Az
emmausi tanítványok
(Lukács 24,13-31.)
„A tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely
Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek
egymással mindarról, ami történt.” Jézus Krisztus két tanítványa, tehát olyan
hívők, akik ismerték Őt, talán napról-napra, hétről-hétre hallgatták tanítását,
most Mesterük kereszthalála és „eltűnése” – feltámadása – után az eseményekről
beszélgettek. Miközben beszélgettek és vitatkoztak egymással, maga Jézus is
melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta
és nem ismerték fel Őt.” Milyen megdöbbentő! Nem ismerték meg az Urat, akivel
pedig nap, mint nap közösségük volt. Vajon miért? Mi akadályozta látásukat?
Miről is beszélgettek? Az Úrról. Valószínűleg össze voltak zavarodva – még
vitatkoztak is. Az, akitől Isten Fiaként fogadták a tanításokat, hirtelen
meghalt és ráadásul azt sem tudják hova tűnt a teste. Ellopták vagy valóban
feltámadt? Tele voltak kérdéssel, félelmekkel, kétségekkel. Ezekre néztek,
erről beszélgettek, és „ezeken keresztül” nem ismerték fel Megváltónkat, ezek
megakadályozták látásukat. „Monda pedig nékik:
Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? És miért vagytok
szomorú ábrázattal? Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda neki:
Csak te vagy jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod milyen dolgok történtek e
napokon? És monda nekik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának neki: Amelyek történtek
a Názáretbeli Jézussal, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas
Isten előtt és az egész nép előtt: És mi módon adták őt a főpapok és a mi
főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették Őt. Pedig mi azt reméltük, hogy
Ő az, a ki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja,
hogy ezek lettek
Hanem
közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál voltak;
És mikor nem találták az Ő testét, hazajöttek, mondván, hogy angyalok jelenését
is látták, kik azt mondják, hogy Ő él. És azok közül némelyek, kik velünk voltak,
elmentek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem
látták.” A tanítványokkal együtt mi is hányszor esünk az ördög csapdájába!
Hányszor szólhat hozzánk az Úr Jézus Krisztus: Ó, ti balgák! Milyen rest a
szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit mondtak a próféták!” És Jézus
elkezdte tanítani őket. „Hát nem ezt kellett elszenvednie a Krisztusnak, és így
megdicsőülnie? És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik
mindazt, ami az Írásokban Róla szólt.” A tanítványok azonban még mindig nem
ismerték meg Őt! Pedig Róla beszélgettek, vitatkoztak, aztán, mikor
megszólította őket beszélgettek Vele és hallgatták az Igét – de még mindig
homály volt a szemükön…. Nem elég beszélgetnünk, vitatkoznunk az Úr Jézus
Krisztusról, nem elég imádkozni (beszélgetni Vele), és hallgatni az Igét… Az
még nem nyitja meg szemeinket a mennyei dolgokra…. „Így értek el ahhoz a
faluhoz, amely be igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.
De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is
lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon.” Urunk tanít minket, de meg
is próbál: marasztaljuk-e? Élvezzük-e a társaságát? ? Akarunk-e még többet
Belőle? „És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta,
megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, Ő azonban
eltűnt előlükA Szentírásban a kenyér megtörése a közösséget jelképezi. Megnyílt
a szemük, mikor Jézus megtörte velük a kenyeret. Megnyílik a szemünk, a
szívünk, mikor valóban közösségbe kerülünk az Úrral, és a Szentlélekkel! Nem
elég beszélgetnünk, vitatkoznunk az Úr Jézus Krisztusról, nem elég imádkozni
(beszélgetni Vele), és hallgatni az Igét….„Mert
nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek
üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.
Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe,
miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Mert nyilván van az
Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága
ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert a mi az Isten felől
tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert a mi
Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ
teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők
menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem, mint Istent
dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban
hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magatokat bölcseknek
vallván, balgatagokká lettek.” (Róma
1,16-22.)
Beküldő: D.O.
Füle Lajos: Az
Egyetlen
Az Egyetlen, Ki
látta az ATYÁT,
AZ Egyetlen, Ki
értünk földre szállt
Az Egyetlen, Ki
titkainkba lát,
S megnyitja mégis a menny kapuját
Vissza a tartalomhoz
Vezet az úton
„Elsővé
tesz téged az Úr, nem utolsóvá"
(5Móz 28,13).
