Tisztelt látogatók! Örömmel értesítjük önöket hogy 2007. Decemberétől folyamatosan közöljük az Ősagárdi Hit című folyóiratunk internetes változatát. Íme az Márciusi szám.

Tartalom: Tisztelt olvasó! A tartalomban szereplő írások aláhúzott címe, egyben hivatkozás is. Rákattinva az oldal a kiválasztott íráshoz ugrik.

Sokszor kérdezem magamtól, hogy vajon mit jelent a ma embernek a kereszt gyakran használt szimbóluma, amikor ékszerként hordja, amikor száguldó autójából kinézve az útszélen rátekint, vagy amikor a temetőkertben szerettei sírhantjánál felállítja? Ez volna a kereszt? Kegyes szokás? Biztos, hogy nem. Élő hitű ember számára Jézus Krisztusnak a halál felett aratott győzelmének a bizonyítéka. Ott fenn a Golgotán! Ez a drága kereszt megváltást hozott a bűnös emberiség számára, szabad utat nyitott Istenünk a Mennyei Atya felé. Ami keresztünkön élet és halál kérdése dőlt el már 2000 évvel ezelőtt, és ma is válaszút elé állítja az embereket. A keresztre nézve döntenünk kell: Vele vagy nélküle? A Golgotai kereszt nem csupán kivégző eszköz, hanem a szenvedés képe is, mélységes alázattal állhatunk meg alatta, mert az értünk szenvedő a”mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze” Ézsaiás 53,5

A kereszt a mi számunkra a KRISZTUS ÁLTAL VÉGBEVITT MEGVÁLTÁS CSODÁJÁT FEJEZI KI! AZ ÚJ ÉLETET, AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG REMÉNYSÉGÉT, ISTEN VÉGTELEN SZERETETÉT JELENTI SZÁMUNKRA! Érezzük-e valódi erejét vagy csak díszként ragyog nyakunkban, vallásos szokásból állítjuk fel az út félen, temetőben? Neked mit jelent a Húsvét fényében a kereszt testvérem? Hiszed-e, hogy érted is „elvégeztetett!” ?

„És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az –emberfiának is felemeltetnie. Hogy aki hisz, annak örök élete legyen Őbenne”

Amikor Izráel népe zúgolódott Isten és Mózes ellen, az Úr kígyókat bocsátott rájuk. A nép megbánta bűnét és Mózes könyörgött az Úrhoz, hogy vegye el a kígyókat, de az Úr ezt mondta Mózesnek:”a kígyók maradnak”, de készítsen egy rézkígyót és tegye póznára, akit megmar a kígyó és ránéz a rézkígyóra, életben marad. Ezt el kellett HINNI a zsidó népnek, aki felnézett életben maradt. Ma az életben maradásnak egyetlen lehetősége van, hogy felnézzünk a keresztre, Krisztusra, és elhiggyük, hogy Ő a mi, az én bűneimet felvitte a keresztfára, meghalt értünk, hogy üdvösségünk legyen. Ezt kell elhinni ma nekünk. Fogadjuk el ezt az ingyen felkínált kegyelmet. Ez az egyedüli lehetőség, hogy ÉLETBEN maradjunk, mert”Kegyelemből van a ti üdvösségetek, hit által…”Efezus 2,8 Ragadjuk meg ezt az ingyen felkínált szeretetet, hiszen”úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érettünk”. János 3,16

Ezután jobb lesz

A szenvedésnek van hatása! Isten küldi, és Ő vet neki véget. Talán sóhajtva mondod: "Mikor lesz már vége?" De ne feledd, hogy minden bajunk teljesen megszűnik, ha egyszer véget ér a gyötrelmes földi élet. Ezért várj csendben, viseld türelmesen az Úr akaratát, amíg újra eljön.

Amíg így vársz, meglátod, mennyei Atyánk "összetöri a ránk nehezedő igát" (1,13), ha az már betöltötte rendeltetését. Ha kiverte belőlünk ostobaságainkat, nem ostoroz tovább. Ha pedig próbatétel végett küldte a szenvedést, hogy az által is Őt dicsőítsük, befejeződik a próba, amint az Úr dicsőségéről szóló bizonyságtételre fakaszt bennünket. Ezért ne is akarjuk, hogy vége legyen a szenvedésnek addig, amíg meg nem adtuk Istennek azt a dicsőséget, amely Őt illeti.

Talán már ma "nagy csendesség" lesz a részünk. Ki tudja, milyen hamar elcsitul a dühöngő vihar, és a sima tenger szelíd hullámain játszadoznak a tengeri madarak? A hosszas megpróbáltatás után a cséphadarót a szögre akasztják, a gabona pihen a csűrben. Lehet, hogy nemsokára éppen olyan boldogok leszünk, amilyen szomorúak most vagyunk. Az Úr könnyen nappalra válthatja az éjszakát. Aki a felhőket küldi, el is tudja oszlatni azokat. Ezért legyünk jó reménységgel: jobb idők következnek. Énekeljünk hát már előre egy boldog halleluját!

Klikkek Korinthusban

I.Kor.1, 10-17

Pál szomorúan fogadja a gyülekezet megoszlásáról szóló hírt. Eleget tudott a helyi gyülekezetről ahhoz, hogy ne legyen meglepve, de így is mélységesen bánkódott. Erre vall a testvéreim szó kétszeri használata. A keresztény testvériség valóságára alapozva szólít fel egységre: ha Jézus Krisztus kegyelme folytán eggyé tette őket, és ők a Krisztus részei lettek,

akkor „azzá kell válniuk, amik”: A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket…

Mi okozta a szakadást Korinthusban? A 12-17. versekben külső és belső okokat egyaránt találhatunk. Nyilván személyi kultusz alakult ki a gyülekezet három jelentős alakja körül, noha szinte biztos, hogy ez sem Páltól, sem Apollóstól, sem pedig Kéfástól (Pétertől) nem kapott semmiféle bátorítást. A 13-17. versekből arra következtethetünk, hogy más okok is közrejátszhattak a helyzet elmérgesedésében: úgy tűnik, hogy vita folyhatott a keresztségről, továbbá a „történelem Jézusát” a „hit Krisztusától” elválasztó eretnek nézetek üthették fel a fejüket a gyülekezetben.

