Felel az őszinte bűnvallásra
"Ő
pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az
egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne
jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék" (Jób 33, 27-28).
Ez
az igazság szava, egy istenfélő ember bizonyságtétele, és így egyenértékű egy
ígérettel. Amit az Úr tett és most tesz, azt tenni fogja, amíg a világ áll. Az
Úr keblére ölel bárkit, aki őszinte bűnvallással közelít hozzá, sőt állandóan
keresi azokat, akik vétkeik miatt szorult helyzetben vannak.
Elmerjük
mi is mondani Jób vallomását? Nem vétkeztünk-e mindnyájan személy szerint, hogy
el kellene mondanunk: "Vétkeztem"? Vétkeztem, szándékosan
elferdítettem az igazságot? Vétkeztem és rájöttem, hogy semmi hasznom nem lett
belőle, sőt, az örök kárhozat fenyeget? Ha így van, siessünk ezzel az őszinte
vallomással Istenhez! Ő nem kér ennél többet, de mi ennél kevesebbet nem
tehetünk.
Hivatkozzunk
ígéretére Jézus Krisztus nevében. Ő megszabadít bennünket a pokol előttünk
feltáruló szándékától, életet és világosságot ajándékoz nekünk. Miért esnénk
kétségbe? Miért kételkednénk? Az Úr nem gúnyolja ki az alázatos lelkeket, Ő
komolyan veszi azt, amit mondott. A vétkeseknek bűnbocsánatot ígér. Akik halált
érdemelnek, bocsánatot nyerhetnek nála.
Uram,
én megvallom bűnömet, és kérem, bocsáss meg nekem!
C.
H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
Beküldő: Kindricz Eszter
Vissza a tartalomhoz
HIT vagy pusztai vándorlás
„ Az Úr így beszélt Mózeshez és Áronhoz:
Meddig zúgolódik ellenem ez a közösség? Meghallottam Izrael fiainak
zúgolódását, mert sokat zúgolódtak ellenem. Mondd meg nekik: Életemre mondom-
így szól az Úr -, hogy úgy fogok veletek bánni, ahogyan ti beszéltetek
ellenem!...Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy ott
fogtok lakni, csak Káleb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia…Negyven napig
kémleltétek ki azt a földet, most negyven évig bűnhődjetek, egy-egy napért,
egy-egy esztendőt számítva, hogy megtudjátok mi az, ha én ellenkezem veletek.”
(IV.Mózes Te vajon Kálebként és Józsuéként éled meg, fogadod el Isten
ígéreteit, vagy a nehézségekre, körülményekre nézel, mint a többi tíz kém?
Isten
büntetése hitetlenségükért a negyven éves pusztai vándorlás volt. Ott voltak az
Ígéret földjének határán, de nem Istenre néztek, hanem saját magukra. Nem Isten
szavában hittek, hanem saját ítéletükben. Nem Isten mindenhatóságára
tekintettek, hanem saját elképzeléseikre, korlátaikra.
És
te? Ha az életben vagy az Igében olyannal találkozol, ami nem összeegyeztethető
a te elképzeléseiddel, vajon Istennek hiszel, az Igében bízol, vagy, ami oly
jellemző a mai kor hívőire, könnyebb azt mondanod: „ez csak a biblia korában
volt így, ma már más idők járnak. Isten nem így működik…”
Ki
az Úr az életedben? Krisztus? Vagy te magad? Vajon a láthatóra vagy a
láthatatlanra nézel? Józsué vagy, aki azt mondja: „Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek, az Úr velünk van!”
, feltétel nélkül elfogadja és hisz Isten szavának, nem mérlegeli, mennyire
valóságos, mennyire „felfogható, értelmezhető” az emberi elmével!? Vagy
hitetlenül megállsz az Ígéret földjének határán, és egy csomó ellenérvet
felsorolva, nem tudod elhinni, hogy Jézus tegnap, ma és mindörökké
ugyanaz? Hogy az a Szentlélekben való
mindennapos járás, az
a Krisztussal való
együttmunkálkodás, közösség, ami Pálék idejében a hívők életére jellemző volt,
ma már nem az. Isten megváltozott? Vagy egyszerűen nem tudod elhinni, hogy
Isten mindenható, és az Ő munkálkodása nem feltétlenül „fér bele” a te elképzeléseidbe?
El tudod-e hinni, hogy ma is működhetnek a Szentlélek ajándékai, mert Isten
elküldött minket, hogy tegyünk tanítvánnyá mindenkit szerte a világon, és ez
csupán emberi erővel semmiképp nem megy, csak Isten vezetésével, támogatásával.
Kizárod-e magad hitetlenségeddel, kishitűségeddel, farizeusi magatartásoddal a
Krisztusban teljes életből, a pusztát választva? Tisztában vagy-e azzal, hogy
micsoda ajándék az Atyától, hogy megtérhettél, megismerheted Őt, az élettel és
Igazsággal teli Igével lehet napi közösséged? Örvendezz, hogy hitről hitre,
dicsőségről dicsőségre akar vezetni Istenünk! Munkálkodj, szánd oda magad, adj
hálát, és keresd az Ő tökéletes akaratát minden nap, el is fogadva azt!
