Örüljetek az
Úrban mindenkor
„Örüljetek
az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek
ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és
könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az
Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg
fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Továbbá,
Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak
igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha
van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket
tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat
cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.” Filippi 4,4-9.
Nehéz,
szomorú helyzetben is Isten Igéje kell, hogy vezessen, ha Benne hiszel! Ha nem
Istenre nézünk bizalommal, hittel, hálaadással, hanem emberi, testi
gondolatokba süppedünk (félelem, aggályoskodás, kétségbeesés, harag, vádlás,
stb) könnyen letérhetünk Isten útjáról, és tudjuk, hogyha nem az Ő kezére
hagyatkozunk, megszomorodhatunk, elcsüggedhetünk, közönyössé válhatunk, úgy
érezzük, mintha „minden összeesküdött volna ellenünk”, mintha „kiszáradtunk” volna.
Nem értjük, miért estünk ki az Úr kegyelméből!?
Pedig – és ezt saját tapasztalatból írom, nem kis veszteség után – azt
mondja az Ige: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem hálaadással imádságban
tárjátok kéréseiteket Isten elé” Fil.4,6. És „akik Istent szeretik, azoknak
minden a javára van” (Róma 8,28)
Emberileg
ez nehéz. Főképp, mert egy olyan világban élünk, melynek a fejedelme a Gonosz,
és nehéz elfogadnunk, hogy nem a mi elgondolásunk, elképzelésünk a feltétlen jó
és igaz út. De Isten nem kér tőlünk olyat, amihez ne adna erőt. Tudja, hogy „A
keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik
nem hisznek, de
nekünk, akik megtartatunk, Isten ereje”
(1.Kor.1,18)Lássuk meg az Ő formáló kegyelmét életünk nehéz
helyzeteiben is!
Két út áll előttünk, hívők előtt: - hagyni, hogy a körülmények elvonják
figyelmünket Róla, megszomorodni,
emberi, testi módon
megélni azt, és esetleg „kiszáradni”, hiszen értelmünk nem fogja fel sokszor
Isten útjait (Ézs.55,9.) – vagy ekkor
is szeretettel, bizalommal felé fordulni,
kutatni az Igét és átadni magunkat a Szentléleknek, hadd öntözze meg élő vízzel
a szívünket! (Zsolt.66,9.,Jer.7,8. )
Így
a szívünk, melybe az Úr új magot helyez, nem kiveti azt, mint a kiszáradt
talaj, hanem dús termőföldként befogadja és ott azonnal növekedésnek indulhat!
Ha mi valóban Krisztusra, az Igére alapozzuk az életünket, és az alapján
gondolkozunk és élünk, Istent dicsérve, nem zúgolódva, panaszkodva, akkor
„Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni
szíveinket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban”Fil.4,7.
Beküldő:
D.O.
Vissza a tartalomhoz
Imádkozni a hatalomban
lévőkért
Buzdítalak
azért, hogy mindenek előtt tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások,
hálaadások minden emberekért, királyokért és minden hatalomban lévőkért, hogy
csendes és nyugodalmas életet élhessünk, teljes istenfélelemmel és
tisztességgel. / 1.Tim.2.1-2 /
Figyeljük
meg Pál azt mondja, hogy „mindenek előtt„. Azaz mielőtt imádkozunk magunkért és
a családunkért imádkoznunk kell minden emberért és mindazokért, akik hatalomban
vannak. Ha az Igének megfelelően imádkozunk és az első helyre tartozó dolgokat,
tesszük az első helyre, az mindig eredményt hoz.
Ahogy
imádkozunk a hatalomban lévőkért, a Biblia azt mondja, változást hozunk létre a
világ nemzeteiben: „hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk,…”
Igen, vannak népek és városok fölött uralkodó szellemek, amik befolyásolják a
hatalomban lévő embereket. Bár nem tudjuk egyszer és mindenkorra „ledönteni”
ezeket a démoni erősségeket, ahogy imádkozunk a népek vezetőiért,
meghiúsíthatjuk és működésképtelenné tehetjük az ördög stratégiáját itt a
földön, és ezáltal Isten szándéka győzedelmeskedhet.
De
a hatalomban lévőkért való imádkozás nem azt jelenti, hogy kedvenc pártunk
politikusaiért imádkozunk, hogy ők kerüljenek hivatalba. Egyedül politikai párt
alapján nem tudjuk megítélni, hogy a legmegfelelőbb egy vezető szerep
betöltésére népünk életében. Tehát a kormányunkért mondott imánkban nem
személyekkel kell foglalkozni, csak azért kell imádkoznunk, hogy a megfelelő
jelölt kerüljön a megfelelő hivatalba. Mindegyikünknek lehet saját véleménye
arról, ki a megfelelő jelölt egy hivatalra, de biztosan csak Isten tudja.
Nekünk csak azért kell imádkozni, hogy Isten a saját elképzelése szerint
léphessen
Isten
azt akarja, hogy imádkozzunk a hatalomban lévőkért, így béke lesz a
nemzetünkben. Akkor zavartalanul hirdethetjük az evangéliumot. Amíg az ördög
felfordulásban tartja a nemzeteket, nem élhetünk csendes, nyugodt életet és nem
hirdethetjük akadálytalanul az evangéliumot a föld legszélső határáig.
„
Végezetre imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és
dicsőíthessék, amiként tiköztetek is. É hogy meneküljünk meg az alkalmatlan és
gonosz emberektől. Mert nem mindenkié a hit!” /2.Thesz.3.1-2/
Tehát
a legfontosabb ok, amiért Isten azt akarja, hogy imádkozzunk a nemzetek
vezetőiért az, hogy így hirdeti lehet az evangéliumot, és az emberek
kiszabadulhatnak a sötétség királyságából. Isten terve és célja a Gyülekezet
számára az, hogy minden népnek hirdesse az evangéliumot: „És az Isten országának ez az
evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek és
akkor jön el a vég.”/Máté 24,14/ Ez az igei útja annak, hogy az ördög
munkáját hatástalanná tegyük a földön. A Biblia azt mondja, akkor jön el a vég,
amikor az evangéliumot minden nemzetnek
hirdetik. Az ördög nem akarja, hogy eljöjjön a vég, mert tudja, hogy
amikor eljön, neki befellegzett! Ezért megpróbál annyi akadályt felállítani,
amennyit csak tud, hogy meggátolja az evangélium hirdetését az egész
világon./Márk 16,15/Háború és zűrzavar idején még nehezebb terjeszteni az evangéliumot. Ezért használ az
ördög hitetleneket, akiknek az elméjét megvakította /1.Kor.4.4/ hogy zavargást
keltsenek.