Ha engedelmeskedünk az Úrnak, Ő még ellenségeinkkel is megláttatja, hogy
áldás van rajtunk. Noha ez egy ószövetségi ígéret, érvényes Isten népére az újszövetségben
is, mivel Jézus Krisztus eltörölte az átkot, de az áldást megerősítette. A
hívők dolga, hogy szent életükkel mutassák az utat a többi embernek. Ne a menet
végén haladjanak, az emberi befolyások hatására ide-oda tévelyegve. Nem szabad
meghódolnunk a korszellemnek, sőt, arra kell indítanunk korunkat, hogy az
hódoljon Krisztusnak. Ha az Úr velünk van, nem arra törekszünk, hogy az
evangéliumot megtűrjék a világban, hanem arra igyekszünk, hogy az első helyre
kerüljön a társadalomban. Avagy nem pappá tette Isten az Ő népét? Tehát a
tanítás a hívők dolga, és nem a hitetlen filozófiákból való tanulás. Avagy nem
lettünk Krisztusban királyokká? Hogyan lehetünk akkor bűnös szokások rabjai és
emberi vélekedések kiszolgáltatottai? Drága barátom, helyes az Isten ügyéhez
való hozzáállásod? Túl sokan hallgatnak szégyenlősségből vagy éppen
gyávaságból. Miért engedjük, hogy az Úr Jézus neve a háttérben maradjon? Jó az,
ha hitvallásunk hátul vonszolja magát, mint valami farok? Nem inkább az első
helyre kellene kerülnie, bennünk és másokban is a meghatározó erővé válnia?
Beküldte: Draskóczy
Orsi
Vissza a tartalomhoz
E havi férfikör összefoglalója:
Az Istenimádat
lényege
Az Istenimádat lényege: önmagunk átadása. Nem szimpatikus gondolat ez
az ember számára. Annyit jelent, hogy átadni, lemondani, alárendelni magunkat.
Úgy érzi az ember, hogy ez egyenlő a vereséggel.
A mai versengő világban nem ezt látjuk, tapasztaljuk, hanem inkább,
hogy soha ne adjuk föl és ne mondjunk le semmiről. Szívesebben beszélünk
győzelemről, meghódításról, sikerekről, mint átadásról, megadásról,
lemondásról. Isten iránti tisztelet legfőbb kifejeződése az, hogy átadjuk
magunkat neki, de nem félelemből vagy kötelességtudatból, hanem az Ő
szeretetére válaszoló szeretetből. Mert „Ő előbb szeretett minket” Pál apostol
is arra buzdít minket, hogy Isten iránti tiszteletünk jeleként teljesen szánjuk
oda életünket: „Az Isten irgalmára
kérlek tehát titeket testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda
testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” /Róm.12.1/
Isten kéri az életünket, az egészet. Kilencvenöt százalék nem elég!!!
Három akadály szokta útját állni a teljes önátadásnak:, félelem,
büszkeség és a félreértelmezés.
A bizalom elengedhetetlen az odaszánáshoz. – megbízhatok e Istenben?
Bízni csak abban lehet, akit ismerünk. Minél jobban megértjük, mennyire szeret
Isten, annál könnyebben tudunk bízni benne. „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk szeretetét, hogy Krisztus már
akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” /Róm.5.8/ Isten ennyire
szeret. Elhisszük? Isten nem kegyetlen rabszolgahajcsár, nem zsarnok, aki
puszta erejével akar engedelmességre kényszeríteni. Nem betörni akar, hanem
szeretetével magához vonzani. Ő szerető és felszabadító Isten. Nem zsarnok,
hanem Megváltó. Nem főnök, hanem testvér. Nem diktátor, hanem barát.
Másik akadály a büszkeség. Nem szívesen viseljük el, hogy teremtmények
vagyunk pusztán, és Isten e teremtőnk. A legősibb kísértés: „Olyanok lesztek, mint az Isten”
/1.Móz.3.5/. Emberek vagyunk, s amikor megpróbálunk Istent játszani, akkor
fellázadunk a teremtő Isten ellen, s a Sátánhoz válunk hasonlatossá. Mindent
meg akarunk kapni. S ha másoknak több van, vagy olyan tulajdonságaik vannak
ill. kaptak, ami belőlünk hiányzik, akkor rögtön irigység és önsajnálat fog el
bennünket.
Ezek után mit is jelent az önátadás? Nem passzív rezignációt,
fatalizmust vagy lustaságot. Nem az állóvízzel való megbékélést. Épp az
ellenkezőjét jelentheti életünk feláldozását, vagy szenvedést vállalni azért,
hogy megváltozzon, aminek meg kell változnia. A megadás nem gyávaság! Az
önátadás, harc Isten oldalán, nem emberek ellen, hanem a bűn ellen. Isten akkor
tud igazán használni, ha Neki engedelmeskedünk. S nem a saját fejünk után
megyünk
Tudjuk azt kérdezni, mint Sámuel? „Mit
akarsz Uram, hogy cselekedjem?” Tudjuk azt mondani, amit Jézus:” mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én
akarom, hanem amint te.” Vagy ahogy Mária válaszolt:”Íme az Úr szolgálóleánya, történjék velem a te beszéded szerint”
Végső soron mindenki átadja magát valakinek, vagy valaminek. Ha nem Istennek,
akkor az emberek véleményének, elvárásainak, a pénznek, a sérelemnek, vagy
saját büszkeségének, egójának.
