Egy élet a kezedben

Ha a gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulják milyen megbélyegezettnek lenni.

Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.

Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősnek lenni.

Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesnek lenni.

Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bizalommal lenni.

Ha a gyerekek megdícsérve élnek,
Megtanulják megbecsülve érezni magukat.

Ha a gyerekek méltóságban élnek,
Megtanulják az igazságot.

Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hinni.

Ha a gyerekek hitelesen élnek,
Megtanulják mit jelent szeretni.

Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megkeresni a szeretetet a világban.

Hogyan élnek a te gyerekeid?

 

                 Dorothy Law Holtz

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

„Segítség, szülő vagyok”

 

Ez a címe annak a sorozatnak, ami hétfőtől-péntekig látható a VIASAT 3 műsorán 17.10-kor, valamint másnap megismétlik 11.55-kor.

Engedtessék meg nekem az a megállapítás /bár a napokban fiatal lelkésszel beszélgetve, Ő is azt mondta, hogy a mai gyerekek teljesen mások, mint pl. 4-5 évvel ezelőtt/, hogy a most cseperedő fiatal nemzedék nagy változáson ment át az elmúlt évekhez képest. Sajnos nem teljesen előnyükre, mert a közösségben, társas életben mutatott magatartásuk sok kivetni valót hagy maga után. Természetesen ehhez hozzájárul a szülők elfoglaltsága és több műszakos munkája. No de a gyermeknevelés mégiscsak az Ő /apa és anya közös/ feladatuk és erre  időt kell szakítani!

Mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a műsort /érdemes felvenni az adást és este nyugodt körülmények között megnézni, akár még jegyzetelni is…/ legyen az szülő vagy nagyszülő, mert nagyon sok jó tanáccsal szolgál ez a „szuper dadus”. Aki azoknak a többgyerekes családoknak segít, akiknek nevelési nehézségeik vannak.

Néhány alapvető fontosságú dolog, amit megfigyeltem a műsorban:

·         Ha a gyermek nem fogad szót, akkor először el kell magyarázni neki, hogy mit várunk el, mi a kérésünk. Másodszor figyelmeztetni kell, hogy engedetlen, nem teljesítette kérésünket és ezért büntetés fog járni. Harmadszor le kell ültetni valahová /ez a „bünti-hely”/, ahol elmagyarázzuk neki, hogy miért kapta a büntetést és ezért pl. 3 percig kell itt maradnia.

Ezt követően, ha innen feláll – már nem beszélünk vele! – csak következetesen /ha kell „százszor”/ visszavisszük a büntető helyre.

                 A büntetés lejártával megkérdezzük, hogy tudja-e miért került ide és ezután kérjen bocsánatot és megöleljük.

·         Mindig „le kell ereszkedni” a gyermek szintjére /kicsi gyermek esetében guggoljunk vagy térdeljünk le, nagyobb gyermekünk esetén üljünk le vele/ és így nézzünk egymás szemébe, amikor meg akarunk vele beszélni valamit. Mindezt sohase tegyük ingerülten, hanem higgadtan és mély hangon szóljunk hozzá /ebből is érzékeli, hogy komolyan gondoljuk, amit mondunk/. Nem felemelt hangon, hanem mély hangon! Tehát, ha vitás kérdésünk van, ne intézzük el egy szóval /hatalmi szóval/, „madár távlatból” kiabálva, hanem beszéljük meg higgadtan a gyermekkel. /Ebbe a hibába magam is beleestem…/

·         Rendkívül fontos a gyermekek számára a napirend! Sok esetben ez a szuper dadus kifüggeszti a család napirendjét és azt kell betartani. Ugyanis a gyermekek akkor szoktak „rosszalkodni”, ha unatkoznak. Így viszont ők is megtanulják a napirendet és magukévá teszik. /Én aktív dolgozó koromban, amikor a munkából hazatértem az volt az első feladatom, hogy a gyermekemmel foglalkoztam. Ezután jöhetett a vacsora és hajnalban keltem, hogy megfőzzem a másnapi ebédet./ Javaslom a több műszakban dolgozó anyukáknak is, hogy beszéljék meg előre gyermekükkel, mikor fognak ráérni CSAK ŐVELE foglalkozni és erre minden nap szakítsanak időt! Netán beszéljék meg, hogy most anya nem ér rá, de apa vagy ki fogja helyettesíteni Őt? Így a gyermek tudni fogja, mikor számíthat a szülei figyelmére.

