Szól-e még Isten az emberekhez?

 

Egyszer egy fiatalember, aki komoly lelki életet élt, elment egy bibliaórára egy baráti családhoz. Csütörtök este volt. A találkozót vezető házaspár az imaórát két részre osztotta: hallgassuk Istent, és engedelmesen kövessük, amit kér tőlünk. A fiúnak szünet nélkül az járt az eszében, vajon Isten ma is beszél még az emberekkel? A bibliaóra után barátaival még betértek egy kávézóba. A találkozón elhangzottakról beszélgettek. Mindannyian elmesélték, hogyan vezette őket Isten különböző utakon.

22 óra körül volt, amikor a fiatalember elbúcsúzott a barátaitól.

Beült az autójába, és imádkozni kezdett: „Istenem, ha még beszélsz az emberekkel, szólj hozzám. Hallgatni fogok a szavadra, és mindent megteszek, hogy engedelmesen kövessem, amit kívánsz”

Ahogy a város főutcáján hajtott, egyszerre különös gondolata támadt, mintha valaki azt mondta volna neki: „Állj meg, és vegyél egy liter tejet!”

Megrázta a fejét, és hangosan megkérdezte: „Isten, Te vagy az?”

De mivel nem kapott választ, továbbhajtott.

De a hang újra megszólalt: „Vegyél egy liter tejet!”

A fiatalembernek eszébe jutott a bibliai idézet, amikor a kis Sámuelhez szólt Isten, és ő nem ismerte fel a hangot. „Rendben van, Istenem, ha valóban Te vagy az, akkor megveszem a tejet. Nem gondolom, hogy ez túl nagy próbatétel volna. Végülis egy liter tej valamire mindig jó. Megállt, megvette a tejet, és folytatta az útját hazafelé.

A következő kereszteződésnél újra egy különös belső ösztönzést érzett:

„Fordulj be ebbe az utcába!”

Ez valami őrület, gondolta magában, és ment tovább. De újból érezte, hogy be kellett volna fordulnia. Visszafordult hát, és követte a hangot. Félig tréfásan, félig komolyan azt mondta magában: „Rendben, Istenem, megteszem” Ment tovább az úton, elhagyott több kis utcát, míg egyszerre azt érezte, meg kell állnia. Megállt hát, és körülnézett. Tipikus városi környék volt, lakóházakkal és boltokkal. Nem a legjobb, de nem is a legelhanyagoltabb negyed. Az üzletek már bezártak, és a legtöbb ház ablaka sötét volt. Csak egy házban égett a lámpa az utca másik oldalán. A fiú újra hallotta a hangot: „Menj, és add oda a tejet azoknak az embereknek, akik abban a házban laknak, a túloldalon. A házra nézett. Kinyitotta a kocsiajtót, és kiszállt. De azután kétségei támadtak, és vissza akart szállni. „Uram, ez őrültség!”

Hogy csengethetnék be egy idegen házba éjfélkor? A gondolat azonban, hogy oda kell adnia a tejet, nem hagyta nyugodni. Elindult hát, miközben azt mondta magában:

„Rendben van, Uram, ha Te mondod, megyek, és odaadom a tejet ezeknek az embereknek”

„Ha az Úr azt kívánja, hogy őrültként viselkedjem, hát jó. Én engedelmeskedni akarok Neki. Valami célja biztosan lehet... Ha pedig ki sem nyitják az ajtót, azonnal visszafordulok”

Átment az úton, megállt az ajtó előtt, és megnyomta a csengőt. Bentről mintha egy gyerek sírása hallatszott volna. Egyszerre egy érdes férfihang szólalt meg: „Ki az? Mit akar?”

Az ajtó kinyílt, mielőtt a fiú elfuthatott volna.

Egy férfi állt előtte farmerben és ingben.

