Havi asszonykörről
„Micsoda fonákság! Egyenlőnek
tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő
alkotott engem? Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: nem ért a dolgához?!” ( Ézs. 29,16)
Hányszor lázadunk mi is teremtőnk ellen?
Pedig a lázadás a Teremtő megsértése. Isten életünkbe történő közbelépése
nélkül mindannyian hajlamosak vagyunk az önfejűségre. Saját magunk főnökei
akarunk lenni, de ez a tény fogságba vezet. A következő dolgok a lázadásunkat
jellemzik:
Isten lázadó gyermeke nem úgy viselkedik,
mint Isten gyermeke. Ha ;szövetségi kapcsolatban vagy
Istennel, de nem úgy viselkedsz, mint az Ő gyermeke, akkor hazugságban
élsz
Isten lázadó gyermeke nem hajlandó Isten
tanítására figyelni. Oda tudod adni az Úrnak osztatlan figyelmedet? Ha
engedelmes vagyok, erős vagyok és legyőzöm az ellenséget.
-
Isten lázadó gyermeke
jobban szereti a kellemes illúziókat, mint az igazságot.
Mersz Istennel szembesülni, vagy olyan prédikációra vágysz, ami azt
mondja, amit hallani akarsz?
-
Isten lázadó gyermeke
az elnyomásra támaszkodik.
Azok az emberek, akik elszakítják magukat az igazságtól, a hazugsághoz
kötik magukat.
-
Isten lázadó gyermeke
megtévesztésre támaszkodik.
A sátán hazugságai a láncainkban való
járásra kényszerítenek.
-
Isten lázadó gyermeke
elfut az igazi válaszok elől.
Volt olyan az életedben, hogy tudtad mi mentene meg, de elszaladtál
előle?
Megtérés és higgadtság
segítene rajtunk. Béke és bizalom erőt adna nekünk. Ézsaiás
30,15 azt mondja, hogy az Istenhez való visszatérésben, az ő ígéreteiben és
erejében való megpihenésben folyamatosan megváltást fogunk találni.
Mindannyiunkra vár az Úr
beküldte:Nagy Tiborné
„Aki
azt mondja, hogy ő Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.”
(
1János 2,6. egyszerű fordítás)
„Aki
azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogy Ő élt.”
(
új fordítás)
„Aki
azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt.”
( Károli fordítás)
Vissza a tartalomhoz
Hogyan élt Jézus Krisztus, a mi Megváltónk, Mesterünk?
-
szolgálata elején betöltekezett Szentlélekkel
-
hirdette Isten országának elközelítését
-
tanította Isten igazságát
-
meggyógyította a betegeket, akik hittek
-
megindult a szíve a nyomorúság, az Istentől elszakított
bűnös állapot láttán
-
megszabadította a foglyokat, a Sátán által leuraltakat
-
szeretettel, irgalommal fordult mindenkihez
-
engedelmesen, alázatosan betöltötte az Atya akaratát
-
szavaival, tetteivel megdicsőítette az Atyát
-
szolgált, imádkozott, tusakodott (harcolt), közbenjárt
a Szentlélek
gyümölcseivel volt teljes (Galata 5,22: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,
szelídség és önuralom)
-
agapé (isteni) szeretettel szeret most is, és mikor itt
járt, akkor is (I.Kor.13, 3-8a.:
„ Ha minden
vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy
elégessék – de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele. Az isteni
szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem
dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán,
nem önző, nem
gurul méregbe, nem tartja számon, ha valaki rosszat tesz, nem örül a
gonoszságnak, de együtt örül a többiekkel az igazságnak. Az isteni szeretet
mindent eltűr, mindent hisz, mindent remél, mindenben kitart. Ez a szeretet
soha el nem múlik.”
Így
élt a názáreti Jézus Krisztus, a mi Urunk.
És te hogyan élsz?
beküldte:
Drsakóczy Orsi
Vissza a tartalomhoz
Gyermekeim átengedése Istennek
Ne korlátozzuk Istent a gyermekünkkel kapcsolatban! Ne láncoljuk
magunkhoz, és ne próbáljuk egyedül nevelni őket. Ha nem jutunk el arra a
meggyőződésre, hogy Isten ellenőrzése alatt tartja gyermekeink életét, akkor a
félelembénító uralma alatt fogunk élni. Szüntessük meg saját befolyásunkat
gyermekeink életére, és engedjünk át minden jogot Istennek! Akkor biztosak
lehetünk abban, hogy Isten mindent a kezében tart! Gyakorlatban ez úgy
valósítható meg, hogy az Ő Igéje és akarata szerint élünk, és mindennel
kapcsolatban Hozzá fordulunk. Biztosak lehetünk Istenben. Ő sokkal jobban
gondoskodik gyermekeinkről, mint amennyire mi képesek vagyunk erre. Akkor
nyerhetnek gyermekeink és mi magunk is békességet, ha átengedjük őket az Atya
kezébe, és elismerjük, hogy Neki hatalma van életünk felett.
