Ősagárdi hit 2010 Május

image
image
image


Ősagárdi Hit


Ősagárdi Hit 2010. Május

Tisztelt látogatók! Örömmel értesítjük önöket hogy 2007. Decemberétől folyamatosan közöljük az Ősagárdi Hit című folyóiratunk internetes változatát. Íme a 2010. Májusi szám.


ŐSAGÁRDI HIT

 

 

„Mi azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket„

1 János 4.19

 

2010. május IV. évfolyam 5. szám


Tartalom: Tisztelt olvasó! A tartalomban szereplő írások aláhúzott címe, egyben hivatkozás is. Rákattinva az oldal a kiválasztott íráshoz ugrik.

Köszöntő Himnusz a Szent Lélekhez
Imatémák Férjemmel való kapcsolatom
Születésnapi köszöntő Édesanyákért, édesapákért
Gondolatok az öregségről Ágostai hitvallás - a megigazulásról
Legnagyobb művészet Ahogy az emberek a Bibliát
A szent ismerete Isten kérdez
Nincs pardon Milan Jurčo: Dievča
Gyereksarok Felhívás

 


Van-e a hitnek súlya? - gondolatok május hónap útmutatói igéje kapcsán

,,A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.''

(Zsid 11,1)

    Hosszadalmas és trükkös kutatómunka után sikerült a legújabb Dan Brown--regény egyik főhősének egy precíziós mikrosúly--mérlegen megmérnie az emberi lélek súlyát: 0,0008194325 kg-ot nyomott. Ennyivel lett kisebb ugyanis a súlya haldokló kísérleti alanyának, miután "kilehelte lelkét". A 21 gramm című film szintén erről szól -- az emberi lélek létezésének tudományos alapon történő bizonyításáról, melynek alapja, hogy ami létezik, ami van, annak súlya mérhető. A regény és a film ötletének Duncan MacDougall 1907-es kísérlete az alapja. Ezek után adja magát a kérdés: vajon a hitnek a jelenlétét, erejét és fokozatait próbálták-e már hasonló tudományos--kísérleti módszerekkel megmérni az emberben? Érdemes utánanézni ennek. Ha a lélek kutatói nem is, de mi, egyszerű, bátor, legtöbbször keresztény átlagemberek annál inkább képesek vagyunk megdöbbentő könnyedséggel és magabiztossággal ,,bemérni" és megállapítani ki ,,hívő", ki ,,hitetlen", ki ,,kishitű", ki ,,hithős". Ki ne csípte volna már nyakon saját magát ezen?

      A hitnek a jelenlétét, erejét és fokozatait magunkban vagy másokban mérni és nyomon követni legalább olyan lehetetlen dolog, mint amilyen lehetetlen nyomon követni magunkban vagy másokban a Szentlélek csakis a láthatatlanul fújó szélhez hasonlítható titokzatos munkáját.  Hogy hány evangélikus, hány rendszeres templomba járó és egyházfenntartói járulékot fizető ember él Ősagárdon vagy máshol, az viszonylag pontosan megbecsülhető, hogy hány ,,hívő" vagy ,,hitetlen", ,,kishitű" vagy ,,hithős", az már sokkal kevésbé. Sőt, ha igazán őszinték vagyunk, magunkról mondjuk ki először, hogy külön--külön sem ez, sem az nem igaz ránk, hanem ez is, az is, egyszerre és együtt igaz ránk. Hit, kishitűség és hitetlenség; bizalom, félelem, kétségeskedés és kétségbeesés; meggyőződés és bizonytalanság szinte egyszerre van jelen bennünk életünk különböző helyzeteiben és Istenhez fűződő kapcsolatunkban.

      Amikor Jézus azt mondta Simon Péternek: ,,könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited" vagy Tamásnak, hogy ,,nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő", akkor az Ő szavaiban nem a hitet vagy annak hiányát mérő vagy megítélő kategorizálás taszító gőgje fedezhető fel, ami lehúz, hanem a megértő, az ember mellé, a hitetlen vagy hitét vesztett ember mellé is odaálló segítő szeretet, amelyik felemel. Jézus -- mert maga is ember volt -- nagyon jól tudja, mennyi ingadozásnak, próbának, mélységnek és magasságnak van kitéve életünk során a mi Istenbe vetett hitünk és bizalmunk.

      Az emberi lélek súlyát pontosan megmérni akaró, mindent, a létezést, az életet is az anyagból megmagyarázni akaró múlt század eleji, materializmus alapú kutatásokról végül kiderült, csak arra jók, hogy regényeknek és filmeknek adjanak témát és ötletet. Az viszont nem kétes és kudarcba fulladt kutatások eredménye, hogy a természetfölöttibe vetett hit oly mélyen az emberi pszichébe és elmébe ágyazott, hogy azt teljesen megszüntetni vagy kiölni nem is lehet, legföljebb csak letagadni vagy másként nevezni. Ebből pedig először is az következik, hogy ateista vagy teljesen materialista ember nincs is, másodszor pedig az, hogy sokkal több energiába kerül Istent tagadni, mint istenhitben, reménnyel és bizalommal élni. Ha olykor csupán annyi telik tőlünk, hogy együtt kiáltsuk az evangéliumbeli beteg gyerek apjával: ,,Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" az is inkább az alázatos, önmagát ismerő ember hitvallása, semmint ateizmus, istentagadás. Ábrahám, József, Mózes és mások, kiket a hit példáiként a Zsidó levél e fejezete felsorol, a válságokban és próbákban edzett hitű emberek példaképei. Ha megkérdeznénk őket, valószínűleg nem életük egy szakaszában, nem sikereik, örömeik, válságaik és próbáik idején, hanem életük végén, arra visszatekintve mondanák csak ki a hitvalló szavakat:

,,A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."