Elég kellemetlen szag áradt róla, és nem látszott különösebben boldognak sem a fiatalember láttán. „Mi történt?” A fiatalember gondolkodás nélkül átnyújtotta az üveg tejet, és azt mondta: „Ezt önöknek vettem” A férfi megragadta az üveget, és beszaladt a házba. Azután egy nő szaladt át a folyosón kezében a tejjel, valószínűleg a konyha felé sietve. Mögötte a férfi, karján a síró csöppséggel. Amikor a férfi visszajött, a fiú látta, hogy a szemében hatalmas könnycseppek csillognak, majd zokogva azt mondta:

„Imádkoztunk. Nagyon sok tartozást kell kifizetnünk ebben a hónapban, és épp elfogyott minden pénzünk. Nincs több tejünk a kicsinek. Kértem az Urat, mutassa meg, hogy tudnék tejet szerezni a kicsinek”

A felesége is kikiáltott a konyhából: „Én arra kértem Isten, küldjön egy angyalt. Ön egy Angyal?”

A fiatalember kivette a zsebéből a pénztárcáját, és minden pénzét odaadta a férfinek. Azután megfordult, és szemében könnyekkel visszament az autójához. Megtapasztalta, hogy Isten ma is meghallgatja az igazak imáit.

Annyi hangot hallasz napközben. Az a legfinomabb, amely a szeretetre hív, Isten hangja.

Ez az üzenet Isten vágyának egy szikrája, Aki arra vár, hogy valaki meghallja a hangját.

Szítsa fel benned ez a kis szikra a vágyat, hogy hallgasd Őt, aki annyi mindent szeretne mondani neked...

 

Beküldte:Kindricz Eszter

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Szabad akarat

„Rendelkezéseket adtam nekik, és megismertettem törvényeimet, amelyek által él az ember, HA megtartja azokat”(Ezékiel 20.11)

 

A napokban a fent említett ige olvasása közben az alábbi gondolatok fogantak meg a szívemben. Szeretettel osztom meg mindenkivel, aki megtisztel azzal, hogy elolvassa írásomat.

Nagyon sokszor hallani, hogy az emberek így vélekednek: „ … ha Isten létezik, akkor miért engedi meg a kegyetlenséget, halált, betegséget, háborút, erőszakot…? Ha Ő mindent szépnek, jónak, tökéletesnek teremtett, akkor most miért történnek ezek a dolgok az életünkben?

A válasz ebben a két betűs feltételt jelző szóban van „ha”. Ugyanis ez azt jelenti, hogy valami az enyém lehet, hogyha betartom a  feltételét valaminek. Ami ebben az esetben Isten törvényének betartásáról van szó, ami által él az ember.

Isten az Édenkertben mindent oda adott az embernek, egy valamit kivéve. Mégpedig a jó és rossz tudásának a fájáról nem volt szabad ennie. ”Ezt parancsolta az Úristen, az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának a fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod” (1.Mózes 2.17) Mondhatnánk, hogy ha Isten mindent jónak tökéletesnek teremtett, akkor miért történt meg mégis a bűneset? Kérdezhetnénk, hogy a tökéletesség nem azt jelenti, hogy nem fér hozzá semmi kivetni való, hogy nincs benne semmi hiányosság? Igen a tökéletes, az hiányosság nélküli, abban minden benne van, amit Isten teremtett , éppen ezért benne van a szabad akarat.

Isten szabad akarattal ajándékozott meg. Mégpedig azért, mert Ő nem bábúnak teremtette az embert. Isten nem akar bennünket kezünknél, lábunknál fogva mozgatni, rángatni. Isten szól az Ő igéjén keresztül. Törvényét, rendelkezését adja nekünk. De a választás lehetősége a mi kezünkben van. Rajtam múlik, és rajtad múlik, hogy ezt a két betűs szót ( „HA”) betartjuk-e?