„De bizonnyal élek én, és az Úr dicsősége betölti az egész földet. Hogy
mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket
cselekedtem, Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engem immár tízszer,
és nem engedtek az én szómnak: nem látják meg azt a földet, amely felől
megesküdtem az ő atyáiknak, senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak
engem. De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és
tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement vala,
és örökségül bírja azt az ő magva.” (IV.Mózes 14,21-24.)
„Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; ha ugyan Őt megértettétek és Őbenne megtaníttattatok, úgy amint az
igazság a Jézusban, hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert,
mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;. Újuljatok meg a ti elméteknek lelke szerint,. és
öltözzétek fel amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és
valóságos szentségben.” (Efézus
4,20-24.)
Beküldő:D.O.
Vissza a tartalomhoz
E
havi férfikörről: Isten örömére teremtettünk
Ez
Rick Warren Céltudatos Élet című könyvének 8.napi tanításának központi üzenete.
Az alapige:
Jelenések 4.11 „Te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek„
Nem véletlenül vagyunk e világban, Isten, mint láthatatlan tanú, örömmel veszi
tudomásul a megszületésünket, mert azt akarta, hogy éljünk. Miatta és érte
létezünk, az Ő dicsőségére és örömére. Nekünk is az kell, hogy legyen az
életünk célja: örömet szerezni Istennek. Ha ezt teljes értelmünkkel
felfogjuk, akkor nem érezzük magunkat jelentéktelennek, hiszen ez bizonyítja
értékességünket. Isten gyermekei vagyunk. Ahogy a Biblia fogalmaz:”Előre
el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és
tetszése szerint” Isten ellátott bennünket öt érzékszervvel, és még érzelmeket
is adott. Istennek is vannak érzelmei. Olyan kifejezések szerepelnek a
Bibliában, hogy Isten szomorkodik, féltékeny, haragszik, megkönyörül, örül,
elégedett. Pont úgy, mint mi emberek. Ebből is látszik, hogy az Ő képére
teremtettünk. Ezért kell nekünk elérni azt, hogy Isten gyönyörködjön bennünk,
mert „
Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az Ő szeretetében bíznak.”
Ha így cselekszünk, akkor imádjuk őt. Az istenség imádata antropológusok /embertannal
foglalkozó személy/ megfigyelései szerint egyetemes emberi késztetés, amelyet
maga Isten épített be zsigereinkbe. Ha nem Istent imádjuk, akkor az Ő helyére
oda kerül valaki vagy valami. Isten megkívánja az imádatot! Ahogy Jézus mondja:
„Mert az Atya … imádókat keres magának. „ Mi is az Isten imádat ? Van
akinek az istentisztelet, az éneklés, imádkozás vagy a prédikáció meghallgatása
jut eszébe. Van aki ceremóniákra, úrvacsorára, gyógyulásra, csodákra,
eksztatikus élményekre gondol. Ezek valóban részei lehetnek, de az Isten imádat
több ennél. Az Isten imádat egyfajta életforma, mint ahogy Jézus Krisztus követése
is egy életforma. Tehát az istenimádat sokrétű lehet. „
mindent amit csak szóltok , vagy cselekedtek az Isten dicsőségére tegyétek.” , Minden tevékenységünk átalakulhat
istenimádattá, ha azzal Istennek akarunk örömöt szerezni.
Hogyan
tehetünk mindent Isten dicsőségére? Úgy ahogy a Biblia mondja, hogy:”
Valamit tesztek, lélekből cselekedjétek,
mint az Úrnak és nem az embereknek.” Ez az Istent dicsőítő életforma
titka. Mindent úgy végezni, mintha Jézusnak tennénk, és az Ő jelenlétének
tudatában hajtjuk végre. Szívből és ne
színből szolgáljunk Istennek, szenvedélyes lelkülettel és életünk teljes
odaszánásával.
Böjti
időszakba értünk. Ez az önvizsgálatok ideje is. Gondolkodjunk el azon, hogyan
is állunk Istennel. Mi van a szívünkben. Vessünk el mindent, ami Isten és
közénk állhat, nehogy azt mondja Isten: „ Ez a nép
csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van
tőlem. Istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat.”
Beküldte:
Lackovszki Zoltán
Vissza a tartalomhoz
E havi asszonykörről:
Folytattuk könyvünk és életünk tanulmányozását. A
következő rész címe: Gyermekkorban megtört szívek.
Ezek a részek a gyermekkorban történt lelki
sérülésekkel foglalkoznak.
Tudnunk kell, hogy Isten nem kicsinyli le a dolgokat,
melyek megtörték szívünket. Nem azt gondolja, milyen szánalmasak vagyunk, mert
néhány dolog megbántott bennünket. Időnként, azért enged meg fájdalmakat az
életünkben, hogy azokon keresztül növekedjünk, nem pedig azért, hogy ne is
vegyünk tudomást róluk.