Mi nem lehetünk mindenhol jelen, Isten azonban mindenütt jelen van! Mi
nem vehetünk észre mindent, Isten azonban igen! Nem tudhatunk mindent, Isten
azonban mindent tud! Függetlenül gyermekünk életkorától, engedjük őt át
Istennek! Ez hitünk és Istenbe vetett bizalmunk jele. Ez az első lépés a
gyermekeink életének megváltozásához. Ezzel kezdődik a gyermekeinkért való imádkozás.
Imádság
Uram, Jézus Krisztus nevében jövök hozzád, és átadom
Neked…………../gyermekeid neve/. Megvagyok győződve arról, hogy egyedül Te tudod,
mi a legjobb a számukra. Te tudod, mire van szükségük. Átengedem őket Neked.
Gondoskodj Te róluk! Oltalmazd őket! Elszánom magam arra, hogy mindenért, ami
csak eszembe jut, vagy amit Te szívemre helyezel, imádkozni fogok. Taníts
engem, hogyan imádkozzam, és vezess engem, hogy miért imádkozzam! Segíts, hogy
amikor imádkozom, ne a saját akaratomat erőltessem Rád és gyermekeimre! Taníts
úgy imádkozni, hogy a Te akaratod valósuljon meg az életükben!
Köszönöm, hogy nem egyedül kell nevelnem a gyermekeimet, hanem
munkatársi közösségben lehetek Veled nevelésükben. Nagyon hálás vagyok, hogy
nem kell a világ megbízhatatlan és mindig változó gyermeknevelési módszereire
támaszkodnom. Amikor Hozzád imádkozom, világos útmutatással és bölcsességgel
ruházol fel.
Köszönöm Uram, a Te különleges ajándékodat, ezeket a gyermekeket.
Mivel igéd kijelenti, hogy minden jó ajándék tőled származik, ezért tudom, hogy
Te adtad őket nekem, hogy gondozzam és felneveljem őket. Támogass ebben! Mutasd
meg azokat a területeket, amiben görcsösen ragaszkodom saját elképzeléseimhez!
Tegyél képessé arra, hogy rábízzam őket a Te védelmedre, vezetésedre és
bölcsességedre! Segíts, hogy ne félelmek között éljek, hanem örömben és
békességben, tudva, hogy Te mindent a kezedben tartasz! Mindenben Rád
támaszkodom, és ezen a napon Rád bízom a gyermekeimet és átengedem őket a Te
kezedbe!
„Nem hiába
fáradoznak, és nem veszedelemre szülnek, mert az Úr áldott népe ez, ivadékaival
együtt.
/Ézs.65.23/
/mpe
Vissza a tartalomhoz
A Tized
Bibliát
forgató emberek előtt nem ismeretlen a tized fogalma. Mózes első könyvében
olvassuk, hogy amikor Ábrahám visszatért Khédorlaomernek és a vele volt
királyoknak megveréséből, Melkisédeknek, a magasságos Isten papjának tizedet
adott mindenből /’1Móz.14.17-20/ Amikor Jákób fogadást tett Béthelben, ezt
mondta:
” és
valamit adsz nékem, annak tizedét néked adom”/1.Móz.28.22/ Ábrahámnak
és Jákóbnak ez az önkéntes tized adása később a zsidóknak törvényévé lett. „A
földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré”.
/3.Móz.27.30/. A mózesi törvény a
tizedet a lévitáknak rendelte, ” íme
a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben, az ő szolgálatukért
való osztályrész ez, amellyel teljesítik ők a gyülekezet sátoráénak
szolgálatát”/4.Móz,18.28/ A tized tizedét a léviták kötelesek
voltak átadni a papnak. Az
Újszövetségből tudjuk, hogy a törvénytartó farizeusok Krisztus korában még a
kerti növényekből is tizedet adtak, noha erre a mózesi törvény nem kötelezte
őket.