·         Közös családi programok, játékok rendkívül pozitív hatással vannak a gyermekekre. /Mi lányunk - amikor kicsi volt - mindig „elkapott” bennünket és azt mondta; ”jót találtam ki” … és akkor le kellett vele ülnünk játszani./ Több  -eltérő korú - gyermek esetében is ki lehet találni olyan közös tevékenységet,  amit az egész család együtt nagy élvezettel fog játszani. Ha minderre csak hétvégén jut időnk, a gyermek akkor is fogja tudni, hogy lesz ez a közös játék és már egész héten erre fog gondolni és készülni. Mi magunk is bevonhatjuk őket pl. kellékek készítésébe. Szuper dadusnak szuper ötletei voltak a családok számára a műsorban…

·         Kószálási szabály. Amennyiben több gyermekkel játszótérre, bevásárlóközpontba megyünk, akkor alkalmazta szuper dadus ezt a módszert. Természetesen valameddig el kell hogy engedjük a gyermeket magunk mellől. Azonban, ha az anya azt kiáltotta, hogy; Állj! És feltette a jobb kezét, akkor a gyermeknek rá kell néznie az édesanyjára, hogy ő kiált-e? - mert ha a keze is fent van, akkor biztosan neki szólt -, és akkor azonnal meg kell állnia. Így „hosszabb pórázon” tartva mozoghat gyermekünk. Természetesen ennek be nem tartása az előbb említett fokozatokban történő büntetést vonja maga után. Bár ezt a játékot a gyermekek nagyon élvezték, hiszen ez a „stop tábla” helyettesítése volt…

/Engem a szüleim úgy neveltek, hogy csak egyszer szóltak, másodszor már jött a büntetés vagy megcsinálták a feladatot helyettem és az nagyon fájt! Mi is úgy neveltük a lányunkat, ha hirtelen nagyot kiáltottunk, akkor meg kellett állnia. Így sok veszélytől lehet megmenteni a gyermeket. Ez nem jelenti a folytonos kiabálást, hanem a veszélyt jelző figyelmeztetést. Amikor táboroztunk gyermekekkel, akkor pedig a sípot használtuk erre a célra. Tudták, ha a síp megszólal, akkor valami fontos fog történni és megálltak…/

·         Tanulás a gyermekkel. Alapvető szabályként vezette be a szuper dadus, hogy akivel tanulunk, az egy külön helyiségben történjen, mert a többi gyermek és a körülötte zajló események miatt nehezen tud a saját feladatára koncentrálni. S itt emelném ki a gyermekek dicsérését és ösztönzését. Minden játéknál, feladatnál, segítségnyújtásnál nagyon fontos a gyermekek dicsérése, segítése, biztatása. Mindez nem csak szóval, hanem testi érintéssel is; ölelés, puszi, pacsi…stb. Sokszor erről elfeledkezünk és csak a sok korholás marad meg a gyermekben.

·         Nasi: Hajlamosak gyermekeink „önkiszolgálni” magukat az otthon található nassolni valókból és így a főétkezések alkalmával „közelharcot” kell vívni velük, hogy megegyék az ételt. Rendkívül ötletes módszert javasol erre a szuper dadus. Nevezetesen minden gyermek külön-külön választhat magának egy dobozt vagy üveget - amit pl. matricákkal díszítenek ki – és ebbe teszik bele minden reggel azt a 3 féle nasit, amit aznap előre meghatározott időpontban ehetnek meg.

Azt is megfigyeltem, hogy az ételt elutasító gyermek esetében a szülőt arra kérte a dadus, hogy határozott mély hangon utasítsa a gyermeket akár a falatonkénti evésre. Nem kérte, hanem utasította a gyermeket, s akár egyszerre ették a falatokat kissé játékosan, de nem játszva.

 

Beküldte: Kalácskáné Marika néni

 

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Gyermeki intelem szülőkhöz:

 

·        Ne mond nekem, hogy a félelmeim butaságok. Nagyon is valóságosak ezek a félelmek és csak úgy tudsz segíteni nekem, ha megpróbálsz megérteni.

·        Ne javíts ki mások előtt. Sokkal többet érsz el, ha kettesben, csendesen megmagyarázod, hogy miben hibáztam.

·        Ne tégy úgy, mintha hibáim bűnök lennének. A kettő összekeveredése megzavarja bennem az értékek megtanulását.

·        Ne védj meg cselekedeteim következményeitől. Néha szükségem van arra, hogy – fájdalmak árán – magam tapasztaljam meg a következményeket.