Jézus nagyon szereti a gyerekeket
1. A gyermekek Krisztus szeme fényei / Máté 18,2 /
2. A gyermekeket egyedülállóan kíséri Krisztus /Máté
18,5/
3. A gyermekek bántalmazása olyan, mintha azt személyesen
Krisztussal követnék el. / Máté 18,6 /
4. Krisztus sohasem a bántalmazás szerzője.
A Biblia azt tanítja, hogy néhány nehézséget
kimondottan Isten rendel el fejlődésünk, megtisztulásunk céljából. A gyermekek
bántalmazása nem ezek közé tartozik ! – de engedi megtörténni őket
Isten Igéjének egyik legfelszabadítóbb gondolata az,
hogy az élet rosszából Isten jósága eredhet. Isten megígérte, hogy mindenből
amivel találkozunk jót fog kihozni, ha
szeretjük Őt és megengedjük hogy azt az Ő céljaira használja. /Róm.8,28/
Azt hiszem, hogy mindenki akit elnyomtak gyerekkorában
tanúsíthatja, hogy annak eredményeként bizonyos bűnök iránti hajlandósága
drámaian megnőtt.
A gyógyulás részeként viszont felelősséget kell
vállalni a saját bűnökért attól függetlenül, hogy egy másik személy cselekedeti
vezettek ahhoz.
Bármi sérelmet ami veled történt, látott Isten, és Ő
fogja ügyedet megvédeni./ Jer.sir. 3.58-59 /
Az elkövetőnek való megbocsátás azt jelenti, hogy
ügyemet átadtam Krisztusnak, hogy szabad leszek a keserűség és vád folyamatos
terhétől. Amit az ellenség a legkevésbé szeretne az az, hogy szabad legyél!
A gyermekek ellen elkövetett bűnök a
sátán mesterkedései. Ő örömét
leli a botrányban, főleg ha azok hívőket érintenek,
mert el akarja rontani bizonyságtételüket. Távol akarja tartani az embereket
attól, hogy elfogadják Krisztust, mint megváltót.
Barátom nem az
határoz meg téged, ami veled történt, avagy amit tettél. Az határoz meg, hogy ki vagy Krisztusban. Te Isten szeretett gyermeke
vagy!
Gyermekem már azelőtt szerettelek, hogy megszülettél volna.
Én formáltalak anyád méhében, és tudtam mi lesz az első és utolsó szavad. Ismertem minden
nehézséget, amivel neked szembe kellett nézned. Mindegyikben veled szenvedtem.
Még azokban is, melyekben te nem szenvedtél velem. Tervem volt az életeddel
mielőtt megszülettél. A terv
nem változott meg, attól függetlenül, hogy mi történt veled, vagy mit tettél.
Nem engedtem olyan bántalmazást az életedben, melyet nem használhatnék az
örökkévalóságra. Megengeded? A te igazságod nem teljes, hacsak nem az én
Igazságom tükrében nézed azt. A történeted örökre befejezetlen marad…..amíg meg
nem engeded, hogy elvégezzem az én feladatomat a fájdalmaddal. Hagy
tökéletesítsem azt, ami aggaszt téged.
Maradok:
Hű Atyád
Beküldő: Nagy
Tiborné
Szeret az Úr,
azért nincs még végünk,
Mert nem fogyott
el irgalma:
Minden reggel
megújul.
Nagy a Te hűséged!
Az Úr az én osztályrészem
-
mondom magamban -, ezért Benne bízom.
/ Jeremiás
siralmai 3, 22-24 /
Vissza a tartalomhoz
Gyerekeknek:
Kis ember a nagy fán
(Lukács 19,1-10.)
Élt Jerikóban egy nagyon gazdag ember, akit Zakeusnak
hívtak. Azon a környéken ő volt a vámszedők közt az első. Rengeteg pénzt
keresett magának és a rómaiaknak. Emiatt viszont nem szerették őt a zsidók, és
zsugori árulónak nevezték. Jézus épp Jeruzsálembe tartott, és Jerikón is áthaladt.
Az utcákon hatalmas tömeg gyűlt össze. Mindannyian Jézusra vártak, hogy hangos
kiáltással üdvözölhessék, amikor odaér. Zakeus is ott volt a tömegben. Igen,
ám, csakhogy Zakeus aprócska ember volt, mindenki magasabb volt nála a
tömegben, ezért semmit sem látott. Így aztán elhatározta, hogy felmászik egy
fára. Felhúzta magát a legalacsonyabban fekvő ágra, majd egyre feljebb kúszott.
Az sem érdekelte, hogy az emberek észreveszik és kinevetik érte. Őt csak az
érdekelte, amit hallott, hogy Jézus a vámszedők barátja. Látnia kellett Jézust,
bármi áron! Hirtelen a fánál tolongó emberek éljenezni kezdtek, Zakeus pedig
megpillantott egy embert, ahogy feléjük tartott a poros úton. „Vajon ő Jézus?
