Ősagárdi Hit 2010 Augusztus

Tisztelt látogatók! Örömmel értesítjük önöket hogy 2007. Decemberétől folyamatosan közöljük az Ősagárdi Hit című folyóiratunk internetes változatát. Íme a 2010. Augusztusi szám.

„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint azt egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.”

Tartalom: Tisztelt olvasó! A tartalomban szereplő írások aláhúzott címe, egyben hivatkozás is. Rákattinva az oldal a kiválasztott íráshoz ugrik.

Nincs olyan ember, aki ne esett volna abba a hibába, hogy valaki vagy valami felett elhamarkodott ítéletet ne mondott volna. Hiába ezek az esetek, hiába a tanulságok, újból és újból elfeledkezünk ezekről és újra meg újra belenyúlunk ebbe a „darázsfészekbe”.

Jézus szavait olvasva szembetűnő az ő alázatossága. Isten személyként, a mindenhatóság ajándékát bírva is azt mondja: Ő nem ítél. Pedig, ha valaki ő megtehetné. Pedig ha valaki, ő tudja mi van az ember szívének a mélyén. Pedig ha valaki, ő minden részletet igazán ismer. Ő nem ítél. Világos, hogy ezt a mondatot, ezt a kijelentést nem szabad kiszakítani a környezetéből és általános érvényű kinyilatkoztatásként értelmezve. Tudjuk, az idők végén ő ítéletet tart majd az emberek között. „Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.” (Jn 5,27). Mégis mindezeken túl elgondolkoztató, hogy Jézus miként tud a bajba jutott segítségére sietni. Ő ebben a helyzetben nem a házasságtörésen jogosan felháborodott tömeg mellé áll, hanem képes meglátni a bűnön túl a bűnöst, a kegyelemre szoruló embert, s mellette teszi le a voksát.

A házasságtörő asszony története a Biblia egyik legmegrázóbb leírása. Pattanásig feszült szituáció, melyben ez az asszony, és annak a bűne, az ítélet meghozatala sokkal inkább ürügy, mint központi kérdés az őt vádlók számára. Egy ember élete felett vitatkoznak Jézus ellenségei, s próbálják nehéz helyzetbe hozni a bölcs tanítót, Jézust, hátha most fogást vehetnek rajta. Megdöbbentő ez a kegyetlenség, ahogy az isteni törvényre hivatkozó emberek játszanak ennek az asszonynak az életével: az ember az ember felett ítélkezik. Egy valaki van, aki a bűnös mellé áll, teljes vállszélességgel, megoldva a megoldhatatlannak látszó kérdést: az ítélkezni akarók saját fegyverét fordítja ellenük, s rádöbbenti őket, bizony az ő életük sem makulátlan.

Jézus egyszerre tud ezen a helyen igazságos és irgalmas lenni. Nem söpri szőnyeg alá az asszony bűnét. Nem komolytalankodja el vállát veregetve: „Emberek vagyunk, mind megbotlunk!”. Egészen nyilvánvaló, hogy az asszony tettének a következménye súlyos büntetés lenne. De Jézust nem ítélet végrehajtóként küldte az Atya, hanem szabadítóként, megváltóként. Jézusban teljessé lett az isteni szándék: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.” (Ez 18,23). Jézus a bűnösök oldalán áll, mert ő nem test szerint ítél, őt nem evilági érzések, hanem a tökéletes, isteni szeretet irányítja. Ez az, ami új életet teremt, ez az, amely után képessé válik az ember arra, hogy másként lásson és másként alkosson ítéletet.

Luther Márton Kis kátéjában a nyolcadik parancsolat kapcsán ugyanebben az evangéliumi szellemben magyarázza Isten igéjét a reformátor. „Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunkat hazugságba ne keverjük, el ne áruljuk, háta mögött meg ne szóljuk, se rossz hírét ne költsük, hanem inkább mentsük, jót mondjunk róla, és mindent javára magyarázzunk.” Jó ezzel a jézusi alázatossággal közeledni minden ilyen helyzethez, jó bölcsnek lenni s inkább jót feltételezni és menteni, mint alaptalanul, a kellő információk hiányában valaki besározni, megszólni. Jézus szava, élete erre tanít minket! Isten adjon számunkra bölcsességet, de leginkább igazi tőle jövő szeretetet, hogy az ő akarta nyissuk szánkat szólásra! Ámen

Olvastam egy könyvet erről a témáról és szeretném továbbadni. Tudom, hogy életünkben, családjainkban, gyülekezetünkben sok régi sebet hordozunk, ami talán soha nem gyógyult be. Ezeknek negatív hatásai vannak életünkre. Isten kiutat, szabadulást akar adni. Erről szól a cikk:

Nincs áldás megbocsátás nélkül. A szívünkben rejlő sebek, életünk traumái energiát és erőt vonnak el tőlünk. A probléma kulcsa: a megbánás és megbocsátás.

Küldetésünk az, hogy szeretettel szolgáljunk mások felé. Életünk negatívumai megakadályoznak ebben. Minden negatív dolog a Sátántól ered, és minden pozitív a Szentlélektől, Istentől.

Kiderült, hogy még a hívők gondolatainak 80%-a negatív: bíráló, vádló stb. Csak 20%-s pozitív.

Sérelmeikről, mások mit követtek el ellenük. Panaszkodnak, mennyire megbántották őket.

