A legnagyobb művészet
A legfőbb
művészet, tudod mi?
Derűs szívvel
megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis
hallgatni.
Soha nem lenni
reményvesztett.
Csendben hordozni
a keresztet.
Irigység nélkül
nézni másra,
ki útját
tetterősen járja.
Kezed letenni az
öledbe,
s hagyni, hogy
gondod más viselje.
Hol segíteni
tudtál régen,
bevallani
alázattal, szépen,
hogy arra már most
nincs erőd,
nem vagy olyan,
mint azelőtt.
Így járni
csendesen, vidáman
Istentől rád
rakott igádban.
Mi adhat ilyen
békét nékünk?
Ha abban a szent
hitben élünk,
hogy a teher, mit
vinnünk kell,
örök hazánkba
készít el.
Ez csak a végső
simítás
a régi szíven,
semmi más.
Eloldja
kötelékeinket,
ha e világ fogva
tart minket.
Teljesen ezt a
művészetet
megtanulni nehezen
lehet.
Ára öregen is sok
küzdelem,
hogy a szívünk
csendes legyen,
és készek legyünk
beismerni:
Önmagamban nem
vagyok semmi!
S akkor lelkünk
kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb
munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge
más munkára,
összekulcsolhatod
imára.
Áldást kérhetsz
szeretteidre,
körülötted nagyra,
kicsinyre.
S ha ezt a munkát
is elvégezed,
és az utolsó óra
közeleg,
hangját hallod égi
hívásnak:
Enyém
vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!
(Németből Túrmezei Erzsébet átdolgozásában)
Vissza a tartalomhoz
W. Tozer A Szent ismerete 6.
rész
Isten igazsága
A Szentírásban
az igazság és az igazságosság alig különböztethető meg egymástól. Az eredeti
szöveg ugyanazt a szavát fordítják igazság-nak, vagy igazságosság-nak. Az
Ószövetség világos és tökéletes nyelvezettel jelenti ki Isten igazságát. Izráel
zsoltárírói és prófétái azt tartották Isten felől, hogy Ő mindenható Úr,
magasztos és felséges, igazságban uralkodó. /Zsolt, 97. 2. /
Olyan emberek
mint Dávid és Dániel, elismerték igazságtalanságukat Isten igazságosságával
szemben, és ennek eredményeként bűnbánó imádságuk nagy erőt és áldást
eredményezett /Dániel 9,7/. János látja a győzelmes szenteket, kezükben Isten
hárfáit tartják, és éneklik Isten igazság szolgáltatását: „ Nagyok és
csodálatosak a Te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a Te
utald, népek királya: ki ne félne Téged Urunk, és ki ne dicsőítené a Te
nevedet, hiszen egyedül Te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és
leborulnak Előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid” /Jelenések
15, 3-4/.
Egy ismert
megoldás arra a problémára, hogy Isten miként lehet igaz és mégis megigazítja
az igaztalant, a megváltás keresztyén tanában található. Krisztusnak a
kiengesztelésben végzett munkája által az igazság nem szenved sérelmet, hanem
kielégítést nyer, amikor Isten megkíméli a bűnöst. A bűnért járó jogos büntetés ment végbe,
amikor Krisztus, a mi helyettesünk, meghalt értünk a kereszten. Amikor a bűnbánó
bűnös odájárul Krisztus elé az üdvösség érdekében, az erkölcsi állapot
megfordul. Igazság lép a megváltozott helyzetbe, és a hívő embert igaznak
nyilvánítja.
Isten irgalma
Az irgalom
Isten egyik tulajdonsága, egy végtelen, kimeríthetetlen energia az isteni
természetben, amely Istent együttérzőnek mutatja be. Mind az Ó, mind az
Újszövetség hirdeti Isten irgalmát.
Isten irgalmas
és igazságos. Mindig kegyelmesen bánt az emberiséggel, és mindig igazságosan
fog bánni, amikor kegyelmét elutasítják. Irgalomért könyöröghetünk egy életen
át hitetlenül, és napjaink végén szomorúan reménykedhetünk, hogy valahol,
valamikor irgalmat nyerünk. Ez azt jelenti hogy a lakomázó termen kívül
maradunk, pedig minket is meghívtak a lakomára. Vagy pedig hit által
ráhagyatkozunk Isten irgalmára, beülünk a terembe, az elkészített lakomára.