Á, szóval ő a názáreti Jézus!”- gondolta magában. A tömeggel együtt Zakeus is
éljenezni kezdett. De hirtelen torkán akadt a hang. Ahogy Jézus elment a fa
alatt, felnézett egyenesen Zakeusra! A vámszedő meg sem tudott szólalni. Tágra
nyílt szemekkel, szótlanul bámulta Jézust. Sosem látott még olyan szemeket,
amelyekkel Jézus nézett rá. Egyszerűen nem tudta levenni a szemét Jézusról.
Ekkor Jézus így szólt hozzá: „Zakeus, mássz le gyorsan a fáról, mert ma este a
te vendéged vagyok!” Zakeus annyira meglepődött, hogy majdnem leesett a fáról!
Sietve lemászott, és a házához kísérte Jézust. Az emberek összesúgtak a hátuk
mögött: „Nézd csak! Ez a Jézus megint bűnösökkel barátkozik!” Miután Zakeus
betessékelte Jézust az otthonába, egy ígéretet tett: „Itt és most ünnepélyesen
megígérem, hogy mostantól fogva a keresetem felét a szegényeknek adom. És
négyszeresen adom vissza az embereknek azt, amit elcsaltam tőlük.” Zakeus
lehajtott fejjel állt. Tudta, kicsoda Jézus. Készen állt, hogy új életet
kezdett Jézusért. Jézus pedig így válaszolt: „Zakeus, üdvözültél ma te is és az
egész családod! Ezért jött az Emberfia. Azért jöttem, hogy megmentsem az
elveszetteket és a nyomorultakat.”
Miért szerette volna Zakeus mindenáron látni Jézust?
Vissza a tartalomhoz
Építsd a bárkát!
Nagy változások idején Isten rendkívüli dolgokat tesz.
Noé élete minta a mostani időkre. Őrültnek tartották, de ő csak folytatta a
kalapálást. Míg mások nevettek, ő épített. A Biblia és az Egyház szinte minden
szereplőjét, aki megelőzte a korát, üldözték, kinevették és megverték, néha meg
is ölték.
Így ne lepődj meg, ha az emberek kinevetnek és
kicsúfolnak az evangéliumért. Ha azt akarod, hogy Isten használjon az utolsó
időkben, akkor engedelmeskedj, és építsd a mentőcsónakod. Jó lenne, ha
megtanulnánk a leckét Noé életéből:
-
azonnal és
feltétel nélkül engedelmeskedett Istennek, bár Isten csupa olyan dolgot mondott
neki, ami addig nem fordult elő a világtörténelemben. Mert újat és mást
mondani! Akkora bárkát építeni pedig, amelyben elfér a családja és 2-2 minden
állatfajból, nem csak képtelenségnek, hanem egyenesen őrültségnek tűnt.
Hitben járt, nem látásban (2Kor 5,7). Ha a múlt
tapasztalataira, a kor ismereteire és körülményeire nézett volna, a bárka soha
nem épült volna meg.
-
Nem pocsékolta az
idejét sajnálkozásra az idejét a megszakadt világi barátságok felett.
-
Kizárólag arra a
feladatra összpontosított, amelyet az Úr kijelölt számára.
-
Pontosan úgy
építette meg a bárkát, ahogyan Isten elrendelte.
-
Kitartott,
mindvégig állhatatos maradt, hogy a családját megmentse.
Ha Noé tudott Istennel járni egy istentelen
korszakban, akkor ez nekünk sem lehetetlen. Istennel kell járnunk, hogy, mint
Noé, igazak legyünk ebben a nemzedékben (IMóz6,9), tökéletesek, érettek és
nyitottak Isten felé.
Mi ma a bárkánk? Mi a mai menekülés? Hogyan tudjuk
betölteni az elhívásunkat egy ilyen gonosz világban? A mai bárka a Szent
Szellemben járás. Szent Szellemben járva, az Úr kenetével élve, igazán és
tisztán élhetünk a kortársaink között, és együtt járhatunk Istennel –
függetlenül attól, ami körülvesz minket.
A Szent Szellemben járás nem javaslat. Ez az a pont,
ahova Isten hív minket, éppen úgy, ahogyan Noét és családját is az életre hívta a bárkában Jegyezd meg azt is, hogy Noé pontosan Isten
leírása szerint építette meg a bárkát.. Mi lett volna, ha egy kicsit változtat?
Például, ha egy luxusjachtot épít az Úr bárkája helyett? Talán szerette volna
magával vinni néhány barátját? Mi történt volna? A luxushajó elsüllyedt volna:
a világi barátokkal teli alkotmány léket kapott volna. Csak az Úr bárkája marad
meg. Az első lépés az életed Szent Szellemben való felépítéséhez az éhség
Istenre. Ha nem éhezed Istent, nem is tudod keresni a Szent Szellemet. Ha
rendszeresen jársz kenet alatt levő Istentiszteletre és Igével táplálod
szellemed, megjön az étvágyad! A Szent Szellemben kell járni otthon, a munkahelyeden
– ahol éppen vagy. Amikor egyedül vagy, esetleg hétköznapokon a családoddal,
érzel-e szellemi éhséget Isten után? Miért olvasol Bibliát? Mert magára Istenre
inkább kíváncsi vagy, mint a TV-re, egyéb könyvekre vagy bármilyen időtöltésre?
