(Lukács 24. 5-6)
Klikkek Korinthusban
I.Kor.1, 10-17
Pál szomorúan
fogadja a gyülekezet megoszlásáról szóló hírt. Eleget tudott a helyi
gyülekezetről ahhoz, hogy ne legyen meglepve, de így is mélységesen bánkódott.
Erre vall a testvéreim szó kétszeri
használata. A keresztény testvériség valóságára alapozva szólít fel egységre:
ha Jézus Krisztus kegyelme folytán eggyé tette őket, és ők a Krisztus részei
lettek,
akkor „azzá
kell válniuk, amik”: A mi Urunk Jézus
Krisztus nevére kérlek titeket…
Mi okozta a
szakadást Korinthusban? A 12-17. versekben külső és belső okokat egyaránt
találhatunk. Nyilván személyi kultusz alakult ki a gyülekezet három jelentős
alakja körül, noha szinte biztos, hogy ez sem Páltól, sem Apollóstól, sem pedig
Kéfástól (Pétertől) nem kapott semmiféle bátorítást. A 13-17. versekből arra
következtethetünk, hogy más okok is közrejátszhattak a helyzet
elmérgesedésében: úgy tűnik, hogy vita folyhatott a keresztségről, továbbá a
„történelem Jézusát” a „hit Krisztusától” elválasztó eretnek nézetek üthették
fel a fejüket a gyülekezetben.
Bármi idézte is
elő a klikkek kialakulását, megindult a harc, a viszálykodás (11). Érdemes
kibogozni, milyen állomásokon vezetett az út a szakadás felé. Az 1.
Kor.11,18-19-ben Pál ismét utal ezekre a „szakadásokra”. Ott azért marasztalja
el a korinthusi keresztényeket, mert hagyták, hogy az elkerülhetetlen
nézetkülönbségek szétdarabolják Krisztus testét, és viszálykodást okozzanak.
Természetes, hogy a helyi gyülekezetben különböző nézetek és eszmék kialakulnak:
a 11,19-ben olvasható „szakadás” eredetije, a haireszeisz (ebből származik az eretnekség szó) szó töve azt
jelenti, hogy „választani, válogatni”. Más-más időben minden keresztény az
igazság más és más oldalára helyezi a hangsúlyt. A válogatás óhatatlanul az
igazság egy vagy két sajátos vonását állítja a figyelem középpontjába, másokat
pedig homályban hagy. Ez megengedhető, sőt szükséges is addig, amíg a válogató
tudatában van annak, hogy mit tesz
Egy keresztyén
ember,vagy csoport akkor érkezik el az út veszélyes szakaszához, amikor az
igazságnak már csak egy –egy vetületét látja, és nem veszi figyelembe, kizárja,
vagy egyenesen tagadja az egészet úgy, ahogy az Jézusban van. A szelektivitás
ekkor válik eretnekséggé, és ez az a pillanat, amikor megmutatkozik ki a
„kipróbált” (11,19) és ki a hamis tanító.
Pál azt akarja, hogy a korinthusi gyülekezet tanulja meg, hogyan kell
helyesen viszonyulni ehhez a jelenséghez. Ha egyes keresztények jobban
kidomborítják az igazság egyik oldalát, legyenek tudatában, hogy mit tesznek, a
többiek pedig ne forduljanak szembe velük emiatt. A korinthusiak megengedték,
hogy ezek a hangsúlyeltolódások klikkek kialakulásához vezessenek, s ezek
azután megtagadták a közösséget a többiekkel. A nézetkülönbségek
szétforgácsolták őket, és megindult a nyílt harc a különböző csoportok között.
A legnagyobb baj az volt, hogy a csoportok már nem az Úr Jézus
Krisztusra néztek. Mindegyiknek megvoltak a maguk jelmondatai. Ma is nagyon
gyakran megesik, hogy ellentétek alakulnak ki egyes személyiségek körül,
legyenek azok a gyülekezet, avagy a tágabb egyház tagjai; és ezek az ellentétek
azután dogmatikai vitákban öltenek testet. Nagyon is előfordulhat valódi
teológiai véleménykülönbség, de a viszály azért alakul ki, mert a személyek
között nincs jó viszony. Amikor a gyülekezetben Isten szeretete uralkodik a
kapcsolatok felett, a nézetkülönbségeket kiváltó kérdések helyes megvilágításba
kerülnek, nem támasztanak viszálykodást,
és még kevésbé szakadást. Ha elemezzük az úgynevezett „személyi ellentéteket”,
gyakran kiderül: nincs szó másról, mint hogy képtelenek vagyunk engedni, sőt,
ellenállunk annak, hogy Isten szeretete megváltoztassa egymás iránti
viselkedésünket. Hagyjuk, hogy teológiai különbségek (és nem Isten szeretete)
határozzák meg emberi kapcsolataink minőségét, őszinteségét és mélységét. Arra
a meggyőződésre jutunk, hogy a valódi probléma teológiai jellegű, holott épp
érzéketlenségünkkel
akadályozzuk meg, hogy Isten szeretete meghozza számukra az egyetértést és
egymás kölcsönös elfogadását. Ilyenkor szoktuk kijelenteni, hogy teológiai
eltérések miatt van köztünk szakadás.