Isten kegyelme
Isten kegyelme
az emberi adósság és érdemtelenség felé fordított jóság. Kegyelme által érdemet
tulajdonít ott, ahol korábban nem létezett. A kegyelem Istent arra indítja,
hogy javait kiárassza a méltatlanokra, hogy megszánja az összetörtet, megmentse
a bűnöst, örömmel fogadja a kivetettet, és jóakaratba fogadja azokat, akik
ezelőtt csak rosszallást kaptak /Efézus 2. 6-7/. A kegyelem Isten szíve
mélyéből fakad, de az a csatorna, amelyen át az emberekhez árad, a keresztre
feszített és feltámadt Jézus Krisztus. Pál apostol sohasem választja el Isten
kegyelmét Isten keresztre feszített Fiától. Tanításaiban ez a kettő mindig
együtt található. /Efez, 1: 5-7./ Senki sem nyert üdvösséget másként, csak
kegyelem által. Bár elidegenedtünk Isten közösségétől, most felemelhetjük
fejünket, és föltekinthetünk Reá. Krisztus engesztelő halála által
száműzetésünk oka megszűnt. Visszatérhetünk, mint ahogy a tékozló fiú is tette
és örömmel fogadnak.
Térj vissza, vándor, várnak itt, Atyád
arcát keresed;
Szíved nemes, új vágyait kegyelmed
nyitja meg.
Térj vissza, vándor, várnak itt, Atyád
hív: jöjj közel
Töröld le hulló könnyeid, Jó atyád
átölel.
Isten szeretete
„ ISTEN SZERETET” /1, János 4:8./
Ha Isten szószerinti szeretet, akkor a szószerinti szeretet Isten, és
mindnyájunknak az a kötelességünk, hogy a szeretetet imádjuk mint az egyetlen
létező Istent. Ha a szeretet egyenlő Istennel, akkor a szeretet és Isten ugyan
az. Hogy „Isten szeretet,” ez azt jelenti, hogy a szeretet Isten lényeges
tulajdonsága. A szeretet mindenkinek a javát akarja, és sohasem akarja a kárát.
/1, János 4:18./ Bár az Ő szeretete önmagában elégséges, mégis kívánja
szeretetünket. /1, János 4:10./Isten szeretete a világmindenség egyik nagy
realitása, amelyen a világ reménye nyugszik. Isten nem a népességet, hanem az
embereket szereti. Nem a tömeget, hanem a személyeket. Mindnyájunkat azzal a
hatalmas szeretettel szeret, amelynek nincs kezdete, és amely sohasem ér véget.
A
szeretet hatalmát áldom, mely Megváltónkban megjelent,
Csodás nevét
szívből imádom, mert bűn mélyéből fölemelt.
Úgy vágyom áldott,
hű szívéhez, szeretetének tengeréhez.
Beküldte:Racskóné
L.Zsuzsanna
Vissza a tartalomhoz
Nincs pardon!
Legközelebb, amikor úgy érzed, hogy Isten
nem tud téged használni, akkor emlékezz erre:
Noé
részeges volt
Ábrahám túl öreg volt
Izsák egy álmodozó volt
Jákob hazudozott
Lea csúnya volt
Józsefet rászedték
Mózes beszédhibás volt
Gedeon félős volt
Sámsonnak hosszú haja volt és futott a nők után
Ráháb prostituált volt
Jeremiás és Timóteus túl fiatalok voltak
Dávidnak viszonya volt és ráadásul gyilkos is volt
Éliás öngyilkos hajlamú volt
Izajás pucéran prédikált
Jónás menekült Isten elől
Noémi özvegy volt
Jób csődbe jutott
Keresztelő János bogarakat evett
Péter megtagadta Krisztust
Az apostolok elaludtak ima közben
Márta mindenen aggodalmaskodott
A szamáriai asszony elvált, nem is egyszer
Zakeus túl alacsony volt
Pál túl aggályoskodó volt
Timóteusnak daganata volt
ÉS Lázár halott volt!
Szóval
nincs több kifogás! Isten ki tudja használni a benned rejlő lehetőségeket. Egyébként
pedig nem te vagy az üzenet, hanem te csak a hírnök vagy!