Persze azt is mondhatod: „Szeretem Istent, de ez az
egész már sok nekem! Engem már megváltott, jó gyülekezeti tag vagyok, fizetem a
járulékot is, még a kórusba is beállok – de ezzel nálam el is van intézve.
Ennél többet nem teszek.”
Így viszont nem készül el a bárka. Ez megalkuvás.
Néhányan azt gondolják, ez a tessék-lássék kereszténység maga a Szellemben
járás. Ezért nem is ismerik meg a Szent Szellemet, amikor jelen van. Jézus azt
mondta: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők
megelégíttetnek.” (Mt 5,6)
Újjászületésed után a barátaid a bűn trágyagödrében
furcsának tartanak téged, amiért kijöttél és megmosakodtál. A keresztény életben
van egy másik gödör is, még ha nem is a testi, fizikai bűnökkel van tele.
Színültig van a vallásos hagyományok és az emberek rendelkezéseinek sarával.
Színültig van önigazultsággal, pletykálással, a pásztor kritizálásával, más
keresztények miatti háborgással és panaszkodással. Tele van az okoskodás
gőgjével, amely szerint csak a te elképzeléseid a jók, és azokat is magaddal
próbálod rántani, akik máshogy élnek.
Kevés idő van hátra! Nem lehet szórakozni, vagy egy
másik hajót építeni, majd utána újrakezdeni. Nem lehetünk szentségtelenek,
tisztátalanok és gonoszok, a saját testünk vagy lelkünk kívánságait követők. Ha
nem jól építed meg a bárkád, félig testi lesz, az út nehezebb részénél léket
kap. Maradjunk tökéletesen engedelmesek Isten elhívásához. Lelkesedve, hogy
végezhetjük az Úr munkáját!
Amikor észreveszed, hogy változás zajlik az életedben,
ne sírd vissza azokat a régi dolgokat, amiket Isten már nem akar, hogy meg
tégy. Ez ugyanolyan, mint a természetes életben az öregedés. Ott is elérsz egy
pontra, ami után már nem ugyanúgy végzed a dolgaidat.
Pontosan ez történik az Egyházzal. Az egyik korból
kinőve egy másikba lép, a múltban történteket maga mögött hagyva. Azok, akik
nem lesznek hajlandók együtt növekedni, le fognak maradni a hajóról.
Az egyháztörténelmet végig ez jellemezte, ezért ma
sincs ebben semmi különös. Mindig voltak olyan emberek, akik együtt akartak
járni Istennel, és azzal az árral akartak úszni, aminek folyását Ő vezérelte
De mindig voltak olyanok is, akik a változást, illetve
Isten különböző kezdeményezéseit leblokkolták. Ez az egyik oka annak, hogy ma
olyan sokféle felekezet van. Luther szakított korának konszolidált egyházával,
és megalapította azt a felekezetet, amelyet ma lutheránus egyháznak nevezünk.
Ha tanulmányozod a történelmet, megláthatod, hogy esze
ágában sem volt kiszakadni a katolikus egyházból. Benne akart maradni, de
kitagadták, és eretneknek bélyegezték.
Luther hitte, hogy kegyelemből üdvözülünk, hit és nem
cselekedetek által (Ef 2,8-9). Akkoriban azt hirdetni, hogy az igaz hitből él,
eretnekségnek minősült, de ma már nincs így. Luther gondolatait a hit igazsága
miatt tömegek tették magukévá az életüket fenyegető veszély ellenére. Az igazat
akarták tudni Istenről, és nem számított, mit beszél az elfogadott felekezet.
Az egyháztörténelem egy másik nagy alakja John Wesley.
Mikor első ízben szakított a megszokott renddel, egyik templomban sem
prédikálhatott. Az egyházi világ nem szerette őt. Az életet hirdette, és ezrek
születtek újjá a szolgálata alatt. Ebből nőtt ki a metodista egyház. Sok új
felekezet azért alakul, mert az emberek többet ragadnak meg Istenből, és
továbbra is vele akarnak tartani, míg mások a megszokott kerékvágást
választják. Azok, akik nem változnak meg, félnek vagy egyszerűen csak lusták. A
változás mindig munkát, kihívást és növekedést jelent. És sokan nem szeretik
ezt. Következésképp kimaradnak Isten munkájából. Nem tudom, te hogy vagy vele,
de én mindabban benne akarok lenni, amit Isten cselekszik. Ez nem azt jelenti,
hogy így könnyebb lesz a dolgod, sőt! Mivel sokan nem értik a Szent Szellem
kenetének kiáradását, vissza akarnak vonulni egy kényelmes helyre, hogy
átvészeljék az utolsó időket. A kereszténység nem passzív sport. Nem az a
dolgunk, hogy elterpeszkedjünk, míg az elragadtatás el nem jön. Szégyelljük
magunkat, ha valaha is így gondolkodtunk. A tohonyaság bűn, akár lázadásból,
akár fásultságból akár félelemből ered. Isten ma is olyanokat keres, akik
hajlandók beszállni az Ő arénájába, és csatázni azért, hogy a céljait
előmozdítsák fontos megértenünk, hogy az idők és évszakok változnak – mint
mindig is – a szellemi világban, és szükséges együtt haladnunk velük. Ha
belevetjük magunkat az események közepébe, akkor nem lesz olyan nehéz.