 

Tóth Katalin

lelkész

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Imatémák

            Egyéni                               Közösségi

Május

17-23

Tudjalak Uram a terhek

alatt,  Jóbhoz hasonlóan

szeretni, imádni!

Könyörögjünk a munkanélküli családokért!

Május

24-30.

Taníts, Uram úgy számlálni

Napjaimat, hogy bölcs

Szívhez jussak!

Adjunk hálát gyermekeinkért!

Május 31-

Június 6.

Hiszek Uram,

légy segítségül

nékem hitetlenségemben

Imádkozzunk a kábítószer fogyasztás ellen!

Június

7-13.

Vegyem fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassak a gonosz napon

Isten áldja meg kezünk munkáját, adjon jó termést!

Június

14-20.

Uram, nyisd meg szemem, hogy lássak!

Imádkozzunk országunk vezetőiért!

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Szeretettel köszöntjük a májusban született olvasóinkat

 

Túrmezei Erzsébet - Lábnyomok

 

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon,
ahogy ő mondta, ott járt énvelem.


 

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
" Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át,
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"


 

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
" Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
Téged vállamon hordoztalak!
"

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Gondolatok az öregségről

 

A

hogyan a Mindenség sem véletlen műve, hanem Istené, az is az Ő akarata volt, hogy megszülettünk, tehát szervesen épültünk bele a Mindenségbe. Életünknek is van hajnala, reggele, délelőttje, dele, délutánja, alkonya, estéje – ha csak nem az történik, amit egy fejfán olvastam a temetőben:” Lement a nap, mielőtt alkonyult!”

Az életszakaszok a kár a napszakok – egymásba kapcsolódnak, egymásból fejlődnek ki, úgy illenek bele az isteni rendbe, mint egyik láncszem a másikba.

Csakhogy a következő szakasz mindig nehezebb az előzőnél, és akinek van bölcsessége: készül rá. Megszerzett ismereteivel, tapasztalataival néz elébe. – Csak az öregségre nem készülnénk…? Ha tudnánk hogyan? Valahogy úgy talán, hogy nem futunk előle: ha utolér, ne hátulról gáncsoljon el, mint ellenség! Az öregség lehet meghitt barátunk is! Ha idejében elfogadjuk – Isten kezéből!

Minél érettebb az ember, annál komolyabban veszi az időt. Csak a gyermekkori nyarak végtelenek¿ a felnőtt érzi már az apostol szavainak igazságát:”…a napok gonoszak” (Ef.5.16)- Miért? Azért is, mert elmúlnak! Belénk kúszott az út végének tudása. _ Erre is lehet készülni?

Igen. Annál is inkább, mert hiszen öregségünket is mi magunk éljük: eddigi életünk rendje –vagy rendetlensége – torkollik bele, nem lesz az sem idegen, sem ismeretlen. A baj azonban ott van, hogy az öregség az utolsó szakasz, ott küszködnünk kell az időnként ránk rontó szorongással, még ha el is döntöttük a kérdést, hogy valóban keresztyének vagyunk, de vajon az életigazságot „lebontottuk-e” saját személyes létünk szintjére?Vagyis hiszünk-e Megváltónkban, tudjuk-e, hogy az ismeretlen hídon ugyanaz a kéz vezet át, amelybe földi életünkben megkapaszkodtunk?

Ez nem megtanulható tétel! Ez több: megtapasztalható! És ha zavartalan béke nincs is ezen a földön, van azonban mindig helyreálló, és ezért meg nem semmisíthető békesség!

Öregkorban is.

Sok függ attól, hogyan élünk benne a valóságban! Panaszkodunk-e, hogy fölöslegesek vagyunk, mert esetleg korábbi fontosságunkat elvesztettük…, vagy igyekszünk magunkat hasznosan elfoglalni. Kisebb fontosságérzettel. Bele tudjuk_e építeni fáradékonyságunkat, hallásunk, látásunk romlását stb.. is életünkbe?

Valamit feltétlenül észre kell vennünk: hogy a hazafelé vezetőúton nemcsak értékeinkből veszítünk, hanem terheinkből, hibáinkból is, és ez jó, mert a rossz tulajdonságok el is torzulhatnak idős korban annál az embernél, aki ragaszkodik hozzá.

Isten kerek világában helye van minden életkor jelen idejének. Elférnek egymás mellett. Ha az idős ember is a jelenben él, akkor nem ütközhet meg másféle korosztály másféle jelen idején! A világ nekik fiatal – nekünk öregszik! Akkor is ha nem akarjuk tudomásul venni.

Próbáljuk szépen megöregedni! Az elsősorban nekünk jó! Utána a környezetünknek is. A családban is. Mi a család? Az a közösség, ahol életkorok egymásra rétegződő és egymással vitázó megnyilvánulása kerül gyakran egy fedél alá. Nagyon sok múlik a család öreg tagjainak magatartásán! Megkísérelhetjük saját érdekeink eléhelyezni a „többiek” érdekét, gyakran megértve azt is, amivel nem értünk egyet.

Aki már semmi mást nem tud tenni, még mindig óriási tevékenység lehetőségét hordozza magában: imádkozhat! Végre, öregségére meg tanulhat imádkozni!Nem sietve, nem kötelességszerűen, hanem – amire addigi életében idő nem jutott – elmélyedve az imádság adta csenden. Másokért is. Így vezet az élet valóban hazafelé! Megszépült arculattal!