Amikor
az újjászületés első láza alábbhagy, megeshet, hogy az ember mereven és minden
mást keményen elutasítva ragaszkodni kezd a törvény betűjéhez. Ha kialszik a
lelkesedés
lángja, rálépünk a
„biztonságos” útra, s ez többnyire a Lélek nélküli betű. Ebben a természetes
vágyunk tükröződik, hogy egyértelmű hit- és viselkedésbeli irányelveket
kapjunk, s ne kelljen a Léleknek engedelmeskedve kötéltáncosként
egyensúlyoznunk a szabadosság és a törvényesség két véglete között.
Manapság
sok példát találunk rá, hogyan csúszik át a valódi hitbeli megújulás
törvényeskedésbe, ilyenkor kapnak hangsúlyt a viselkedés bizonyos külsőségei, a
pontosan meghatározott gyülekezeti kötelességek és a lelkészi felügyelet
szigorúan megszabott keretei. Sok
keresztény biztonságban érzi magát e kényszerzubbonyban. Odáig fajulhat a
helyzet, hogy ilyen külső ismérvek alapján ítélik meg, van-e igazi hitélet a
gyülekezetben.
Pál
Jézus Krisztust állítja a középpontba, amikor a megosztottság ellen érvel. El
kell ismernünk, hogy akárcsak a hajdani Korinthusban, ma is akkor keletkezik
szakadás és viszály, amikor a keresztények Jézus Krisztus helyett máshová
néznek. Pál érvelése Krisztus teljességéről, Krisztus keresztjéről és Krisztus
uralmáról szól. E három igazság alapján szólítja fel Pál a keresztényeket a
Jézus Krisztusban való, Istentől kapott egységük kifejezésére. Mi, akárcsak
Pál, az evangélium hirdetésének parancsát kaptuk (17), s e parancs arra is vonatkozik,
hogy az evangélium hirdetésekor semmi módon ne kisebbítsük a kereszt
jelentőségét. Valahányszor eluralkodik rajtunk a világi bölcsesség,
beleeshetünk ebbe a hibába.
(Részlet:
David Prior: Pál első levele a korinthusiakhoz c. könyvéből, A Biblia ma c.
sorozatból)
Beküldte:DO.
A CSENDBEN …………..ÉLET VAN!
…AZT AZ IDŐT, AMIT ENNEK AZ OLDALNAK AZ OLVASÁSÁRA
SZÁNNÁNK,….SZÁNJUK ODA AZ ÚRNAK….HOGY
SZÓLJON HOZZÁNK.
Tabics Éva
Vissza a tartalomhoz
Krisztus ítélőszéke elé kell
állnunk
Tudjuk
pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem
kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. / 2.Korinthus 5,1 /Nem tudom, hogy milyen
gondolatok, érzések támadnak benned, amikor ezt az igét olvasod? Talán első
olvasásra nem is gondolsz a mélységére. Számomra először is BIZTONSÁGOT
jelent ez az ige. Egyre jobban erősödik bennem Isten fel nem fogható szeretete.Tudnunk kell, hogy itt a földön
csak átutazóban vagyunk. Ezt a földi életünket behatárolja a születés és a
halál. A két állomás között vagyunk. Születésünkkor felszálltunk a vonatra.
Isten elénk adta az életet és a halált, mi választhatunk, hogy melyik állomáson
szeretnénk leszállni, átszállni vagy maradni szeretnénk-e. /…előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd
hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet,
hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz azon a
földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak…(5. Mózes
30.19-20)/ Életünk folyamán döntések sorozata áll előttünk, de választhatunk.
Ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat, és bizonyosságunk lehessen
afelől, hogy vár minket is az örökkévaló mennyei hajlék, jól kell döntenünk.
Mert Jézus elment, hogy helyet készítsen számunkra/János 14.2-3/, mert azt
szeretné, hogy ahol Ő van ott legyünk mi is. Ragaszkodik hozzánk, pedig mi
sokszor megbántjuk őt az életvitelünkkel. Mégsem taszít el, hanem elment és
helyet készített a számunkra és vár bennünket. Vár bennünket az Atya jobbján és
új ruhával akar megajándékozni bennünket. Sőt romolhatatlan testtel. A fenn
említett ige számomra napsugarat, fényt, örömöt, biztonságot, szeretetet,
reményt ajándékoz minden alkalommal, amikor eszembe jut, vagy éppen kiveszek
egy tányért a konyhaszekrényből, mert állandóan a szemem előtt kell, hogy
legyen ez kedves hazafelé mutató ige.Egy képeslap
formájában évek óta figyelmeztet, int, erősít és bátorít, ezért is tettem ki a
konyhámba, hogy erőt kapjak, amikor nehéz elhordani a próbák terhét. Mutatja az
útirányt a cél eléréséhez. Ez az ige kell, hogy átvezessen a Jordán sűrűjén,
amikor is elérkezünk utolsó földi állomásunkhoz.Kívánom, hogy
mindenkinek adjon békességet ennek az igének az üzenete, amikor is az előre
ment szeretett családtagjára gondol.Az időseknek,
betegségben szenvedőknek is ez legyen a vigasza. Lehet, hogy a rák már
felemésztette testedet, sőt lelkedet is, fájdalmaid szinte elviselhetetlenek,
de kérlek, ne add fel, és ne csüggedj el, mert habár „ földi sátorunk
összeomlik, van Istennél készített hajlékunk.” Kapaszkodj bele ebbe a drága
ígéretbe. Írd fel és tűzd ki olyan helyre a lakásodba, ahol naponta szemed
előtt lehet ez az ige. Vésd be, és forgasd a szívedbe. Erősödjön meg ez az ige
szívedben és lelkedben. Amikor jön az erődet meghaladó kísértés, akkor se félj,
és ne rettegj. Hanem bátor reményteljes szívvel, vívd meg a harcot!.Drága Mennyei
Atyám! Köszönöm neked fiadat, Jézus Krisztust! Köszönöm, hogy örökéletem lehet
Őáltala, mert hiszek benne. Köszönöm, hogy mindenki, aki hisz Jézus Krisztusban
az egy sem fog elveszni, hanem örökélete van. Kérlek, erősíts mindannyiunkat,
hogy amikor elérkezünk utolsó földi állomásunkhoz, hittel és reménységgel
tudjunk előre nézni. Ne hátra tekintsünk, mit hagyunk itt, hanem örömmel
legyünk, hogy végre megérkezünk az örökkévaló mennyei házba. Ámen.
