|
Imatémák
|
Egyéni
|
Közösségi
|
|
1.hét:
dec.21-28.
|
Imaéletem
minőségi tartalmáért
|
Imaközösség
rendszerességéért
|
|
2.hét: Dec.29-jan.4.
|
Számadás
a 2008-as évről
|
Egészségügyben
dolgozókért
|
|
3.hét: jan.5-11.
|
Helyes
időbeosztásért a napi életben
|
Új
munkahelyekért
|
|
4.hét: Jan.12-18.
|
Gyümölcsöző
életért
|
Gyülekezetünk
lelkészéért
|
Áldjon meg téged az Úr,
És őrizzen meg téged!
Ragyogtassa rád orcáját az Úr,
És könyörüljön rajtad!
Fordítsa feléd orcáját az Úr
És adjon neked békességet!
(4.Mózes 6. 24-26)
Vissza a tartalomhoz
Szeretettel köszöntjük a decemberben született olvasóinkat
„Igyekezzetek szilárddá tenni elhivatásotokat”
2.Péter 1.3-11
Az Ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal,
ami az éltre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját
dicsőségével és erejével elhívott minket. Ezek által kaptuk meg azokat az
ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak? Hogy általuk isteni
természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet
a kívánság okoz a világban. Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek
arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet,
az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban
kegyességet, a kegyességbe testvéri szeretetet, a testvéri szeretetbe pedig
minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek,
nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.
Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról,
hogy régi bűneiből megtisztult. Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még
jobban megerősíteni elhivatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek,
nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és
Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.
Vissza a tartalomhoz
Megújulás Istennel való kapcsolatunkban
Nehémiás könyvét olvasva egy igen buzdító és tanulságos történetre
bukkantam. (Hála az Úrnak, a Szentírás tele van ilyen történetekkel, hiszen a
mi okulásunkra, tanításunkra írattak meg.)
Olvassuk el a Nehémiás 8,13-9,3-ig tartó igeszakaszt! Aki
régen olvasta a Biblia ezen könyvét, hasznosnak találhatja e történet
történelmi hátterét gyorsan, nagy vonalakban áttekinteni: Nehémiás idejében
Izrael népe már évtizedek óta (több, mint száz éve) bálványimádó királyok
uralma alatt, ill fogságban éltek, ezért nem ismerték az Urat, atyáink Istenét,
nem cselekedtek törvényei szerint. De eljött az idő, hogy Isten ismét
összegyűjtötte népét. Adva nekik egy új esélyt: felindította Czirus király
szívét, aki hazaküldte a népet: „valaki azért ti köztetek az ő népe közül való,
legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és
építse az Úrnak, Izráel Istenének házát, ő az Isten, ki Jeruzsálemben
lakozik.”(Ezsdrás 1,3.). A hazatérés után érkeznek követek Nehémiáshoz, és
tájékoztatják: „És jött hozzám Hanáni, egy az én atyámfiai közül, és vele
együtt férfiak Júdából, és tudakozódtam tőlük a fogságból megszabadult maradék
zsidók felől és Jeruzsálem felől. És mondának nékem: A fogságból megszabadult
maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban
vannak; és azonfelül Jeruzsálem kőfala lerontatott, s kapui tűzben égtek meg!”