 

(Hermann Vorsatz: Az öregség keresztyén arculata)

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


A legnagyobb művészet

 A legfőbb művészet, tudod mi?

Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,

igazad van, mégis hallgatni.

Soha nem lenni reményvesztett.

Csendben hordozni a keresztet.

Irigység nélkül nézni másra,

ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,

s hagyni, hogy gondod más viselje.

Hol segíteni tudtál régen,

bevallani alázattal, szépen,

hogy arra már most nincs erőd,

nem vagy olyan, mint azelőtt.

Így járni csendesen, vidáman

Istentől rád rakott igádban.

 

Mi adhat ilyen békét nékünk?

Ha abban a szent hitben élünk,

hogy a teher, mit vinnünk kell,

örök hazánkba készít el.

Ez csak a végső simítás

a régi szíven, semmi más.

Eloldja kötelékeinket,

ha e világ fogva tart minket.

 

Teljesen ezt a művészetet

megtanulni nehezen lehet.

Ára öregen is sok küzdelem,

hogy a szívünk csendes legyen,

és készek legyünk beismerni:

Önmagamban nem vagyok semmi!

 

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja

nekünk a legszebb munkát tartogatja:

Ha kezed gyenge más munkára,

összekulcsolhatod imára.

Áldást kérhetsz szeretteidre,

körülötted nagyra, kicsinyre.

S ha ezt a munkát is elvégezed,

és az utolsó óra közeleg,

hangját hallod égi hívásnak:

Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!

 

(Németből Túrmezei Erzsébet átdolgozásában)

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


W. Tozer  A Szent ismerete 6. rész

 

Isten igazsága

A Szentírásban az igazság és az igazságosság alig különböztethető meg egymástól. Az eredeti szöveg ugyanazt a szavát fordítják igazság-nak, vagy igazságosság-nak. Az Ószövetség világos és tökéletes nyelvezettel jelenti ki Isten igazságát. Izráel zsoltárírói és prófétái azt tartották Isten felől, hogy Ő mindenható Úr, magasztos és felséges, igazságban uralkodó. /Zsolt, 97. 2. /

Olyan emberek mint Dávid és Dániel, elismerték igazságtalanságukat Isten igazságosságával szemben, és ennek eredményeként bűnbánó imádságuk nagy erőt és áldást eredményezett /Dániel 9,7/. János látja a győzelmes szenteket, kezükben Isten hárfáit tartják, és éneklik Isten igazság szolgáltatását: „ Nagyok és csodálatosak a Te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a Te utald, népek királya: ki ne félne Téged Urunk, és ki ne dicsőítené a Te nevedet, hiszen egyedül Te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak Előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid” /Jelenések 15, 3-4/.

Egy ismert megoldás arra a problémára, hogy Isten miként lehet igaz és mégis megigazítja az igaztalant, a megváltás keresztyén tanában található. Krisztusnak a kiengesztelésben végzett munkája által az igazság nem szenved sérelmet, hanem kielégítést nyer, amikor Isten megkíméli a bűnöst.  A bűnért járó jogos büntetés ment végbe, amikor Krisztus, a mi helyettesünk, meghalt értünk a kereszten. Amikor a bűnbánó bűnös odájárul Krisztus elé az üdvösség érdekében, az erkölcsi állapot megfordul. Igazság lép a megváltozott helyzetbe, és a hívő embert igaznak nyilvánítja.

 

Isten irgalma

Az irgalom Isten egyik tulajdonsága, egy végtelen, kimeríthetetlen energia az isteni természetben, amely Istent együttérzőnek mutatja be. Mind az Ó, mind az Újszövetség hirdeti Isten irgalmát.

Isten irgalmas és igazságos. Mindig kegyelmesen bánt az emberiséggel, és mindig igazságosan fog bánni, amikor kegyelmét elutasítják. Irgalomért könyöröghetünk egy életen át hitetlenül, és napjaink végén szomorúan reménykedhetünk, hogy valahol, valamikor irgalmat nyerünk. Ez azt jelenti hogy a lakomázó termen kívül maradunk, pedig minket is meghívtak a lakomára. Vagy pedig hit által ráhagyatkozunk Isten irgalmára, beülünk a terembe, az elkészített lakomára.

 

Isten kegyelme

Isten kegyelme az emberi adósság és érdemtelenség felé fordított jóság. Kegyelme által érdemet tulajdonít ott, ahol korábban nem létezett. A kegyelem Istent arra indítja, hogy javait kiárassza a méltatlanokra, hogy megszánja az összetörtet, megmentse a bűnöst, örömmel fogadja a kivetettet, és jóakaratba fogadja azokat, akik ezelőtt csak rosszallást kaptak /Efézus 2. 6-7/. A kegyelem Isten szíve mélyéből fakad, de az a csatorna, amelyen át az emberekhez árad, a keresztre feszített és feltámadt Jézus Krisztus. Pál apostol sohasem választja el Isten kegyelmét Isten keresztre feszített Fiától. Tanításaiban ez a kettő mindig együtt található. /Efez, 1: 5-7./ Senki sem nyert üdvösséget másként, csak kegyelem által. Bár elidegenedtünk Isten közösségétől, most felemelhetjük fejünket, és föltekinthetünk Reá. Krisztus engesztelő halála által száműzetésünk oka megszűnt. Visszatérhetünk, mint ahogy a tékozló fiú is tette és örömmel fogadnak.

 

       Térj vissza, vándor, várnak itt, Atyád arcát keresed;

       Szíved nemes, új vágyait kegyelmed nyitja meg.

       Térj vissza, vándor, várnak itt, Atyád hív: jöjj közel

       Töröld le hulló könnyeid, Jó atyád átölel.