Mindemellett
a keresztyéneken múlik, hogy az ördögnek sikerül-e megvalósítania az ellenük
irányuló terveit. Ahogy engedelmeskedünk a Biblia útmutatásának, és imádkozunk
a hatalomban lévőkért, és a világ népeiért, segítünk meghiúsítani a sátán
terveit és elősegítjük Isten céljainak beteljesedését a földön. A keresztyéneknek
hatalmuk van imádkozni Jézus nevében. Amikor imádkozunk, e világ istene helyett
Istennek adunk lehetőséget, hogy mozduljon és irányítsa a helyzetet.
Mielőtt
imádkozol a családodért, először imádkozz a hatalomban lévőkért, hogy így”csendes
és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és
tisztességgel.”/1.Tim.2.2/
/részlet
Hagin:Győzedelmes Gyülekezet c.könyvéből/
Beküldő:mpe
Vissza a tartalomhoz
A férfikörről
Rick
Waren: Céltudatos Élet c. könyv 7. napjához érkeztünk. A Minden Érte van cím
alatt eshettünk egyik ámulatból a másikba a szerző tanítása által.
Az
alapige: Róma 11,36: „Bizony tőle, általa és érte van minden, övé a dicsőség
mindörökké.”
Minden
Érte van!
Isten
mindent, a világegyetemet, beleértve bennünket is, azért teremtett, hogy
nyilvánvaló legyen az Ő dicsősége. Mindent a saját dicsőségére teremtett.
Mit
nevezünk Isten dicsőségének? Kérdezi a szerző. Ami Isten lényege, természetének
eszenciája, jelentőségének súlya, pompájának ragyogása, erejének
nyilvánvalósága és jelenlétének légköre. Isten dicsősége nem más, mint
jóságának és a többi, benne rejlő örök tulajdonságának kifejeződése.
Hol
található és látható meg ez a dicsőség? Nézzünk csak körül. Ne csak nézzünk,
hanem „lássunk”is! Isten teremtett világában. Valamilyen formában minden az Ő
dicsőségét tükrözi. A mikró és makró világban. Az Univerzumban, Tejútban,
naplementében van, az évszakokban. A teremtett világ felfedi a Teremtő
dicsőségét. „Az egek hirdetik Isten dicsőségét!”(19.Zsolt.2) A történelem során
is, különböző körülmények között jelentette ki dicsőségét az embernek. Először
az Édenkertben, majd Mózesnek, aztán a Szent Sátorban, majd templomban,
befejezésül Jézus által. Isten dicsősége megjelent, mint emésztő tűz, felhő,
mennydörgés, füst és vakító fény formájában.
A
mennyben is Isten dicsősége biztosítja a fényt: „Napra nincs szüksége a
városnak, sem holdra, mert az Isten dicsősége világítja meg.”(Jel.21,23)
Isten
dicsősége azonban legfőképpen Jézus Krisztusban mutatkozik meg. Ő a világ
világossága. Ő Isten dicsőségének kisugárzása (Zsidó 1,3), Ő világítja meg
Isten természetét! Az Ige testté lett, közöttünk lakozott és láttuk az Ő
dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal (Jn 1,14).
Isten
eredendő dicsősége azt jelenti, hogy azért birtokolhatja a dicsőséget, mert Ő
Isten és ez természetéhez tartozik. Ilyen hatalmas és dicsőséges Istenünk van!
Ezért akkora tiszteletadással tartozunk Neki, amilyen csak kiteli tőlünk!
Ezek
után mégis olyan döbbenetes, írja a szerző, hogy az egész világegyetemben
mindössze két teremtmény mulasztja el dicsőíteni Istent: a bukott angyalok és
mi emberek!
Minden
bűn gyökere ez a mulasztás, vagyis az, hogy nem Őneki adjuk a dicsőséget, és
valami mást jobban szeretünk Istennél. Jut eszembe: Ő féltőn, féltékenyen
szerető Isten! Ha nem vagyunk hajlandók Őt dicsőíteni, az nem más, mint büszke
lázadás! Ez a bűn vezetett a Sátán bukásához és vezet a mi bukásunkhoz is.
A
legrosszabb bűn és a legnagyobb hiba, amit elkövetünk, hogy nem dicsőítjük
szóval és cselekedettel Őt annyira, amennyire megérdemelné. „Viszont ha az Ő
dicsőségére élünk, az a legnagyobb eredmény, amelyet elérhetünk az életben!”
Isten az ilyen emberről mondja, hogy ő az „akit nevemről neveznek, akit
dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.”(Ézs. 43,7) Úgy égetnek és
perzselnek ezek a meghatározások! Az énekíróval rogyok össze: „Térdelek
szégyenkezve.”
Hogyan
dicsőíthetjük Istent? Nézzük meg erről hogyan tesz bizonyságot Jézus. „Én
megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem a munkát, amelyet rám
bíztál, hogy elvégezzem.”(Jn 17,4) Ezzel Isten dicsőségét szolgálta.
Ha
a teremtett világban valaki elvégzi a feladatát, az Isten dicsőségére van. Ezt
teszi minden teremtett élőlény, a madarak, a szárazföldi és vízi állatok. A
növények, a hegyek és halmok, a füvek, fák, virágok, minden a zsoltáros
szerint.
Ezután
a szerző öt fő feladatot sorol fel, melyekben dicsőíthetjük Istent, és idézi
Szt Iraneaust: „Isten dicsősége egy élete teljében lévő emberi lény”.
1.
Istent dicsőítjük, ha imádjuk Őt! Ez az első
számú feladatunk felé. Úgy tanít, hogy az „imádat több a dicséretnél,
éneklésnél vagy imádkozásnál”. Inkább egyfajta életmód. Azt szeretné, ha a
szeretet, hála és öröm indítana bennünket az Ő imádására, nem pedig a
kötelesség. Ha dicsőségére szeretnénk élni, akkor voltaképpen bármit teszünk,
az egy imádat lehet.
2.