(Neh.1,2-3.). Isten, népének megújulásában sokszor vezet egy embert, aki által
az Ő hatalmas tervét beteljesíti. Nehémiást imára, böjtre, népe tetteinek
megbánására indította: „Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a
parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket, melyeket parancsoltál volt
Mózesnek a te szolgádnak.”(Neh.1,7.) Nem súlyozott, azt mondva, én minden
lehetőt megtettem, mások a bűnösök. Nem, ő azonosulni tudott szívből a
bűnösökkel, így őszintén tudott esdekelni Isten kegyelméért. (Isten szolgáinak
magatartásában ezt a jellemvonást sokuknál felismerhetjük: pl Mózes…) A
Mindenható nagy feladatot bízott rá: Jeruzsálem falainak újjáépítését. Kedvessé
tette Artexerszesz király előtt – akinél pohárnok volt – aki támogatta ebben
őt. Nehémiás vezetésével a nép neki is áll a nagy munkának, és bár számos
akadályba, nehézségbe ütköznek, Isten segítségével, és erős kitartással
befejezik azt. És itt indul el alaptörténetünk. (Szívesen lennék most ott veled,
és meghallgatnám, Benned mit hozott fel a Szentlélek e történettel
kapcsolatban. Ha van kedved és indíttatásod, kérlek írd meg gondolataidat, és
juttasd el nekem. Engem igen mélyen érintett e téma, hiszem, hogy a te
meglátásoddal is gazdagíthatna Isten. Előre is köszönöm! Milyen csodálatos,
hogy azok az emberek, akik nem ismerték Istent, és a törvényeit, összegyűltek,
hogy megértsék azt! Találtak is az Írásokban rögtön egy előírt ünnepet, és
annak megtartási rendjét. Mi vajon hogyan reagálunk, ha valaki felhívja
figyelmünket egy Igére, parancsra, melyet nem gyakorlunk? Gondolkozhattak volna
így – valljuk be sokszor csábító így tenni: atyáink így cselekedtek, szép
hagyomány, de idejétmúlt, manapság nem kell mindent szó szerint megtartani
Isten Igéjéből, és a nagy építkezésben egyébként is elfáradtunk, nincs nekünk
erre se időnk, se energiánk. De ők nem csak meghallgatták, megértették, hanem
meg is cselekedték azt. Egységben az „egész nép, az egész gyülekezet”.
„Egybegyűltek Izráel fiai és böjtöltek, gyászba öltözvén és port hintvén
fejükre. És elváltak az Izráel magvából valók minden idegenektől, és előállván,
vallást tettek az ő bűneikről és atyáik hamisságairól. És megálltak helyükön,
és olvasták az Úrnak, az ő Istenüknek törvénye könyvéből a nap negyedrésze
alatt, negyedrésze alatt pedig vallást tettek és leborultnak az Úr előtt, az ő
Istenük előtt.” (Neh.9,1-3.). Olyan egyszerű és nagyszerű! A gyülekezet
odaszánása, tettrekészsége; az, hogy komolyan vették és megélték Isten teljes
Írását, gyümölcsöt termett az életükben: tisztelettel olvasták, időt nem
kímélve, a Szentírást, bűneiket megvallották és kifejezték az Úrnak imádatukat.
Változni akartak. Nem kérdőjelezték meg, hogy Isten Igéje valóban érvényes-e.
Olyan egyszerű és nagyszerű a hívő ember gyümölcstermésének megújulásának útja…
Vajon tényleg az? Te mit gondolsz? Mennyire vesszük komolyan Isten igéjét?
„Abban dicsőíttetik
meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem
tanítványaim.”
(János 15,8)
Beküldte: Draskóczyné Dinnyés Orsolya
Vissza a tartalomhoz
Mindennapi kenyerünk
„…mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként…” Mt.6,11
Jézus arra tanít minket, hogy a mindennapi kenyerünket is a
mennyei Atyánktól kérjük el. Sokszor figyelmeztet minket arra, hogy Istennek
fontos a mi mindennapi kenyerünk. Isten gondviselő Atya, akinek gondja van az Ő
gyermekei lelki és testi szükségeire egyaránt.
Messze világító
példája ennek az, ahogyan Isten az Ő népéről a pusztai vándorlás során
gondoskodott. Több mint félmillió embert negyven éven át, táplált úgy, hogy nem
tudták megtermelni azt, amire szükségük volt. Az egyes személy is nagyon fontos
neki .- Jézusról több esetben is olvassuk, hogy tanítása után sok ezres
sokaságot is megelégített kenyérrel.
Ismerjük azoknak a hívő elődeinknek az életét, akik árvaházakat
tartottak fenn úgy, hogy csak Istentől kérték el mindig az ehhez szükséges
táplálékot.
Azért nehéz ma szív szerint könyörögni a mindennapi
kenyéréért, mert ez a hitetlen világ az anyagi javakat ültette a trónra, azt
gondolja, hogy maga mindent előteremthet, és azt állítja, hogy csak kenyérrel
él az ember. A romantikus vallásosság meg többször ennek az ellentétjeként azt
mondogatta, hogy csak a lelkével kell törődni az embernek, a test önmagában
felesleges, sőt bűnös.
Mit mond Jézus? Idézi az igét: ”Nemcsak kenyérrel él az
ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik” De kenyérrel is, és
ezért biztosít minket arról, hogy a mi Atyánknak gondja van a mi mindennapi
kenyerünkre.
