Ősagárdi hit 2008. November

image
image
image


Ősagárdi Hit:


Ősagárdi Hit 2008.November

Tisztelt látogatók! Örömmel értesítjük önöket hogy 2007. Decemberétől folyamatosan közöljük az Ősagárdi Hit című folyóiratunk internetes változatát. Íme a Novemberi szám.


ŐSAGÁRDI HIT

 

 

„A MAGASSÁGOS AZONBAN NEM EMBERKÉZ ALKOTÁSAIBAN LAKIK”

Apostolok cselekedetei 7. 48.

 

 

2008.november II.évfolyam 11.szám


Tartalom: Tisztelt olvasó! A tartalomban szereplő írások aláhúzott címe, egyben hivatkozás is. Rákattinva az oldal a kiválasztott íráshoz ugrik.

Mindenszentek vagy halottak napja A zsidó nép, az evangélikumok
Imatémáink Szabadító
Születésnapi köszöntő Sík Sándor verse
Békesség Jó kapcsolatok a családban
Legyen meg a te akaratod Készen álni
Agárdiak temploma Kassák lajos verse
Egymás terhét hordozzátok 133. Zsoltár
Lábnyomok Felhívás

 

 

 

 


    Mindenszentek vagy halottak napja?

     

    A

    z Európai Únióhoz történő csatlakozásunkkor sokan azon aggodalmuknak adtak hangot, hogy az EU-ban nemcsak a határok lesznek jelképesek, átjárhatóak, hanem nemzeti jellegünk, önazonosságunk /identitásunk/ is el fog mosódni Európában.

                A fentieket időben megelőző ökumenikus kapcsolatok 1989-es elindulásakor is hasonló aggodalmakról lehetett hallani, a történelmi egyházak /ev., kat., ref./ vonatkozásában is. Ugyanakkor sokan azt hangsúlyozták, hogy a nemzeti, kulturális, vallási értékeinket nem kell feláldozni a közös európai oltáron, hanem ezek következetes megőrzésével lehet jellegzetes színeket feltenni az európai népek színes palettájára. Nyilván az utóbbi álláspont a követendő. Így a vallásfelekezeteknek sem kell identitásukat feladni, nem kell „takaréklángon égni” azért, hogy a más felekezetben élő testvéreinkhez közelebb kerüljünk. Ahogy az őskeresztyének a Római Birodalomban, a zsidókból lett keresztyének Izraelben megvallották hitüket, olykor a vértanúságot is vállalva, akkor manapság az a minimum, hogy vallási fogalmainkkal tisztában legyünk és aszerint éljünk. Erre köteleznek reformátor eleink is.

                Amikor november elsején és másodikán a temetőkbe látogatunk szeretteink sírjaihoz, akkor nyilván imádkozó lelkülettel megyünk ki a sírkertekbe, de kire emlékezünk és hogyan imádságainkban? Hogy a fenti kérdésre helyesen tudjunk válaszolni, ahhoz ismernünk kell a mindenszentek és halottak napja kialakulásának történetét.

                MINDENSZENTEK ünnepének kialakulásához az időszámítás előtti időkbe kell visszamennünk. A Római Birodalomban a hadvezéreket, hősöket, császárokat félistenként, egyes uralkodókat istenként tisztelték. Marcus Agrippa római hadvezér és államférfi felépítette a Pantheont Rómában, úgymint valamennyi istenek szentélyét, ahol áldozatokat lehetett bemutatni az isteneknek. A keresztyénség európai terjedése elérte Rómát is, ahol őket is a pogány istenek tiszteletére kényszeríttettek. Mivel az egyisten hívő keresztyének erre nem voltak hajlandók, így sokan mártíromságot szenvedtek.

                A vértanú keresztyéneket megőrizte az emlékezet, mert ők is Jézus áldozatához hasonlók lettek. Ezért az összes mártírok ünnepét húsvét utáni pénteken tartották, mivel Jézust is pénteken végezték ki.

                Nagy Constantinus kiadta a milánói ediktumot /313/, majd a keresztyénséget államvallássá nyilvánította. A keresztyénség megerősödése magával hozta, hogy Bonifác pápa 610-ben a Pantheon pogány szentélyt keresztyén templommá szentelte fel a mártírok tiszteletére. IV. Gergely pápa /827-844/ nov. 1-re helyezte át a mártírok ünnepét, és lassan mindenszentek ünnepévé szelídült az ünnep és általánossá vált. Mivel az egyház által szentté avatottaknak volt már az egyházi ünnepkörben megemlékezési dátumuk, így azokat a szenteket, akik pápai felavatás nélkül is ismeretlenségükben szentek lehettek, ezeknek lett a gyűjtőnevük mindenszentek és az ünnepük nov. 1.

                A HALOTTAK NAPJA később alakult ki. Nevezetesen Sz. Odilió clunyi apáttól eredeztetik. Kezdetben a francia bencés rend területén emlékeztek meg a halottakról, majd később általánossá vált a XII-XIII. századtól. Így fokozatosan kialakult az a gyakorlat, hogy nov. 2-án a halottaikra emlékeztek az élők. A sírokat a hozzátartozók fokozott gondozás után feldíszítették virággal, majd gyertyákat, mécseseket gyújtottak halottaik emlékére.

                A népi hagyomány szerint a sírok rendbetétele és feldíszítése azért történik, hogy a halottak lelkei szívesen maradjanak továbbra is sírjaikban és ne kísértsék, ne nyugtalanítsák az élőket. Egyes területeken /pl. bukovinai székelyek/ az otthonokban megterítettek a halottaknak és lámpát gyújtottak, hogy mindenszentek éjszakáján hazalátogató lelkek másnap - halottak napján – visszamenjenek sírjaikba. A hazalátogatni nem akaró lelkeknek a temetőben a sírokon terítettek ételt.