Isten imádatára teremtettünk, s ha nem Istent imádjuk, akkor bálványokat
fogunk imádni. Imádatunk tárgyát szabadon megválaszthatjuk, hiszen szabad
akaratot kaptunk, ám a választásnak következményei már nem szabadon
választhatók. Hiszen annak leszünk szolgái, akinek odaszánjuk magunkat. Ha nem
Krisztusnak, akkor a káosznak vetjük alá magunkat. Életünk odaszánása nem
valamiféle zavaros érzelmi fellángolás eredménye, hanem tudatos, intelligens
döntés. Beszélhetünk egyrészt az önátadás pillanatáról /újjászületés, megtérés/
másrészt az önátadás gyakorlásáról, amely élethosszig zajlik.
A lényeg, hogy napi
szokásunkká váljon. Jézus mondja: „Ha valaki Én utánam, akar jönni, tagadja meg
magát, vegye fel naponként a keresztjét és kövessen engem.” Engedjük át a
vezető ülést Jézusnak, s vegyük le a kormányról a kezünket. Egy figyelmeztetés:
Ha valaki úgy dönt, hogy Istennek átadott életet akar élni, próbára lesz téve
ez a döntése. Biel Bright a 20. század nagy keresztyén vezetője volt, ő
alapította a Campus Crusadl for Christ nevű szervezetet. /Magyarországon
Timóteus Társaság/ Munkatársaival együtt készítette el a „Jézus élete” című
filmet, amelyen keresztül több mint százötvenmillióan ismerhették meg
Krisztust. Egy alkalommal megkérdezték tőle, hogyan tudta Isten ennyire
használni és megáldani az életét. Így válaszolt: Fiatal koromban kötöttem
Istennel egy szerződést, ez állt benne: A mai naptól fogva Jézus Krisztus
rabszolgája vagyok.” Testvérem kötöttél már ehhez hasonló szerződést Istennel?
A szerződés kész, a Bibliában /Újszövetség/ le van írva a János 3,16-ban „ Mert úgy
szerette Isten e világot, hogy az ő
egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete
legyen”
Beküldte: Lackovszki Zoltán
Vissza a tartalomhoz
E
havi asszonykörről
De szép vagy kedvesem, de szép vagy
Énekek Éneke 4.
Szövetségi
kapcsolatunk előnyei ugyan belső és szellemi természetűek, mégis akik szabadon
hisznek Istenben, dicsőítik Istent, megelégedést találnak Istenben,
megtapasztalják Isten békéjét és élvezik jelenlétét, észrevehető különbséget
mutatnak életükben is. Krisztus nélkül minden nőnek nagyfokú bizonytalanság
érzése van. Ha csak nem találják meg önazonosságukat Krisztusban, a keresztyén
nők ugyanolyan bizonytalanok megjelenésükkel kapcsolatban, mint a nem hívők.
Az Énekek
Énekét is a Szent Szellem ihlette, ahogyan Máté, Márk, Lukácsa vagy János
evangéliumát.
Az Énekek
Éneke egy csodálatos könyv. Megnevettet, elpirít, és igazi vágyat ébreszt a
valódi romantikára. Majdnem meglepődünk azon, hogy Isten tud ezekről, a
dolgokról, és még ír is róluk! Isten teremtette a férfi és nő közötti
szerelmet. Ennek a szerelemnek a szexuális intimitásban történő teljes
kifejezése az Ő ötlete volt – az Ő ajándéka az első férfinak és nőnek, és
szabadon felajánlotta teljes áldásával minden párnak, akit házasságban egyesít.
De várjunk csak! A földi házasság ennél sokkal többet jelképez. Az Efezus 5.32
szerint „ Nagy titok ez, én pedig ezt
Krisztusról és az egyházról mondom „ Isten gyakran tanítja meg az
ismeretlent az ismerten keresztül. Hiszem, hogy az Énekek Éneke, azért íródott,
hogy jobban megértsük a Krisztussal való egyesülésünket. Olyan bensőséget
fogunk vele megtapasztalni, amiről csak halvány elképzelést formálhatunk a
legnagyobb földi bensőség alapján.
Krisztus
teljesen el van ragadtatva tőled. Ő úgy lát téged, mint szerelmes
mennyasszonyát. Egy pár gyönyörű kifejezés, amely Krisztus irántad való
érzelmeit mutatja: „Sáron nárcisza
vagyok én, a völgyek lilioma. Mint liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a
lányok közt.” /Énekek 2.1-2/ Vedd észre, ezek a nő kifejezései. Úgy látta
magát, ahogyan a szerelme látta őt. Tükre társának arca volt. Az Énekek Éneke
egy olyan kapcsolatot vetít előre, melyben Krisztus irántunk érzett szerelme
nagyon feltűnő lesz. Lobogtatni fogja irántunk érzett szerelmét. „melynek jelvénye a szerelem.” /2.4/
Ezt úgy kell elképzelni, hogy Jézus feletted integet kezével, azt jelezve
mindenkinek, aki csak látja, hogy te vagy az akit szeret. Halleluja!!! Az egyik
legnagyobb csoda abban, hogy már földi életünkben csodálatos és megelégítő
kapcsolatunk van Krisztussal és nem várunk ezzel a mennyei életünkig az, az
hogy ez által Ő megszabadít minket a földi kapcsolatokban rejlő stressztől is.