;;Beküldő: mpe
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek
énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van, ha nem így volna, vajon mondtam
volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd
elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek
titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is János 14.1-3
Vissza a tartalomhoz
E havi
férfikörről:
Mi fakasztja
Istent mosolyra?
Életünk célja
az, hogy Istent mosolyra fakasszuk, és Ő mosolyog, amikor mindennél jobban
szeretjük Őt, tanítja a szerző.
Nem lehet tehát annál fontosabb feladatunk, mint hogy tetszésére
éljünk! Ítéljétek meg tehát, hogy mi kedves az Úrnak, mondja igéje. Istennek
tetsző életre kitűnő példát találunk a szentírásban, Noé személyében.
Erkölcsileg teljességében megromlott világ volt Noé idejében is, akár ma.
Mindenki a maga kedvére élt, nem pedig Isten tetszésére, ezért annyira
kiábrándult az emberi fajból, hogy megbánta az ember teremtését és teljes
kipusztítása is felmerült benne
Élt azonban egy
ember, aki képes volt mosolyt csalni Isten arcára: „Noé örömére volt az Úrnak” /1. Mózes 6,8./ Noé élete kedves volt
Istennek és mindent újra kezdet vele és családjával. Az ő példájából
tanulhatjuk meg a szerző szerint, mi az Istennek tetsző élet öt összetevője.
1.Isten mosolyog,
amikor mindennél jobban szeretjük Őt. Noéra igaz volt ez, még akkor is,
amikor senki másról nem lehetet, volna ezt elmondani! A Bibliából tudjuk, hogy
egész életére ez volt a jellemző: „Noé igaz ember volt, feddhetetlen a maga
nemzedékében. Az Istennel járt Noé!” Éppen ezt akarja Isten, hogy mi is
vele járjunk! Azért teremtett, mert szeretni akar, és arra vágyik, hogy viszont
szeressük. „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét és nem
égőáldozatot.” Isten szenvedélyesen szereti gyermekeit és vágyik arra,
hogy ismerjük meg, és mi is ugyanígy viszonyuljunk hozzá! Jézus Krisztus a
legnagyobb parancsolatként ezt így tanítja:”Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből és minden erődből!”
2.Isten
mosolyog, amikor teljesen megbízunk benne! Ez volt a második ok, amiért
kedvelte Noét. „Hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem
voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe
megmentésére… és a hitből való igazság örökösévé lett!”Zsid.11,7
Három nehézség
is kétséget ébreszthetett benne: ugyanis még soha nem látott esőt, mivel az
özönvizet megelőzően Isten a földszínről oldotta meg a föld nedvesítését.1. Mózes
2-6. Másodszor, Noé több száz mérföldnyire lakott a legközelebbi óceántól.
Harmadszor pedig, nem lehetett egyszerű összegyűjteni az állatokat és
gondoskodni róluk. Százhúsz évig építette a bárkát. Vállalt minden nehézséget.
Bolondnak tartották, gúnyolták. Gyermekei is szégyenkezhettek apjuk miatt. Noé
azonban tudta, hogy Isten betartja ígéretét. „Az Istenfélőkben gyönyörködik az Űr, azokban, akik az Ő szeretetében
bíznak” 147.Zsoltár 11.
„Hit
nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt” Zsidó 11.6
Vajon nekünk
melyik területeit kellene végre teljesen Istenre bíznunk? Hiszen a bizalom is
egyfajta istentisztelet!
3.Isten
mosolyog, amikor teljes szívből engedelmeskedünk neki! Noé maradéktalanul
engedelmeskedett és pontosan akkor és úgy tett mindent, ahogy Isten akarta! Ezt
jelenti az, hogy „teljes szívből” Nem csoda, hogy Isten kedvét lelte Noéban! Mi
sokszor csak részleges engedelmességet ajánlunk fel Istennek. Szeretjük
kiválogatni azokat a parancsait, amelyek szimpatikusak, logikusak, nem
költségesek, avagy éppen nem népszerűtlenek, a többit, a nehezet figyelmen
kívül hagyjuk. Csakhogy a részleges
engedelmesség egyenlő az engedetlenséggel. Isten a teljes szívből
származó, örömteli és lelkes engedelmességet kedveli. „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!”