 

Isten szeretete

„ ISTEN SZERETET” /1, János 4:8./ Ha Isten szószerinti szeretet, akkor a szószerinti szeretet Isten, és mindnyájunknak az a kötelességünk, hogy a szeretetet imádjuk mint az egyetlen létező Istent. Ha a szeretet egyenlő Istennel, akkor a szeretet és Isten ugyan az. Hogy „Isten szeretet,” ez azt jelenti, hogy a szeretet Isten lényeges tulajdonsága. A szeretet mindenkinek a javát akarja, és sohasem akarja a kárát. /1, János 4:18./ Bár az Ő szeretete önmagában elégséges, mégis kívánja szeretetünket. /1, János 4:10./Isten szeretete a világmindenség egyik nagy realitása, amelyen a világ reménye nyugszik. Isten nem a népességet, hanem az embereket szereti. Nem a tömeget, hanem a személyeket. Mindnyájunkat azzal a hatalmas szeretettel szeret, amelynek nincs kezdete, és amely sohasem ér véget.

A szeretet hatalmát áldom, mely Megváltónkban megjelent,

Csodás nevét szívből imádom, mert bűn mélyéből fölemelt.

Úgy vágyom áldott, hű szívéhez, szeretetének tengeréhez.

 

Beküldte:Racskóné L.Zsuzsanna

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Nincs pardon!

 Legközelebb, amikor úgy érzed, hogy Isten nem tud téged használni, akkor emlékezz erre:

 

Noé részeges volt
 Ábrahám túl öreg volt
 Izsák egy álmodozó volt
 Jákob hazudozott
Lea csúnya volt
 Józsefet rászedték
Mózes beszédhibás volt
Gedeon félős volt
 Sámsonnak hosszú haja volt és futott a nők után
 Ráháb prostituált volt
 Jeremiás és Timóteus túl fiatalok voltak
 Dávidnak viszonya volt és ráadásul gyilkos is volt
Éliás öngyilkos hajlamú volt
 Izajás pucéran prédikált
 Jónás menekült Isten elől
 Noémi özvegy volt 
Jób csődbe jutott
 Keresztelő János bogarakat evett
 Péter megtagadta Krisztust
 Az apostolok elaludtak ima közben
 Márta mindenen aggodalmaskodott
 A szamáriai asszony elvált, nem is egyszer
 Zakeus túl alacsony volt
Pál túl aggályoskodó volt
Timóteusnak daganata volt
 ÉS Lázár halott volt!

 

Szóval nincs több kifogás! Isten ki tudja használni a benned rejlő lehetőségeket. Egyébként pedig nem te vagy az üzenet, hanem te csak a hírnök vagy!

 

Beküldte:Draskóczy Gábor

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


GYEREKSAROK

Jézus feltámadása után 40 nappal visszament az égbe. Elvégezte munkáját itt a földön. A tanítványok pedig Jeruzsálemben voltak és várták a Szentlélek eljövetelét, hogy segítségükre legyen szép munkájukban. Bölccsé és erőssé teszi majd őket, ezért imádkoztak minden nap.

10 nap múlva ünnep lett Jeruzsálemben: Pünkösd. Sok ember jött a városba az ünnepre, még külföldről is. Az utcán nagy volt a jövés-menés.

Egyszercsak megálltak az emberek az utcán és hallgatózni kezdtek, mert valami különöset hallottak. Mintha szélviharhoz hasonló zúgást hallottak volna, pedig szép idő volt.

Abban a házban, ahol a tanítványok összegyűltek, különös dolog történt. Itt kerekedett ez a szélzúgás és fejükön lángok támadtak. Mint a tűz lángja, de nem égette meg őket, hanem elöntötte szívüket valami nagy boldogság és öröm. Ekkor szállt a szívükbe a Szentlélek, akit Jézus megígért. Nem lehetett azt sem látni, sem hallani, egészen titokzatosan történt.

Miután mind megteltek Szentlélekkel, különböző nyelveken kezdtek beszélni Jézusról. Péter is ezt tette, és prédikációja nyomán háromezer ember keresztelkedett meg, és mondták mindenkinek, hogy Jézus milyen boldoggá tette őket. Így született meg az egyház, amelynek te is tagja vagy!

 

A Szentlelket gyakran rajzolják le tűz, vagy galamb képében. Keresd meg, hogy melyik úton jut el szívünkhöz!

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Balog Miklós : Himnusz a Szent Lélekhez

 

Ki hajdan ősvizek felett lebegtél

a mindenség kavargó káoszán,

Te látomás a próféták szemében,

ajkán ítélet, szívén szent remény,

dicsőség néked áldott Harmadik!

 

Ki Megváltónk formáltad földi testté,

hogy Benne leljünk égi életet,

örök vonzásoddal Hozzá vezettél,

Te adsz hitet nekem s növekedést.

Megszentelő munkád magasztalom!

 

Apostolok szívében lángoló tűz,

és bűnbánatra hajtó hatalom vagy,

eklézsiát teremt élő szívekből

erőd, mely tartja népedet ma is.

Ó, egység drága Lelke áldva légy!

 

Mert Jézusunkban Istent láttatod meg,

s imádni Őt, amint kell, megtanítsz,

és elvezetsz Te minden igazságra,

s bennünk maradsz ígéreted szerint,

ó, dics neked, tanító bölcs Vezér!

 

Hálám jeléül vedd szívem lakásul,

legyen szolgálatodnak székhelye,

hogy én is szolgáló lélek lehessek,

      Lényednek teste, áldott eszköze!