·        Ne vedd rossz néven, ha azt mondom „nem szeretlek”. Legtöbbször nem Te vagy az, akit nem szeretek, hanem az a hatalom, ami megakadályoz, hogy kedvem szerint cselekedjek.

·        Ne korholj állandóan. Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, hogy süketnek tettetem magam.

·        Ne rázz le, ha kérdésekkel fordulok Hozzád. Ha nem válaszolsz, egy idő után azt veszed észre, hogy abbahagyom a kérdezősködést és máshol keresek választ.

Ne feledd el, hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül, talán nem is kell ezt Neked hangoztatnom. Vagy mégis?

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Egy pohár kristálytiszta víz –

 

Hommer László tollából

 

 

Mottó: A szentségtelen és vénasszonyos meséket vesd el magadtól, te inkább a szent élet dolgaiban fáradozz!  /1. Tim. 4, 7./

 

Élt egyszer egy ember. Olyan volt, mint bárki más, nem volt ő sem jobb, sem rosszabb. Élte saját csendes, monoton életét, amikor egy nap különös látogatója akadt.

Az ismeretlen bekopogott hozzá, és kért egy pohár vizet. Látszott rajta, hogy nagy utat tett meg.

Emberünk hozta a vizet, de nem tudott ellenállni a kíváncsiságnak:

- Ki vagy te? Honnan jössz és hová mégy, mi a mesterséged? – kérdezte.

- Ó, én vándor prédikátor vagyok. – mondta az ismeretlen. – Településről településre megyek, hogy hirdessem az Isten Országát. Tudd hát meg, hogy neked is meg kell térned, mert közel van már az Isten Országának eljövetele.

- Miféle szerzet vagy te? - kérdezősködött tovább emberünk.

- Egyszerű hívő vagyok, és az Úr Jézust szolgálom. – hangzott a válasz.

- Te nem vagy az, akinek mondod magad – válaszolta az emberünk -, mert a hívek nem jönnek-mennek a világban, hanem szép rendben elmennek vasárnap a templomukba, és ott imádkoznak. Van is róluk egy képem, amit még a nagymamám hagyott rám; na ő aztán igazán hívő volt; és ő mesélte, hogy amióta a világ világ, ez a rend, és ennek így kell lennie. Te pedig valamiféle hazudozó lehetsz, add ide a poharat és tágulj innét! Többé meg ne lássalak a házam táján!

Emberünk, mint aki jól végezte dolgát, lepihent egy kissé a díványra. Alighogy lekoppant a szeme, fény árasztotta el a szobát, és egy különös lény állt mellette. Emberünk megriadt egy pillanatra, de aztán látta, hogy nincs mitől tartania, felbátorodott és megkérdezte:

- Ki vagy te, idegen?

- Angyal vagyok, és a Magasságos küldött hozzád. Ma elküldte hozzád egy szolgáját, de te elkergetted őt, és nem hallgattál rá. Eljöttem hát én, hogy figyelmeztesselek: hívd vissza őt és hallgasd meg, amit mond!

- Ez csakis egy rossz álom lehet – mondta emberünk félhangosan -, te ugyanis nem lehetsz angyal. Az angyal olyan, mint egy pufók kisgyermek, és szárnya is van, hangja pedig olyan, mint az ezüstcsengettyű szava. Van róla egy képem, még a nagymamám hagyta rám; na ö aztán igazi hívő volt; és ő mesélte, hogy amióta a világ világ, az angyalok mind ilyenek, mert ők a meghalt csecsemők lelkei fenn az égben. Az angyalok különben sem foglalkoznak vándorkomédiásokkal, olyanokkal, mint akit elzavartam az imént, hanem őrzik és vigyázzák minden tisztességes ember életét, mint amilyen én is vagyok. Eredj innét, de sürgősen te gonosz álom, és ne zavard megérdemelt délutáni pihenésem! – De a pihenésnek már lőttek, így emberünk felkelt és megpróbált valami pozitívra gondolni.

- Biztos valami nehezet ettem, ezért gyötör mindenféle képzelgés. – morfondírozta. Azt hiszem sétálnom kell egyet. És ezzel elindult, hogy kiszellőztesse a nyomást a fejéből. Szüksége volt a tiszta gondolatokra. Amint sétált egymagában a kert végében, megbotlott egy kiálló gyökérben. A világ hirtelen elsötétült, valahonnan távolról eljutott egy tompa puffanás hangja a fülébe, de ez már nem számított. Majd fény kezdett derengeni a láthatáron, egyre erősebb lett, és a fényből egy méltóságteljes férfi lépett oda hozzá.