100.Zsoltár „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” János
14,15
4.Isten
mosolyog, amikor nem szűnünk meg dicsérni Őt, és hálát adni neki. Noé
élete, azért lehetett kedves Isten szemében, mert dicsérettel és hálával teli
szívvel élte napjait. Az özönvíz túlélése után első dolga volt áldozat
bemutatásával kifejezni háláját Istennek! „Azután oltárt épített Noé az Úrnak…és
égőáldozatokat mutatott be az oltáron” 1.Mózes 8,20. Számunkra
szükségtelen, hogy Noéhoz hasonlóan állatokat áldozzunk az Úrnak, mert
helyettünk a mi Urunk Jézus Krisztus tökéletes áldozata egyszer s mindenkorra
elvégeztetett!
Nekünk
a „dicsőítés áldozatát” Zsidó 13,15 és „hálaáldozatot” Zsoltár 116,17 kell
bemutatnunk. Dicsőítjük azért, mert tudjuk ki Ő, és hálát adunk azért, amit
tett!
5.Isten
mosolyog, amikor használjuk képességeinket! Noé az özönvíz után útmutatást
kapott. „Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! Minden, ami
mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt, éppúgy, mint a
zöld növényt” 1. Mózes 9.1-3. Az ember könnyen azt gondolja, hogy csak
akkor kedves Isten előtt, ha valami „szellemi” tevékenységgel foglalatoskodik
pld: imádkozik, énekel, igét olvas, vagy gyülekezetbe jár, és bizonyságot tesz.
Könnyen gondoljuk, hogy életünk többi része nem is érdekli Istent. Ő mindig
szívesen figyel bennünket, akár dolgozunk, akár szórakozunk, akár étkezünk,
vagy akár pihenünk. A bűnt kivéve minden emberi tevékenységgel elnyerhetjük
tetszését, ha közben Őt akarjuk dicsőíteni. Isten Dicsőségére mosogathatunk,
szerelhetünk, kertészkedhetünk és nevelhetünk gyermeket! Különböző képességeket
kaptunk tőle, és Ő büszke szülőként különösen is örömét leli abban, ha látja,
hogy használjuk képességeinket és azokat az ajándékokat, amelyeket Tőle
kaptunk. „Mindenkit a maga módján formált, és most mindent figyel, amit teszünk”
Zsoltár 33,15.
Képességein
leplezésével, illetve ha másnak akarunk látszani, nem dicsőítjük Istent.
Valahányszor elutasítás van bennünk bármely tulajdonságunk iránt, magának
Istennek a teremtésünkben megnyilvánuló bölcsességet és szuverenitását utasítjuk
el.
„Jaj, annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy
a földből készült cserépedény között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit
csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Ézsaiás 45,9
Beküldő:Tóth András
Vissza a tartalomhoz
E havi asszonykörről:
A
tanulmány fő címe: A megtört szívek bekötözése; ebből az utolsó 3 heti anyagot
tanulmányoztuk, ami:
1.”Az
igazságban meggyógyult szív” Máté 18,17. – Nem az határoz meg téged, hogy
veled mi történt, vagy mit tettél. Az határoz meg, hogy ki vagy Krisztusban.
Krisztus ezt mondja:” Ismerni fogjátok az igazságot, és az igazság
megszabadít”. Az Ő igazságára gondolt, Isten igéjére.
2.”Árulással
megtört szívek” Zsoltár 119.92 – Ha valaki elárult téged, akkor a /Zsid.
4,14-16/ alapján, és biztosítékával járulhatsz a kegyelem trónusa elé, amikor
fájdalmad van az árulás miatt. A Krisztushoz fordulás a legjobb döntés, mert:-Ő
eggyüttérző – tudja, hogy gyenge vagyok – mindenben meg lett kísértve – Ő bűn nélkül
ellenállt az enyémhez hasonló kísértéseknek. Krisztus saját példájával szolgál
az elárultaknak, hiszen Őt is elárulták. Az Atya, aki engedi ezeket
megtörténni, bízzuk rá magunkat!
3.
Veszteség által megtört szívek.
János11,25 – Bármilyen veszteség ér minket, ami a szívünket összetöri, jogot ad
arra, hogy a gyógyulást keressük, amit csak Krisztus hozhat, mert:Krisztus
sohasem engedi meg az övéi szívének megtörését megfelelő indok és cél nélkül.
Jézus Krisztus minden veszteségnél ott van az életünkben, hogy vele együtt újat
tudjunk kezdeni. A keresztyén élet nem az állandóságról, hanem a változásról
szól. Ezt kell megtanulnunk túlélni, amikor a változás veszteséggel jár.
A
legutolsó órán áttértünk a 6. fejezethez, aminek főcíme:”Fejdísz a
hamuból”Ézsaiás 61.3
Az
első résznek a címe: A hamu tisztelet helyett 2. Sám. 13.19
Itt
a nők méltóságának és erényességének a visszaállítását tanulmányoztuk. Az
Eszter 3,8-9.-4.1;Jób 42.1-6,Dániel 9.1-3 alapján tanulmányoztuk, hogy mikor
szórtak az emberek hamut a fejükre. A hamu a gyász jelképe volt, ami az ember
halandóságának emlékeztető jele volt. A zsákruha emlékeztette őket a bánatra. A
mai kor jelképe a fekete ruha Az ősi időkben bűneiket és bánatukat nyilvánvaló
jelek kimutatásával bánták meg az emberek.