                A görögkeleti ortodox egyház 1054-ben szakított a pápasággal és teológiailag megmaradt a korábbi hagyományoknál. Ünneplik a mindenszentek ünnepét nov. 9-én, noha eredetileg pünkösd után ünnepeltek. A halottakról többször is megemlékeznek az év folyamán.

                A református egyház nem fogadja el a szentek tiszteletét, mert Kálvin János /ref. reformátor/ a halottkultuszt helytelenítette. De a róm. katolikus és evangélikus többségű országokban a reformátusok is megemlékeznek halottaikról a temetőkben, ugyanis manapság a katolikus hívek többsége sem a mindenszentekre emlékezik nov. 1-én, hanem saját halottaira.

                Az evangélikus egyház álláspontját hitvallási iratai egyértelművé teszik. Hitvallási irataink szerint - amelyek a Szentírást értelmezik, és mindenek fölé helyezik - meg lehet emlékezni a szent életű emberekről azért, „hogy kövessük hitüket és jócselekedeteiket”. Az Ágostai Hitvallás XXI cikkének 2-4 pontjai szerint: „….Azt nem tanítja a Szentírás, hogy a szentekhez fohászkodjunk és a szentektől kérjünk segítséget. Mert egyedül Krisztust állítja elénk közbenjáróul, engesztelésül, főpapul és szószólóul. Őt kell segítségül hívnunk, és megígérte, hogy meghallgatja könyörgésünket. Ezt a tiszteletet fogadja legszívesebben, hogyha ti. Őt hívjuk segítségül minden nyomorúságunkban.” „Ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus…” /1 Ján 2,1/.

                A fentiek nem szorulnak magyarázatra. Így mindegy, hogy a halottak napján vagy mindenszentekkor megyünk a temetőbe szeretteink sírjához. Mi hálát adni megyünk a sírkertekbe elhunyt szeretteinkért, elsőrenden azért, amit Isten nekik adott és általuk mi, utódok kaptunk a folytonos teremtés rendjében: életet, áldozatot, példát, keresztyén, hívő életvitelt stb. De hálát adunk azért is, hogy velük együtt mi élők várjuk Krisztus Urunk megjelenését, „…és akkor eggyé lesz a két sereg” /Ev.énekeskönyv 454/

    „Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké”

    /Mt 22,32/.

     

                                                                                                  Kalácska Béla

                                                                                                                   ny.esperes

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Imatémáink

Egyéni.

Nov.17-23.

 Márk 8.18 szerint bátran megvallani Jézus Krisztust e parázna és  bűnös nemzedék előtt

 

Nov.24-30.

Zsoltár 103,2 alapján áldani az Urat mindenért, ami az életemben történt

 

Dec.1-7.

Filippi 2,8 szerint törekedni, hogy ábrázolódjék ki rajtam Krisztus természete

 

Dec. 4-14.

Várni az Úr érkezését, több időt áldozni a szentek szentjében

 

Közösségi imatémánk az elkövetkezendő hetekben:

Országunk – községünk – egyházunk – gyülekezetünk vezetőiért könyörögjünk, esdekeljünk 1.Tim. 2,1-4 szerint

 

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Szeretettel köszöntjük a novemberben született olvasóinkat!

 

Áldások és ígéretek

Mózes 5. könyve 28.fejezet 1-10 verse

 

„Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az Úr. Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérnek téged, ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára.

Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. Áldott lesz méhed gyümölcse és állataid ivadékai, teheneid ellése és juhaid szaporulata. Áldott lesz kosarad és sütőteknőd. Áldott leszel jártodban- keltedben!

Vereséggel sújtja az Úr ellenségeidet, ha rád támadnak: egy úton vonulnak föl ellened, de hét úton menekülnek előled. Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked. Az Úr a maga szent népévé emel téged, ahogyan megesküdött neked, ha megtartod Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, és az Ő útjain jársz. A föld valamennyi népe látni fogja, hogy az Úr nevéről neveznek, és félnek tőled”.

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Békesség „annak ellenére”

 

„És meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, a mely sokkal csodálatosabb annál, hogy emberi értelem képes lenne megérteni.”

(Filippi 4:7 )

 C

atherine Marshall írja: „Egyszer egy király díjat ajánlott fel annak a művésznek, aki a legjobb képet tudja festenie a békéről. Sokan próbálkoztak, de a királynak csak két kép tetszett igazán. Az egyiken egy csendes tó volt, amelyben tökéletesen tükröződtek a körülötte magasodó, békés hegyek. Felette kék ég fehér bárányfelhőkkel. A másik kép is hegyeket ábrázolt, de ezek zord és kopár hegyek voltak. Felettük viharos égboltból eső záporozott és villámok cikáztak. A hegy oldalán zuhatag bukott alá. Ez a kép egyáltalán nem látszott békésnek. De amikor a király közelebbről megnézte, meglátott a vízesés mögött egy kis bokrot, amely a szikla egyik repedésében nőtt. Erre a bokorra rakta fészkét egy anyamadár. Ott, a haragos vizek zúgása ellenére, tökéletes békességben ült a fészkén. Mit gondoltok, melyik kép nyerte meg a díjat? A király a második képet választotta. Miért? Azért - magyarázta a király - mert a békesség nem egy olyan helyet jelent, ahol nincs semmi zaj, nehézség vagy kemény munka. A békesség jelenti, hogy ezek mind körülvesznek, de a te szíved mégis nyugodt marad.”