- Segíts, kérlek! - nyöszörögte emberünk.

A férfi mély hangja nyugodtan csengett: - Hisz ezért jöttem. - Megfogta emberünk kezét, és segített talpra állni. A fény elhomályosult, az alkony bíbora kezdte birtokba venni az ég kékjét.

- Ki vagy te, és hogy kerülsz ide? – tudakolta emberünk. Közben ide-oda mozgatta a fejét, hogy nincs-e az eséstől valami baja, de nem érzett fájdalmat.

- Én a Názáreti Jézus vagyok. Azért jöttem, hogy életed legyen, és nem is akármilyen, hanem mennyei kincsekben bővölködő életed.

- Meg vagyok én áldva e mai napon minden rosszal – duzzogott emberünk -, nem elég, hogy kis híján nyakam töröm, ma már a harmadik szélhámos kerülget. Lassan, ahogy a gyengeelméjűekkel beszél minden átlagember, szótagolva mondta: - Te nem lehetsz a Názáreti Jézus! Én már láttam Őt, sőt van róla egy képem. A nagymamám hagyta rám, na ő igazi hívő volt; és ő mutatta, hogy Jézus Karácsonykor csecsemőként született egy jászolban. Te nem is hasonlítasz arra a csecsemőre, akit én annyira tisztelek és szeretek. Ő aztán felnőtt és keresztre feszítették, minden templomban ott van a szobra. D e te arra sem hasonlítasz. Mondd: látott már orvos téged a napokban? Köszönöm, hogy segítettél, de most már igazán hagyj magamra, és eredj utadra.

 A fény ismét felerősödött, és az alkony bíbora helyett aranyszínben ragyogott az égboltozat. Hirtelen úgy érezte emberünk, mintha emelkedne, és egyszer csak ott állt egy hatalmas ékkövekkel kirakott kapu előtt. Fejében derengeni kezdett a valóság: - Mégiscsak meghaltam? Ez itt a Mennyország kapuja? Nyissák ki! – kezdett dörömbölni ököllel a kapun - Megjöttem! – Nyitás helyett azonban, csak egy mély tónusú, fenséges hangot hallott: - Ki vagy, idegen? - Idegen? – húzta el a száját emberünk – Hát már hogy lennék idegen? Én vagyok az, aki minden reggel és este hozzád imádkozott, aki minden téren tisztességes életet élt, aki egy véletlen baleset következtében most itt állok előtted… Nézz csak rám! Kedves gyereked vagyok, a teremtményed.

 Hát nem ismersz meg?

- Bizony mondom neked, nem ismerlek. – Válaszolta a hang. – Te nem lehetsz az én kedves gyerekem, sem a kedves teremtményem. Van ugyanis egy képem; még a nagymamádnak is mutattam annak idején: az én kedves gyermekeim szeretik az én Egyszülöttemet, és elfogadták Őt; szeretik mennyei és földi küldötteimet, és nem üldözik el őket a házuk tájékáról. Te nem hasonlítasz azokra, akik a képen vannak.

- De Istenem! Hát nem adtam-e vizet annak a vándor Igehirdetőnek? Nem úgy van-e, hogy aki csak egy pohár vizet ad a prófétának a próféta nevében; prófétának való jutalmat vesz?

- Te ne féltsd az én igazságomat! Íme jutalmad: itt a pohár víz. Aztán jól oszd be magadnak, mert ahová mégy, igen nagy szükséged lesz még rá.

Azzal megszűnt a súlytalanság, emberünk zuhanni kezdett. A fény lassan a távolba veszett, és egyre sötétebb, vöröses füst vette körül. Valami furcsa zaj közelített: gúnyos kacajba vegyülő, borzalmas sikoltások különös keveréke volt, és egyre erősödött.

Odalenn a Földön a plébános már elmondta szerencsétlen megboldogult minden erényét, és most azért könyörögtek, a pap és a gyászoló sokaság, hogy a Könyörülő Úristen fogadja magához tragikus halállal elhunyt gyermeke lelkét. Aztán a virágaikat egyenként bedobálták a sírgödörbe, a temetkezési vállalkozó emberei pedig nagy serényen lapátolták vissza a földet, rá a szépen felékesített, lakkozott tölgyfakoporsóra.