Azért, mert Krisztust szeretem, nem szeretem férjemet kevésbé. Ellenkezőleg,
Krisztuson keresztül szeretem őt. Krisztus segít abban, hogy egyre inkább úgy
lássuk egymást, ahogyan Ő lát bennünket. Krisztus kompenzál minket
hiányosságainkért a tökéletlen kapcsolatokban, és arra emlékeztet, hogy az
ideális kapcsolat még előttük van. Addig is a kihívások segítenek növekedni és
felkészülni az örökkévaló „Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan
ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyatottnak, mint
a férjes asszonynak! – mondja az Úr.” Ézsaiás 54.1
Az Ellenség nem csak a nyilvánvaló bántalmazásokon keresztül vet
szégyent, hanem nagyon észrevétlen módszerekkel is. A legboldogtalanabb nők
azok, akik szerettek volna gyermeket, de nem lehetett nekik. Ne feledd, a Sátán
eszköze a szégyen. Gyakorlatilag bármilyen talajba el tudja vetni a szégyent. A
meddőség a szégyennek nagyon jó táptalajt ad. Pedig a meddőség nem jelent
bűnösséget! „ Igazak voltak mindketten
az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata szerint. Nem
volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt…” /Luk.1.5-7/
Isten minden életet arra teremtett, hogy gyümölcsöző legyen és sokasodjon,
de ne feledd - az Isten adta álmok olyan terület, amelyből Isten egy még
nagyobb valóságot hozhat ki! A legtöbb kislány arról álmodik, hogy gyermekei
lesznek, de ez az Isten adta álom többet jelent a fizikai utódoknál. A
fizikailag meddőkben gyakorlatilag korlátlan az a lehetőség, hogy szellemi utódaik
legyenek. Ha nem ad fizikai utódokat, akkor az a vágya, hogy megszabadítson
minden korláttól, hogy szellemi utódokat hozzál a világra. Isten arra
teremtett, hogy sok gyümölcsöt teremjél Isten gyakran alkalmazza az Ószövetség
fizikai igazságait az
Újszövetség szellemi igazságaiként. Az utódlás egy tökéletes példa erre.
„Isten megáldotta Noét és fiait, és ezt
mondta: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet!”
/1.Móz.9.1/ „ Jézus hozzájuk lépett és
így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen lés földön. Menjetek el tehát,
tegyetek tanítvánnyá minden népet” /Máté 28.18-19/
Az Ószövetségben Isten az utódok nagy számát ígérte meg. Isten nem
beszél túl gyakran fizikai utódokról az Újszövetségben. A hangsúlyt a szellemi
utódokra helyezi.
Valójában az élet bármely területén a meddőség nagy lehetőséget ad a
szellemi utódoknak. Ha elég sokáig élünk, mindegyikünk meddő lesz. Azt kellene
hinnünk, hogy már nem vagyunk gyümölcsözőek? Akkor miért lesz 50 év körül
minden nő meddő? Arra kényszerülünk, hogy a következő 20-30 évig üldögéljünk,
és érelmeszesedett ujjainkkal malmozzunk? Isten ehhez túl gyakorlatias. ” Ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez
illően viselkedjenek, senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás
rabjai, tanítsanak a jóra, neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek
is szeressék férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszták, háziasak legyenek,
nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét.” /Titusz 2.3-5/ Amikor az idősebb
nők életüket a fiatalabb nőkbe és gyermekeikbe árasztják, szellemi utódoknak
adnak életet! Az idősebb nőkre szükség van Krisztus Testében! Nem látok arra
semmi utalást, hogy az idősebb embereknek fel kéne hagyniuk Isten szolgálatával
vagy az elveszettek felé való bizonyságtétellel. Sőt, az ellenkezője igaz.
Olyan lehetőségeik vannak, melyek jóval meghaladják a fiatalabb
férfiakét és nőkét. Isten arra hív el, hogy gyümölcsözőek legyünk és
sokasodjunk, amíg haza nem hív bennünket.
mpe
Vissza a tartalomhoz
Doreen Virtue:
Angyali üzenetek.
Előszó az angyalbirodalomból.
Angyalok vagytok bizony ti is, földi angyalok, kiket Isten a célból
küldött ide a földre, hogy szerető és nagylelkű tetteket vigyetek végbe.
Szeretetre méltó és szeretetteljes vagy, és mi, égi angyalok, azért vagyunk
itt, hogy őrizzünk és vezessünk téged. Segítünk megtisztítani az életedet és az
eszközeidet, hogy ráhangoljunk a földi muzsika örök szimfóniájára, melynek te
is része vagy. Ez a könyv a neked szóló üzeneteket hordozza. A tiédet, aki
belső frekvenciáidat kívánod megemelni, hogy egyre több és több fény léphessen
az életteredbe. Tudjuk, hogy időnként
szükségtelenül szenvedsz, azt hívén, hogy egyedül vagy, barátok nélkül.