Beküldte:Draskóczy Gábor
Vissza a tartalomhoz
GYEREKSAROK
Jézus feltámadása után 40 nappal visszament
az égbe. Elvégezte munkáját itt a földön. A tanítványok pedig Jeruzsálemben
voltak és várták a Szentlélek eljövetelét, hogy segítségükre legyen szép
munkájukban. Bölccsé és erőssé teszi majd őket, ezért imádkoztak minden nap.
10 nap múlva ünnep lett Jeruzsálemben:
Pünkösd. Sok ember jött a városba az ünnepre, még külföldről is. Az utcán nagy
volt a jövés-menés.
Egyszercsak megálltak az emberek az utcán
és hallgatózni kezdtek, mert valami különöset hallottak. Mintha szélviharhoz hasonló
zúgást hallottak volna, pedig szép idő volt.
Abban a házban, ahol a tanítványok
összegyűltek, különös dolog történt. Itt kerekedett ez a szélzúgás és fejükön
lángok támadtak. Mint a tűz lángja, de nem égette meg őket, hanem elöntötte
szívüket valami nagy boldogság és öröm. Ekkor szállt a szívükbe a Szentlélek,
akit Jézus megígért. Nem lehetett azt sem látni, sem hallani, egészen titokzatosan
történt.
Miután mind megteltek Szentlélekkel,
különböző nyelveken kezdtek beszélni Jézusról. Péter is ezt tette, és prédikációja
nyomán háromezer ember keresztelkedett meg, és mondták mindenkinek, hogy Jézus
milyen boldoggá tette őket. Így született meg az egyház, amelynek te is tagja
vagy!
A Szentlelket gyakran
rajzolják le tűz, vagy galamb képében. Keresd meg, hogy melyik úton jut el
szívünkhöz!
Vissza a tartalomhoz
Balog Miklós : Himnusz a
Szent Lélekhez
Ki hajdan ősvizek felett lebegtél
a mindenség kavargó káoszán,
Te látomás a próféták szemében,
ajkán ítélet, szívén szent remény,
dicsőség néked áldott Harmadik!
Ki Megváltónk formáltad földi testté,
hogy Benne leljünk égi életet,
örök vonzásoddal Hozzá vezettél,
Te adsz hitet nekem s növekedést.
Megszentelő munkád magasztalom!
Apostolok szívében lángoló tűz,
és bűnbánatra hajtó hatalom vagy,
eklézsiát teremt élő szívekből
erőd, mely tartja népedet ma is.
Ó, egység drága Lelke áldva légy!
Mert Jézusunkban Istent láttatod meg,
s imádni Őt, amint kell, megtanítsz,
és elvezetsz Te minden igazságra,
s bennünk maradsz ígéreted szerint,
ó, dics neked, tanító bölcs Vezér!
Hálám jeléül vedd szívem lakásul,
legyen szolgálatodnak székhelye,
hogy én is szolgáló lélek lehessek,
Vissza a tartalomhoz
A férjemmel való kapcsolatom
Úgy látom, nehéz helyzetük van a
mai férfiaknak. Ebben az elnőiesedett világban sok fiú úgy nő fel, hogy nem lát
maga előtt igazi férfi példaképet, aki határozott, magabiztos, megbízható,
irányítani tud és mégis tapintatos, szeretetteljes. Sok feleség azt hiszi, hogy
neki a „nyak” szerepét úgy kell betöltenie, hogy oda forgatja a fejet, ahova
akarja. A „nagy demokráciában” a férfinak csak egy szavazata van a családban,
és sajnos, általában nincs tekintélye a gyermekei előtt. A tömegkommunikáció
fantázia szülte szupermeneket állít eléjük, és a velük való összehasonlítással
kell megküzdeniük. A keresztyén nő kísértése pedig, hogy idealizált bibliai
hősökhöz hasonlítsa a férjet. A média a külső megjelenésre és a gazdagságra
helyezi a hangsúlyt, ami sok férfi önbecsülését ássa alá. Eltörpülnek az igazi
értékek: szeretet, hűség, kitartás, jellemesség, önuralom. Nagy segítséget
jelentett nekem, amikor egy könyvben megtaláltam, hogy melyek a férfiak
igényei. Tudnom kell, hogy mi a jó a férjemnek – mert az én feladatom, hogy
segítő, alkotó társa legyek, szeressem, boldoggá tegyem, bátorítsam, megértsem.
A férfi igényli azt, hogy védelmezhessen; legyen saját tulajdona; alkothasson;
utódokat hagyjon hátra; szerethessen; irányíthasson. Néhány megjegyzést
szeretnék fűzni ezekhez.