Ma
már nem gyakoroljuk ezeket, csak magunkban tartunk bűnbánatot. Társadalmunk az
érzelmek kimutatásának rémisztő csökkenése felé halad. Ma is lehet különböző
érzelmekkel l: bűnbánattal, csendességgel, visszavonulással, sírással kimutatni
a veszteséget. Isten ezt mindig méltányolja. A nők erkölcsének bomlasztására
sok jel utal. A filmek, reklámok, plakátok, a hirdetések mind azt sugallják,
hogy a nők szeretik, ha testi vágyak tárgyaként gondolnak rájuk. Isten Igéje
szerint a nők Bibliai képe és célja a tisztelet és a tisztaság. Kik ellen kell
küzdenünk az Efezus 6,12 szerint? „Nem test és vér ellen, hanem erők és
hatalmak ellen, a sötétség világának urai és gonoszság lelkei ellen.” A
Sátán szereti a nőket szexuálisan kihasznált, eltorzult és elhagyott állapot
börtönében tartani. Tudja, hogy a nők milyen hatékonyak és befolyásosak
lehetnek, ezért munkálkodik a társadalmon keresztül, hogy meggyőzzön,
kevesebbek vagyunk, mint valójában. Krisztus azért jött, hogy megszabadítson,
hogy tisztaságban éljünk, hogy hamu helyett fejdíszt adjon, gyászfátyol helyett
illatos olajat.
Beküldő:
Racskóné Lackovszki Zsuzsanna
Vissza a tartalomhoz
Az Ősagárdi evangélikus
egyház gazdálkodásának főbb adatai 2007. évről.
Bevételek:
Egyházfenntartói járulék 1.136.500,-
Adomány 470.000,-
Perselypénz 794.950,-
Céladomány 491.000,-
Gusztáv Adolf – segély 16.900,-
Szuplikáció 46.000,-
Kamatok 114.538,-
Harangozás 32.500,-
Országos járadék 912.000,-
Összesen: 4.014.388,-
Kiadások:
Lelkészi illetmény 1.030.000,-
Lelkészi hitoktatói díj 382.000,-
államtól érkezik
Dologi
kiadások:/vagyonbiztosítás, irodaszer, sajtó előfizetés, tisztítószer,
fűtés-világítás,víz-csatorna, szemét. Banki kezelési költség/ összesen:
1.169.840,-
Országos
járulék 34.800,-
Megyei járulék 17.250,-
Kötelező
megyei offertórium 36.000,-
Gusztáv Adolf
segély 16.900,-
Szuplikáció 46.000,-
Alapítvány
támogatás 25.000,-
Karbantartás
csempézés, ablak-ajtó mázolás,
Konyhabútor
készítés: 2.923.612,-
Fogyóeszköz
vásárlás 40.512,-
Bojler
vásárlás/lelkész lakásba/ 63.900,-
Gépkocsi
használat 127.233,-
Hivatali
vendéglátás, falumisszió 177.320,-
Ifjúsági
költségek 94.450,-
Kegyeleti kiadások 15.172,-
Összesen: 6.168.669,-
Gyülekezet
pénzeszközei 2007.12.31.-én 3.622.780,-
Gyülekezet vagyona
2007.12.31.-én 93.540.316,-
Danielisz
Mária
Vissza a tartalomhoz
Jeruzsálem! Jeruzsálem!
(Máté 21,8-11; Márk 11,8-11;
Lukács 19,36-44; János 12,17-19)
Amikor Jézus belépett Jeruzsálembe, úgy tűnt, mintha
az egész város azt kiáltozná: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki az Úr
nevében jön!” Mások pedig ezt kiáltozták: „Ő Jézus próféta, a galileai
Názáretből!” A vallási vezetők persze nem voltak ennyire boldogok. „Látjátok –
mondogatták egymás közt -, most már az egész világ őt követi!” Amikor a tömeg
azt kiáltotta: „Áldott a Király, aki az Úr nevében jön!”, a vallási vezetőket
még jobban elöntötte a harag. „Azonnal parancsold meg a népnek, hogy többé ne
hívjanak királynak!” – kiáltották oda Jézusnak. Jézus feléjük fordult, és így
válaszolt: „Ha ezt tenném, Jeruzsálem kövei kiáltanának helyettük! Senki sem
hallgattathatja el őket!” Akkor Jézus végignézett Jeruzsálem városán. Arcán
patakzottak a könnyek. Jézus siratta Jeruzsálemet, Dávid városát, Isten
városát. „Bárcsak hinnétek abban, amit ma láttatok! De olyanok lesztek, mint a
vakok, és az ellenségeitek el fognak pusztítani benneteket!” – kiáltotta. Az
emberek éljeneztek, de Jézus tudta, hogy hamarosan el fogják őt árulni. Jézus
sírt, amikor arra gondolt, milyen szörnyű következményekkel járnak majd azok a
rossz döntések, amelyeket ezek az emberek hoznak. Annyira szerette ezeket, az
embereket, akik hamarosan a halálát követelik. Annyira szerette őket, hogy
zokogott értük. Jézus téged, és engem, mindannyiunkat annyira
szeret, hogy a kereszten életét
áldozva elhordozta a bűneinkért járó büntetést. Ezzel lehetővé tette, hogyha
megvalljuk bűneinket a Teremtő Atyánknak, és megbánjuk azokat, behívhatjuk
Jézus Krisztust az életünkbe, hogy ezen túl Ő vezessen, vigyázza lépteinket és
tanítson minden nap. Ez az egyedüli jó döntés. A történetben szereplő emberek
hiába éljenezték meg Őt, pár nap
múlva keresztre feszítése mellett döntöttek. Mert csak
a szájukkal „szerették” Őt, de nem a szívükkel. Ne felejtsd el soha, hogy Isten
a szívek vizsgálója. Hiába mondasz valamit, ha a tetteiddel nem támasztod azt
alá. Hiába mondod: hiszel Istenben, ha a következő pillanatban egy irigy
tettel, egy csúnya szóval vagy egy haragos gondolattal megbántod Őt. Ő érted is
könnyeket hullat. Szeretné, ha nem kéne látnia a rossz döntés következményeit.