Biztosíthatunk, hogy ez nem így van. Minket mindig megtalálsz, ha vezetésre és
vigaszra van szükséged, s akkor majd a szeretet fénye vetül minden
nehézségedre, mellyel éppen birkózol. Engedd, hogy osztozzunk a fájdalmadban,
és fényünkkel eloszlassuk azt. Mindannyian mások vagytok, és mégis, oly sok
dologban teljesen egyformák. E könyv lapjain Dr Doreen Virtue kezét és elméjét
vezetjük, hogy megosszunk veletek néhány, mindannyiótok számára ismerős, földi
problémával kapcsolatos gondolatot. Szeretnénk, ha azt is tudnátok, hogy
szükség szerint egyéni konzultációra is elérhetők vagyunk. Amikor tehát egyedül
vagy, és szomorkodsz, nézz föl magad fölé. Mindig van veled egy angyal a
szobában-egy angyal, aki, ha az egész mennyországot nem is tudja a tudatod
fényébe emelni, de legalább összehangolja a szívedet és az elmédet, hogy
megnyugodj. Tedd félre a szomorúságodat, s lapozd át ezt a könyvet,
valahányszor magányosnak, lehangoltnak érzed magad, vagy ha ihletre van
szükséged. Olvasás közben legyen bizalmad a belülről meghallottakban, mert
saját angyalaid együtt énekelnek majd e könyv szavaival. Saját belső kórusod
szépsége okot ad az örvendezésre, ha meg tudod őrizni magadban, belső
csendedben, míg e könyv szavait olvasod. Számunkra az a legnagyobb öröm, ha
meggyújthatjuk az Isteni szeretet lángját a szívedben, s ez által még nagyobb örömre
szomjúhozol. Ez a belső indíttatás a szeretetre, tudjuk, eltérít majd a földi
aggodalmaktól, s rávezet a mennybe vivő aranyfény kitaposott ösvényére. Ez a
benned lévő ösvény már most várja, hogy feltámadjon benned a vágy, s mi itt
vagyunk, mindig türelmesen, örömmel segédkezve, ha lépéseid elbizonytalanodnak.
Csak egy gondolat, csak egy segélykiáltás, s mi már is veled vagyunk. Veled
vagyunk mindig, kedvesem. Arra kérünk, hogy boríts be bennünket szívbéli
szárnyaiddal, és nyugodtan zokogd ki magad a vállunkon, míg el nem apadnak
könnyeid. Nálunk otthonra találsz. Soha nem is mentél el közülünk Igazán
gyönyörűség rád nézni. Felszárítjuk a bánat könnyeit, és emlékeztetünk rá, hogy
semmi más tennivalód nincs, mint örvendezni, mert Isten mindörökre testvérekké
tett bennünket a szolgálatában.
Beküldte: Kresnyavi Katalin
Vissza a tartalomhoz
Angyalok a Bibliában
Az
angyalok jelleme és tulajdonságai:
Emberekhez
hasonló megjelenésűek „Némelyek tudtukon kívül angyalokat vendégeltek meg”
Zsidó 13,2
Szentek–de
nem annyira szentek, mint Isten „Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem
elég tiszta szemében” Jób 15,15
Bölcsek, de
nem mindentudók „Azt a napot, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az ég
angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya” Máté 24,36
Némely
angyalok eredeti ártatlanságukat megtartották „Kérve kérlek, Istenre, Jézus
Krisztusra és a választott angyalokra…” 1.Tim.5,21
Mások
elvesztették, s elkárhoztak „És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó,
akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget,
levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek” Jelenések 12,9.
Tehát az angyalokat imádni nem szabad!
„Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a
prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv igéit. AZ ISTENT IMÁDD!” Jelenések 22,9
Az angyalok
Isten szolgái, dicsőítik Istent „Dicsérjétek az Urat az égből, dicsérjétek őt
angyalai mind” Zsoltárok 148,1
Isten előtt
állnak „Az angyalok pedig mindnyájan a királyi szék körül állnak” Jelenések
7,11
Jelen voltak
a világ teremtésénél /Jób 38,7/ - jelen voltak a törvény kiadásánál/ 5 Mózes
33,2/
Szolgálják
Jézust „Megjelenék az Úr Jézus az égből az Ő hatalmának angyalaival”
2.Thesz.1,7
Szolgálnak
az üdvösség örökösei érdekében „Az Úr angyala tábort jár az őt félők közül
és kiszabadítja őket” Zsolt.34,8
Védik a
veszélyektől 1.Kor.11,10
Haláltusáikban
vigasztalják Lukács 22,43
Kézen
hordoznak téged Zsoltár 91,12
Örvendezés
van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös megtérésén Lukács 15,10
Nem
angyaloknak vetette alá a jövendő világot. Zsidó 2,5
Nem
angyalokat karolt fel, hanem Ábrahám magvát. Zsidó 2,16
Nem
angyalok, hanem győztes Krisztus tanítványok fognak Krisztussal uralkodni.
