Ősagárdi Hit 2009. Januárr

Tisztelt látogatók! Örömmel értesítjük önöket hogy 2007. Decemberétől folyamatosan közöljük az Ősagárdi Hit című folyóiratunk internetes változatát. Íme a 2009. Januári szám.

„De egyet teszek , ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusnak adott jutalmáért„

Tartalom: Tisztelt olvasó! A tartalomban szereplő írások aláhúzott címe, egyben hivatkozás is. Rákattinva az oldal a kiválasztott íráshoz ugrik.

A németországi Herrnhut-i gyülekezetet gróf Zinzendorf Miklós /1700-0760/ alapította. Őseinek az ellenreformáció idején lutheránus hitük miatt kellett menekülniük osztrák földről.

1722-ben birtokán – Berthelsdorfban – telepítette le az ugyancsak menekült cseh-morva testvérek egy csoportját, majd később evangélikus és református menekülteket fogadott be. Ezen vegyes vallásfelekezetű csoportok részére építette fel a Herrnhut /Úr oltalma/ nevű települést. A Krisztus iránti szeretet, elkötelezés kapcsolta őket össze, így formálódtak testvérgyülekezetté. 1727-ben maga Zinzendorf is a helységbe költözött, mint a gyülekezet vezetője. Zinzendorfot 1734-ben lelkésszé avatták, majd később püspökké választották.

A bibliai Útmutató /Losungen/ ebben a gyülekezetben keletkezett. Az első kiadások még Zinzendorf idejében láttak napvilágot. 1731 óta országszerte terjesztették, még háborús időszakban is. Az elmúlt évtizedek ateista berendezkedésű szocialista országaiba is sikerült az Útmutatókat eljuttatni.

Nem lehet megmondani, hogy évszázadok óta hány ember hitének és életének volt zsinórmértéke az Útmutatóban szereplő bibliai igék gyűjteménye.

A 2009. év igéje: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” /Lk 18,27/ konklúziója a gazdag ifjú újszövetségi történetének. Miután Jézus kijelenti, hogy …„könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.”, a körülötte állók megkérdezték, hogy akkor ki üdvözülhet? Nos, ez némelyeknek könnyebb, de akiknél az üdvösséget a körülmények szinte lehetetlenné teszik, azokról sem szabad lemondani, mert Istennél minden lehetséges.

A 2009-es Egyetemes Imahét anyagának összeállítását a Koreai Katolikus Püspöki Konferencia képviselőinek egy csoportja készítette el. A munkában egyetemi és középiskolai tanárok, az egyházak nemzeti tanácsának tagegyházai, missziói közösségek stb. vettek részt. Az imahétre elkészített alapszöveget Franciaországban protestánsokból, katolikusokból, ortodoxokból álló ökumenikus előkészítő bizottság és a koreai csoport négy tagja 2007. szeptember 24-29 közötti időben véglegesítették és nemzetközi használatra alkalmassá tették.

Az Imahét alapigéje – Ez 37,15-19; 22-24a – reményt ad a kettészakadt Izraelnek az egyesülésre ie. a 6. században. Amikor a koreai keresztyének vágyakoznak szétszakadt országuk egyesítésére, akkor Istenben hisznek, aki helyreállítja az egységet. A prófétai szöveg saját helyzetükre emlékezteti őket. Ahogy Ezékiel megállapítja, hogy Izrael népét a törvény megszegése és a bálványok tisztelete teszi tönkre, úgy a mai világ keresztyénségét – a két nagy egyházszakadáson túl /1054 és 1507/ - tovább bomlasztja a megosztottság bűne, az ez ellen tenni nem akaró közömbös emberi szív.

Sajnos a feszültségeket motiválják különböző kegyességi irányzatok, az örökérvényű bibliai, hitbeli, teológiai igazságokat megkérdőjelezni kívánó egyházon belüli csoportok, a magukat karizmatikus hívőknek nevező „elkülönülők”, és így tovább. Ezen megnyilvánulások olykor az adott gyülekezeten belül szakadásokhoz is vezetnek, vagy a heves vitákban „alulmaradottak” közömbössé lesznek, elfordulnak saját keresztyén közösségüktől, egyházuktól.

Tehát az Egyetemes Imahéten van ok saját gyülekezeteinken belül is összejönni az ige körül, hogy a törvény megítélő és az evangélium megújító erejében keressük azt, ami minket egymással összeköt, hogy gyermekeiként dicsőíthessük mennyei Atyánkat

„Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követője lettél. A szentségtörő és vénasszonyos meséket pedig utasítsd el, inkább gyakorold magad a kegyességben, mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és jövendő élet ígérete. Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó; hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek. Rendeld el ezeket, és tanítsd!”