Védelmezhessen
A férjem sokszor mondja:
„Vigyázz, lépcső!” Milyen jó, hogy meg akar védeni az eleséstől! Ha a
gyermekeink nagyritkán nem úgy szóltak hozzám, ahogy illett volna, akkor a
férjemmel találták szemben magukat. Elvárta a gyermekeinktől, hogy
engedelmeskedjenek az édesanyjuknak. Még önmagamtól is védett, amikor valamit
rosszul tettem, és vádoltam magam miatta. Bátorított és biztatott, hogy
magamnak is meg kell bocsátanom. Hálás vagyok a férjem védelmező szeretetéért.
Ha azonban a feleség nem tudja, hogy férje igényli, hogy védelmezhesse, talán
nem fogadja örömmel és hálával ezt a férfias viselkedést. A férje megalázva,
elutasítva fogja érezni magát. Védettséget tapasztal az a feleség, aki engedi
férje tekintélyét nőni az életében.
Legyen saját tulajdona
Megtűrt személynek érzi magát az
a férfi, aki odaköltözik a felesége tulajdonában levő lakásba, mert hiába adja
be minden energiáját a közösbe, neki még sincs semmije; minden a felesége nevén
van. Egyikőjük sem boldog, állandóan büntetik egymást. Ha a feleség komolyan
venné a férje igényét – mondjuk a nevére íratná a ház felét, ezt mondva neki:
„Drágám! Házasok vagyunk, tied vagyok testestül-lelkestül, közös a házunk, a
pénzünk is!” – valószínű boldogabb házasságban élhetnének. Semmi földit nem
viszünk magunkkal a síron túlra. Milyen jó lenne megosztani mindenünket azzal,
akivel összekötöttük az életünket!
Alkothasson
„Minden olyan férfi mögött, aki
nagyot alkotott, egy támogató asszony állt.” Szeretnék ilyen támogató feleség
lenni! Meg kell ismernünk férjünk érdeklődési körét, hogy barátjának
érezhessen. Soha ne „lökdössük” az általunk jónak vélt irányba! Imádkozzunk
érte, és támogassuk őt. Sokat segíthet a feleség, ha kifejezi, hogy büszke a
férje teljesítményére, alkotására. A férjnek szüksége van arra a tudatra, hogy
felesége támogatja őt minden döntésében.
Utódot hagyjon hátra
Micsoda kiváltság és kegyelem,
hogy az asszony gyermeket szülhet, szoptathat, ápolhat, szerethet! S milyen
tragédia, amikor egy anya kisajátítja a gyermekét, megfosztva őt attól, amit
csak az apa adhat meg neki! Isten a szülőpárra bízta a gyermekeket. Az apa
nemcsak az utódnemzésben vesz részt, hanem a gyermek nevelésében is. Ő a család
vezetője, papja (Zsolt 78,4.6-7). A fiúgyermek számára életbevágó jelentőségű
az apa jelenléte, férfias példája, értékrendje, biztonságot nyújtó védelmezése.
Tőle tanulja meg azt is, hogyan kell majd szeretnie a feleségét. Örülök, hogy
férjem igyekezett minden gyermekünkkel külön-külön is eltölteni egy kis időt
kettesben. Mindegyikük eltöltött például egy napot az irodájában Pesten, egy
kis ebédet, vagy vacsorát. A lányok életében pedig ő az „első férfi”, aki
dicséri, biztatja, bátorítja saját nemisége, identitása kialakulásában. Nem is
gondoljuk, milyen nagy jelentősége van annak, hogy az apa átöleli a gyermekét.
Sok felnőtt asszony sebeket hordoz ennek a hiánya miatt. Férjem ilyeneket
mondott lányainknak:
„Te drága, de csinos vagy! Jó
ízlésed van, jól áll a ruhád, milyen értékes lányaink vannak! Örülhet majd neked
egyszer az a férfi, aki téged választ!” Ez olyan biztonságot és stabilitást
jelent a tizenévesnek, hogy nem fogja az első férfi karjaiba dobni magát, tőle
remélve az elfogadást, szeretetet, a fontosság érzését. Férjem ezen mondásait
is emlegetik lányaink: „Nehéz az élet, de Krisztussal célba érsz.” Ha túl
nagynak tűnt a probléma előttük, a megoldáshoz ezt a bátorítást adta: a
problémát részekre kell bontani, és úgy megoldani. Amikor Darinka első
zongoradarabját pötyögtette, édesapja ezzel biztatta: „Nagy zongorista lesz
belőled, Dada!” Ez átsegítette a tanulás nehézségein, és szép eredményeket ért
el.
