Tisztelt látogatók! Örömmel értesítjük önöket hogy 2007. Decemberétől folyamatosan közöljük az Ősagárdi Hit című folyóiratunk internetes változatát. Íme az Májusi szám.

Tartalom: Tisztelt olvasó! A tartalomban szereplő írások aláhúzott címe, egyben hivatkozás is. Rákattinva az oldal a kiválasztott íráshoz ugrik.

Rendkívül tanulságos történetre lettem figyelmes a minap, amikor a híres jezsuita szerzetes Anthony de Mello kötetét lapoztam:

„Amikor az ördög látta, hogy egy kereső ember a mester házába lép, elhatározta, hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy visszafordítsa az igazság keresésétől. Ezért aztán minden lehetséges eszközzel megkísértette a szegényt: gazdagsággal, kéjvággyal, hírnévvel, hatalommal, tekintéllyel. A kereső azonban annál sokkal jártasabb volt a lelki dolgokban, és vágyódott is a lelkiség után, így könnyen le tudta győzni a kísértéseket. Hanem amikor a Mester elé került, egy pillanatra meghökkent, mert a Mester egy kárpitozott székben találta, tanítványai pedig a lábánál ültek. „Ebben az emberben nincs semmi alázatosság, ami pedig a szentek fő erénye” – gondolta magában. Később még más dolgokat is megfigyelt a Mesteren, amelyek egyáltalán nem tetszettek neki. Egyrészt a Mester alig méltatta őt figyelemre. „Biztosan azért, mert én nem hízelkedem neki, mint a többiek” – mondta magában. Másrészt az a ruha sem tetszett neki, amit a Mester viselt, és a kissé öntelt mód sem, ahogy beszélt. Mindet arra a következtetésre vezette, hogy rossz helyre jött, s keresését máshol kell folytatnia. Ahogy kilépett a teremből, a mester, aki látta, hogy az ördög végig ott ült az egyik sarokban, ezt mondta neki: „Nem kellett izgulnod, Kísértő. Tudod, hogy kezdettől fogva a tiéd volt.”

Bizony sokszor elkerüli a figyelmünket, hogy a Kísértő minden ravasz cselt bevet, csakhogy elrabolja lelkünk békességét, hogy szemeinket az örökkévalóról az ideig valókra függessze, hogy külsődleges vallási gyakorlatokkal, hagyományokkal, emberi elvárásokkal, foglalkozzunk az IGAZSÁG helyett, amely megszabadíthatna bennünket! Légy óvatos testvérem: ne emberekre tekints, hanem Lelked Istenére, akkor az emberi szavakból is megérted majd Urad üzenetét! Ne szabj Istennek rendet!

Ne ítélkezz! De tartsd nyitva a szellemed-lelked, hogy a Szentlélek olyanná formálhasson, amilyenre akar!

„ Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el…”(1Pt. 5,8)

Nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked/1,Móz.28.15/

Kívülről egészséges embernek látszik. Maga-magát is annak hiszi. Pedig ahová megy, akivel szóba áll, mindenütt és mindenkit fertőz. Pusztító betegség kórokozóit hordozza a testében és terjeszti maga körül. A legtöbb romlást okozó járvány így terjed. A bacilusgazda a romlás terjesztője. A lelki romlásnak is vannak kórokozói. És ezeknek is vannak terjesztői. Az Istent káromlóinak minden szava mérget fröcsköl. Megszentségteleníti a szentet és tisztát sárba rántja. Sokan vannak ilyenek lelkiismeretlen meggondolatlanságból. Védelmet is tudnak a maguk számára: ők egyáltalán nem úgy értik. Csak szájukkal káromkodnak és nem a szívükkel. A magyar ember gyengéje, amit Isten sem ítélhet meg szigorúan – mondják. Pedig a szívnek teljességéből szól a száj. A romlott szív rontó bacilusait szórja minden szitkozódó ajak. A könnyed társalgó. Esetleg vigyáz arra, hogy ne mondjon olyat, amin csak megbotránkozni lehet, de azt mindig keresi, ami megmosolyogtat, vagy amit másképp is lehet érteni. S a burkolt kétértelműségekbe, a könnyed pajkosságokba sincs más csomagolva, mint a lelki romlás kórokozója. Lassan ölő méreg, ami nevetve, élcelődve, észrevétlenül visz a kárhozatba. A bűneivel kérkedő is sokszor csak nagyotmondásból, virtuskodásból teszi. A szája talán sokkal többet tud, mint amennyit elkövetett. De hát mi van mind e mögött? Az Istennek való nem-törődés, szavának a lefitymálása, a tűzzel való eszélyes játék. És ez is terjed a nyomán: bűnnel való kacérkodás, Istentől való függetlenülés, szabadosság és fölény. A por-embernek a fölénye a világmindenség Urával szemben. Mi más lehet a gyümölcse, mint romlás és kárhozat. Pedig ezek már nem is igazi bacilusgazdák. Inkább fertőző betegek, akiken magukon is látszik a fertőző kór sok jele. Fel lehet ismerni le kehet kerülni őket. Az igazi értelemben vett bacilusgazda az, aki egészségesnek látszik és mégis bacilust hordoz magában. Akiről senki nem sejtené és mégis gyilkos kórt terjeszt. Ezek a lelki romlásnak a veszedelmesebb terjesztői. Erkölcsös, rendes, köztiszteletben álló emberek. Minta-hivatalnokok, minta-alkalmazottak, minta-családfők vagy –családtagok és minta-barátok. Senki nem tud rájuk rosszat, csak jót. Dicsérik, tisztelik és szeretik őket. Például hozzák fel és irigyléssel gondolnak rájuk. Hatással vannak a környezetükre. Éppen ebben van a veszedelmük, mert mind bacilusgazdák, ha nem hisznek Jézus Krisztusban és az Ő megváltó vérének erejében, ha maguknak tulajdonítják mindazt a szépet, jót és követésre méltót, ami bennük van. Bacilusgazdák, akikből a magabiztosság, az önigazság, az önmagában való erkölcsiség árad. Ezeknek a megfertőzöttjei úgy gondolkodnak, hogy nem az a fontos, hogy valaki hisz-e Istenben vagy nem, hanem az, hogy jót cselekszik-e vagy rosszat. Isten nélkül is lehet erkölcsös életet élni, áldozatot hozni, segíteni és mások javán munkálkodni. Pedig „hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsid. 11:6). Ha pedig néki nem tetszünk, akkor hiába tetszünk az emberek tömegeinek. A legkívánatosabb és a legírigylésre méltóbb életnek is – ha az nem Istennek tetsző élet – csak romlás és veszedelem lehet a vége. Aki ilyen életre mutat példát, az romlásba dönti az embertársait. Az bacilusgazda. De itt vannak a vallásos emberek is, akik semmi kincsért nem akarnának Isten nélkül élni. Templomba járnak, bibliát olvasnak, imádkoznak, és gyülekezeti életben buzgólkodnak. Csak hát mindezt csak úgy a maguk buzgólkodásából, nagy erőlködéssel és tiszteletre méltó akarással cselekszik. A Szentlélek munkája előtt értetlenül állnak, János 3:8-at úgy értelmezik, mintha a szélről nem csak azt nem tudhatnánk, honnan jő és hová megy, hanem a zúgását se lehetne hallani és sodró erejét se lehetne érezni. Ők még nem veszítették el minden saját kincsüket, hogy meztelenül és kegyelemből átmehettek volna a szoros kapun. Még nem ismerik a keskeny útnak azokat a szakaszait, ahol minden nap csak kegyelemből és bűnbocsánatból van megtartás. Nem születtek újonnan. Nem állnak a Szentlélek vezetése alatt, nem lettek jó fákká, amelyek maguktól, belső törvényszerűség folytán termik a jó gyümölcsöket.