De ha a gondolataink 80%-a az az ellenségtől származik ne csodálkozzunk azon, hogy Isten áldásai korlátozottak a földön és életünkben. Isten csak azt akarja, hogy válasszuk az éltető beszédet, hagyjunk fel az ítélkezéssel. Ehelyett áldjuk egymást, imádkozzunk egymásért, bocsássunk meg egymásnak. Amikor másokat vádolunk, Sátánnal lépünk szövetségre

„ Uram, legyen gondolataim 80%-a pozitív és csak 20 %-a negatív. Segíts ebben, mert magamtól nem megy. „ A Sátán mindig vádol és pusztít. Az a szándéka, hogy bűnösnek érezzük magunkat, féljünk, megvádoljunk másokat, főleg azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk: férj, feleség, szülők, gyermekek, vezetőink stb.

Mt, 7:11 „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” Ha igazságszolgáltatást és elégtételt követelünk, akkor az a szabály rám is érvényes. A baj az, ha a jól megérdemelt ítéletet mi is megkapnánk, semmi reményünk nem maradna az örök életre.

Ez az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az irgalom, a szeretet és megbocsátás helye. Jó, ha irgalom és könyörületesség hatja át életünket. Míg mások hibáit röntgen szemekkel vizsgáljuk, szinte vakká válunk saját hibáinkkal szemben.

„ Amit vet az ember,azt aratja is.” Ítélkezésünk sérelmeinkben és keserűségünkben gyökerezik.

„Uram győzzön az irgalom az ítélkezés felett. Megbocsátottad minden bűnömet, ezért én is megbocsátok mindenkinek, aki bármilyen módon vétett ellenem. „ Sokszor úgy gondoljuk, hogy nem követtünk el olyan súlyos bűnöket, mint mások. Ilyenkor kettősség van a szívünkben: irgalom nekem – ítélet másnak

Krisztus irgalma és kegyelme. Hagyjunk fel az igazságért és elégtételért való követeléseinkkel és krisztus kegyelme, és irgalma átjárja életünket.

Mindannyian azt akarjuk, hogy a megbocsátás kiáradjon az egyének, családok, gyülekezetek, városok és nemzetek életére. Isten szívét legjobban az szomorítja meg, amikor keresztények között ítélkezés támad. / Az ébredés fő akadálya/ Bár néha a fájdalom olyan súlyos, hogy úgy érezzük jogunk van sérelmeinket és haragunkat továbbra is magunkban hordoznunk.

Általában megtéréskor döbben rá az ember, hogy a szíve tele van megbocsátatlan sebekkel, keserűségben gyökerező ítélkezéssel. Különösen súlyos, ha a „Tiszteld atyádat és anyádat„ parancsolat ellen vétünk. Isten azt mondja: tiszteljük szüleinket akkor is, ha nem tiszteletre méltók, vagy nem érdemlik meg. Különben BŰNt követünk el, és mert: „amit vetünk, azt aratunk „

De Isten meg akar gyógyítani, ezért így imádkozhatunk: „Uram vétkeztem, amikor ítélkeztem apám/anyám felett, nem tiszteltem és talán gyűlöltem is őket. Uram megbocsátok nekik bármit vétettek ellenem. Bocsáss meg nekem!”

Sokszor életünk sikertelensége mögött keserűségben, haragban vagy sérelemben gyökerező ítélkezéseink húzódnak meg. Ezt jó, ha tudjuk! Ha ilyet látunk az életünkben, Jézushoz jöjjünk szabadulásért és gyógyulásért.

Rendeznünk kell ügyeinket! Sérelmeink dédelgetése olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak! Isten nekünk hatalmas bűnadósságot bocsátott meg. A legkevesebb, hogy mi is megbocsássunk mindenkinek, aki vétett ellenünk. Megbocsátásunkkal azokat ajándékozunk meg, akik meg sem érdemlik.

Létezik egy hely a Mindenható árnyékban, Jézus Krisztus keresztjénél, ahol az irgalom győz az ítélkezés felett. A kegyelem és irgalom helye ez. Itt béke és megnyugvás terem. Fogadjuk el ezt a helyet, mert számunkra lett elkészítve, és akkor szabadságban és szeretetben élhetünk.

Imádkozzunk együtt! nekünk az imádkozásban! Az ítélkezés helyett az irgalmasságot választjuk. Megbocsátásunkkal akarjuk megajándékozni mindazokat, akik fájdalmat okoztak nekünk, akik meg sem érdemlik ezt az ajándékot.

Atyám, megbocsátok azoknak, akik súlyos fájdalmat okoztak nekem és vétkeztek ellenem. Megbocsátok az anyámnak. Megbocsátok az apámnak. Megbocsátok a fiútestvéreimnek. Megbocsátok a leánytestvéreimnek. Megbocsátok a férjemnek. Megbocsátok a feleségemnek. Megbocsátok a munkaadóimnak, a lelkipásztoromnak, a barátaimnak és mindenkinek, aki vétkezett ellenem. Feltétel nélküli megbocsátásommal ajándékozom meg őket. Immár semmivel nem tartoznak nekem. Bízom Istenben, hogy mindezt a javamra fordítja. (Róm.8.28) Uram, magamnak is megbocsátok bukásaimért és hibáimért. Elengedem ezeket. Uram most pedig megvallom bűneimet. Elkeseredettségemben és haragomban ítélkeztem mindazok felett, akiket említettem. Szabad akarok lenni. Bocsáss meg nekem Atyám, tiszteletlen voltam a szüleimmel, lelkipásztorommal, barátaimmal. Bocsásd meg, hogy részévé váltam a problémáknak és nem a megoldást kerestem. Büszkeségem volt az, amely elégtételt követelt. Minden kintlevőségemet feltárom és azokat a kereszt elé helyezem. Kijelentem, hogy a te kegyelmed elégséges nekem. Minden, ami a Földön eloldoztatott, az az égben is eloldoztatik, és én átengedem azokat Neked. Uram felhatalmazlak, hogy avatkozz be az életembe a Te erőddel és hatalmaddal. Jézus nevében. Ámen

„Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására. Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.” 2.Korinthus 10,4-5.