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


A férjemmel való kapcsolatom

 

Úgy látom, nehéz helyzetük van a mai férfiaknak. Ebben az elnőiesedett világban sok fiú úgy nő fel, hogy nem lát maga előtt igazi férfi példaképet, aki határozott, magabiztos, megbízható, irányítani tud és mégis tapintatos, szeretetteljes. Sok feleség azt hiszi, hogy neki a „nyak” szerepét úgy kell betöltenie, hogy oda forgatja a fejet, ahova akarja. A „nagy demokráciában” a férfinak csak egy szavazata van a családban, és sajnos, általában nincs tekintélye a gyermekei előtt. A tömegkommunikáció fantázia szülte szupermeneket állít eléjük, és a velük való összehasonlítással kell megküzdeniük. A keresztyén nő kísértése pedig, hogy idealizált bibliai hősökhöz hasonlítsa a férjet. A média a külső megjelenésre és a gazdagságra helyezi a hangsúlyt, ami sok férfi önbecsülését ássa alá. Eltörpülnek az igazi értékek: szeretet, hűség, kitartás, jellemesség, önuralom. Nagy segítséget jelentett nekem, amikor egy könyvben megtaláltam, hogy melyek a férfiak igényei. Tudnom kell, hogy mi a jó a férjemnek – mert az én feladatom, hogy segítő, alkotó társa legyek, szeressem, boldoggá tegyem, bátorítsam, megértsem. A férfi igényli azt, hogy védelmezhessen; legyen saját tulajdona; alkothasson; utódokat hagyjon hátra; szerethessen; irányíthasson. Néhány megjegyzést szeretnék fűzni ezekhez.

Védelmezhessen

A férjem sokszor mondja: „Vigyázz, lépcső!” Milyen jó, hogy meg akar védeni az eleséstől! Ha a gyermekeink nagyritkán nem úgy szóltak hozzám, ahogy illett volna, akkor a férjemmel találták szemben magukat. Elvárta a gyermekeinktől, hogy engedelmeskedjenek az édesanyjuknak. Még önmagamtól is védett, amikor valamit rosszul tettem, és vádoltam magam miatta. Bátorított és biztatott, hogy magamnak is meg kell bocsátanom. Hálás vagyok a férjem védelmező szeretetéért. Ha azonban a feleség nem tudja, hogy férje igényli, hogy védelmezhesse, talán nem fogadja örömmel és hálával ezt a férfias viselkedést. A férje megalázva, elutasítva fogja érezni magát. Védettséget tapasztal az a feleség, aki engedi férje tekintélyét nőni az életében.

Legyen saját tulajdona

Megtűrt személynek érzi magát az a férfi, aki odaköltözik a felesége tulajdonában levő lakásba, mert hiába adja be minden energiáját a közösbe, neki még sincs semmije; minden a felesége nevén van. Egyikőjük sem boldog, állandóan büntetik egymást. Ha a feleség komolyan venné a férje igényét – mondjuk a nevére íratná a ház felét, ezt mondva neki: „Drágám! Házasok vagyunk, tied vagyok testestül-lelkestül, közös a házunk, a pénzünk is!” – valószínű boldogabb házasságban élhetnének. Semmi földit nem viszünk magunkkal a síron túlra. Milyen jó lenne megosztani mindenünket azzal, akivel összekötöttük az életünket!

Alkothasson

„Minden olyan férfi mögött, aki nagyot alkotott, egy támogató asszony állt.” Szeretnék ilyen támogató feleség lenni! Meg kell ismernünk férjünk érdeklődési körét, hogy barátjának érezhessen. Soha ne „lökdössük” az általunk jónak vélt irányba! Imádkozzunk érte, és támogassuk őt. Sokat segíthet a feleség, ha kifejezi, hogy büszke a férje teljesítményére, alkotására. A férjnek szüksége van arra a tudatra, hogy felesége támogatja őt minden döntésében.

Utódot hagyjon hátra

Micsoda kiváltság és kegyelem, hogy az asszony gyermeket szülhet, szoptathat, ápolhat, szerethet! S milyen tragédia, amikor egy anya kisajátítja a gyermekét, megfosztva őt attól, amit csak az apa adhat meg neki! Isten a szülőpárra bízta a gyermekeket. Az apa nemcsak az utódnemzésben vesz részt, hanem a gyermek nevelésében is. Ő a család vezetője, papja (Zsolt 78,4.6-7). A fiúgyermek számára életbevágó jelentőségű az apa jelenléte, férfias példája, értékrendje, biztonságot nyújtó védelmezése. Tőle tanulja meg azt is, hogyan kell majd szeretnie a feleségét. Örülök, hogy férjem igyekezett minden gyermekünkkel külön-külön is eltölteni egy kis időt kettesben. Mindegyikük eltöltött például egy napot az irodájában Pesten, egy kis ebédet, vagy vacsorát. A lányok életében pedig ő az „első férfi”, aki dicséri, biztatja, bátorítja saját nemisége, identitása kialakulásában. Nem is gondoljuk, milyen nagy jelentősége van annak, hogy az apa átöleli a gyermekét. Sok felnőtt asszony sebeket hordoz ennek a hiánya miatt. Férjem ilyeneket mondott lányainknak:

„Te drága, de csinos vagy! Jó ízlésed van, jól áll a ruhád, milyen értékes lányaink vannak! Örülhet majd neked egyszer az a férfi, aki téged választ!” Ez olyan biztonságot és stabilitást jelent a tizenévesnek, hogy nem fogja az első férfi karjaiba dobni magát, tőle remélve az elfogadást, szeretetet, a fontosság érzését. Férjem ezen mondásait is emlegetik lányaink: „Nehéz az élet, de Krisztussal célba érsz.” Ha túl nagynak tűnt a probléma előttük, a megoldáshoz ezt a bátorítást adta: a problémát részekre kell bontani, és úgy megoldani. Amikor Darinka első zongoradarabját pötyögtette, édesapja ezzel biztatta: „Nagy zongorista lesz belőled, Dada!” Ez átsegítette a tanulás nehézségein, és szép eredményeket ért el.