A verítékszagú erőlködés, az üres képmutatás és a felszínes látszatkereszténység mérge árad belőlük. És megfertőz sokakat. Megtéveszti, kielégíti és elveszejti mind a csak névleg keresztényeket.

Sőt bacilusgazda Isten országának minden munkása, a Krisztus gyülekezetének minden tisztségviselője, aki maga nem ment át az újonnan születés és megtérés csodáján. Aki Jézus Krisztusnak, az Ő vérén szerzett bűnbocsánatnak a fia, akit az ördög – ha fehér ruhás angyalnak öltöztet is – csak maga a lelket ölő mérgének terjesztésére használ. Ezek a vakoknak vak vezetői, akik csak a verem mélyére tudják kalauzolni a rájuk bízottakat. A mennyország kulcsainak bitorlói, akik mivel maguk nem mentek be, másokat is kívül rekesztenek az Isten országán. Pedig kívül csak sírás és fogcsikorgatás lesz.

Földi betegség terjesztőivel megtörténhetik, hogy csak másokat fertőznek, és maguk nem esnek a ragály áldozatául. Nem így a lelki romlás bacilusgazdái. Itt az egészség csak látszat és önigazság csak képzelgés. A legmutatósabb élet is csak festett koporsó, amely undoksággal van tele. Minden betegnek és minden bacilusgazdának a nagy Orvos gyógykezelésére van szüksége. Mert egyedül Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére tisztít meg a hamisságtól és minden bűntől.

Fogadd el Krisztus véréért bűneid bocsánatát és teljes megtisztulással, hogy a romlás hordozója helyett áldást terjesztője lehess.

Szemelvény az „ Élő Víz“ Evangélikus Evangélizáció Lapja 1948.augusztus 1-i számából.

Elképesztő és elszomorító is egyben, hogy az előző cikk mennyire időszerű így 60 évnyi távlatból is. Ma, amikor minden fejlődik körülöttünk, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy a Sátán ugyanazokat a cseleket veti be ellenünk is, mint elődeink idejében. Itt lenne az ideje, ha nemcsak a világi fejlődésre gondolnánk, hanem szellemi fejlődésünkre inkább, hogy a Sátán ne nevessen rajtunk!/szerk/

Az Önközpontúság

Önközpontúságból fakad sok dolog, amit tapasztalunk. A Példabeszédek 13. fejezetében a 10. vers így hangzik: „Csak viszály van a kevélységből: azoknál pedig, akik a tanácsot megfogadják, bölcsesség van”. (Újford: A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van.Rkat: Ahol a kevélység tanyáz, ott csak veszekedés van, az alázatosaknál bölcsesség lakik. Neovulg: A kevélyek között mindig háborúság van, a megfontoltakat azonban bölcsesség vezérli.)

Sokan először vitába szállnának ezzel a kijelentéssel, mondván: „Várjunk egy percet! Nem lehet a büszkeség az egyetlen oka a viszálykodásnak és a háborúságnak! A Péld. 17,14-ben az áll, hogy a viszálykodás a háborúság kezdete, tehát a háborúságot nem csupán a büszkeség okozza. X.Y. ezt és ezt tette velem. Viszálykodó természetű” Mások azt mondják: „Te ezt nem értheted meg; én egyszerűen egy ilyen típusú ember vagyok.”

Nem. A Szentírás azt állítja, hogy a háborúságot csakis a büszkeség okozza. Ez nem az „egyik legfőbb ok” – ez az egyetlen ok! Néhányan megint vitatkoznának ezzel: „Sokféle problémával küzdök, de a büszkeség éppen nincs köztük. Ha már erről van szó, olyan alacsony az önbecsülésem, hogy engem senki se vádolhatna büszkeséggel.”

