtaláltam! Krisztus a szívemben él, újjászülettem! A Szentlélekkel való mindennapi
közösség megelevenít, és bizonyságot tesz nekem, hogy ez
valóság!
„Maga
a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten
gyermekei vagyunk.” ( Róma 8,16. )
Dicsőség az
Úrnak!
Először csak
„nem volt elég”, amit Istennel, Istenben megéltem. Nem akartam elhinni, hogy
„ennyi az egész”… Kutattam a Bibliában olyan igék után, amik Istennel való
közösségről szólnak. És rájöttem, hogy az, amiről Dávid a Zsoltárokban; az,
amiről Pál a leveleiben ír – és meg sorolhatnám – még nincs meg nekem.
És akkor
minden nap odaálltam Mennyei Atyánk elé, kitartóan kértem a Krisztussal való
élő közösséget.
„Az
iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarta szerint
kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat
minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk.”
(
1. János 5,14-15. )
Kértem az
életembe az Ő igazságát, a Szentlélektől való örömöt és az Ő felülmúlhatatlan
békességét.
„De
ha keresni fogod ott az Urat, a te istenedet, megtalálod, ha teljes
szívvel, lélekkel keresed.” ( 5.Mózes 4,29.)
És mert
betöltöttem Isten feltételét: kerestem Őt, egyre jobban vágytam az igazi, nagy,
életemet megváltoztató találkozásra, elmondhatom, hogy az Úr megadta! Nem
vágyom másra most már, csak az Ő jelenlétére, arra, hogy az Ő akaratában
járhassak. Olyan ajándék ez az Úrtól, amelyet kincsként őrzök szívemben!
„Vessétek
le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt
megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új
embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben
teremtetett.” ( Efézus 4,22-24. )
„Meghajtom
térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön:
adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék
bennetek a belső ember az Ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a
hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni
minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és
így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy
teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességére. Ámen.” ( Efézus 3,14-19)
Beküldő:D.O.
Vissza a tartalomhoz
Szemelvény
„Aki szeretne
örülni az életnek, és jó napokat látni, az forduljon el a gonosztól és
cselekedjék jót.” (1Pt 3,10)
Az első, amit ezzel a (közhelynek tűnő) apostoli
óvással kapcsolatban végig kell gondolnunk az, hogy minden igazi jó cselekvést igazi életfordulatnak kell megelőznie.
Mert döntő és igazi fordulat nélkül nem jó még a jó sem.
Jézust idézem itt, hogy tisztán lássuk a különbséget a
„relatív”jó és az „abszolút”jó között. A gazdag ifjú ugyanis így szólította meg
Jézust: „Jó Mester!” – Jézus ezt a
megszólítást így hárítja el: „Miért
mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten.” (Lk 18,19.)
Jó tehát az, ami az örökkévaló Isten és az
örökkévalóság szempontjából jó. Ami a teremtett világ alaphangjával,
alapdallamával egybehangzó, a mindenségbe beillő.
Hogy valaki ilyen
jót cselekedhessék, hogy valaki Istenhez illő jót tehessen,, annak előbb el
kell fordulnia a gonosztól. Ismétlem az Ige alapján: döntő, egyértelmű és teljes fordulat nélkül nem jó a jó. Pontosabban: nem igazán jó.
Hadd utaljak e fordulattal kapcsolatban Jézus egy
példázatára,, hogy világosan értsük, miről van szó. Mégpedig a tékozló fiú
példázatára. Ennek a fiúnak előbb hátat kellett fordítania a disznók
vályújának, ahova az atyai örökségét, mindenét eltékozolva került. És teljes
fordulattal előbb belül, aztán a tékozló életétől fizikailag is elfordulva, az
atyai ház felé fordulva és elindulva haza, az Atyához, hogy bocsánatát kérje.
Minden igazi, minden teljes fordulat ősképe ez. Enélkül senki sem cselekedhet
igazán jót.
Hangsúlyozom, hogy teljes fordulat nélkül még a jó sem
igazán jó.
Hiszen a kereszténység kétezer éves történetének
legszebb lapjait ilyen fordulatok jelzik vagy jelentenek benne új
korszak-kezdetet. Valami újat és ugyanakkor valami egészen és Isten szerint
való jót.
