Az idős ács
Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugsdíjba vonulni. Főnőkének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet. - Valahogy majd csal el leszek; mondta. A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat.
Az ácsmester ráált, de nem telt el sok idő és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a fönök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek. - Ez a te házad - mondta. - Ezt én adom ajándékba. Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár... Ha tudta volna, hogy saját házát építi, egészem másképp dolgozott volna.
Így van ez mindnyájunkkal.
Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat
adjuk magunkból. És aztán jön a hidegzuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk
kell majd laknunk abban a házban, amit magunknak építettünk. Ha újra
kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.
Tehát nincs visszaút.
Te is építőmester vagy. Te is
nap, mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket
illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.
Egyszer valaki úgy fogalmazott,
hogy: "az élet egy csináld magad vállalkozás". Ahogy ma állsz a
dolgokhoz, és ahogy ma döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd. Építkezz
okosan.
Ne feledd:
Úgy szeress, mintha senki nem bántott
volna meg!
Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged
a pénzre!
Úgy táncolj, mintha senki sem figyelne!
Beküldte:Kindricz Eszter
Vissza a tartalomhoz
Egy kislány
emlékkönyvébe
Hogyha eged ragyogó s tele szíved drága örömmel:
Mindezt Isten adta, azt soha el ne feledd!
Hogyha a szép nap után jön a bánat néma borúval
Könnyeid árja között áldd igaz Istenedet.
Márványlépcsőjén az imának járj fel az égig
S juss az Úr Istenhez szüntelenül közelebb.
Vissza a tartalomhoz
ÁGOSTAI HITVALLÁS –
AZ EGYHÁZRÓL
(VII-VIII. cikk)
Tanítják
továbbá, hogy az egy anyaszentegyház minden időben megmarad. Az egyház a
szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a
szentségeket helyesen szolgáltatják ki. Az egyház valódi egységéhez elegendő,
hogy egyetértés legyen az evangélium tanításában és a szentségek
kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy az emberi hagyományok, vagyis az emberi
eredetű egyházi szokások és szertartások, mindenütt egyformák legyenek. Amint
Pál mondja: „Egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja”
stb. Ef 4,5-6.
Az egyház valójában a szentek és
igazán hívők gyülekezete. De mivel ebben az életben sok képmutató és gonosz él
közéjük keveredve, ezért a szentségekkel akkor is szabad élni, ha gonoszok
szolgáltatják ki. Krisztus mondása szerint: „Az írástudók és a farizeusok a
Mózes székében ülnek” stb. (Mt 23,2). Mind a szentségeknek, mind az igének
Krisztus rendelése és parancsa folytán van hatóereje, még akkor is, ha gonoszok
szolgálnak velük. De ha Istentől való feladatunk és küldetésünk van, félelem
nélkül maradhatunk ott, ahová az Úr rendelt. Úr Jézus nem mondta, hogy nem
bírom tovább, a nehézségeket Ő félelem nélkül hordozta, mindezt miérettünk. A
mi megmentésünkért hordozott mindent, a félelmeinket, a bűneinket. Ne félj,
hirdeti Isten!
Ne féljünk, mert:
MEGVÁLTOTTALAK: Az Úr levette
bűneink terhét, fehérre mosott Jézus vérével. Hiszed –e ezt? Ha igen, új
életet, üdvösséget kaptál Jézusért. Szilárdan ragaszkodjunk ehhez.
NEVEDEN SZÓLÍTOTTALAK: Ő nem
kever össze senkivel, Ő névszerint ismer minket. Sokszor szólít minket Isten
eseményeken és körülményeken keresztül. Azok az események és körülmények nekünk
szólnak és értünk vannak. Ne meneküljünk el, ha szólít, mert ha nem szól nagy
baj van.
amin a pokol kapui sem diadalmaskodhatnak
(Mt 16,18). Kizárólag ezért élhet mind a mai napig.
Azok
tartozunk ebbe a közösségbe, akiknek életében érdemtelenül, csodálatos módon
felragyogott a Krisztus. Mert úgy tetszett Istennek, „aki engem anyám méhétől
fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem”
(Gal 1,15).