Újra meg kell határoznunk, mit értünk büszkeség alatt. Ez nem csak azt jelenti, hogy jobbnak hiszed magad másoknál, hanem a legegyszerűbb megfogalmazással élve, úgy tekintesz magadra, mint mindennek a középpontjára. Az önközpontúság valójában minden büszkeség gyökere. A 4Móz. 12,2. versében azt olvassuk, hogy Miriam és Áron, Mózes testvérei, ellene fordultak Mózesnek, és bírálták őt, amiért idegen származású nőt vett feleségül. Azt mondták: „Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is?” A Biblia a 3. versben (egyes fordítások szerint zárójelben – a ford.) megjegyzi, hogy Mózes a föld legszelídebb embere volt. Nem sértődött meg azon, amit mondtak neki, hanem imádkozni kezdett, és közbenjárt a testvéreiért. Amikor azt olvassuk, hogy Mózes volt a legszelídebb ember a földön, álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el ezen. Nem tudjuk, hány ember élt akkoriban a világon, de biztos, hogy több millió, és Mózes volt köztük a legszelídebb. (Ami igazán bámulatos kijelentéssé teszi ezt, az az a tény, hogy ő maga írta ezt le. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy ha igazán alázatos és szelíd vagy, akkor te ezt nem is tudod. Ez hamis benyomás arról, mi is valójában az önhittség.)

A büszkeség nem csak az, hogy jobbnak gondolod magad mindenki másnál – hanem ön-központúság. Olyan ez, mintha lenne egy pálcánk, melynek egyik vége gőg, a másik alacsony önbecsülés. Ezek ugyanazon dolog egymással ellentétes kifejezései, de mindkettő ugyanazt a pálcát alkotja: önközpontúságot. Nem számít, hogy azt hiszed, jobb vagy mindenki másnál, vagy azt, hogy rosszabb vagy mindenki másnál, ha önközpontú vagy. Ez a büszkeség gyökere. Minden ezen keresztül szűrődik át. Egy félénk, szégyenlős személy is lehet nagyon büszke és önközpontú, aki csakis magára gondol. Arra szeretnék rámutatni, hogy az önközpontúság valóban minden büszkeség gyökere, és ha visszapillantasz a Péld. 13,10. versére: „Csak viszály van a kevélységből”, ez azt mondja, hogy valójában a mi önközpontúságunk tesz minket dühössé, nem pedig az, amit mások tesznek velünk! Önközpontúságunk válaszol arra, amit mások tesznek. Sosem leszel képes megakadályozni, hogy az emberek piszkáljanak; nem lehet. A hit nem arra való, hogy másokat irányíts, hanem arra, hogy segítsen uralkodni önmagadon, és azokon a dolgokon, amelyek benned vannak. Tehát nem számít, mit tesznek veled az emberek.

Amikor Jézus megfeszíttetett, képes volt így imádkozni azokért az emberekért, akik megfeszítették: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Nem az őt megfeszítő embereket uralta, hanem saját Magát. Az önközpontúság tesz minket indulatossá. Jézus nem Önmagáért jött el, hanem úgy szerette a világot, hogy értünk jött a földre. Miközben a kereszten függött, az egyik tanítványa gondjaira bízta az anyját. A saját önzőséged tesz haragossá, noha a Biblia szerint neked halottnak kellene lenned önmagad számára. Ha egy holttest hever nem fog válaszolni. Az ok, amiért úgy válaszolsz, nem a külső körülményekben rejlik, hanem abban, ami benned van. Soha se leszel olyan erős hitben, hogy el tudd hárítani az összes akadályt és mindent, ami rossz irányba taszít, de befolyásolhatod magadat. Eljuthatsz egy olyan pontra, ahol Jézust teszed Úrrá az életeden, és szereted Őt, az Ő országát, s a többi embert, jobban, mint ahogy önmagadat szereted. Rá fogsz ébredni, hogy amikor így teszel, és uralkodsz magadon, a küzdelem és a versengés meg fog szűnni az életedben.

Az egyik legnagyszerűbb kulcs ahhoz, hogy alkalmazni tudd mindazokat a dolgokat, melyeket Isten tett az életedben, hogy felismered, Ő nem önző célokra adta neked a királyságot. Nem azért tette ezeket a dolgokat, hogy minden szükségedet betöltse. Meg kell tanulnod, hogy önmagad megtagadásával, és az életed elvesztésével kezdheted el felismerni, mit is jelent az élet. Mit jelent? Mások és Isten szeretetét, jobban, mint ahogy önmagad szereted – ez pedig azt jelenti, hogy elkezded hatástalanítani saját haragodat és sérelmedet, s mindazokat a pusztító dolgokat, melyek benned vannak.

Imádkozom, hogy Isten ma használja fel ezeket a dolgokat, melyeket említettem arra, hogy megnyissa a szívedet és felismerd saját önközpontúságodat, amely lehangol. Mások hibáztatása helyett el kell vállalnod a felelősséget, és szembe kell nézned vele, meg kell aláznod magad Isten előtt, és kérned kell Őt, hogy jöjjön, és tegye Magát naggyá az életedben. Csak így járhatsz a győzelem útján.

Andrew Womack könyvéből beküldte: Draskóczy Orsi

Valljátok meg egymásnak bűneiteket,

és imádkozzatok egymásért,

hogy meggyógyuljatok

Jakab 5,16

Vissza a tartalomhoz

Túrmezei Erzsébet: Kéz a kézben

„Egy-egy kéz, drága kéz

mindegyre elereszt…” Áprily Lajos

Verőfényes vasárnap délelőtt.

Virágok nyíltak és gyümölcsök értek.

Még fogtam a drága, dolgos kezet,

de gyengülő, gyérülő érverések

könyörtelenül tudatták velem:

üt az óra, s el kell eresztenem.

Megsimogattam. Átölelt a múlt.

Akik búcsúznak, mindig visszanéznek.