Sajnos a mai embernek a természete semmit sem változott a bűneset óta. Ugyanolyan önfejű, akadékoskodó, törtető, engedetlen, mint a kezdetekben. Nem szívesen engedelmeskedik. Csak a saját maga elképzeléseit hajtja. Ez a szabad akarat. Megtehetek bármit, amit akarok. Nem állhat az utamba semmi és senki. Ez egyedül az én döntésem, ezért Istent nem okolhatom. Mégis a hibánkért, mulasztásainkért, botlásainkért milyen sokszor Istent okoljuk, vádoljuk. Miért engedte meg, hogy ez megtörténjen az életünkben, miért kellett, árván apa nélkül felnőnöm, miért halt meg a férjem ilyen fiatalon, miért vesztettem el a gyerekemet, miért nem beszél velem a társam, gyerekem, miért nincs munkahelyem, miért ilyen az ország vezetése, miért ilyen a gazdasági helyzet… stb. Csak soroljuk a vádjainkat, mutogatunk a másikra és elfeledkezünk eközben a legeslegfontosabbról, önmagunkról. Ugyanis minden bajunk okozói mi magunk vagyunk. Ne botránkozz meg szavaimon, ne lázadj az igazság ellen. Az igazság nem az én szavaimban van, hanem Isten igéjében. Pontosan ebben a két betűben „ha”. Feltételt jelent ez a két betű. Valami beteljesedésének a feltétele ez „Ha” Ezért merem ezt állítani, hogy mi magunk vagyunk a bajunk okozói, mert nem hallgatunk Isten szavára.

Pontosabban nem teszünk eleget neki, még meghalljuk a szavát, de, már amikor a cselekvésre kerül a sor, akkor már elkezdünk latolgatni. Fontolgatjuk, hogy ha engedelmesek leszünk, akkor nekünk mi lesz a hasznunk ebből. Persze csak kizárólag földi síkon gondolkodunk. Véletlenül sem merünk szellemi magaslatokra lépkedni. Pedig a döntésünk előbb mindig szellemi, értelmi döntés, és az hozza meg a fizikai döntést. Minden előbb a szívben dől el.

Olvassa el mindenki figyelmesen az 5.Mózes 28. fejezetét, ahol Isten az áldásokról és átkokról szól. Megfigyelhetjük, hogy mindjárt az első szó a fejezetben a „ha” . Feltételhez kapcsolódik az áldás, és az átok is. 69 versből áll ez a fejezet és csak 14 vers szól az áldásról, ígéretről, a többi pedig arról szól, hogyha nem engedelmeskedünk a törvénynek, az igének akkor mi lesz a jutalmunk, amikor az engedetlenségnek adjuk oda magunkat.

Nem kevesebbről van szó, mint az életünkről, amikor erről beszél az ige.”…amelyek által él az ember…” De itt felvetődik a kérdés melyik életről van szó.

Számodra mi jut eszedbe, ha hallod ezt a szót „ÉLET”? Ha még ott tartasz, hogy számodra ez a szó csak 70-80  évet jelent, akkor kérlek, értékeld át az életed, és tűzd ki az örökéletet, mint célt. Ne add lejjebb! Ne érd be pár évtizeddel, amikor ott a lehetőség arra, hogy elnyerd az örökéletet már itt a földön. Mert tudod, csak akkor tudsz engedelmeskedni Isten szavának a betöltésére, ha a „Fiú megszabadított” „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (János 8.36)

A döntés a szabad akarat miatt, amit Isten adott neked, a te kezedben van. Örökélet vagy örökhalál? Ma még dönthetsz, holnap talán késő!

(mpe)

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Tóth Tibor: Öregkori történetek

(Megjelent 2009. május 20-án a Váci Naplóban)

 

-Hogy vagy, Rozálka?

A két öregasszony sokáig ült szótlanul egymás mellett, aztán a vendég megkérdezte.

- Nem zavarlak, hogy eljöttem?

- Nem, nem.

- Hogy vagy, Rozálka?

- Köszönöm.

- S a fiad?

A városban mindenki arról a tragédiáról beszélt, amely Korsós nénit, Rozálkát érte. A fia negyvenöt évesen egyik napról a másikra leesett a lábáról, és szinte élő halott volt.

- Nem baj, hogy kérdezlek róla?

Korsós néni intett a fejével, hogy nem, és beszélni kezdett.

- Két hónapja kezdődött. Vért hányt. Be kellett vinni a kórházba. Ott fogták. Másnap telefonáltak, hogy feltétlenül menjek be... búcsúzzak el tőle. Mindenféle csövek voltak rákapcsolva. Nem

szólt, csak nézett rám két nagy barna szemével. A tekintetében minden benne volt: a szeretet, amelyet irántam érzett,

a köszönet azért, amit eddig tettem érte, és főleg a búcsú, az utolsó istenhozzád. Korsós néni nyelt egyet: a könnyeit tuszkolta le a torkán.