„ és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…” Máté 6,12

Bibliában sehol nem találunk olyan állítást, hogy Istennek valamilyen cselekedete attól függene, hogy mi mit teszünk, vagy nem teszünk. Isten ennek a világnak szuverén ura, aki teljesen szabadon cselekszik, ahogyan azt jónak látja. Mindig, mindenben Ő cselekszik először, amit mi teszünk, az mindig reflexió. Az már csak válasz arra, amit Ő tett. Szeretni sem tud az ember magától, csak ha az Isten szeretetét befogadta és az árad rajta keresztül. Jót cselekedni sem tudunk magunktól, csak ha az Isten jó cselekedetét, a váltságot hittel megragadtuk, akkor leszünk képesekké arra, hogy az Ő minősítése szerint is jót cselekedjünk. Megbocsátani sem tudunk addig, amíg azt fel nem ismertük és meg nem ragadtuk, hogy Ő megbocsátotta minden vétkünket. Itt is az Ő bocsánata jár elől. Ki mondja a Mi Atyánkot? A Mi Atyánkot Isten gyermeke mondja, tehát bocsánatot nyert bűnös. A Mi Atyánkot olyan ember imádkozza, aki már tudja, hogy reménytelenül eladósodott, de Isten neki feltétel nélkül mindent megbocsátott. Ennek az örömével és bizonyosságával jön oda naponta, és kéri a bocsánatot. Nem attól függ, hogy kap-e bocsánatot, hogy ő megbocsátott-e az atyjafiának, mert ő már megkapta a bocsánatot.

Akkor mit jelent mégis ez: bocsásd meg nekünk, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek? Itt arról van szó, amit talán így lehetne szemléltetni: tele van kezünk adóslevelekkel, mert számon tartjuk az ellenünk elkövetett vétkeket. Néha valóban a hideg szaladgál a hátamon, mikor emberek évtizedekkel azelőtt elszenvedett sérelmeket pontosan fel tudnak eleveníteni. Ki mit mondott róla, mit tett ellen, mit nem kapott meg tőle. Ezt sorolják vég nélkül. Tele van a kezünk érvényes adóslevelekkel, és emiatt nem tudjuk elfogadni az érvénytelenített adóslevelünket Istentől, amit Ő átszegezett

Krisztus halálakor, amit kínál nekünk. Megtörtént a bocsánat, és érvénytelenítette az adóslevelünket. Azt kellene elvenni, ezeket meg összetépni, eldobni. Nem akarok elszámoltatni senkit, nem akarom megbosszulni, el akarom felejteni. Akkor két kézzel megragadhatom azt, amit kínál nekem. De az, hogy Ő kínálja, nem attól függ, hogy megbocsátok-e vagy nem. Ő kínálja cselekedeteimtől függetlenül, csak nem lehet igazán az enyém, amíg szorongatom a magam sérelmeit. Ezért fontos, és bizonyos értelemben, ha nem értjük félre, mégis feltétele annak, hogy az Isten elkészített bocsánata az enyém legyen, és gazdag legyek benne. Teljék attól kezdve nekem is megbocsátanom mindenkinek, de ahhoz el kell tépnem a mások elleni adósleveleket, eldobni, és örülni annak, hogy Ő az enyémet eltépte és bocsánatot nyertem. Ez az öröm hiányzik azokból, akik nem tudnak, vagy nem akarnak szívük szerint megbocsátani. Lelkileg koldus szegények maradnak, amíg azt emlegetik, hogy velük mit tettek, meg tőlük mit vettek el, meg őket mivel bántották meg. Bizonyítja, hogy nem tudtak adni bocsánatot, elengedést, kiengesztelődést. Mindezt őszintén kell tennünk.

Nehéz megbocsátani. Nehéz adóságokat feltétel nélkül elengedni. Erre csak az képes, aki igazán megragadta az Isten kegyelmét, az eltépett adóslevelet. De erre csak akkor van üres kezünk, ha amiket mi szorongattunk, eldobjuk. Erre akar elsegíteni minket a mi Urunk. Ez minden esetben az akaratnak a döntése. Itt nem érzelgősségről van szó. Az érzelmek nehezen gyógyulnak be, s lehet, hogy évek múlva is összeugrik a gyomrom, ha a nevét hallom, vagy találkozom vele, de ez nem változtat semmit azon, ha szívből megbocsátottam. Lehet, hogy eszembe jut, mert nem úgy van, hogy megparancsolom magamnak: felejtsem el, és elfelejtem. Fogok még emlékezni rá sokáig, de nem választ el többé bennünket. Nem vetem a szemére, nem téma, de nem úgy, hogy a szőnyeg alá söpröm, hanem úgy hogy kitakarítottuk a szobából. Nincs harag, nincs számontartás, megbocsátottam. Ez az akaratnak a kérdése, Isten képessé tud tenni erre. Lehet őszintén megbocsátani akkor is, ha nagyon fájt, meg még mindig fáj, ha valaki arra gondol: nekem mennyit engedett el az én Atyám. Így jövök hozzá naponta, hogy megint rád szorulok: bocsásd meg a mi vétkeinket. Aki neki ezt ki tudja mondani, az annak is ki tudja, aki ellen vétkezett, és az sokszor úgy is tud megbocsátani, hogy már észre sem veszi, s valóban nem haragszik, nem tartja számon.