Június utolsó hetében ismét megrendezésre került gyülekezetünkben Szabó András esperes úr által szervezett gyermektábor, amelyen a vanyarci gyermekeken kívül kosdi, rábaszentandrási és ősagárdi gyermekek is részt vettek. A Naszály-túra, a sok játék, az áhítatok, foglalkozások sok élménnyel gazdagították gyermekeimet. A tábor központi témája talán a legaktuálisabb kedvenc, a Narnia krónikái- Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című könyv volt.

Én halványan emlékeztem gyermekkorom hittanóráira, amikor még a Narnia krónikái rajzfilmváltozatát néztük meg. De miért pont hittanon? Hogyan kapcsolódott a hittanórákhoz, azt nem értettem. Akkor ismertem meg ezt párhuzamot a meseregény és a Biblia között, amikor gyermekeim esténként a táborból hazatérve örömtől sugárzó arccal elmesélték a nap eseményeit, az aznap tanultakat, az aznapi meserészletet.

Négy gyermeket a szülei a háború elől egy vidéki házba küldenek egy professzorhoz. A gyerekek a háború borzalmaitól távol változatlanul gyerekek maradnak, hát játszottak, mégpedig bújócskát. A legkisebb, Lucy elbújt egy különlegesen szép, régi szekrényben. Ahogy egyre mélyebbre fúrta magát a kabátok között, egy különleges világban találta magát: a kabátok háta mögött egy hófödte erdőbe, hó borította hegyek közé jutott. Felfedezővágya által hajtva tovább merészkedett és egy lámpaoszlopnál találta magát, majd kis idő múlva egy fura lényt fedezett fel. Megismerkedett Tumnussal, a faunnal. A mókás kis lény kedvesen elhívta Lucy-t az otthonába, vendégül látta, majd el akarta őt altatni. Ám Tumnust a lélek nem hagyta békén: felfedte a kislány előtt, hogy terve az volt, hogy elmondja a gonosz boszorkánynak: itt van "Éva lánya", egy ember. Azonban a JÓ LELKIISMERET nem engedte megvalósítani ezt a tervet, s Tumnus gyorsan visszavezette Lucy-t a lámpaoszlophoz, mielőtt a gonosz boszorkány tudomást szerezne érkezéséről. A kislány visszatérve a szekrényen át az eredeti régi házba, testvérei közé hiába mesélte furcsa kalandját, senki nem hitt neki.

Lucy másodszor is útra kelt Narniába, de ezúttal bátyja, Edmund is követte. Ő is átjutott a furcsa világba, de Lucy-t elveszített, s ő maga egy ösvényre vetődött, ahol találkozott egy különös hölggyel. A királynő megjátszott kedvességgel, varázslatos édességgel csábította el Edmundot, hogy csalja át testvéreit is, s vigye őket a palotájába. Edmundnak hercegi rangot ígért, ha megteszi, amit a királynő kért. Edmundnak nagyon tetszett az ajánlat, elvakította az ígért hatalom, hogy testvérei fölé emelkedhet, hiszen már elege volt, hogy Peter bátyja a „főnök”. Edmund szívében sötét titkával indult haza, és Lucy-vel összetalálkozva már nem érezte olyan jól magát, mint a csemegézés közben a hintón…

Nem kellett sokat várni a visszatérésre Narniába. Bár a testvérek továbbra sem hittek Lucy-nek, és Edmund is tagadott mindent, de a házvezetőnő elől elrejtőzni hol lehetett jobban, mint a nagy ruhásszekrényben? Hát a négy testvér hamarosan a szekrényen át Narniában találta magát, a hófödte birodalomban, s kezdetét vették a kalandok.

Hogy miért volt hófödte a birodalom? Mert a gonosz királynő (vagy a boszorkány) uralkodott Narnia felett. Úgy mondta a régi jóslat, hogy aki a boszorkány hatalmába kerül, az kővé fagy. De egyszer majd eljön Aslan, az oroszlán és akkor eljön a tavasz, végetér a boszorkány hatalmának ideje…

Edmond erről nem sokat tudott, s egy váratlan pillanatban elszökött testvéreitől, hogy némi "csemege" reményében a boszorkánynak elárulja: itt vannak mind „Ádám fiai” és „Éva leányai”. Ám a boszorkány már nem engedte vissza Edmundot a többiekhez: leláncoltatta és börtönbe vetette. Edmund megláthatta a boszorkány kastélya körüli kőszobrokon: ez vár arra, akit a boszorkányt elér, s már bánta, hogy testvérei nyomára vezette a királynőt.

A testvéreket mesebeli lények az egyre közeledő Aslan elé vezették, ami a boszorkány csapatainak kitartó üldözése miatt nagyon izgalmas, és veszélyes feladat volt. Ám rövid idő múlva Aslan táborában találkoztak magával, az Oroszlánnal, akit mindenki régóta várt, aki seregébe gyűjtött mindenkit, aki nem akart a gonosz boszorkány szolgálatába állni.