Istent dicsőítjük, ha szeretjük a többi hívőt.
Újjászületésünkkor Isten családjába kerültünk. Krisztus-követésünk nem csak
annyiból áll, hogy hiszünk: tartozunk is valahová, egy közösséghez, családhoz,
és azt, illetve tagjait igyekszünk szeretni. Én úgy látom, hogy mostani
időnkben ezen a téren a gonosz hadba indult és minden áron az újjászületett
emberek egysége ellen fordult. Módszere rafinált, mert az Ige kardját igyekszik
eszközül venni. Ügyködik, mint világosság angyala. Ebben a fáradhatatlan
szolgálatában napjainkban számtalan eszközt talál. Vizsgáljuk meg bátran, hogy
bennünket személyesen hogyan befolyásolt és esetleg használ ma is, mert teret
engedtünk neki. Különösebb erőt nem kell kifejtenie. A célja; mert ő szellemi
hatalmasság és átmenetileg nagy sikerrel dolgozik, tehát a célja: meggyengíteni
és ha lehet, minden áron lehetetlenné tenni azon egységet, amit Jézus Krisztus
annyira fontosnak tartott. Ezen munkálkodott, ezért imádkozott és tusakodott,
és végül ezért is áldozta oda magát egészen a Golgotáig. Az Ő szájából hangzott
el: „Ahogyan én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról fogja
megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”(Jn
13,34-35) Főpapi imádságában egyik központi kérdése a hívők egysége. Minden
vágya az, hogy a megváltottak lehessenek olyan egységben, amilyenben Ő volt és
van most is az Atyával.
Felhívlak
ismét, nézd át, hol, mikor, milyen módon és mi által engedtél teret a
gonosznak, vagy esetleg folyamatosan teszed ma is, hogy egységet romboló
szellemiség öltözékét öltse rád. Nagy felelősséget is vállalt magára az a vérén
megváltott ember, aki munkát vállalt szőlőjében. Az ő szájából származik és
ismét el fog hangozni: „Nem ismerlek titeket.” Úgy tudom, hogy ez az ítélet
azoknak szól, akik arra hivatkoznak: „De hát Uram, nem a Te nevedben szóltunk
és cselekedtünk?” Énekeskönyvünk 454 sz. éneke ragyogó tanítást ad: Ó áldott
egység! Boldog, szent sereg… Ez volt a küzdőtéren és ez odafenn is!
3.
Istent dicsőítjük, ha Krisztushoz válunk hasonlóvá!
Újjászületésünk által Isten családjának tagjává válunk, és elindít minket az
érettéválás útján. Gondolkodásunkban, érzelemvilágunkban és cselekedeteinkben
Őhozzá válunk hasonlóvá, mert amikor elfogadtuk Őt, új élet és új természet
részesei lehettünk, és ettől kezdve az új természetünk illetve jellemünk
átformálásán dolgozik. Az engedelmesebb gyermekein ez egyre rövidebb időn belül
látszik, de vagyunk néhánya, akiket egy életen keresztül kell, hogy alakítson.
4.
Istent dicsőítjük, ha ajándékainkkal szolgálhatunk
másoknak. Mindnyájan Isten egyedi alkotásai vagyunk. Egyedi képességek és
ajándékok, valamint tehetségek tulajdonosai. Nem önző célok megvalósítására
kaptuk képességeinket, hanem mások hasznára, minthogy ők is a mi javunkra kell,
hogy fordítsák képességeiket: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy
szolgáljatok azzal egymásnak,”(1.Pét 4,10-11)
5.
Istent dicsőítjük, ha beszélünk Róla az embereknek.
Istennek nem állt szándékában titokban tartani szeretetét és tervét. Ezért
miután megismerjük az igazságot, adjuk tovább másoknak is! Nagy megtiszteltetés
másokat Krisztushoz vezetni. Segíteni felismerni életcéljukat és felkészülni az
örökkévalóságra. „Minden értetek van, hogy a kegyelemben sokasodjék és egyre
többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.” (2.Kor 4,15)
Mi
legyen hát életcélunk? Ha szeretnénk hátralevő éveinket Isten dicsőségére élni,
át kell alakítani fontossági sorrendünket, időbeosztásunkat, kapcsolatainkat és
minden mást. Ez nem kis áldozat. Valószínű a járható és könnyebb út helyett a
nehezebbet kell választanunk, de feltétlenül megéri, mert „aki szereti az
életét, elveszíti azt, aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi
meg azt”(Jn 12,25)
Talán
hajlamosak vagyunk elbizonytalanodni, nem tudván, lesz-e elég erőnk Őérte élni.
Szükségtelen emiatt aggódnunk, hiszen Isten mindent meg fog adni, amire
szükségünk lesz, ha úgy döntöttünk, ezentúl érte élünk. Igéje így biztat: „Az Ő
Isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és kegyességre
való, azáltal, hogy megismertük Őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott
el minket!”(2.Pét.1,3)
Beküldő: Tóth András
Vissza a tartalomhoz
E havi asszonykörről
Tanulmányunk
címe: Az Örökkévaló
Ézs.43,12-13:”Ti
vagytok tanúim - így szól az Úr – hogy én Isten vagyok, ezután is csak én
leszek.”
Célunk:
egyre jobban megismerni Istent, megépíteni az ősi romokat (Ézs.61,4)
Sátán
nem tehet semmit megváltásunk ellen, ha egyszer elfogadtuk Krisztust. Ezért azt
reméli, megbéníthat minket, hogy ne legyünk veszélyesek számára. Két
kijelentésre építhetünk: Jézus a foglyokat jött kiszabadítani (Luk 4,18); Sátán
a szabadokat jött foglyul ejteni.
Krisztusban
szabadok vagyunk (ha megtértünk), Sátánnak nincs hatalma felettünk. Ő egy
legyőzött ellenség, bár szeretné, ha mi ezt nem tudnánk. Az ősi kígyó
tehetetlen a hatalmas Örökkévalóval szemben, mert Ő ősidők óta Isten. Nincs
kezdete – nincs vége –azaz örökkévaló! Ilyen Istenünk, Atyánk van: csodálatos!