Egy furcsa idegen azonban csak állt ott, és nézett maga elé. Amikor minden a helyére került, a fejfa meg a koszorúk is, odalépett a friss hanthoz, és közvetlenül a kereszt tövéhez letette ajándékát:

Egy pohár kristálytiszta vizet.

 

Beküldte: Kindricz Eszter

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Keresztyén házasság 2.rész

Dr.Pálhegyi Ferenc írása

 

A házasság célja Isten tervében

 

Mi hát a házasság célja, ha nem az, hogy általa boldogok legyünk?

1.      ..hogy szaporodjunk….(1.Mózes 1.28)

2.      ..hogy uralkodjunk……(1.Mózes 1.28)

Kin uralkodjunk? Egymáson? Az emberek egy része ezt teszi. Keleten a férfiak „basáskodnak”. Nyugaton a „papucs rendszerbe” a nők kezében van a kormány.

3.      ..képviselni Istent! Az Ő megbízásából, az Ő nevében kell uralkodni – „művelni és őrizni” a ránk bízott természetet, és a biológiai szaporodással együtt az istenfélelmet kell elterjeszteni a földön. (1.Mózes 1.27)

Ki a teremtés koronája? Férfi + Nő = Istent képviselő ember. A szaporodás az Istenfélelem továbbadása is.( 5.Mózes 6.5) Jézus szerint ez az első és legnagyobb parancsolat. Erre épül a többi: (5 Mózes 6.6-9)

Az Isten képviseletében uralkodó ember Istent dicsőíti: (Lukács 1. 46-47)

A maga nevében uralkodó ember önmagát dicsőíti: „Magamban bíztam eleitől fogva” (József Attila öngyilkos lett)

Legyünk lelki vezetők = képviseljük Istent, de egység nélkül nincs hatékony vezetés (1.Kor.14.8)      

4.      Ki kell egészíteni (teljessé kell tenni) egymás életét                

(1.Kor. 11.11; Ef. 5.21)

5.      Ki kell ábrázolnunk Isten és népe – Krisztus és egyház        kapcsolatát! (Ef. 5.24-25)

A jó keresztyén házasság Isten dicsőségét szolgálja. Élő bizonyságtétel. A keresztyének rossz házassága viszont gyalázatára van Isten nevének. Ezért a házasság fontos stratégiai pont Isten lés a sátán harcában. A sátán ezért támadja olyan hevesen.

Isten terve szerint épülő házasságoddal Isten országát építed. A házasság ezért nem másodlagos ügy a misszió és a hivatás mögött, és ne m magánügy csupán.

 

A házastársi egység akadályai

 

1. Különböző hátterünk van

-                      Különböznek a szokásaink

-                      A viselkedési kultúránk

-                      A kommunikációs sémáink

2. Felszínes motívumok vezettek a házassághoz

-                      Érzelmek

-                      Családi nyomás

-                      Szexuális vonzalom

-                      Menekülés a szülőktől

3. Eltérő elvárásaink vannak

-                      Szeretetben

-                      Szerepekben

-                      Szexualitásban

A házasságban is számítani kell nehéz, sőt elkeserítő helyzetekre. A felkészületlen ember jellemző viselkedése ilyenkor a menekülés. Téged Isten már előre felkészülésre, józanságra és bátorságra int. ( 1.Péter 1. 13; 5..8-9)

Hová szoktak ilyenkor menekülni a felkészületlen gyávák?

-                      Szerelmi viszonyba

-                      Hivatásba

-                      Tevékenységekbe

-                      Felcserélhető a házasság tárgyakra is

Isten az egység Istenen. A széthúzás és az ellenségeskedés szerzője a sátán!

 

A házasság alapozása

 

Mi a házasság alapja? A szerelmünk? A kölcsönös megértés? Valamiféle alku vagy megértés? A jó tulajdonságaink? A jó állás? A rendezett anyagiak? A diploma? A lakás?

Jézus szerint az életet homokra vagy kősziklára lehet építeni. (Máté7.24-27)

Homok sokféle van:

-                      Pénz

-                      Hatalom

-                      Tehetség

-                      Szorgalom

-                      Egészség

Mindezek lehetnek jó dolgok önmagukban, de nem épülhet rájuk élet és boldogság, mert nem maradandóak, a rájuk épített „ház” bármikor összeomolhat.

Mi lehet hát a jó alap a házassághoz?

Jézus szerint az ember életének igazi és jó alapja az Ő tanításának hallgatása és megtartása (Máté 1.24) Más szavakkal a megértett és megélt ige.