Edmund is kiszabadult a boszorkány fogságából, ám a boszorkánynak a törvény szerint joga van az árulóhoz. Aslan és a királynő egyezséget kötöttek, majd egy éjszaka Aslan elindult a kőasztal felé, ahol már várta őt a gonosz és vihorászó, borzasztó hatalmas serege. Ünnepeltek, hiszen Aslan hagyta magát megkötözni, hagyta, hogy megcsúfolják, lenyírják sörényét, s hagyta, hogy megöljék. Edmundért, a bűnös helyett halt meg. A mámoros boszorkányi sereg győzelmet ünnepel Aslan felett. Ám a kőasztal kettéhasad, s hamarosan seregei élén feltűnik maga Aslan, aki soha olyan erős nem volt még azelőtt. Edmund, Lucy, Peter és Susan, Aslan seregével együtt legyőzi a gonosz boszorkányt és Aslan városában a korona, s trón várja majd mindegyiküket. És hol is van az a bizonyos párhuzam? A történet fantasztikusan megmutatja, milyen is a Sátán. A gonosz királynő karakterén keresztül mutatja be, hogyan szövögeti gonosz, ördögi terveit, hogy megnyerjen magának esendő, olykor bizonytalan, vagy éppen sértődött, dacos hívő lelkeket. Elcsábít, magához édesget a bűn sok-sok édes csemegéjével, hatalmat, vagyont, gazdagságot ígér, hogy elérje gonosz célját, majd amikor teljesen megnyerte tervének végrehajtóját, hirtelen elzárja a „csemege-forrást”, tudva, hogy a megvalósulás csak idő kérdése. Pont ’jókor van jó helyen’, és pont akkor csap le, amikor a leginkább sérülékeny állapotunkban vagyunk, amikor a leginkább kívánunk valami „gyógyírt” fájdalmunkra. Pont úgy, ahogy Edmundot is magához édesgette.

S ebben az elvarázsolt, elvakult állapotunkban már könnyen tesszük meg azt a cukorkával megédesített keserű bűnös cselekedet, elfelejtve a szeretetet… S aztán jön a fájdalmas felismerés: a Sátán halad szépen eltervezett győzedelmes célja felé, s a nekünk beígért jutalom helyett a munkadíj a börtön, az örökös szolgaság a Sátán fagyos kastélyában. Akit egyszer megnyert magának, az hiába tör ki a kastélyból – ahogy Edmund is -, azon már csak a bűnbánat és Krisztus áldozatos, megváltó halála s feltámadása segít és törli el a borzaszó bűn fájdalmas büntetését. Pont úgy, ahogy a mesében Aslan adta magát megváltó áldozatul Edmund megmentéséért.

Ugyanis Isten azért küldte el a Júda-beli győztes oroszlánt, Jézust, hogy helyettem, bűnös helyett odaadja az életét. Fel sem foghatjuk, mit kellett szenvednie miattam, miattunk, helyettem, helyettünk, értem, értünk… Micsoda borzasztó magánya volt Jézusnak a dühöngő tömegben... és mekkora kegyelem számunkra, hogy mindezt vállalta értünk, egyenként mindannyiunkért…

A táborban napról napra felolvasták a történet egy- egy részletét, délutánonként kézműves foglalkozás keretén belül csodálatos terepasztalon felépítették Narnia makettjét. A hét végére a történet végére értek, összeállt a teljes kép, a fagyos erdő, felépült Cair Paravel palotája, majd a tábor záróalkalmán meg is nézték a filmet.

A történet megismerése, az egyes jelentek eljátszása után, a foglalkozásokon és az áhítatokon elhangzottakból gyermekeim nagyon sokat tanultak, és meglátták a mesén keresztül a bűn és a megváltás tényét, annak lényegét. Hogy Aslan, az oroszlán meghalt, megmentve ezzel Edmundot, majd visszajött és győzelemre vitte seregét a gonosz királynővel szemben. Pont úgy, ahogyan Jézus Krisztus eljött a földre, vállalta a kereszthalált értünk, majd feltámadt.

Ez a felismerés olyan mélyen rögzült gyermekeimben, hogy ma is örömtől sugárzó arccal elevenítik fel, a tábori programok mindegyikével együtt.

Ez a mese motiválja az embert pozitív irányba, hogy merjünk harcolni Jézussal, merjünk szembe szállni a Sátán gonosz erőivel. Kár, hogy sokan, a nem hívők közül úgy vélekednek a történetről, hogy egy csodálatos mese, happy enddel. Nekünk, keresztyéneknek a feladatunk, hogy felnyissuk testvéreink szemét a megváltó kegyelem felismerésére, s megértessük velük a Narnia-történet igazi értelmét és jelentőségét, s hogy mindannyian , hogy Edmundok vagyunk mind, akikért Jézus (Aslan) az életét adta, s minket megváltott bűneink büntetésétől.

Evangélikusok a dombok között.

Már nem is emlékszem, hogyan kezdődött az az út, ami mostanáig vezetett. Ketten kezdtek el imádkozni együtt, aztán hárman, majd rendszeres ideje és helye lett az alkalmaknak. Lassan, de folyamatosan bővült és mélyült az imakör meg a barátság.

A múlt év karácsonyára már egy középkori pince ódon falai között készülhettünk. A barátaink barátait is elhívtuk, köztük néhány ősagárdi testvért is.

A Vác főterének közelében lévő pincét Dávid király történetére emlékezve, Adullám barlangnak neveztük el.

A nagyböjti lelkigyakorlaton már ismerősként üdvözölhettük „barlangunkban” azokat, akik már a télen is szolgáló szeretettel tették meghittebbé Jézus-várásunkat.

Július első vasárnapján hozzájuk, Ősagárdra indultunk a Baráti körünk első családi napjára.

Az evangélikus Gyülekezet örömmel ajánlotta fel a templomot és a parókiát a találkozásra.

Nagybörzsönytől Vácig dugig telt az autóm, és így érkeztünk meg a szikrázó napsütésben.

Jól eső érzés visszaemlékezni: hosszú és gyönyörű nap volt. Hogyan is lehetne pár mondatban összefoglalni? Inkább csak a gondolataimat fogalmazom meg, amik, azóta tisztulnak le bennem.

Sokáig emlékezetes marad az istentisztelet, amelyre nagy izgalommal készültünk.

A dicsőítő énekek és tanúságtételek után, az Úrvacsora közösségében együtt térdelt az oltár körül többféle felekezetű testvérünk. Talán nem én voltam az egyetlen, aki először vett részt evangélikus istentiszteleten.