  Egyszer mindannyian rájövünk, hogy nincs olyan biztonságos kikötő, amely minden vihartól mentes; mert a békesség nem a viharok hiánya, hanem a) az a biztonságérzet, hogy Isten jelen van és védelmet nyújt a vihar közepette is; b) a hitünk és a jellemünk növekedése éppen a viharok miatt; c) Isten sziklaszilárd ígérete, hogy át fog vinni rajtuk, és ezáltal erősebbek és bölcsebbek lehetünk.

 

Agárdi Andrásné

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


„Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”

(Mt.6,10)

 

Isten királyi uralma, országa mindig ott valósul meg, ahol az Ő akaratát cselekszik. Az a cél, hogy az Ő királyi uralma megvalósuljon és az ehhez vezető út az, hogy elkezdjük cselekedni az Ő akaratát.

Az a természet, ami mindannyiunkkal velünk születik, eleve tiltakozik Isten akaratának a cselekvése ellen. Annak, hogy ez a kérés megvalósuljon:legyen meg a te akaratod itt a földön, úgy mint a mennyben, mi magunk vagyunk a legfőbb akadálya. A bűnbe esett ember mindig mást akar, mint Isten. A bűnbe esett ember szakadatlanul lázad Isten akarata ellen, természetévé lett a lázadás. Az lett a büntetése, ami a bűne volt: szembeszegült Istenével, és ez sajnos romlott természete legjellemzőbb tulajdonságává lett.

Az Istentől távol élő ember akarata mindig eltér Teremtőjének az akaratától. Mást akar, mert nem ismeri el Istent Istennek, hanem ő akar Isten helyére törekedni, istenkedik, éppen ez a bűne.

A másik jellegzetes magatartás a vallásos emberé. Ő nem tagadja Isten létét, sokszor még nem is kételkedik abban, hogy Őt tisztelni kell, mivel megpróbálja manipulálni. A legtöbb vallásos cselekménynek ez a célja. Ezért mutat be áldozatokat, ezért tesz fogadalmakat, és sok vallásban az imádságnak is ez a célja, hogy befolyásolja az istenség vagy az istenek akaratát. Rávegye istenét arra, hogy tegye azt, amit az imádkozó szeretne, hogy segítse őt. Jó lenne, ha kíméletlen becsületességgel felülvizsgálnánk az imádságainkat, meg az imáról való gondolkozásunkat. Vajon nem ez-e az alaphangja sok-sok imádságnak, hogy jó Istenem, segíts meg! Miben? Abban, amiben én célt akarok elérni. Tudom hova akarok megérkezni, csak szükségem van a te segítségedre. Mintegy az alkalmazottunkká fokozzuk le a mindenható Istent. Ezt nevezik sokan imádságnak. Ez nyilvánvalóan nem az. Ennél valamivel több a harmadik, ami a nagyon vallásos vagy majdnem hívő embert jellemzi. Amikor valaki kénytelen-kelletlen beletörődik abba, hogy ez az Isten akarata. Meglepődtem, amikor utána érdeklődtem ki mit ért ezen: legyen meg a te akaratod. A legtöbben azt mondták, amit a jó Isten cselekedett azt tudomásul kell venni. Vagyis kénytelen kelletlen tudomásul venni valamit, amit Isten tett. Utólag megállapíthatja, ha már így akarta, mit tehetünk ellene, legyen meg az Ő akarata. Érezzük, hogy mennyire a tiltakozás, a lázadás van ebben is? Most már nem tehetek semmit, ha tehetnék, tennék. De én jól nevelt vallásos ember vagyok, rábólintok: legyen meg az Ő akarata. Erről beszél itt Jézus a Mi Atyánkban? Az egész Szentírás ennek az ellenkezőjét mondja. A beletörődés a vallásos emberé, aki utólag megállapítja, hogy nem tehet semmit ellene, elfogadja.

És mit tesz a hívő? Ő előre kéri. A hívő azt mondja, hogy tegyen vele az Úr azt, amit jónak tart, mert Ő tudja mi jó nekem. Én rábízom magam, egész életemet teljes bizalommal, mert ismerem már Őt. Tudom, hogy ki Ő. Komolyan veszem, hogy az Isten Isten, én pedig az Ő szolgája vagyok. Éppen ezért rábízom egész életemet előre, nem utólag állapítom meg illedelmesen rábólintva, ha már így tett, tudomásul veszem, mert nem tehetek ellene semmit. Én nem akarok ellene tenni semmit, munkálni akarom az Ő akaratát. Teljes bizalommal látatlanban áment mondok arra, amit Ő akar. Sőt könyörgök, azért hogy valósuljon meg az Ő akarata az én életemben is, mert ismerem, mi minden tiltakozik bennem az ellen. Én pedig nem akarom, hogy tiltakozzék. Én már Atyám oldalán állok, és nem a magam romlott természetének az oldalán, amelyik mindig lázad ellene. Éppen ezért előre igent mondok mindarra, amit Ő akar, és nem utólag beletörődve. Az ilyen ember félre áll Isten útjából. Az ilyen tudja igazáén dicsőíteni Őt. Az ilyen ember meggyőződött már arról, ki az Ő Istene, és teljes belső bizonyossággal ezt meg is vallja mások előtt is. Az ilyen ember belső szenvedéllyel kéri Dáviddal együtt: taníts engem, a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem, Nem akarok többé a magam istene lenni többé, és tudom, hogy nem vagyok kiszolgáltatva idegen akaratoknak. „Taníts hát engem, a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem”, (Zsolt..143,10) Egyáltalán nem könnyű vállalkozás ez, mert aki ezt a kérést valóban őszintén mondja és nemcsak szajkózza és idézi, az önmagával kerül szembe. Annak a szíve csatatérré válik, mert újra és újra meg kell harcolnia ezt a harcot, hogy ne az én akaratom teljesedjék, hanem Istené. Meg akarom ismerni, mit akar Ő, előre igent mondok rá, és amikor megértettem, feltétlenül azt akarom cselekedni. Ez azt jelenti, hogy szembe kerülünk a saját úrhatnámságunkkal, Istennel szembeni hitetlenségünkkel. Szembekerülünk az egész minket körülvevő világgal. Ennek az istentelen szellemisségével, istenkedő gőgjével és Istent negligáló, semmibe vevő tagadásával. „Ne emberek kívánsága, hanem Isten akarata szerint töltsétek a testben hátralévő időt.(1.Pét.4,2)