Szerethessen
Isten táplálta a férfibe azt az
igényt, hogy szerethessen. Fájdalmas látni azt, amikor egy feleség elhárítja
magától a férje közeledését, szeretetét, udvarlását, bókjait. Fantasztikus
dolog, hogy a férjem úgy szeret engem, ahogy vagyok. Kezdeményező a szeretet
kifejezésében. Ötvenéves elmúltam, és azt mondja nekem: „Tetszel nekem, drágám!
De csinos vagy! Olyan jó, hogy hétköznap is szépen felöltözöl. Milyen jó
bibliaórát tartottál a gyerekeknek! Csak úgy sugárzol, amikor Jézusról
beszélsz!” Lehet egy ilyen férjet nem tisztelni?
Irányíthasson
Isten a férfira bízta a vezetés
felelősségét. Ehhez szüksége van tekintélyre. Felnézek rá; tekintélye van
előttem, igyekszem engedelmeskedni a vezetésének. A férj-feleség kapcsolatát
építi az elfogadás, elismerés, ragaszkodás, figyelmesség, helyeslés, bátorítás,
tisztelet (1Tesz 5,11; Zsid 10,24).
Részlet Bayerné Papp Ágnes: Boldogító harmónia c. könyvéből
(mpe)
Vissza a tartalomhoz
Édesanyákért, édesapákért…
Élet Ura, Teremtő Istenünk!
álát adunk neked, hogy életet
teremtő szeretetedbe minket, embereket is belevontál. Köszönjük, hogy az élet
továbbadásában is ekkora feladatot kaptunk. Köszönjük, hogy szülő: édesapák és
édesanyák lehetünk, világrahozói és nevelői gyermekinknek. Te azonban azt is
látod, milyen gyengék és kicsinyhitűek vagyunk e csodálatos megbízatás hűséges
végzéséhez. Ezért kérjük most a te megerősítésedet, segítségedet, biztatásodat,
amikor hozzád imádkozunk.
Legelőször is megköszönjük neked
a mi drága édesanyánkat!
Köszönjük neked, hogy benne oly
sok szeretet, türelem és megértés volt irántunk. Akkor is, amikor talán észre
sem vettük, mennyi szomorúság vagy éppen teher nehezedik reá. Köszönjük, hogy
te adtál neki erőt, s hogy rajta keresztül is a te áldásaidban részesülhettünk.
Kérünk, áldd meg élete minden napját, és ajándékozd meg őt továbbra is
békességeddel és bölcsességeddel a te szereteted továbbadására. Kérünk, te
öleld örök békességedbe azokat az édesanyákat, akik hozzád tértek már e földi
vándorútról.
Minket pedig segíts, hogy
tanulhassunk példájukból, akár követendő, akár rossz példaként gondolunk is
rájuk.
Azt is megköszönjük, hogy e
gazdaságilag és politikailag is sok kérdést felvető világban mégis vannak, akik
vállalják a gyermekáldást. Öleld körül bátorító szereteteddel a kismamákat,
hogy örömmel készüljenek az új kis élet fogadására. Irgalmas szeretetedbe
ajánljuk azokat is, akik nem merik vállalni, és halálra adják magzatukat.
Kérünk téged, tégy figyelmessé mindannyiunkat, hogy észrevegyük és segítsük az
életadásban elbizonytalanodókat.