Mert Úgy szerette Isten a világot – téged, és
mindannyiunkat -, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, az el ne vesszen.
Vissza a tartalomhoz
Megyei ifjúsági nap Ősagárdon
Március 8-án
minket ért az a megtiszteltetés, hogy a megyei ifjúsági napnak otthont
adhattunk. Két terv volt, az egyik jó, a másik rossz időre. Ha jó lett volna az
idő fő helyszíne az alkalomnak a Naszály-hegy lett volna. Ám másképp alakult.
Reggel 8-9 óra tájban hatalmas felhők kerekedtek fejünk felé, és esett az eső,
így a parókián tartottunk az összejövetelt.
Mintegy 30
fiatal jött, akik Galgagutáról, Vanyarcról, Szűgyről, Terényről érkeztek. Három
lelkész volt jelen: Fűke Szabolcs, a hangulatfelelős, és énekvezető, Blatniczky
János Dániel az előadó, és Szabó András esperes.
Gyors
ismerkedés, közös éneklés és egy kis tízórai után elkezdődött az előadás. A
témánk az öröm volt. Az előadásban elhangzottak közül leginkább az fogott meg,
hogy a különbség a mennyei és a földi örömök között, hogy a földiek elmúlnak.
Ezt sokszor nem is gondoljuk át, és földi örömöket kergetünk, a mennyei
helyett. Ha Isten adja a boldogságot, akkor nincs másra szükségünk, mert az
betölt bennünket örökre.
Tehát helytelenül kívánunk az
esküvők, születésnapok alkalmával is Sok Boldogságot, hiszen valódi csak egy
van.
Csoportos
beszélgetésen arról is beszéltünk, hogy mi az aminek örülünk mostanság. Sokszor
csak kérünk, és nem vagyunk elég hálásak, pedig az Úr mindannyiunknak bőségesen
ad áldásából.
A mai
világunkban baj van. Rossz forrástól várja az életet. Van akinek az öröme a
szerelme, van akinek a gyermekei, vannak akiknek egy-egy átbulizott éjszaka. De
ezek mind elmúlnak, és ha szem elől tévesztjük a célt, mi is ezt követhetjük. E
világ fejedelme azt szeretné, ha mi elfelejtenénk, hogy mások vagyunk, hogy
bármi közünk is van Istenhez.
Szükség van arra, hogy szívünkben
eltökéljük, hogy nem adjuk oda szívünket az élvezetekre.
Senki nem
mondhatja: olyan helyen élek, ahol nem lehet követni az Urat, hiszen belső
döntésen és Isten iránti bizalmunkon múlik.
Számomra
nagyon megerősítők voltak ezek a beszélgetések. És nagyon jó volt ezután együtt
ebédelni, énekelni, játszani. Az alkalom igazán áldott volt. Köszönhetjük ezt a
kedves ősagárdi háziasszonyoknak, akik rengeteg finomsággal hozzájárultak a jó
közérzethez, a jelenlévő lelkészeknek, és Istennek, aki számára nagyon fontos a
mi ifink is!
Bárcsak a
gyülekezetben és bennünk egyre nagyobb lenne a vágy, hogy olvassuk az Igét, és
hagyjuk, hogy átformáljon. Erre szükségünk van mindnyájunknak!
Nemrég egy
könyvet olvastam, amelyben e sorok álltak:
„Életveszélyesen
merjed rábízni magad (Istenre), mert az ő parancsolatai nem nehezek.”
Beküldte: Hajduk
Zsófia
Vissza a tartalomhoz
Régi húsvétok…
Ha
gyermekkorom húsvétjaira gondolok, két arc elevenedik meg előttem. A bátyámé és
a nagyapámé. A nagyapám „csak” nevelőapja volt édesanyámnak, mégis mi gyerekek
úgy szerettük, mintha édes – nagyapánk lett volna. Nem tudtunk elképzelni szebb
dolog, mint amikor ő vigyázott ránk. Megismertette velünk a madarakat,
elmagyarázta a különféle fákról azt, hogy melyik mire jó, a füvekről pedig
sokat mesélt nekünk. A húsvétot nagyon vártuk, mert ilyenkor kivitt bennünket a
kertbe nyuszi-lesre. Ilyenkor képesek voltunk (még a húgom is!) hosszú
percekig, néma csendben kuporogni egy bokor mögött, hogy megláthassuk a húsvéti
nyuszit. Nagyapánknak csodálatos szeme volt, mert ő mindig látta a nyuszi
elvillanó farkát, de mi soha. Mire oda fordultunk, amerre ő észrevette, a
nyuszi már eltűnt. Ez a nagy csalódások, és a nagy remények ideje volt. Akkor
még azt hittük, hogy a nyuszi-várás a húsvét igazi lényege.
