Egyházmegyei Énekkari Találkozó 2010.- Bánk

 

Pünkösd második napján ismét megrendezésre került az Egyházmegyei Énekkari Találkozó, immár sokadik alkalommal. Az idén Bánk gyülekezete adott helyet ennek az áldott alkalomnak, ahol nyolc gyülekezet – Bánk, Lucfalva, Balassagyarmat, Vanyarc, Nógrád, Galgaguta, Szügy, Ősagárd  -énekkara szolgált Istent dicsérő, szívet-lelket töltő, sokszor ismerős énekkel.

 

Gyülekezetünk énekkara is nagy izgalommal készült, két régóta ismert (Tisztítsd meg szíved…, Mindörökké hű az Úr), és egy, kifejezetten erre az alkalomra tanult Úristen, most eléd lépek című énekkel. Az énekkari próbákon sokszor akadtunk meg egy-egy ütem kitanulásánál, de a főpróbára az ének összeállt, Emese kitartó, türelmes munkájának beérett gyümölcse, s Estella szívhez szóló értékelése pedig mindannyiunkat meghatott, csodálatos lendületet adott a szolgálatra: „Öröm hallgatni az énekkar gyönyörű énekét!”. Ezzel a csodálatos biztatással indultunk a találkozóra, ahol azért értek meglepetések….

 

Megérkezésünk után Szabó Andrásné, a találkozó szervezője észre sem vette, hogy az ősagárdiak mennyire meglepődtek, amikor felszólította az összegyűlt testvéreket a közös énekek próbájára. A meglepetés után jött a megkönnyebbülés: „Hála Istennek, ismerjük!”, hiszen az egyik közös ének a Nem erővel, erővel című kánon volt, amit énekkarunk már régóta ismert.

 

Az alkalom a Jöjj, égi szent láng kezdetű énekkel, majd Zsugyel-Klenovics Katalin helyi lelkész rövid áhítatával és áldást kérő imádságával kezdődött. Ezek után sorban álltak ki a kórusok szolgálatra. A szebbnél szebb kórusműveket, ifjúsági énekeket, spirituálékat hallva a problémák, szívünket terhelő fájdalmak mintegy varázsütésre eltűntek, aggodalomtól mentesen hallgattuk – és sokszor a szolgáló kórussal együtt énekeltük is – a csodálatos énekeket, melyek betöltötték a kicsiny templomot, s lelkeinket.

Énekkarunk harmadikként szolgált, a kezdeti meglepetés hatása már nem is volt érezhető, mosolyogva, Úrtól kapott nyugalommal és szívből jövő alázattal álltunk ki az összegyűlt testvérek elé énekeinkkel. Imádságunk ismét meghallgattatott, akkor, ott megtörtént velünk a „jó”!

 

A találkozó szeretetvendégséggel zárult, ahol a gazdagon terített asztalok mellett sok rég nem látott ismerőssel, rokonnal találkozhattunk, beszélgethettünk.

Bizton állítom, hogy mindannyian szeretettől csordultig telt, hálás szívvel, feltöltött lélekkel tértünk haza, családjainkhoz, felkészülve az előttünk álló hétköznapokra, hogy továbbra is dicsőítsük Istent, nem csak énekünkkel, hanem tetteinkkel, munkavégzésünkkel, embertársainkhoz való viszonyulásunkkal.

 

Beküldte: Korgyik Andrea

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Könyvajánló: Gary Chapman: A házasság négy évszaka

 

Ismerjük meg az értő hallgatás lenyűgöző erejét!

 

Isten két nagyszerű ajándékot adott az emberiségnek: a beszéd és a meghallgatás képességét. Az állatok ugyanis – ellentétben az emberekkel – nem képesek az öt évvel ezelőtt történtekről vagy a jövő terveiről a tábortűz körül ülve beszélgetni. A verbális kommunikáció az emberi8 kultúra alapja. A beszéd és a meghallgatás képessége lehetővé teszi a gondolatok egyik elmétől és a másikig való továbbítását. Nincs ennél fontosabb, alapvetőbb dolog a házasságban! Ez az egyszerű kölcsönhatás férfi és nő között lehetővé teszi, hogy csapattársakként éljék az életüket. A házasság életerejét a tavaszi és nyári időszakban a nyílt kommunikáció biztosítja. Meghiúsulása viszont az ősz és a tél ridegségét vonja maga után.