Belegondoltunk
abba, hogy minden nap Isten engedélyével kel fel a nap, semmi nincs elrejtve
szemei előtt. Ő tud minden bajunkról, életünk romjairól. De Ő az újjáépítés
nagymestere! Semmi olyan rom nincs, amit Isten nem képes újjáépíteni. Mindegy
milyen atrocitás, bűn történt családunkban. Isten létrehozhat egy új
generációt, melyen keresztül képes megfordítani a rosszat jó irányba.
Minden
hitetlen és hívő generáció között van egy személy, aki elhatározta, hogy
megváltozik. Ez a kapocs Te is lehetsz, meg én is! Láncszemek, akik családunkat
az Isten nélküli, vagy az üres vallásos életből Krisztussal való élő
kapcsolatba vezethetjük.
Meg
kell tanulnunk hogyan kell nap mint nap Istennel járni imán és Igéjén keresztül
– ezt kell továbbadni gyermekeinknek, hogy ők is tovább tudják adni utódaiknak.
Ezért
kitartóan kell imádkozni. Biztos, hogy Ő megáldja imáinkat, ha akaratát
cselekedjük. Fontos, hogy életünk hiteles legyen a körülöttünk élők
előtt: ne csak beszéljünk Jézusról, hanem éljünk a Biblia tanítása szerint.
Menjünk
vissza a 2.Mózes 20,5-6-hoz. Hány generáció szenved az apák bűne miatt?
Három-négy.
Hány
generációnak származik áldás abból, hogy Istent szeretjük? Ezer!!
Összehasonlíthatatlan!
Isten
kegyelmesebb áldásaiban, mint büntetéseiben. Rajtunk múlik Isten melyiket
alkalmazza utódaink életében.
Isten
ígéreteit támasztja alá Jn 14,21:”Aki ismeri az én parancsolataimat és
megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én
Atyám, és én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”
Nem
kéri, hogy az ősi romokat magunk építsük újjá. Ő megteszi – de a mi engedélyünk
kell hozzá. Felismertük mennyivel járulhatunk hozzá családunk boldogulásához?
Pár
generációval később elfelejthetik neveinket, de egy nap a mennyben
összetalálkozunk azzal, aki megfordította az életünk irányát. Tűzzük ki célul,
hogy pozitívan befolyásoljuk az utánunk jövő generációkat, míg Jézus Krisztus
vissza nem jön! „Bizony hamar eljövök”Ámen
„Jövel,
Uram, Jézus!” (Jel 22,20)
A
következő tanulmányunk fő címe: Megtört szívek bekötözése:
Alcímek:
- egyenesen a szívbe – gyermekkorban megtört szívek – igazságban meggyógyult
szív – árulás által megtört szív – veszteség által megtört szívek
I.
Egyenesen a szívbe!
Micsoda
vigasz számunkra: „Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy a bűnösöket
üdvözítse.” (1.Tim.1,15) „Elküldött, hogy bekötözzem a megtört szíveket”
(Ézs.61,1)
És
neked? Mikor tört össze igazán a szíved életedben először? Ez egy mindent
betöltő fájdalom. Az összetört szív nem csak elkerülhetetlen, de az érettségbe
való belépés érzelmi feltétele. Isten azért küldte Fiát a földre, hogy gyengéd
enyhülést és megkönnyebbülést hozzon azoknak, akiknek megtört a szíve. „..hogy
bekötözzem a megtört szíveket.”
Néhány
Ószövetségi példa: 1.Mózes 16,1-13: Hágár története; 1.Mózes 39, 11-23: József
története; Ruth 1,3-18: Naomi és Ruth története; 2.Sám.12,15-25: Dávid
története.
Amikor
összetörik a szívünk valami miatt, az olyan, mint a nyílt seb. Ha nem kötözik
be – elvérzünk! Isten ezt nem akarja. A legnagyobb sebet a BŰN ejtette rajtunk.
A bűn az, ami összetöri a szívet, amitől el lehet vérezni, meg lehet halni –
örök halállal. Isten megmentő terve: Jn 3,16: Mert Isten úgy szerette a
világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, az el ne vesszen,
hanem örök élete legye,” Isten Egyetlen Fiát adta: Jézust, hogy megváltson
saját élete árán.
Isten
lenézett a mennyből, meglátta szükségedet, fájó sebedet a milliók között, és
elküldte Jézus Krisztust: csak érted.
Megtört
szó héber jelentése: tör, darabokra tör, zúz, megroppant, elrepeszt. Volt
olyan, hogy ezek ráillettek a szívedre? Az enyémre igen.
A
szív egy adott pillanatban törik össze egy cselekedet miatt. Lehet, hogy a szív
évekig összetört marad, tragikus esetben akár életünk végéig. Igazi gyógymód:
Ézs.61,1-ben: „elküldött, hogy bekötözzem a megtört szíveket”
Bekötöz jelentése: körbeteker, lefed, körülzár, összenyom, megállít.
Tehát
a megtört szív = vérző szív! A vérző szívet nyomókötéssel látják el. A mi vérző
szívünkre Jézus Krisztus együttérző, irgalmas szeretete az egyetlen gyógyír!
Amikor valaki vagy valami összetöri a szívünket, kétféleképpen reagálhatunk:
1.
Bezárkózunk, és falat építünk magunk köré, hogy ne
tudjanak bántani. De ezzel magakadályozzuk a szeretet ki és beáramlását a
szívünkbe.
2.
Amikor Jézus gyógyítja, kötözi be szívünket: az a kötés
„légáteresztő”. Azaz a szeretet ki és be is tud áramolni szívünkbe. Hagyjuk
magunkat szeretni és mi is tudunk másokat szeretni! Jézus Krisztus erejével,
még azokat is, akik sebeinket okozták, szívünket összetörték.
Kérem Istent,
hogy ezt tegye valósággá mindannyiunk életében!
Beküldő: Tóthné Marika
Vissza a tartalomhoz
Gyerekeknek:
Engedjétek
hozzám a gyermekeket!