Jézus itt közvetlenül a Mi Atyánk előtt beszél arról, hogy az Isten gyermekeit mi jellemzi. Három dolgot mond: jót tesznek azokkal, akik nekik ártottak, jót mondanak azokról, akik őróluk rosszat mondanak, és imádkoznak azokért, akik háborgatják és kergetik őket (Máté 5,44) Jót tenni, vagy ha nem tudok jót tenni,mert nem mindig vagyok ilyen helyzetben, legalább jót mondani róla, vagy ha ez sem lehetséges, szívből imádkozni érte. Nem azért, hogy az Isten büntesse meg, hanem azért, hogy Isten áldja meg minden lelki jóval. Az igazi megbocsátást ez hitelesíti. Kész vagyok jót tenni vele, jót mondani róla, akkor is, ha akármit mondott rólam, és őszinte szívvel imádkozni érte. Akkor őszintén fogjuk imádkozni ezt is: bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés

„Isten erejével a mázsás teher könnyű,

Mint a szalmaszál – nélküle,

Mázsás súly a szalmaszál is” Luther

Láttam, Uram!

Egyik béna volt, a másik aszott, sárga …

Vagy nem volt lába…

De a Te fényed hullt a betegágyra!

Hitükkel elrejtőztek nálad,

És úgy hordozták mázsás terhüket

A Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadozókat.

Mert mázsás teher könnyű,

Mint a kis szalmaszál, Veled.

De nélküled a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok,

És nem tudom, mi vár rám.

Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.

Csak azt tudom: utam már kijelölted.

Mint bízó gyermek, járhatok előtted.

Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,

S irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,

Hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!

És ha szereteted mázsás teherrel

Tenné próbára ezt a gyenge vállat –

Segíts úgy vinni mázsás terhemet

A Te erőddel – mint a szalmaszálat!

Beküldte: Petyánszki Pálné

Vissza a tartalomhoz

Hermann Vorsatz: Az öregség keresztyén arculata

A testi romlás

Vannak azonban az árnyoldalak között olyanok, amelyeknek nem mi vagyunk okai, amelyekről nem tehetünk, ezért nem is felelhetünk érte. Ilyen kényszerű árnyékoldal a testi leromlás. Ezzel már Salamon is foglalkozott, és bizony joggal mondta egy bibliamagyarázó, hogy „aki a Prédikátor könyvével akar foglalkozni, annak kezébe kell vennie a szívét!” Viszont aki kész rá, az sokat tanulhat belőle. Luther Márton ezt írta róla: „Igazán örültem a nagy kincsnek, amikor egy kicsit megnyílt e könyvecske értelme!”

Miről beszél hát Salamon? Reálisan és kendőzetlenül rámutat földi testünk széthullására. Elgondolkoztató, hogy ez a király, aki nagy gazdagságában mindent megengedhetett magának, ami az életet kellemessé és elviselhetővé teszi, akit még Isten is bölcs embernek – kora legbölcsebb emberének – nevezett (1.Kir.5. 9-11.), ő akarja megmutatni az embernek, hogy a földön minden mulandó! Ezzel azt is mondja, hogy „nem éri meg” kizárólag a jólétre törekedni!

Ami ebben lényeges, az a tudat, hogy Isten az örökkévalóságot az ember szívébe helyezte. Legyen az ember fiatal korában mégoly egészséges, erős és szép, az öregkor bizonyosan elérkezik. Salamon semmiképpen nem vetette meg az életet, mert szinte odakiáltja az ifjaknak, hogy „ Örvendezz, amíg fiatal vagy!” Ugyanakkor pedig két dologra is felhívja a figyelmüket: - gondolniuk kell Teremtőjükre, akinek felelőséggel tartoznak. Számolniuk kell mindenről, és hogy az öregkor elérkezik kellemetlenségeivel együtt ! Olyan szép képekben szól erről (Prédikátor 11, 9-12), hogy érdemes elgondolkozni rajtuk: „míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, amelyekről azt mondod, nem szeretem őket…” Hogyha egyszer körülnézünk a kórházakban, szociális otthonokban, megértjük ezt a gondolatot, mert akik csak testileg figyelik az ilyen helyzetet, hogy törékeny és segít ségre szorulók lettek, azok nem találnak örömöt életük alkonyában.

„… míg el nem sötétedik a nap világa…” – sötét lesz az öregedő körül, nemcsak azért, mert már nem lát jól, hanem azért is, mert már nincs része abban, ami körülötte történik.