Beszélgetni és meghallgatni rendkívül egyszerűen hangzik. Az egyik kutatásban arról kérdeztek elvált párokat, hogy miért jutott csődbe a házasságuk. Mintegy 87 százalékuk azt válaszolta: „Rossz volt közöttünk a kommunikáció.” Vajon ezek a kapcsolatok helyreállíthatók lettek volna? A kérdésre valószínűleg igen a válasz, feltételezve, hogy az érintett párok képesek pozitív működési mintákat elsajátítani. A kommunikáció megjavításának kulcsa az értő hallgatás. Az empátia eszközével beléphetünk embertársaink világába, rövid időre belebújhatunk a bőrükbe, s az ő nézőpontjukból tekinthetünk az élet dolgaira. Az együtt érző férj vagy feleség általában arra törekszik, hogy megértse társa tapasztalatait, gondolatait és vágyait. Az értő hallgatás eszközével arra ösztönözzük a másikat: nyíljon meg előttünk, mert figyelünk rá.

Sajnos a természetünknél fogva hajlamosak vagyunk az ítélkezésre. Ez zavart kelt a kommunikációban, s csodálkozva tapasztaljuk, hogy társunk elakad az önfeltárásban. Ha az értő hallgatás kudarcba fullad, meghiúsul az intimitás, és megszűnik a lelki közelség, kapcsolatunk azon értékei, amelyekre sóvárgunk.

(mpe)

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Lepramisszió

 

Még az év elején kíváncsian vettem el gyülekezetünk ingyenes könyv asztaláról a lepramisszió imakalauzát.

Meglepődtem a címen, „ lepramisszió”. - Nem gondoltam, hogy mai világunkban a lepra ennyire elterjedt betegség. Megdöbbentő sorsokról olvastam benne. De a megdöbbenésen, és attól belső furcsa érzésen, amit kiváltott bennem ennek a világnak a sorsa ott volt az öröm is, amikor olvastam, hogy milyen sok ország támogatója a lepramissziónak. Izgatottan kerestem a felsorolt országok között a mi országunk nevét is. Fellélegeztem, köztük van Magyarország is. Jó volt olvasni, hogy mi is segítünk.

A Nemzetközi Lepramisszió Jézus Krisztus nevében elkötelezetten kívánja szolgálatát végezni mindaddig, amíg a világon leprás betegek élnek.

 

A lepramisszió látása és értéke:

 

Látása:   Olyan világ, melyben nincs lepra

Célja: A lepra előzményeinek és következményeinek megszüntetése

Alapértéke: Jézus parancsa szerint :

-          az evangélium hirdetése

-          az együttérző szeretet

-          a szakszerűség

-          az emberi méltóság tisztelete

 

Brazíliában, Indiában és a Fülöp szigeteken regisztrálják a legtöbb új megbetegedést.  Kína, Argentína, Mexikó, az Afrikai országok szinte mindegyikében van lepra. De Dél-Amerika országai és Ausztrália sem kivétel.

Például Indiában évente 134184; Nigériában 4899 az új megbetegedés.

Magasztalás: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt”(Lk.1.46.47) Adjunk hálát azért, hogy Jézus vállalta az emberré lételt! Ahogy mi is, Ő is megtapasztalta a kivetettséget és a magányt. Ugyanezek az érzések hozzátartoznak a leprabetegek életéhez.

Hit: Könyörögjünk azért, hogy a Lepramisszió munkatársainak szívében és életében Isten munkálkodjon. Imádkozzunk, hogy a hit óvja, újítsa és erősítse őket. Dolgozzanak bár terepen vagy irodában, végezzenek segítő-, vagy tervezőmunkát, végig Istenkegyelmének és könyörületességének közvetítői legyenek. Imádkozzunk, hogy munkájuk áldás legyen a leprabetegek számára.