De ha megpróbálunk lustálkodni,
kitérünk vagy ellenkezünk Isten munkájával, nagyon nehéz lesz.
(Roberts Liardon: Az utolsó lépés c.
könyvéből)
Beküldő: D.O.
Vissza a tartalomhoz
Ha szívem néha elszorul, rosszkedvnek árnya
rám borul,
S talán egész csekély az ok, kár, hogy rá
gondolok,
Szólok hamar: a bút feledd, szerezz
magadnak új szívet,
Mert rossz kedélyt s a búsulást az ördög
adja lásd.
S az Úr Jézus eszembe jut, ki mindig
vigasztalni tud
És szól, míg húsvét fénye kel: Miért
csüggedtek el?
S ez bennem egy kis dalt fakaszt, halkan
dúdolni kezdem azt,
Míg áttör bún és bánaton, s harsogva zeng
dalom.
S a hang amint jobban dagad, az Úr
mélyebben megragad,
S ott van vele szívembe már a fényes
napsugár.
Így, hát, ha búra vón okom, Jézust dalolva
elfogom.
Boldog szív, mely nem ejt panaszt, dallal
kiűzi azt!
Ez az ének nagyon régóta a kedvenceim közé tartozik, de
nagyon sokáig nem gondoltam rá. Az elmúlt nyáron került újból előtérbe, nagyon
sokszor jutott eszembe, mivel az az időszak egy nehéz része volt az életemnek.
Sokszor voltam szomorú, kedvtelen és akkor megvigasztaltak ezek a sorok. Én azt
kívánom mindenkinek, hogy valósuljon meg életünkben ez a dalocska.
Beküldő: Kindricz Tünde
A kereszt
alja lábnyomokkal,
Könnyel és
megbocsátott bűnnel van tele.
A kereszt
alatt mindig dönt az ember
Jézus
mellett – vagy éppen Ellene
Vissza a tartalomhoz
Óvjuk őket
Egy tanulmány, amelyben tizenegy-tizenöt éves
kamaszoknak és szüleiknek tettek fel kérdéseket, azt mutatja, hogy ebben az
időszakban a barátok és a társak szerepe növekszik, A tanulmány továbbá
megállapítja, hogy a kiskamaszok keresik egymás társaságát, ragaszkodnak
egymáshoz,és ha nem tölthetnek elég időt barátaikkal, sérülés éri őket,
Ebből az információból hajlamosak vagyunk két téves
következtetést levonni: 1. abarátok hatása veszélyezteti az egészséges fejlődést; 2. amilyen mértékben
közelednek a gyerekek a barátaikhoz, olyan mértékben távolodnak el szüleiktől.
A valóság az, hogy a társas kapcsolatok
elengedhetetlenek kamasz gyermekünk egészséges fejlődéséhez. Ezekben a
kapcsolatokban a gyermekek rengeteget tanulnak egymástól az értékekről, az
erkölcsről,a nemi szerepekről, az agresszió megfékezéséről és egy csomó más
dologról. Egymással való kapcsolatukban fejlődnek, és így alakul ki
felelősségérzetük is.
Ha a második téves következtetést vizsgáljuk,
nevezetesen, hogy amint a gyermekek társaikhoz közelednek, eltávolodnak
szüleiktől, úgy találjuk, hogy a kiskamaszok valóban függetlenné akarnak válni
szüleiktől. Ez az érési folyamat egészséges és természetes velejárója. De annak
ellenére, hogy tizenegy-tizenöt éves korban nő a társak befolyása , a szülőké
pedig csökken, a szülők hatását soha nem fogja túlszárnyalni a barátok hatása.
Amikor megkérdezték a kiskamaszokat, kihez fordulnának
tanácsért, egyöntetűen azt felelték, hogy mindenekelőtt a szüleikhez. Nagyobb
érték számukra, ha szüleik büszkék rájuk, mint az, hogy barátaikat megtartsák.
Ha a gyermekek azt akarják, hogy szüleik büszkék legyenek rájuk, miért szednek
kábítószert? Miért látja veszélytelennek végzős egyetemistáink 42%-a azt, hogy
minden hétvégén öt pohár szeszes italt
megigyon? És miért szív ezeknek az utolsó éves hallgatóknak 26%-a marihuánát?
Nekünk kell megtalálnunk a választ arra, hogy miért
kábítószereznek gyermekeink. Nem lehet annyival elintézni a dolgot, hogy mások
gyermekeit kikiáltjuk bűnbaknak és a fiziológiai függőséget megszüntetjük.A probléma sokkal mélyebben gyökerezik,
mint a fizikai függőség. Amikor drogproblémával állunk szemben, az egész
gyermeket kell figyelembe venni, életének minden egyes területét meg kell
vizsgálnunk. Nem tudok egyszerű receptszerű választ és megoldást kínálni, de
remélem hogy a könyv elolvasása megoldást kínál minden szülőnek és gyermeknek,
hogy elinduljon a gyógyulás felé, és tisztán lássa a kábítószerrel kapcsolatos
körkérdést.