Szerethessen

Isten táplálta a férfibe azt az igényt, hogy szerethessen. Fájdalmas látni azt, amikor egy feleség elhárítja magától a férje közeledését, szeretetét, udvarlását, bókjait. Fantasztikus dolog, hogy a férjem úgy szeret engem, ahogy vagyok. Kezdeményező a szeretet kifejezésében. Ötvenéves elmúltam, és azt mondja nekem: „Tetszel nekem, drágám! De csinos vagy! Olyan jó, hogy hétköznap is szépen felöltözöl. Milyen jó bibliaórát tartottál a gyerekeknek! Csak úgy sugárzol, amikor Jézusról beszélsz!” Lehet egy ilyen férjet nem tisztelni?

Irányíthasson

Isten a férfira bízta a vezetés felelősségét. Ehhez szüksége van tekintélyre. Felnézek rá; tekintélye van előttem, igyekszem engedelmeskedni a vezetésének. A férj-feleség kapcsolatát építi az elfogadás, elismerés, ragaszkodás, figyelmesség, helyeslés, bátorítás, tisztelet (1Tesz 5,11; Zsid 10,24).

 

Részlet Bayerné Papp Ágnes: Boldogító harmónia c. könyvéből

(mpe)

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Édesanyákért, édesapákért…

 

Élet Ura, Teremtő Istenünk!

 

H

álát adunk neked, hogy életet teremtő szeretetedbe minket, embereket is belevontál. Köszönjük, hogy az élet továbbadásában is ekkora feladatot kaptunk. Köszönjük, hogy szülő: édesapák és édesanyák lehetünk, világrahozói és nevelői gyermekinknek. Te azonban azt is látod, milyen gyengék és kicsinyhitűek vagyunk e csodálatos megbízatás hűséges végzéséhez. Ezért kérjük most a te megerősítésedet, segítségedet, biztatásodat, amikor hozzád imádkozunk.

Legelőször is megköszönjük neked a mi drága édesanyánkat!

Köszönjük neked, hogy benne oly sok szeretet, türelem és megértés volt irántunk. Akkor is, amikor talán észre sem vettük, mennyi szomorúság vagy éppen teher nehezedik reá. Köszönjük, hogy te adtál neki erőt, s hogy rajta keresztül is a te áldásaidban részesülhettünk. Kérünk, áldd meg élete minden napját, és ajándékozd meg őt továbbra is békességeddel és bölcsességeddel a te szereteted továbbadására. Kérünk, te öleld örök békességedbe azokat az édesanyákat, akik hozzád tértek már e földi vándorútról.

Minket pedig segíts, hogy tanulhassunk példájukból, akár követendő, akár rossz példaként gondolunk is rájuk.

Azt is megköszönjük, hogy e gazdaságilag és politikailag is sok kérdést felvető világban mégis vannak, akik vállalják a gyermekáldást. Öleld körül bátorító szereteteddel a kismamákat, hogy örömmel készüljenek az új kis élet fogadására. Irgalmas szeretetedbe ajánljuk azokat is, akik nem merik vállalni, és halálra adják magzatukat. Kérünk téged, tégy figyelmessé mindannyiunkat, hogy észrevegyük és segítsük az életadásban elbizonytalanodókat.

Hálával köszönjük, Urunk, hogy ott állsz mindazok mellett, akik gyermekeket nevelnek. Kérünk, maradj velünk, és adj türelmet, bölcsességet, hogy segítségeddel téged ismerő, hozzád ragaszkodó emberekkel sokasodjanak családjaink, gyülekezeteink. Kérünk különösen is azért, hogy gondoskodó, reményt adó szereteted vegye körül azokat a családokat, ahol beteg vagy fogyatékos gyermek él. Töltsd meg a gyógyulás reménységével vagy az elfogadás békességével a saját betegségük terhével küzdő szülőket. Te segítsd a gyermeküket egyedül nevelőket: te légy támaszuk, bátorítójuk. Vond vigasztaló békességedbe, azokat a szülőket, akik elvesztették gyermeküket. Ne engedd, hogy mindezt büntetésednek érezzék, hanem lehessen megerősödésük, hozzád találásuk forrása! Áraszd ki áldásodat azokra a családokra is, ahol örökbe fogadtak egy kis jövevényt, vagy csak ideiglenesen nevelik mások gyermekét. Add, Istenünk, hogy mi is részt vegyünk gyermekeink hitre nevelődésében, miközben mi is tebenned bizakodva küzdjük meg naponta a hit harcár, hogy szavainkkal, cselekedeteinkkel rólad tegyünk vallást saját családunkban lés a ránk bízottak között.

Élet Ura, Istenünk! Te segíts, hogy az élet – amely a te akaratodból jött létre e földön – újra visszanyerje értelmét, eredeti tartalmát és szépségét! Tégy ebben minket, édesanyákat, édesapákat önzetlen eszközeiddé az év és az élet minden napján. Ámen.

 

(Megjelent a Visszhang imádságos könyvben)

 

(mpe)

Füle Lajos: Kiálts!

 

Ha hétköznapok filléres gondja

Bizalmadat meg-megrabolja,

S kétség, hiány szavadra bút hoz,

Ne késlekedj! Kiálts az Úrhoz!