Hálával köszönjük, Urunk, hogy
ott állsz mindazok mellett, akik gyermekeket nevelnek. Kérünk, maradj velünk,
és adj türelmet, bölcsességet, hogy segítségeddel téged ismerő, hozzád
ragaszkodó emberekkel sokasodjanak családjaink, gyülekezeteink. Kérünk
különösen is azért, hogy gondoskodó, reményt adó szereteted vegye körül azokat
a családokat, ahol beteg vagy fogyatékos gyermek él. Töltsd meg a gyógyulás
reménységével vagy az elfogadás békességével a saját betegségük terhével küzdő
szülőket. Te segítsd a gyermeküket egyedül nevelőket: te légy támaszuk,
bátorítójuk. Vond vigasztaló békességedbe, azokat a szülőket, akik elvesztették
gyermeküket. Ne engedd, hogy mindezt büntetésednek érezzék, hanem lehessen
megerősödésük, hozzád találásuk forrása! Áraszd ki áldásodat azokra a
családokra is, ahol örökbe fogadtak egy kis jövevényt, vagy csak ideiglenesen
nevelik mások gyermekét. Add, Istenünk, hogy mi is részt vegyünk gyermekeink
hitre nevelődésében, miközben mi is tebenned bizakodva küzdjük meg naponta a
hit harcár, hogy szavainkkal, cselekedeteinkkel rólad tegyünk vallást saját
családunkban lés a ránk bízottak között.
Élet Ura, Istenünk! Te segíts,
hogy az élet – amely a te akaratodból jött létre e földön – újra visszanyerje
értelmét, eredeti tartalmát és szépségét! Tégy ebben minket, édesanyákat,
édesapákat önzetlen eszközeiddé az év és az élet minden napján. Ámen.
(Megjelent a Visszhang imádságos
könyvben)
(mpe)
Füle Lajos: Kiálts!
Ha hétköznapok filléres gondja
Bizalmadat meg-megrabolja,
S kétség, hiány szavadra bút hoz,
Ne késlekedj! Kiálts az Úrhoz!
Vissza a tartalomhoz
ÁGOSTAI HITVALLÁS - A MEGIGAZULÁSRÓL
„Tanítják
továbbá, hogy az emberek nem igazulhatnak meg Isten színe előtt a saját
erejükből, tulajdon érdemeik vagy cselekedeteik alapján; hanem ingyen,
Krisztusért, hit által igazulnak meg, ha hiszik, hogy (Isten) kegyelmébe
fogadja őket és megbocsátja bűneiket a Krisztusért, ki halálával elégtételt
adott bűneikért. Ezt a hitet számítja be Isten, előtte érvényes igazságul.
Római levél 3. és 4. fejezete.”
A fenti rövid
cikkben olvasható evangélikus tanításunk középpontja, lényege. Arra az alapvető
kérdésre ad választ, hogy hogyan lehetek igaz Isten előtt? A „megigazulás”
nehezen érthető kifejezését voltaképpen a „tiszta, bűntelen” szavakkal lehet
azonosítani, vagyis a kérdés így kerül elénk: hogyan kapok bűnbocsánatot?
Nincs ennél fontosabb kérdése az embernek. A bűnbocsánat ugyanis elengedhetetlen
feltétele az üdvösségnek. Csak azok kerülnek a mennyek országába, akik tiszták
az Isten előtt, akik megmosták, megfehérítették ruhájukat (életüket) a Bárány
vérében (Jel 7,14), akiknek minden tartozásuk ki van fizetve. E nélkül az
életünk menthetetlenül kárhozatra van ítélve.
A vallásosság
számtalan tanácsot, tippet ad arra, hogy hogyan lehet a bűnünk miatt haragvó
Istent kiengesztelni: áldozattal, imádsággal, életmód megváltoztatásával, a jó
cselekvésével, istentiszteletre járással, a másik ember szeretetével,
adakozással, bűnbánattal, stb. Mindezek szép teljesítmények lehetnek, ha
egyáltalán sikerülnek, de a kínzó lelkiismeretünk mutatja meg azt a tényt, hogy
ettől még nem lettünk tisztábbak, szentek, nem nyertük el Isten tisztaságát.
Maga Luther Márton is, a szerzetes gyötrődve kereste a kiengesztelés forrását,
amíg meg nem találta azt Krisztusban.
A Szentírás éppen azt az
örömüzenetet hirdeti, hogy felesleges, hiábavaló minden cselekvésünk. Isten
tett meg mindent a tőle elszakadt világért, mert nem akarja a bűnös ember
halálát (Ez 33,11), hanem (örök)életet kínál az ellene élőknek (Jn 3,14-18).
Az Isten igazsága (megbünteti a
bűnt) és bűnbocsátó kegyelme egyszerre valósult meg a Golgotán. Mindez nem a mi
cselekvésünknek a következménye, hanem kizárólag az Ő döntése. Nem lehet ezt a
szeretet kiérdemelni, megszolgálni – nincs rá emberi eszközünk, módunk. Pál apostol
is erről ír: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem
tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék”
(Ef 2,8-9).