Megköszöntem a kezembe simult,

erőtelen, ráncos anyai kéznek,

hogy simogatott és ápolgatott,

a fáradságos, dolgos tegnapot.

Hogy imára kulcsolta kezemet,

hogy imádságra kulcsolódott értem.

Az idő irgalmatlan sietett.

A másodperceket remegve mértem.

Aztán – kezét Más fogta meg helyettem.

S én eleresztettem. . . eleresztettem.

Verőfényes vasárnap délelőtt.

Sárgult falevelek szálltak a szélben.

S megint fogtam egy búcsúzó kezet,

és megint búcsúzó szempárba néztem.

Virágokat bontottak még a kertek,

de a vándormadarak útra keltek.

Ó simogató, serény kicsi kéz!

Milyen fürge volt és fáradhatatlan!

Fogtam . . . könnyű volt és mégis nehéz.

És én akkor mindenért hálát adtam.

Aztán – kezét Más fogta helyettem. . .

s én eleresztettem . . . eleresztettem

Hát hűtlenül elhagy kéz kéz után?

Segítettek, áldottak, simogattak.

Utánuk nyúlnék félszegen, sután. . .

Hát kéz a kézben soha nem maradhat?!

Csend, csend! Hiszen egy megmarad nekem!

Azt soha nem kell eleresztenem.

Arra békén rábízhatom magam,

és az a kéz letörli minden könnyem.

Szegény a szívem, koldus a szavam,

kevés az életem, hogy megköszönjem

azt a kereszten értem vérezett,

örökirgalmú, hatalmas kezet.

Beküldte: Petyánszki Pálné

Vissza a tartalomhoz

E havi férfikörről: Az Istennel kötött barátság elmélyítése

„ Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok” (Jak.4,8a)

Tőlünk függ, hogy mennyire vagyunk közel Istenhez. A többi kapcsolathoz hasonlóan, az Istennel való barátság elmélyítésén is dolgozni kell, magától nem fog elmélyülni. Akarni kell, időt és energiát kell rá szánni! Ha mélyebb, bensőséges kapcsolatban szeretnénk lenni Istennel, akkor meg kell tanulnunk őszintén feltárni előtte érzéseinket, megbízni benne, amikor valami megtételére kér, fontosnak tartani, és mindennél jobban akarni ezt a barátságot. Őszinteség Istennel: Az Istennel kötött barátság legfontosabb építőköve a teljes őszinteség – hibáinkkal és érzéseinkkel egyaránt. Nem várja el tőlünk, hogy tökéletesek legyünk, az őszinteséget azonban megkívánja. Az a szerencsénk,- hogy Isten kegyelmének köszönhetően - , hogy Jézus még ma is a „bűnösök barátja” ’. A bibliában azt látjuk, hogy Isten barátai őszintén feltárták érzéseiket: gyakran panaszkodtak, okoskodtak, vádakat fogalmaztak meg, s még vitába is szálltak Teremtőjükkel. Őt azonban nem zavarta ez a nyíltság, sőt el is várta. Az őszinte barátság egyik megdöbbentő példája a következő is. /2 Mózes 33, 1-17 / Istent felháborította Izrael engedetlensége és ezt őszintén tudtára is adta Mózesnek. Mózes, aki Isten barátjának mondhatta magát, hasonlóan szókimondóan válaszolt: „- Lásd, te azt mondtad nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem adtad tudtomra kit küldesz velem… Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a Te utadat… Nézd a nép mégiscsak a te néped…! Ha nem jön velünk a Te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! Mi másból tudnánk meg, hogy megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? ... (2 Móz. 33,12-17) Valószínű, hogy mindnyájunkban van némi mélyen rejlő harag vagy keserűség Isten iránt életünk történetei kapcsán. Amíg nem étjük meg, hogy Isten mindent a javunkra tud fordítani, addig bizony maradni fog a sértődöttség vele szemben. Az Istennel való barátság egyik legfontosabb akadálya a KESERŰSÉG. Ennek ellenszere természetesen az, ha felismerjük: Isten mindig a mi érdekünkben cselekszik, még ha valami fájdalmas, érthetetlen helyzetről is van szó. A gyógyuláshoz vezető első lépés mindig a sérelmek megnevezése és az érzelmek feltárása kell, hogy legyen.(Jób 7,17-21 Engedelmesség hit által: Az Istennel való kapcsolatunk minden alkalommal mélyül, amikor bölcsességében megbízva, még ha nem is értjük, megtesszük, amit mond. A barátsággal kapcsolatban általában nem jut eszünkbe az engedelmesség. Az Istennel való bensőséges kapcsolatnak, azonban ez is feltétele, ahogy, ahogy Jézus is egyértelműen tanítja: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én mondok nektek.” /János 15,14/ Engedelmeskedjünk tehát, nem kötelességből, félelemből vagy kényszerből, hanem szeretetből. Mi magunk akarjuk követni Krisztust, mert hálásak vagyunk mindazért, amit értünk tett, s minél közelebbről követjük, annál jobban elmélyül ez a barátság. Jézus csak annyit kér, hogy úgy viszonyuljunk hozzá, ahogyan Ő viszonyult az Atyához. Az Ő kapcsolatuk a minta számunkra. Ő szeretetből fakadóan, mindig megtette, amit az Atya kért tőle. Az igazi barátság soha nem passzív, hanem cselekvő. Amikor Jézus arra kér, hogy szeressük az embereket, segítsük a rászorulókat, osszuk, meg amink van, őrizzük meg tisztán az életünket, bocsássunk meg és mutassuk be Őt másoknak, akkor a szeretet tud indítani bennünket, hogy azonnal megtegyük, amit mond. Sokszor elhangzik, hogy tegyünk „nagy dolgokat” Istenért. Pedig jobban tesszük, ha sok jó „kis dolgot” teszünk érte, szeretetből fakadó engedelmességből! Lehet, hogy ezeket mások észre sem veszik, Isten azonban látja őket, és úgy veszi, ezekkel dicsérjük Őt! Azt tartani értékesnek, amit Isten értékesnek tart: Ilyenek a barátok, fontos nekik az, ami a másiknak fontos. Minél erősebbé válik a barátságunk Istennel, annál fontosabbnak tartjuk. Mi is szomorkodunk, amikor Ő szomorkodik, mi is örülünk, amikor Ő örül. Mi a legfontosabb Istennek? Természetesen népe megváltása. Azt szeretné, ha összes elveszett gyermeke megtérne. Ez volt az ok annak is, hogy Jézus a földre jött. Isten szemében a legdrágább dolog Fia halála, a második legdrágább pedig az, amikor gyermekei beszélnek erről az embereknek. Aki az Ő barátja akar lenni, annak fontosnak kell tekinteni mindazokat az embereket a környezetében, akiket Ő fontosnak tekint. Isten barátai beszélnek Istenről az ő barátaiknak. Minél jobban vágyni az Istennel való barátságra. Dávid szenvedélyesen, mindenek fölött, azt kívánta, hogy megismerhesse Istent. „ Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.”/Zsolt. 63.4/ Jákób annyira szenvedélyesen vágyott Isten áldására, hogy képes volt egy éjszakán át a porban birkózni vele.”Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz”/ /1.Móz.32,27/ Pált szintén az Istennel való mély kapcsolat utáni vágy hajtotta, semmi sem fontosabb számára, ez volt a végső célja.” Hogy megismerjem Őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az Ő halálához.” /Filippi 3,10/ Az igazság az, hogy annyira közel lehetünk Istenhez, amennyire csak akarjuk. Véletlenül nem fog létre jönni, szándékosan kell, keressük. Akarjuk-e mindennél jobban? Mennyit ér nekünk? Megéri-e érte feladni valamit? A legfontosabb kapcsolat Semmi – egyáltalán semmi – nem fontosabb az Istennel való kapcsolatunknál. Hiszen a kapcsolatunk örökké tart. A Bibliában Pál így írja Timóteusnak.” Néhányunk életéből ki maradt a legfontosabb dolog: - nem ismerik Istent” Vajon a mi életünkből nem maradt-e ki, eddig a legfontosabb dolog? Ha igen, már most el lehet kezdeni helyre hozni, csak ne felejtsük el: rajtunk múlik. Annyira vagyunk közel Istenhez, amennyire akarunk