Azok tartozunk
ebbe a közösségbe, akiken mindennap megtörténik az Isten életet formáló ereje,
akik látják, milyen reménységre hívta el őket az Atya, milyen gazdag az ő
örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő
hatalma a hívőkön (Ef 1,18-19).
Azok
tartozunk ebbe a közösségbe, akiknek elsősorban nem az életvitelük,
viselkedésük tanúskodik az Úr csodájáról (bár ez elengedhetetlen), hanem a
reménységük, hitük, ami nap-mint-nap vonzza őket az egyedüli főhöz, aki a
Krisztus (Ef 4,15). Bizony, minden kegyelem.
Ezért
a szentek közössége a gyülekezet. Még akkor is, ha a benne élő emberek gyengék,
erőtlenek, bűnökkel küszködők is. Legyen szó akár az ősökről, elődeinkről, vagy
éppen rólunk. Mert a szent élet nem a mi tulajdonságunk, nem bennünk elrejtett
mag, amit csak elő kell vennünk, vagy éppen megnövesztenünk, hanem tőlünk
idegen tisztaság az, amely Krisztus miatt mégis bennünk él (vö.: Gal 2,20).
Ezért igaz a Krisztus egyház-valósága
minden bűnünk ellenére, mert a Golgotán Jézus népének bűnei fölött is
győzött (Jel 5,5).
Ez a krisztusi győzelem, ez a hatalom, ez a megváltás szenteli, tisztítja meg
az életünket kegyelmének gazdagsága szerint. „Krisztus népe, állj hát
rendületlen reménységben, mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: mennyekben
vár téged új, örök élet” (EÉK 269,1).
Eszlényi Ákos
lelkész
Vissza a tartalomhoz
GYEREKSAROK
Volt egyszer egy szerencsétlen ember,
aki egész nap a földön ült a jeruzsálemi templom kapujában. Nagy baj volt a
lábával. Olyan nagy, hogy életében még egyetlen lépést sem tudott megtenni.
Béna volt. Így élt kiskorától fogva. Édesanyja hiába tanította járni, mindig
összeesett. Amikor nagyobb lett, a többiek vidáman ugrándoztak, szaladgáltak,
de ő csak ült magában szomorúan.
Most már felnőtt ember volt. Aki nem
tudott dolgozni, csak reggeltől estig a templom kapujában ücsörgött. Ha valaki
jött, kinyújtotta a kezét, hátha kap egy-két garast, hogy tudjon venni ennivalót.
Volt, amikor kapott egy keveset, de volt, amikor üres gyomorral feküdt le.
Szegény szerencsétlen volt. De egyszer csak meggyógyult. Makkegészséges lett.
Egyik délután történt. Sokan mentek a
templomba. Ő meg csak ült a templom legszebbik kapujánál és pénzt kéregetett.
Péter és János is arra jöttek. Ugye emlékeztek még rájuk? Jézus tanítványai
voltak, akiket elküldött a világba, hogy beszéljenek Róla az embereknek.
Péter és János megálltak a béna
mellett, aki most is kinyújtotta a kezét. „Adjatok a szegény szerencsétlennek”
- mondta. Péter nem adott pénzt, de azt mondta: „Nézz ránk! Pénzem az nincs, de
amim van, azt adom neked!” Azzal kézenfogta a bénát és erős hangon
ráparancsolt: „A názáreti Jézus nevében parancsolom, kelj föl, és állj lábra!”
És akkor fölemelte a bénát, aki nem esett össze! Meggyógyult! Erő szállt a
csontjaiba. Állni tudott, sőt, járni, ugrándozni, szaladni, táncolni, mint
akárki más. Az Úr Jézus meggyógyította őt.
Hogy
örült a meggyógyított ember! Örömében sírt és kacagott: Idenézzetek emberek!
Járok! Szaladok! Ugrálok! Nem vagyok már béna! Az Úr Jézus meggyógyított!
Milyen jó énhozzám!
A béna életében nagy változás állt be. Nagy
különbség volt a gyógyulása előtti élete és a gyógyulása utáni életében.
Az alábbi két kép között elhelyeztünk néhány
különbséget. Találd meg őket!