Szólnom kell még arról a tragikus, démoni lehetőségről, hogy a jót (még a jót is!) hajlamosak
vagyunk rosszul cselekedni.
Akár így fogalmazhatnék, hogy mi még a jót sem tudjuk
igazán jól csinálni – Jézus nélkül.
Hadd emlékeztessek arra a különös és döbbenetes
jelenetre, amikor Jézus bejelenti tanítványainak, hogy „Jeruzsálembe kell mennie,
sokat kell szenvednie,…meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.”
(Mt 16, 21-23.) Péter, az oszlopapostol, csak a „szenvedés” és a „halál” szót
hallja meg, a feltámadást már nem. Péter mintegy átkarolja Jézust – mennyi
jóakarat, jószándék, jóindulat van ebben a mozdulatban! – és abban is, amit
mond: „Isten ments Uram, ez nem történhet meg Veled”. Jézus tüstént leleplezi a
mi – hangsúlyozom – a MI jóakaratunkat és a tőlünk telhető jóakarat mögött az
örök sugdosót, aki nem egyszer a mi jóakaratunkba öltözve jelenik meg. Így szól
(jól figyeljünk, mert egyszerre szól a sugdosónak és Péternek): „Hüpage!” – azaz Távozz! Ezt a sátánnak mondja. Péternek pedig ezt: „opiso mu”, azaz: Mögém! (Kár, hogy nem így fordítják, pedig ez az eredeti szöveg
jelentése.) Mihelyt Jézus elé állunk, mintegy akadályképpen, nem pedig mögötte sorakozunk fel, követésre
készen: még a jól hangzó jó is rosszá válik.
Gondolok egy művelt és „okos” apára, akivel
évtizedekkel ezelőtt igen komoly beszélgetésem volt. Konfirmációra hívtam
gyermekét. Ő valóban igen értelmesen, nem kis lélektani szaktudással és
érveléssel válaszolt: „Értse meg tiszteletes úr, én csak jót akarok, azt
akarom, hogy egyetlen gyermekemből valaki legyen és ezért egyféle nevelést kell
neki biztosítanom, mert csak így érvényesülhet! Ne zavarja meg őt semmiféle
vallásos gátlás, ne vethesse senki a szemére, hogy klerikális gondolkodású.”
Nos, gyermeke lett is „valaki”. Olyan befolyásos
valaki, hogy amikor édesapja fél oldalára megbénult, ötszobás lakásukból
elfekvő kórházba tetette, s olykor egy hónap is eltelt, míg ránézett… Szinte a
halála előtt mondta nekem az apa:”Hát gyerek az ilyen? Pedig mindent, de
mindent megadtam neki…” – Valóban, minden földi jót megadott a fiának, és hadd
tegyem hozzá, hogy a maga módján jót
is akart! Csakhogy Isten nélkül még a jó sem jó.
(részlet Gyökössy Endre: Mélységeken át- az öröm
titkáig c. könyvéből)
Vissza a tartalomhoz
A völgy az a hely, ahol növekszem
Néha úgy tűnik túl nehéz a élet
Telve fájdalommal, bajjal, nehézséggel
Ilyenkor kell emlékeznem
Hogy a völgy az a hely, ahol növekszem
Ha mindig a hegytetőn lennék
És fájdalmat sosem tapasztalnék
Soha nem értékelném Isten szeretetét
És hiába élnék
Sokat kell tanulnom még
És oly lassan tanulok
Néha a hegytetőkre van szükségem
De a völgy az a hely, ahol növekszem
Nem mindig értem
Miért történnek úgy a dolgok, ahogy történnek
De egy dologban biztos vagyok
Az én Uram keresztül vezet engem
Az én kis völgyeim semmiségnek tűnnek
Ha Krisztust látom magam előtt a kereszten
Ő megjárta a halálnak völgyét
S győzelme a Sátán vereségét jelentette
Bocsásd meg Uram a panaszkodásom
Amikor oly szomorú vagyok
Csak figyelmeztess szelíden
Hogy a völgy az a hely, ahol növekszem
Erősíts továbbra is Uram
Használd az életem minden nap
Hogy a szereteted másokkal megosszam
És segítsek megtalálni útjukat
Köszönöm a völgyeket, Uram
Egy dolgot biztosan tudok
A hegytetők gyönyörűek
De a völgy az a hely, ahol növekszem
Emlékezz…
A legrövidebb távolság a probléma és a megoldás között
egyenlő a térdeid és a padló közötti távolsággal. Aki az Úr előtt térdel,
bármivel szemben megáll. Ha a problémád nagyobb, mint az istened, akkor nem az
igaz Istent szolgálod… ne felejtsd, hogy az a térd, amely meghajlik, soha nem
remeg!