„… és újra felhők nem érkeznek az eső után…” – a gondok, a szenvedés, a szomorúság nem marad abba, ha el is tűnnek rövid időre a felhők, már újabbak érkeznek, végül egész nap esik…

„… amikor reszketni fognak a ház őrizői, támolyognak az erős férfiak…” - az erő, amely korábban magabiztossá tette az embert, eltűnik, a lábak és karok felmondják a szolgálatot…

„… megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak…” – a fogak között nagy rések keletkeznek, egyre kevesebb marad az ember szájában (Salamon idejében nem volt még fogorvos és műfogsor sem létezett!)

„… elhomályosulnak az ablakon kinézők…” – a szemek elgyengülnek, alig látnak, egészen a vakságig (akkor olyasmi sem volt, mint optikus lés szemüveg sem létezett)

„… elcsendesül a malom zúgása…” – a fülek romlanak, a kézimalom zúgása abban az időben egy házból sem hiányzott, de csak egészen tompán volt hallható (akkor még nem voltak hallókészülékek!)

„… és elhalkul minden énekszó… és ijedeznek az úton…” – a nevetés, a tréfa, az éneklés lassan-lassan elmarad, nincs már kedv, sem erő ilyesmire. Viszont aggodalmaskodó lehet az ember, veszélyt és rémületet szimatol mindenütt.

„…a mandulafa kivirágzik és a sáska nehezen vonszolja magát” – költői kifejezése annak, hogy az ember haja fehér lesz, mint a mandulafa virága; aki addig könnyedén mozgott, már önmagát is alig bírja, mintha terhet cipelne.

„… és mit sem ér a fűszer…” – nemigen lehet már étvágyat gerjeszteni, gyengül az evés öröme.

„…mert elmegy az ember örök otthonába, ás az utcán köröskörül siratók járnak” - a vég, a halál elkerülhetetlen. A gyászolók énekelnek, a halottat temetőbe viszik, „a por visszatér a földbe, a lélek pedig Istenhez, aki teremtette”

Ez a reménytelen hangvétel az emberi oldala az életnek, ha testünkről van szó. De ne felejtsük, mi már többet tudunk, mint Salamon, nekünk már megvan a feltámadás reménysége, mi már tudunk arról, hogy új, dicsőséges testet fogunk kapni az Úrtól, és Krisztusban bizonyosságunk van az örök életre!

Beküldte: id. Janecskó Jánosné

Vissza a tartalomhoz

A szolgálat helyes irányvonala

(Spuergon)

"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32).

Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus. Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá. A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.

Amikor egy szellemi nyomorúságban lévő lélekkel állsz szemtől szemben, emlékezz a kereszten függő Jézus Krisztusra. Ha az ilyen lélek Istenhez juthat más vonalon is, akkor Jézus Krisztus keresztje szükségtelen. Ha másként is lehet segítened, talán együttérzéssel vagy megértéssel, akkor Jézus Krisztus árulója vagy. Saját lelkednek helyes kapcsolatban kell maradnia Istennel, és az áradjon rá másokra, ami tőle jön. Nem emberi módon kell "adnod", így Istent semmibe veszed. A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság. Egyetlen egyet kell tennünk: Jézus Krisztust, a Megfeszítettet kell bemutatnunk mindenkor. Félrevezet minden olyan tanítás, ami nem Jézus keresztjére épül. Ha maga a szolgáló lélek hisz Jézus Krisztusban és a megváltás valóságában teljesen megbízik, meg kell ragadnia az embereket, akikhez beszél. A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el. Ettől, egyedül csak ettől függ, hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére. Az Újszövetség szolgájának az az elhívatása, hogy leleplezze a bűnt és felemelje Jézus Krisztust, a Megmentőt; ezért nem is lehet költői szép beszédű, hanem szigorúan, sebészként kell eljárnia. Isten azért küldött minket, hogy Jézus Krisztust megmutassuk, nem azért, hogy csodaszép előadásokat tartsunk. Egészen olyan mélyre kell lehatolnunk, amilyen mélyrehatóan Isten vizsgált meg bennünket. Az Írást metszőkésként kell használnunk, kertelés nélkül mondjuk meg az igazságot, és az Ige tanításait rettenthetetlenül alkalmaznunk kell.

Beküldte:mpe

Vissza a tartalomhoz

Ima – és böjtnap

2008 december 29-30 Országos ima és böjtnapot tartott Magyarországon több felekezet. 15 éve tartják meg ezeket, az imanapokat, amely az országunkért folyik.

A vezérige Ézsaiás 58,9 volt. „Ha segítségül hívod az Urat, Ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: ITT VAGYOK!”

Elsősorban az 1. Timóteus 2-ben leírtak alapján fontos, hogy elgondolkozzunk ezen a felszólításon. „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.”

Az Ige világosan leírja, hogy mit kell tennünk, és miért. Nem kritizálni kell, és nem elégedetlenkedni kell, hanem közbenjárni.