Eszlényi
Andi néni
Vissza a tartalomhoz
Evangélizáció Nógrádon
Augusztus második vasárnapján
ismét megrendezésre került a megyei evangélizáció, amelynek a Nógrádi
Gyülekezet adott otthont. Gyönyörű környezetben, a vár tövében, a sport pályán,
kedvező időjárás mellett jöttünk össze a közeli és távolabbi gyülekezetekből.
Kollár Zsolt, a vendéglátó
Gyülekezet lelkésze nyitotta meg az alkalmat. Majd Szabó András esperes
köszöntötte a megjelent testvéreket, a 2 Mózes 15. 2-ben leírt igével. Ezután a
Nógrádi Gyülekezeti énekkar szolgálatát hallgathattuk meg, és együtt énekeltük
a „ Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt „ kezdetű, ismert éneket.
Meghallgathattunk egy francia zenetanár klarinét szólóját, mely Bach műveket
adott elő. Ezt követően a vanyarci zenetábor énekszolgálatával gazdagodhattunk,
melyet Szabó Andrásné vezényelt, majd ismét a helyi gyülekezet énekkara
szolgált.
Az evangélizáció igei
szolgálatára Széll Bulcsu lelkipásztor lett felkérve. Ézsaiás 43, 1-3,-ig így
szólt az ige: „ De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód Izráel:
Ne félj mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz
át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok sodornak el. Ha tűzben jársz, nem
perzselődsz meg, a láng nem éget meg…”. A félelemről volt szó. Isten
megtart a félelmek, nehézségek között. Nem kell elmenekülnünk a nehézségek
elől. Ha Istenre bízzuk magunkat, erőt kapunk tőle, nem kell kivonulnunk a
világból, hanem közöttük maradva Isten megerősít, hogy megálljuk hitben a
helyünket. Ha kitartunk, hűséges az Isten, megáld jelenlétével. Vannak
félelmeink, aminek nincs alapja, van aminek van alapja. De ha jogos is a
félelmünk, nem egyedül kell megharcolnunk. Isten azt mondja: NE FÉLJ! Mi lesz a
jövőddel, meg lesznek–e a szükségleteink, nekünk vagy a családunknak?
Kevélységből azt hisszük, mi magunk megtudjuk oldani a problémáinkat Isten
nélkül. De az üres és tartalmatlan lesz Isten szeretete nélkül. Sok jogos
félelmünk van, Jeruzsálem is elpusztult Isten nélkül, még a mi közösségünk és
hazánk is elpusztulhat Isten jelenléte nélkül.
De ha Istentől való feladatunk és
küldetésünk van, félelem nélkül maradhatunk ott, ahová az Úr rendelt. Úr Jézus
nem mondta, hogy nem bírom tovább, a nehézségeket Ő félelem nélkül hordozta,
mindezt miérettünk. A mi megmentésünkért hordozott mindent, a félelmeinket, a
bűneinket. Ne félj, hirdeti Isten!
Ne féljünk, mert:
MEGVÁLTOTTALAK: Az Úr levette
bűneink terhét, fehérre mosott Jézus vérével. Hiszed –e ezt? Ha igen, új
életet, üdvösséget kaptál Jézusért. Szilárdan ragaszkodjunk ehhez.
NEVEDEN SZÓLÍTOTTALAK: Ő nem
kever össze senkivel, Ő névszerint ismer minket. Sokszor szólít minket Isten
eseményeken és körülményeken keresztül. Azok az események és körülmények nekünk
szólnak és értünk vannak. Ne meneküljünk el, ha szólít, mert ha nem szól nagy
baj van. A bűneink fala választ el minket Tőle. De Jézus azért jött, hogy
ezeket a falakat lerontsa!
ENYÉM VAGY: Ha Isten kezébe
tesszük a sorsunkat, Ő vezet minket, gondoskodik rólunk. Ha az Úré vagyok,
akkor legyen békességünk, csak Őreá figyeljünk.
Az igei szolgálat után a vanyarci
kórussal megtanultuk a „ A tied a hatalom, tied az uralom „ kezdetű éneket.
Végezetül közösen járulhattunk az Úr asztalához, és vehettük magunkhoz Jézus
Krisztus testét és vérét.
Mielőtt mindenki haza ment volna,
a helyi gyülekezet szeretettel meghívott egy kis vendéglátásra, ahol bőségesen
megrakott asztalok várták a lelkileg feltöltekezett testvéreket. Sok közös
ismerőssel, rokonnal volt lehetőség beszélgetni, ismerkedni.