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


ÁGOSTAI HITVALLÁS - A MEGIGAZULÁSRÓL

 

„Tanítják továbbá, hogy az emberek nem igazulhatnak meg Isten színe előtt a saját erejükből, tulajdon érdemeik vagy cselekedeteik alapján; hanem ingyen, Krisztusért, hit által igazulnak meg, ha hiszik, hogy (Isten) kegyelmébe fogadja őket és megbocsátja bűneiket a Krisztusért, ki halálával elégtételt adott bűneikért. Ezt a hitet számítja be Isten, előtte érvényes igazságul. Római levél 3. és 4. fejezete.”

 

A fenti rövid cikkben olvasható evangélikus tanításunk középpontja, lényege. Arra az alapvető kérdésre ad választ, hogy hogyan lehetek igaz Isten előtt? A „megigazulás” nehezen érthető kifejezését voltaképpen a „tiszta, bűntelen” szavakkal lehet azonosítani, vagyis a kérdés így kerül elénk: hogyan kapok bűnbocsánatot? Nincs ennél fontosabb kérdése az embernek. A bűnbocsánat ugyanis elengedhetetlen feltétele az üdvösségnek. Csak azok kerülnek a mennyek országába, akik tiszták az Isten előtt, akik megmosták, megfehérítették ruhájukat (életüket) a Bárány vérében (Jel 7,14), akiknek minden tartozásuk ki van fizetve. E nélkül az életünk menthetetlenül kárhozatra van ítélve.

A vallásosság számtalan tanácsot, tippet ad arra, hogy hogyan lehet a bűnünk miatt haragvó Istent kiengesztelni: áldozattal, imádsággal, életmód megváltoztatásával, a jó cselekvésével, istentiszteletre járással, a másik ember szeretetével, adakozással, bűnbánattal, stb. Mindezek szép teljesítmények lehetnek, ha egyáltalán sikerülnek, de a kínzó lelkiismeretünk mutatja meg azt a tényt, hogy ettől még nem lettünk tisztábbak, szentek, nem nyertük el Isten tisztaságát. Maga Luther Márton is, a szerzetes gyötrődve kereste a kiengesztelés forrását, amíg meg nem találta azt Krisztusban.

A Szentírás éppen azt az örömüzenetet hirdeti, hogy felesleges, hiábavaló minden cselekvésünk. Isten tett meg mindent a tőle elszakadt világért, mert nem akarja a bűnös ember halálát (Ez 33,11), hanem (örök)életet kínál az ellene élőknek (Jn 3,14-18).

 

Az Isten igazsága (megbünteti a bűnt) és bűnbocsátó kegyelme egyszerre valósult meg a Golgotán. Mindez nem a mi cselekvésünknek a következménye, hanem kizárólag az Ő döntése. Nem lehet ezt a szeretet kiérdemelni, megszolgálni – nincs rá emberi eszközünk, módunk. Pál apostol is erről ír: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2,8-9).

Isten Jézus Krisztust büntette meg a mi bűneinkért. Ő volt az áldozati bárány, aki elvette a világ bűnét kereszthalálában (Jn 1,29). Az ő vére árán törölte el Atyánk a tartozásunkat. „Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára” (Kol 2,14). Isten az embert igaznak fogadja el, a mi cselekvésünktől függetlenül: „Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot” (Róm 4,6). Nekünk adja azt, ami nem a miénk Krisztus engedelmessége és igazsága által (Fil 2,5-11).

Ezt fogalmazza meg az Ágostai Hitvallás 4. cikke, amikor a bűnbocsánatunkról, üdvösségünkről, mint „ingyen, Krisztusért, hit által” isteni cselekvésről beszél. Nincs előfeltétel, nincs ha, nincs emberi besegítés, közreműködés. A teológia ezt a bűnbocsánatot nevezi az Isten embertől idegen igazságának. A bűneinktől függetlenül Isten igaznak lát Jézus keresztjéért. Minden az Ő ajándéka: a Krisztus keresztje, az igaz élet, de még a hit, az ebben való bizalom is. „Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok” (1Kor 1,30).

Ebbe az igazságba kapaszkodik a hitünk, bizalmunk, ebből az evangéliumból élünk valamennyien, ez alapján beszélhetünk üdvbizonyosságról, ezt idézzük számtalanszor a Jn 3,16 szavaival: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

 

Eszlényi Ákos

lelkész

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Ahogy az emberek a Bibliát megítélik


A legkülönbözőbb hivatású emberek gondolkoztak el a Biblia lényegéről, üzenetéről, magyarázatáról, kötelező érvényéről és mindenek felett álló tekintélyéről: filozófusok, költők és írók, természettudósok, űrhajósok, politikusok, történészek, régészek, jogászok, művészek, sportolók és teológusok. Véleményt nyilvánítanak róla az utca egyszerű emberei éppúgy, mint a Nobel-díjasok. A vele kapcsolatos felfogások széles skálán mozognak, amit az alábbi példák is mutatnak:


Sir Walter Scott (1771-1832),
skót író:

Mikor halálos ágyán feküdt, így szólt legidősebb fiához:
"Add ide a könyvet!"
- "Melyik könyvet?" - kérdezte a fia.
Erre Scott: "Egy Könyv létezik csak, amelyet 'a Könyv'-nek lehet nevezni, és ez a Biblia."


James Anthony Froude (1818-1894),
angol történész, (nem keresztyén):

"Az alaposan tanulmányozott Biblia önmagában is a legkülönlegesebb és a leggazdagabb a gondolkodás minden területén."