Erre felbuzdulva imádkoztunk a világi vezetésért. Nagyon fontos, hogy ezekben az imádságokban ne a politikai hovatartozásunk legyen a mérvadó! Akkor kezdj el imádkozni az ország vezetőiért, ha félre tudod tenni a saját gondolkodásmódodat. A gyűlölet, a harag az elégedetlenkedés nem kedves Isten előtt. Ne értsük félre, Isten nem azt kéri tőlünk, hogy segítsünk be neki dönteni, irányítani Magyarország élete felett. Ő arra kíváncsi, hogy betudunk e állni az Ő isteni tekintélye alá ebben a kérdésben is. Hiszen Ő szuverén Úr, nem bírálhatjuk felül az Ő döntését. Imádkoztunk minisztériumokért és az ott lévő vezetőkért, azért hogy szakmailag is olyan emberek foglalják el a pozíciókat, akik valóban a legjobbak azon a területen. A gazdasági élet javulásáért, a mezőgazdaságért, egészségügyért, oktatásért, médiáért, családokért, munkahelyekért imádkoztunk. Imádkoztunk azért, hogy a jó szakemberek ne menjenek külföldre, hanem maradjanak itthon, és legyenek megbecsültek. A Palánta misszió vezetője elmondta, hogy ebben az évben 800 ezer gyermekhez juttatták el az evangéliumot. Ez azt is jelenti, hogy ugyanennyi család is találkozott az evangélium üzenetével. Pedagógusok, akik szintén beengedték az iskolákba az evangéliumot.

Mi talán nehezen értjük meg miért olyan fontos a gyerekekhez eljuttatni az igét, hiszen nálunk természetes, hogy minden gyerek szinte az anyatejjel szívja magába Isten üzenetét. De ez nem így van a városokban. Ott nem olyan kézenfekvő a hittanóra, gyermek bibliaóra, mint nálunk. Kívánom mindannyiunknak, hogy tudjunk felbuzdulni az ige üzenetén és ne csak hallgatói, bólogatói legyünk, hanem részei legyünk végre Krisztus testének. Akik odaállnak a várfalakra, ahogy Nehémiás 4-ben olvassuk, hogy miközben építették a várfalat, derekukra volt kötve a kardjuk. A kard az Isten Igéje, amivel ellenállhatunk az ördög minden tüzes nyilával szembe. Persze akkor tudjuk használni kardunkat, ha naponként olvassuk.

Igét, imádkozunk és böjtölünk. Így tudjuk építeni itt Ősagárdon a várfalat az ellenséggel szemben, egy akarattal, egységben. Rajtunk múlik, hogy rést hagyunk e a falon, vagy betömünk minden rést, minden széthúzást, minden alakoskodást. A test sok tagból áll, mindegyiknek más és más a funkciója. Ahhoz, hogy jól, tökéletesen működjön a testünk minden tagunkra, szervünkre szükségünk van. Nem távolíthatjuk el egyiket sem. Nem mondhatjuk egyiknek sem lekicsinylően, hogy a te feladatod nem ér semmit. Talán el kellene mindannyiunknak gondolkodnia a saját testén. Mi történne, ha nem lenne lába, szeme, veséje tüdeje stb. Amikor valamely testrészünk megbetegszik akkor ismerjük fel valójában a fontosságát a küldetését. Így van ez Krisztus testében is, mindannyiunknak van küldetése, elhívása, amit Istentől kapunk, az Igéből. Isten elhívásai és ajándékai visszavonhatatlanok. Vagyis Ő nem vonja vissza, rajtunk múlik, hogy mi beállunk e küldetésünkben, lehet, hogy idézőjelben csak a boka vagyok a testben, amit részben elrejt a ruha, a cipő, nincs szem előtt. Nem utasíthatom vissza a boka szerepét, mert akkor nem tudok járni, állni, futni. Nem szabad, hogy kisebbrendűségi érzésem legyen a szívvel szemben. A kisebbrendűségi érzés az ürmöt terem, ami lehet az irigység melegágya és így megrontja az egészséges környezetet is. Legyünk elégedettek azzal a hellyel, ahová Isten helyezet. Addig, amíg nem hív ki Ő maga, és nem vezet el egy másik területre, addig töltsük be itt a „boka” szerepét. Legyünk elégedettek azzal a funkcióval, amire felruháztattunk. Kérem a Mennyei Atyát, hogy 2009-ben mindenki találja meg az elhívását, hogy a kirendelt helyen tudjon jól működni.