Közösség: Imádkozzunk az őszinte, jó és erőt adó kapcsolatokért a személyzeten belül, a Lepramisszió munkatársai és a leprabetegek között, valamint a Lepramisszió és valamennyi, velük együttműködő szervezet között. Imádkozzunk, hogy szervezetként is igazán Isten dicsőségét sugározza, és áldás legyen rajtuk.

Remény: A leprabeteg emberek gyakran a társadalom legszélére sodródtak, ám a Lepramisszió programjai és kórházai révén sokan közülük bizakodva tekinthetnek a jövőbe. Imádkozzunk értük és a közösségeikért, hogy a Lepramisszió szolgálata révén reményt kapjanak a jövőre nézve. Imádkozzunk azért is, hogy a betegek közt dolgozók könyörülete és áldozata által mutatkozzon meg Isten szeretete.

Változás: A Lepramisszió fejlődése közben stratégiája és napi gyakorlata sok változáson megy keresztül. Imádkozzunk azért, hogy a szervezet munkája által Jézus szeretete szavakban és tettekben is megmutatkozzék. A változásokat gyakran az ismeretlentől való félelem kíséri. Imádkozzunk, hogy mindazok, akik aggódnak és bizonytalanok, Isten békességével töltekezzenek, mely minden értelmet meghalad. (Fil4.7)

 

(mpe)

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

GYEREKSAROK

 

Jézus mennybemenetele előtt tanítványait szétküldte az egész világba, hogy minden embernek beszéljenek róla, az Üdvözítőről. Mindenhová el kellett vinniük azt a jó hírt, hogy az Isten azért lett emberré, hogy boldogságot hozzon az embereknek.

         Jézus parancsolta meg nekik. A tanítványok szót is fogadtak. Péter, András, Jakab, János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, a másik Jakab, Simon és Taddeus minden irányban elindultak a széles nagy világba. Jézus még Pált, az ellenségét is elhívta apostolnak, pedig ő üldözte azokat, akik szerették az Urat. Mindenfelé messzire elutaztak gyalogosan, hajón, teveháton, hogy mindenhol boldoggá tegyék az embereket.

         Szép munka volt, sok fáradtsággal járt. Olykor veszéllyel is, mert sok ember nem akart a tanítványokra hallgatni. Sokszor megharagudtak, ezért és bajt hoztak rájuk. Börtönbe vetették, megverték, vagy elzavarták őket a városból.

         A tanítványok azonban nem féltek, mert az Úr Jézus gondoskodott róluk. Jól megtanulták: ha az ember az Úrnak szolgája, akkor nincs mitől félnie. Ezért bármennyi fáradtsággal is járt munkájuk, mégis örömmel végezték azt. Ez a szolgálat máig sem fejeződött be. Sokan voltak, vannak, és lesznek, akik az Úr Jézus szabadítását hirdetik a világban.

 

A nyári szünetben se hagyd a kobakodat pihenni! Fejtsd meg az alábbi rejtvényt! A csillaggal megjelölt betűtől indulva, a sakkban jól ismert lóugrásban olvasd össze a betűket.

A megfejtésben azt olvashatod, hogy 2000 év óta mit hirdetnek az Úr Jézus tanítványai.

Jó szórakozást kívánunk!

Megfejtés:                                                                   

 

Eszlényi Andi néni

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

ÁGOSTAI HITVALLÁS – AZ EGYHÁZI SZOLGÁLATRÓL

 

Isten azért rendelte az evangéliumhirdetésnek és szentségosztásnak szolgálatát, hogy erre a hitre eljussunk. Mert az igén és szentségeken, mint közvetítő eszközökön keresztül kapjuk a Szentlélek ajándékát. Ő támaszt hitet – ahol és amikor Istennek tetszik – azokban, akik hallják az evangéliumot: azt tudniillik, hogy Isten nem érdemeink miatt, hanem a Krisztusért igaznak fogadja el azokat, akik hiszik, hogy Krisztusért kegyelmet nyernek. „Hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által”, Gal 3,14.

Elítélik az anabaptistákat és másokat, akik azt tartják, hogy az ember külső ige nélkül, saját előkészületei és cselekedetei útján nyeri el a Szentlelket.