Beküldte: Racskó János

Vissza a tartalomhoz

E havi asszonykörről: „Boldogan élni, míg meg nem halunk!”

Mai kincs: „MENJ BE URAD ÜNNEPI LAKOMÁJÁRA” Mt.25,21

Mindenkinek vannak álmai. Isten néha teljesíti azokat, ha megragadjuk Krisztus kezét és Vele járunk az általa választott úton. Isten az 1.Kor.2,9-ben csodálatos dolgokat ígér. „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve sem sejtett, amit Isten készített az őt szeretőknek.” Ez az örökkévalóságra, a mennyországra vonatkozik. Isten a földi életünkben is készíthet olyan ajándékot, amit még nem is gondoltunk volna. Én pl: két alkalommal kaptam ajándékba külföldi utat. Tudom, hogy Istentől jött ajándék volt. De földi álmaink csak árnyéka annak, amit Isten a mennyben ígér. Tanulmányunk célja, lényege: hogy Isten, csüggedés helyett öröméneket akar adni. Ézs.61.1-3. Egy nap minden gyászt és csüggedést magunk mögött tudhatunk. Ez minket, keresztyéneket örömmel kell, hogy eltöltsön. Sőt Isten boldognak akar látni. Ennek következménye a megáldott állapot. Áldottság és boldogság nem mindig esik egybe. Vannak helyzetek, amikor vagy lelkileg, vagy testileg teljesen össze vagyok törve, mégis áldottnak és boldognak tudhatom magam, mert tudom, hogy Jézus Krisztus van mindenek felett. Ő azt ígéri János 15.10-11-ben „ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben…az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen” Az öröm magasabb volta az örvendezés, ami egy folyamat. A megpróbáltatások között is örvendezhetünk. Láthatjuk, és hit által bízhatunk abban, hogy Isten lelki-szellemi fejlődésünket munkálja. Ez okot ad az örvendezésre. Ha a körülményekre nézünk bizony azoknak nehéz örülni, inkább sírni volna kedvünk. Meg kell tanulnunk mindenért / jóért és rosszért / hálát adni. A hála előhozza szívünkből a dicséretet Isten felé. Szívünk megtelik megelégedettséggel.

Ezek a dolgok úgy kapcsolódnak egymásba, mint a láncszemek: hála – dicséret – öröm – boldogság – megelégedettség –megelégítettség – örvendezés. Ki ne vágyna ilyen életet élni? Jézus Krisztus ezt kínálja nekünk már itt a földön és egykor meghív az ünnepi lakomára.Mt.25,21 „ Ura így szólt hozzá: Jól van jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, MENJ BE URAD ÜNNEPI LAKOMÁJÁRA!” Ezért érdemes Isten gyermekének lenni. Reménységünk alapja Jézus Krisztus, lelkünk vőlegénye és szerelme.

Így ír erről az Énekek Éneke 2.10-11 „Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl kedvesem, szépségem jöjj már! Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment … itt az éneklés ideje.”„Boldogok, akik az Úrban halnak meg” és haláluk pillanatában az előbbi hívást hallják meg : Jézus Krisztus szavát.

Beküldő: Tóth Andrásné

Vissza a tartalomhoz

Tiszta szívet adj nekem!

Szükségem van-e új szívre?

„Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyet elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg Izrael háza?” /Ezékiel 18,31/

„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. Eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek”/Ez.36.26/

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!”/Zsolt.51,12/

Szükségem van-e új szívre? Ha nincs szükség új szívre, akkor ezek az igék rám nézve nem érvényesek. Csak azokra érvényesek, akik tudják, hogy szükségük van új szívre! Hogyan lehet új szívet szerezni? Ki adhat az embernek új szívet? Az első igében van egy felszólítás, hogy hagyjátok el vétkeiteket! Mivel az ember nem tudja a szívét kicserélni, sem a bűnt nem tudja a szívéből kiszakítani, ez azt jelenti, hogy határozd el magad, hogy szakítasz a régivel. Ez az értelme! Senki sem tudja magát megváltoztatni! Jeremiás könyvében olvassuk, hogy eltudja-e a szerecsen a bőrének színét változtatni, vagy a párduc a foltosságát? Azt mondja Isten: úgy ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt. Ha a szerecsen a fekete bőrét fehérre tudja változtatni, ha a foltos párduc eltünteti magáról a foltokat, akkor majd ti is kitudjátok cserélni a szíveteket. Szükségem van új szívre! Nem tudok hozzá jutni a magam erejéből! Nem tudom magam megújítani! A felszólítás így szól: Hagyjatok el minden vétkeiteket, nem csak a kirívóan nagy bűnöket. Sok ember szeretne őszintén megszabadulni. Isten az, aki segíteni tud! Küldött Valakit, aki új szívet ad. JÉZUS KRISZTUST! Ő úgy jött ezzel az ajándékkal: „ Adok nektek új szívet.” Valaki azt mondja, nekem jó a régi, csak egy kicsit meg kellene takarítani, van egy pár rossz szokásom, nem vagyok angyal. Az egészet ki kell cserélni! Abból a szívből jó soha nem fog kijönni! Aki asszonytól született, hogy lehetne tiszta?! Lélektől kell újjászületni! Dávid így esenget: Tiszta szívet teremts bennem! A Zsoltáríró király érezte, hogy csak Isten tud rajta segíteni. Ha beismerem, hogy ezzel a szívemmel Isten semmit sem tud kezdeni, de én sem, és megengedem, hogy Ő kicserélje, akkor minden megváltozik. Sokszor beszéltem már a büszkeségről. A büszke ember gondolkodik így:”Éppen énnekem kell kicserélni? Pont az én szívem nem jó? Mit kíván az Isten? Nem itt vagyok a templomban? Nem szépen adakozok? Nem vagyok-e vallásos ember? Káromkodom én? Látnak engem részegen? Megcsaltam-e a házastársamat?” Jaj, de ragyogóan mosta magát két perc alatt tisztára. Ilyen az ember mindaddig, amíg Isten Igéje meg nem győzi:

„…az atyáitoktól való hiábavaló életetekből váltott meg meg”/1.Péter 1,18/ Hiába minden vallásos gyakorlat, ha az én szívem nem lesz Krisztusé! Mit ér akkor a templom, a gyülekezet, ha Isten és közöttem óriási távolság van?! Vajon Isten igazán meg akar engem változtatni? Csak ezt az egyet akarja, hogy engem megváltoztasson! Nem teszi meg, ha nem egyezek bele! Ez egy alapvető tanítása a Bibliának, hogy itt nincs erőszak. Ez a szeretet hódítása! Nekem kérni kell és elfogadni. Isten változtass meg engem, cseréld ki a szívemet! Az Úr Jézus megígérte, hogy aki kér, az mind kap. Azt kéri, hogy teljesen és szabadon adjam magam a kezébe, tegyen velem, amit akar. Ki fogja a szívünket cserélni. Megváltozik az egész életfelfogás, a gondolkodás. A legelső helyre most már az Úr Jézus kerül. Semmi sem zavarja és bántja annyira, mint a kettőnk között megszakadt kapcsolat. Az a kérdés, hogy hajlandók vagytok-e arra, hogy amilyen bűnre az Isten rámutat, ti is rámondjátok, hogy bűn! A kegyelem ott kezdődik, amikor nem tudom már a rosszat csinálni, mert Valaki nem engedi. Ez az Új szív, amit kapunk, ez nem angyal szíve, ez is emberi szív, és hajlik a kísértésre. Csakhogy ebben a szívben már lakik Valaki! Ahol bejött az Úr Jézus, hozza az újat és Önmagát. A régi nem fogadja be, az új szív befogadja. Azt mondja az Ige, hogy beszéljetek a szívetekkel ágyasházatokban ”gondolkozzatok el fekvőhelyeteken”/Zsolt.4,5/ Beszélni kell a saját lelkünkkel! Van, aki mindenkivel beszél, csak saját szívével nem. Menekül önmaga elől. Az volt az Igében: „Kiveszem a kőszívet, adok nektek hússzívet”A kőszív az kőből van! Arra nem lehet írni. Az nem melegszik meg. Nem mozdul meg, merev. Ha látja Krisztust s kereszten, akkor sem indul meg. Adok hússzívet, amelyik érez, amelyik Istenért dobog. Krisztust szereti. Melyik volt az életetekben elkövetett legnagyobb bűn? Az hogy az Úr Jézust nem fogadtátok be! Minden más ebből ered. Ezt mondja az Úr Jézus: „Eljön a Szentlélek, a Vigasztaló, a Tanító, megítéli a világot, bűn tekintetében, hogy nem hisznek, Én bennem” /Jn.16.8-9/ Nem sorolta fel a bűnöket, csak azt mondta, hogy nem hisztek énbennem. Minden bűn ebből ered.