Szeretettel: mpe

Vissza a tartalomhoz

„ Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket”

2.Korinthus 7. 1/b

A zsidó nép és az egyház (3. rész)

Kiadta a Magyar Evangélikus Missziói Központ

1/ A pogányok eggyé váltak Isten népével

A keresztyén hit megerősíti az ószövetségi üdvtörténetet: Isten világmegváltó tervének részeként kiválasztotta Ábrahámot é s utódait, hogy áldássá legyenek „ a föld minden nemzetsége” számára (1.Mózes 12,13) Isten ebbe a népbe engedte beleszületnie a megígért Messiást (Gal. 4,4) Nem fogadta be őt egész népe. Akik azonban befogadták, azokat Ő kiválasztotta arra, hogy az Ő gyülekezetévé, az Ő egyházává legyenek. Ez az egyház a Jézusról, mint Messiásról, Isten Fiáról, Úrról való hitvallásra épül (Apcs. 2,36)

2/ A zsidók és nem zsidók együtt alkotják az egyházat

A pogányok evangélizálásának az a meggyőzés adott alapot, hogy a népeket egyesíteni kell Isten már meglévő népével (Efezus 2. 12. 19)

3/ Az egyház nem lépett a zsidó nép helyére

Isten a zsidó népet továbbra is választott népnek tekinti és meg akarja váltani. Így mondja az apostol: „Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla … Isten nem vetette el az ő népét” (Róma 11, 1-2)

4/ Nem igaz, hogy a zsidóknak Jézusban való hitre jutásukkor meg kell tagadniuk zsidó identitásukat

Amikor az egyházban fokozatosan átvették a vezető szerepet a pogány keresztények, zsidó hívők számára nagyon nehézzé vált identitásuk megőrzése. Téves az a követelés, hogy a hitre jutott zsidóknak meg kellene tagadniuk zsidó mivoltukat. Nem bírálhatjuk, azokat a zsidókat sem, akik különböző okokból úgy döntöttek, hogy lejjebb adnak zsidó öntudatukból (1.Kor. 9.20-21)

5/ A zsidó és nem- zsidó hívőknek tekintettel kell lenniük egymásra, hogy Krisztus testének egységét megőrizzék

Az Újszövetség rávilágít arra, hogy a Jézusban hívő zsidóknak nem szabad a zsidó életmódot olyan módon gyakorolniuk, amely az egyház egységét rombolja (Galata 2,11)

6/ A messiáshívő gyülekezetek léte fontos figyelmeztetés: hol van a Jézusban hívő zsidók helye az egyházon belül

Mindig voltak zsidók, akik hitre jutottak Jézusban, és így az egyház tagjaivá lettek. A zsidó jellegű gyülekezetek megalakulására azért is szükség van, hogy a pogány-keresztyénség vezető szerepét ellensúlyozzák. A Jézusban hívő zsidók számára pedig megkönnyíti a zsidó identitásuk megőrzését.

7/ A messiáshívő gyülekezetek nem határolják el magukat az egyház más részeitől

Ha a messiáshívő gyülekezetek elhatárolják magukat az egyház többi részétől, az Krisztus testének egysége ellen irányul. Ez történik ha, kizárják közösségükből a pogánykeresztyén hívőket, vagy ha tagadják, hogy zsidó hívők számára megengedett, hogy más gyülekezetben találják meg a helyüket.

8/ A pogánykeresztyénség vezető szerepe az egyház zsidó gyökereinek megtagadásához vezetett

Amint a pogányok között folytatott misszió nagy területre kiterjedt, az egyházon belül a pogánykeresztyének csoportja vált meghatározó tényezővé. Ebből következően egyház zsidó gyökere lés identitása feledésbe merült.

9/ Az egyház zsidó gyökereinek semmibevétele az antiszemitizmus kialakulását segítette elő

Az egyház és a zsidóság közötti viszony hamis értelmezése bizonyos esetekben azt eredményezte, hogy a pogánykeresztének nem szeretettel és tisztelettel tekintettek a zsidó népre. Kirekesztették és üldözték a zsidókat annak a hamis vádnak az alapján, hogy ők a többi népnél nagyobb mértékben felelősek Jézus haláláért. Ez okból ma az egyháznak szembe kell fordulniuk a zsidóságot érintő korábbi teológiai álláspontjaikkal.

Beküldte: Racskóné L.Zs.

Vissza a tartalomhoz

Az Isten iránti éhség kialakulása gyermekeinkben

z istenfélelem, mély elkötelezett szeretetet, elfogadást, Isten fennhatóságának, és hatalmának tiszteletben tartását jelenti. Magába foglalja a félelmet attól, amilyenné Isten nélkül válhat az élet. Mélységes vágyakozást jelent mindenre, ami Istennel kapcsolatos, és ami Benne el van rejtve számunkra.