Dr. P. L. Williams
Beküldő.
Petyánszki Brigitta
Vissza a tartalomhoz
Ébredés
Dicsőség az Úrnak, ismét tanított valamit! Reggeli
imám során a Szentlélek halk, kedves hangjával, szeretettel súgta: „Nézz
magadba, megmutatom a szívedet, nézz bele!” Tükröt tartott elém, és megrázott,
amit abban láttam…
Krisztus mennyire szeret minket és mi sokszor a hitre,
a szeretetre, az Igére hivatkozva Krisztustól mennyire távoli dolgot teszünk,
mondunk vagy gondolunk!
„Ha jó gyümölcsöt szeretnétek, jó fára van szükségetek. Ha rossz fátok
van, rossz lesz a gyümölcse is. Egy fát a gyümölcseiről lehet felismerni…Hiszen
azt mondja az ember, amivel tele van a szíve…Mondom nektek: az ítélet napján
minden felesleges szóról számot kell majd adni, amit valaha kimondott az ember.
A szavaid alapján fognak ártatlannak vagy bűnösnek ítélni. ”
(Máté 12,33-37.)
„Nincs bűntelen ember, egyetlen egy sem…Nincs aki jót
tenne, egyetlen egy sem!”
(Zsoltár 14,1-3.)
Elborzadtam, mik élnek bennem, milyen érzések
vezérelnek, ahelyett, hogy a Megváltó Jézus Krisztussal járnék, átadva
bűneimet, gondjaimat; megtisztítva gondolataimat Benne. Inkább bírálok másokat,
véleményt formálok egy helyzetről, vagy valakiről, anélkül, hogy tisztában
lennék a körülményekkel, anélkül, hogy személyesen tisztáznám a bennem
felmerülő kérdéseket, „vádakat”a másik féllel, inkább hiszek a pletykának, azaz
az örök sugdosónak, a Sátánnak…
És ezzel a hozzáállásommal éppen a keresztény tanítás,
a keresztény élet lényege vész el: Krisztus…Krisztus az én életemben. Isten
csendesen kinyitotta a szememet és megláthattam, hogy sokszor a kegyes
gondolataim, szavaim, tetteim mögött milyen emberi, testi, ó-természeti, ördögi
mozgatórugók működnek. A legszomorúbb, hogy ezekben a bűnökben hívőként éltem,
és még csak észre sem vettem… Nem Krisztusra néztem, nem az Ő parancsolatai
betartására törekedtem, csak a saját vélt igazamat láttam, szajkóztam.
„Tele vannak irigységgel,..veszekedéssel,
alattomossággal, és mindig rosszat gondolnak a másikról, pletykálnak és
vádolják a másikat….Jól ismerik Isten igazságos törvényét, és tudják, hogy akik
ilyen dolgokat tesznek, méltók a halálra. Mégis folytatják ezeket a gonosz dolgokat, sőt, helyeslésükkel
bátorítják azokat, akik hasonlóan élnek. Ezért nincs mentség számodra, akárki
is legyél, ha magadat bírónak képzeled, és mások felett ítélkezel. Mert ha
másokat elítélsz, azzal magadra is ítéletet mondasz. Hiszen te magad is
ugyanazokat a dolgokat teszed, amik miatt a másikat elítélted!” (Róma
1,29-2,1.)
„Jézus így szólt az emberekhez: Én vagyok a világ
világossága. Aki engem követ, soha nem él sötétségben.” (János
8,12.)
„Tanuljatok Tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok” (Máté
11,29.)
„Az, hogy ki az Isten gyermeke, és ki tarozik a Sátánhoz, ebből látszik
meg: aki nem Istennek tetsző életet él, az nem Isten gyermeke. Ugyanígy, aki
nem szereti a testvérét, az sem
Isten gyermeke” (1.János 3, 10.)