Isten jelenlétével megáldott
alkalom volt ez az evangélizáció. Bizonyosan sokan megerősödve, örömmel, lelki
békességgel mentek haza a családi körükbe. Feltöltődve tudtuk kezdeni az
előttünk álló hetet, Isten kegyelméből.
Beküldte:Racskóné
L.Zsuzsanna
Vissza a tartalomhoz
Kételkedsz az üdvösségedben?
Négy igaszág, amelyet minden keresztyénnek tudnia kell.
E. C. Hadley írása megjelent a Vetés és aratás evanangéliumi
lapban.
Számos hívőnek kételyei támadnak tulajdon üdvössége felől
hiszen oly sok bűnt látnak önmagukban. Az alábbi négy igazság az üdvösséggel
kapcsolatban segítségül szolgál mind azoknak, akiket ilyen gondolatok
gyötörnek.
1.Bűnbocsánatot nyertünk
Ha bűnösként fordulunk az Úr Jézushoz, és elfogadjuk Őt
Megváltónknak, Isten megbocsátja a bűneinket, és igaznak tekint minket Krisztus
kiontott véréért (Róm 3,23-26). Amikor Jézus a keresztfán szenvedett, meg volt
terhelve a mi bűneinkkel, és elviselte az értük járó büntetést. Nem vár immár
ítélet azokra a bűneikért, akik elfogadják Krisztust Megváltójuknak. Minden
bűn, amely mindennapi életünkben előfordul, immár elnyerte ítéletét és
büntetését, amikor Krisztus meghalt értünk a kereszten (Ézs 53,5-6; Zsid 9,28;
10,12-14). Talán valaki erre azt mondja: „Ha ez így van, akkor teljesen
mindegy, vétkezem-e továbbra is, vagy nem.” Nos, egyáltalán nem mindegy, mert
van még három igazság, amelyet tudomásul kell vennünk a megváltással
kapcsolatban.
2. Új természetet kaptunk
Ha elfogadtuk Krisztust Megváltónknak, Isten nemcsak
megbocsát és megigazít, hanem új (isteni) természettel is megajándékoz
bennünket. Újjászületünk, Isten gyermekeivé leszünk (1Pt 1,23; Jak 1,18; 2Pt
1,4). Akiben ez az új ember lakozik, az szereti Istent és gyűlöli a bűnt; ha
újjászülettünk, kívánjuk, hogy életünk bűntelen legyen, és ha mégis vétkezünk,
nagyon nyomorultul érezzük magunkat. Nincs olyan újjászületett keresztyén, aki
igazán boldog tudna lenni, ha vétkezett. De kérdezheti valaki: „Ha egyszer új természetet
kaptam, miért vétkezem mégis? Igazából nem akarok vétkezni, de legjobb
szándékaim mellett is olykor-olykor újra bűnös dolgokat cselekszem.” Nos,
nemcsak új természetünk van, amely gyűlöli a bűnt, hanem bennünk van még a régi
természetünk is, amely szereti a bűnt. Ennek következtében belső harc megy
végbe bennünk. Az óemberünk akarja a bűnt, új emberünk pedig Istennek akar
kedves lenni. Azért van lelkiismeretünk, hogy megmondja nekünk a jót, amit új
emberünk akar, és a rosszat, amit az óemberünk akar. Csakhogy gyakran előfordul
az is, hogy az óemberünk bűnös vágyakozása erősebb a kísértés idején. Szinte
rabul ejt bennünket, és olyan cselekedetekre csábít, amelyeket az új emberünk
gyűlöl, és lelkiismeretünk utál. S miután elkövettük a vétket, bánjuk, és
elhatározzuk, hogy soha többé nem tesszük. Viszont úgy látszik, mintha nem
volnánk elég erősek ahhoz, hogy ellenálljunk a kísértésnek. Mit tegyünk hát?
Nos, ezt mondja meg a megváltással kapcsolatos harmadik igazság.