Mert állandóan ütközik az emberek kívánsága Isten akaratával.

Vagy az emberek kívánsága szerint él valaki, vagy az Isten akaratát teljesíti.

 

 

”Nem ihattok az Úr poharából és az ördög poharából is. Nem lehettek az Úr asztalának és az ördög asztalának részesei”

(1.Kor.10,21

 

Cseri Kálmán: Taníts minket imádkozni könyvéből

 

 

„Nem megy le többé napod,

És holdad nem fogy el.

Az Úr lesz örök világosságod,

Letelnek gyászod napjai”

id. Harmati Béla

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


AZ AGÁRDIAK TEMPLOMA

 

A 150 éves jubileumi ünnep alkalmából, 1936

 

 

Borús őszi nap van, köd borul a tájra,

Katonák érkeznek egy reggel Agárdra.

A vezetőjük pap, reverenda rajta,

Széleskarimájú fején a kalapja.

Szétfut faluszerte a hír villámgyorsan:

„Itt vannak, templomunk elrabolják nyomban!”

Összecsődül a nép, asszonyok zokognak,

A kis templom körül mind felsorakoznak.

Férfiak fütykössel, kapával kezükben,

(Ki tudja, mi forog ezeknek eszükben?!)

Az agárdi pásztor: Mihalidesz János,

Sejti, hogy itt baj lesz, szomorúan áll ott;

Jön a pap, hetykén szól: „Berkes András vagyok,

Püspökföldesúrtól rendeletet hozok,

Ezt a templomot itt lefoglalom máma,

Ezen túl, majd én vigyázok a kulcsára,

Értitek? Most pedig lepecsétlem zárát,

Nemsokára megkezdjük földig lebontását.”

Az agárdi pásztor felemeli szavát:

„Tudd meg, Agárd népe nem hagyja templomát!

És ha elveszik ma fegyveres kézzel,

Új templom épül itt, Isten szent nevével!”

„Szuronyt szegezz! Indulj!” – hangzik Berkes szava,

Visszahőköl a nép, erőtlen a kapa.

Elköltözik innen tanító és pásztor,

Hatvanhét éven át nincs templom Agárdon.

Szép nyári idő van, aranyos napsugár,

Sárguló kalásztól ékes most a határ.

Bilszky János lelkész összegyűjti nyáját,

Templomul használják a község pajtáját.

Elhangzik az ének, megszólal a pásztor:

„Rendelet érkezett Bécsből a királytól:

Mindenki építhet, ki akar templomot,

Büntetésre ezzel nem szolgáltat okot.

Építsük fel mi is – szól – az Isten Házát!”

Nem soká kell erre biztatni nyáját:

„Felépítjük!” – hangzik, mint tenger zúgása,

„Felépítjük!” – mondják – „akárki meglássa!”

Megindul a munka, mennek a szekerek,

Hordják versenyezve a tengernyi követ.

Oly nagy a serénység, nagy a munka láza,

Csakhamar készen áll az Istennek Háza.

 

Ma is áll a templom, ékes a ruhája,

Palatető fedi, van új csatornája.

Új vasablakai szélesek és nagyok,

Rajtok keresztül a napsugár beragyog.

Toronyból új harang kelti a híveket

Orgona kíséri itt lenn az éneket.

Új itt minden és szép, most már nincs hátra más,

Minthogy szívünkbe is jöjjön megújulás!!!

 

Megjelent a „Harangszó” című egyházi lapban

 

 

Beküldte: Kindricz Eszter

 

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét”.

(Gal.6,2)

 

Arról szeretnék bizonyságot tenni, mit jelent a valóságban átélni a fenti igét.

Az elmúlt 2 hónapban Isten súlyos próbákat engedett meg családunk életében. Szinte a halál árnyékának völgyén kellett végigmenni. Miközben nagy örömmel készültünk Kati lányunk lelkész-avatására, mint derült égből a villám, olyan hirtelen jött férjem betegsége.

Az avatás előtt néhány nappal kórházba került. Állapota napról-napra rosszabbodott, senki nem tudta mi a baja, mi a diagnózis? Még az is bizonytalan volt, hogy itt lehet-e a szentelés nagy ünnepén, amit oly nagyon várt.

Hála legyen az Úrnak, hazajöhetett néhány órára. Bár testi fájdalmak között, de lélekben örömmel jelen volt az ünnepi Istentiszteleten.