Istenem! Bocsáss meg, hogy a szavak, gondolatok
bűnében éltem. Bocsáss meg, hogy a saját igazamat kerestem. Köszönöm, hogy
megmutattad. Kérlek mosd át a szívemet, teljes valómat, hogy ezentúl minden
gondolatom, szavam és tettem Krisztusban legyen, világosságban legyen! Ámen Beküldő: D.O
Vissza a tartalomhoz
Kétélű kard
„Mert Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű
kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az izületek és a velők szétválásáig, és
megítéli a szív gondolatait. Senki és semmi nem rejtőzhet el Isten elöl. Ő
mindent tisztán, és világosan lát. Ő az, akinek mind elszámolással tartozunk.” (Zsidó 4,12-13.)
Sokszor olvastuk a Bibliában ezt az Igét, sőt, sokan
szeretjük idézni is, mikor a Szentírás aktualitásáról, erejéről beszélünk.
Igen:
„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a
tanításra, feddésre, a megjobbításra az igazságban való nevelésre, hogy
tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2.Tim.3,
16.)
De a kétélűség vajon mit jelenthet?
Én mindig arra gondoltam, hogy különlegességre, a
kardok legerősebbjére utal. Igen, ez biztos! De a Szentlélek mutatott még valamit
ezzel kapcsolatban. Megvilágosította, élővé és hatóvá tette az Úr ezt az Igét
számomra. Olyan, mintha mindig is tudtam, éreztem volna, kétség nem fér hozzá a
szívemben, hogy ez igaz: - mikor az Igét olvassuk, és egy része
„megelevenedik”, kijelentéssé válik a számunkra, akkor az mindig tükröt tart
elénk; megítél minket.
Vajon belenézünk ebbe a tükörbe? És ha igen, meglátjuk
Isten kedves, szeretetteljes, ámde igazságra vezető figyelmeztetését, tanítását
benne? Vagy csak akkor, ha jóra mutat? Ha figyelmeztet, ítél, akkor rögtön
valaki más jut eszünkbe, akinek az az Ige szól?
Vigyázzunk! Ha más valakire mutatunk ilyenkor, mert az
Ige KÉTÉLŰ: szól annak is, aki olvassa, kapja Istentől, és szólhat annak a
másiknak is, akire gondolunk. De mindig
nyissuk meg szívünket az Úr kegyelme előtt, halljuk meg üzenetét, mert ritka
alkalom,- talán nincs is,- mikor az Úr figyelmeztetése nekünk nem szól, ránk
nem vonatkozik. Vizsgáljuk meg először az Ige tükrében magunkat,
„Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, ha a
saját szemedben még a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod
testvérednek:>Engedd meg, hogy kivegyem a szálkát a szemedből!< ,amikor a
te szemedben egy gerenda van! Képmutató! Először vedd ki a gerendát a saját
szemedből! Azután majd tisztán látsz ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred
szeméből!”
(Máté 7, 3-5.)
„Ezért teljes erővel törekedjünk azokra a dolgokra,
amik a közöttünk lévő békességet, összhangot, egymás épülését és megerősítését
szolgálják!”
(Róma 14,19.)
És miután a Lélek kétélű kardja az Ige (Efézus 6,17.);
ha elfogadjuk Isten tükrét, és ennek a kardnak az egyik éle megítéli életünket,
a másik éle pedig a világot, vagy azt a másik valakit, akkor a Szentlélek
megelevenít minket, és általunk a másikat is.
Ha viszont nem nézünk magunkba, nem hagyjuk, hogy
Isten bűnbánatra vigyen, csak a másik „bűnét” látjuk, a sajátunkat nem, akkor
„rosszul használjuk” az Igét, vagdalkozunk vele, törvénykezünk.
Uram! Köszönöm, hogy az Ige a mi mérőzsinórunk,
köszönöm, hogy életem minden területén számíthatok a Te segítségedre, a
Szentírás útmutatására! Kérlek Szentlélek te elevenítsd meg Isten beszédét
számomra, és add, hogy őszintén tudjak belenézni ebbe a tükörbe, hogy
alázattal, és bűnbánattal, de örvendezve a megváltás örömében forduljak minden
nap Mindenható Atyámhoz! Ámen BeküldŐ
D.O.