Jelenések3,21
Az angyalok
Isten teremtményei. „Kezdetben teremté Isten az eget /angyalok világát/
1.Móz.1.1. Minden Ő általa lett /Jézus által/, tehát a láthatatlan angyalok
világa is. Ján.1,3
Mikor együtt
örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának Jób 38,7
Az angyalok
Istennek fiai Jób 1,6; kiket Isten követekül küldött a földre akaratának hírül
vivésére és végrehajtására.
Az
angyaloknak nevük és rendfokozatuk is van, és számuk megszámlálhatatlan.
AZ
URAT, A TE ISTENEDET IMÁDD, TELJES SZÍVEDBŐL, TELJES LELKEDBŐL ÉS TELJES
ELMÉDBŐL!
mpe
Vissza a tartalomhoz
Isten
cselekvő kegyelme
„Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség
igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik
ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások
kegyelmi ajándékait. Van, aki az Isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta;
van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást, vagy pedig a nyelveken
szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy
osztja szét, kinek-kinek ajándékát, amint akarja.” (1.Kor 12,8-11)
Lássuk, most
a felsorolt különleges ajándékokat! Vegyük sorra valamennyit, ahogy a bibliai
szövegben követik egymást.
A bölcsesség igéje
Ilyen
ajándék birtokosa lehet az a keresztény, aki megtanulta, hogy állhatatosan
félje az Urat (vö.Péld 3,5-6), és ne a saját értelmére hagyatkozzék, ezért mind
tanácsait, mind viselkedését tekintve valóban bölcs ember. Ő az, aki különleges
alkalmakkor különleges ajándék birtoklásáról tesz bizonyságot: ilyenkor isten
bölcsessége a maga tömörségében és élességében jelenik meg, és így az ilyen
ember által tett „kijelentés” nyilvánvalóan az isteni bölcsességet tükrözi.
Ekkor a „bölcsesség igéje” eligazít a bonyolult helyzetekben, távlatot ad, ha
kell, vagy biztos rendszerbe foglalja az eseményeket.
Ilyen
karizmát (ajándékot) kapott Salamon, mikor szembekerült két asszonnyal, akik
ketten egy gyermekre tartottak igényt. Elhangzott szavai Isten bölcsességét
hordozták.
Jézus
szolgálatában szüntelenül ráismerhetünk a bölcsesség kegyelmi ajándékára.
Láthatjuk, hogyan viselkedett, amikor ellenségei megpróbálták rávenni, hogy
hamisan szóljon, vagy ellentmondásba kerüljön önmagával, vagy hogy az
ellenkezőjét mondja annak, amit Isten törvénye világosan kijelent. Remek
„húzásként” nem egyszer visszakérdezett, s ez gyakran elvezetett „a bölcsesség
igéjéhez”, vagy már önmagában tartalmazta azt (vö. Lk 2,40-52;13,17; 14,6;
20,19-26)
Miután
hangsúlyoztuk, hogy ez az ajándék különleges alkalmakra szól, azt is ki kell
emelnünk, hogy a bölcsesség igéjének rendszeres kimondója lehet bármelyik
keresztény ember, aki állhatatosan növekedik Krisztusban, hiszen Krisztus az
Isten bölcsessége (Kol 2,3), és Isten Őt tette bölcsességgé nekünk (1Kor 1,30).
Az adatik igealak jelzi, hogy ez az ajándék nem szükségszerűen olyan képesség,
amelyet egy bizonyos keresztény kap tartós tulajdonként. Jelentheti ezt is, de
még inkább azt, hogy figyelmünket Istenre összpontosítjuk, aki egy különleges
helyzetben felmerült szükségletet úgy elégíti ki, hogy a közösség egy tagjának
megadja ezt az ajándékot. A Szentírás itt is, mint másutt, arra tanít, hogy
ezek a karizmák Isten ajándékai Krisztus teste számára, hogy megerősítse abban
Jézus uralmát.
Emlékeznünk
kell arra is, hogy Isten a kegyelmi
ajándékokkal nem a lelki érettséget jutalmazza, vagy jelzi. Ezért az Úr a
legfiatalabb keresztényt is bármikor felhasználhatja bármelyik esetben, akár
bölcsesség igéjének szólására is. A bölcs Isten arról gondoskodik, hogy a
gyülekezet minden tagjának élő reménysége lehessen, hogy Isten őt is fel tudja
használni egyháza építésében. Ez, amennyire lehet, visszaszorítja azt a „guru
mentalitást” is, amely miatt számos keresztény csak egyes emberek
közvetítésével fogad el sok mindent Istentől.
Isten, féltőn
figyel arra, hogy egyházában Szentlelke korlátlanul uralkodhasson (vö.Jak 4,5).
És a Lélek is érzékenyen ügyel Jézus uralmára, aki „mindenek felett való fő az
egyházban, amely az Ő teste” (Ef 1,22-23).
Beküldte:DO
Vissza a tartalomhoz
Gondolatvilág fegyelme
„Taníts meg Uram a te
rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.”