Ugyanígy felejthetetlen az ebéd, a beszélgetések, az egymás örömére bemutatott, rögtönzött kis színjátékok, a mindenre gondoló szervezés. Ezt hívják szeretetközösségnek?

A barátság volt több vagy a vendégszeretet? Nem tudom, de ez az ünnepi együttlét hosszú időre erőt adott.

Imaközösségünkben folytatódnak hétköznapok. Hétfő délutánonként, mintegy közös asztalra lerakjuk a gondjainkat és a kéréseinket és merítünk a testvéreink szeretetéből. Az előttünk álló heti utunkra magunkkal visszük az Úr áldását és kegyelmét. Azt az áldást, ami Ősagárdon is velünk volt.

A napokban evangélikus lelkész barátomnak áradoztam az élményemről: - hát igen, a tót kegyesség. – jegyezte meg.

Kerestem az interneten is, mit jelent a tót kegyesség, de az igazi jelentését Ősagárdon találtam meg.

Emberek, közel egymáshoz, közel a természethez és a Teremtőhöz.

Köszönjük ezt a felejthetetlen napot ősagárdi Testvéreink!

Beküldte: Radnai Bertalan, Ipolytölgyesről

Vissza a tartalomhoz

ÁGOSTAI HITVALLÁS - AZ ÚJ ENGEDELMESSÉGRŐL

Tanítják továbbá, hogy ennek a hitnek jó gyümölcsöket kell teremnie. Az Isten parancsolatába foglalt jó cselekedeteket azért kell megtennünk, mivel ezt Isten kívánja; nem pedig abban bizakodva, hogy ezekkel a cselekedetekkel lehetünk Isten színe előtt érdemessé a megigazulásra. Mert a bűnbocsánatot és megigazulást hittel ragadjuk meg. Ezt Krisztus szava is bizonyítja: Ha mindezeket megcselekedtétek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk (Lk 17,10). Ugyanezt tanítják a régi egyházi írók. Ambrosius így szól: „Isten azt végezte, hogy aki Krisztusban hisz, az üdvözül és cselekedet nélkül, egyedül hittel, ingyen nyeri el a bűnök bocsánatát.”

Krisztus golgotai kereszten elszenvedett halála az életet hozta el világunkba. Ez az élet megváltott, felszabadult gyermeki lét, amely mindenfajta megkötözöttségtől szabad. Pál apostol így ír erről: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” (Róma 8,15). Ezt a szabadságot reformátor elődeink új engedelmességnek nevezték. Azért új, mert nem kötődik a régihez, a gonoszhoz, a bűnhöz. Hatalmas változás áll be annak az életében, aki ebben az erőtérben él: Krisztusé lett. Már nem a hiábavalóságnak, az elmúlásnak van alávetve, hanem új teremtésként, „Lélektől születettként” éli már most az örökkévalóságot (2Kor 5,17; Jn 3,8). Ez ebben az új, a megismételhetetlen, páratlan, csodálatos.

Ez a csoda pedig az engedelmességben kap teret. A Szentírás az Isten, mint Atya iránti engedelmességre hív, tanít, amely nem látszat szerint valósul meg, hanem belső, a szív odaszánásában: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” Mt 7,21. Az engedelmesség voltaképpen olyan magatartás, amely a felsőbbség parancsának maradéktalanul eleget tesz. És nemcsak hogy eleget tesz az akaratnak, de azonosul is vele, szívesen cselekszi azt – „egy húron pendül”. Krisztus mutatta meg ennek az igazi példáját számunkra: „megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” Fil 2,8.

Az engedelmesség fogalma, bár egyfajta szolgaságot jelent, az Isten országában mégsem gyötrelmes, lealacsonyító állapot, cselekvés. Már csak azért sem, mert azt nem mi tesszük – történik velünk, rajtunk. Megváltottságunk ajándéka ez: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” Gal 2,20. Mindez a Krisztus-tapasztalat élteti bennünk az Isten szerinti jó cselekvését, amely nélkül a hit halott lenne önmagában (Jak 2,17).

Ezért olvastuk, hogy a hitnek jó gyümölcsöket kell teremnie. A „kell” nem egy új törvényt, felszólítást jelent, hanem szükségszerűséget. Ahogyan a jó fa csak jó gyümölcsöket tud teremni, úgy a rossz fa is csak rosszat teremhet (Mt 7,17-18). Aki Krisztusban van, az Isten akaratát cselekszi. Így már nem nekünk kell erőlködnünk az Istennek tetsző életért, hanem azok maguktól születnek bennünk. Ezt az életformát ígéri Jézus a szabadságot keresőknek: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” Jn 4,14.

Ezért az új engedelmességért, kapcsolatért, életért imádkozunk valamennyien a Miatyánkban: Legyen meg a Te akaratod! Mert „Isten jó és kegyelmes akarata meglesz imádságunk nélkül is, mégis azt kérjük ebben az imádságban, hogy bennünk is meglegyen” (Luther Márton Kis Kátéja).

Eszlényi Ákos

lelkész

Vissza a tartalomhoz

Csalódás és bizonyosság

Egy varázslatos erdő közepén, ahol minden tele volt virággal és fával, ahol minden illatozott, és a nap sem rejtőzött el a felhők mögé, ott élt a rigócsalád.

Az erdő minden zeg-zugában, ahol csak lehetett élt egy-egy kis állatka. A moha alatt az apró bogár, a bokor tövében a nyuszi, a fa odvában a harkály.

Zsendülni kezdett az egész erdő, mosolyogtak a lila ibolyák, a kökény is nyiladozott.