Luther Márton ennek a bibliai helynek a magyarázatánál
érdekesen fejtegeti, hogy a Szentírás tanítása szerint itt nyilvánvalóan nem
csupán a napi betevő falatra kell gondolnunk, hanem mindarra, amire szüksége
van az embernek ahhoz, hogy emberi életet éljen. Ezt írja: „A kenyérhez
tartozik
az evés és ivás, ruha és cipő, ház és udvar, szántóföld,
barom és minden jószág, istenfélő házastárs és gyermekek, istenfélő és hűséges
felsőbbség, jó kormányzók, jó idő, béke, egészség, erkölcs, becsület, jó
barátok, hű szomszédok és ezekhez hasonlóak.” Ez mind benne van abban, hogy a
mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Jó lenne, ha imádságaink távlata
kitágulna. Sokkal több minden beleférne, és ez jellemezné a mi kenyérhez való
viszonyulásunkat, hogy az Atyától kérjük el. Az tud kérni az Atyától, aki
ismeri Őt, aki tudja, hogy Ő mindenható és ezért bármit megtehet és meg tud
adni.
Miért tanít minket Jézus arra, hogy kérjük el a mindennapi
kenyerünket az Atyától? Azért mert a hívők realisták. A hívők nem álmodoznak,
nem kergetnek rózsaszín illúziókat, hogy mindent elő tudnak teremteni maguknak
és az övéiknek. Honnan veszik ezt a beképzelt emberek, amikor azt sem tudják,
hogy a következő percet megérik-e? Dolgozni kell, de csak az tud dolgozni,
akinek van munkája, akinek van két erős keze, van értelmes elméje, jó
gondolatai, és akinek lesz áldás a munkáján. Mindez a mennyei Atyától függ. A
teljesítményünk nem tőlünk függ. Tőlünk az függ, hogy hűségesek legyünk
mindazon, amit kaptunk. Minden lehetőséggel, adottságainkkal felelősen éljünk,
de az áldás tőle jön, és nélküle ott van a pecsét mindenen: hiába. „Hiába
nektek korán kelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek.
És ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző, ha az Úr nem építi a
házat, hiába dolgoznak azon annak
építői.” (127.Zsoltár) Ettől a hiábavalóságtól akar minket megszabadítani a mi
Atyánk ezzel az imádsággal.
Ebben tehát, hogy tőle kérjük:add meg… ott van a benne
vetett bizalom, a helyes önismeretből fakadó alázat, a reális életszemlélet.
Cseri Kálmán Taníts imádkozni c. könyvéből beküldte:mpe
Vissza a tartalomhoz
A zsidó nép és a törvény (2. rész)
Kiadta a Magyar Evangélikus Missziói Központ
1.)A törvény nem az üdvösséghez vezető út, sem a zsidók, sem
a pogányok számára.
A törvény, amely alatt Isten parancsolatai és útmutatásai
értendők, fontos szerepet játszik a zsidó nép életében. Így volt ez az első
Jézusban hívő zsidók esetében is. Pál, az Úr apostola, hangsúlyozza, hogy
igehirdetése nincs ellentmondásban a törvénnyel. A „Törvény” szó utalhat Mózes
öt könyvére, vagy a Sínai-hegyen adott parancsolatokra.
Az Újszövetségből teljesen világosan kiderül, hogy Mózes
törvényeinek megtartása által senki sem fog üdvözülni. Az üdvösség kizárólag
Isten kegyelmével és ígéreteivel függ össze. Ahogyan azt a Törvény megerősíti.
A törvény érvényességének kérdése akkor vált fontossá, amikor először hirdették
az evangéliumot a pogányok között: körül kell e metélni őket, és ügyelniük
kell-e a Törvényre ahhoz, hogy üdvözölhessenek?
2) Az evangélium nem teszi érvénytelenné a Törvényt, mint
Isten akaratának kifejezését
A Törvény ma is Isten akaratát fejezi ki, és a Jézusban
hívők is az Isten parancsolatai szerinti életre kapnak felszólítást. (Róm. 6,1)
Pál a felebaráti szeretetre teszi a hangsúlyt. Ezt az üzenetet a keresztyén
egyháznak hirdetnie kell, éppen úgy, ahogyan Isten Krisztusban adott
evangéliumát hirdeti. A Krisztus-követő élet pontosan az Isten parancsolatai és
kegyelme közötti feszültségben él.