(Máté
19,13-15; Márk 10,13-16; Lukács 18,15-17)
Jézus a gyermekek különleges barátja. Egyszer azt mondta a tanítványainak, hogy a kisdedek angyalai
mindig ott vannak Isten közelében a Mennyben. A gyermekek annyira bíznak, hogy
nagyon, de nagyon különleges helyet foglalnak el Isten szívében. Isten minden
egyes gyermekre különleges kincsként tekint. Ezt azok a szülők is megértették,
akik hallgatták Jézus tanításait. Így aztán egy napon néhány szülő odavitte
gyermekét Jézushoz, és arra kérte, tegye rá gyermekére a kezét, és imádkozzon
érte. De a tanítványok félrehívták a szülőket, és ezt mondták nekik: „Menjetek
haza! Nem látjátok, hogy a Mesternek pihenésre van szüksége? Ne pazaroljátok a
Mester idejét! Fontosabb dolga is van annál, mint hogy kisdedekkel
játszadozzon!” Jézus ennek hallatán feldühödött, és csak rázta a fejét. „Ne! Ne
üldözzétek el ezeket a gyermekeket! Engedjétek őket hozzám!” Akkor odafordult
tanítványaihoz, és a gyermekek példáján keresztül kezdte őket tanítani Isten
országáról. Ezt mondta: „A mennyek országa azé, aki úgy bízik, úgy akar hinni
és úgy fogadja el Isten ajándékait, mint ezek a kisgyermekek. Csak azok
léphetnek majd be Isten országába, akik olyan alázatosak, mint ezek a
gyermekek!” Ekkor Jézus kinyújtotta erős karját, és megsimogatta a csecsemők és
kisgyermekek fejét, akiket odavittek hozzá. Azután megölelte és magához
szorította őket. Majd fülükbe súgott valamit, amitől kacagni kezdtek. Az
édesanyák boldog mosollyal ölelték át újra gyermekeiket. A tanítványok előbb
csak figyelték Jézust, majd szép lassan ők is bekapcsolódtak az önfeledt
játékba. Még el is mosolyodtak! A gyermekek mindenkinél jobban értették, mire
gondolt Jézus, amikor így kiáltott: „Gyertek ide hozzám!”
Vissza a tartalomhoz
A kivételes és szokatlan
ajándék:
Fiatal
koromban, úgy jó fél százada, a régi igehirdetések középpontjában az Atya -
Isten állt. A Teremtő, a jó - Isten, a büntető Isten, az ótestamentumi haragvó
Isten. S mindenek felett a Természet Istene, Akitől esőt is lehetett kérni…
Az
ötvenes évek elején, az ébredés ideje alatt robbant be az igehirdetésekbe Jézus
alakja. Annyira, hogy sok helyütt szektásnak is mondták. Mostanra pedig a
Szentlélek témaköre vált igen hangsúlyossá. Amit hosszabb ideig elhanyagoltunk
vagy visszaszorítottunk, az – a lélektan törvénye szerint is – mindig nagy
erővel robban bele szellemi életünkbe, ami teljesen érthető. Hiszen annyira
elmaterializálódott az élet, hogy ez nyilvánvaló „ellenhatás”
Bizonyos
egyházon kívüli és belüli csoportok most minden hangsúlyt a Szentlélekre
fektetnek; főként az adományaira, a karizmákra. Mások viszont pont ezek ellen
hadakoznak.
Az
első kérdés nyilván bárkiben az lehet: Mi is a Szentlélek? A felelet pedig: Az
élő és teremtő Isten maga, mint erő, erőtér…Természetesen a gyarló, pontatlan ,
dadogó meghatározások és körülhatározások nem akadályozzák meg,
hogy élhessünk
Benne, Vele és Általa. Az elektromosságról sem tudjuk pontosan, hogy mi az,
mégis élünk vele és általa.
Azt
ne gondoljuk, hogy a Szentlélek munkája, hatása a Pünkösddel kezdődik. Hiszen a
Biblia első oldalának első sorában ezt olvassuk: Isten lelke lebegett a vizek
felett…/1.Móz.1.2/ S ettől kezdve az Ószövetség újra és újra említést tesz
Róla. Úgy beszél a Szentlélekről, mint Isten teremtő erejéről. Mindig a
Szentlélek az, aki rendet teremt.
Mózesről
azt olvassuk, hogy Isten meghagyta neki, hogy gyűjtsön hetven férfit maga köré
tanácsadónak, és „akkor leszállok és beszélek ott veled. Elveszek abból a
lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép
terhét, és ne magad hordozd azt” /4.Móz.11.17/
A
Bírák könyvének szinte minden egyes bírája a Lélek által vezetett ember.
Az
első három evangéliumban három csodaszép imádságot, himnuszt találhatunk, s
mindhárom Jézus születésével kapcsolatos.
Keresztelő
János édesanyja, Erzsébet, amikor meghallja a látogatóba jött Mária
köszöntését, „megtelt Szentlélekkel és hangosan kiáltott: Áldott vagy te az
asszonyok között és áldott a te méhed gyümölcse!”/Lk.1,42/ - Erre mondja
válaszként Mária a Lélektől ihletett éneket , a Magnificatot.
Keresztelő
János születésekor „apja, Zakariás megtelt Szentlélekkel és így prófétált…”
A
későbbiekben mind a négy evangélium tudósít arról, hogy a Szentlélek sajátos,
speciális módon Jézusnak a Jordánban való megkereszteltetése alkalmával
jelentkezik, s akkor indult el a Messiás földi szolgálata. Itt teljesül be az
ézsaiási prófécia: ”Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam,
akiben gyönyörködöm”/Ézs.42.1/ Elgondolkodtató, hogy még Jézusnak, az Isten
Fiának is szüksége van a Szentlélekre különleges indítására, elküldésére.
Ugyanakkor
meg kell jegyeznünk, hogy míg Isten emberei egy-egy megbízatásra vagy valami
különleges küldetés tartalmára kapták a Szentlelket – Jézus a Lélek
teljességével indul. Ha valakit valóban érdekel a Szentlélek kérdése, szomjazik
utána, szeretné megkapni vagy eljutni a teljességére, az olvassa el újra és
újra a negyedik evangéliumot.
Az
első, ami közelebb visz a Szentlélek megértéséhez, az a görög kifejezés, amit
János használ: a Parakletos. A régi Károli fordítás Vigasztalónak, az új
fordítás Pártfogónak mondja, de ez a szó még ennél is gazdagabb. További
jelentései:
-
Valaki, Aki /lényeges, hogy személy/ erőt ad az embernek ahhoz, hogy
rendületlenül helyt álljon bajban, szenvedésben, terhek alatt.
-
Aki a gyengéket erősíti, és küzdőképessé teszi; az elbátortalanodottak
gyámolítója.
-
Aki tanácsol, segít az élet buktatói között, döntésre ihlető a nehéz kérdések
óráiban.