A keresztyén
ember manapság szeret átsiklani a tized kérdése felett, valami olyasfélét
gondolván, hogy ehhez éppen úgy sincs semmi köze, mint a többi „túlhaladott”
mózesi törvényhez. Jézus Krisztus azonban megmondta.”Ne gondoljátok, hogy jöttem,
hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem a törvényt”. /Máté 5.17/
És amikor a hegyi beszédben sorra veszi a régieknek adott törvényeket /ne
ölj, - ne paráználkodj, - valaki elbocsájtja feleségét,- hamisan ne esküdj, -
szemet szemért, fogat fogért, - szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet/,
egyiket sem enyhíti, hanem valamennyit megszigorítja: „Én pedig azt mondom
nektek…”
Nem lehet tehát
kétséges, hogy Jézus az ő követőitől a tized adás tekintetében sem kívánt
kevesebbet, mint amennyit a mózesi törvény előír. Ez azonban nem csupán
feltevés, vagy következtetés. Amikor ugyanis Jézus feddő beszédét intézi a
farizeusokhoz, ezt mondja: „Jaj néktek képmutató írástudók és
farizeusok! Mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és
elhagyjátok, amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget:pedig ezeket
kellene cselekedni és amazokat sem elhagyni” /Mt.23.23/ Jézus tehát
nemcsak hogy nem ítéli el a farizeusokat, amiért a mentából a kaporból, és a
köményből is tizedet adnak, hanem jóvá is hagyja ezt a törvény szigorításukat.
Ha Isten a zsidóktól jövedelmük egytizedét kívánta, tőlünk legalább ennyit
igényel. Ezért tudomásul kell vennünk, hogy a tizedfizetés nem önkéntes
adakozás, hanem engedelmeskedés Isten parancsának. A tized helyes arány, de
csak, mint a legkisebb mérték állhat előttünk. Annyi, amennyinél kevesebbet nem
adhatunk! Ha Isten mérlegre helyezi a tizedfizetésemet, bizonyosan nem azt
nézi, hogy összegszerűen mennyit adok, hanem hogy tizedfizetésem mértéke
megfelel-e a jövedelmemnek. Az ugyanis kétségtelen, hogyha egy négygyermekes
minimálbérből élő ember a minimálbérének a tizedét adja Isten országa építésére,
az sokkal többet ad, mint egy
vállalkozó, kereskedő vagy üzletember. Hiszen az özvegyasszony két fillére is
többet számított Jézusnál, mint a perselyben lévő többi pénz együttvéve, noha
„sok gazdag, sokat vetett vala abba”
A szűkös
anyagi viszonyok között élő amerikai Colgate Vilmos /Colgate fogkrém/
gyermekkorában beállt egy NEW YORK-I szappangyárba. Itt először munkásként
dolgozott. Első keresetétől kezdve rendszeresen tizedet adott Istennek. Később
tisztviselővé lépett elő, s ekkor tizedfizetését 20%-ra emelte. Amikor azután a
gyár társtulajdonosa lett, tized adásának mértékét 30%-ban állapította meg,
majd még később, mint vállalat vezérigazgatója. jövedelmének 50%-át adta
Istennek. Íme egy példa a tizedfizetés helyes mértékére.
A rendszeres
tizedfizetők a megmondhatói annak, mennyi áldás fakad tized adásuk nyomán. De
csak akkor, ha a tizedfizetés törvényét nem tehernek, hanem örömnek érezzük, ha
szívesen adakozunk, ha nem válik gépiessé az adakozásunk, ha lélekkel van teli
s ha Isten útmutatását kérjük arra, hogy mikor, mire, mennyit adjunk.
Valami
egészen csodálatos, hogy Isten a legtöbb esetben milyen sokszorosan fizeti
vissza a néki adott tizedeket. Az említett Colgate Vilmos vagy a szintén pontos
tizedfizető Rockefeller élete is bizonyítéka annak, hogy Isten többnyire
anyagiakban is megáldja azokat, akik szívesen és örömmel adnak néki. Többnyire,
de nem mindig! Mert Isten, nevelő eszközei között nem ismeretlen a próba sem,
és nem tudhatjuk, mi válik inkább lelkünk javára: a próba vagy anyagi gyarapodásunk,
vagyonunk, jövedelmünk megsokszorozása. Mi nem tudjuk, de Ő tudja!
Van azonban
Istennek egy igen nagy ajándéka, amelyben minden igazi tizedfizető részesül. Ez
az anyagi kérdések okozta megkötözöttségből való szabadulás. Micsoda gazdag
adománya ez Istennek ebben a szűkös és nagyon anyagias világban!
Ámde a tized
adás bármennyire Isten parancsa is, mégsem lehet kényszer. Csak a jókedvű
adakozót szereti az Isten! Milyen öröme a gyermeknek, amikor megtakarított
zsebpénzéből csekélyke ajándékot vesz édesanyjának. Még jobban örvendezik,
amikor már saját keresete van, és ebből vásárolhat valamit szeretteinek.
Legalább ilyen örömnek kellene lenni bennünk is tizedfizetésünk alkalmával: a
boldog gyermek hálás örömével.