Sir William Jones (1746-1794),
a legnagyobb nyelvészek egyike (28 nyelvet tanult), a Kelet nagy ismerője, brit orientalista és jogász:

"Rendszeresen és áhítattal olvasom ezeket a szent iratokat és véleményem szerint ennek a könyvnek...magasztosabb és szebb a nyelve, mint bármely más könyvé, bármely korban, bármely nyelven írták is azt."


Jean Jacques Rousseau (1712-1778),
francia filozófus:

"A Bibliával összehasonlítva milyen szegényesek, megvetendőek filozófusaink szavai minden ellentmondásaikkal. Lehetséges-e, hogy egy könyv, amely oly egyszerű és ugyanakkor olyan tökéletes, egyszerűen csak emberi mű lenne?"


Dave Balsiger és Charles E. Sellier,
amerikai régészek:

"A Biblia egyedülálló történelmi dokumentum, ugyanakkor megbízható történelmi forrásmű. Sok ezer régészeti lelethez vezetett el, és a régi kultúrákról szóló terjedelmes irodalom forrása. Ez a Biblia, akármelyik részét vizsgáljuk is, igaznak bizonyul."


Otto von Bismarck (1815-1898),
német birodalmi kancellár:

"Ahogyan a tengert nem tudod kimeregetni kezeddel, éppúgy nem tudod a Bibliát kimeríteni értelmeddel."


Bonaparte Napóleon (1769-1821),
francia császár:

"Az emberek mindent elhisznek, csak ne legyen benne a Bibliában."


Luther Márton (1483-1546),
német reformátor:

"Legyünk bizonyosak abban, hogy a lélek minden dolgot nélkülözhet, kivéve Isten Igéjét, és Isten Igéje nélkül semmi sem segít rajta. Ha azonban övé Isten Igéje, semmi másra nincs szüksége, mivel az Igében táplálék, öröm, békesség, világosság, művészet, igazság, igazságosság, bölcsesség, szabadság és minden jó van bőséggel?Nincs más tekintély az Isten Igéjének tekintélye mellett."

 

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Cseri Kálmán: Isten kérdez

Honnan-hová?

(3. rész

 

 „Menekülünk újabb és újabb kapcsolatokba, és nem hiszik el az emberek, hogy viszik az újabb kapcsolatokba önmagukat. És ami miatt az előző elromlott, a miatt fog elromlani a következő is.

 

Nos, tele van a világmenekülő emberekkel, lehet, hogy itt közöttünk is vannak ilyenek. vagy ha éppen nem menekülünk, akkor hajszoljuk magunkat. Elképesztő hajtásban élünk sokan. Ebben a hajtásban az ember szinte elfeledkezik arra gondolni: hova is igyekszem ennyire? Ez az úr, amin rohanok, hova vezet? Hova fogok megérkezni, ha végére érek? Vagy ennek nincs vége?

 

Reggel, amikor elnyomjuk a csörgő órát, felhúzzuk magunkat és pörgünk egész nap, és ide már fáradtan és kifacsarva jövünk. Lehet, hogy még munkát viszünk haza. De valamit még szeretnénk némelyek megnézni a tévében is. Fél szeme a tévén, fél szeme a füzeten, amibe valamit bele kellene írni, aztán egyik sem ér semmit. De holt fáradtan esik az ágyba. Másnap megint csörög az óra, elnyomja, magát felhúzza… és ez így megy vég nélkül, vagy meddig? És hova vezet ez?

 

Ritkán gondolunk erre, és én ezért is tartom Isten nagy ajándékának, hogy néha egy kicsit megállít minket. Most is félre kellett tennünk sok mindent, hogy ide eljöhessünk. Isten tanít gondolkozni, és feltesz ilyen kérdéseket, amikkel – mint ahogy láttuk – egyrészt eszméltet, figyelmeztet, másrészt hív, vissza magához. Mert sokszor csakugyan nem tudjuk, hova igyekszünk ennyire.

 

Beküldte:Misják Johanna

Vissza a tartalomhoz


Milan Jurčo: Dievča

 

Keď som sa narodila,

povedala si moja matka v srdci;

Chcem, aby si mala to, čo mám aj ja –

Lásku k Hospodinovi, ľivému Bohu.

 

Dom mojich rodičov bol ako predmestie raja.

Nik nemal takú mamičku ako ja.

Jej láska a neľnos» nemala hranic.

Pohyb jej rúk – tečúci olej,

pohµad očí – jarné slnko

 

Večer, čo večer zhromaľďovala deti

A tichým hlasom sa prihovárala

k naąim duąiam.

 

Hovorila o Hospodinovi, ktorý je jediný,

Ktorý je viac ako vsetký mnoľstvá.

Ktorý vąetko stvoril krásne a dobré,

Ktorý si z celého stvorenstva

Vybral Abraháma, aby mu slúľil a roząíril

Zves» o Ňom medzi národmi.

Ktorý vyviedol svoj µud z Egypta,

Miesta otroctva a hanby.

 

Avąak ten µud zrádzal a zabúdal.

Ten µud upadol do modlárstva.

Uctieval slnko, ktoré Boh stvoril,

Uctieval mesiac, hviezdy, ktoré Boh stvoril.

Uctieval oheň, vodu, hmotu,

čo vąetko Boh stvoril.

Uctieval človeka, ktorého Boh stvoril.

 

Neuctieval Boha!

Vissza a tartalomhoz


 

 

 

 


Felhívás:

 

Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.

 

 

Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.

Tel: 06-35-360-225

osagard@lutheran.hu

 

Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet

misjakerzsi@citromail.hu

 

Internetes változat: Zöld Zoltán

zolizold@gmail.com

 

A lap tetejére



image
image
image