- Amikor hazajöttem, letérdeltem az ágya elé, megsimogattam a takaróját, és arra kértem az Istent, hogy legalább egy napra engedje még haza. Egy hét múlva itthon volt, de a főorvos megmondta, hogy nincs remény. Vettem egy naptárt, s azóta számozom benne a napokat, amíg él. A tizenegyediknél tartok. Hallgattak egy sort.

- Mindennap főzök neki. Amiket régen szeretett. De néha azt sem tudja, mit eszik. S van, hogy úgy kell etetni, mint egy kisgyereket. De boldogan teszem. Annyi szeretet volt a hangjában, hogy attól a legbetegebb beteg is meggyógyult volna.  Aztán odaülök mellé, és nézem. Végiggondolom az életét. Főleg a gyerekkorát. Egyszer egy vendéglőben ebédeltünk.

ketten. Õ halászlét kért. De az erős - mondta a pincér. Annak olyannak kell lenni - mondta. Ötéves volt.

- Nagyon súlyos teher van rajtad, Rozálka.

- Mindenkinek megvan a maga keresztje. Visszük, cipeljük fel a Golgotára, csak nem beszélünk róla. De a keresztet vinni kel Nem tehetünk mást.

- De téged miért bánt az Isten? Te jó vagy.

- Rosszul látod, kedvesem. Mit csinálnék én hetven évesen egyedül? Ülnék naphosszat, és várnám az estét. Így meg az Úr értelmet adott öreg napjaimnak. Hát bántás ez?

Korsós néni elhallgatott, majd halkan megjegyezte.

- Kérdezted, hogy vagyok. Hát így. A másik öregasszony nem szólt, és azon kezdett töprengeni, mi teszi bölccsé az embert: az öregség vagy a szenvedés. Aztán felállt.

- Majd eljövök máskor is. Isten veled!

- Isten áldjon! - mondta szeretettel Rozálka, és kikísérte a vendégét.

 

Beküldte:Kindricz Tünde

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Dr Pálhegyi Ferenc: Keresztyén házasság

4 rész

Mit jelent szülőnek lenni?

Fiatal korunkban a fejünk tele van tanulmányainkkal, vagy szakmánk rejtelmeivel. A szülői szerepre nem készülünk tudatosan. Azok a viselkedések, amelyekkel a szüleink neveltek minket, tudattalanul beépültek a lelkünkbe. Saját gyermekeinknél –ha akarjuk, ha nem –alkalmazzuk őket.

Ma a gyermekek többsége apa hiányban szenved. Sok gyermek csak látásból ismeri az apját, kitől tanulhatná meg, hogy milyen a férfi? De hiányoznak az anyák is. Az emancipált asszonyok számára sokféle tevékenység fontosabbá vált a csecsemő és a gyermekgondozásnál.

Kinek a feladata a gyermekek nevelése?

 

Nem az intézményé / óvoda, iskola/ , hanem a házaspáré, / Luk, 2, 22-24. Ez azt jelenti, hogy az a házaspár képes Istennek tetsző módon vállalni a nevelés nehéz feladatát, amely elfogadja Istentől a bűnbocsánatot, és odaadja az életét Istennek.

Ha a mi feladatunk a gyermekek nevelése, hogyan szabadulhatunk meg azoktól a szüleinktől örökölt rossz nevelési mintáktól, amelyek sokszor akaratunk ellenére is előjönnek, amikor érzelmeink vagy indulataink nyomása alatt nem tudjuk tudatosan szabályozni a viselkedésünket? Úgy, hogy teljesen megbocsátjuk a szüleinknek mindazt, amit ellenünk elkövettek.

A nevelés felelőssége elsősorban az apáé, csak másodsorban az anyáé, a közgondolkodással ellentétben. „Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint félelemmel és intéssel.” (Ef, 6,4; Kol, 3,21/

 

Minden keresztyén szülőnek tudnia kell azt is, hogy a Biblia nem gyermek-központú. A Biblia Krisztus – központú. Kapcsolatainkban akkor van béke, ha a személyek fontossági sorrendje ez:

 

Jézus – te – házastárs – gyermekek – mások - én

 

Az önismeretet így fogalmaznám meg: magadat csak akkor látod, ha többieket nézed. Másrészt, ha magad körül forogsz, elszédülsz, és nem tudsz jól tájékozódni.