De azért
sohasem szabad elfelednünk, hogy mi nem adunk Istennek, legfeljebb visszaadunk
valamicskét abból a sokból, amit kaptunk Tőle. Ezért nem érdem a tizedfizetés
semmiképpen sem, és bizony baj van akkor, ha tizedadásunkat érdemnek érezzük. A
tizedfizetés sokak előtt ismert, de sokkal kevesebbek által gyakorolt bibliai
parancs. Még az úgynevezett hívők életében is nagyon sok a fogyatékosság ezen a
téren. Pedig hamarosan elkövetkezhetnek olyan idők, amikor Isten Igéjének a mai keretek között való hirdetése is azon
múlik majd, hogy az ő népe eleget tesz-e a tizedfizetés parancsának. Jöhetnek
idők, amikor olyan erővel szól majd az Isten Igéje, amilyen rendszeresen és
bőségesen adunk vissza valamit abból, ami az Istené. Amikor megadjuk Istennek,
ami az Övé anyagi vonalon.
Rendszeres
tizedfizető vagy? Vizsgáld meg, vajon helyes arányban áll-e a tizeded a
jövedelmeddel! Valóban Isten országának építésére adakozol-e? Kéred-e
imádságban az Urat, hogy mutassa meg, mire kell adnod?
Eddig még nem
teljesítetted a tizedfizetés parancsát? Tanulj meg járni ezen az úton, amely
nem az elszegényedéshez, hanem a csodálatos meggazdagodáshoz vezet! És ahhoz
megtapasztalásához is hogy az Istennel való szoros anyagi kapcsolatunk az
anyagiasságtól való megszabadulásunkat jelenti, s egyben nagy lelki gyarapodással
is jár.
beküldte:Tóthné
Marika az „Élő víz” c. lapból
„Tudjuk pedig, hogy, aki szűken vet, szűken
is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre
eldöntötte szívében, ne kedvtelenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű
adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden
kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel
rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. „ /2. Korinthus
9.6-8/
Vissza a tartalomhoz
Amilyen az élet - olyan a gyümölcse
Mert ha ezek megvannak és
gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek,
sem terméketlenek" (2Pt 1,8).
Ha gyümölcsöző élet által szeretnénk (kívánjuk) dicsőíteni Urunkat, akkor
ennek bizonyos előfeltételei vannak. Semmi sem származhat ugyanis belőlünk, ami
nincs meg bennünk. Először is hitre van szükségünk, ami minden erény alapja,
azután ismeretre, mértékletességre, állhatatosságra és kegyességre. Ezekhez
járuljon istenfélelem és felebaráti szeretet. Mindez együttvéve megtermi majd a
gyümölcsét, úgyhogy nem leszünk az Igének csupán tétlen ismerői, hanem
tényleges cselekvői. Az sem elég, hogy mindez csak meglegyen bennünk:
bővölködnünk kell ezekben, különben kiszáradunk. A gyümölcs az élet túláradása,
ezért telve kell lennünk élettel, hogy az kiáradhasson belőlünk!
Ismerünk embereket, akik sok és igen jó képességgel
rendelkeznek és kedvező alkalmakat is kapnak, mégsem tudnak soha lelkeket az
Úrhoz vezetni. Közelebbről megfigyelve őket, rájöttem, hogy bizonyos kegyelmi
ajándék hiányzik belőlük, ami föltétlenül szükséges a gyümölcsterméshez: az
alkalmasság ajándéka. Mert amilyen az ember, olyan a munkája. Ezért ha valamit
jobban akarunk csinálni, először nekünk kell jobbá lennünk. Ha hasznosabbak
akarunk lenni a szolgálatban, először nekünk magunknak kell alkalmasabbakká
válnunk arra, hogy szolgálhassunk. Legyen hát alapigénk szelíg figyelmeztetés
a gyümölcstelen professzoroknak és saját magunknak is.
Spurgeon könyvéből beküldte:Kindricz Eszter
Vissza a tartalomhoz
A lelkiekről
„A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai,
hogy tudatlanok legyetek. Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, amint
vitettetek, a néma bálványokhoz. Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, aki
Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem
mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.”
1 Kor. 12,1-3.
Úgy tűnik,
Pál apostol itt levelében áttér a testiekről a lelkiekre. Eddig tanácsai,
gyakorlati észrevételei, vezetése a gyülekezet életében előforduló testi
dolgokra utaltak: viszálykodás, paráznaság, pereskedés, házasság.