Bármi idézte is elő a klikkek kialakulását, megindult a harc, a viszálykodás (11). Érdemes kibogozni, milyen állomásokon vezetett az út a szakadás felé. Az 1. Kor.11,18-19-ben Pál ismét utal ezekre a „szakadásokra”. Ott azért marasztalja el a korinthusi keresztényeket, mert hagyták, hogy az elkerülhetetlen nézetkülönbségek szétdarabolják Krisztus testét, és viszálykodást okozzanak. Természetes, hogy a helyi gyülekezetben különböző nézetek és eszmék kialakulnak: a 11,19-ben olvasható „szakadás” eredetije, a haireszeisz (ebből származik az eretnekség szó) szó töve azt jelenti, hogy „választani, válogatni”. Más-más időben minden keresztény az igazság más és más oldalára helyezi a hangsúlyt. A válogatás óhatatlanul az igazság egy vagy két sajátos vonását állítja a figyelem középpontjába, másokat pedig homályban hagy. Ez megengedhető, sőt szükséges is addig, amíg a válogató tudatában van annak, hogy mit tesz

Egy keresztyén ember,vagy csoport akkor érkezik el az út veszélyes szakaszához, amikor az igazságnak már csak egy –egy vetületét látja, és nem veszi figyelembe, kizárja, vagy egyenesen tagadja az egészet úgy, ahogy az Jézusban van. A szelektivitás ekkor válik eretnekséggé, és ez az a pillanat, amikor megmutatkozik ki a „kipróbált” (11,19) és ki a hamis tanító.

Pál azt akarja, hogy a korinthusi gyülekezet tanulja meg, hogyan kell helyesen viszonyulni ehhez a jelenséghez. Ha egyes keresztények jobban kidomborítják az igazság egyik oldalát, legyenek tudatában, hogy mit tesznek, a többiek pedig ne forduljanak szembe velük emiatt. A korinthusiak megengedték, hogy ezek a hangsúlyeltolódások klikkek kialakulásához vezessenek, s ezek azután megtagadták a közösséget a többiekkel. A nézetkülönbségek szétforgácsolták őket, és megindult a nyílt harc a különböző csoportok között.

A legnagyobb baj az volt, hogy a csoportok már nem az Úr Jézus Krisztusra néztek. Mindegyiknek megvoltak a maguk jelmondatai. Ma is nagyon gyakran megesik, hogy ellentétek alakulnak ki egyes személyiségek körül, legyenek azok a gyülekezet, avagy a tágabb egyház tagjai; és ezek az ellentétek azután dogmatikai vitákban öltenek testet. Nagyon is előfordulhat valódi teológiai véleménykülönbség, de a viszály azért alakul ki, mert a személyek között nincs jó viszony. Amikor a gyülekezetben Isten szeretete uralkodik a kapcsolatok felett, a nézetkülönbségeket kiváltó kérdések helyes megvilágításba kerülnek, nem támasztanak viszálykodást, és még kevésbé szakadást. Ha elemezzük az úgynevezett „személyi ellentéteket”, gyakran kiderül: nincs szó másról, mint hogy képtelenek vagyunk engedni, sőt, ellenállunk annak, hogy Isten szeretete megváltoztassa egymás iránti viselkedésünket. Hagyjuk, hogy teológiai különbségek (és nem Isten szeretete) határozzák meg emberi kapcsolataink minőségét, őszinteségét és mélységét. Arra a meggyőződésre jutunk, hogy a valódi probléma teológiai jellegű, holott épp

érzéketlenségünkkel akadályozzuk meg, hogy Isten szeretete meghozza számukra az egyetértést és egymás kölcsönös elfogadását. Ilyenkor szoktuk kijelenteni, hogy teológiai eltérések miatt van köztünk szakadás.

Amikor az újjászületés első láza alábbhagy, megeshet, hogy az ember mereven és minden mást keményen elutasítva ragaszkodni kezd a törvény betűjéhez. Ha kialszik a lelkesedés

lángja, rálépünk a „biztonságos” útra, s ez többnyire a Lélek nélküli betű. Ebben a természetes vágyunk tükröződik, hogy egyértelmű hit- és viselkedésbeli irányelveket kapjunk, s ne kelljen a Léleknek engedelmeskedve kötéltáncosként egyensúlyoznunk a szabadosság és a törvényesség két véglete között.

Manapság sok példát találunk rá, hogyan csúszik át a valódi hitbeli megújulás törvényeskedésbe, ilyenkor kapnak hangsúlyt a viselkedés bizonyos külsőségei, a pontosan meghatározott gyülekezeti kötelességek és a lelkészi felügyelet szigorúan megszabott keretei. Sok keresztény biztonságban érzi magát e kényszerzubbonyban. Odáig fajulhat a helyzet, hogy ilyen külső ismérvek alapján ítélik meg, van-e igazi hitélet a gyülekezetben.