Akármilyen „szelek” támadják házasságunk épületét, tudnunk kell:

1. Isten adott minket egymásnak
2. A párom a hibáival együtt is Isten tökéletes ajándéka
3. A párom hibái Isten eszköze az én javamra (Róm.8.28)
4. Ezért hálával tartozom a párom kellemes és kellemetlen tulajdonságaiért.

 

A házasság építése

 

A házasság építése nem megy magától. Maga Isten készített hozzá tervet (1.Mózes 2. 24-25) Isten megtanít arra:

-                      Hogy a párodat feltétel nélkül fogadd el, mert Ő is úgy fogad el téged (Máté 9,13)

-                      Hogy megértsd őt az ő helyzetében, mert Ő is emberré lett, hogy megértsen téged (Zsidó. 4.15)

-                      Hogy hiteles emberként állj a párod előtt, mert Ő is egyértelmű számodra (Zsidó 13.8)

Beküldte: Racskóné L.Zsuzsanna

 

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

ISTEN NEVEI – ahogyan Ő bemutatkozott a Bibliában

 

Sorozatunkban Isten önmagáról kijelentett neveiről szeretnénk beszélni. A Bibliában sokféle néven mutatkozik be az Úr, és ezek a nevek mind egy-egy jellemvonását, tulajdonságát mutatják, ami által még jobban megismerhetjük Őt.

 

JAHVE SAMMA – OTT LAKIK AZ ÚR!

 

„És a város neve ama naptól fogva: Ott lakik az Úr!” Ezékiel 48,35b.

 

Ezékiel prófétát a zsidó nép babiloni fogságának idején szólította meg az Úr. A könyvben Ezékiel elmondja az Úrtól vett üzeneteket: felhívja a figyelmet a nép bűneire, bálványimádására, a kialakult helyzetben saját felelősségükre, engedetlenségükre és Isten többszöri figyelmeztetésére. A fogság az Úr büntetése Izrael Tőle való elszakadása miatt. De próféciát is mond Jeruzsálem és a templom helyreállításáról, az Úr kegyelméről, népének összegyűjtéséről. A könyv utolsó mondata: „És a város neve ama naptól fogva: Ott lakik az Úr!”

Lásd meg Isten gazdag könyörületét: Ezékiel ezeket az ígéreteket a 70 éves fogság ideje alatt kapta. A nép távol volt az Úrtól, bűnben, bálványimádásban élt – és mégis, az Úr már ekkor kijelentette szabadítását, a Vele való szövetség majdani megerősítését: velük fog lakozni!

„És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog. Hát kívánva kívánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! Nem, inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?” Ezékiel 18,21-23.Ha most az ördög fogságában érzed magad, szabadításra van szükséged valamilyen területen, írd a szívedbe: az Úr, Jahve Samma, veled lakik! Veled van és ezt mondja: „megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor cselekszem veletek az én nevemért, és nem a ti gonosz útjaitok és romlott cselekedeteitek szerint” Ezékiel 20,44. „És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik hússzívet; hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenük.” Ezékiel 11,19-20. Mikor megtértél új szívet kaptál, új életed van: „mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” Róma 5,5. „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” 2Kor 5,17.  „Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.”  1Kor6,19-20.

Jézus Krisztus a mi Urunk, akiről azt mondja az ige: Ő Immánuel, azaz: velünk az Isten! Tudjuk, hogy Isten nem a kőtemplomokban lakik immár, de van egy nagyon fontos feltétele annak, hogy az Úr velünk lakozzon, hogy munkálkodjon az életünkben, melyre a következő Ószövetségi részlet is rávilágít:

„ Így szól a Seregeknek Ura, mondván: Ezt mondja e nép: Nem jött még el az idő, az Úr háza építésének ideje! Az Úr pedig így szól Aggeus próféta által, mondván: Ideje-e nektek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll? Most azért ezt mondja a

 

Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útjaitokat! Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégedtek; isztok, de meg nem részegedtek; ruházkodtok, de meg nem melegedtek, a bérlő is lyukas zacskóra bérel. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útjaitokat! Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr.” Aggeus 1,2-8.