Ezen a világon túl sok minden eltereli gyermekeink figyelmét az Úr dolgairól. Minden gyermekünket felkeresi a Gonosz a maga napirendjével és tervével, hogy lássa vevők-e rá? De mi igyekezzünk megtenni a magunk részét a tanítás, az útbaigazítás, a fegyelmezés terén, és gyermekeinket neveljük Isten útjai szerint.: Olvassunk történeteket nekik az Isten Igéjéből, tanítsuk őket imádkozni, hogy elhiggyék, Isten valóban az, akinek mondja magát, és Ő mindent megtesz, amit megígért. Segítsünk nekik, hogy az Istennel való járás, örömöt és beteljesedést jelent, nem pedig unalmat és korlátokat. Imádkozzunk velük, és imádkozzunk értük minden dologra nézve. Akkor gyermekeinkben kifejlődik az Isten iránti éhség. Tudni fogják, hogy Isten dolgai a fontossági sorrend élén állnak. Isten Szelleme és nem a test irányítása alatt élő emberek lesznek. Vágyakozni fognak Isten útjai, Isten Szava, és Isten jelenléte után. Félni fogják Istent, és teljesebb, hosszabb életet fognak élni, mert „ az Úr félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek” (Példab. 10,27) Ha gyermekeinknek segíteni akarunk, hogy az Isten dolgai iránti vágy kialakuljon bennük, akkor fontos, hogy olyan gyülekezetet találjunk, melyben hatékonyan tanítják Isten Igéjét, megmutatják Isten szeretetét, és megosztják az Úr örömét a gyermekekkel és a fiatalokkal.

Most azonnal kezdd el az imádkozást, hogy gyermekid féljék Istent, higgyenek Benne és Igéjében! Legyen Isten jelenléte után sóvárgó szívük! Ez döntően befolyásolja jövőjüket, mert így lehet áldott, és beteljesedett életük a Szellemben. Míg e nélkül állandó küzdelme lesz a test szerint való járással.

miközben imádkoznak! Könyörgök, soha ne váljanak langymeleggé, közömbössé, vagy felszínessé a Veled való kapcsolatukban! Legyen mindig ott a szívükben a Szentszellem tüze, és az Isten iránti rendíthetetlen vágyakozás.

„Taníts engem útaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és tiszta szívvel féljem nevedet. Magasztallak, Uram, Istenem teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké”

Zsoltárok 86.11-12

Stormie Omartian könyvéből beküldte:mpe

Vissza a tartalomhoz

Füle Lajos versei

Ez a reggel is

Jer.sir.3,23

Ez a reggel is telve van Vele!

Hát énekelni kell (vagy kellene),

Hiszen karjára vesz az Irgalom.

Kétségeim is rája hagyhatom

S a porba húzó, ólmos gondokat,

Mert LELKE által újra szárnyat ad.

Felhők fölött így láttak kék eget,

Hogy lennék végre jobb, hűség

Lehetetlenek kapujában

(Máté 19,26)

Lehetetlenek kapujában,

Közel lévén a csüggedéshez,

Lelkünk felé egy Ige szárnyal:

„ISTENNÉL minden lehetséges”

Vissza a tartalomhoz

Túrmezei Erzsébet: Kegyelem éve

Új év – új titok.

Mit hoz, mi vár ránk,

Gyengék, szegények,

Kicsinyek, árvák?

S kórházból írta

Valaki nekem:

„Így kezdődött új

Évem betegen…

És mégis hittel

Hirdetem, hogy ez

Az Úrnak kedves

Esztendeje lesz.

Boldog örömmel

Megyek elébe:

Kedves esztendő!

Kegyelem éve!”

Azóta telnek

Napok és hetek,

De akárhányszor

Ezzel ébredek,

S indulok bízva

új nap elébe:

Kedves esztendő!

Kegyelem éve!

Hiszed –e velem,

Vallod –e velem,

Ha mást mutat is

A sivár jelen?

Ne csüggedj mégse!

Ne lankadj mégse!

Gyümölcsöt terem

Könnyek vetése.

Atyai háznak,

Dombos kenyérnek

Nagy bőségére

Boldogan térnek

Tékozló fiak, feledve vályút,

S újra cserélik

Rongyos ruhájuk

Hogy megöleljen,

Áldjon, segítsen,

Tárt kapujában

Vár ránk az Isten!

Tárva a kapu!

Kész a kegyelem!

Hiszed-e velem?

Vallod-e velem?

Akkor hallják meg

Minden szegények!

Hirdessük ezt a

Kegyelmi évet!

Hirdessük gondot,

Bút félretéve:

Kedves esztendő!

Kegyelem éve!

Vissza a tartalomhoz

Menóra – a hétágú gyertyatartó jelentése

A hétágú gyertyatartó, a menóra jelképezi a Szent Szellem jelenlétét ezen a földön Isten szentélyében. A gyertyatartót egy tálentum (mintegy 27,5 kg) színaranyból készítették, ezzel is jelképezve az örök világosság értékét.

Az Ézsaiás 11, 1-2-ben olvassuk, hogy a Szent Szellemnek hétféle munkája és feladata van, ezért hétágú a gyertyatartó: Ő l. az Úr Szelleme, 2. a bölcsesség Szelleme, 3. az értelem Szellem, 4. a tanács Szelleme, 5. az erő Szelleme, 6. a megismerés Szelleme és 7. az Úr félelmének Szelleme.