Pál Jézus Krisztust állítja a középpontba, amikor a megosztottság ellen érvel. El kell ismernünk, hogy akárcsak a hajdani Korinthusban, ma is akkor keletkezik szakadás és viszály, amikor a keresztények Jézus Krisztus helyett máshová néznek. Pál érvelése Krisztus teljességéről, Krisztus keresztjéről és Krisztus uralmáról szól. E három igazság alapján szólítja fel Pál a keresztényeket a Jézus Krisztusban való, Istentől kapott egységük kifejezésére. Mi, akárcsak Pál, az evangélium hirdetésének parancsát kaptuk (17), s e parancs arra is vonatkozik, hogy az evangélium hirdetésekor semmi módon ne kisebbítsük a kereszt jelentőségét. Valahányszor eluralkodik rajtunk a világi bölcsesség, beleeshetünk ebbe a hibába.

(Részlet: David Prior: Pál első levele a korinthusiakhoz c. könyvéből, A Biblia ma c. sorozatból)

Beküldte:DO.

A CSENDBEN …………..ÉLET VAN!

…AZT AZ IDŐT, AMIT ENNEK AZ OLDALNAK AZ OLVASÁSÁRA

SZÁNNÁNK,….SZÁNJUK ODA AZ ÚRNAK….HOGY

SZÓLJON HOZZÁNK.

Tabics Éva

Vissza a tartalomhoz

Krisztus ítélőszéke elé kell állnunk

Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. / 2.Korinthus 5,1 /Nem tudom, hogy milyen gondolatok, érzések támadnak benned, amikor ezt az igét olvasod? Talán első olvasásra nem is gondolsz a mélységére. Számomra először is BIZTONSÁGOT jelent ez az ige. Egyre jobban erősödik bennem Isten fel nem fogható szeretete.Tudnunk kell, hogy itt a földön csak átutazóban vagyunk. Ezt a földi életünket behatárolja a születés és a halál. A két állomás között vagyunk. Születésünkkor felszálltunk a vonatra. Isten elénk adta az életet és a halált, mi választhatunk, hogy melyik állomáson szeretnénk leszállni, átszállni vagy maradni szeretnénk-e. /…előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz azon a földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak…(5. Mózes 30.19-20)/ Életünk folyamán döntések sorozata áll előttünk, de választhatunk. Ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat, és bizonyosságunk lehessen afelől, hogy vár minket is az örökkévaló mennyei hajlék, jól kell döntenünk. Mert Jézus elment, hogy helyet készítsen számunkra/János 14.2-3/, mert azt szeretné, hogy ahol Ő van ott legyünk mi is. Ragaszkodik hozzánk, pedig mi sokszor megbántjuk őt az életvitelünkkel. Mégsem taszít el, hanem elment és helyet készített a számunkra és vár bennünket. Vár bennünket az Atya jobbján és új ruhával akar megajándékozni bennünket. Sőt romolhatatlan testtel. A fenn említett ige számomra napsugarat, fényt, örömöt, biztonságot, szeretetet, reményt ajándékoz minden alkalommal, amikor eszembe jut, vagy éppen kiveszek egy tányért a konyhaszekrényből, mert állandóan a szemem előtt kell, hogy legyen ez kedves hazafelé mutató ige.Egy képeslap formájában évek óta figyelmeztet, int, erősít és bátorít, ezért is tettem ki a konyhámba, hogy erőt kapjak, amikor nehéz elhordani a próbák terhét. Mutatja az útirányt a cél eléréséhez. Ez az ige kell, hogy átvezessen a Jordán sűrűjén, amikor is elérkezünk utolsó földi állomásunkhoz.Kívánom, hogy mindenkinek adjon békességet ennek az igének az üzenete, amikor is az előre ment szeretett családtagjára gondol.Az időseknek, betegségben szenvedőknek is ez legyen a vigasza. Lehet, hogy a rák már felemésztette testedet, sőt lelkedet is, fájdalmaid szinte elviselhetetlenek, de kérlek, ne add fel, és ne csüggedj el, mert habár „ földi sátorunk összeomlik, van Istennél készített hajlékunk.” Kapaszkodj bele ebbe a drága ígéretbe. Írd fel és tűzd ki olyan helyre a lakásodba, ahol naponta szemed előtt lehet ez az ige. Vésd be, és forgasd a szívedbe. Erősödjön meg ez az ige szívedben és lelkedben. Amikor jön az erődet meghaladó kísértés, akkor se félj, és ne rettegj. Hanem bátor reményteljes szívvel, vívd meg a harcot!.Drága Mennyei Atyám! Köszönöm neked fiadat, Jézus Krisztust! Köszönöm, hogy örökéletem lehet Őáltala, mert hiszek benne. Köszönöm, hogy mindenki, aki hisz Jézus Krisztusban az egy sem fog elveszni, hanem örökélete van. Kérlek, erősíts mindannyiunkat, hogy amikor elérkezünk utolsó földi állomásunkhoz, hittel és reménységgel tudjunk előre nézni. Ne hátra tekintsünk, mit hagyunk itt, hanem örömmel legyünk, hogy végre megérkezünk az örökkévaló mennyei házba. Ámen. ;;Beküldő: mpe

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van, ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is János 14.1-3

Vissza a tartalomhoz

E havi férfikörről:

Mi fakasztja Istent mosolyra?

Életünk célja az, hogy Istent mosolyra fakasszuk, és Ő mosolyog, amikor mindennél jobban szeretjük Őt, tanítja a szerző.