3.) A Törvény nem minden része egyetemes érvényű A mózesi
törvény bizonyos előírásai – egyedi módon – azt a célt szolgálják, hogy a zsidó
választott nép mivolta látható legyen. Továbbá az ételekkel kapcsolatos
törvények is a zsidóknak a pogányoktól való megkülönböztetésre szolgáltak.
(Dán. 1,8) Maga Jézus is többször került összeütközésbe a farizeusokkal a
szombat miatt, miután kijelenti, hogy a szombat parancsolata alárendelt
szerepet játszik az emberi jólétet szolgáló parancsolatokkal szemben.
4.) A Jézusban hívő zsidóknak teljes szabadságuk van a
mózesi törvény szerint A (1.Kor.7,18) szerint helyén való, ha a Jézusban hívő
zsidók továbbra is gyakorolják és megtartják a z ószövetségi
előírásokat.Senkitől sem lehet megkövetelni a mózesi törvény rituális
parancsolatainak megtartását, sem zsidóktól, sem pogányoktól. Krisztus
szabadságra hívott el bennúnket.
5.) Lehetséges zsidónak
lenni és ugyanakkor Jézusban, mint Messiásban hinni Az első emberek, akik
hittek Jézusban, zsidók voltak. Zsidó identitásukat senki sem kérdőjelezte meg.
Lehetséges volt a Jézusban, mint Messiásban vetett hitről vallást tenni. Senki
sem szűnt meg zsidónak leni Jézusban való hite miatt.
6.)A zsidóság nemcsak a rabbinista zsidóságból áll
Jeruzsálem 70-ben bekövetkezett lerombolása után két fő mozgalom alakult ki: a
judaizmus és a keresztyén egyház. Különböző fejlődésük ellenére is van közös
alapjuk az ószövetségben és a második templom korabeli judaizmusban. Ennek a
történelmi következménye az volt, hogy a zsidó vallás „mértékadó” ágát
nagymértékben Talmud előírásai határozták meg. Ezek az előírások a hagyományok
folytatásának tekinthetők, amelyeket az Újszövetségbe „a vének hagyományainak
nevez.(Márk 7,3)
Jézus szavai szerint ezek az előírások csupán emberek
hagyományai. Jézus és tanítványai úgy éltek zsidóként, hogy nem kötelezték el
magukat ezek előírások mellett. Ma amikor a Jézusban hívő zsidók identitásukat
alakítják ki, figyelembe kell venni ezt a tényt.
Beküldte: Racskóné Lackovszki Zsuzsanna
„Krisztus szabadságra szabadított meg minket”
(Galata 5,1)
Vissza a tartalomhoz
Gyermeki szív
„Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek…”
Akinek van a környezetében kisgyermek, az tudja,
tapasztalja, milyem energikusak, jókedvűek, nyíltak, őszinték. Férjemmel
nap-nap után csodálkozunk, hogy két éves lányunk és négy éves fiunk reggelente
kipattannak az ágyból és rögtön nekikezdenek játszani. Sokszor elmondják, mit
álmodtak, vagy mit szeretnének csinálni aznap. De a legelső dolguk minden nap,
hogy odaszaladnak hozzánk, bárhol vagyunk, bármit csinálunk, ők megölelnek, és
mosolyogva, örvendezve köszöntenek minket. Akár alszunk még, akár a konyhában
vagyok, őket nem zavarja, a legfontosabb számukra, hogy felvegyék velünk a
kontaktust velünk, a szüleikkel.
A fentiek jutottak eszembe, ahogy a minap a 108. Zsoltárt
olvastam:
„Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek;
az én dicsőségem is kész. Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a
hajnalt! Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek
között! Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te
hűséges
voltod! Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és
dicsőséged legyen az egész földön!” (2-6.)
Gyermekeink szíve minden reggel kész üdvözölni minket,
örvendezni nekünk, kimutatni a szeretetüket felénk.
A mi szívünk vajon kész-e ugyanígy, ugyanezzel a
szeretetteljes, örvendező lelkülettel odafordulni minden reggel Mennyei Atyánk
felé? Vagy tennivalóink sokasága, feladataink fontossága, a napi rohanás nem
igen hagy ennek helyet, időt? Vagy csak megszokásból, kötelességtudatból
elhadarjuk a Mi Atyánkot, esetleg egy-két mondatot Teremtőnknek, és
Megváltónknak?