Kati választott igéje: - „Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel” (Zsoltárok 119,25) Férjem életében is valóság lett. A betegség egész ideje alatt Isten Igéje tartotta és éltette őt. Isten soha nem siet, de nem is késik. Akit meg akar tartani, azt kihozza a „halál árnyékának völgyéből” is. Vele is ezt tette. Mire az állapota válságos lett, kiderült a diagnózis. Azonnali műtét következett. Isten csodálatos hatalmát és Jézus Krisztus gyógyító kegyelmét tapasztaltuk meg. Javulása olyan rohamos volt, és nem következtek be a várt szövődmények sem, ahogyan az orvosok is csodálkoztak.

Férjem bizonyságot tehetett előttük, hogy mindez: imameghallgatás, mert érette nagyon sokan imádkoztak.

Az orvosok is eszközök Isten kezében.

Ami írásra késztetett az mégis a következő. Férjem betegsége alatt négy embertől kapta a „lábnyomok” című verset, vigasztalásul. Meggyőződésem, hogy nem véletlenül! Egyszer, amint újra olvastam: -„A legsúlyosabb próbák alatt téged  vállamon hordoztalak”. – sorokat belém hasított a felismerés. Bár a vers Jézus Krisztusról szól, ő hordoz a vállán: ez tény. Mégis engem, minket, családomat emellett mások is „vállukon” hordoztak. Elsősorban azok, akik imádkoztak értünk. Nagyon sokan vannak, gyülekezetünkben, az ország különböző helyein. Sőt az ország határain túl is. Másodsorban azok, akik önfeláldozó módon segítettek az ünnep lebonyolításában, hogy minden ékesen és jórendűen menjen végbe!

Ezúttal is szeretnék köszönetet mondani a testvéreknek, rokonoknak, gyülekezetünk minden egyes tagjának, akik így is a „vállukon hordoztak”

Sok-sok szervezéssel, sütéssel-főzéssel, beszerzéssel stb. segítettek. Külön köszönöm azoknak, akik a részvétükkel tiszteletek meg bennünket, és eljöttek, hogy velünk együtt örüljenek!

Amikor megértettem, mit jelent egymás terhét hordozni, egymás vállán hordozni, és én ezt megtapasztalhattam, sírva fakadtam Sírva adtam hálát Istennek, hogy ilyen közösségbe tartozhatom, hogy itt élhetek Ősagárdon.

Kérem Isten Szentlelkét, hogy egész gyülekezetünket és falunk közösségét forrassza egységbe.

Ma amikor az egész világon az elhidegülés, elidegenedés a jellemző, mi választhatjuk, mi válasszuk hát az egység – szeretet -  egymás terhét hordozás – egymást vállon hordozás útját itt Ősagárdon!

Isten áldja meg és munkálja bennünk ezt a vágyat!

 

Tóth Andrásné

 

A jó cselekvésben pedig ne fáradjunk el,

mert a maga idejében aratunk majd,

ha meg nem lankadunk.

Ezért tehát , míg időnk van,

tegyünk jót mindenkivel,

leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.

Galata 6,9-10.

 

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Lábnyomok

 

Ismeretlen szerző után németből

fordította Túrmezei Erzsébet

 

Álmomban Mesteremmel

Tengerparton jártam, s az életem

Nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:

Két pár lábnyom a parti homokon,

Ahogy Ő mindig ott járt énvelem.

 

De ahogy az út végén visszanéztem,

Itt-amott csak egy pár láb nyoma

Látszott,, éppen ahol az életem

Próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

 

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:

„Amikor életem kezedbe tettem,

S követődnek szegődtem Mesterem,

Azt ígérted, soha nem hagysz el engem,

Minden nap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb

Úton, legkínosabb napokon át

Mégsem látom szent lábad nyomát!

Csak egy pár láb nyoma

Látszik ott az ösvényen.

Elhagytál a legnagyobb ínségben?

 

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:

„Gyermekem, sose hagytalak el téged!

Azokon a nehéz napokon át

Azért látod csak egy pár láb nyomát,

Mert a legsúlyosabb próbák alatt

Téged vállamon hordoztalak”

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


A zsidó nép, az evangélium és az ígéretek (I.rész)

Kiadta a Magyar Evangélikus Missziói Központ

 

Nyilatkozat az Egyház és a zsidóság kapcsolatáról, és a zsidó nép Isten üdvtörténetében elfoglalt helyéről.

 

Bevezető: A keresztyénség kezdettől fogva két alapvető meggyőződésre építette fel hitvallását. Először: az az Isten, akiben hiszünk, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, Izrael Istene. Másodszor: az a Jézus, akiről vallást teszünk, a próféták által előre hirdetett Messiás. Korán nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a zsidó nép többsége nem fogadja el Jézust Messiásként. A Jézusban hívők között hamarosan a pogányok kerültek többségbe, és az egyház fokozatosan elvesztette zsidó gyökereit. Ezek azok a történelmi valóságok, melyek, mint zsidók, mint pogányok számára megnehezítették azt, hogy helyesen értelmezzék a zsidó nép szerepét Isten üdvtörténetében.

Ezt a nyilatkozatot egy keresztyén egzegétákból /szentírás magyarázó tudósok/ és teológusokból álló csoport fogalmazta meg, melynek tagjai komolyan veszik a zsidó nép evangéliumhoz és egyházhoz való viszonyokat, érintő alapkérdéseket, és az ószövetségi ígéreteknek Jézusban, a Messiásban, valamint az egyházban és a zsidó nép történelmében való beteljesedését.