Nem lehet tehát annál fontosabb feladatunk, mint hogy tetszésére éljünk! Ítéljétek meg tehát, hogy mi kedves az Úrnak, mondja igéje. Istennek tetsző életre kitűnő példát találunk a szentírásban, Noé személyében. Erkölcsileg teljességében megromlott világ volt Noé idejében is, akár ma. Mindenki a maga kedvére élt, nem pedig Isten tetszésére, ezért annyira kiábrándult az emberi fajból, hogy megbánta az ember teremtését és teljes kipusztítása is felmerült benne

Élt azonban egy ember, aki képes volt mosolyt csalni Isten arcára: „Noé örömére volt az Úrnak” /1. Mózes 6,8./ Noé élete kedves volt Istennek és mindent újra kezdet vele és családjával. Az ő példájából tanulhatjuk meg a szerző szerint, mi az Istennek tetsző élet öt összetevője.

1.Isten mosolyog, amikor mindennél jobban szeretjük Őt. Noéra igaz volt ez, még akkor is, amikor senki másról nem lehetet, volna ezt elmondani! A Bibliából tudjuk, hogy egész életére ez volt a jellemző: „Noé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Noé!” Éppen ezt akarja Isten, hogy mi is vele járjunk! Azért teremtett, mert szeretni akar, és arra vágyik, hogy viszont szeressük. „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét és nem égőáldozatot.” Isten szenvedélyesen szereti gyermekeit és vágyik arra, hogy ismerjük meg, és mi is ugyanígy viszonyuljunk hozzá! Jézus Krisztus a legnagyobb parancsolatként ezt így tanítja:”Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből!”

2.Isten mosolyog, amikor teljesen megbízunk benne! Ez volt a második ok, amiért kedvelte Noét. „Hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére… és a hitből való igazság örökösévé lett!”Zsid.11,7

Három nehézség is kétséget ébreszthetett benne: ugyanis még soha nem látott esőt, mivel az özönvizet megelőzően Isten a földszínről oldotta meg a föld nedvesítését.1. Mózes 2-6. Másodszor, Noé több száz mérföldnyire lakott a legközelebbi óceántól. Harmadszor pedig, nem lehetett egyszerű összegyűjteni az állatokat és gondoskodni róluk. Százhúsz évig építette a bárkát. Vállalt minden nehézséget. Bolondnak tartották, gúnyolták. Gyermekei is szégyenkezhettek apjuk miatt. Noé azonban tudta, hogy Isten betartja ígéretét. „Az Istenfélőkben gyönyörködik az Űr, azokban, akik az Ő szeretetében bíznak” 147.Zsoltár 11.

„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt” Zsidó 11.6

Vajon nekünk melyik területeit kellene végre teljesen Istenre bíznunk? Hiszen a bizalom is egyfajta istentisztelet!

3.Isten mosolyog, amikor teljes szívből engedelmeskedünk neki! Noé maradéktalanul engedelmeskedett és pontosan akkor és úgy tett mindent, ahogy Isten akarta! Ezt jelenti az, hogy „teljes szívből” Nem csoda, hogy Isten kedvét lelte Noéban! Mi sokszor csak részleges engedelmességet ajánlunk fel Istennek. Szeretjük kiválogatni azokat a parancsait, amelyek szimpatikusak, logikusak, nem költségesek, avagy éppen nem népszerűtlenek, a többit, a nehezet figyelmen kívül hagyjuk. Csakhogy a részleges engedelmesség egyenlő az engedetlenséggel. Isten a teljes szívből származó, örömteli és lelkes engedelmességet kedveli. „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” 100.Zsoltár „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” János 14,15

4.Isten mosolyog, amikor nem szűnünk meg dicsérni Őt, és hálát adni neki. Noé élete, azért lehetett kedves Isten szemében, mert dicsérettel és hálával teli szívvel élte napjait. Az özönvíz túlélése után első dolga volt áldozat bemutatásával kifejezni háláját Istennek! „Azután oltárt épített Noé az Úrnak…és égőáldozatokat mutatott be az oltáron” 1.Mózes 8,20. Számunkra szükségtelen, hogy Noéhoz hasonlóan állatokat áldozzunk az Úrnak, mert helyettünk a mi Urunk Jézus Krisztus tökéletes áldozata egyszer s mindenkorra elvégeztetett!

Nekünk a „dicsőítés áldozatát” Zsidó 13,15 és „hálaáldozatot” Zsoltár 116,17 kell bemutatnunk. Dicsőítjük azért, mert tudjuk ki Ő, és hálát adunk azért, amit tett!

5.Isten mosolyog, amikor használjuk képességeinket! Noé az özönvíz után útmutatást kapott. „Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt, éppúgy, mint a zöld növényt” 1. Mózes 9.1-3. Az ember könnyen azt gondolja, hogy csak akkor kedves Isten előtt, ha valami „szellemi” tevékenységgel foglalatoskodik pld: imádkozik, énekel, igét olvas, vagy gyülekezetbe jár, és bizonyságot tesz. Könnyen gondoljuk, hogy életünk többi része nem is érdekli Istent. Ő mindig szívesen figyel bennünket, akár dolgozunk, akár szórakozunk, akár étkezünk, vagy akár pihenünk. A bűnt kivéve minden emberi tevékenységgel elnyerhetjük tetszését, ha közben Őt akarjuk dicsőíteni. Isten Dicsőségére mosogathatunk, szerelhetünk, kertészkedhetünk és nevelhetünk gyermeket! Különböző képességeket kaptunk tőle, és Ő büszke szülőként különösen is örömét leli abban, ha látja, hogy használjuk képességeinket és azokat az ajándékokat, amelyeket Tőle kaptunk. „Mindenkit a maga módján formált, és most mindent figyel, amit teszünk” Zsoltár 33,15.

Képességein leplezésével, illetve ha másnak akarunk látszani, nem dicsőítjük Istent. Valahányszor elutasítás van bennünk bármely tulajdonságunk iránt, magának Istennek a teremtésünkben megnyilvánuló bölcsességet és szuverenitását utasítjuk el.