Ahogy teltek az évek, bátyámmal
együtt lassan felfogtuk a húsvét igazi értelmét és ajándékát. Nemcsak
megértettük, de el is fogadtuk Jézus Krisztus szabadítását, megváltását a
magunk életébe. Elhatároztuk, hogy ezt az örömhírt nagyapának is elmondjuk. Azt
reméltük, hogy örömmel fogja fogadni, de ő egész másképpen válaszolt, mint
ahogy azt reméltük.
- Nagyon örülök, gyerekek, hogy
szívetekbe fogadtátok az Úr Jézust. – mondta. Én azonban már túl öreg vagyok
ehhez. Ilyenkor már nem illik az elrontott életünkkel odamenni Istenhez.
Hiába bizonygattuk, hogy még nem
késő, ezt nem tudta elfogadni. Egyszer felolvastuk neki a lator (rablógyilkos)
történetét, akit az Úr Jézussal együtt feszítettek keresztre (Olvasd el te is!
Lukács 23, 39-43). A történetben mikor a gonosztevő elismerte, hogy
megérdemelte a büntetést, a mellette szenvedő Jézus pedig bűntelen, így szólt
Jézushoz: „emlékezzél meg rólam, amikor
eljössz királyságodba.” Mire Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”
Ez azt jelenti, hogy a gonosztevő a halála előtti percekben kegyelmet
kapott, mert hittel az Úr Jézushoz fordult. Nagyapánk azonban kitartott
véleménye mellet. Amit viszont nagyon szeretett hallgatni, azok az énekeink
voltak. A bátyám, aki úgy-ahogy megtanult gitározni, néha leballagott a
hegyről, - ahol laktunk - a nagyapjához énekelgetni. A nagypapa ekkor már nem
tudott felkelni a betegágyból. Tudtuk, hogy az énekeinknek nagyon örül, ezért
egyre gyakrabban látogattuk meg őt. A sokat hallott énekek szövege megtörte
ellenállását, és csendben, imádságban megnyitotta szívét Megváltója előtt. A következő húsvétkor gyülekezetünk
lelkésze meglátogatta a nagyapát. Olyan gyengének találta, hogy a beszéd is
nehezére esett. A beszélgetés folyamán, a lelkész azt kérdezte tőle: Miben
bízik Józsi bácsi, ha meg kell állnia Isten színe előtt? A nagyapa csendben ezt
suttogta: Az Úr Jézus értem kiontott vérében.
A nagypapa már Isten színe
előtt a „mennyei húsvéton” örvendezett, amikor a lelkészünk elmondta nekünk ezt
az örömhírt. Azóta tudom, hogy Istennél nincs reménytelen eset. Olyan jó, hogy
Úr Jézus!
Köszönöm, hogy megérthettem a húsvéti örömhírt. Köszönöm ígéretedet,
hogy így imádkozhatunk azokért a szeretteinkért, akik még nem értik igazán a
húsvéti örömhírt.
„aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el”.
Ámen.
Beküldte: id. Draskóczy Gáborné
Meg szeretném
köszönni minden kedves testvérünknek, akik anyagi és szellemi-lelki segítséget
biztosítottak, hogy újságunk ebben a hónapban minden családhoz eljuthasson.
Ezúton pedig
kívánok minden
kedves olvasónknak áldott feltámadás ünnepet. Máté 28.5-6 üzenetével:”Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust
keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta.”
Misják
Mihályné
Vissza a tartalomhoz
Túrmezei Erzsébet
Ne akarj
kereszteden könnyíteni
Kemény
a harc, nehéz a kereszt terhe. Nem bírom már
Sóhajtod
csüggedezve. De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
Hogy
a keresztre miért volt szükséged.
Vándor
roskad le az útszél kövére. Bot a kezébe.
Bárcsak
célhoz érne! De nem megy tovább!
Hogyan
érje el, ha olyan nehéz terheket cipel?
Amikor
indult, erős volt és boldog. Azóta annyi minden összeomlott.
Magára
maradt. Szép napoknak vége. Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében
ott a kérdés szüntelen: Miért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy
így töpreng, kicsordul a könnye, és leperdül az útszéli göröngyre.
Aztán
elcsendesedik. Lehet-e ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba
emeli tekintetét. Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja
botját, és indul vánszorogva.
Mintha
a domboldalon kunyhó volna! Odaér. Bemegy.
Fáradtan
lefekszik. Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká
eltöpreng még bajon, hiányon, míg végre lassan
elnyomja
az álom
S
magát álmában is vándornak látja, útban a távol mennyei hazába.
A
mennyei város ragyog feléje. Oda igyekszik, siet,hogy elérje.