Szeretettel ajánlom Dr.Ross Campbell könyvét minden
szülőnek
Vissza a tartalomhoz
Jó reggelt
Olyan furcsán alakult minden, a
nagy terv nem ez volt,
A mennyei forgatókönyv valami
egész másról szólt,
Létrejött sok egyház, a millió
kis közösség,
Ugyanarról beszélünk, mégis oly
sok a különbség.
Jó reggelt Isten drága népe,
gyorsan ébredj föl,
Eljött a kellemes nap végre,
minket vár a föld,
Mondjuk el a jó hírt: Jézus
Krisztus él,
Jöhet a vőlegény a szép
menyasszonyért.
Régebben úgy gondoltuk még a
barát is ellenség,
Mindentől elzárkóztunk, nem volt
közöttünk egység.
Keressük meg egymást, és ne
mondd, ez nem érdekel,
Hisz régen nem az számít, milyen
egyházat képviselsz.
Jó reggelt Isten drága népe,
gyorsan ébredj föl,
Eljött a kellemes nap végre,
minket vár a föld,
Mondjuk el a jó hírt: Jézus
Krisztus él,
Jöhet a vőlegény a szép
menyasszonyért
Beküldő: Kindricz Eszter
Vissza a tartalomhoz
Tized? – Igen!
„
Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”
/Márk 12,17/
Gyülekezeti presbiteri üléseink talán leggyakrabban
előforduló napirendi pontjai az anyagi ügyek: miből fedezzük az alkalmazottak
bérét, a működési költségeket, az épületek karbantartását. A nagyobb
gyülekezetek még egyensúlyban tudják tartani költségvetésüket, a gyengébbek
azonban – a jelen körülmények között – képtelenek erre, csak külső, többnyire
egyházkerületi vagy országos egyházi támogatással tudnak működni. De az
országos egyháznak is egyre szűkülnek az anyagi keretei, folyamatosan csökken a
külföldi segély és az állami támogatás összege is. Nem járnak észrevehető
eredménnyel egyházunk vezetőinek az egyháztagokat nagyobb áldozatkészségre
ösztönző felhívásai sem. Egyházunk népe nem érzékeli a helyzet súlyosságát, úgy
tesz, mintha nem kellene komolyan venni ezeket a jelzéseket. Pedig komolyan kell
vennünk: az egyháznak anyagilag is folyamatosan saját lábára kell állnia.
Milyen sokszor előfordul velünk, hogy lekicsinylően
szektának nevezzük a történelmi egyházakhoz nem tartozó hívő, aktív keresztyén
közösségeket. Tudom, a tanításukban, gyakorlatukban vannak olyan tételek,
amelyekben különbözünk, de a gyülekezet terheinek hordozásában követhetnénk a
példájukat. Ők ugyanis komolyan veszik az Úrnak a tized megadására vonatkozó
parancsát, így aztán általában nem szorulnak rá külső támogatásra. Nem tudnánk
őket legalább ebben a dologban követni? Lehetetlennek tartjuk, hogy a
PÉNZTÁRCÁNK is megtérjen? Vagy pedig evangélikus öntudattal elutasítjuk ezt a
lehetőséget, hiszen nem vagyunk mi zsidók, szekták vagy törvényeskedők, hogy
tizedet adjunk a kapott javainkból.
Evangélikus gyülekezeteinkben nem szoktunk a tized
fizetéséről beszélni. Próbáljunk meg az Úr Jézus szavain tájékozódni. Amikor a
farizeusok tőrbe akarták csalni kérésükkel: Szabad-e adót fizetni a császárnak,
vagy sem? Jézus rávezeti a képmutatókat a dénáron levő császárképre mutatva:,
„Adjátok meg tehát a császárnak ,ami a császáré, és Istennek , ami az Istené.”
/Mt.22,21; Mk.12,16/ Rajtunk, embereken az Isten képe van, hiszen az Ő
képére teremtettünk, és mi nem
kevesebbel tartozunk Istennek, mint teljes
magunkkal és mindenünkkel, ha a mi Urunkat akarjuk követni.
Gondoljunk csak a gazdag ifjúra, aki a parancsolatokat
ugyan megtartotta, de vagyonáról nem tudott lemondani az Úr követése érdekében.