„Jaj, annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedény között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Ézsaiás 45,9

Beküldő:Tóth András

Vissza a tartalomhoz

E havi asszonykörről:

A tanulmány fő címe: A megtört szívek bekötözése; ebből az utolsó 3 heti anyagot tanulmányoztuk, ami:

1.”Az igazságban meggyógyult szív” Máté 18,17. – Nem az határoz meg téged, hogy veled mi történt, vagy mit tettél. Az határoz meg, hogy ki vagy Krisztusban. Krisztus ezt mondja:” Ismerni fogjátok az igazságot, és az igazság megszabadít”. Az Ő igazságára gondolt, Isten igéjére.

2.”Árulással megtört szívek” Zsoltár 119.92 – Ha valaki elárult téged, akkor a /Zsid. 4,14-16/ alapján, és biztosítékával járulhatsz a kegyelem trónusa elé, amikor fájdalmad van az árulás miatt. A Krisztushoz fordulás a legjobb döntés, mert:-Ő eggyüttérző – tudja, hogy gyenge vagyok – mindenben meg lett kísértve – Ő bűn nélkül ellenállt az enyémhez hasonló kísértéseknek. Krisztus saját példájával szolgál az elárultaknak, hiszen Őt is elárulták. Az Atya, aki engedi ezeket megtörténni, bízzuk rá magunkat!

3. Veszteség által megtört szívek. János11,25 – Bármilyen veszteség ér minket, ami a szívünket összetöri, jogot ad arra, hogy a gyógyulást keressük, amit csak Krisztus hozhat, mert:Krisztus sohasem engedi meg az övéi szívének megtörését megfelelő indok és cél nélkül. Jézus Krisztus minden veszteségnél ott van az életünkben, hogy vele együtt újat tudjunk kezdeni. A keresztyén élet nem az állandóságról, hanem a változásról szól. Ezt kell megtanulnunk túlélni, amikor a változás veszteséggel jár.

A legutolsó órán áttértünk a 6. fejezethez, aminek főcíme:”Fejdísz a hamuból”Ézsaiás 61.3

Az első résznek a címe: A hamu tisztelet helyett 2. Sám. 13.19

Itt a nők méltóságának és erényességének a visszaállítását tanulmányoztuk. Az Eszter 3,8-9.-4.1;Jób 42.1-6,Dániel 9.1-3 alapján tanulmányoztuk, hogy mikor szórtak az emberek hamut a fejükre. A hamu a gyász jelképe volt, ami az ember halandóságának emlékeztető jele volt. A zsákruha emlékeztette őket a bánatra. A mai kor jelképe a fekete ruha Az ősi időkben bűneiket és bánatukat nyilvánvaló jelek kimutatásával bánták meg az emberek.

Ma már nem gyakoroljuk ezeket, csak magunkban tartunk bűnbánatot. Társadalmunk az érzelmek kimutatásának rémisztő csökkenése felé halad. Ma is lehet különböző érzelmekkel l: bűnbánattal, csendességgel, visszavonulással, sírással kimutatni a veszteséget. Isten ezt mindig méltányolja. A nők erkölcsének bomlasztására sok jel utal. A filmek, reklámok, plakátok, a hirdetések mind azt sugallják, hogy a nők szeretik, ha testi vágyak tárgyaként gondolnak rájuk. Isten Igéje szerint a nők Bibliai képe és célja a tisztelet és a tisztaság. Kik ellen kell küzdenünk az Efezus 6,12 szerint? „Nem test és vér ellen, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és gonoszság lelkei ellen.” A Sátán szereti a nőket szexuálisan kihasznált, eltorzult és elhagyott állapot börtönében tartani. Tudja, hogy a nők milyen hatékonyak és befolyásosak lehetnek, ezért munkálkodik a társadalmon keresztül, hogy meggyőzzön, kevesebbek vagyunk, mint valójában. Krisztus azért jött, hogy megszabadítson, hogy tisztaságban éljünk, hogy hamu helyett fejdíszt adjon, gyászfátyol helyett illatos olajat.

Beküldő: Racskóné Lackovszki Zsuzsanna

Vissza a tartalomhoz

Az Ősagárdi evangélikus egyház gazdálkodásának főbb adatai 2007. évről.

Bevételek:

Egyházfenntartói járulék 1.136.500,-

Adomány 470.000,-

Perselypénz 794.950,-

Céladomány 491.000,-

Gusztáv Adolf – segély 16.900,-

Szuplikáció 46.000,-

Kamatok 114.538,-

Harangozás 32.500,-

Országos járadék 912.000,-

Összesen: 4.014.388,-

Kiadások:

Lelkészi illetmény 1.030.000,-

Lelkészi hitoktatói díj 382.000,-

államtól érkezik

Dologi kiadások:/vagyonbiztosítás, irodaszer, sajtó előfizetés, tisztítószer, fűtés-világítás,víz-csatorna, szemét. Banki kezelési költség/ összesen: 1.169.840,-

Országos járulék 34.800,-

Megyei járulék 17.250,-

Kötelező megyei offertórium 36.000,-

Gusztáv Adolf segély 16.900,-

Szuplikáció 46.000,-

Alapítvány támogatás 25.000,-

Karbantartás csempézés, ablak-ajtó mázolás,

Konyhabútor készítés: 2.923.612,-

Fogyóeszköz vásárlás 40.512,-

Bojler vásárlás/lelkész lakásba/ 63.900,-

Gépkocsi használat 127.233,-

Hivatali vendéglátás, falumisszió 177.320,-

Ifjúsági költségek 94.450,-

Kegyeleti kiadások 15.172,-

Összesen: 6.168.669,-

Gyülekezet pénzeszközei 2007.12.31.-én 3.622.780,-

Gyülekezet vagyona 2007.12.31.-én 93.540.316,-

Danielisz Mária

Vissza a tartalomhoz

Jeruzsálem! Jeruzsálem!