-
A „vádoltak barátja”, ügyvivője, ügyvédje.
A
búcsúbeszédből megtudjuk, hogy a Szentlélek Isten ajándéka! Csak felülről
kapható, és nem alulról.
János
előszeretettel nevezi Őt Igazság Lelkének:” Az Igazság Lelke, akit a világ nem
kaphat meg, mert nem látja Őt, nem ismeri, ti azonban ismeritek Őt, mert
nálatok lakik, sőt bennetek lesz./Jn.14,17/”Amikor eljön az Igazság Lelke,
elvezet titeket a teljes igazságra…”/Jn 16,13/ Erre különösen oda kell
figyelnünk: a teljes! A Szentlélek elvezet a teljes igazságra. A Szentlélek,
nem a teológusok monopóliuma! Erre utal Jézus búcsúbeszédében: „Még sok
mindent kellene mondanom néktek, de most még nem tudjátok elviselni, de amikor
eljön Ő, az Igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra… és az eljövendő
dolgokat kijelenti nektek”/Jn 16,12-13/
A
Szentlélek tehát nem valamiféle befejezett igazságra tanít, hanem dinamikus
Lélek – folyamatosan kijelentő Lélek. Akkor árul el, mond el valamit, amikor
eljön annak az ideje.
Gyökössy
Endre: Jöjj Szentlélek Istenünk c. könyvéből
Beküldte:mpe
Vissza a tartalomhoz
Evangelizálás és tanítványság
A gyülekezet nem önmagáért létezik! Egy hamis és
romlott nemzedék között él, hogy ragyogjon, mint csillag az égen, és az élet
beszédét adja tovább. Az embereknek annyira szüksége van a Megváltóra és Isten
ismeretére, hogy Jézus, mielőtt elhagyta a Földet, megparancsolta: „Hirdessétek
az evangéliumot minden teremtménynek. Tegyetek tanítványokká minden népet!”
Kik fogják elérni népedet, az embereket az
evangéliummal? Kit küldhet Isten? Ki fog engedelmeskedni? Fel kell készülnöd,
hogy tevékenységed révén az evangélium terjedjen az emberek között. Nem csak az
a feladatod, hogy megnyerj embereket a Megváltónak, hanem az is, hogy olyan
erős tanítványokká tedd őket, hogy képesek legyenek ők is másokat megnyerni és
felépíteni. Így növekszik Isten országa.
A legtöbb ember szeret beszélni. Miért van mégis, hogy
olyan hirtelen elakad a szavunk, ha a vallásra terelődik a szó?
Mi indítja a hívő embert, hogy aktív bizonyságtevő
legyen? Az alapvető mozgatórugó az engedelmesség. Minden hívő ember Krisztus
szolgája. Mindannyian „áron vétettetek meg”(1Kor 6,20;7,23), és ezért hálás
engedelmesség fűzi őket Mesterükhöz.
Az engedelmesség ilyen fokú hangsúlyozása talán a
kényszeredettség látszatát kelti. Ez azonban nem így van. Az engedelmesség nem
csak gyümölcse és bizonyítéka szeretetünknek, hanem – különösen az evangelizálás
parancsa által – megtisztelő kiváltságban részesít, hiszen Isten arra hívott
el, hogy együttműködjünk Ővele a világ megmentésében. Isten a megváltást Fia
által valósította meg, és általunk teszi ismertté (2Kor 5,18és20). Az evangelizációra
serkentő első tényező tehát az Isten iránti szeretetből fakadó engedelmesség, a
második pedig az embertársaink iránti szeretetből fakadó törődés, hogy javukat,
érdeküket keressük. Az ember legfőbb java, érdeke az, hogy helyes kapcsolatban
legyen Istennel, akinek képére és hasonlatosságára teremtetett.
Mi az evangelizálás valójában? Valaki azt mondta: „Az
evangelizálás nem más, mint amikor az egyik koldus elmondja a másiknak, hogy
hol találhat kenyeret.” Az evangelizálás az emberek Krisztushoz vezetése, aki
Úr és Megváltó. Kell egy személyes találkozásnak lenni Jézus Krisztussal. Ettől
a Krisztusban létrejövő, Istennel való kapcsolattól függ az ember örökkévaló
sorsa. Bizonyos esetekben könnyebbnek tűnik, hogy „megéljük az evangéliumot”,
mint hogy ráébresszük az embereket a valódi szükségre, a megtérésre. Így a
szóbeli bizonyságtétel az utcákról, otthonokból, piacokról a szószékre
vándorolt. Az eredmény csöndes, kegyes életű hívők, de érintetlen tömegek.
Ezért a mai hívő ember számára a legfontosabb feladat: felkészülni, és arra
igyekezni, hogy az evangélium visszakerüljön az utcákra, a házakba, piacokra.
Ha csak a szószékről szeretnénk beszélni, akkor sohasem tudjuk azokat elérni,
akik valami okból nem lépnek be a templomba. Nekünk kell nekik az Örömhírt elmondani,
és ez nem csak a lelkipásztorok, hanem a hívők feladata is! Az Újszövetségben a
gyülekezet tagjai dinamikus bizonyságtevők voltak. Amint lelkileg éretté
váltak, rögtön dinamikus evangéliumi erőt látunk kiáradni (ApCsel 8,1-4;1Thessz
1,6-8) De ma mivel találjuk szembe magunkat? Nagyon kevés hívő kész a
bizonyságtételre és az aktivizálódásra. A hívők fizetik lelkészüket, és
elvárják, hogy a Jó Hír hangozzék a szószékről. De nem hozzák el hitetlen
barátaikat.
Nagyon sok gyülekezet befelé fordult. Sokat
foglalkozunk a belül lévőkkel, és annál kevesebbet a kintiekkel. Kevés az evangelizálás.
Sok a tanítás, de kevés az igazi tanítvány, sok az előadás, de kevés az igazi
megvalósítás. A gyülekezet önmagát állítja a középpontba, és nem a világra
összpontosít.
Bennünket Krisztus tanítványainak neveznek. Az a
hivatásunk, hogy elmondjuk ennek a kétségbeesett világnak: „Jézusban van, amit
keresel”. Mégis, ha becsületesek akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy nagyon
gyenge bizonyságtevők vagyunk. Nagyon kevesek azok – ha egyáltalán vannak
ilyenek köztünk – akiknek nem jelent problémát, hogy Krisztus hűséges és
hatásos bizonyságtevői legyenek. El kell ismernünk, hogy valami megakadályoz
minket a bizonyságtételben, és fel kell ismernünk azt az akadályt, amely megkötöz
.