3.Bennünk lakozik a Szentszellem
Amikor elfogadtuk Krisztust Megváltónknak, és
újjászülettünk, Isten megajándékozott bennünket Szent Szellemével, hogy az
attól kezdve bennünk lakozzék (Ef 1,13; Gal 4,6). A Szent Szellem ki tölti
Isten szeretetét szívünkbe, és ettől Krisztus békessége tölti be azt. S ennek
következtében boldogok vagyunk (Róm 5,1-15). De ha utat engedünk a bűnnek,
megszomorítjuk Isten Szent Szellemét. Sőt, azt sem engedi meg, hogy örüljünk,
mert ez arra bátorítana bennünket, hogy újra azokat a bűnös dolgokat
cselekedjük, amelyeket Ő gyűlöl. A bűn gyűlöletében Ő egy az Atyával és a
Fiúval, de ugyan úgy szereti az igazságot és szentséget, mint Ők (Ef 4,30). A
Szent Szellem nemcsak azért adatott nekünk, hogy kitöltse Isten szeretetét
szívünkbe. Azért is adatott, hogy erőt adjon nekünk: tudjunk nemet mondani az
óember kívánságaira, és cselekedjük Isten akaratát, vagyis mindazt, ami
Istennek kedves. „…a Szellem szerint éljetek, és a test kívánságát ne
teljesítsétek!” (Gal 5,16) Úgy van ez, mint amikor Péter járt a vízen. Amíg az
Úrra nézett, minden rendben volt; abban a pillanatban
azonban, amint elkezdett azon gondolkodni, hogy milyen
hevesen fúj a szél, és mily hatalmasak a hullámok, félni és süllyedni kezdett.
Minket, keresztyéneket naponkénti tapasztalatunk arra tanít, hogy tekintsünk az
Úr Jézus Krisztusra, és tőle várjuk a meg tartást az
Ő bennünk lakozó Szelleme által (Mt 14,24-31; Jn 15,4-5).
4.Közösségünk van Istennel
Megváltásunk által közösségre jutunk Istennel. Eltölt a
boldogság, hogy Isten az Atyánk, mi pedig az Ő gyermekei vagyunk. Örvendezünk
azon, hogy hallhatjuk, amit mond nekünk Szelleme őszintén elmondhat mindent
édesapjának, hiszen tudja, hogy az szereti őt, és boldoggá teszi, ha
rámosolyog. Ha azonban a gyermek nem engedelmeskedik, tudja, hogy ezzel
megszomorítja apját, mert ahelyett, hogy rámosolyogna, kénytelen
megfegyelmezni. Az apa és gyermeke közti viszony nem változott, de a kettőjük
közti közösség boldogsága megromlott. Így vagyunk mennyei Atyánkkal is. Ha
vétkezünk, ezzel nem szűnünk meg gyermekei lenni. És az is igaz marad, hogy
Krisztus elszenvedte az ítéletet azért a bizonyos bűnért is: fel vitte az érte
járó büntetést a keresztre, és feláldozta magát értünk. De az Atyával és a
Fiúval való közösségünk megromlott, és a Szent Szellem megszomorodott. Az Atya
pedig kénytelen meg feddeni bennünket engedetlenségünkért, sőt, ha tartósan
ilyen állapotban maradunk, akkor még büntetni is kénytelen. De ha bűneinket
megvallva közelítünk hozzá, és megalázzuk magunkat bűneink és engedetlenségünk
miatt, akkor megtapasztalhatjuk bocsánatát, ahogyan a gyermek is
megtapasztalja, hogy földi apja megbocsát neki. Az Istennel való közösségünk
helyreáll, és újra szabadon és boldogan élvezhetjük a vele való közösséget (1Jn
1,9). Így tehát ha Isten gyermeke vétkezik, ezért még nem kárhozik el, mert
Isten már elfogadta őt Krisztus érte elvégzett áldozatáért. Nem is szakadt meg
az Istennel való kapcsolata. Megmarad Isten gyermekének, és Isten megmaradt
Atyjának. Csak éppen az Atyával való kapcsolata megromlott, a Szent Szellem
megszomorodott, ő maga pedig az Atyától fenyítést kaphat.
Ha azonban megalázza magát bűnei miatt, és meg vallja azokat
az Atyának, akkor a kapcsolat helyreáll.
Mit tudunk
jutalomról?