A
fegyelmezett keresztyén nagyon ügyel, kitől kér tanácsot. Nem jó az Isten írott
igéjének ellentmondó tanács. Boldog az az ember, aki nem követ ilyen tanácsot.
Isten ereje
nem a bölcsek /a filozófus? a tudós? a kritikus? A pszichiáter? /
bölcsességében mutatkozik meg, sem az okos / a politikus? A sikeres üzletember?
Az adótanácsadó? / okosságában, hanem Krisztusban, mégpedig a megfeszített
Krisztusban. Mi lehet a világ szemében ennél nagyobb lehetetlenség vagy
őrültség? Ki fordulna bölcsességért egy kereszten függő emberhez? Hiszen
láthatjuk, mire ment vele!
Mégis a kereszt szabadította meg az embert. Krisztust, azért
feszítették keresztre, hogy többé ne magunknak éljünk, hanem Istennek. Vajon ha
itt meg tudnánk hajolni, nem oldódna meg szélsebesen a legtöbb problémánk?
Én
megtettem. Ezért tudom, hogy igaz, Azt is tudom, hogy egyesek rögtön felhozzák
majd, hogy túlságosan leegyszerűsítem a kérdést. Nekik csak annyit mondanék,
hogy ez az írás azokhoz szól, akik már felismerték Mesterüket, és az Ő szavát
fogadták el viszonyítási alapnak.
Sok betegség
– fizikai, szellemi és lelki – bizonyára engedetlenségből fakad. Amikor a
léleknek a jó és a rossz között kell választania, és tudatosan elmossa a különbséget,
mentségeket keresve zavarodottságára és kiábrándultságára, fertőzésnek teszi ki
magát. A beteg néha jól tudja, mi a baja, éppen ezért nem fordul az Úrhoz, mert
attól fél, hogy ezt a feleletet kapja: valld meg a bűnödet! Fordulj vissza!
Hagyj fel önmagad dédelgetésével! Ne sajnáld magad! Bocsáss meg a másiknak! Add
meg amivel tartozol! Kérj bocsánatot! Mondj igazat! Tagadd meg magad! Legyél
tekintettel a másikra! Tedd le az életed!
A beteg
valószínű olyan lelkigondozót választ, aki „ítélkezés nélkül” hallgatja;; meg a
történetét, talán még kisebbíti is, sőt, nem kívánatosnak nevezi és elveti a
felszínre törő bűntudatot. A lélek feltáruló titkait, alighanem jólesőbben
értelmezi majd, mint amit a beteg a Biblia lapjain talált volna, mert az Ige „…élő és ható, élesebb minden kétélű
fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az izületeknek és a velőknek
megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. És nincsen
olyan teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek
és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk.” /Zsidó 4, 12-13/
Az élő Ige
segítsége nélkül melyik emberi lelkigondozó képes behatolni arra a helyre, ahol
az élet és a lélek megoszlik, még ha a legmagasabb képesítéssel rendelkezik is?
Ha olyan emberhez fordulunk segítségért, aki gyönyörködik az Úr
törvényében, aki az Úr törvényén gondolkodik éjjel – nappal, kijuthatunk a
tanácstalanságból és a sötétségből. Csodálatos világosságot adhat, ha esetünket
elmondjuk valaki másnak, ha igyekszünk minden tényezőt megragadni és
megfogalmazni, kitenni egy gondolkodó ember ítéletének; ha együtt józanul
megvizsgáljuk őket, majd imádkozunk mindegyikért. Isten nem a zűrzavar Istene.
Ígérete így
hangzik:
Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az
útra, amelyen járj, szemeimmel tanácsollak téged.
/Zsoltár
32.8-11/
Fegyelmezett
gondolkodás után vágyakozunk? A két fajta gondolkodás bibliai leírásából
könnyen megállapíthatjuk, hogy a miénk milyen.
Testies gondolkodás jellemzői: nehézkes
– Lk.21,34; elvetendő – Rm 1,28; testies – Rm 8,7; Istennel
szemben ellenséges, szembeszegül Isten céljaival, nem tudja, és nem is akarja
követni törvényeit – Rm 8,7; képzeletvilága nem Isten szerint
való,olyasmibe üti az orrát, amiről sejtelme sincs – Kolossé 2,19;
A Krisztusnak engedelmes gondolkodás
jellemzői: éber – Lk 21,36; a Lélek dolgaira törekvő - Rm 8,6; igazságos – Ef,4,24; fegyelmezett
– 2.Tim.1,7; szerény – Jakab 3,13
Jakab azt
mondja arról a bölcsességről, amely nem felülről jön, hogy „földi, testi és
ördögi”. Féltékenységet és önző becsvágyat dédelget, ebből pedig zűrzavar és
mindenféle gonoszság származik. Ezzel a felülről való bölcsesség „először is tiszta, azután békeszerető,
méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő
és nem képmutató”./Jakab 3,15-17/
A Krisztusi
gondolkodás semmibe veszi, ami a világnak kedves, és mindennél fontosabbnak
tartja, amit a világ semmire sem becsül.