Kezében
vándorbot, vállán keresztje. Vállára azt maga Isten helyezte,
Siet
örömmel. Föl! Előre! Föl! A messzi cél, mint csillag tündököl.
Hőség
tikkasztja. Keresztje teher. Útközben néha pihennie kell.
Kedves
ház kínál pihenést neki. Súlyos keresztjét ott leteheti.
S
ahogy tovább indulna, mit vesz észre? Tekintete ráesik egy fűrészre.
Olyan
súlyos keresztet cipelek. Jobb, ha belőle lefűrészelek!
Mondja
magában. De jó, hogy megtettem!
Sokkal
könnyebb!- sóhajt elégedetten.
Siet
tovább. Mindjárt elfogy az út, s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó,
már csak egy patak választja el! Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De
hirtelen eszébe jut keresztje:A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj,
nem ér át! Hiába próbálgatja, hiányzik a lefűrészelt darabja.
Mit
tettem! – kiált kétségbeesetten.
Most
a cél közelében kell elvesznem, mert a keresztemet
Nehéznek
találtam! – S ott áll a parton keserű önvádban.
Azután
új vándort lát közeledni, s mert a keresztjéből nem hiányzik semmi,
Mint
hídon, boldogan indulhat rajta, hogy átjusson békén a túlsó partra.
Rálépek
én is! Reménykedni kezd: az ismeretlen, idegen kereszt
Hátha
átsegíti. Rálép, de reccsen lába alatt. Jaj, Istenem elvesztem!
Uram,
segíts! Így sikolt, és felébred. Még a földön van.
Előtte
az élet. Csak álom volt a kín a döbbenet.
Megváltó
Uram, köszönöm Neked keresztemet. Te adtad, ó, ne engedd, hogy egy darabot is
lefűrészeljek! Amilyennek adtad, olyan legyen! Te vezetsz át a szenvedéseken. A
Te kereszted szerzett üdvösséget, de mivel az enyémet is kimérted, Te adj erőt
és kegyelmet nekem, hordozni mindhalálig csendesen!
Ezt
a verset bizonyára sokan ismerik és van olyan, akinek segített egy-egy nehéz
helyzetben a vers üzenete. Sok-sok évvel ezelőtt olvastam először, de úgy érzem
ma is aktuális a mondanivalója, ezért gondoltam, hogy jelenjen meg a
gyülekezeti újságunkban.
Beküldte: Kindricz Tünde
Vissza a tartalomhoz
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes
lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy
parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint
magadat.” (Máté 22,37-39.)
Urunk legfőbb parancsolatai, mellyel betölthetjük a törvényt:
szeressünk. Mindannyian
szeretünk:Teremtőnket, feleségünket, férjünket,gyermekeinket,szüleinket,rokonainkat,barátainkat,
felebarátainkat,testvéreinket. Ha az Úr parancsa szerint szeretünk, akkor
igazak ránk (rád és rám) a következő sorok: Türelmes vagyok, jóságos, nem
irigykedem, nem kérkedek (dicsekszem), nem fuvalkodom fel (nem duzzogok,
dacoskodom), nem viselkedem bántóan, nem keresem a magam hasznát, nem gerjedek
haragra, nem rovom fel a rosszat (nem emlegetem fel a rosszat). Nem örülök a
hamisságnak, de együtt örülök az igazsággal (még ha az nem is az én igazságom,
hanem Istené). Mindent elfedezek (nem pletykálok), mindent hiszek (a legjobbat
feltételezem a másikról), mindent remélek (nem mondok le senkiről), mindent
eltűrök. A szeretetem soha el nem múlik. (1.Kor.13.alapján) Ne felejtsük el
Isten ama mondatát sem: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy
cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény.” (Mt 7,12. Istenem! Köszönöm, hogy
Igéddel tükröt tartasz elém! És köszönöm, hogy rádöbbentesz, milyen bűnös
vagyok. Köszönöm, hogy felismerhetem a Te kegyelmedből, hogy miben kell
megváltoznom, és milyen tulajdonságaimat kell a kereszt alá letennem – és
otthagynom. Kérlek, segíts, hogy betölthessem akaratodat, és parancsolataidat!
Kérlek, segíts megtagadnom emberi, ó-természetemet:, add, hogy ne mindiga másiktól várjam el, hogy velem „jól”
viselkedjen, add, hogy ne mutogassak másokra, add, hogy a Szentlélek által
Tőled való szeretettel tudjak szeretni. Add, hogy ne a körülmények, hanem a Te
Igéd vezéreljenek engem, és ha nehézségbe ütközöm, akkor is megálljak, hiszen
erre hívtál el megtérésemkor. Nem akarok szégyent hozni a nevedre. Eldöntöm
most, hogy erre odaszánom magam, figyelmeztess, ha letérnék erről a keskeny
útról. Köszönöm. Ámen
Beküldte: DO
Jézus utolsó szavai a keresztfán
Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek
Bizony, mondom néked, ma velem leszel a
paradicsomba
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?
Asszony, íme a te fiad!
Íme a te anyád!
Szomjazom
Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet
Elvégeztetett
Vissza a tartalomhoz
Felhívás:
Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.
Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala
Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.
Tel: 06-35-360-225
osagard@lutheran.hu
Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet
misjakerzsi@citromail.hu
Internetes változat: Zöld Zoltán
zoldzoli@freemail.hu