Van azonban egyvalami, amit jóvátehetetlenül elveszítünk
vétkeink által. Krisztus azt mondta, hogyha valaki egy pohár vizet ad a
szomjazónak az Ő nevében, akkor annak cselekedete soha nem megy feledésbe (Mk
9,41). Az Úr mindazért megjutalmaz bennünket, amit azért tettünk, hogy neki
kedvesek legyünk. Ezért ha nem engedünk utat a bűnnek, hanem engedelmesek
vagyunk, és olyasmit cselekszünk, ami neki kedves, akkor ezért jutalmat nyerünk
a mennyben. Csakhogy, ha elszalasztjuk a jó cselekedetet, ezzel elveszítjük az
érte járó jutalmat is. Örök veszteség lesz ez, mert mindaz a jutalom, amit Krisztus
a mennyben ad, örökkévaló. „Aki győz, annak megadom...” (Jel 3,21)
Ügyeljünk tehát, hogy egyetlen napon se szalasszuk el az
alkalmat, amikor megmutathatjuk hűségünket az Úrnak. Ha elszalasztjuk az
alkalmakat, vele mindörökre elszalasztottuk a jutalmat is. Teljes örökkévalóság
áll a rendelkezésünkre, hogy örvendezzünk a győzelmünk által nyert jutalomnak,
viszont olykor egyetlen perc áll rendelkezésünkre itt, a földi életünkben, hogy
megszerezzük azt. A mennybe már nem lehet jutalmat szerezni. A megszerzés
lehetősége: most vagy soha.
(mpe)
Füle Lajos: Éjszaka
kívül
Éjszaka kívül, fény a
szívemben,
Drága Igéddel telve a
lelkem.
Csendül a szívem,
hogy Téged dicsérjen,
Áldott Megváltóm,
őrizz az éjben!
(mpe)
Vissza a tartalomhoz
Atyám, adj világosságot, mert
sötétségben járunk!
Jézus mondja: "Aki titeket hallgat, engem hallgat."
(Lk 10,16)
Nagy felelősség van rajtunk,
keresztény embereken. Szavainkra ügyelnünk kell, nehogy egy mondatunk akaratlanul
is megbotránkozást okozzon. Lehet, hogy valaki éppen azért utasítja majd el
Jézust, mert nem látja bennünk őt. Ezért minden hívő embernek úgy kell élnie,
hogy rajtunk keresztül az Urat láthassák és hallhassák az emberek. Vigyázni
kell szavainkra! Nem elég azt mondanunk, hogy mi keresztények vagyunk, hanem
úgy is kell élnünk. Ha valóban szeretjük az Urat, akkor meg kell ragadnunk
minden alkalmat, hogy az emberek általunk is megismerhessék Jézust. Egy csendes
napon beszélgettem középiskolás fiatalokkal. Amikor előjött a kérdés, hogy ki
hisz Istenben, csupán néhányan tették fel a kezüket. Mégis akkor lepődtem meg a
legjobban, amikor az egyik fiú így magyarázta hitetlenségének okát: "Nem
hiszek Istenben, mert látom, hogy a környezetemben lévő, templomba járó emberek
hogyan élnek és beszélnek." Még most is elevenen él bennem az ige, amelyet
konfirmációmkor kaptam útravalóul Istentől: Ha száddal Úrnak vallod Jézust, és
szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.
(Róm 10,9) Azzal a szájjal, amellyel egyszer már Jézust Úrnak vallottuk, ne
káromkodjunk és pletykálkodjunk! Hirdessük inkább Isten szeretetét és kegyelmét
az embereknek, hogy egyre többen legyenek az elfogadók és kevesebben az
elutasítók!
Azért, hogy az ember
nem ismeri fel és nem érti meg
Istent, még
nincs joga arra következtetni, Isten tehát
nincs. A
logikus következtetés csak az, hogy még nem
képes Istent
megismerni és felfogni. (Lev Tolsztoj)
Urunk, add,
hogy ne csak a szánkkal dicsőítsünk téged,
hanem a szívünkkel
is elfogadjunk Urunknak! Ámen.
Kindricz Eszter
Vissza a tartalomhoz
Könyvajánló
Stormie Omartian neve talán nem
ismeretlen az olvasók előtt. Hiszen már többször olvashattunk részleteket az
írónőtől.