 

            Krisztus Urunk mennybemenetele előtt megígérte tanítványainak, hogy elküldi Lelkét pártfogóul, vigasztalóul a világba, hogy hitre jussanak az emberek (Jn 14,26; Jn 15,26; Jn 16,7). A hit maga a Pártfogó munkája. Nem emberi tulajdonság, akarat, szokás, tanult dolog, vagy képesség a jóra, hanem a Szentlélek kizárólagos ajándéka. A Lélek munkálkodása maga a kegyelem: nem létezik krisztus-hit, üdvösség, megszentelt élet, tisztaság, bűnbocsánat nélküle.

            Nagy örömhír számunkra, hogy Pártfogó titokzatos munkája nincs korlátok közé szorítva, vagy leszűkítve, ugyanis az mindenkinek az életében valósággá válhat. Jézus arról beszélt Nikodémusnak, hogy a Léleknek szabadsága van: „a szél (Lélek) arra fúj, amerre akar” (Jn 3,8). Ezzel a határtalansággal, szabadsággal, gazdagsággal cselekedett és cselekszik ma is a mi életünkben.

            Ennek a gazdagságnak egyik „látható” csodája az egyház, amely nem szervezet, klub, titkos társaság, hanem az élő Krisztus teste (1Kor 12,27). Mivel krisztusi, ezért sosem öncélú közösségként él a világban. Küldetése van: tanítvánnyá tenni minden népet (Mt 28,18-20), hirdetni a bűnök bocsánatát a Krisztus keresztjében.

Ebben a szolgálatban, küldetésben mutatkozik meg mindaz az éltető, teremtő kapcsolat, amely a Szentlélek és az egyház között van, mint a Teremtő és teremtménye, az alkotó és műve, a cselekvő és eszköze között. Úgy tetszett ugyanis az Istennek, hogy a Lélek határtalan szabadságát az igén (Szentírás és prédikáció – v.ö. Jn 20,31) és a szentségeken keresztül (Keresztség és Úrvacsora) adja meg a világnak az egyházban, a szentek közösségében. Az éltető, áradó víz a Lélek, medre pedig az egyház. Rajta kívül nem munkálkodik a Pártfogó.

Minden szolgálatban ez a titokzatos kapcsolat mutatkozik meg. Ugyan mi emberek prédikálunk, mi keresztelünk, mi szolgáltatjuk ki Krisztus testét és vérét, mégis, Isten munkálkodik ezeken keresztül Lelkével. Erről szólt a Mester is tanítványainak „nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok” Mt 10,20. Az egyház élete, szolgálata az Úristen csodája, folyamatos teremtése, titka – ezért is örök, rendíthetetlen (Mt 16,16-18).

Erről ír Luther a Kis Kátéjában, mikor a Szentlélek munkájáról ír: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ő világosított meg ajándékaival, Ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben, ahogyan a földön élő egész egyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben. Ebben az egyházban nekem és minden hívőnek naponként minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ad. Ez így igaz!”

Eszlényi Ákos

lelkész

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Pünkösd ünnepe

 

Valamennyien nagy örömmel érkeztünk a zsúfolásig megtelt nagyon szeretett Ősagárdi templomunkba, pünkösdkor tartandó Istentiszteletre, a Szentlélek ünnepére.

Nagyon megható volt az istentisztelet megkezdésekor gyülekezetünk által eddig nem ismert énekünk /Ev.énekeskönyv 239/ tanulásaként énekelt, „Jöjj égi szent láng, Szentlélek Isten… Jöjj vigasztaló Szentlélek Isten” kezdetű énekünk éneklése, mint a Szentlélek hívása. Ami nagyon aktuális gyülekezetünkben is. Szinte a mai napig szívünkbe, fülünkbe cseng a kedves dallam.

Ezt követte gyülekezetünk lelkipásztorának lélekemelő prédikációja, melyen keresztül Isten beszéde szólt hozzánk és nyitogatta szíveinket. Természeten, mint mindig Isten felénk áradó szeretetének üzenete ebből az igehirdetésből sem maradt ki.

 

Különleges alkalom volt ez az istentisztelet, mivel jubiláló konfirmandus testvéreket köszönthettünk.