(Máté 21,8-11; Márk 11,8-11; Lukács 19,36-44; János 12,17-19)

Amikor Jézus belépett Jeruzsálembe, úgy tűnt, mintha az egész város azt kiáltozná: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön!” Mások pedig ezt kiáltozták: „Ő Jézus próféta, a galileai Názáretből!” A vallási vezetők persze nem voltak ennyire boldogok. „Látjátok – mondogatták egymás közt -, most már az egész világ őt követi!” Amikor a tömeg azt kiáltotta: „Áldott a Király, aki az Úr nevében jön!”, a vallási vezetőket még jobban elöntötte a harag. „Azonnal parancsold meg a népnek, hogy többé ne hívjanak királynak!” – kiáltották oda Jézusnak. Jézus feléjük fordult, és így válaszolt: „Ha ezt tenném, Jeruzsálem kövei kiáltanának helyettük! Senki sem hallgattathatja el őket!” Akkor Jézus végignézett Jeruzsálem városán. Arcán patakzottak a könnyek. Jézus siratta Jeruzsálemet, Dávid városát, Isten városát. „Bárcsak hinnétek abban, amit ma láttatok! De olyanok lesztek, mint a vakok, és az ellenségeitek el fognak pusztítani benneteket!” – kiáltotta. Az emberek éljeneztek, de Jézus tudta, hogy hamarosan el fogják őt árulni. Jézus sírt, amikor arra gondolt, milyen szörnyű következményekkel járnak majd azok a rossz döntések, amelyeket ezek az emberek hoznak. Annyira szerette ezeket, az embereket, akik hamarosan a halálát követelik. Annyira szerette őket, hogy zokogott értük. Jézus téged, és engem, mindannyiunkat annyira szeret, hogy a kereszten életét áldozva elhordozta a bűneinkért járó büntetést. Ezzel lehetővé tette, hogyha megvalljuk bűneinket a Teremtő Atyánknak, és megbánjuk azokat, behívhatjuk Jézus Krisztust az életünkbe, hogy ezen túl Ő vezessen, vigyázza lépteinket és tanítson minden nap. Ez az egyedüli jó döntés. A történetben szereplő emberek hiába éljenezték meg Őt, pár nap

múlva keresztre feszítése mellett döntöttek. Mert csak a szájukkal „szerették” Őt, de nem a szívükkel. Ne felejtsd el soha, hogy Isten a szívek vizsgálója. Hiába mondasz valamit, ha a tetteiddel nem támasztod azt alá. Hiába mondod: hiszel Istenben, ha a következő pillanatban egy irigy tettel, egy csúnya szóval vagy egy haragos gondolattal megbántod Őt. Ő érted is könnyeket hullat. Szeretné, ha nem kéne látnia a rossz döntés következményeit.

Mert Úgy szerette Isten a világot – téged, és mindannyiunkat -, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, az el ne vesszen.

Vissza a tartalomhoz

Megyei ifjúsági nap Ősagárdon

Március 8-án minket ért az a megtiszteltetés, hogy a megyei ifjúsági napnak otthont adhattunk. Két terv volt, az egyik jó, a másik rossz időre. Ha jó lett volna az idő fő helyszíne az alkalomnak a Naszály-hegy lett volna. Ám másképp alakult. Reggel 8-9 óra tájban hatalmas felhők kerekedtek fejünk felé, és esett az eső, így a parókián tartottunk az összejövetelt.

Mintegy 30 fiatal jött, akik Galgagutáról, Vanyarcról, Szűgyről, Terényről érkeztek. Három lelkész volt jelen: Fűke Szabolcs, a hangulatfelelős, és énekvezető, Blatniczky János Dániel az előadó, és Szabó András esperes.

Gyors ismerkedés, közös éneklés és egy kis tízórai után elkezdődött az előadás. A témánk az öröm volt. Az előadásban elhangzottak közül leginkább az fogott meg, hogy a különbség a mennyei és a földi örömök között, hogy a földiek elmúlnak. Ezt sokszor nem is gondoljuk át, és földi örömöket kergetünk, a mennyei helyett. Ha Isten adja a boldogságot, akkor nincs másra szükségünk, mert az betölt bennünket örökre.

Tehát helytelenül kívánunk az esküvők, születésnapok alkalmával is Sok Boldogságot, hiszen valódi csak egy van.

Csoportos beszélgetésen arról is beszéltünk, hogy mi az aminek örülünk mostanság. Sokszor csak kérünk, és nem vagyunk elég hálásak, pedig az Úr mindannyiunknak bőségesen ad áldásából.

A mai világunkban baj van. Rossz forrástól várja az életet. Van akinek az öröme a szerelme, van akinek a gyermekei, vannak akiknek egy-egy átbulizott éjszaka. De ezek mind elmúlnak, és ha szem elől tévesztjük a célt, mi is ezt követhetjük. E világ fejedelme azt szeretné, ha mi elfelejtenénk, hogy mások vagyunk, hogy bármi közünk is van Istenhez.

Szükség van arra, hogy szívünkben eltökéljük, hogy nem adjuk oda szívünket az élvezetekre.

Senki nem mondhatja: olyan helyen élek, ahol nem lehet követni az Urat, hiszen belső döntésen és Isten iránti bizalmunkon múlik.