Isten Jézus Krisztust büntette
meg a mi bűneinkért. Ő volt az áldozati bárány, aki elvette a világ bűnét
kereszthalálában (Jn 1,29). Az ő vére árán törölte el Atyánk a tartozásunkat.
„Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt,
eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára” (Kol 2,14). Isten az
embert igaznak fogadja el, a mi cselekvésünktől függetlenül: „Ahogyan Dávid is
azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít
igazságot” (Róm 4,6). Nekünk adja azt, ami nem a miénk Krisztus engedelmessége
és igazsága által (Fil 2,5-11).
Ezt fogalmazza
meg az Ágostai Hitvallás 4. cikke, amikor a bűnbocsánatunkról, üdvösségünkről,
mint „ingyen, Krisztusért, hit által” isteni cselekvésről beszél. Nincs
előfeltétel, nincs ha, nincs emberi besegítés, közreműködés. A teológia ezt a
bűnbocsánatot nevezi az Isten embertől idegen igazságának. A bűneinktől függetlenül
Isten igaznak lát Jézus keresztjéért. Minden az Ő ajándéka: a Krisztus keresztje,
az igaz élet, de még a hit, az ebben való bizalom is. „Az ő munkája az, hogy ti
a Krisztus Jézusban vagytok” (1Kor 1,30).
Ebbe az
igazságba kapaszkodik a hitünk, bizalmunk, ebből az evangéliumból élünk
valamennyien, ez alapján beszélhetünk üdvbizonyosságról, ezt idézzük számtalanszor
a Jn 3,16 szavaival: „Mert úgy szerette
Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen”.
Eszlényi Ákos
lelkész
Vissza a tartalomhoz
Ahogy az emberek a Bibliát megítélik
A legkülönbözőbb hivatású emberek gondolkoztak el a Biblia lényegéről,
üzenetéről, magyarázatáról, kötelező érvényéről és mindenek felett álló
tekintélyéről: filozófusok, költők és írók, természettudósok, űrhajósok,
politikusok, történészek, régészek, jogászok, művészek, sportolók és teológusok.
Véleményt nyilvánítanak róla az utca egyszerű emberei éppúgy, mint a
Nobel-díjasok. A vele kapcsolatos felfogások széles skálán mozognak, amit az
alábbi példák is mutatnak:
Sir Walter Scott (1771-1832),
skót író:
Mikor halálos
ágyán feküdt, így szólt legidősebb fiához:
"Add ide a könyvet!"
- "Melyik könyvet?" - kérdezte a fia.
Erre Scott: "Egy Könyv létezik csak, amelyet 'a Könyv'-nek lehet nevezni,
és ez a Biblia."
James Anthony Froude (1818-1894),
angol történész, (nem keresztyén):
"Az alaposan
tanulmányozott Biblia önmagában is a legkülönlegesebb és a leggazdagabb a
gondolkodás minden területén."
Sir William Jones (1746-1794),
a legnagyobb nyelvészek egyike (28 nyelvet tanult), a Kelet nagy ismerője, brit
orientalista és jogász:
"Rendszeresen
és áhítattal olvasom ezeket a szent iratokat és véleményem szerint ennek a
könyvnek...magasztosabb és szebb a nyelve, mint bármely más könyvé, bármely
korban, bármely nyelven írták is azt."
Jean Jacques Rousseau (1712-1778),
francia filozófus:
"A Bibliával
összehasonlítva milyen szegényesek, megvetendőek filozófusaink szavai minden
ellentmondásaikkal. Lehetséges-e, hogy egy könyv, amely oly egyszerű és
ugyanakkor olyan tökéletes, egyszerűen csak emberi mű lenne?"
Dave Balsiger és Charles E. Sellier,
amerikai régészek:
"A Biblia
egyedülálló történelmi dokumentum, ugyanakkor megbízható történelmi forrásmű.
Sok ezer régészeti lelethez vezetett el, és a régi kultúrákról szóló
terjedelmes irodalom forrása. Ez a Biblia, akármelyik részét vizsgáljuk is,
igaznak bizonyul."
Otto von Bismarck (1815-1898),
német birodalmi kancellár:
"Ahogyan a
tengert nem tudod kimeregetni kezeddel, éppúgy nem tudod a Bibliát kimeríteni
értelmeddel."