A zsidó nép és az evangélium

Izráel Isten választott népe. A törvény és a próféták világossá teszik azt, hogy Izrael Isten választott népe, saját tulajdona (5. Mózes 7,6) „Isten ajándékai és elhívásai visszavonhatatlanok” (Róm.11,29) Ebből következően érvényben maradnak. Az Izraelnek adott ígéretek Jézus Krisztusban nyertek megerősítést. Az Újszövetség szerint a próféciák előremutatnak Jézusra. Jézus a zsidó Szentírásra hivatkozva mondta: „azok rólam tesznek bizonyságot” (Ján.5,39)

Jézus Izrael Messiása. Jézus Krisztus missziója elsősorban a zsidóság felé irányult. Ez a nép állt szolgálata középpontjában, és a tanítványai is „Izrael házának elveszett juhaihoz” küldte (Mt. 10,16)

Ez kétség kívül az Izraelnek adott kiváltságon alapul.

Az üdvösséghez nem vezet más út, mint Jézus Krisztus. Mivel az üdvösségre vonatkozó ígéretek Krisztusban teljesedtek be. Ő az egyedüli út az üdvösséghez. „senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam” (Jn. 14,6) e kijelentése alól senki sem kivétel. Zsidókra és pogányokra egyaránt vonatkozik. Az a nézet, amely a két szövetséget és az üdvösségnek zsidó és pogányok számára különböző útját vallja, nem felel meg az Újszövetség bizonyságtételének. Izrael és a népek megváltásához „titok kapcsolódik”. Pál az efezusi levélben titokról beszél a pogányok üdvösségével kapcsolatban. Ez a kijelentés arra vonatkozik, amikor a zsidók és pogányok nem lesznek egymástól elkülönülve, hanem egy és ugyanazon testet alkotják (Ef.2,6)

Izrael megváltása a Jézusban való hit által valósul meg. Világos hogy a zsidók a pogányokkal azonos módon a jézusban való hit által üdvözülnek. A Jézusban nem hívő zsidók csak akkor oltatnak be az olajfába „ha nem maradnak meg hitetlenségben”(Róm.11,23), ezért az evangéliumot a zsidóknak hirdetni kell.

Az evangélium elsősorban zsidóknak szól. „Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidóknak de görögnek is” (Róm. 1,16) A zsidóknak kiváltságos helyzetük miatt különleges előjoguk van az evangélium meghallására. A látható eredménytelenség nem teszi semmissé a missziói parancsot. A zsidók felé való evangéliumhirdetéssel szembeni egyik ellenvetés az, hogy ez a munka hiábavaló, mivel a zsidók eddig a legtöbb esetben elutasították az evangéliumot.

Pált sem a misszió munka szerény eredménye, sem Izrael megváltásának ígérete nem tántorította el attól, hogy a zsidóknak az evangéliumot hirdesse. Az első gyülekezet hitre jutott zsidókból állt, az Újszövetség nagy részét zsidók írták.

Az evangéliumot hirdetni kell, zsidók és pogányok felé, zsidó és pogányok által. Ezt a feladatot nemcsak zsidók végezhetik, ez az egész egyháznak, minden hívőnek adatott, nemzetiségre való tekintet nélkül.

Az egyház bűnei és hibái miatt nem tehető félre a missziói parancs. Nyilvánvaló, hogy a múlt megnehezíti a zsidók közötti missziói munkát és bizonyságtételt. Az egyház múltbeli bűnei azonban nem vezethetnek ahhoz az újabb, súlyos bűnhöz, hogy a zsidóktól az evangéliumot elzárják.

 

Racskóné Lackovszki Zsuzsanna

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Szabadító

„Ő szabadítja meg népét bűneiből" (Mt 1,21). Uram, szabadíts meg bűneimből! Az Úr Jézus neve bátorít fel arra, hogy így merészeljek imádkozni. Ments meg korábbi bűneimtől, hogy ne legyek egyiknek se a rabja. Szabadíts meg kedélyhullámzásaim bűnétől, hogy ne legyek gyengeségeim rabszolgája. Szabadíts meg az állandóan szemem előtt folyó bűnöktől, hogy ne szűnjek meg utálni azokat. Szabadíts meg rejtett bűneimtől, amelyeket még nem is ismerek fel, mivel nincs bennem elég világosság. Szabadíts meg a hirtelenül és váratlanul rám törő bűnöktől, ne engedd, hogy a nagy hevességgel feltámadt kísértések magukkal ragadjanak. Óvj meg Uram minden bűntől. Ne engedd, hogy bármiféle vétek eluralkodhassék rajtam. Egyedül Te teheted ezt meg. Én képtelen vagyok lerázni belső láncaimat, legyőzni természeti emberemet. Te ismered a kísértést, hiszen Te magad is megkísérttettél. Te ismered a bűnt, hiszen elhordoztad annak terhét. Te tudsz egyedül nekem segíteni a kísértés órájában. Te meg tudsz óvni, hogy ne vétkezzem, és Te vagy egyedül segítségem, ha már megtörtént a baj. Már a neved is prófécia volt arról, hogy Te leszel a Szabadító. Kérlek, add, hogy megtapasztalhassam a mai napon is, hogy ez így igaz. Add, hogy ne engedjek az indulatnak, a büszkeségnek, a csüggedésnek vagy bármilyen más gonoszságnak. Szabadíts meg engem, hogy szentül élhessek, és neved megdicsőítessék bennem! Ámen.                        Spuergon

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Sík Sándor: Te Deum

 

Téged Isten dicsérlek,
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen!

 

 

Sík Sándor piarista pap, költő és irodalomtudós, ezt a versét néhány héttel ezelőtt megzenésítve hallottam. Megdöbbentett az a hatalmas ráhagyatkozás Istenre, ahogy a költő mindenért hálát tud adni. Felvetődött bennem a kérdés, vajon én mennyire tudok rá hagyatkozni Istenre?