Majdnem fél
évszázada vagyok keresztyén, de még hosszú út áll előttem. Ha bármilyen döntés
vár rám és megvizsgálom szívemet és gondolataimat, szinte mindig megtalálom a
meg nem újult gondolkodás jellemzőit, a megújult gondolkozásnak pedig csak
halvány jeleit. Ha szeretni akarom az Urat, az én Istenemet teljes elmémből,
nem marad hely a testies gondolkodás, a büszkeség, az aggodalmaskodás, az
önszeretet számára. Ha az ember gondolkodását az Úr szeretete tölti be, hogyan
maradhat akkor hely ilyen dolgoknak?
Amikor ezt
felismerem, nem tehetek mást, mint hogy imádkozom:
„Uram,
bocsáss meg! Újra neked ajánlom élő áldozatnak a testemet, és kérlek, fogadd el
ezt tőlem imádatom jeleként! Folytasd szent átformáló munkádat gondolataimban,
hogy mind jobban tudjalak dicsőíteni.”
Elisabeth Elliot: Fegyelem a hívő élet ábécéje c. könyvéből
Vissza a tartalomhoz
A Biblia a legfőbb helyen
Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak
meg azok"
(Zsolt 119,165).
Ha igazán
szeretjük ezt a drága könyvet, a Bibliát, nagy békességünk lesz az élő
Istentől, és igazi menedéket találunk. Éljünk szüntelenül közösségben az
Igével, és akkor olyan békesség lesz a szívünkben, amelyet semmi más nem adhat
meg. A Szent Szellem az Ige által vigasztal és elhinti jótékony hatását, és
lecsendesíti szívünk viharait.
Akiben
gazdagon lakozik Isten Igéje, az nem fog megbotlani semmiben. Naponta felveszi,
és örömmel tudja viselni keresztjét, felkészül a próbákra, és nem keseredik
meg, akármilyen nagyok és nehezek is azok. A gazdagság sem téríti le útjáról,
mint olyan sokakat, de a szerencsétlenség sem töri meg úgy, mint annyi más
embert, mert felül tud emelkedni külső életének változó körülményein. Mikor az
Úr a hitnek valamely nagy titka elé állítja, amelytől mások így kiáltanak fel: „Kemény beszéd ez: ki hallgathatja
őt?" (Jn 6,60), a hívő alázatosan elfogadja azt, mert (értelmi)
kételyeit legyőzi az Úr törvénye iránt érzett mélységes tisztelet. Neki ugyanis
Isten törvénye a legfőbb tekintély, amely előtt örömmel meghajol. Urunk,
munkáld bennünk a mai napon is ezt a szeretetet, békességet és nyugalmat.
Beküldő:Kindricz Eszter
Vissza a tartalomhoz
Bizonyságtétel
Kedves Testvérem!
Március elején elvonultam egy csendes hétre
Biatorbágyra, hogy közelebb kerüljek az Úrhoz.
Megterheltnek, gyengének és megfáradtnak éreztem
magam. Rengeteg kéréssel a szívemben mentem, és azzal a reménységgel, hogy fog
az Úr cselekedni velem és bennem.
Kérdéseim egyike közé tartozott, hogy miért veszíti el
a (keresztyén) szülő a tekintélyét gyermekeivel szemben? Sokszor úgy éreztem,
hogy falrahányt borsó mindaz, amit mondok.. Lepereg!
A csendes hét ideje alatt az Eszter könyvét
tanulmányoztuk, és bizony kaptam választ erre a kérdésemre is. Fájdalmas volt!
Kérdésemre kérdéssel válaszol Isten.„Tekintély
vagyok –e én előtted?! Tisztelsz te engem?!” Ledöbbentem! A nap további
órái úgy teltek el, hogy folyamatosan mutatta meg Istenem azokat a helyzeteket,
amelyeken nem tiszteltem Őt. Rámutatott arra, hogy nem bíztam benne teljesen és
”érdek Istennek” használtam. Jegyzetelnem kellett mindazt, amiből meg kellett
térnem.
Hálát adok, hogy felismertette velem mi az, amiben
változtatnom kell. Van reménységem, hogy a változtatáshoz kegyelmet ad.
Ígéretem, hogy minden dolgomat elé vigyem azzal a bizalommal, hogy van
lehetőségem az újra kezdéshez. Megírom őszintén, emberileg túl nagy feladatnak
látom a sok mulasztásaim helyreállítását, de „Az iránta való bizalmunk pedig
azt jelenti, hogy ha valamit az Ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha
pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már
megkaptuk, amit kértünk tőle” /1.János 5.14-15/
Amikor életemben, Ő valóságban tekintély számomra,
akkor visszanyerem mindazt a tekintélyt gyerekeimmel szemben, amit
eltékozoltam.
Beküldő: Tabics Éva
Vissza a tartalomhoz
Felhívás:
Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.
Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala
Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.
Tel: 06-35-360-225
osagard@lutheran.hu
Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet
misjakerzsi@citromail.hu
Internetes változat: Zöld Zoltán
zoldzoli@freemail.hu