Történt egy napon, hogy Rigó Robi és kedves felesége éppen élelmet keresett, és az erdő széléig is elrepültek, amikor megláttak egy gyönyörű lombos fát. Erős gyökerei a földbe ágyazódtak, vastag törzse, sűrű ágai, csak úgy hívogatta őket, hogy nézzék meg közelebbről. Amikor odarepültek, a szépsége teljesen elkápráztatta őket, s elhatározták, itt építik meg a fészküket.

Nagyon jó hely fütyüli Robi! Milyen messzire ellátunk róla, olyan dolgokat is megláthatunk, ami eddig rejtve volt a szemünk elől az erdőben.

Ilyen fát még eddig soha nem láttunk – mondta Rita.

Nézd, milyen hatalmas, terebélyes és milyen magas, biztosan rég óta él már- válaszolta Robi.

Úgy érzem, ebben a fában valami csodás erő lakozik, és biztos menedék a reánk leselkedő veszély ellen.

Lakjunk itt! – kiáltotta fel Robi. Adjunk nevet az új lakóhelyünknek! – mondta Rita. Legyen a neve „Hívogató Fa”!

Miért pont Hívogató Fa, akadékoskodott Robi.

Mert a levelei suttogásával ide hívogatott, hogy itt telepedjünk le, az Ő biztonságában.

Erős ágai biztos helyet kínálnak a fészeképítéshez, sűrű, élénkzöld levelei pedig megvédenek a vércséktől.

Ahogy így csiviteltek egymással, egyszer csak nagy meglepetésükre meglátták Kakukk Karcsiékat, akik a szemben lévő cserfára szálltak rá.

Tavaly is ezen a vidéken költették ki fiókáikat, tapasztalatból tudják, hogy érdemes ide visszajönni, itt mindig csak gyarapodnak.

Elégedetten látták, hogy Rigó Robiék szorgosan a fészküket építik, e feletti örömükben csodás dalra fakadtak.

Micsoda hang! Hol vagyok én ehhez, az én rikácsoló csörgésemmel – fütyüli Rigó Robi.

A csodálatos melódiától szinte lebénult minden mozgó élőlény, az őz családnak szinte a lélegzete is elállt.

A vaddisznó anya éppen turkálta ki a makkot csíkos malacainak, de amint meghallották összebújtak, és úgy hallgatták.

Eközben Kakukk Karcsi kiszúrta magának a szorgoskodó Rigóékat, s eltervezte feleségével, hogy barátságba próbál velük kerülni – mondta is feleségének: - drágám ezzel csak nyerhetünk.

Hé idefigyeljetek, tudnánk valamiben segíteni, mert látjuk, nagy munkában vagytok – kiáltott át Rigóéknak Karcsi. Mi akárkinek nem segítünk, jól gondoljátok meg – egészítette ki Kakukkné asszonyság.

Rigóék pedig jólesően megállapították, hogy micsoda jóindulatú, önzetlen szomszédaik vannak.

Rigó Robi mindjárt át is fütyülte, hogy bizony jól jön a segítség, szívesen fogadják.

Kakukk Karcsi ebben a pillanatban tudta, hogy nyert ügyük van.

Nyertünk! – kiáltotta ravasz neje.

Ugyanis valami titkot el kell most árulnom nektek. Kakukk Karcsiék hamis barátok. Csalók! Látszatra igen kedvesek, éneklésben fantasztikusan tehetségesek és elkápráztatják a környezetüket, de képzeljétek csak el, mire képesek ezek a hűtlen barátok. Nem építenek ők fészket, nem is értenek hozzá, á dehogy!

A készbe rontanak bele. Megfigyelik, hol van egy olyan fészekalj, ahol feltűnik egy-két tojás és hozzátojja kakukk asszonyság az övéit. Mostoha szülőkre bízza az utódok nevelését. Ezt a csúnya munkát elvégzi több fészekaljba is. Amikor pedig kikelnek a kis jövevények, a kakukkfiókák, olyan tolakodóan erőszakosak, hogy eleszik a mostohaszülők által hordott táplálékot. Rohamosan fejlődnek és a legyengült mostoha tesókat kilökdösik a fészekből.

Így történt ez a mi szövetségre lépő barátainkkal is, Rigó Robiék elolvadtak az ajánlattól. Hallatlan – hajtogatja Rigó Rita, az erdő királymadara a kakukk, és nekünk ők lehetnek a barátaink! Bizony ez nem akármi! Nem mindegy kikkel barátkozunk.

Kakukkék pedig rázták tollaikat örömükben, hogy sikerült Rigóéket rávenni az érdek barátságra. Rigóék szorgosan építették a fészküket, egy kis moha az oldalára, kevés nyúlszőr a belsejébe. Készen is vagyunk – kiáltotta Rita. Rendben mondta Robi, azért én még jól körbeerősítem ezt a fészket, mert számolni kell a viharokkal. De kedvesem te most már csak pihenj.

Hamarosan meglett az eredmény, a fészekben megjelentek az első tojások. Néhány nap múlva Rita meg is jegyezte – nekem olyan gyanús, mintha nem lennének egészen egyformák, a színük is elüt egy kicsit. Ugyan drágám, ne képzelődjél, hát ki más tojhatott volna a mi jól elrejtett fészkünkbe. Igazad van Robikám! Te olyan figyelmes vagy! Néhány hét melengetés és megszületnek a csöppségek!

Közben Kakukkék majd szétpukkadtak a nevetéstől. Hogy ezek milyen hiszékenyek és buták, jól becsaptuk őket. Elégedetten dalra fakadtak, csak úgy zengett az erdő.