Számomra a legfontosabb mondat ebben a versben a következő: „hogy amim nem volt, nem kívántam.”

Érdemes többször elolvasni a verset, hogy minden mondatát megértsük.

Kellemes versolvasást kívánok!

 

                                                                    Kindricz Tünde

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Jó kapcsolatok a családban

 

L

elkünk ellenségének kedvenc stratégiája, hogy behatoljon az Istentől rendelt kapcsolatokba félreértést, rövidzárlatot, törést vagy szakadást okozva. Az ellenség sokkal jobban kezében tarthatja azt a családot, amelyből hiányzik az egység, és emiatt gyenge és tehetetlen. Az imádság segít elkerülni ezt a helyzetet. Az imádság védelem alatt tartja családi kapcsolataidat. A gyermekkel, a szülőkkel, a nevelőszülőkkel, a testvérekkel, a nagyszülőkkel, a nagynénikkel, a nagybácsikkal, az unokatestvérekkel és a férjjel, vagy feleséggel való kapcsolatra egyaránt érvényes ez. Mennyi családi kapcsolat ki van szolgáltatva a véletlennek, mert senki sem imádkozik értük. Úgy gondolom rengeteg. Szomorú látni a szétesett családokat, melyben a felnőttek nem tudnak mit kezdeni egymással. Szívet tépő belegondolni, hogy saját gyermekeinkkel is megeshet ez. De ennek nem kell így lennie.  Az Ézsaiás 58. fejezetében Isten kijelenti milyen csodálatos dolgok, valósulhatnak meg, ha böjtölünk és imádkozunk. Így szól, „falat emelsz a régiek által lerakott alapokra, a rések befalazójának neveznek”’.(Ézsaiás 58.12) Isten akarata az egység helyreállítása a családi kötelékek ápolása az Úrban. Adjuk tovább az összetartás szellemi örökségét, mely nemzedékekre lehet kihatással! A Biblia parancsolja, „egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyravágyók, hanem a kicsinyekhez tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szemében”. (Róma 12,16) Szükséges alázatért és egységért imádkozunk! Jézus Krisztus tanítása az, hogy, „boldogok, akik békét teremtenek, mert Isten fiainak nevezik őket”. (Máté 5,9ö) Javaslom legyünk béketeremtők! Nyilvánvalóan nincs elég béketeremtő a világon. „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békessége, és egymás építését szolgálják.” (Róma 14,19) Kezdjük gyermekeinkkel, a hozzánk legközelebb állókkal az imádkozást, és haladjunk tovább!

Uram, imádkozom gyermekeim ………….(nevük) családi kapcsolatáért. Védd és oltalmazd minden megoldatlan, vagy folytonos viszálytól! Töltsd meg szívüket a Te szereteteddel! Add nekik a könyörület és megbocsátás olyan bőségét, mely átárad a család összes többi tagjára! Könyörgök, hogy egymással való kapcsolatuk legyen szoros, boldog, szeretetteljes és megelégítő életük minden napján! Add, hogy mindig jó megértés legyen közöttük, és ne tudjon gyökeret verni szívükben az engesztelhetetlenség! Segítsd őket, hogy szeressék, értékeljék, becsüljék nagyra és fogadják el egymást! Soha ne szakadjon meg közöttük az Istentől rendelt kötelék! A Te szavad alapján kérlek, „testvérszeretetben legyetek egymás iránt figyelmesek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12.10) Tanítsd gyermekeimet, Igéd szerint megoldani a félreértéséket ! Ha már elkezdődött, vagy bármely kapcsolatuk feszült, megterhelődött, könyörgök Uram, Te távolítsd el az éket, mely szakadást okozott és hozz gyógyulást nekik! Kérlek, ne legyen gyermekeink kapcsolatában feszültség, sérelem, vita, harc, vagy szakadás! Adj nekik megbocsátó és békülékeny szívet! Igéd arra tanít, hogy „legyetek mindnyájan egyetértők, együtt érzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak”.(1.Péter 3,8) Segíts az Ige szerint élniük! „Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével”.(Ef.4,3) Jézus nevében kérlek, plántálj szívükbe minden családtag iránt erős és kifogyhatatlan szeretetet és könyörületességet, mely olyan, mint egy elszakíthatatlan kötél!

 

 

A türelem, és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel és szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.

(Róma 15.5-6)

 

Stormie Omartian: Az imádkozó szülő hatalma c.könyvéből

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Készen állni

 

„Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!” Máté 24.42.

 

Milyen sokszor hallottad már ezt az előbb leírt igét? Elgondolkoztál rajta? Vagy csak átfutott az elméden, és gyorsan elhessegetted, nehogy mélyebben bele keljen gondolnod az üzenetébe, a felszólításába?

Az elmúlt hetekben vált ez az ige számomra életté. Amikor is a szomszéd Karcsi bácsi hirtelen meghalt. Az a hirtelenség, ahogy az ő halála bekövetkezett, egyből ezt az igét juttatta eszembe. Vigyázz! Légy készen! Mert nem tudod! Mikor jön el az utolsó levegővételed! Mikor kell számod adnod a Mennyei Atya előtt.

 Mit jelent készen lenni? Pontosabban mit jelent ez további életemre? Mire figyeljek jobban? Mit tegyek másképpen, illetve mit ne tegyek? Hogyan lehet a hétköznapokat úgy élni, hogy biztonságban töltsem a bizonytalant? Ilyen és hasonló kérdések tódultak fel bennem. Pár napig szinte lebénítottak ezek a kérdések.