Apaságra és anyaságra készülve, tudomásul kell venni, hogy a gyermek Isten tulajdona. A szülő a gyermeket sáfárságra kapta.

 

A sáfár jellemzői:

§         a rábízott vagyon nem az övé,

§         ideiglenesen van rábízva,

§         el kell számolni vele

AZ APA

 

A mai családokba legalább ötféle apát lehet találni.

1. Árnyék-apa: testileg jelen van a családban, de mint apa nem létezik.
2. az infantilis apa: egy a gyerekek közül. Öregebb a gyerekeknél, de ha irányításra vagy döntésre van szükség nem létezik.

A, a mama parancsainak végrehajtója.

B, a gyerekek cinkosa.

3. A tekintély elvű apa felelőséget érez a családjáért, mindig van véleménye és határozott útmutatást tud adni, de nem lehet felmelegedni a közelében, mert nem tűr ellent mondást vagy kritikát.
4. A „ humanista apa” nem követel, nem büntet, annyira tiszteli a gyerek kibontakozó személyiségét, hogy útirányt sem mutat neki.
5. A család pásztora -Isten munkatársa. „ Az Úr tanítása szerint”: figyelmeztetéssel és biztatással nevel. /Ef, 6,4/ -/1 Pét, 5,2-4/

 

 

A pásztor teendői a 23. Zsoltár alapján figyeljük meg:

 

• őriz, azaz biztonságot ad a rábízott bárányoknak.
• legeltet, azaz gondoskodik a rábízottak testi- lelki jólétéről.
• vezet, azaz élete példájával megmutatja a helyes úton való      járást /1 Kor, 11,1/.

 

Az apa példát adhat abban, hogyan kell bízni Istenben. Nehéz helyzetekben is lehet jókedvűen dicsérni az Urat.

 

AZ ANYA

 

A női emancipáció meghirdetésével hallgatólagosan az anyaság értékét devalválta. A nőket karrierrel biztatja, a lányokat nem készíti fel az anyai szerepre, fejük, szívük, idejük sok más „fontos” ismerettel telik meg, az anyaságra nem marad hely. Ha aztán „jön” a gyerek,                             konfliktusba kerülnek, érzik a pályát és az anyaságot nem lehet, vagy csak nagyon nehezen lehet egyszerre, megfelelő színvonalon végig csinálni.

Az anya többsége –természetétől fogva- én- központú. „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Fil, 2,3)

Az anyaság története a következő menetrend szerint zajlik:

           

• Megfogant-öröm és büszkeség tölt el.
• Megszültem -ÉN szültem ez a gyerek az ENYÉM.
• Érte élek – ezért még hálás lesz nekem.
• Az én gyerekem különb más gyerekénél.
• Jelentkeznek az első csalódások- konfliktusok az óvodával, iskolával, házasságban.
• a nagy csalódás is megjelenik –van aki fontosabb neki mint én,
• Itthagyott- van értelme még az életemnek.

 

A Krisztus központú anyák ezt vallják: „ A gyerek nem az enyém, de boldog vagyok, hogy Isten rám bízta egy időre.”

 

Az én központú anya hozzáállása:

• a gyermek az enyém
• terveim vannak vele
• a problémákkal nekem kell megküzdenem
• ha élete nem az én elképzelésem szerint alakul, csalódást és keserűséget érzek.

A Krisztus –központú anya hozzáállása:

 

• a gyermek Istené, engem bízott meg, hogy neveljem
• kutatom, hogy mi a terve vele Istennek /figyelem az adottságát/
• minden problémát Isten elé tárunk, rendszeresen imádkozunk érte a férjemmel
• elfogadom Isten akaratát, ha az én hibámból csúszott el, bűnt vallok és tovább imádkozom érte.

 

Aki így fogadja gyermekét, nem lesz büszke, ha felfedezi annak kiemelkedő képességeit, legfeljebb fokozott felelőséget érez. De nem esik kétségbe akkor sem, ha az derül ki, hogy a gyermek fogyatékos. Ebben az esetben nehezebb feladatot kapott az Úrtól.