Bonaparte Napóleon (1769-1821),
francia császár:
"Az emberek
mindent elhisznek, csak ne legyen benne a Bibliában."
Luther Márton (1483-1546),
német reformátor:
"Legyünk
bizonyosak abban, hogy a lélek minden dolgot nélkülözhet, kivéve Isten Igéjét,
és Isten Igéje nélkül semmi sem segít rajta. Ha azonban övé Isten Igéje, semmi
másra nincs szüksége, mivel az Igében táplálék, öröm, békesség, világosság,
művészet, igazság, igazságosság, bölcsesség, szabadság és minden jó van
bőséggel?Nincs
más tekintély az Isten Igéjének tekintélye mellett."
Vissza a tartalomhoz
Cseri
Kálmán: Isten kérdez
Honnan-hová?
(3. rész
„Menekülünk
újabb és újabb kapcsolatokba, és nem hiszik el az emberek, hogy viszik az újabb
kapcsolatokba önmagukat. És ami miatt az előző elromlott, a miatt fog elromlani
a következő is.
Nos, tele van a világmenekülő
emberekkel, lehet, hogy itt közöttünk is vannak ilyenek. vagy ha éppen nem
menekülünk, akkor hajszoljuk magunkat. Elképesztő hajtásban élünk sokan. Ebben
a hajtásban az ember szinte elfeledkezik arra gondolni: hova is igyekszem
ennyire? Ez az úr, amin rohanok, hova vezet? Hova fogok megérkezni, ha végére
érek? Vagy ennek nincs vége?
Reggel, amikor elnyomjuk a csörgő
órát, felhúzzuk magunkat és pörgünk egész nap, és ide már fáradtan és
kifacsarva jövünk. Lehet, hogy még munkát viszünk haza. De valamit még
szeretnénk némelyek megnézni a tévében is. Fél szeme a tévén, fél szeme a
füzeten, amibe valamit bele kellene írni, aztán egyik sem ér semmit. De holt
fáradtan esik az ágyba. Másnap megint csörög az óra, elnyomja, magát felhúzza…
és ez így megy vég nélkül, vagy meddig? És hova vezet ez?
Ritkán gondolunk erre, és én
ezért is tartom Isten nagy ajándékának, hogy néha egy kicsit megállít minket.
Most is félre kellett tennünk sok mindent, hogy ide eljöhessünk. Isten tanít
gondolkozni, és feltesz ilyen kérdéseket, amikkel – mint ahogy láttuk –
egyrészt eszméltet, figyelmeztet, másrészt hív, vissza magához. Mert sokszor
csakugyan nem tudjuk, hova igyekszünk ennyire.
Beküldte:Misják Johanna
Vissza a tartalomhoz
Milan Jurčo: Dievča
Keď som sa narodila,
povedala si moja matka v
srdci;
Chcem, aby si mala to, čo mám
aj ja –
Lásku k Hospodinovi, ľivému
Bohu.
Dom mojich rodičov bol ako
predmestie raja.
Nik nemal takú mamičku ako ja.
Jej láska a neľnos» nemala
hranic.
Pohyb jej rúk – tečúci olej,
pohµad očí – jarné slnko
Večer, čo večer zhromaľďovala
deti
A tichým hlasom sa prihovárala
k naąim duąiam.
Hovorila o Hospodinovi, ktorý
je jediný,
Ktorý je viac ako vsetký
mnoľstvá.
Ktorý vąetko stvoril krásne a
dobré,
Ktorý si z celého stvorenstva
Vybral Abraháma, aby mu slúľil
a roząíril
Zves» o Ňom medzi národmi.
Ktorý vyviedol svoj µud z
Egypta,
Miesta otroctva a hanby.
Avąak ten µud zrádzal a
zabúdal.
Ten µud upadol do modlárstva.
Uctieval slnko, ktoré Boh
stvoril,
Uctieval mesiac, hviezdy,
ktoré Boh stvoril.
Uctieval oheň, vodu, hmotu,
čo vąetko Boh stvoril.
Uctieval človeka, ktorého Boh
stvoril.
Neuctieval Boha!
Vissza a tartalomhoz
Felhívás:
Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.
Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala
Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.
Tel: 06-35-360-225
osagard@lutheran.hu
Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet
misjakerzsi@citromail.hu
Internetes változat: Zöld Zoltán
zolizold@gmail.com