Mindenestre ez nem azt jelenti, hogy ezentúl minden pillanatban görcsösen arra gondoljak, hogy mikor jön el, és mi lesz akkor, és mi lesz utána, és hogyan cselekedjem addig is, mit mondhatok, mit gondolhatok, mit tehetek. Vigyázni, készen lenni, úgy gondolom, nem ezt jelenti. Mert különben félelmek sokasága venne körül, és „Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem az erő, józanság és a szeretet lelkét.” (2.Tim.1.7)

Úgy gondolom, hogy „vigyázz”-ni azt jelenti, a számomra, hogy betudjam tölteni Isten akaratát itt a földön. Hogy úgy éljek, hogy megismerjék Istent általam, az életem róla szóljon. Tudjam szeretni mindazokat, akik körülvesznek, akik által Isten engem formálni szeretne. Betölteni Isten akaratát, azt jelenti, hogy szeressem azokat is, akiket nehéz szeretni. Isten, válogatás nélkül mindenkiért elküldte az üdvözítő Jézus Krisztust. Megelőlegezte a megváltást, nem tett előfeltételeket. Gondoljunk bele, amikor a kereszten a latornak már nem volt

lehetősége arra, hogy megjavuljon. A szívében viszont megtörtént, amikor ajkával bizonyságot tett. „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyanis jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat nem tett Majd így szólt, Jézus emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba. Erre Ő így felelt neki, bizony, mondom neked ma velem, leszel a paradicsomban.” (Luk.23.40-43)

Vigyázni, készen lenni ezt jelenti: felismerem, hogy bűnös vagyok, felismerem részletesen a bűneimet, nevén nevezem a bűn–t. Bűnvallásban mindent, amit Isten Szentlelke felhoz bennem megvallom, és elhagyom e gonosz cselekedeteimet. Behívom Jézus Krisztust, a szabadítót, megváltót, üdvözítőt a felkent királyt az életembe. Az Ő vére elegendő ahhoz, hogy földi életem hátralevő részében készen álljak. Nem szükséges több időt tölteni az elmúlás gondolatával, mint amennyi feltétlenül szükséges. De ahhoz, hogy biztonságban élhessek, itt a földön kell „vízum” ügyemet elrendeznem, hogy bebocsátást kapjak a Mennyek országába. A másik, ami nagyon fontos a számomra és úgy gondolom mindannyiunk számára, a szeretteink. Szeretnék biztos lenni abban, hogy nem csak itt a földön vagyunk együtt, hanem, hogy ők is szeretnék maguknak megszerezni a vízumot. Mert ez nem örökölhető, nem ruházható át, ezen nincs élvezeti jog. Ezt mindenkinek magának személyesen kell rendezni. Igen, vigyázni azt is jelenti, hogy a szeretteinket Krisztus jelenlétébe vezessük, hogy ők is akarjanak biztonságban lenni a jövőjükkel kapcsolatban, hogy biztosak lehessünk egymás felől, hogy a Jézus által elkészített helyet mindannyian birtokba tudjuk venni.

Mit válaszolsz most erre a kérdésre: Érvényes a vízumod? – Az enyém igen, Krisztus vére rajta a pecsét.

 

„Mondom néktek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik, Két asszony őröl ugyanott, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.”Lk.17.34-36/

mpe

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Kassák Lajos: Távoli üdvözlet

Aki elment az elment, mondták gyerekkoromban az öregek.
S ez nem egészen így van.

Aki elment az elment, mondta az anyám, sohse keseregjetek
a kósza lélek után.
Aki elment az elment, mondtam én is, de ugyanekkor mélységesen
éreztem,
aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.
Emlékszem rá: az előbb még ott énekelt az öreg szalmaszéken
és a szék itt maradt.
Emlékszem rá: melyik tányérból kanalazta ki a levesét
és a tányér itt maradt.


A búcsúzó menyecske ránevetett az apámra:
és az apám itt maradt.
A búcsúzó legény ránevetett az anyámra:
és az anyám itt maradt.
Aki szeretett engem az megcirógatta az arcom:
és én itt maradtam.

Aki elment az elment, mondták gyerekkoromban az öregek.
S ez egyáltalában nem így van.
Sokan elmentek már tőlem, de senki sem tudott igazán a faképnél
hagyni.
Úgy állok itt, mint akinek senkije nincsen
és van egy kosaram, amiben mindenki benne van.

                                                                        Kalácska Béláné


Alkalmaink:

Vasárnap

Gyermek bibliaóra                                 9.30

Felnőtt istentisztelet                                10.30

Hónap első vasárnapján Úrvacsorai istentisztelet

Minden hónap 1; 3 vasárnapján női kör     17

Minden hónap 2; 4 vasárnapján férfi kör   17

 

Szerda-péntek: délután hittan és konfirmandus oktatás, valamint óvodai hittan oktatás

 

Szerda este 18 órától felnőtt bibliaóra

 

Péntek este Ifjúsági bibliaóra                18.30

 

Szlovák nyelvű istentisztelet előzetes megbeszélés után

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Poľehnanie bratskej  lásky

133. ®alm

 

 

 

 

Hl`a, aké dobré, aké milé je to,

Ked` bratia spolu byvajú!

Ako vyborny olej na hlave,

Čo steká na bradu,

Áronovi na bradu,

 

Čo steká na okraj jeho rúcha.

Ako rosa Hermona,

Čo padá na sionské vrchy.

Lebo Hospodin tam udelil

Poľehnanie a ľivot naveky.

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Felhívás:

 

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

 

 

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

 

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

 

Internetes változat: Zöld Zoltán

zoldzoli@freemail.hu

 

A lap tetejére



image
image
image