„A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai,
hogy tudatlanok legyetek.” A protestáns fordításban helytelenül
lelki ajándék szerepel, de az eredeti szövegben nem karizma, hanem a pneumatikon
görög kifejezés áll. Ez jelenthet lelki embert, lelki dolgot, lelki
megnyilvánulást, tehát mondhatjuk, hogy lelki összességet. Ezekben Pál apostol
beszél a lelki ajándékokról (karizmákról); a szeretetről, mint Isten legfőbb
ajándékáról, a keresztények életében, szolgálatában a legfontosabb alapról; és
ezek liturgiai alkalmazásáról. A 14. fejezet végén pedig visszautal a 12.
fejezet elejére: „Ha
valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy
amiket nektek írok, az Úr rendeletei azok. Aki pedig tudatlan, legyen
tudatlan.”
Általában a
gyülekezetekben, mint a korinthusiban is, van egy talán nem kimondott, de
elfogadott nézet, vélemény az „igazi” hívőről, a lelki emberről. A korinthusiak
a Szentlélek ajándékainak megnyilvánulását, ezek közül is főképp a nyelveken
szólást tartották nagyon „lelkinek”. Ma pedig sok helyen a jámbor, gyülekezetbe
járó hívőket tartják annak. De Isten szerint az a követendő, ha valaki a
Szentlélek uralma, vezetése alatt él, Isten akaratában jár, és a krisztusi
szeretet és hit – akár csodákkal és jelekkel kísérve – megnyilvánul általa
„Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, amint
vitettetek, a néma bálványokhoz.”
Az apostol
emlékezteti a korinthusiakat, hogy megtérésük előtti kiszolgáltatottságukra.
Ebből a mondatból két fontos dolog is kiderül: az egyik, hogy a szellemvilágnak
valóságos hatása van az emberekre, a másik pedig, hogy ez a pogányok, még meg
nem tértek számára ellenállhatatlan, szabad akaratuk ellenére történik. A
korinthusiakban – nem olyan régi gyülekezet – még élénken élhettek megtérésük
előtti élményeik, kiszolgáltatottságuk. Sőt azóta is a mindennapi életükben is
közvetlen közelről megtapasztalhatták, ismerhették a különböző
misztériumvallások, kultuszok hatását a szomszédjaik, hozzátartozóik életében..
Az egykor
virágzó várost i.e. 146-ban leromboltatta egy római hadvezér. Később, a rómaiak felismerve a terület stratégiai
előnyeit, i.e. 49-ben újjáépítették. Mind hadászati, mind kereskedelmi szempontból
kiváló adottságokkal rendelkező hely. Hamarosan, Krisztus után 27-re, Korinthus
a görög régió közigazgatási központja lett.
A város népességének tarkasága magával hozta a különböző népek
hiedelmeit. Az idetelepülők többsége hellenizálódott római (Aphrodité, Apolló
szentély). Volt a városban zsinagóga is: Claudius által Rómából kitiltott
zsidók által alapítva. Keletről
misztériumvallások érkeztek. Ezekben a vallásokban az emberek féltek az
istenektől ( bálványoktól ), babonás istenfélelemmel próbálták őket
kiengesztelni. A paráznaság nem egyszerűen egy testi cselekedet volt, nem
erkölcstelenség volt a pogányok szemében, hanem isteneknek felajánlott
tevékenység. Ezekből is láthatjuk, hogy Pál korában, Korinthusban az emberek
fokozottan ki voltak téve a szellemvilág vonzásának. A gyülekezet tagjait ezekből a
megkötözöttségekből szabadította meg az Úr Jézus Krisztus, de ezzel együtt nem
szűnt meg körülöttük ennek hatása, ezért nem felejthették el, milyen
kegyelemben részesültek Mennyei Atyánk
által. Megtérésük után sem voltak elválasztva, kiemelve az őket körülvevő
„érától”.Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, aki
Istennek lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem
mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.”
Ebben az igeversben
a Kyriosz Jesus kifejezés áll. A Kyriosz urat jelent, az Ószövetségben a
Jahve névnek felel meg. Mai világunkban az „úr” kifejezés már nem ugyanazzal a
tartalommal bír, mint akkoriban. Minden kultúrának meg voltak a maguk urai: a
Római Birodalomban a császár volt a legfőbb úr. Ehhez képest a keresztények nem
a császárt, nem a különböző vallások papjait, nem e világ urait, hanem egyedül
Jézus Krisztust vallották Úrnak! „Senki nem mondhatja Jézust Úrnak, csak a
Szentlélek által.” A
Szentlélek mindig Krisztust helyezi a középpontba, mindig az Ő nevét emeli fel,
mindig az Ő dicsőségére munkálkodik. Az „igazi” lelki ember tehát minden
körülmények között Megváltónk személyét tükrözi, szeretetét mutatja meg.