A 10; 20; 30; 40; 50; 60; 70 éve konfirmált testvéreket, lelkipásztorunk és gyülekezeti felügyelőnk egyenként köszöntötte emléklap átadással.  A jubiláló testvérek ezt követően az oltár előtt felsorakoztak, és igen tisztelt szeretett lelkipásztorunk, Isten Igéjével megáldotta a testvéreket. Majd csoportos fényképfelvétellel is meg lett örökítve ez a csodálatos alkalom.

Tapasztalhattuk a Szentlélek munkálkodását a hirdetett igében, majd folytatódott a Szentségek az Úrvacsora kiszolgáltatásában, melyen a jubiláló konfirmandusok, családtagjaik és az ünneplő gyülekezet többi tagjaival nagy számban vettek részt, és reménység szerint engedték át életüket a Lélek újjáteremtő erejének. Az istentisztelet befejeztével mindannyian a Lélek ereje által feltöltekezve érkezhettünk otthonunkba. Istennek hálát adva az elküldött Szentlélekért.

 

De jó lenne, hogy ezt nemcsak pünkösdkor tennénk, hanem naponként.

Ne felejtsük el, „Itt a Szentlélek közöttünk. Rajtunk múlik, hogy észrevegyük, és elfogadjuk, mert „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden ember számára „ (Titusz 2,11) – Ősagárdon is.

 

Beküldte: DM

Jöjj égi szent láng, Szentlélek Isten,

Hű támasz minden ínségben,

Kit trónusáról jó Atyánk és

Jézus Krisztus küld hozzánk

Jöjj Vigasztaló, Szentlélek Isten!

 

 

Mily nagy az Úr kegyelmessége, van-e ember kit meg nem hat?

Van-e szív mely mindent feledve, az Istennek hálát nem ad?

Ó jer, Őt áldja minden lélek, ki minket mindig szeretett!

Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

 

Az életet Ő adta nékem, Őtőle vettem lelkemet,

Ő tart meg engem kegyelmében, Ő vidámítja fel szívemet,

Ő küld rám csöndes nyugodalmat, nagy hűsége megóv, befed.

És jósága, mint égi harmat, éleszt bennem új életet.

 

Lelkem, nézz ama szebb hazára, melyet reménnyel várva vársz,

Hol bú-bajt, gondot, bűnt lerázva, Isten előtt boldogan állsz!

Hogy ezt az égi üdvösséget elnyerhesd te és a világ,

Íme az Isten mit tett érted: elküldte egyszülött Fiát.

 

Ily nagy irgalom örök Atyját, az Istent ne szeressem-e?

Ne kövessem-e akaratát, parancsait ne tegyem-e?

Meghagyta ő, mit kell követnem, és kijelölte utamat,

Hogy teljes szívből őt szeressem, s minden embert, mint magamat.

 

Add, ó, Atyám, hogy nagy kegyelmed, mindig szemem előtt legyen.

Így boldogságom lesz tebenned, életem Neked szentelem.

Te vagy örömöm édessége, Vigasztalóm, ha búsulok

Légy áldott ég, föld szent Felsége, Néked élek Néked halok!

 

(Ev.Énekeskönyv 58. éneke)

 

„Légy hív mindhalálig és néked az életnek koronáját”

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Konfirmációi emlék

Ősagárd

Petyánszki Erzsébet részére, akit a Szentlélek Úristen 30 éve erősített meg hitében és járult először az Úr szent vacsorájának vételére az Ősagárdi Evangélikus Egyházközség

 