Az egyik az Imádkozó szülő
hatalma, ahol is megmutatja hogyan, és miképpen imádkozzunk gyermekinkért. A
másik könyve, pedig az Imádkozó feleség hatalma, című könyve, ahol minket,
feleségeket tanít arra, hogy mennyire fontos a férjeinkért mondott imádság.
Most egy újabb könyvvel lepett
meg bennünket. Az imádkozó férj hatalma címmel. Igen, kedves férfiolvasók, ez a könyv elsősorban
önöknek szól, értünk szól, a házasságunkért szól. Talán találnak napi 15
percet, hogy egy-egy fejezetet elolvassanak, hogy jobban megértsék a nőt, a
feleséget, az anyát.
Egy rövid részlet a könyvből:
Erő és tekintély
Egy férj imájának ereje nem abban
áll, hogy kontrolt gyakorol felesége felett. Mindnyájan tudjuk, hogy ez
egyébként sem történik meg. Isten nem akarja, hogy más embereket kontroláljunk.
Azt akarja, hogy engedjük az Ő irányítását érvényesülni az életünkben. Amikor
megalázzuk magunkat Ő előtte és engedjük, hogy Ő vegye át az irányítást életünk
felett, Isten munkálkodni kezd életünkben. Isten szeretné, ha rajtad keresztül
megmutathatja erejét, amikor a feleségedért imádkozol.
Imád ereje Istentől származik.
Amikor feleségedért imádkozol, meghívod Istent, hogy megmutassa erejét a
feleséged életében. A te imádságod segíti őt abban, hogy jobban meghallja Isten
hangját és kövesse Isten vezetését. Mindennek ellenére azonban Isten nem hágja át
erővel egy ember erős akaratát. Ha valaki eltökéli, hogy az Isten által szabott
határokon kívül akar élni, Isten megengedi annak az embernek, hogy ezt tegye.
Tehát imádságaid erős hatékony lehetőséget teremtenek feleséged számára, mégis
az ő akarata vagy a te Istennel szemben álló akaratod határokat szab ennek
imáid erejének. „És ez az a bizodalom,
amellyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint,
meghallgat minket” (1.János 5.14.)
Isten azt akarja, hogy minden
dolgunkkal imádságban keressük Őt, de az is lényeges, hogy az Ő akaratával
megegyező módon imádkozzunk. Ezért fontos Istent arra kérnünk, tárja fel
számunkra akaratát, hogy e szerint imádkozhassunk. Amikor megértetted Isten
gondolatait egy dolog felől, és tudod, hogyan imádkozz, már könnyebb buzgón és
kitartón imádkozni. Ahogyan a házastársunkat sem erőltethetjük arra, hogy azt
tegye, amit mi szeretnénk, Istent sem vehetjük rá , hogy a mi terveinket
valósítsa meg. Az Ő akarata fog megvalósulni, nem a miénk.
Szellemi tekintélyed az Istentől
származik feleségeddel és családoddal kapcsolatban. Ezért úgy kell vele élned,
ahogyan Isten akarja. Szellemi tekintélyed az ő szeretete kell, hogy áthassa,
középpontjában Isten dicsőségének kell állnia. Minden Istentől rendelt szellemi
tekintélynek, abban az alázatban kell gyökereznie, amely jobban vágyik arra,
hogy Istent szolgálja, minthogy másokat ellenőrzése alatt tartson. Isten azt
akarja, hogy Őt azáltal is szolgáld, hogy az ellenség feletti hatalmadat
gyakorold. Hatalmat kaptál minden ereje felett, „íme adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és
az ellenségnek minden erején, és semmi nem árthat néktek”(Lukács.10.19. Ha
észre veszed, hogy az ellenség bármi módon megpróbál beszivárogni a
házasságodba, azonnal bátran mondhatod:”nem engedem meg, hogy az ellenség
tervei győzzenek a házasságomban!” Majd imádkozz, mert amikor imádkozol
egyetlen ellened készült fegyver, sem lehet szerencsés. Ézsaiás 54,17.
„Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak.
Meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled.Ez az
öröksége az Úr szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot. – így szól az Úr.”
mpe
Vissza a tartalomhoz
Lévita
A léviták Lévinek (akinek a neve
„ kapcsolódást” , „ragaszkodást” jelent), Jákób harmadik fiának (1.Móz.29.34)
és az ő három fiának, Gersonnak, Kehátnak és Merárinak a leszármazottai voltak.