Beküldte: Racskóné Lackovszki Zsuzsanna

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

A Boldogmondások margójára

 

Gyökössy Endre lelkigondozó gondolatai a boldogságról

Máté evangéliuma 5.rész 1-12 verseihez

 

Boldogok, akik tudják, miért élnek,

mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal,

mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek,

mert öröm lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza,

mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon,

mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,

mert sok zavartól kímélik meg magukat. Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát,

mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni,

mert megcsendül a csendjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni,

mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,

mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik nem veszik túl komolyan önmagukat,

mert környezetük megbecsüli őket.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására, anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat,

mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket,

mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort,

mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket,

mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának,

mert kevesebb csalódás éri őket.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak,

mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit,

mert életesebb lesz az életük.

 

Beküldte: Kalácska Béla

                  Ny.esp.-lelkész

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

A saját kereszted

Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térde borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz:

„Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz, Uram, elfáradtam! Kérlek, hadd tegyem le és kaphassak egy    másikat.”

„Rendben van gyermekem!” – válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.

Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet.

Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni.

A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet.

„Azt kérem, ott, ami a sarokban van!”

„Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza!” – felelte Jézus.

Legyen tanulság számunkra, hogy amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom. Nézzünk egy kicsit körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük, meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak a saját „keresztünk” súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz.

Beküldte: Kalácska Béla ny.esp.-lelkész

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Hálaadás

 

Két évesek lettünk. Istennek legyen hála, azért, hogy már 2 éve van újságja a gyülekezetünknek. Szívem egészéből köszönöm a Mindenható Istennek, hogy gondoskodott mindig megfelelő és elegendő írásról, cikkről, versről, anyagi fedezetről, szolgálni vágyó testvérről, akik segítették munkámat.

Ha már a vetésnél tartok, akkor szeretettel ajánlanék egy nagyon biztos vetőmagot, amit ha elvetünk az Úr szántóföldjébe Ő biztosítani fog a növekedésről és a bő termésről. Hiszen tudjuk, hogy más a vető, más az öntöző, más a gyomláló és más az arató, de a növekedést az Úr adja. Ezt a gyülekezetet is már sok lelkész plántálta, öntözte, gyomlálta és mindegyiknek volt belőle gyümölcse is, de a növekedést mindenütt az Úr adta. Ahhoz, hogy növekedni tudjon a Krisztus népe, ahhoz bizonyos anyagi áldozatokat is kell hoznunk. Hiszen az épület a miénk, magunknak újítjuk és utódainknak, de elsősorban Krisztusnak. Ahogy gondoskodunk az otthonainkban a gyermekeink és magunk kényelméről, úgy feladatunk, hogy a gyülekezetünkben is ezt megtegyük. Amit adunk azt nem a miénkből adjuk, hanem az Úréból. Hiszen semmink sem lenne, ha Ő nem ajándékozott volna meg erővel, egészséggel, munkával. Mindenünk az Úré, ajánljuk fel hát neki, és adakozzunk a parókiánk felújítására, hogy mi magunk megújulhassunk az Úr Jézus kegyelme által. A Biblia azt mondja:

 

„Aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogy előre eldöntötte szívében, ne kedvtelenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükséggel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre… Így mindenben meggazdagodtok, hogy minden helyzetben nagylelkűek lehessetek.” (2.Kor.9.6-11)

(mpe)

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Bibliai ki mit tud

 

1. Mi volt Ábel foglalkozása?

A: Földműves

B: Paraszt

C: Kézműves

D: Pásztor

 

2. Mi az Isten Országa?

A: a Vatikán

B: amikor az egyház irányítja a politikát

C: Izrael

D: igazság, békesség és öröm a Szentlélekben

 

3. Mit jelent naponként felvenni a keresztet?

A: reggeli áhitat minden nap

B: a kereszt, mint ékszer viselését

C: tűrni a terheket

D: meghalni önmagamnak, élni Krisztusnak

 

4. Hol született Jézus?

A: Jeruzsálemben

B: Názáretben

C: A júdeai Betlehemben

D: Kapernaumban

 

5. Ki volt Barjézus?

A: egy pogány mágus

B: Jézus testvére

C: az Antikrisztus

D: egy zsidó mágus

 