De hogyan is kezdődött 30 évvel ezelőtt? Tele izgalommal, várakozással, hogy immár én is gyülekezetünk azon tagjai közé fogok tartozni, akik Úrvacsorát vehetnek.  Ez számomra inkább egy testi beteljesülés volt. Büszke voltam, hogy már nem kell gyerek istentiszteletre járnom, már nem vagyok kicsi, hanem felnőtt vagyok. A sok leckén kívül, amit meg kellett tanulni, a kérdések, az egyháztörténet, Luther bizony nem volt számomra sokat mondó. De ezen felül nekünk lányoknak nagy öröm is volt a szívünkben, mert a mi ruhánk hosszú fehér ruha volt, amit drága édesanyáink gyönyörűen kihímeztek. Amit akkor igazán fel sem fogott a mi értelmünk, hiszen mit tudtuk mi azt, hogy mennyi munka, átvirrasztott éjszaka egy ilyen ruhát kihímezni. De nagyon boldogok és büszkék voltunk, hogy mi ebben a ruhában konfirmálunk. Emlékszem volt közöttünk, aki előtte való napokban magas lázzal feküdt betegen, de Isten megerősítette őt és részt tudott venni. No és persze van, aki már nem vágyakozva néz ama szebb hazára, mert már ott van. Nagy izgalom volt az is, amikor szülőktől, nagyszülőktől, keresztszülőktől bocsánatot mentünk kérni az Úrvacsora előtt. Én mivel eléggé érzékeny voltam nekem ez nagy próbatétel volt, hogy sírás nélkül eltudjam mondani ezt a kérést.

 Nagyon sok éneket is meg kellett tanulnunk, mivel akkoriban minden konfirmandusnak egy éneket elkellett kezdeni és utána énekelték a többiek. Nekem ez az ének jutott, „Mily nagy az Úr kegyelmessége” – hát nem igazán volt a szívem közepén emiatt Kalácska Béla bácsi. Fortyogtam belül, hogy miért pont nekem kell ezt a számomra nehéz éneket elkezdenem, amikor énekelni sem tudok igazán, és a többieknek pedig olyan könnyű ének jutott. Nagyon sokáig duzzogtam emiatt, de valahogy csak elkezdtem.

Isten biztosan sok mindent elvégzett bennem ezen az alkalmon, de számomra igazi kötődés nem volt. Egynek tartottam magam a padokban ülőkhöz. Igazából nem tartottam lelkileg fontosnak és nem tapasztaltam semmivel több kötődést Istenhez, mint a konfirmációmig.

 

Isten két évre rá változtatta meg az életemet, amikor is én engedtem a hívó szónak és befogadtam Őt az életembe.

Két Bibliai rész ami, életem nehéz és örömteli periódusiban erősít, bátorít. Az egyik a konfirmációi igém:

„Azt pedig tudjuk, hogy, akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy Ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig azt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” Róm.8.28-30.

A másik pedig a megtérésemet megerősítő ige: „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!” 2.Kir.6.16.

Az elmúlt 30 év már az én kezembe van, mert megéltem. Az előttem lévő pedig Isten kegyelmes kezében van. Tudom egyedül Ő ismeri teherbírásomat, és nem tesz egy lapáttal sem többet a vállamra, mint amit eltudok hordozni, úgy, hogy tudjam Őt imádni és szeretni. Ha pedig úgy érzem, hogy nem bírom a terhet, akkor engedelmeskedem arra a felszólításnak, hogy „vessed az Úrra a te terhedet” és vetem olyankor, mert Ő vele a mázsás teher is szalmaszál, de nélküle a szalmaszál is mázsás tehernek tűnik.

Drága Mennyei Atyám!

Köszönöm, hogy így szólíthatlak. Köszönöm, hogy fiadért gyermeked lehetek. Köszönöm, hogy megtartottál az elmúlt 30; ill. 43 évben. Mindent, amit adtál megköszönök neked. Legfőképpen azt, hogy megismertelek és tudom, hogy szeretsz és velem vagy minden körülményben. Ha életem éppen háborgó tengerként zúg, Te akkor is ott vagy, kinyújtod a kezed és megtanítasz a vízen járni. Nem a körülményekre tekinteni, hanem felemeled tekintetemet a Golgota keresztjére, Jézus Krisztusra. Köszönöm Mennyei Atyám a múltamat, a jelenemet és a jövőmet. Add hogy teljes szívemből, teljes lelkemből és teljes elméméből imádjalak, míg csak élek.

Ámen

(mpe)

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Tájékoztató

 

Nagy szeretettel köszöntöm a kedves olvasókat, az útmutató június havi igéjével:

„Ezt mondja az Úr:Engem keressetek és éltek”Ámos 5,4

 

Írásomban először tájékoztatni szeretném a gyülekezet tagjait, a gyülekezetben történt változásokról és az idei még előttünk álló feladatokról.