Ezt az egyet kell legjobban fájlalni, hogy a legnagyobb szeretet előtt bezártam a szívemet. Aki közületek tudja, hogy a szívében van a krisztus, az rendben van. Nem sértődik meg, nem is haragszik. Miért haragszanak meg, amikor ezt a kérdést feszegetjük? Mert az ördög érzi, mindjárt elvesztem a tulajdonomat. Felingerli az embereket. Még mindig nem jó, amíg az Úr Jézus át nem veszi az uralmat. Ha pedig átvette, akkor nincs tovább vita. Rendeződik belül minden. Amíg a szív nem Krisztusé, míg nem újul meg, semmi sincs rendben. Hiába hagyom el, csomószokásomat. Amit az Úr Jézus el akar venni, hadd vegye el! Helyébe sokkal jobbat hoz. Tudjátok, hogy van ez? Egy áldott körforgás következik. Minél inkább meglátom , hogy milyen nyomorult és tehetetlen vagyok a jóra, annál jobban ragaszkodom Krisztushoz. Minél jobban ragaszkodom Krisztushoz, annál jobban látom meg a bűnöket, és mindazt, ami még nem jó.„Hát miért halnátok meg Izrael háza, vessétek el a bűnt!” Isten nem akarja a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen! Jézus ezt mondja a bélpoklosnak: AKAROM, TISZTULJ MEG! Ha Ő mondja, és akarja, akkor az ember megtisztul. Ő viszont akkor mondja, mikor én is akarom! A bélpoklos is akarta, de senki sem tudta megtisztítani! De jött, aki tud, aki akarta. Mikor újonnan. az Isten akarata meg az én akaratom egyezik, akkor megtörténik a csoda. Kicserélődik a szív. Az ember szíve megdobban, amikor hallja: Jézus, Jézus, ó mily szép név! Aki kér, az mind kap. Aki becsületesen őszintén kéri, annak Isten megadja! Mindenki úgy mehet tovább, hogy a régi szívét felajánlotta, az újat elfogadta, és Jézus lakik abban az új szívben. Senki sem tudja kiűzni belőle, ha én benn akarom tartani. De ha azt mondom:” Uram nem jó veled” – rögtön elmegy. Sok mindent nem lehet, mert itt vagy.” Mindent lehet. De ha benn van, akkor az Ő rendje, az Ő uralma, az Ő kedvessége, az Ő szeretete, az Ő fénye, az Ő segítsége érvényesül. VÁLASSZÁTOK AZ URAT, FOGADJÁTOK EL AZ ÚJ SZÍVET!

Zimányi J. prédikációjából beküldte: Racskóné Lackovszki Zsuzsanna

Vissza a tartalomhoz

Scholtz László: A lélek

A Lélek hív és összegyűjt,	Az élő Krisztus küldi el
Kigyújtja pünkösd lángjait.	Lelkét ma is, mint valaha
Szív, melyet bánat, gond megült,	S vigasztal, gyámolít, nevel
Sok testvérszívre várhat itt:	Az egyházban Ő általa!
Ez Krisztus gyülekezete,	Hol Krisztus lelke van jelen,
Isten ujjának műhelye.	Újult fán jó gyümölcs terem.

A lélek lángja mint a tűz	Gyümölcse ízes, száma sok:
Perzsel, fájdalmat is okoz,	Hűség, szelídség, szeretet...
De megtisztít, démont kiűz,	Szegények mind, sőt koldusok,
Meghátrál tőle gonosz.	Kikben ezt föl nem lelheted;
A zajló szívre béke száll,	Dúsak viszont, sőt kincsesek,
Mihelyt bűnétől tiszta már.	Kikben pünkösdi bor pezseg.

A lélek Krisztushoz vezet,	Ó Szentlélek, Te szállj közénk!
Mindent övéből merít,	Lásd, egybegyűltünk várva rád!
Bocsánatot ad, életét,	Érints meg Isten ujjaként,
Örömre indít, felderít,	Heved bensőnket járja át,
Az Úrhoz visz, ki nem halott,	készits mibennünk tűzhelyet
Halott volt, ám feltámadott.	S leszünk élő gyülekezet!

Vissza a tartalomhoz

Az imádkozó szülővé válás folyamata

Imádkozó szülővé válni a legcsodálatosabb feladat, a legnehezebb munka! A legnagyobb öröm és a legmélyebb fájdalom forrása. Semmi nem nyújthat ilyen mély kielégülést és semmi nem adhat ilyen izgalmat. Semmi sincs, ami ennyire fárasztó és kimerítő, és semmi nem adhat ehhez hasonló sikerélményt. Ha a dolgok rosszra fordulnak, nincs kudarc, ami az életben jobban fájna.

SZÜLŐ VAGYOK!

Igazi ellentmondásos szerep. Gyermekeink nevelésében mindnyájan a legjobbat igyekszünk nyújtani. Ha egyszer-egyszer úgy érezzük, hogy szülői hivatásunkkal minden rendben, akkor hirtelen új kihívásokkal találjuk szembe magunkat. Minden életkor és minden új életszakasz eddig ismeretlen kihívásokat hoz magával. Néha szélcsend van. Máskor viharok és szökőár tépi vitorlánkat, és szaggatja hajónkat. Időnként annyira kifáradunk, hogy szeretnénk feladni az egészet és sodródni a viharral. Van azonban egy igazán nagyszerű hír! Nem kell, hogy a változások szele ide-oda hányjon bennünket. Nem kell vakszerencsére bíznunk gyermekeink sorsát! Nem kell körmünket rágva vagy kezünket tördelve fel-alá járkálnunk a lázadó kamaszok vagy a kínos és megalázó összeűtközések miatt. Nem kell félnünk az új élethelyzetektől. Nem kell folyton aggodalomban élnünk amiatt, hogy mit hoz a holnap, milyen veszélyek leselkednek gyermekeinkre a következő utcasarkon. Még csak a tökéletes szülő szerepét sem kell betöltenünk ahhoz, hogy gyermekeink jövőjét jó irányba befolyásoljuk.

Ebben a pillanatban hozzáláthatunk. Soha nem túl korai, soha nem túl késő hozzáfogni!