Mi mit szólnánk, hogy esne nekünk, ha gyermekünk csupán a
megszokott mondatokat, kötelességből – hiszen így illik – szólítana meg minket,
de semmi személyeset nem tudnánk meg róla, tőle, az életéről? Vagy – ahogy
sajnos sok
szülő jár – ahogy felnőnek, dolgoznak, családjuk és teendőik
sokasága, az „élet” teljesen elsodorja tőlük a fiukat, lányukat, és bizony
alig-alig látják, ünnepen esetleg, vagy telefonon…
Nem kéne ennek így lennie sem a családjainkban, sem a
Mindenható Istennel való kapcsolatunkban! És ez rajtunk múlik. Megtesszük-e a
lépéseket, kitartunk-e abban – hitben, cselekedetben, lelkületben egyaránt. És,
míg az emberekkel, rokonokkal néha nehéz kibékülni, vagy szorosabbra fűzni a
régen „befagyott” kapcsolatokat, addig Mennyei Atyánk azt mondja Igéjében:
„Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” (Jakab 4,8a.)
Meg fog változni az életünk, ha a zsoltárossal együtt
reggelenként – ha kicsit korábban is kell felkelnünk -, nyitott szívvel
odafordulunk az Úrhoz, és Rábízzuk életünket, megosztjuk Vele érzéseinket,
örömünket, bánatunkat. Mint a kisgyermekek, akik tiszta szívből, őszintén,
kételkedés nélkül bíznak bennünk, szüleikben.
Beküldte:Draskóczyné Dinnyés Orsolya
Vissza a tartalomhoz
Az élet olyan amilyenné teszed
„Legyetek mindig tele az Úr örömével , és legyetek mindig
hálásak” (Kolossé 1.11-12)
Élt egyszer egy idős és nagyon bölcs ember. Minden nap kiült
unokájával a benzinkút elé a hintaszékbe, hogy üdvözölje a kisvárosukon átutazó
turistákat. Egy nap egy magas turista-kinézetű férfi elkezdett nézelődni,
mintha letelepedéshez való helyet keresne. „Miféle város ez?” kérdezte. Az idős
ember visszakérdezett:”Nos, ön miféle városból érkezett?” A turista válaszolt:
„Ahol mindenki kritizálja a másikat. Nem megfelelő hely ahhoz, hogy bárki is
ott éljen.” Az idős ember így felelt: „Tudja ez a város is pont olyan.” Később
egy átutazó család is megállt tankolni. Az apa kiszállt a kocsiból és
megkérdezte az idős embert: „Jó itt élni,, ebben a városban? „És ott, ahonnan
ön érkezett?” Az apa így válaszolt:” A mi városunkban az emberek közel állnak
egymáshoz, és mindig készek segítő kezet nyújtani. Nagyon nem szeretem
elhagyni.” Az idős ember elmosolyodott és így szólt: „Tudja, akkor nagyon
hasonlít erre a városra.” Miután elment a család, az unoka felnézett és
megkérdezte: „Hogy lehet, hogy az első embernek azt mondtad, hogy ez a város
egy szörnyű hely, de amikor a család jött, azt mondtad, hogy csodálatos itt
élni?” Az idős ember lenézett unokája csodálkozó, kék szemeibe, és ezt mondta:
„Nem számít merre mész, a magatartásodat magaddal viszed. És ez tesz egy helyet
szörnyűvé vagy csodálatossá. Igen az élet olyan, amilyenné te teszed.!
Beküldte:Agárdi Andrásné
Vissza a tartalomhoz
Ajándék Biblia
Egy végzős
egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik
autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt
olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az
egyetemet. A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi
megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan
várta a diplomaosztó napját. Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a
diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy
ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet.
Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt
vett elő. A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta,
hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon
mérges lett és ezt üvöltötte: - Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy
Bibliát vagy képes ajándékba adni!? -
végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.
Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben.
Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap
eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A
diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták
és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!
Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába,
mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság
és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát,
amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.
Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja
kézírásával: - „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni
gyermekeiteknek, mennyivel inkább add jókat a ti mennyei Atyátok azoknak,
akik kérik tőle?”
És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott
egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján
a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés: kifizetve.
Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza Jézus ajándékait,
csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint ahogyan azt kértük!
forrás: igeforum.com
beküldte: Kindricz Eszter
Vissza a tartalomhoz
ÜNNEPI ALKALMAINK
Szenteste /dec. 24./
Délután 5 óra istentisztelet a templomban
Karácsony I. ünnepe /dec. 25./ (templomban)
Délelőtt fél 11-kor istentisztelet + úrvacsora
Délután 4 órakor karácsonyi műsor a gyülekezeti
teremben
Karácsony II. ünnepe /dec.26./
Délelőtt fél 11-kor istentisztelet a gyül. teremben
Óév esti istentisztelet /dec.31./
Istentisztelet este 6 órakor a gyül. teremben
Újév napján /jan.1./ ( gyülekezeti teremben)
Délelőtt fél 11-kor istentisztelet + úrvacsora
Vissza a tartalomhoz
Hívő barátok, ideálok vonzásában
Stormie Omartian: Az imádkozó szülő hatalma c. könyvéből
A szülők gyakran idegeskednek gyermekeik barátai miatt.
Idegeskedés helyett kérd Istent, hogy a Szentszellem által adjon tisztánlátást!
Majd imádkozz ennek megfelelően.
Isten szava világosan tanácsol bennünket. „Ne legyetek
hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak, és a
gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság
van Krisztus és Beliéál között?” (2.Kor.6.14-15) Ez nem azt jelenti, hogy
gyerekünknek nem lehet hitetlen barátja. Világos következtetés azonban, hogy a
legközelebbi barátaiknak, akikkel a kapcsolatuk a legszorosabb, azoknak
hívőknek kell lenniük. „Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg? (Ámos 3)
Nem, ez nem lehetséges! Ha tehát nem egyeztek meg, akkor valakinek változnia
kell. Mert „az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe
viszi saját útjuk”. (Példab. 12,26) Ha gyermekeidnek nincs hívő barátja, akkor
imádkozz a cél eléréséig! Imádkozz nem hívő barátaiért is, hogy fogadják el az
Urat! Könyörögj azért is, hogy lépjenek gyermeked életébe hitben erős barátok!
A szülők gyakran érzik tehetetlennek magukat, és nem tesznek semmit, ha
gyermekeik életére bizonyos emberek rossz hatással vannak. Pedig mi nem vagyunk
tehetetlenek! Isten hatalma, és szavának igazsága a támaszunk! Ne tűrd el, hogy
valaki romlásba vigye a gyermekedet! Nagyon sok helyen ír az Ige a baráti
társaságunk fontosságáról! Nem közelíthetünk passzív módon ehhez a kérdéshez!
Egyik legerőteljesebb hatást a barátok és a példaképek
gyakorolják gyermekeinkre. Hogy tehetnénk meg, hogy nem imádkozunk értük?
ram, hozzád emelem gyermekeimet! Kérlek, hozz hívő barátokat
és példaképeket az életükbe! akik istenfélők! Segítsd, hogy a Veled való
kapcsolatukban soha ne tegyenek engedményt azért, hogy társaik elfogadják őket!
Adj nekem a a Szentszellemtől nyert tisztánlátást, hogy barátaik
kiválasztásában hogyan hassak rájuk! Könyörgök, távolíts el mindenkit, aki nem
megfelelő hatással van az életükre, vagy formáld azt a személyt is a Te
képmásodra! A Te Igéd azt mondja, „aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák
barátja pedig romlottá lesz” (Példab. 13,20) Ne hagyd , hogy gyermekeim
ostobákkal társuljanak! Add, hogy bölcs barátokkal járjanak, és ne kelljen
megtapasztalniuk a romlást az ostoba barátok miatt! Szabadítsd meg az
istentelen jellemű emberektől, hogy ne tanulják meg azok módszereit, és ne
állítsanak csapdát saját lelküknek! Vigasztald meg, ha bánatosak egy
elveszített barátság miatt, és küldj a számunkra új barátokat, akihez
kapcsolódhatnak, és aki terved megvalósulásában segíti őket! Ne engedd, hogy a
magányosság, vagy önértékelési zavar miatt megelégedjenek értéktelen
kapcsolatokkal! Csak olyan barátsággal elégedjenek meg, mely Téged dicsőít! Az
Úr Jézus nevében könyörgök Atyám, tanítsd őket az igazi barátság jelentőségére!
Tanítsd, hogyan lehetnek jó barátokká, és hogyan alakítsanak ki erős, szoros,
és tartós kapcsolatokat! Bárcsak mindig minden barátságuk Téged dicsőítene!