Isten dicsőségének keresése az összekötő kapocs
istentiszteletünk és bizonyságtételünk között. Isten imádása elkerülhetetlenül
bizonyságtevéssel jár együtt. Hiszen Istent imádni azt jelenti, hogy nevében
örvendezünk, dicsérjük, áldjuk, megilletődve tiszteljük Őt (Zsolt 105,3;Zsolt
113,1-4;145,1-2;Mal2,5). A bizonyságtétel pedig nem más, mint Isten nevének
hirdetése (5Móz 32,3;Zsolt 22,23;45,18;96,2-3) Az imádat mélységes tiszteletet
jelent, Isten mindenek felett való nagyságának, méltóságának, jelentőségének
feltétlen elismerését. Az olyan istentisztelet, mely nem indít
bizonyságtevésre, csak képmutatás. Ha nincs bennünk vágy, hogy hirdessük Isten
nevét, akkor hiába mondjuk azt, hogy tiszteljük Őt, hogy méltónak tartjuk az
imádatunkra. Isten imádata tehát
bizonyságtétellel jár együtt. Éppolyan fontos azonban az ennek megfelelő
igazság is: igazi bizonyságtétel nem lehetséges Isten imádata nélkül.
Az imádat bizonyságtételben jut kifejezésre, a
bizonyságtevés pedig Isten imádata által válik teljessé. Mindegyik csonka a
másik nélkül. Ha valódi, akkor mindegyik továbbvezet a másikhoz. A kettőt egy
gondolat egyesíti: Isten és Krisztus dicsősége. Milyen nagy szükség van arra,
hogy mindenekelőtt és mindenekfölött ez ösztönözzön bennünket az evangelizálásra!
„Zengjétek Jézus nagy voltát! Dicséri Őt a Menny,
dicséri Őt a Menny! Dicséri Őt, a nagy Királyt. És mondjuk: Te Úr vagy s nagy
Király!”
Krisztus azt várja követőitől, hogy ragadják meg a
kezdeményezést: „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim
lesztek..”- mondta (ApCsel 1,18) Ez az Úr örökérvényű parancsa minden követője
számára. Azt a parancsot, hogy tegyünk bizonyságot, éppen annyira nem
korlátozhatjuk, mint a Lélek ígéretét. „Aki hisz énbennem, annak belsejéből élő
víz folyamai ömlenek” (Jn 7,38;Jn 4,14) Nem tarthatjuk meg az evangéliumot a
saját magunk számára. Azért kaptuk, hogy továbbadjuk. Sáfárok vagyunk. A
hallgatás bűnös hallgatás. Ha az evangélium valóban örömüzenet, és ha ránk
bízatott, akkor vétkezünk, ha nem adjuk át másoknak. Az egyik legvilágosabb
utalás Pál leveleiben arra vonatkozólag, hogy minden hívőnek bizonyságtevőnek
kell lennie, a Filippiekhez írt levélben található. Ha olvasói nem fénylenek,
mint csillagok ebben a világban – írja – ha nem tartják az élet Igéjét a világ
felé, akkor egész pályafutását és minden erőfeszítését hiábavalónak tekinti
(Fil 2,15-17). Ő nem elégszik meg megtérésükkel, de még megszentelődésükkel
sem, hanem aktívan be kell kapcsolódniuk az evangelizálásba is.
/Evangelizálás és tanítványság c. könyvből/
Istenem, Uram! Tarts elém tükröt, mutasd meg, én
valóban tanítványod vagyok-e? Szeretlek-e annyira, hogy félretéve félelmeimet,
az embereknek tetszeni akarást, végre betöltsem azt, amiért megismerhettelek!
Taníts meg imádni téged! Meglátni az Örömhír hirdetésének szükségét, hogy ne
csak gyülekezetem zárt köre legyen gazdag Benned, hanem másokkal is
megismertethessem Krisztus Megváltó munkáját. Szabadíts meg a bűnös
hallgatásból! Hadd vágyjam elmondani örvendezve, hálásan a Szentlélek munkáját
a saját életemben! Hogy Te valóság vagy! És valóban más annak az élete, aki
ismer Téged! Rád van szüksége mindenkinek. Ámen
Beküldő: D.O.
Vissza a tartalomhoz
A gazdag ifjú
(Mt 19,16-26; Mk 10,17-27; Lk 18,18-27)
„Mit
tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” kérdezi az ifjú Jézustól. És mikor
kiderül, hogy ifjúságától fogva megtartotta a parancsolatokat, Jézus így szól:
„Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a
szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem!”
Krisztus látta az ifjú szívét. Már csak egy dolog választotta el az örök
élettől, Isten országától: a gazdagsága, a kincse; az, amit fontosabbnak
tartott, hogy megváljon tőle az Úr kedvéért. Jézus megpróbálja az
odaszántságunkat: hol van a mi kincsünk?
Azt
mondja, akkor tudjuk Őt követni, úgy járni, ahogy Mennyei Atyánk tökéletes
tervében szerepel, amikor már a kincsünk a mennyben van. Előbb nem.
„Mert
ahol a ti kincsetek van, ott van a ti szívetek” (Lk 12,34)
Az
ifjú megkereste Krisztust és leborult lábai elé, kereste az Igazságot. Mégis
volt valami az életében, amihez való ragaszkodása megakadályozta, hogy betöltse
Isten akaratát, hogy teljes szívéből kövesse az Urat. Szomorúan távozott a
válasz hallatán.
Hiszem,
hogy ez a történet nem csak a pénzbeli gazdagság, kincs visszahúzó hatalmáról
szól. Mindannyiunk életében van ilyen kincs, akár fizikai (pl. pénz), vagy
lelki (pl. emberi kívánságok), szellemi (pl. vallási bálványok, tanok). Az Úr
ma is hív: ismerjük fel és ismerjük el mi áll az örök életünk útjába.