Számomra nagyon megerősítők voltak ezek a beszélgetések. És nagyon jó volt ezután együtt ebédelni, énekelni, játszani. Az alkalom igazán áldott volt. Köszönhetjük ezt a kedves ősagárdi háziasszonyoknak, akik rengeteg finomsággal hozzájárultak a jó közérzethez, a jelenlévő lelkészeknek, és Istennek, aki számára nagyon fontos a mi ifink is!

Bárcsak a gyülekezetben és bennünk egyre nagyobb lenne a vágy, hogy olvassuk az Igét, és hagyjuk, hogy átformáljon. Erre szükségünk van mindnyájunknak!

Nemrég egy könyvet olvastam, amelyben e sorok álltak:

„Életveszélyesen merjed rábízni magad (Istenre), mert az ő parancsolatai nem nehezek.”

Beküldte: Hajduk Zsófia

Vissza a tartalomhoz

Régi húsvétok…

Ha gyermekkorom húsvétjaira gondolok, két arc elevenedik meg előttem. A bátyámé és a nagyapámé. A nagyapám „csak” nevelőapja volt édesanyámnak, mégis mi gyerekek úgy szerettük, mintha édes – nagyapánk lett volna. Nem tudtunk elképzelni szebb dolog, mint amikor ő vigyázott ránk. Megismertette velünk a madarakat, elmagyarázta a különféle fákról azt, hogy melyik mire jó, a füvekről pedig sokat mesélt nekünk. A húsvétot nagyon vártuk, mert ilyenkor kivitt bennünket a kertbe nyuszi-lesre. Ilyenkor képesek voltunk (még a húgom is!) hosszú percekig, néma csendben kuporogni egy bokor mögött, hogy megláthassuk a húsvéti nyuszit. Nagyapánknak csodálatos szeme volt, mert ő mindig látta a nyuszi elvillanó farkát, de mi soha. Mire oda fordultunk, amerre ő észrevette, a nyuszi már eltűnt. Ez a nagy csalódások, és a nagy remények ideje volt. Akkor még azt hittük, hogy a nyuszi-várás a húsvét igazi lényege.

Ahogy teltek az évek, bátyámmal együtt lassan felfogtuk a húsvét igazi értelmét és ajándékát. Nemcsak megértettük, de el is fogadtuk Jézus Krisztus szabadítását, megváltását a magunk életébe. Elhatároztuk, hogy ezt az örömhírt nagyapának is elmondjuk. Azt reméltük, hogy örömmel fogja fogadni, de ő egész másképpen válaszolt, mint ahogy azt reméltük.

- Nagyon örülök, gyerekek, hogy szívetekbe fogadtátok az Úr Jézust. – mondta. Én azonban már túl öreg vagyok ehhez. Ilyenkor már nem illik az elrontott életünkkel odamenni Istenhez.

Hiába bizonygattuk, hogy még nem késő, ezt nem tudta elfogadni. Egyszer felolvastuk neki a lator (rablógyilkos) történetét, akit az Úr Jézussal együtt feszítettek keresztre (Olvasd el te is! Lukács 23, 39-43). A történetben mikor a gonosztevő elismerte, hogy megérdemelte a büntetést, a mellette szenvedő Jézus pedig bűntelen, így szólt Jézushoz: „emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” Mire Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”

Ez azt jelenti, hogy a gonosztevő a halála előtti percekben kegyelmet kapott, mert hittel az Úr Jézushoz fordult. Nagyapánk azonban kitartott véleménye mellet. Amit viszont nagyon szeretett hallgatni, azok az énekeink voltak. A bátyám, aki úgy-ahogy megtanult gitározni, néha leballagott a hegyről, - ahol laktunk - a nagyapjához énekelgetni. A nagypapa ekkor már nem tudott felkelni a betegágyból. Tudtuk, hogy az énekeinknek nagyon örül, ezért egyre gyakrabban látogattuk meg őt. A sokat hallott énekek szövege megtörte ellenállását, és csendben, imádságban megnyitotta szívét Megváltója előtt. A következő húsvétkor gyülekezetünk lelkésze meglátogatta a nagyapát. Olyan gyengének találta, hogy a beszéd is nehezére esett. A beszélgetés folyamán, a lelkész azt kérdezte tőle: Miben bízik Józsi bácsi, ha meg kell állnia Isten színe előtt? A nagyapa csendben ezt suttogta: Az Úr Jézus értem kiontott vérében.

A nagypapa már Isten színe előtt a „mennyei húsvéton” örvendezett, amikor a lelkészünk elmondta nekünk ezt az örömhírt. Azóta tudom, hogy Istennél nincs reménytelen eset. Olyan jó, hogy

Úr Jézus!

Köszönöm, hogy megérthettem a húsvéti örömhírt. Köszönöm ígéretedet, hogy így imádkozhatunk azokért a szeretteinkért, akik még nem értik igazán a húsvéti örömhírt.

„aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el”. Ámen.

Beküldte: id. Draskóczy Gáborné

Meg szeretném köszönni minden kedves testvérünknek, akik anyagi és szellemi-lelki segítséget biztosítottak, hogy újságunk ebben a hónapban minden családhoz eljuthasson. Ezúton pedig

kívánok minden kedves olvasónknak áldott feltámadás ünnepet. Máté 28.5-6 üzenetével:”Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta.”

Misják Mihályné

Vissza a tartalomhoz

Túrmezei Erzsébet

Ne akarj kereszteden könnyíteni

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe. Nem bírom már

Sóhajtod csüggedezve. De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,

Hogy a keresztre miért volt szükséged.

Vándor roskad le az útszél kövére. Bot a kezébe.

Bárcsak célhoz érne! De nem megy tovább!