A Mindenható
Isten által teremtettek vagyunk, szellemi (lelki) lények: „És monda Isten:
Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger
halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön
csúszó-mászó mindenféle állatokon…És formálta az Úr Isten az embert a földnek
porából, és lehelt az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő
lélekké.” I.Mózes 1,26 és 2,7.
Az első emberpár élő, mindennapos kapcsolatban lehetett Istennel, hallották
szavát, Teremtőnk ott sétált az Édenkertben köztük. A bűneset után azonban
elszakadtak Istentől, kiűzettek az Édenkertből.
Mindenki az eredendő bűn fogságában születik, de
mindannyian érezzük, tudjuk, hogy nem csupán test vagyunk, ennél több. Az ember
szinte állandóan vágyakozik egy nála magasabb rendű, természetfeletti
megismerésére, vagy azért, hogy hatalomra törjön, vagy, hogy biztonságban
érezze magát. Mindenkinek van valamiben, valakiben hite. Az ember teremtettsége
miatt, azért, mert Atyánk saját Szelleme, lehelete által lettünk élő lélekké,
törekszünk kapcsolatot teremteni, megismerni a szellemvilágot. De „a bálványok hazugságot szólnak, a
varázslók pedig hamisságot látnak, és üres álmokat beszélnek, hiábavalósággal
vígasztalnak.” Zak.10,2. Aki nem a Teremtő Istent keresi, nem hajtja meg fejét Őelőtte, az
hiábavalóságban bízik, de –és ez nagyon veszélyes - létező szellemi háttérrel.
Azt mondja az Úr: „Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot
ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy
meghajoljatok előtte. Mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek… Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az
én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek...
közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.”
III.Mózes 26,1.3.12. Pál apostol az 1 Korinthus levél 12. fejezetében erről
ír, nem akarja, hogy a lelkiekre nézve tudatlanok legyünk. A korinthusiak
tisztában voltak a szellemvilág létezésével, a bálványok vonzásának hatalmával.
Úgy gondolom, manapság van egy széles rétege a társadalomnak, akik ezt nem
ismerik el. Függetlennek tartják magukat mindentől, saját akaratuk szerint
élnek. Ezzel viszont nem veszik figyelembe azt, hogy senki nem lehet mentes a
természetfeletti világ hatásától. „Titeket is megelevenített, akik holtak
voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint. A levegőbeli
hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség
fiaiban munkálkodik; akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a
mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát.” Efézus 2,1-2. A Szentlélek az, aki elvezet minket minden igazságra,
aki kijelenti nekünk Jézus Krisztust Úrnak, megtérésre indít. Míg a pogányok
„vitetnek” a bálványokhoz, az egy élő, igaz Isten vár minket. Megszólít, indít,
és saját döntésünkre bízza, elé járulunk-e elfogadjuk-e hívását. „Mindez
pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által,
és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát.“ 2.Kor.5,18.
beküldte: Drsakóczy Orsi
Vissza a tartalomhoz
Újra figyelj és gondolkozz!
„Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek
felől.” Máté 6,25
Újra meg újra hallanunk kell ezt a figyelmeztetést, hogy ha a világ
gondjai a gazdagság csalárdsága és más dolgok élvezése behatolnak életünkbe,
megfojtanak mindent, amit Isten oltott belénk. Sohasem lehetünk teljesen
szabaddá ennek a túlkapásnak folyton hömpölygő áradatától. Ha nem a ruházkodás
vagy táplálkozás irányából jön, akkor betörhet a pénz vagy pénzhiány, öröm vagy
örömhiány, barátok vagy barátok hiánya, esetleg nehéz körülmények formájában.
Szüntelenül támad, és hacsak nem engedünk Isten Szellemének, hogy harcba
szálljon velük, betörnek életünkbe, mint az árvíz.
„Ne aggodalmaskodjatok
a ti éltetek felől” „Csak egyre legyen gondotok”
– mondja az Urunk – „ a velem való kapcsolatra”. Józan eszünk lármásan
felkiált: Ez képtelenség! Törődnöm kell azzal, hogy miből éljek, mit egyem és
mit igyam! Jézus azonban azt mondja, hogy nem kell! Vigyázz, fel ne támadjon
benned az a gondolat, hogy ezt olyan valaki jelentette ki, aki nem ismeri a te
sajátos körülményeidet. Jézus Krisztus jobban ismeri helyzetünket, mint mi
magunk, mégis azt mondja: „Ne gondold, hogy ez az életed középponti ügye. Ha a
kettő összeütközik, az Istenhez való viszonyodnak add az elsőséget.