Ha
a következő igeszakaszokat elolvassuk, kitűnik egy hasonlóság: azokról szól,
akik magukat gazdagnak tartják, és nem munkálkodnak Isten országáért:
„Tudok
cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál,
vagy forró! Így, mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek az
én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem
semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és szegény, a vak
és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy
meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és végy gyógyító írt, hogy bekend
a szemed és láss!” (Jel. 3,15-18)
„Egy
gazdag embernek bő termést hozott a földje… Én lelkem, sok javad van sok évre
félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki:
Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit
felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” (Lk 12, 16-21)
Jézus
a magvető példázatában is beszél azokról a hívőkről ill. világiakról, „akiknél
(a mag) a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az
élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést”
(Lk 8,14).
„Milyen
nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van. Könnyebb a
tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni” (Lk 18,24-25)
„Hát
akkor kik üdvözülnek?” kérdezik a tanítványok meglepődve, megrőkönyödve. „Ami
lehetetlen az embernek, az Istennek lehetséges” válaszolja Jézus.
Mert
Isten „éhezőket látott el javakkal, és bővölködőket küldött el üres
kézzel” (Lk 1,53)
Mert
„boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők
megelégíttetnek” (Mt 5,6)
Mert
„nem használnak a bűnnel szerzett kincsek, de az igazság megment a haláltól”
(Pld 10,2)
Az
Igazság Jézus Krisztus. A Megváltás. Az Ige. „Amikor eljön ő, az igazság Lelke,
elvezet titeket a teljes igazságra, mert nem önmagától szól, hanem azokat
mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.” (Jn 16,13)
Pál
az ő gazdagságáról, farizeusi tudásáról így nyilatkozik:
„Óvakodjatok
a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől!
Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, és
Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. Pedig nekem
lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben
bizakodhat, én még inkább: nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből,
Benjámin törzséből származom, zsidókból való zsidó, törvény szempontjából farizeus, buzgóság
szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából
feddhetetlen voltam. Ellenben azt, ami nekem nyereség volt,
kárnak ítélem a Krisztusért. Sőt most
is kárnak ítélek mindent Jézus Krisztus, az én Uram, ismeretének páratlan
nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék
rólam Őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba
vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, hogy megismerjem Őt, és feltámadása
erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő
halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék; de
igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet
teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig, előttem van, annak
nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus
Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,
2-14)
Pál
nem tekintette kincsnek származását; az Egyházban betöltött, tisztelet övezte
farizeusi szerepét; a törvények ismeretét és betartását – ezek, a mi emberi
elképzelésünk szerint mind „kincsek”, melyekhez sokszor épp azért ragaszkodunk,
hogy Istennek tetszünk. De ő mindezeket, melyek az emberek közt nyereségnek
számítottak, kárba veszni hagyta Krisztusért: immár ő lett az üldözőből az
üldözött, mert nem csak kereste, de mikor megtalálta, el is fogadta és követte
is az IGAZSÁGOT.
Vissza a tartalomhoz
ŐSAGÁRDI
FALU-EGYETEM
Mindenkit szeretettel várunk az alábbi
előadás-sorozatra:
1.
VAN-E ÉLET A HALÁL UTÁN? jan. 26. 17
óra
2.
EVOLÚCIÓ VAGY TEREMTÉS febr. 23. 17 óra
3.
VALLÁS ÉS TUDOMÁNY márc. 29.17 óra
4.
MATERIALIZMUS ÉS HIT ápr. 26. 17 óra
5.
JÉZUS KRISZTUS ISTEN FIA, PRÓFÉTA VAGY BOLOND? máj.
31. 17 óra
HELYSZÍN: ŐSAGÁRD, FALUHÁZ
A
RÉSZVÉTEL INGYENES!
AZ
ELŐADÓK FELKÉRÉSE MIATT VISSZAJELZÉST VÁRUNK A BOLTBA, RACSKÓNÉ ZSUZSIHOZ
JANUÁR 20-IG. Név és cím leadásával meghívót küldünk.
AZ
ELŐADÁST MEGFELELŐ LÁTSZÁMÚ ÉRDEKLŐDŐ ESETÉN TARTJUK MEG. (min. 20fő)
Az
előadás-sorozatra minden érdeklődőt várunk, a környező falvakból! Bátran
szóljanak ismerőseiknek e kiváló lehetőségről!
Az egyes
témákban jeles előadók kerülnek meghívásra. A téma szerint meghallgathatjuk az
ellentétes „táborok” képviselőit is.
Vissza a tartalomhoz
A hit látja
a szivárványt
"Amikor felhőt borítok a földre,
és feltűnik az ív a felhőn..." (1Móz 9,14).
Felhő most is van bőven, de nem félünk
attól, hogy a világot özönvíz pusztítja el. Elég gyakran látjuk a szivárványt
ahhoz, hogy ne legyenek ilyen aggályaink. A szövetség, amelyet az Úr Noéval
kötött, szilárdan áll, és mi nem kételkedünk benne. Akkor hát miért gondoljuk,
hogy a bajok felhői, amelyek most elhomályosítják életünk egét, végül is
romlásunkat tudnák okozni? Hagyjunk fel az ilyen alaptalan és méltatlan
gondolatokkal!
Ahol földi érzékeink csak a nyomorúság
felhőit látják, ott a hit mindig látja a szövetség ígéretének szivárványát.
Istennek van olyan íja, amelyből a pusztulás nyilait lőhetné ki; de íme, az íj
most fölfelé van irányítva. Nincs húrja és nincsenek nyílvesszői; olyan íj,
amelyet csak nézni kell, nem hadakozásra való. Sok színből áll, örömet és
gyönyörűséget fejez ki, nem vérvörös a mészárlástól, nem fekete a haragtól.
Ezért bátorodjunk fel! Isten soha nem sötétíti el felettünk úgy az eget, hogy
ne adná szövetségének tanújelét, de még ha meg is tenné, akkor is bízzunk
benne, mert Ő nem változik, nem hazudik és semmi meg nem akadályozhatja abban,
hogy békessége szövetségét megtartsa.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek
tárháza" c. könyvéből
Beküldő: Kindricz Eszter
Vissza a tartalomhoz
Felhívás:
Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.
Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala
Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.
Tel: 06-35-360-225
osagard@lutheran.hu
Szerkesztő: Draskóczyné Dinnyés Orsolya
draskviolin@t-online.hu
Internetes változat: Zöld Zoltán
zoldzoli@freemail.hu