A Jelenések 4,5-ben olvassuk, hogy Isten trónusa előtt hét égő fáklya van, amely az Istennek hét Szelleme. A „hetes” szám az isteni tökéletesség száma. Az Ószövetség idején csak a hétágú gyertyatartó fénye világított a templomban. Ez mutatta a nép számára, hogy a szentélyben semmiféle más világításnak nem lehet helye, csak a Szent Szellem fénye áradhat, és az ember ne csak a Szent Szellem fénye áradhat, és az ember nem vihet be ember alkotta, vagy idegen tüzet a templomba. Ezért mondja a Zsoltár 36,10 „… nálad van az élet forrása, a Te világosságod által látunk világosságot”.

Jézus Krisztus a mennyei világosság beteljesedése. A szentély valamennyi berendezési tárgya, mint maga a szentély is, az Úr Jézus Krisztusra mutató próféciát képez. A menóra arra mutat, hogy Isten Fia a világ világossága. A fény, amelyet Isten elfogad. Ahogy az ószövetségi szentélyben csak a menóra világíthatott, ahogy a z Újszövetségben Isten világosságát maradéktalanul csakis az Isten Fia jelentette ki, ugyanúgy ma is csak az a hívő állhat meg Isten előtt, aki a Szent Szellem és az Ige világosságában jár.

A János 16, 14-16-ban olvassuk, hogy a Szent Szellem a Messiást dicsőíti.

A képen látható menórát 1956. április 15-én ajándékozta az angol kormány az izráeli parlamentnek, ezekkel a szavakkal: „ A világ legrégibb parlamentjének ajándéka a világ legújabb parlamentjének” A parlament előtt áll az 5 méter magas menóraszobor, amelyre felvésték Izráel egész történelmét. Benno Elkan éveken áttartó munkával készítette el ezt a szobrot, amelyen 29 relief tartalmazza Izráel egész történetét. Benno Elkan német zsidó volt, és 1944-ben csak a puszta életét tudta Angliába menteni. Ott is élt haláláig. Londonban nyerte el a megtisztelő megbízatást, hogy készítse el ezt a hétágú gyertyatartót az izráeli kormány számára. Nagyszerű feladat volt ábrázolni azon a bibliai történetet, ennek a népnek a szenvedéstörténetét és Izráel feltámadásának történetét. A gyertyatartó központi képe az Ezékiel 37. ábrázolja.

Joachim Langhammer könyvéből beküldte:mpe

Vissza a tartalomhoz

„Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az Úr: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek!” Ezékiel 37.9.

Az ember csak ember; de Isten valóban Isten!

„Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Elfelejtetted alkotódat, az Urat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!" (Ézs 51,12-13).

Legyen ez az igerész maga a mai napi üzenet. Szükségtelen különösképpen kibővíteni. Félős szívű ember, olvasd, higgy benne, táplálkozz belőle és könyörögj ezzel a reménységgel az Úrhoz. Hiszen akitől félsz, az ember csupán, aki viszont megígéri, hogy vigasztalód lesz, az Isten, a te Teremtőd, a menny és a föld alkotója. Végtelen vigasztalás ez, amelyhez képest a veszély bizony eltörpül.

De hová lesz az elnyomó izzó haragja?" Az Úr kezébe kerül. Csupán egy halandó ember az, aki dühösködik ellened. Haragja elmúlik, amint megszűnik lélegzeni. Miért rettennénk meg egy hozzánk hasonló halandótól? Ne gyalázzuk meg Istenünket azzal, hogy egy jelentéktelen emberből istent csinálunk. Hiszen akár túlzottan félünk valakitől, akár túlságosan szeretünk valakit, mindenképpen bálványt csinálunk belőle. Tekintsük az embereket embereknek, Istent pedig Istennek. Így nyugodtan végezhetjük tovább dolgunkat, mert csak az Urat féljük, senki és semmi mást.

Oswald Chambers könyvéből beküldte:mpe

Vissza a tartalomhoz

Pieseň rodičov za dietky

Pečuj, Bože, o spasení

Dítek našich, pečuj sám,

Hríšné vzdal od nich zkažení,

Dej v nich potešení nám.

Tobet’ jsou posvécené,

Synem tvym vykoupené;

Vodiž tvá moudrost,

Dobrota je cestou toho života.

Jaks je ráčil pred mnohymi

Pády posud chrániti,

Tak ráč i dále nad nimi

Strážnou ruku svou míti!

Upadnouli v neštestí,

Rač je z neho vyvesti;

Když budou k tobé volati,

Rač jim pomoc svou seslati.

Zvlášt’ když sveta pokušení

Je osídly otočí,

Nech k jejich vysvobození

Duch tvúj dobry prikročí;

I když vlastní žádosti

Budou je vést k hríšnosti,

Probu’ tak jejich svédomi,

At’ jim vúli k zlému zlomí.

Dej, by vždy království

Tvého Hledali, Svaty Pane,

A spravedlnosti jeho:

Žili co nebešt’ané,

Milucíj pravdu večnou

Pobožnost, jenž slib časného

Má i života večného

Vissza a tartalomhoz

Felhívás:

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

Internetes változat: Zöld Zoltán

zoldzoli@freemail.hu