Hogyan érje el, ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog. Azóta annyi minden összeomlott.

Magára maradt. Szép napoknak vége. Keserves, árva lesz az öregsége.

Szívében ott a kérdés szüntelen: Miért lett ilyen az út, én Istenem?!

Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye, és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?

Magasba emeli tekintetét. Ott majd megérti, amit itt nem ért.

Fogja botját, és indul vánszorogva.

Mintha a domboldalon kunyhó volna! Odaér. Bemegy.

Fáradtan lefekszik. Elég volt már a vándorlásból estig.

Soká eltöpreng még bajon, hiányon, míg végre lassan

elnyomja az álom

S magát álmában is vándornak látja, útban a távol mennyei hazába.

A mennyei város ragyog feléje. Oda igyekszik, siet,hogy elérje.

Kezében vándorbot, vállán keresztje. Vállára azt maga Isten helyezte,

Siet örömmel. Föl! Előre! Föl! A messzi cél, mint csillag tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher. Útközben néha pihennie kell.

Kedves ház kínál pihenést neki. Súlyos keresztjét ott leteheti.

S ahogy tovább indulna, mit vesz észre? Tekintete ráesik egy fűrészre.

Olyan súlyos keresztet cipelek. Jobb, ha belőle lefűrészelek!

Mondja magában. De jó, hogy megtettem!

Sokkal könnyebb!- sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út, s eléri a ragyogó gyöngykaput.

Ó, már csak egy patak választja el! Jön-megy a partján, hídra mégse lel.

De hirtelen eszébe jut keresztje:A túlsó partra az most híd lehetne.

Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja, hiányzik a lefűrészelt darabja.

Mit tettem! – kiált kétségbeesetten.

Most a cél közelében kell elvesznem, mert a keresztemet

Nehéznek találtam! – S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni, s mert a keresztjéből nem hiányzik semmi,

Mint hídon, boldogan indulhat rajta, hogy átjusson békén a túlsó partra.

Rálépek én is! Reménykedni kezd: az ismeretlen, idegen kereszt

Hátha átsegíti. Rálép, de reccsen lába alatt. Jaj, Istenem elvesztem!

Uram, segíts! Így sikolt, és felébred. Még a földön van.

Előtte az élet. Csak álom volt a kín a döbbenet.

Megváltó Uram, köszönöm Neked keresztemet. Te adtad, ó, ne engedd, hogy egy darabot is lefűrészeljek! Amilyennek adtad, olyan legyen! Te vezetsz át a szenvedéseken. A Te kereszted szerzett üdvösséget, de mivel az enyémet is kimérted, Te adj erőt és kegyelmet nekem, hordozni mindhalálig csendesen!

Ezt a verset bizonyára sokan ismerik és van olyan, akinek segített egy-egy nehéz helyzetben a vers üzenete. Sok-sok évvel ezelőtt olvastam először, de úgy érzem ma is aktuális a mondanivalója, ezért gondoltam, hogy jelenjen meg a gyülekezeti újságunkban.

Beküldte: Kindricz Tünde

Vissza a tartalomhoz

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22,37-39.)

Urunk legfőbb parancsolatai, mellyel betölthetjük a törvényt: szeressünk. Mindannyian szeretünk:Teremtőnket, feleségünket, férjünket,gyermekeinket,szüleinket,rokonainkat,barátainkat, felebarátainkat,testvéreinket. Ha az Úr parancsa szerint szeretünk, akkor igazak ránk (rád és rám) a következő sorok: Türelmes vagyok, jóságos, nem irigykedem, nem kérkedek (dicsekszem), nem fuvalkodom fel (nem duzzogok, dacoskodom), nem viselkedem bántóan, nem keresem a magam hasznát, nem gerjedek haragra, nem rovom fel a rosszat (nem emlegetem fel a rosszat). Nem örülök a hamisságnak, de együtt örülök az igazsággal (még ha az nem is az én igazságom, hanem Istené). Mindent elfedezek (nem pletykálok), mindent hiszek (a legjobbat feltételezem a másikról), mindent remélek (nem mondok le senkiről), mindent eltűrök. A szeretetem soha el nem múlik. (1.Kor.13.alapján) Ne felejtsük el Isten ama mondatát sem: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény.” (Mt 7,12. Istenem! Köszönöm, hogy Igéddel tükröt tartasz elém! És köszönöm, hogy rádöbbentesz, milyen bűnös vagyok. Köszönöm, hogy felismerhetem a Te kegyelmedből, hogy miben kell megváltoznom, és milyen tulajdonságaimat kell a kereszt alá letennem – és otthagynom. Kérlek, segíts, hogy betölthessem akaratodat, és parancsolataidat! Kérlek, segíts megtagadnom emberi, ó-természetemet:, add, hogy ne mindiga másiktól várjam el, hogy velem „jól” viselkedjen, add, hogy ne mutogassak másokra, add, hogy a Szentlélek által Tőled való szeretettel tudjak szeretni. Add, hogy ne a körülmények, hanem a Te Igéd vezéreljenek engem, és ha nehézségbe ütközöm, akkor is megálljak, hiszen erre hívtál el megtérésemkor. Nem akarok szégyent hozni a nevedre. Eldöntöm most, hogy erre odaszánom magam, figyelmeztess, ha letérnék erről a keskeny útról. Köszönöm. Ámen

Beküldte: DO

Jézus utolsó szavai a keresztfán

Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek

Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomba

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?

Asszony, íme a te fiad!

Íme a te anyád!

Szomjazom

Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet

Elvégeztetett

Vissza a tartalomhoz

Felhívás:

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

Internetes változat: Zöld Zoltán

zoldzoli@freemail.hu