6. Ki adott tejet inni annak,aki vizet kért kért tőle.

A: Jábéc

B: Jáir

C: Jáél

D: Debóra

 

7. A nap milyen időszakában ment a vízen Jézus a tanítványokhoz?

A: Éjjel 2 órakor

B: Éjfél tájban

C: A negyedik éjszakai őrváltáskor

D: Nincs róla tudósítás

 

8. Kiknek mondta Jézus?: "Legyen a ti hitetek szerint!"

A: tanítványoknak

B: 2 vaknak

C: 10 leprásnak

D: 2 megszállottnak

 

9. Mi az a "Eurakviló"?

A: tűzvihar

B: egy eufráteszi halfaj

C: szerzemény

D: szélvihar

 

10.Kik a buta szüzek, akik azt mondják, "Uram, Uram?"

A: akik megbocsátanak és kölcsön adnak

B: akik nem mutogatnak ujjal a másikra

C: akik szeretik ellenségeiket

D: Akik nem teszik meg azt, amit Jézus

 

11. Hol olvasható Dorkász története?

A: II. Mózes

B: Ruth könyve

C: Lukács Evangéliuma

D: Apostolok cselekedetei

 

 

 

 

A júliusi megfejtések:

1-a; 2-d; 3-a; 4-c; 5-d; 6-a; 7-d; 8-d; 9-d; 10-c; 11-c

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Minden a javunkat szolgálja….

 

 

Egy hajótörés egyetlen túlélője egy kicsi és lakatlan szigetre vetődött. Buzgón imádkozott Istenhez, hogy megmentse, és minden nap a horizontot fürkészte, hogy vajon jön-e valami segítség, de semmit sem észlelt. Kimerülve, de végül is sikerült egy kis kunyhót építenie a vízből kimentett farönkökből, hogy megóvja magát, a különböző természeti veszélyektől, és ahol kevés javait tárolja.

De egy nap, miután ennivaló után nézet, hazaérve, a kunyhóját lángokban találta és a füst az egekig gomolygott.

 A legrosszabb történt – minden elveszett. Megtelt fájdalommal és méreggel.

Isten hogy tehetted ezt velem?- kiáltotta.

Azonban másnap kora reggel, egy hajó hangjára ébredt, amely a sziget felé közelgett. Őt jött megmenteni.

Honnan tudtátok, hogy itt vagyok? - kérdezte az elcsigázott ember a megmentőitől.

Láttuk a füstjelzésedet-, válaszolták.

Könnyű elcsüggedni, amikor a dolgok rosszul mennek, de nem szabad elvesztenünk a reménységet, mert Isten dolgozik az életünkben, még akkor is, ha szenvedünk.

Emlékezz arra, ha legközelebb a „kis kunyhód” porrá ég, hogy ez talán egy füstjelzés is lehet, amely Isten kegyelme után kiáltozik.

 

Beküldte: Kindricz Eszter

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Viera a skutky

List Jakuba 2. 14-22

 

Čo je platné, bratia moji, keď niekto povie,

Že má vieru, ale nemá skutkov?

Či ho viera môže spasiť?

Ak brat alebo sestra nemá odevu a

Nedostáva sa im denného pokrmu,

A niekto z vás im povie:

Choďte v pokoji, zohrejte a najedzte sa!

- ale nedáte im, čo potrebujú pre telo,

čo je to platné? Tak aj viera, ak nemá

skutkov , je sama osebe mŕtva.

Ale povie niekto: Ty máš vieru a ja mám skutky!

Ukáž mi svoju vieru bez skutkov!

Ja ti zo svojich  skutkov ukážem vieru.

Ty veríš, že Boh je jeden.

Dobre robíš. Aj démoni veria, ale sa desia.

Či chceš pochopiť, prázdny človeče

Že viera bez skutkov je neužitočná?

Či náš otec Abrahám nebol

Ospravedlnený zo skutkov,

Keď svojho syna Izáka položil na obetný oltár?

Vidíš -  viera spolupracovala s jeho skutkami

A skutkami stala sa viera dokonalou

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Felhívás:

 

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

 

 

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

 

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

 

Internetes változat: Zöld Zoltán

zoldzoli@freemail.hu