A gyermeked lehet három éves és tökéletes, vagy éppen harminc éves, alkoholista és túl a harmadik váláson. Gyermekeinknek életük minden egyes szakaszában szüksége van imádságainkra, és felmérhetetlen nyereséget szereznek belőle. A megoldás minden idők legszakavatottabb szülőjénél, MENNYEI ATYÁNKNÁL van. Ne próbáljunk mindent magunk megoldani, inkább forduljunk segítségért Atyánkhoz! Aztán gyermekünk életének minden egyes lépését foglaljuk imádságba! Sokkal több erő van ebben, mint, amit a legtöbb ember el tud képzelni! Soha ne becsüld le az imádkozó szülő hatalmát!

Az imádság több mint kívánságlista átnyújtása Istennek. Ő nem a milliomos amerikai nagybácsi, nem is a mennyei Mikulás. Az imádság Isten jelenlétének elismerése ás megtapasztalása. Az imádság Isten behívása az életünkbe és a körülményeinkbe. Az ima Isten jelenlétének keresése, Isten hatalmának felszabadítása, erőforrás minden probléma legyőzéséhez.

A Biblia azt mondja: „Amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig föloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is” /Máté 18.18/ Isten hatalmat adott nekünk ezen a földön. Amikor mi megragadjuk a nekünk adott ígéretét, Isten kiárasztja ránk hatalmát a Mennyből. Ez a hatalom Istené, és nem a mienk. De az imán keresztül olyan csatornává válunk, melyen keresztül az Ő ereje áramlik át. Amikor imádkozunk, megalázzuk magunkat Isten előtt, és ezt mondjuk: „Szükségem van jelenlétedre és erődre Uram! Nélküled képtelen vagyok megtenni ezt!

Amikor nem imádkozunk, ezzel jelképesen azt fejezzük ki, hogy önmagunkon kívül semmire sincs szükségünk.

Isten hatalmához a Jézus nevében való imádság a legfontosabb kulcs. Jézus mondja: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy bármit kértek az Atyától. megadja nektek az én nevemben.” /János 16,23/ Az Úr Jézus nevében való imádkozás hatalmat ad nekünk az ellenség felett és mutatja, hogy hitünk Istenben nyugszik. Az imádság annak a jele, hogy van hitünk elfogadni azt, amit Igéje megígér. Isten ismeri gondolatainkat és szükségeinket, és mégis gondviselése az imádságainkon keresztül működik. A mi választásainktól függ, hogy bízunk e benne, és engedelmeskedünk-e neki abban, hogy az Úr Jézus nevében imádkozunk.

Az imádság nemcsak ránk van hatással, hanem eléri és megérinti azokat, akikért imádkozunk. Mikor gyermekeinkért imádkozunk, kérjük Istent, hogy jelenléte váljon életük részévé, és működjön hatalmasan az ő érdekében. Ez nem jelenti azt, hogy mindig azonnali választ kapunk. Néha a válasz érkezéséig napok, hónapok, sőt évtizedek telnek el. De imádságaink soha sem hiábavalók, vagy értelmetlenek. Ha imádkozunk, valami mindig történik, akár láthatjuk azt, akár nem. A Biblia azt mondja,: „Nagy hatása van az igaz ember buzgó könyörgésének.” /Jakab 5,16/ Mindaz, aminek meg kell történnie saját és gyermekeink életében, nem történhet meg Isten jelenléte és hatalma nélkül. Az imádság behívja Istent az élethelyzetekbe, és működésbe hozza Isten hatalmát.

Stormie Omartian: Az imádkozó szülő hatalma című könyvéből.

Vissza a tartalomhoz

Mit hagyunk gyermekeinkre?

Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek" (Péld 20,7).

Természetes, hogy aggódunk családunkért, de bölcsen tennénk, ha aggódásunkat inkább a saját magatartásunkkal való törődésre fordítanánk. Ha hűségesen járunk az Úrral, többet használunk gyermekeinknek, mintha nagy vagyont hagynánk rájuk. Egy apa szent élete a legnagyobb örökség a fiai számára. A jellemes ember saját élete példáját hagyja örököseire, és ez már önmagában is az igazi gazdagság kincsesbányája. Milyen sokan köszönhetik az életben való boldogulásukat szüleik példaadásának. Gyermekeinkre hagyjuk hírnevünket is. Az embereknek mindjárt jobb véleményük van valakiről, ha meghallják, hogy megbízható, becsületes szülők gyermeke. Bárcsak minden ifjú ember ügyelne a család jó hírének megtartására!

Mindenekfelett pedig imádságainkat és az imádságot meghallgató Isten áldását hagyjuk gyermekeinkre, és ez kedvessé teszi gyermekeinket az emberek között. Isten megáldja és megtartja őket akkor is, ha mi már meghaltunk. De bárcsak előbb megismernék a Megváltót!

Egyenes, becsületes életünk Isten eszköze lehet fiaink és leányaink megszabadításában. Ha látják, hogy hitvallásunk valódiságát életünkkel is bizonyítjuk, akkor egyszer ők is Jézus Krisztus mellett döntenek majd. Uram, teljesítsd be ezt az ígéretedet házam népén!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Beküldte: Kindricz Eszter

Bože, uslyš modlitbu mou,

Mysl i žádost pokornou,

Přijmi prosby ducha mého

Pro Ježiše, Syna svého.

Nepristupuj se mnou

k soudu,

Neb ospravedněn nebudu

Moci již nalezen byti,

Rač mi milost učiniti

Nebo tvé milosrdenství

Snímá našich hřchú množství,

A to nedá zahynouti,

Do propasti ohňe jíti

Za tvá hojná dobrodiní

Vzdám tobé dikúčinění

Bud’ tvé jméno pochváleno,

Aˇna věky zvelebeno

Vissza a tartalomhoz

Felhívás:

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

Internetes változat: Zöld Zoltán

zoldzoli@freemail.hu