Vissza a tartalomhoz
Minden helyzetben
Én
pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem" (Zsolt 55, 17).
Igen,
imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat tehetnék? Elárulva,
elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád kiáltok, Istenem. Körülményeim
lehetetlenné lettek. Az emberek a vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít
bátorságot, Ő át fog segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más
alkalommal meg is tette. Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok, és ezt
bátran vallom is.
Az
Úr szabadít meg, és senki más. Nem is kívánok más szabadítót. Nem emberekben
bízom, még ha meg is bízhatnék bennük. Istenhez kiáltok reggel, délben és este,
és senki máshoz, mert Ő megtehet mindent.
Nem
tudom, hogyan fog megszabadítani, de tudom, hogy megszabadít. Tudom, hogy a
legjobb és legbiztosabb módon szabadít majd meg, és szabadítása teljes lesz. A
mindenható Isten megszabadít mostani és minden eljövendő nyomorúságomból, és ez
olyan biztos, mint amilyen biztos, hogy Ő él. Amikor pedig majd a halál jön el,
és az örökkévalóság titkai előtt állok, akkor is bízhatok ebben az Igében: az
ÚR megsegít engem". Legyen ez az én énekem ezen a nyárvégi napon. Olyan
ez, mint egy érett alma az élet fájáról. Táplál engem, és milyen jólesik nekem
ez a táplálék!
C.
H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
Ezekkel az ígéretekkel, üzenetekkel kezdem el a
mindennapi munkámat.
Beküldő: Kindricz Eszter
Vissza a tartalomhoz
Legyen neked a te hited szerint!
(Máté 8, 5-13. , Lukács 7,1-10)
Mindannyian
ismerjük Jézus Krisztus fenti szavait a kapernaumi százados történetéből, aki
segítségért fordult Krisztushoz, mert betegen, nagy fájdalmakkal feküdt otthon
a szolgája (Lukács 7,1-10-ben leírtak szerint haldoklott). Felismerte
Krisztusban a Megváltót, Szabadítót, Gyógyítót, bár az akkori egyházi vezetők
nem ismerték el Isten Fiának, annak ellenére, hogy hallották szavait:
„Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy
evangéliumot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el, hogy szabadulását
hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon
bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét……Ma
teljesedett be ez az írás fületek hallatára.” (Lukács
4, 18-19.21.)
A történetből
tudjuk, Jézus akkor ért Kapernaumba, a százados még csak a hírét hallotta.
Honnan
tudhatta mégis, hogy bízhat Krisztus hatalmában?
Isten
jelenthette ki neki. Templomot, zsinagógát épített a zsidóknak, munkálkodott
Istenért, kereste Őt.
(Lukács 7,4-5.)
„Senkiben nem találtam ilyen nagy hitet!” mondta
Jézus, mikor a százados arra kérte: „Csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám!”
Hitt Isten mindenhatóságában.
Nem a földön érvényben lévő fizikai
törvényszerűségekre gondolt, hanem Isten csodatévő erejére, hatalmára nézett.
Nem emberi távlatokban gondolkozott, nem emberi korlátokra nézett – ő
Krisztusra nézett! Nem az emberek véleményére adott, hanem személyes
találkozására az Úr Jézus Krisztussal! Akkor egy hétköznapi ember alakjában
láthatta – külsőleg nem különbözött a többiektől, tőlünk – de az isteni
kijelentés és Jézus szavai („Megyek és meggyógyítom” Máté 8,7.) szívében hitet
ébresztettek. És nem akármilyen hitet!
A szolgája meggyógyult! Pedig az Úr csak ennyit
mondott: „Menj! Történjen minden úgy, ahogy hitted!”
Ez hit!
EZ A HIT!
Te hiszel?
Beküldő: D.O.
Vissza a tartalomhoz
Krisztus vagy a
világ?
Galata 5, 19-23.
A szeptember 9-ei igehirdetés nagyon megragadott.
Aznap délután Asszonyórán a bálványimádásról volt szó, és Isten megmutatott
valamit ezzel kapcsolatban, amire eddig nem gondoltam. Ezért kezdtem el
mélyebben tanulmányozni a fenti igeszakaszt: vajon az egyes itt felsorolt bűnök
mit takarnak, amik elszakítanak Istentől, amik, még ha azt gondolom is, hogy
hívő vagyok, de elkövetem azokat, nem jutok a mennybe, a mi Atyánkhoz.