Ezt megerősíti a Máté 6,31-33.: „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”

Velünk az Úr, velünk, bennünk lakozik, de gondoskodnunk kell az Ő házáról: munkálkodnunk kell, építenünk kell mind magunkat, mind az Úr Testét, az Egyházat, hogy mindenben jól legyen dolgunk. Sőt! Mivel mi nem a láthatókra nézünk, előbb kell az Ő országáról gondoskodnunk – Ige általi épülésünkről, imában és imádatban keresni az Ő orcáját, akaratát, segítenünk testvéreinket, közösséget építenünk velük, szolgálni az evangélium hirdetésével, stb. - , mint a saját szükségeinkkel foglalkoznunk, és akkor minden megadatik nekünk.

Draskóczyné Orsi

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

A vi­rágok üze­ne­te

„Van-e re­mény még em­be­ri fa­junk­ban?” – kér­dez­te Illyés Gyu­la 1955-ben, nagy­sze­rű, Bar­tók cí­mű ver­sé­ben. A 21. szá­zad ele­jén is so­kun­kat fáj­dít ez a kér­dés.

Va­ló­ban ad­dig sza­po­rít­ja az em­ber ne­vű élő­lény az élet­el­le­nes cse­le­ke­de­te­it, amíg fel­emész­ti ma­gát és a vi­lá­got? Le­het-e még fo­koz­ni a zűr­za­vart, a go­nosz­sá­got, az esz­te­len­sé­get? Van-e még ér­ték, ame­lyet nem ta­pos­tak meg, ame­lyet ne dob­tak vol­na fél­re?A pál­mák és vi­rá­gok nap­já­nak üze­ne­te: vé­gül min­dig el­jön a ta­vasz, a leg­ke­mé­nyebb tél után is. Ne­he­zen jött az idén a vi­rág­zás. Be­mu­tat­ta Tél tá­bor­nok, hogy mi­lyen ta­lá­lé­kony még már­ci­us­ban is. Át­él­tünk olyan na­pot is, me­lyen reg­gel még tel­jes re­per­to­ár­já­val je­lent­ke­zett a leg­hi­de­gebb év­szak, de az­után ki­sü­tött a nap, és né­hány óra múl­va már nyo­ma sem volt a hó­nak, jég­nek. Igen, van re­mé­nyünk fa­junk fe­lől is. A ke­resz­tény re­mény­ség alap­ja nem az em­ber, aki „úgy el­al­ja­sult, hogy ön­ként, kéj­jel ölt” – mint Rad­nó­ti ír­ta –, ha­nem a te­rem­tő és meg­vál­tó Is­ten, aki a haj­nal, a reg­gel, a ta­vasz, a fel­tá­ma­dás Is­te­ne. Ko­runk egyik nép­sze­rű gon­do­la­ta a po­zi­ti­viz­mus, vagy­is az, hogy elég­sé­ges po­zi­tí­van gon­dol­kod­ni és cse­le­ked­ni, és se­gít­he­tünk ma­gun­kon. Té­ve­dés, nagy té­ve­dés. Elég, ha a 20. szá­zad bor­zal­ma­i­ra és a mai vál­ság­ra gon­do­lunk, és tud­juk, hogy az em­ber, ha ki­zár­ja éle­té­ből Is­tent, az er­köl­csi tör­vényt, a krisz­tu­si prog­ram meg­va­ló­sí­tá­sát, mi­re jut. Az el­múlt szá­zad mind­két is­ten­te­len és ezért em­ber­te­len esz­mé­je szó­no­kolt a hu­má­num­ról, a szo­ci­á­lis esz­mé­ről, de mi­vel Is­ten nél­kül akar­tak „pa­ra­di­cso­mot”, ahogy ők szok­ták mon­da­ni, „fel­emel­ke­dést” lét­re­hoz­ni, po­kol lett elő­le. Is­ten nél­kül min­dent po­kol­lá vál­toz­ta­tunk: a csa­lá­di éle­tet, a ter­mé­sze­tet, az or­szá­got, de Eu­ró­pát is. Ha­zánk­nak és az uni­ó­nak nem­csak gaz­da­sá­gi prog­ram­ra van szük­sé­ge, ha­nem er­kölcs­re, Is­ten­re, lé­lek­re és szel­lem­re, mert az em­ber csak ak­kor em­ber iga­zán, ha a szel­lem irá­nyít­ja és ha­tá­roz­za meg éle­tét. Van-e re­mény még em­be­ri fa­junk­ban? Igen, van, ha még idő­ben ke­res­sük a ma­té­ri­án is túl­mu­ta­tó szel­le­mi-lel­ki ér­té­ke­ket. Az igaz­ság pe­dig va­ló­ban oda­át van, vagy­is oda­át­ról, az is­te­ni di­men­zi­ó­ból ér­ke­zik, mint a ta­vasz. Nem azért jön a ta­vasz, mert a ci­ne­gék olyan ked­ve­sen sür­ge­tik, ha­nem azért éne­kel­nek a ci­ne­gék, mert jön a ta­vasz. Re­mé­nyünk alap­ja nem az em­be­ri aka­rat – amely fon­tos ugyan, de a nagy ba­jok­ban ke­vés­nek bi­zo­nyul –, nem a föld­höz­ra­gadt val­lá­sos­ko­dás, ha­nem az Élet Is­te­ne, aki az át­kot is ál­dás­ra for­dít­hat­ja.„Jöjj, Uram Jé­zus!” (Jel 22,20b) Ő jön ak­kor is, ha nem kér­jük. Ez az evan­gé­li­um. Hal­lom jó szán­dé­kú ke­resz­té­nyek­től: ha in­ten­zí­ven böj­tö­lünk és imád­ko­zunk, ak­kor jön a lel­ki éb­re­dés, meg­úju­lás. Ez így té­ve­dés. Is­ten el­vár­ja tő­lünk a „ne­ki­fe­szü­lést”, hogy te­gyük meg azt, amit mi te­he­tünk meg, de is­mer­jük a ki­je­len­tést: „…nem azé, aki akar­ja, és nem is azé, aki fut, ha­nem a kö­nyö­rü­lő Is­te­né.” (Róm 9,16) Jé­zus be­ment Je­ru­zsá­lem­be, ak­kor is, ha nem kér­ték, nem vár­ták. Sírt a vá­ro­son, meg­tisz­tí­tot­ta a temp­lo­mot (ó, de ta­gad­ják ma is az íté­lő, jajt ki­ál­tó Krisz­tust!), ta­ní­tott, gyó­gyí­tott, ör­dö­göt űzött; és ami­kor már min­dent meg­tett, ami rá­bí­za­tott, vál­lal­ta a szen­ve­dést és a ha­lált. A fő­pap ud­va­rá­ban po­foz­ták meg! Meg­kí­noz­ták, és mint a sze­me­tet ki­dob­ták a haláldombra. Többet nem te­he­tett ér­ted és ér­tem az Is­ten: „…az ő se­bei árán gyó­gyul­tunk meg.” (Ézs 53,5b)várjuk-e, akar­juk-e őt így?  