Hirtelen nagy felhők kerekedtek, beborult az ég, pillanatok alatt nagy vihar támadt. A szél zúgott, belekapaszkodott a fa ágaiba, Rigó Robiék megrémültek, félelmükben összebújtak, s kételkedni kezdtek, hogy vajon a fa megvédi-e őket. A szélvész egyre erősödött, s egy óvatlan pillanatban az egyik ág letörött, pontosan a fészek egyik sarkához csapódott, ahol a kakukkék két tojása volt és a fészekből leszakította, és messzire repítette. Rigó Robiék megdermedtek a tragédia láttán, sírva várták a vihar végét.

Mikor a szél csendesedni kezdett, a levelek suttogásából megtudták, hogy a szél által elvitt tojások nem is az övéik volt.

Később értették meg, hogy a fa azért hagyta letörni gallyát a széltől, hogy az ő kicsinyeik életben maradhassak.

A kakukktojások pedig visszakerültek szüleikhez, hogy mi történt velük máig sem tudjuk, de a környéken azóta sem hallottunk kakukk dalolást. Lehet, hogy többet nem jönnek a környékre?

Kedves Gyerekek!

E történeten keresztül is láthatjuk, milyen csalódással jár, ha nem gondoljuk meg, hogy kikkel barátkozunk, mert a mi rafinált ellenségünk a gonosz hol világosság angyala, hol ordító oroszlán, hol gyönyörűen éneklő csalogányként próbál becsapni bennünket!

Azonban egy biztos döntés, bizonysággá válik életünkben, jönnek ugyan a kártevők, de ha maga az Úr az őrizőnk, mit árthatnak akkor nekünk?

Beküldte: Koczurné Marcsi

Kedves Gyerekek!

2010. augusztus 2-7. között gyülekezetünkben gyermek tábort tartunk. Szeretettel várunk benneteket. Reggel 9 órától délután 17 óráig. A tábor díja 500 ft/fő/nap.

Vissza a tartalomhoz

Naszály túra

Még iskola időben beszéltük meg az ifisekkel és Ákos bával hogy nyáron teszünk egy túrát a Naszályra. Egy csütörtöki napon reggel 7-kor indultunk el, az ifisek részéről Brigivel, Johival és Fannival. Számítottunk a nagy melegre, ezért sok vizet vittünk magunkkal, de táskánkból a finomságok sem hiányozhattak.

Menet közben beszélgettünk és viccet meséltünk. A Naszály lábánál megálltunk pihenni és erőt gyűjteni. Az út köves és meredek volt, de mi mégis könnyedén vettük az akadályokat. Tettünk egy kis kitérőt a Násznép-barlanghoz , ahol lehűtöttük magunkat, megpihentünk, majd egyenesen a csúcson található kilátó felé vettük az irányt. Az út során rengeteg szép virágot és bogarat láttunk, sokszor meg is álltunk lefotózni őket.

Amint felértünk a csúcsra, nyomban a kilátóhoz siettünk, ahonnan Ősagárd mellett látni lehet a környező falvakat és a Dunát is. A látvány gyönyörű volt, sajnáltuk, hogy a távcsövet otthon felejtettük.

A visszaindulás előtt erőt gyűjtöttünk, hogy a meleg visszafelé se fogjon ki rajtunk. A hegyről lefelé jövet (mindenki nagy örömére) jóval könnyebb volt az út.

Délután értünk vissza a parókiára, ahol finom ebéddel várt minket Andi néni.

A túrán mindenki nagyon jól érezte magát, jó volt megcsodálni Isten alkotását a természetben.

Beküldte: Holicza Rita

Vissza a tartalomhoz

Cseri Kálmán: Isten kérdez

Kinek mondotok engem?

(5. rész)

„ Egyúttal az is kezdett világossá válni számomra, hogy mit jelent hinni. ( Dobálózunk az ilyen szavakkal, de nincs konkrét, megfogható tartalmuk. ) Eszerint tehát ebben a vonatkozásban azt jelenti hinni, hogy komolyan veszem, amit a Biblia erről mond. A Biblia erről azt mondja, hogy Jézus Krisztus golgotai kereszthalála és XY akármikor élő földi ember elrontott élete között közvetlen összefüggés van. Annak a halálnak az oka én voltam, mert ő nem hazudott, nem lopott, nem paráználkodott. Én hazudtam, loptam, gondolatban sokat paráználkodtam. Mindennek a büntetését Ő szenvedte el. Ha én ezt komolyan veszem – ezt jelenti: hiszek Jézusban -, akkor bizonyos lehetek abban, hogy azt az ítéletet, amit megérdemeltem, azt a jogerős, érvényes halálos ítéletet, amire rászolgáltam, Isten még egyszer rajtam hajtja végre, mert végrehajtott a Golgotán az Ő Fián.

Az is a Szentlélek munkája volt, hogy ezt teljes bizonyossággal hittem. Ő munkálja ám a hitet abban, aki hallgatja az igét, és törekszik változni. Lemond arról, hogy magát megjobbítja, és elfogadja az Ő felkínált kegyelmét. Visszatekintve meg kell állapítani, hogy minden az Ő munkája volt. Az is, ha valakinek a szívében a fizikai fáradsága ellenére is vágyat ébreszt. Az is, ha valaki ki fogja nyitni a szíve ajtaját – ez is az Ő csodája. A mi felelősségünk, hogy egyik fülemen beengedem és a másikon ki, vagy pedig a fülemen átmegy le a szívbe, és ott elvégzi Isten a maga munkáját.

Ez olyan örömmel töltött el engem, hogy még azon a héten az egyik este, amit akkor már bűnnek láttam, megvallottam, mert erről is szó volt. Jézus mondja: „Az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel 3,20) Ő jön oda és zörget, utána Ő jön be és adja nekem mindenét. Az én feladatom: ha meghallom, nyissam ki az ajtót. Mit jelent kinyitni az ajtót? Mi választ el Jézustól? A Biblia szerint a bűneim. A bűnvallás az ajtónyitás. Én úgy voltam, hogy sarkig akarom nyitni minél előbb. Nem a jövő héten, nem holnapután, most.