Szeretném megérteni pl. mi a varázslás, megosztottság stb. Első olvasatra
ugyanis „mindet értjük”, de Isten kegyelme megmutat olyan részleteket, amikre
addig esetleg nem gondoltunk. Szerintem (remélem) sokan vagyunk, akik
szeretnénk Istennek tetsző életet élni, és növekedni Krisztusban. Nem szeretném
ha hanyagságom, érdektelenségem, felszínességem miatt az Ítélőszék előtt állva
szembesülnék azzal, hogy még tudatlanságomra hivatkozva sem „esik meg” Krisztus
szíve rajtam, hiszen ott volt a mérőzsinór, a Bibliám, ott volt velem a
Szentlélek (kérdés, hogy én vele voltam-e), és ott volt a lelkészem, akihez
bármikor fordulhatok, de mégis benne maradtam, belementem bűnökbe…..
Ezért kértem meg a Lelkésznőnket, hogy fejtse ki a
fenti igeszakaszt bővebben, az egyes bűnöknél rávilágítva olyan sajátosságokra,
amiket nem biztos, hogy azonosítunk velük. Nekem két dolog jut hirtelen
eszembe: a bálványimádás nem csak az, mikor idegen istenségeket, ill. a
Szentháromságon (Atya, Fiú, Szentlélek) kívül bármi mást imádunk, imádkozunk
hozzá. Minden, ami Isten személyét elhomályosítja személyes életünkben, az
bálvány: dicsőség Istennek, nekem pl. megmutatta, hogy hiába mondom ki, hogy
adja meg a mindennapi kenyerünket, amíg félelem van a szívembe, mert nem tudom,
miből fogom kifizetni a számláimat, addig a pénz bálvány az életemben, mert nem
szívből hiszem, hogy Isten az, aki minden szükségünket kielégíti, hanem aggodalmaskodva
a pénz hiányára nézek… Vagy gondolunk a
paráznaság kapcsán arra, amikor felsóhajtunk: ez nem nekünk szól, hogy Jézus
azt mondta, hogy „ha kívánsággal nézünk másra, aki nem a házastársunk, már
vétkeztünk”???? A fenti felsorolást így átgondolva már nem is tűnik olyan
„legyinteni valónak”, igaz?
Kérem Istent, hogy Lelkésznőnkön keresztül mutasson rá
fontos, számunkra talán még nem ismert, vagy már „elfelejtett” dolgokra, amik
megkönnyíthetik bűneink felismerését, és a döntésünket: Krisztust vagy a világot
választjuk
Beküldő:D.O.
Vissza a tartalomhoz
Istenünk a mi ATYÁNK
Van valami, ami nagyon tetszik nekem Pál imájában, amit az efézusi gyülekezetnek írt. Így kezdte az imát: ,,Ezokáért meghajtom térdemet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön." (Ef. 3, 14-15.) Ó, én is nagyon szeretek így tenni. Szeretek térdreborulni elismételni Pál szavait: ,,Meghajtom térdemet a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön." Ez olyan valóságossá teszi a kapcsolatunkat. Kiragad abból a nyers, lélektelen vallásos légkörből. Ez nem vallás. Semmi köze nincs a vallásossághoz. Előfordul, hogy felteszik a kérdést:- Vallásos vagy? Istennek hála, egy cseppet sem. Egyáltalán nem is akarok az lenni. A vallásnak ,,Istene" van, de a családnak ,,Atyja". Ő a bűnösöknek Istene, de számomra Ő ,,Atya". "Meghajtom térdemet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség...." Az atyáról és az Ő családjáról van szó! Mi Isten családjába tartozunk. A kérdés nem az, melyik gyülekezethez tartozol, hanem az, hogy melyik családhoz. (részlet Kenneth E. Hagin: A szellemi növekedés c. könyvéből)
Beküldő: Draskóczy Gábor
Vissza a tartalomhoz
Felhívás:
Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.
Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala
Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.
Tel: 06-35-360-225
osagard@lutheran.hu
Szerkesztő: Draskóczyné Dinnyés Orsolya
draskviolin@t-online.hu
Internetes változat: Zöld Zoltán
zoldzoli@freemail.hu