 Az iga­zit, a va­ló­sá­go­sat, akit nem ha­mi­sít meg a „pa­ráz­na ész” okos­ko­dá­sa.

Sze­ve­ré­nyi Já­nos

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Túžba po Bohu v chráme

 

Ako jeleň dychtí po  vodných bystrinách,

Tak dychtí moja duša po Tebe, ó Bože!

Duša mi žízni po Bohu,po živom Bohu,

Kedy pôjdem a uzriem Božiu tvár?

Slzy sú mojim chlebom vo dne – v noci,

Keď mi neprestajne hovoria:

Kde je tvoj Boh?

Na to chcem spomínať a vyliať svoje srdce,

Že  do Božieho domu v zástupe som chodieval

Za hlasitého plesania a vďaky

So svätiacim davom.

Prečo si skleslá, duša moja, a zmietaš  sa vo mne?

Očakávaj na Boha, lebo ešte ďakovať budem Jemu,

Spaseniu svojej tváre, svojmu Bohu.

Moja duša je skleslá vo mne, pretosa rozpomínam na Teba z krajiny Jordána a Hermóna,

Z vrchu Micár.Hlbina hlbine sa ozýva na hukot Tvojich vodopádov; prevalili sa cezo mňa

Všetky Tvoje príboje a vlny.

Hospodín svoju milosťvo dne posiela,

V noci j epri mne Jeho pesnička,

Modlitba k Bohu, svojej skale:

Prečo si zabudol na mňa?

Prečo mám chodiť v smútku, utláčaný nepriateľom?

Za smrteľných múk v mojim kostiach

Tupia ma moji protivnici a

Neprestajne mi hovoria: Kde je tvoj Boh?

Prečo si skleslá , duša moja, a zmietaš sav o mne?

Očakávaj na Boha, lebo ešte ďakovať

Budem Jemu, spaseniu svojej tváre,

Svojmu Bohu!

42. Žalm

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Felhívás:

 

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

 

 

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

 

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

 

Internetes változat: Zöld Zoltán

zoldzoli@freemail.hu