„Elég minden napnak a maga baja” Már ma is hányféle baj kezdett
fenyegetni? Alattomos kis gond-manók kukkantottak be hozzád: Mit csinálsz a
jövő hónapban? – És ezen a nyáron? – „Semmi felől ne aggódjatok!” Mondja Jézus.
Újra figyelj fel Őreá és gondold meg! Nyugodjék meg gondolkozásod a te mennyei
Atyád „sokkal inkább”-ján.!
Oswald Chambers könyvéből beküldte Racskóné L.
Zsuzsanna
Vissza a tartalomhoz
Nem… Nem
„A szeretet… nem gerjed haragra,
nem rója fel a gonoszt.”
/1 Korinthus 13,5b/
Gondolj arra,
Hány ember
van, aki semmit nem mond, de belül morog, kedvtelen, megkeseredett. Úgy járkál,
mint egy sértett királynő. Vegyék észre, velem nem lehetett így bánni. A
szeretet nem csak megbocsát, hanem el is felejt. Az nem szeretet, amikor úgy
jársz otthon, hogy engesztelhetetlen vagy. A szeretet nem tesz ilyet. A
szeretet megbocsát, mégpedig úgy, hogy „nem rója fel a gonoszt, nem gerjed haragra”. Nem emlegeti, nem tör ki, szeret.
Amikor
beteszed a bögréket, mindig úgy teszed, hogy a szép oldalát fordítod kívül.
Miért nem teszed ezt az emberekkel? Miért mindig csorba oldalát fordítod kívül?
Nézd a szép oldalát – van neki az is. Ne úgy állítsd magad elé, hogy azt lásd
benne, ami rossz. A szeretet azt nézi, ami szép, ami jó, ami szeretnivaló. Azt
látja meg újra és újra, és azért hálás Istennek.
Trausch Liza könyvéből beküldte:Petyánszki Pálné
Vissza a tartalomhoz
Beteglátogatással egybekötött jubileum!
Már hosszabb
ideje foglalkoztatott, hogyan és hol ünnepeljük meg Imakörünk megalakulásának
5. évfordulóját.
Isten
csodálatosan és nem várt módon készítette elő, özv. Dobos Mihályné, drága
testvérünk betegágyánál. Május 18-án meglátogattuk őt, aki sajnos már csak
fekve tudott fogadni bennünket, de annál nagyobb örömmel! Az ő szíve és szobája
mindig, mindenki előtt nyitva van és volt. Főleg a hittestvérek előtt. Így volt
ez 2003 május 20-án is, amikor néhányan összejöttünk imádkozni az ő szobájában:
Nők Világ Imanapja alkalmából. Ez imakörünk születésnapja! Emlékeztünk és hálát
adtunk. Erre indított az aznapi útmutatói ige is. „Emlékezzetek csoda tetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és
döntéseire” /Zsoltárok 105,5/
Egyik
asszonytestvérünk személyesen emlékezett arra, amikor gyermekkorában Dobos néni
gyermek bibliakört vezetett. Tanította a sok-sok gyermeket énekelni, imádkozni,
bibliaismeretre hosszú éveken keresztül. Azt mondta: „azért vagyunk mi most
itt, mert ilyen tanítóink voltak, akik komolyan vették Istentől kapott
elhívásukat, és a mai napig példaképeink a hitben való járásban.” Elolvasta
Harmati Béla bácsi által írt imát, amit minden gyermek istentisztelet végén
elmondtunk. Most itt együtt mondtuk Dobos mamival:
Jézus, vezérlő csillagom, gyermekszívem
néked adom.
Imádkozni Te tanítál, drága énekeket adtál.
Ima szárnyal, zeng az ének, futni kell már
a Sötétnek.
Ha gonosz Kísértő csábít, Igéd előttem
világít.
Ne lopj, ne hazudj, légy tiszta! Ez
csengjen lelkemben vissza.
Apám-anyám hőn szeressem, intő szavuk meg
ne vessem!
Távozz Sátán, nincs már szavad, lakj
szívemben Jézus magad!
Ó, de édes Veled lenni, Igéd hallgatni és
követni.
Tudom, látom már az utat, mely Istenhez
mennybe mutat.
Ha vétkeztem és elesek, keresztfád elé
térdelek.
Jézus, Istennek Báránya, véreddel moss meg
tisztára!
Megváltottál, nincs már bűnöm, fájdalmat is
csendben tűröm.
Már a haláltól sem félek, Te élsz s veled
én is élek! Ámen
Ez az imádság az egész életünket átöleli:
gyermekkortól – időskorig – halálon át az örökkévalóságba ível.
Tudom, ezt
Ősagárdon az idősebb generáció minden tagja tudja! Ezért kéréssel fordulok
minden gyülekezeti tagunk felé, hogy tanítsa meg gyermekeinek, unokáinak,
dédunokáinak. Drága örökség ez számunkra!