Ha mi elhatározzuk, hogy minden jövedelmünk tizedét az
Úrnak adjuk, akkor nagyon fontos, hogy ezt Isten iránti szeretetünkből tegyük
tudva azt, hogy ezzel nem lehet megvásárolni az üdvösséget. /a gazdag ifjú és a
templomban imádkozó farizeus példája/.Isten parancsolata a tized adása a
választott nép számára,” A föld minden tizede az Úré, a földnek a
szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az Úr szent tulajdona az”
/3.Móz.18.26/. Még a lévitáknak is szól: „…ajánljátok föl a tizednek a
tizedét ajándékul az Úrnak”: /4.Móz.18.26/.. 5.Mózes 14,23bében
hozzáteszi az ige: „Így tanuld meg félni Istenedet, az Urat mindenkor!” A
babiloni fogságból hazatértek Nehémiás vezetésével írásbeli pecsétes
megállapodást kötöttek a törvény megtartására: „NEM FOGJUK ELHANYAGLNI ISTENÜNK HÁZÁT!” /Neh.10,40b/
Ez jel lehet, hogy nekünk fontos az Isten háza és a
gyülekezet. Az Istennek szánjuk, de a gyülekezet közösségének életéhez tartozó
szükségeket fedezi. Fontos hogy legyen megélhetése az Isten szolgáinak, legyen
méltó helye az ige hirdetésének, hogy az valóban az imádáság háza legyen, és az
egyház be tudja tölteni küldetését.
A gazdag Istené minden kincs ezen a földön, nekünk
pedig nagy lehetőségünk hogy a Tőle kapott javainkból részt adjunk az ő nevének
dicsőségére. Ígéret is fűződik hozzá.”Hozzátok be a raktárba az egész tizedet,
hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem .- mondja a
Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást
árasztok rátok., elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek
termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban – mondja a Seregek Ura.
Boldognak mond benneteket minden nép, mert gyönyörű lesz országotok.”/Malakiás
3.10-12/
Vigyázat , ne akarjuk az Istent becsapni! /Anániás,
Apcs. 5,3/ Ha egyszer elhatározzuk, hogy jövedelmünk tizedét az Úrnak adjuk,
legjobb, ha jegyezzük, nehogy elfelejtsük. Ne legyen kifogás, ha kevés, de az
se, ha sok, amit Neki szánunk!” Semmit nem hoztunk a világba, nem is
vihetünk ki semmit belőle”/1.Tim.6.7/. semmink nincs ,amit ne tőle
kaptunk volna, még a szívdobbanásunk is az Ö ajándéka.
A legjobb befektetés az, amit neki adunk. A bankok
meggazdagodnak rajtunk, a tőke is bizonytalan utakon tűnik el. Minket azonban
Istenünk tart jól a neki adottból is, megáldja gyülekezetünket, megőrzi
életünket, üdvösségünkre szolgáló ajándékot ad.
Egy rövid történet, az életünkből: A háború után, a
40es évek végén, amikor Balaton Aliga parti övezetét kisajátítva pártüdülővé,
zárt területté alakítottak, nem volt megközelíthető és rendeltetésének
megfelelően használható a Balaton Aligai református templom. Azokban az években
– mintegy 40 évig – a nyári hónapokban vasárnap délutánonként a Drenyovszky
család balatonvilágosi nyaralójában voltak az Istentiszteletek a siófoki
evangélikus és a Balatonfőkajári református lelkészek szolgálatával. A 8o-as
évek közepén egyik év elején fiaink azzal a javaslattal álltak elő, hogy az
istentiszteletek zenei részének támogatására vegyünk a gyülekezet számára egy
villanyorgonát. Az árát úgy gyűjtsük össze, hogy a család minden tagja
jövedelmének/fizetés, ösztöndíj, munkadíj/ 10%-át egy közös borítékba teszi. A
szükséges összeg összegyűlt. Mivel azt tapasztaltuk, hogy normális életünk
anyagi szükségleteinek fedezéséhez jövedelmünk 90%-a is elég, a 10%-át azóta is
félretesszük, és gyülekezeti ,egyházi célokra adjuk. Jó szívvel merjük másnak
is ajánlani, adják vissza jövedelmük 10%-át az Úrnak, meglátják, áldás lesz
rajta.!
/Győriné dr. Drenyovszki Irén és dr. Győri József
írása megjelent a HÍD c. missziós magazinban 2005-ben/
Beküldte:mpe
„Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek
atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. Ne
gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a
gazdagságot! Hanem gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság
megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak”./5
Mózes 8.16-18/
Mindennek megvan a maga ideje
Mindennek megszabott ideje van,
Megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek,
És megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek,
És megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek,
És megvan az ideje a gyógyításnak.
Megvan az ideje a rombolásnak,
És megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak,
És megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak,
És megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának,
És megvan az ideje a kövek összerakásának.
Megvan az ideje az ölelésnek,
És megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek,
És megvan az ideje az elvesztésnek.
Megvan az ideje a megőrzésnek,
És megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek,
És megvan az ideje a megvarrásnak.
Megvan az ideje a hallgatásnak,
És megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek,
És megvan az ideje a gyűlöletnek.
Megvan az ideje a háborúnak,
És megvan az ideje a békének
/ Prédikátor 3.1-8 /
Vissza a tartalomhoz
Felhívás:
Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.
Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala
Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.
Tel: 06-35-360-225
osagard@lutheran.hu
Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet
misjakerzsi@citromail.hu
Internetes változat: Zöld Zoltán
zoldzoli@freemail.hu