 

Nagy szomorúsággal, de Isten akaratába belenyugodva búcsúztunk Kindricz Tündétől, gyülekezetünk jegyzőjétől. A megüresedett helyre a gyülekezet vezetősége és a jelölőbizottság tagjai több gyülekezeti tagot is felkértek. A felkérést Korgyik Andrea fogadta el. A gyülekezet közgyűlése elfogadta, hogy Korgyik Andrea kerüljön a szavazó listára. Ezután a gyülekezet közgyűlésen titkos szavazással megválasztotta a jegyzői feladatra, majd ezután történt a beiktatása a gyülekezet előtt istentiszteleti alkalom keretében.

 

Az előttünk álló feladatokból és a munkákból első helyen emelném ki: gyülekezetünk úgy határozott a magas gázárak miatt, hogy egy olyan vegyes tüzelésű kazánt vásárol, amelyben szalmabálával lehet fűteni. Ez a kazán a lelkészlakást és a gyülekezeti helyiségeket is egyaránt fűti majd. Emellett fával is ugyanúgy fűthető. Reményeink szerint így lényegesen tudjuk csökkenteni a fűtés költségeit, hiszen ez a legmagasabb rezsi költségünk.

Második helyen az utca felőli kerítés felújítását, melynek első szakasza a templom és Hajduk András háza közötti szakasz lenne. Az elkövetkezendő évben, pedig az egész utca felőli kerítés teljes léc cseréjét szeretnénk elvégezni. A parókia kert alsó és bal oldali részén az öreg drótfonatot újra cseréltük. Hátra van még a jobb oldali, Hajduk Mihály felöli szakasz felújítása. Harmadik helyen az utcai garázs teljes átépítése lenne. Erre a azért van szükség, mert a hátsó fal alapja megsüllyedt, és a fal kidőlne, ha nem lenne megtámasztva. Tudva levő, itt valamikor pince volt.

Ezekhez a munkákhoz kérnénk a gyülekezeti tagok segítségét segéd – kőműves - és ács munkában. Lényegesen csökkentené a költségeket, ha saját erőből tudnánk ezeket, a munkákat elvégezni. A szükséges anyagokhoz tudnánk pályázni pénzre. A garázs tetőhöz a cserép teljes egészében, a faanyag 50%-ban megvan. Itt szeretném felhívni azon gazdákat, akik kalászos vetéssel rendelkeznek és a szalmát, még nem ígérték senkinek, vagy elégetnék, tegyék meg, hogy felajánlják gyülekezetünk részére a fűtéshez. A bálázásról és az elszállításról gondoskodunk. Előre is köszönjük.

 

Még lenne az Igéhez kapcsolódóan pár gondolatom. Vajon  keressük – e az Urat? Elfogadjuk - e azt, hogy nekünk van szükségünk Őrá? Itt nem pusztán a földi életünkről van szó, hogy éljünk, és milyen életet éljünk. Itt az örök életünkről is szó van, amely élet Jézus Krisztusban adatott nekünk. Hisszük-e ezt?

Ezekkel a gondolatokkal kérem Isten áldását, kegyelmét és szeretetét minden egyes gyülekezeti tagunkra, és olvasónkra.

 

Laczkovszki Zoltán

Felügyelő

 

Felhívás

 

Az Evangélikus Egyház is segítséget szeretne nyújtani az árvízkárosultak számára. Ezért gyülekezetünk templomában ki van helyezve egy adománygyűjtő doboz, és emellett a 2010. június 20–i offertóriumot teljes egészében felajánlja a rászorultak részére.

Kérünk mindenkit, hogy lehetőségeihez mérten adakozzon!

 

Köszönjük

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Békési Mária  „…és kicsoda az az Isten

 

 „…és kicsoda az az Isten,  aki kiszabadítson

      titeket az én kezeimből?” (Dán 3,15b;.)

 

Hogy kicsoda az én Istenem?

Aki talpra állít, ha elesem,

Aki kivont engem a halálból,

és megszabadít minden gonosztól.