Beküldte:mpe
Vissza a tartalomhoz
Egy teáscsésze megpróbáltatásai
Egy házaspár elment vásárolni, hogy vegyenek valamit közelgő
házassági évfordulójuk alkalmára. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a
teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét.
A férj megkérdezte az eladót:
- Szabad megnéznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire
szépet.
A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta a mesteri
alkotást, a csésze, legnagyobb meglepetésére megszólalt:
Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép? Tudod, nem voltam
mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam és agyagnak neveztek. Mesterem
kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, én pedig
üvöltöttem a fájdalomtól:- Hagyj békén! -
üvöltöttem, de Ő csak mosolygott, és így szólt:
- Még nem.
Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett és én csak forogtam, forogtam, forogtam,
körbe-körbe.
- Állíts meg! Szédülök! - kiabáltam, de a Mester csak
ingatta a fejét és azt mondta:
- Még nem.
Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot!
Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a
Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta:
- Még nem.
Végül az ajtó kinyílt, kitett a polcra. Hűlni kezdtem.
- Most már jobb. - gondoltam.
Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt.
Undorodtam tőle. - Hagyd abba! Hagyd abba! - kiáltottam. De csak ingatta a
fejét:
- Még nem.
Aztán újra visszatett
a kemencébe. Nem ugyanabba, mint először. Ez kétszer olyan forró volt. Úgy
éreztem, megfulladok. Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam.
Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja:
Még nem vehetlek ki.
Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy
végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A
Mester kivett, és újra a polcra tett.
Egy órával később elém állított egy tükröt és azt mondta:
- Nézd meg magad!
Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek:
- Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én! - hitetlenkedtem. Ez
gyönyörű! Gyönyörű vagyok! kiáltottam
- Szeretném, ha emlékeznél arra, mondta: - tudom, fájt,
amikor
gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz.
Tudom, hogy szédültél, mikor a korongon
forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódsz. Tudom, hogy
elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél, miért teszlek oda,
de ha nem teszem, megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor
bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg,
és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe,
nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős.
Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elképzeltelek akkor,
amikor hozzáfogtam a munkához.
Így formálja Urunk is az életünket. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve,
sikoltozva: ‘Engedj ki!’. Néhányan épp színesedünk, és ez kellemetlen, majd
megőrjít. Néhányan körbe forgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt
kérdezzük:- Mi történik velem? Minden olyan zavaros. De Ő tudja, hogy mit -
miért tesz. Bízz benne!
szerző: Ismeretlen
beküldte: Kindricz Eszter
Vissza a tartalomhoz
Kedves Olvasók!
Megszeretném köszönni, hogy egész éven át szeretettel
olvasták gyülekezeti újságunkat. Köszönjük mindazok szeretetteljes támogatását,
akik cikkeikkel gazdagították az újság tartalmát. Hiszen ez az újság nem jelenhetne meg, ha nem lennének testvérek,
akik idejüket nem áldoznák fel az Úr oltárán, hogy írásaikkal gazdagítsák az
újságunkat. Köszönettel tartozunk azon testvéreknek is, akik a „jókedvű
adakozó”-t megszemélyesítik. Az Úré a dicsőség az adományért, és az
adományozókért. Újságunk 2009-ben is misszió céljából eljut minden család
otthonába. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek
közössége maradjon velünk 2009-es esztendőben is.
(mpe)
Vissza a tartalomhoz
„A ty, dietˇatko, budeš sa
volatˇ prorokom
najvyššieho,
lebo pôjdeš pred tvárou
pánovou, aby si
mu pripravoval cestu,
a učil Jeho lˇud známosti
spasenia, totiž, že náš
Boh odpustí hriechy
zo svojho milosrdného
srdca, s ktorym zhliadol na nás
ako vychádzajúce slnko
z vysosti, aby svietil
sediacim v tme a tôni smrti
s upravil nám nohy na cestu pokoja.
a to diet’atko rástlo a mocnelo
na duchu a bolo na púšti až do
dňa svojho vystúpenia
pred Izraelom.
Evanjelium podl’a Lukáša 1. 76-80
Vissza a tartalomhoz
Felhívás:
Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.
Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala
Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.
Tel: 06-35-360-225
osagard@lutheran.hu
Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet
misjakerzsi@citromail.hu
Internetes változat: Zöld Zoltán
zoldzoli@freemail.hu