Így került sor életemben először őszinte, radikális bűnvallásra. Csodálkoztam, hogy Isten még újabbakat és újabbakat juttat eszembe, és módszeres nagytakarítást végez az ilyen ember életében. Tisztogat a mai napig és tisztogat minden hívőt. Egyre érzékenyebbé tesz minket arra, ami Őneki utálatos. A hívő is elkövet utálatosságokat, ő is engedetlen olykor, de nagy különbség van a hívő élet meg a megelőző között. Mert nem ez a jellemző már, hogy cselekszem nyakra-főre azt, ami Istennek utálatos. Ha mégis előfordul, észreveszem, fáj, és azonnal rendezni akarom. Tudom, hogy ezt csak úgy lehet rendezni, ahogy az út elején rendezte Isten: jövök, megvallom, és kérem a bocsánatát. Megtanulok kegyelemből élni. megtanulom azt, hogy elég nekem az Ő kegyelme. A kegyelemmel nem szabad visszaélni. Aki átélte, hogy mit jelent teljes bocsánatot kapni minden bűnére, az nem is akar visszaélni, hanem fáj neki a bűne. Amíg ebben a testben járunk, addig ismétlődnek a bűnök, de Pál apostol azt írja: nem a bűn uralkodik már az ilyen emberen, hanem Jézus.”

Beküldte: Misják Johanna

Vissza a tartalomhoz

Speak Out, avagy kimondod-e azt,

amit valójában gondolsz?

Röviden a táborról, ahol az ifjúságunk számos tagja részt vett: Egy csodálatos helyen, Keszthelyen (a Balaton partján) rendezték. Bár elég sok idő az angol nyelv elsajátításával telt, azt hiszem, nem erre a részére vagyunk most igazán kíváncsiak.
Először is azzal kezdeném, hogy szerintem ugyancsak bűnnek számít az is, ha elutasítunk olyan lehetőségeket, amelyeket Isten szán elénk. Én kaptam egy lehetőséget, hogy átadhassam néhány gondolatomat a táborban tapasztaltakról, úgy érzem, jól teszem, hogy élek ezzel az alkalommal.
Gondolataim egyik fő központi témája:

Feladod-e vagy képes vagy hinni és bízni?
Ha senki nem hisz benned, egy idő után magad sem vagy képes hinni önmagadban. Lehet, hogy amit teszel, csak egy apró morzsa mások életében, de azért mégiscsak a morzsákból tevődik össze az éltető kenyér, nem?! Milyen furcsa belegondolni, hogy valakinek /bármilyen módon is/, de szerepelsz az élete könyvében. És ezekben a könyvekben számlálhatatlan karaktert játszol. Mindenki másképp ismer. Talán még te sem ismered önmagad eléggé. De van egyvalaki, aki biztosan tudja, ki vagy: Isten! Ő mindent tud rólad, és akármilyen is légy, Ő szeret. Olyan pillanatokban is, amikor mindenki elfordul tőled, Ő hisz és bízik benned. Mindig veled van, akár hiszed, akár nem. Hisz a Bibliában is meg van írva : „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”( Zsid 13, 5)
Isten számára mi tökéletesek vagyunk, csodálatos lényeknek tart minket. Akkor mi miért nem tudjuk elfogadni egymást? Vagy egy jobb kérdés.. mi miért nem tudjuk elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk? Ne várjuk el, hogy mások hozzánk igazodjanak, és mi se akarjunk állandóan megfelelni másoknak. Csak próbáljunk meg úgy tekinteni másokra, mint ahogy Isten. Isten egy segítő kéz, aki mellett képesek lehetünk minden nehézségen túllépni.

„Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9:23)
Te hiszel? Hiszed azt, hogy Isten képes megváltoztatni az életedet? Azt nem tudom, mi lenne a te válaszod, viszont az én életem alapján garantálhatom, hogy Isten mellett csak nyerhetünk!

beküldte :Berta Katalin

Vissza a tartalomhoz

Imatéma

Egyéni Közösségi

Aug.2-8.	Uram segíts, hogy el tudjam fogadni a másik embert!	Könyörögjünk a táborban segítő felnőttekért!
Aug.9-15.	Legyen a szívem vidám, elégedett!	Könyörögjünk az egészségügy javulásáért!
Aug 16-22.	Ismerjem fel, hogy Isten ma kihez szeretne küldeni!	Imádkozzunk országunk, népünk vezetőiért!
Aug.23-29.	Problémáimat merjem Istenre bízni!	Adjunk hálát Istennek a házasság ajándékáért!
Aug.30- szept.5.	Engedjem a Szentlélek munkáját végezni az életemben!	Imádkozzunk azokért a gyerekekért, akik most lépik át először az iskola kapuit!

Vissza a tartalomhoz

Varovanie pred odpadnutím

O tom by sme mohli veľa hovoriť, ale je to ťažké vysvetliť,pretože ste leniví počúvať. Lebo hoci by ste už po toľkom čase sami mali byť učiteľmi, znova potrebujete, aby vás niekto učil prvopočiatočným základom Božích slov. Stali ste sa takými, ktorí potrebujú mlieko, a nie tuhý pokrm. Lebo ten, kto ešte potrebuje mlieko, nechápe slová spravodlivosti, keďže je ešte dieťa. Tuhý pokrm

Je pre dokonalých, pre tých čo majú návykom vycvičené zmysly na rozlišovanie dobrého a zlého.

Písmo Hebrejom 5.11-14.

Vissza a tartalomhoz

Felhívás:

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

Internetes változat: Zöld Zoltán

zolizold@gmail.com