Megköszöntük
Mennyei Atyánknak, hogy Dobos mami itt lehet közöttünk, és imakörünk is
létezik, mert Isten kegyelme megtartotta, minden körülmények között.
Röviden az
imakör vagy asszonykör lényegéről.: Nem azért jövünk össze, hogy jól érezzük
magunkat, hanem Jézus Krisztust akarjuk egyre jobban megismerni, és Isten
hatalmát akarjuk hívni az életünkbe, körülményeinkbe. Sokszor nagyon is
összekuszálódott dolgainkba, /ahol nem Isten szerinti rend uralkodik./
Gyermekeink – gyülekezetünk – közösségünk életébe. Az imában való egység olyan
hatalom, amit az Ellenség, a Sátán gyűlöl. Minden eszközzel igyekszik az
egységet gyengíteni. /Sajnos sokszor sikerrel/ Álljunk ellene! Ne engedjük,
hogy önös-önző érdekeink fontosabbak legyenek az egységnél. Minden dolgunk
szeretetben menjen végbe! Ennek hiányában tartsunk bűnbánatot!. Mindezek
vonatkoznak egész gyülekezetünk közösségére, egységére is. Senki nem tökéletes,
de Isten Jézuson keresztül annak lát minket. Lássuk mi is magunkat és egymást
Isten szemével. Jézus Krisztusban való hit által Isten gyermekei vagyunk.
Emeljük fel fejünket és szemünket! Hordozzuk méltósággal ezt a mivoltunkat.
Szívbéli alázattal. Isten, különböző ajándékokat ad a Szentlélek által. Hagyni
kell egymásban ezeket kibontakozni: Ne legyünk egymásra irigyek, se
féltékenyek. Olyan ember nincs, aki egymaga mindent jól csinál. Ne szégyelljünk
egymástól segítséget vagy tanácsot kérni. Biztassuk egymást: „úgy látom, te
jobban tudnád ezt vagy azt csinálni, próbáld meg!” Emeljük fel egymást arra a
helyre, ahol Isten látni akar bennünket! Ha szívünkben megvan ez a készség,
akkor meglátjuk, mit kell tennünk!
Mit kell
tennünk, azért, hogy: a templomunk - az Isten Háza – újra megteljen, és valóban
az Imádság Háza legyen!
-akik a keresztség és konfirmáció által elindultak, azok
a megtérésen át eljussanak az Istennel való élő közösségre, és ez által
gyülekezetünk közösségébe, mint élő kövek, téglák épüljenek be.
-életünk
vonzó legyen, azok számára, akik ma még távol vannak Istentől, a gyülekezettől.
Ne mondhassák: a templomba járók sem különbek, mint mi. Minek menjünk oda?
Sajnos sokszor igazuk van! /Persze ezzel Isten előtt senki sem takarózhat!/ Ezért is bűnbánatot kell gyakorolnunk.
„Ti akik egykor távol voltatok , most Isten
kegyelméből közel valókká lettetek” Efezus 2.13
Mindenkinek
szól Jézus hívása:
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik
megfáradtatok, és megvagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”
Máté 11.28.
Soha nem volt
aktuálisabb ez a hívás, mint ma! Mindenki fáradt, megterhelt, meggyötört és
nyugalomra vágyik. De vajon jó helyen keressük? Az igazi és egyetlen jó hely:
JÉZUS KRISZTUS , Ő hív és biztosan megtartja ígéretét! Nagyon szép
bizonyosságot ad erről a Halleluja 90. éneke:
Jézus engem meg nem csalhat, többet nyertem
benne én,
Mint, amit képzelni tudtam, amíg Őt nem
ismerém!
Egyre hívebbnek találom, mennél jobban
ismerem:
Lelkeket vezetni hozzá, égő vágyam ez
nekem.
Jézus engem meg nem csalhat, Ő, ki bűnöm
hordozá,
Ő ki a halál bilincsét, lelkemről leoldozá.
Mert mióta véle járok, s látom, mily nagyon
szeret
Ím, azóta égi béke járja által szívemet
Tehát, ezért
imádkozunk. Akinek ez fontos, csatlakozzon az imádkozókhoz! Mindenkit
szeretettel hívunk, várunk és fogadunk!
beküldte: Tóth Andrásné
Vissza a tartalomhoz
Felhívás:
Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.
Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala
Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.
Tel: 06-35-360-225
osagard@lutheran.hu
Szerkesztő: Misjákné Petyánszki erzsébet
misjakerzsi@citromail.hu
Internetes változat: Zöld Zoltán
zoldzoli@freemail.hu