A pusztai vándorlás idején Izráel elsőszülöttjei helyett Isten Lévi törzsét
választotta ki arra, hogy szolgáljanak a szentélyben. Kehát családjából
származott Mózes és Áron, és ezzel a papság is, akik különleges csoportot
alkottak a léviták törzsén belül. A léviták nem kaptak örökrészt Kánaán
földjén, mert az Úr akart az ő osztályrészük és örökségük lenni. (4.Móz.18.20)
De kaptak meghatározott számú várost, hogy ott lakjanak, és megkapták a tizedet
(4.Móz.18,21;35). A lévitákat Áron és a papok, mint „az Úrnak adottakat,
ajándékul” kapták (4.Móz.18,6) , Istenéi voltak és a papoknak szolgáltak. A
pusztai vándorlás alatt az összejövetel sátrát vitték és mindent, ami ahhoz
hozzátartozik (4.Móz.4). Amikor Dávid előkészületeket tett a templom építésére
éneklőkül jelölte ki (1.Krón. 25), másik részét pedig kapuőrzőknek (1.Krón.28).
A léviták azután betöltöttek olyan feladatokat is, mint a pénzek kezelése
(1.Krón.26.20-28), elöljárói és bírói, valamint tanítói feladatok (2.Krón.17,7)
A léviták azoknak szolgáknak a képe, akiket adottságaikkal és feladataikkal
együtt Isten az Úr gyülekezetének, jelenlegi szellemi házának adott. Még ha
alapjában véve minden megváltott hívő ember el is van híva valamilyen
szolgálatra, a lévitákhoz hasonlóan nem mindegyiknek ugyanaz a feladata. Az Úr
a maga bölcsessége szerint osztotta ki a szolgálathoz az ajándékokat ( Róm.
12.4_8; 1.Kor. 12; Ef.4.11-16). Most már rajtunk múlik, hogy a gyülekezeten
belül ránk bízott feladatokat felismerjük és hűséggel végezzük, áldást hozva testvéreinknek és dicsőséget az
Úr Jézusnak.
(mpe)
Vissza a tartalomhoz
Frederiko Faber: Mosolyod
Mosolyod, mely szívedböl fakad,
Aranyozza be arcodat.
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemébe.
Gazdagítja azt, aki kapja
S nem lesz szegényebb az sem , aki adja.
Pillanatig tart csupán
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem olyan gazdag,
Hogy nélkülözni tudná :
És senki sem oly szegény.
Hogy meg ne érdemelné.
Az igazi barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod : nyugalom a megfáradotnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható:
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem:
Mert csak abban a percben van értéke
Amelyben arcodon megjelen.
És ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s magadét add;
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra
Mint annak, aki azt másnak adná s nem tudja.
Počúvajte,
lebo zvestujem
Uąµachtilé
veci
A moje pery
otvárajú sa k
Správnym
veciam.
Lebo moje ústa
vravia pravdu a bezboľnos» oąkliví sa
mojim perám.
Spravodlivé
sú vąetky reči mojich úst,
Niet v nich
prevrátenosti ani
Prekrúcania.
Vąetky sú
priame rozumnému a správne tým, čo nachádzajú poznanie.
Vąetky sú
priame rozumnému
A správne tým,
čo nachádzajú poznanie.
Prijmite
moje napomenutie a nie striebro, poznanie radąej ako rýdze zlato.
Lebo
cennejąia je múdros» ako korále
A
nevyrovnajú sa jej nijaké vzácnosti.
Príslovia 8.
Vissza a tartalomhoz
Felhívás:
Kéziratokat várunk a következő számainkhoz! Minden hónap 3. vasárnapi megjelenésre törekszünk, a kéziratok eljuttatásánál ezt kérjük vegyék figyelembe.
Kiadja: Ősagárdi Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala
Cím: 2610 Ősagárd, Rákóczi út 18.
Tel: 06-35-360-225
osagard@lutheran.hu
Szerkesztő: Misjákné Petyánszki Erzsébet
misjakerzsi@citromail.hu
Internetes változat: Zöld Zoltán
zolizold@gmail.com