Aki megerősít a képmutatók ellen,

hogy végképp el ne keseredjem,

hogy tudjam és érezzem:

Övé a bölcsesség és erő, a titkok titka.

És a szívem, ha elé viszem.

Átélhetem a hétköznapok csodáját,

beteljesült evangéliumát:

„Veled vagyok minden napon”,

és azon túl, a sötét

majd megvilágosult hajnalon.

„Minden verebecskénél

drágább vagy nekem”,

és nem engedem

„hogy egyetlen hajszálad

a fejedről tudtom nélkül leessen”!

Ő az én Istenem!

A csodálatos, kihez hasonló,

felfoghatatlan nem létezik.

Aki igazgat, és kegyelmet ad

ennek a lángoló világnak.

Kinek keze fel van emelve ítéletre.

De még tart a ma,

s minden nap kegyelem!

Számomra – számodra – szüntelen!

Ő az én Istenem!

 

(mpe)

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Cseri Kálmán: Isten kérdez

Hol vannak isteneid?

(4. rész)

 

„ Meglepő, hogy az emberiség alapproblémái mennyire ugyanazok maradnak. Kétezer-ötszáz évvel ezelőtt született a Jeremiás könyve, amit most olvastunk. Akkor mondta Isten szomorúan az Ő népének ezt. Ugyanez mondható ma is. Szeretném, ha otthon elolvasnák a testvérek a Jeremiás könyve 2. részét. Hosszú, azért nem olvastam el. Az elején Isten emlékezteti népét: emlékezz csak vissza, milyen volt kezdetben a kapcsolatunk? Mint egy szerelmespáré. Bíztál bennem, jöttél utánam mindenütt. Hallgattál szavamra. Boldog voltál. Aztán elcseréltél engem – ez a furcsa szó van ott. És záporoznak Isten kérdései. Ez csak egy kérdés a sok közül, ami ebben a fejezetben van.

Azt kérdezi a néptől: Van-e olyan nép, amelyik kicserélte isteneit? Pedig azok nem istenek, úgy csinálták maguknak, és sose segítettek rajtuk. Nem csereberéli egy nép sem az istenét. Ti pedig kicseréltetek engem fára és kőre. Mit vétettem ellenetek, mivel bántottalak meg titeket? Tudjátok – mondja Isten a népnek – mit csináltok most, amikor fához és kőhöz fordultok bizalommal és nem hozzám? Azt, hogy otthagytátok a forrást, amiből buzgott a víz száraz időben is mindig bőven. Ciszternákat, víztartó gödröket ástatok magatoknak, de ahhoz sem értetek, mert repedezett falúakat ástatok. magatoknak, amikből eltűnik az összegyűjtött esővíz. Víz nélkül maradtok és szomjan haltok…”

Beküldte:Misják Johanna

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Zaslúžil som, čo by som sa Pánu Bohu protivil,

Nuž  poď kalich, ktorý mi On za to teraz naplnil.

Cez bolesti vedú cesty toho, kto sa previnil, ako aj mňa túžba zviedla a ja hriechu som slúžil.

 

Keď som sa od pobožnosti, stále viacej vzďaľoval, tu na cestách neprávosti, Boh ma našiel, potrestal prútom svojím, lebo zlé zlým môže trestať dľa práva. Rozvažuje, rozsudzuje, a podľa toho dáva.

 

Padol som, no nepriateľ môj, z mojich bied sa ty neteš.

Boh utíši môj nepokoj, poteší ma ešte dnes. Zase vstanem, silu nájdem, s Pánom budem pevne stáť. Veď po biede slnko vyjde, aj mňa Láska bude hriať.

 

Preto pred Boží majestát chcem v pokoji pokľaknúť. Dieťa zblúdilé prijme rád, láskavý je Jeho súd. On bolesti , ťažké tresty od kajúcich odvráti. Milosť dán ad spravodllivosťvernym život navráti.

Vissza a tartalomhoz

---

 

 

 

 

---

Felhívás:

 

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

 

 

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

 

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

 

Internetes változat: Zöld Zoltán

zolizold@gmail.com